Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-28 / 49. (3159.) szám

6 _____________________ _________1933 február 28, kedd.

KO

MMENTÁROK

★ ★ ★

A békés Axel Munthetól a harcias lengyel nőkig

A háború után s különösein 1926—1929 tényleges békeéveiben Síresemann és Briand korában, a szkeptikus emberismerők fagyossága kezdett fölengedni s egyre többen akadtak, akik hittek a népek kibékülésének lehetőségében. A megértés és a testvériesed és érzése leszállít a nagy ielkek és a nagy intellektusok köréből a népig s a világ már-már úgy ölelkezett, mintha soha többé nem akarna hajbakapni. Tudjuk, ma mindennek vége van. A népek egymás iránti szeretetének érzése ismét felszállt a magasabb körökbe, sői ott sem honod túl alaposan. Ritkaságszámba megy, ha valahol barátkozásra bukkanunk s csak bátor, nagy lelkek mernek más fajokhoz közeledni. Thomas Mann néhány nap előtti előadása a párisi Sorbonneon ma ugyanolyan hőstett, mint tiz év előtt Fritz von Unruh-é volt s — sajnos — a dolog megfordítva ma már egyenesen elképzelhetetlen: nincs az a neves francia iró, aki e forró napokban előadást merne tartani Berlinben.

, A szép gesztusokat ismét feljegyezhetjük és példának kitűzhetjük, hátha hatnak még. Mert a vér mégsem vált vízzé és a nagy lelkek örök malmai változatlanul tovább kattogják a világmegváltás tanait. A legszebb békeévekben feltűnést keltett volna például Axe! Munthe magatartása, amikor bevonatta és megsemmisítette egyik legnépszerűbb könyvét, csak azért, mert megsértette hajdani ellenfeleit, a németeket. Ez a nagy északi orvos, akinek St. Miohele könyve az elmúlt év döntő könyvsikere volt egész Európában, ma fáradt, vak ember, bölcs és letisztult jelenség, akiinek önvallomásai szent ágostonl erővel mutatják meg az utat a szeletet felé, amint a nagy Megértés és az óriási Megbo. csátás kiemelkedik a fájdalmak kohójában olvadozó lélekből. Valamikor Axel Munthe olyasvalaki volt, aki gyűlölni tudott. A háború alatt francia hadikórházakban teljesített önkéntes szolgálatot és utálta a németeket. ,.Red Cross and írón Gross“ cimen beszámolt harctéri tapasztalatairól s a vaskeresztet úgy állította be, mint a gonoszság és a brutalitás szirabóTrmát. A könyv Angliában és Amerikában jelentős sikert aratott s még ma is sok ezer példányban fogy el az angolszász orszá gokban.

Nos, Axel Munthe közben megváltozott Jóvá kívánta tenni régi hibáját. A rossz nyelvek ugyan azt állítják, hogy a németekkel ma azért kíván kibékülni, mert uj könyvei a legjobban éppen Németországban fogynak, de ez íulzés lesz. Az író tízezer márkát juttatott el a német hadi vakok egyesületének engeszte- iésül, de amikor az egyesület vezetősége megtudta, hogy Munthe a vöröskeresztről és a vaskeresztről irt könyvében a legszélsőségesebb módon támadta a német katonákat, sőt a német rokkantakat is, gyűjtést rendezett, hogy a már elhasznált tízezer márkát visszaadhassa az adományozónak A gyűjtés tizenháromezer márkát eredményezett — ami ismét csak túlzás és jellemző a németek nemzeti gőgjére, sőt némileg a nacionalizmus uj- jáébredésót jelenti. Axel Munthe barátai mesélik, hogy az írót lelkileg mélyen megviselte német vaktársainak elutasító gesztusa s környezete attól félt, hogy az érzékeny ember méiabussá válik De Munthe legyőzte a pillanat elkeseredését és elhatározta, hogy végérvényesen jóváteszi hibáját: megsemmisíti

a „Red Cross and írón Cross“-t. Pénzt és fáradságot nem kímélve fölvásárolta a még meglevő könyvpéldányokat, kiadótól visszavette a kiadás jogát s értesítette a német há borús vakokat, hogy az inkriminált könyvei eltüntette az irodalomból.

Ma szent a béke a német vak 1< és Axel Muntbe között.

*

A vakok külön világában ilyesmi lehetséges még. Ocsúdjunk föl az álmélkodáából s hamar, hamar térjünk vissza az „egészséges" és a szomorú valósághoz. Ellenpélda.

A rádió tegnap beszámolt a nők katonai kiképzését követelő lengyel asszony szövetség varsói nagygyűléséről. Ne nevessünk, ez szomorú valóság. Amazonok az ógörögök korában is voