Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-28 / 49. (3159.) szám

6 _____________________ _________1933 február 28, kedd. KO MMENTÁROK ★ ★ ★ A békés Axel Munthetól a harcias lengyel nőkig A háború után s különösein 1926—1929 tényleges békeéveiben Síresemann és Briand korában, a szkeptikus emberismerők fagyos­sága kezdett fölengedni s egyre többen akad­tak, akik hittek a népek kibékülésének lehe­tőségében. A megértés és a testvériesed és érzése leszállít a nagy ielkek és a nagy intel­lektusok köréből a népig s a világ már-már úgy ölelkezett, mintha soha többé nem akar­na hajbakapni. Tudjuk, ma mindennek vége van. A népek egymás iránti szeretetének ér­zése ismét felszállt a magasabb körökbe, sői ott sem honod túl alaposan. Ritkaságszámba megy, ha valahol barátkozásra bukkanunk s csak bátor, nagy lelkek mernek más fajokhoz közeledni. Thomas Mann néhány nap előtti előadása a párisi Sorbonneon ma ugyanolyan hőstett, mint tiz év előtt Fritz von Unruh-é volt s — sajnos — a dolog megfordítva ma már egyenesen elképzelhetetlen: nincs az a neves francia iró, aki e forró napokban elő­adást merne tartani Berlinben. , A szép gesztusokat ismét feljegyezhetjük és példának kitűzhetjük, hátha hatnak még. Mert a vér mégsem vált vízzé és a nagy lel­kek örök malmai változatlanul tovább kat­togják a világmegváltás tanait. A legszebb békeévekben feltűnést keltett volna például Axe! Munthe magatartása, amikor bevonatta és megsemmisítette egyik legnépszerűbb könyvét, csak azért, mert megsértette hajdani ellenfeleit, a németeket. Ez a nagy északi or­vos, akinek St. Miohele könyve az elmúlt év döntő könyvsikere volt egész Európában, ma fáradt, vak ember, bölcs és letisztult jelen­ség, akiinek önvallomásai szent ágostonl erő­vel mutatják meg az utat a szeletet felé, amint a nagy Megértés és az óriási Megbo. csátás kiemelkedik a fájdalmak kohójában olvadozó lélekből. Valamikor Axel Munthe olyasvalaki volt, aki gyűlölni tudott. A hábo­rú alatt francia hadikórházakban teljesített önkéntes szolgálatot és utálta a németeket. ,.Red Cross and írón Gross“ cimen beszámolt harctéri tapasztalatairól s a vaskeresztet úgy állította be, mint a gonoszság és a brutalitás szirabóTrmát. A könyv Angliában és Ameri­kában jelentős sikert aratott s még ma is sok ezer példányban fogy el az angolszász orszá gokban. Nos, Axel Munthe közben megváltozott Jóvá kívánta tenni régi hibáját. A rossz nyel­vek ugyan azt állítják, hogy a németekkel ma azért kíván kibékülni, mert uj könyvei a leg­jobban éppen Németországban fogynak, de ez íulzés lesz. Az író tízezer márkát juttatott el a német hadi vakok egyesületének engeszte- iésül, de amikor az egyesület vezetősége meg­tudta, hogy Munthe a vöröskeresztről és a vaskeresztről irt könyvében a legszélsősége­sebb módon támadta a német katonákat, sőt a német rokkantakat is, gyűjtést rendezett, hogy a már elhasznált tízezer márkát vissza­adhassa az adományozónak A gyűjtés tizen­háromezer márkát eredményezett — ami is­mét csak túlzás és jellemző a németek nem­zeti gőgjére, sőt némileg a nacionalizmus uj- jáébredésót jelenti. Axel Munthe barátai me­sélik, hogy az írót lelkileg mélyen megviselte német vaktársainak elutasító gesztusa s kör­nyezete attól félt, hogy az érzékeny ember méiabussá válik De Munthe legyőzte a pilla­nat elkeseredését és elhatározta, hogy vég­érvényesen jóváteszi hibáját: megsemmisíti a „Red Cross and írón Cross“-t. Pénzt és fá­radságot nem kímélve fölvásárolta a még meglevő könyvpéldányokat, kiadótól vissza­vette a kiadás jogát s értesítette a német há borús vakokat, hogy az inkriminált könyvei eltüntette az irodalomból. Ma szent a béke a német vak 1< és Axel Muntbe között. * A vakok külön világában ilyesmi lehetsé­ges még. Ocsúdjunk föl az álmélkodáából s hamar, hamar térjünk vissza az „egészséges" és a szomorú valósághoz. Ellenpélda. A rádió tegnap beszámolt a nők katonai kiképzését követelő lengyel asszony szövetség varsói nagygyűléséről. Ne nevessünk, ez szo­morú valóság. Amazonok az ógörögök korá­ban is voltak, miért ne legyenek ma? Mosz­kvában nőm szerelték még le a feífegyverzett női brigádokat s a szláv asszonyok mindenütt hajlamosak a fegyverfogatásra. A sovinizmus­tól és a félreértett patriotizmustól elvakitott lengyel nők mozgalma azonban minden ed­digi hasonlónál nagyobb és elképeszt mére­teivel. Eddig harmincezer katonailag kikép­zelt nő van Lengyel országiban s mindennap sok száz újonc jeleníkezi'k. A szövetség tagjai hónapok, sőt évek óta rendszeresen gyakor­latoznak, reggel balkor kint vannak a gya­korlótéren. kitünően bánnak a gépfegyverrel, a gázokkal, a kézigránátokkal, tudnak repül­ni, tankot vezetni, hidat építeni. Az első pillanatra nem h in nők, mennyire veszedelmes a kísérlet. A régi háború, amely elsősorban testi erőt követed nem ba-znul- batta a nőket, a mai értelmi hadászai ig-c-n. Ma a testi erő minősége háttérbe szorult, a mechanikus értelem, a lelki kegyetlenség és a hadműveletekben sportot látó lelki nemtö­rődömség előtérbe került. Gépei vezetni, hi­deg macskaszerüsóggel ölni az elférfiasodott uők is tudnak, mert az intellektuális ember­ölésre ugyanúgy felhasználhatók, mint ahogy legújabban helyettesíteni tudják a férfit, a legtöbb más foglalkozásban. Egyébként a nők testi edződése és fizikai elfériiasodása jófor­Berlin, február 27. A berlini farsang krónikájá­ban ezutta' első Ízben adódod elő olyan eset, hogy a hatóságok a mulatság saoniéremsértő volta miatt erkölcsrendészeti okokból közbeléptek és szétzavarták a báli népet. Szombaton este tartotta ineg a berlini művészvilág farsangi Dachkahn-ünnep&égét, amelynek színhelye a Prinz Alibert-uccai iparművészeti iskola padlás- helyisége volt. Hagyományos farsangi mulatsága ez Boriin művészvilágának, résztvevői elsősorban mű­vészek, diákok, tanárok s a berlini babémvilág is­mert alakijai. Az uj poliiíikaii rezsimet már a mulat­ság megnyitó sünét őszre lehetett venni, amennyi­ben az ügyeletes szolgálatot nem egy, hanem nyolc rendőrtisztviselő látta el. Az ügyeletesek hajnali báróim órakor teflefonijelen- t/óst küldtek a berlini rendőrség erkölcsrendészeti ügyosztályára, ahonnan egyenruhás rendőrcsapatot küldtek ki a szemó- remsértően erkölcstelenül farsangozó berlini mű­vészek megrendszabályczására. A szokatlan erkölcsrendészeti razziáról a rendőrség a következő jelentést adta ki: „Ez a mulatság évek óta a legrosszabb hírnévnek örvendett, köztudomású volt, hogy résztvevői sze­mén katasztrofális méreteket ölt, úgy hogy a „gyenge nő" elmélete sem akadály. Nemcsak Marlene Dietrich jár ma nadrágban, hanem ezer és ezer síelő asszony s a si-dressz máris sikkes trotteur-ruha lett a nagyvárosokban a week-end előtt és után szombaton és hétfőn Ebben járnak bevásárolni a nők, ebben ug­rálnak villamosra, kocsira, ebben őgyel égnék zsebrevágott kézzel, cigarettával a szájban a korzón s este nem lehet őket meg'küiönböz- tetai a fiuktól. Olvasom, hogy a Pireneusok­ban a síelők nyolcvan százaléka nő, Istenem, mi lesz ebből? Női világbajnokságok, női box- méttkőzések, női autóversenyek mindenfelé, az Irodákban nők és nők, nem csoda, ha a nő magáira rakja a nadrágos ember utolsó büsz­keségét is: a fegyvert. Ami azonban nem éppen a legörvendete- sebb fejlődés. Szvatkó Pál. mér em séi-tő módon szórakoznak, ezért a rendőrség különleges figyelmet szentelt a művészbál nők. A megfigyelés során megáMapitották, hogy a félhomályos müvész atelickben és a szórako- zókkal zsúfolt folyosókon a jó érzést és az er­kölcsöt megcsufoló orgiák játszódnak le. A mulatság hölgy-résztvevői a legmerészebb kosz­tümökben jelentek mieg Ezek a körülmények arra késztették a rendőri kirendeltség vezető,ét, hogy reggel három órakor véget vessen a farsangi mu­latságnak és a bál színhelyét kiürittesse.“ A rendezőbizettsóg elnökei, Moldauer és Bmnotte tanárok a rendőrség kommünikéjének állításával szemben úgy nyilatkoznak, hogy a müvészmulatságon ugyan fesztelen jókedv ural­kodott, de semmiféle szeméremsértő jelenet nem játszódott le. Az erkölcsrendészeti razzia egyébként meglehetős izgvttmmt keltett a vidám báli népség között. A rendőrök sorban át akarták vizsgálni a kisebb a teliéket, de i hiába kopogtattak, senki sem nyitott nekik ajtót. A bálhely'eég kiürítése sem ment könny en, mert a ruhatár előtt nagy tolongás támadt és jó másfél óra telt el, mig a megzavart farsangi mulatság kétezer résztvevője eltávozott az épületből. Egy kis szünet után hozzátette: —- Tudniillik engem valaki vár... 3. SPEAKEASY Magyarul: a ,ykönnyen beszélő'4 hely. Ahol nem nehézkesek a pincérek, hanem ekő ezóra hozzák a szeszesitalt a vendégnek. Egy newyorki hölgy és egy newyorki ur tár­saságában voltam színházban. Utána meghívtak egy speakeasybe, hadd látok olyat is. A négy- venhatodik uccában van, neve Lyon. Megálltunk egy sötét, néma ház előtt este féltizenkettőkor. — Vájjon jó helyen álltam meg? — kérdezte az ur a hölgyet. Nem a hölgy felelt, hanem egy homályos alak, aki eddig alig látszott a sötétben. — Erre tessék. Rendes portás volt, amilyen a vendéglők bejáratánál szokott állani. Alig láttuk, mikor vezetett bennünket. Az épület egy alagsor-ajta­jánál megállt, becsengetett, aztán ment vissza őrhelyéhez a sötét gyalogjáróra. Itt lent, a ho­mályos kis ajtónál, jó darabig némaság honolt. Végre megjelent egy világos kocka: belülről félrehúztak egy tolóablakot. A világos kocká­ban egy ábrázat tűnt fel: igazi rossz arc, mint­ha olyan filmből lépett volna ki, amely , az al­világban játszik. A velem érkezett ur megmond­ta a nevét és valami jelszót, suttogott. A rossz arc bólintott. Az ajtó kinyiit. Átmentünk egy néptelen, rideg folyosón, befordultunk, másik folyosóra tértünk, aztán zeg-zuges mendegéiés után végre benyitottunk a speakeasybe. Jókora lakószobánál alig nagyobb helyiség. Bárpult. Magas székeken hangos emberek. Asz­talok. olyan zsúfoltan, hogy öt társaságnak fel kell kelni, ha egyik távozni akar. Féktelen zsi­vaj. Zongora. A zongoránál barnar.ukás fiatal­ember kuplékat ad elő. A kupiék szövege Stein- hardt-stilus. Az áporodott füst vastagon megüli a helyiséget, homályosan látni a fai pajzán fest­ményeit- és ilyen felírásokat: „Igen. házhoz is küldünk italt, csak telefonáljon!" Egy másik fel­írás: „Ön nyerte meg a fogadást, itt pezsgőt is lehet kapni". A közönség vegyes. Szürkeruhás, borotválat- lan, nem sok bizalmat gerjesztő suhannak tiszta whiskyt isznak az egyik asztalnál. Közvetlen mellettük egy királynői termetű, hófehér hajú dáma mélyen ki vágót estélyi ruhában, óriási ékszerekkel, asztalánál három kitűnő külsejű fiatalember frakkban. Aztán nagy társaság rendkívül csinos hölgyekkel, lármás beszédjük­ből kivehető, hogy a hölgyek kóristalányok. Magányos iró is van, aki részegen, düleüező szemmel bámul bele a füstbe, előtte konyak. Néhány asztalnál francia pezsgő. Kiabálás, fék­telen kacagás, zongora, ének, kábító és pokoli lárma. Az uccára ebből egyetlen hang nem hal­latszik ki, pedig ez a terem eredetileg az uccára nyílt, de ablakait befalazták. Ott. voltunk egy órát. Megittunk összesen öt szódás whiskyt. A számla borravalóval és a pi­rított burgonyaszeletekkel húsz dollárt tett ki. Mert ez a speakeasy arról nevezetes, hogy olcsó. Harsáuyi Zsolt. A magyar püspöki szék semmisnek nvilvánifotfa Atoeritt főherceg feleségének első házasságát Budapest, február 27. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Albrecht főher­cegnek Lelbacii Irénnel kötött házasságában, amelyhez a pápa annakidején a diszpenzácict nem adta meg, most megtörtént az első szenzá­ciós döntés. A magyar püspöki szék Lcl- bach Irén első házasságát semmisnek jelenti ki azon az alapon, hogy a református Lelbaeh Irént első férjével, a katolikus Rudtiay Bélával református lelkész református templomban es­kette meg. Ez a döntés először az érseki szék, végül pedig a római szentszék elé kerül. Nem kétséges, hogy a püspöki szék dön­tése megkapja a végső szankciót, amely eset­ben Albrechtéit házasságát az egyház is áldá­sában részesíti. Különcsen arisztokrata körök­ben élénken folynak kombinációk, trogy az egy­házi esküvő után mi lesz a főherceg polgári származású nejének közjogi és társadalmi hely­zete és hogy a főkercegi pár mennyiben kivan annak érvényt szerezni. Kettős rattéeyi kossá? Tatán Budapest, február 27 (Budapesti szerkesztősé­günk telefoinjelentcse.) Tatán ma éj zuka borza"más kettős rablógyilkosság történt. A szomszédoknak reggel feltűnt, hogy özvegy Nagy Sándorné és 22 éves Erzsébet leánya nem mutatkoznak és lakásuk zárva van. A szomszédok benéztek a ház ablakán és az ablakhoz közel a padlón mozdulatlanul elte­rülve látták a gazdag özvegyasszonyt. Értesítették a csendőröket, akik feltörték a lakást, alvói az öz­vegyet és leányát nagy vértócsában, borzalmasan összeszurkáltán találták. A leány már halott volt, anyja még élt ugyan, de kórházba szállítása után, anélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt. A la­kásban nagy rendetlenség uralkodóit, ebből a nyo­mozó hatóságok azt következtetik, hogy rabógy Sí­kosság történt. A nyomozás erélyesen folyik tovább. — Csődöt nyitottak a Kreuger-lr gyaték ru:le­írtai értékeire. Bécsböl jelentik: A S.rliM osztrák gyufagyár tulajdonosának, Na ver dívnak a Kivu- ger & Toll részvénytáre<aSággal seembeni- követe­lése kőiül pereskedés indult, amelynek folyamán a bécsii kereskedelmi bíróság csődöt nyitott a KxtHr ger hagyaték Ausztriában levő értékeire NEWYORKI ALBUM Newyork, február. 1. KÍNAI VACSORA A newyorki ember kétféle kosztol eszik: ame­rikait és kinait. Az egész város tele van kínai vendéglőkkel, amelyeknek Chop-Suey a neve. Nagyon népszerűek. Egy este megtapasztaltam a ldnai vacsorát. Newyorkban élő barátommal, Szirmai Albertiéi, a zeneszerzővel, elmentünk egy Chop-Sueyba vacsorázni. Az ilyen kínai vendéglő első tulaj­donsága, hogy halik. Pedig nem kínaiak járnak bele, hanem amerikaiak, akikről tudnivaló, hogy a világ leghangosabb emberei közé tartoznak. De a kinai pincérek nesztelen jövése-menése és suttogóan haik beszéde, úgy látszik, legyőzi hangos ösztöneiket. Mindenekelőtt egy kanna teát tettek elém, melléje porcukrot. Ég olyan kig csészét, ami­lyenből mi a feketét szoktuk' inni. Se rum, se citrom. A tea zöldszinü és kitűnő. Majd letettek egy tányérka rizst, amelyet sótlan vizben főz­tek volt meg. Ez jár kenyér helyett, mert ke­nyér nincs. Végül hosszú fapálcikákat tettek elém. De mikor közöltem a kinai pincérrel, hogy ezt az étkezési módot még nem tanultam meg, kaptam fehér embernek való rendes evő­eszközt. Első fogás: kinai csirke-raguleves. Olyan cirkeleves, mint a mienk, mégis más. Valami különös egzotikus, kellemes mellékize van. Kér­deztem a pincért, hogyan csinálják. Udvariasan és bölcsen mosolygott, de nem árulta el. Második fogás: rizsipörkölt. A rizst elkever­ték apróra vágott kemény tojással és reszelt- hussal, aztán megpörkölték. A kis tányéron — kenyér gyanánt — uj főtt rizst adtak a pörkölt rizshez. Azonkívül egy különös barna mártást kaptam hozzá. Ismeretlen ize van, nem tudom megmondani, miből csinálhatták. Volt valami ánizs-szerü benne, dió izével vegyesen, de sa- vanykásan fanyar. Harmadik fogás: mandulapogácsa. Finomra őrölt mandulalisztből olyan pogácsát sütöttek, mint nálunk a tepertős pogácsa. Csak tepertő helyett egy egészben maradt mandulát sütöttek rá, hogy csinos legyen. Kitűnőnek találtam. Megállapítottam, hogy egyetlen ételhez sem kell kés. Értem, hogy ők ezt meg tudják enni fapálcikával. Fizetéskor megkérdeztem, hogy mi volt az a különös barna mártás, amit a pör­költ rizshez adtak, hadd mondom el otthoni háztartásomban. A kínai meghajolt és válaszolt: 7— Su-yi. — Most már többet tudok. 2. KIS SZŐKE PINCÉRLANY A vacsoráról jut eszembe, hogy a Time® Square egy éttermében szoktam reggelizni. Ne­ve Ohild's. Ilyen nevű vendéglő még néhány száz van Newyorkban, mind ugyanazé a válla­laté. A kiszolgálást hölgyek végzik. Egyik szebb, mint a másik. Az amerikai nők szépségének át­lagéra színvonala fölötte van az európainak. Nyúlánk, remekül rajzolt termetek, Gibson-ar- cok, tökéletes arcbőr, kitűnő kozmetika. Ilyen ápolt, finom kis yankee-Lereegnők szolgálnak ki ruhatárban, áruházban, étteremben. Ezer meg ezer. Az asztal, amelynél reggelizni szoktam, a Sally birodalmába tartozik. Sally megfelel a fen­tebbi leírásnak. Budapesten mindenki utána for­dulna. Ukszidált szőkeségü hajának tartós hul­lámai angyali arcocskát kereteznek. — Igyék még egy csésze kávét, — mondta nyájasan — nem kell érte fizetni. A reggeli árában benne van annyi csésze kávé, amennyit akar. Ée az amerikai kávé olyan kitűnő, össze sem lehet hasonlítani a maguk európai kávéjá­val. Az nagyon rossz. — Hol kávézott maga Európában, Sally? — Parisban. Minden nyáron át szoktam men­ni két hétre egy kolléganőmmel. Igazat adtam Sál Ívnek. A párisi kávé csak­ugyan elég rossz. És utána néztem a kislány­nak, amint ringó nádszál-derékkal tovább lej­tett. Az jutott, eszembe, hogy ez a pincérlány, akinek jókora fizetéséből évente Párisban van módja nyaralni, milyen álmokat kelthet az euró­pai férfi-szemekben, ha angolul csicseregve el- lejt a boulevardon. Mihelyt egy csinos amerikai mise felbukkant Európában, a férfiak rögtön milliomoslányt látnak benne. Budapesten is. Ha majd nyáron ifjú amerikai szépséget látok va­lamelyik dunaparti vendéglőben, első gondola­tom az lesz: vájjon nem szolgált ki ez a tündér valamelyik étteremben, vagy nem adta fel vala­hol a kabátomat? Tegnap este a Metropolitan-operába mentem. Ott van szomszédban, befértem a Child's-étte- rembe gyorsan vacsorázni. Mikor fizettem, Sal­ly bűbájos mosollyal rám tekintett: — Kérem, ne menjen. Maradjon még egy ki­csit. Ez már beszéd, gondoltam magamban. A fér­fiak hagyományos mozdulatával meg is peder­tem volna a bajszomat, ha volna bajszom. Sally folytatta: — Tudniillik nekem ma nyolcig tart a hiva­talos órám, de a szabályzat szerint még ki kell szolgálnom azokat, akik az én asztalaimnál ül­nek. Most öt perc múlva nyolc óra. Ha maga most elmegy, uj vendég telepedik le a helyére s elkezd vacsorát rendelni. Itt ül esetleg félki- lencig. Az pedig borzasztó volna. Erkötcsrendészeli razzia a berlini művészbálon HtsfcaÜ három érakor rendőrcsapat oszlatta szét a mulatozóhat

Next

/
Thumbnails
Contents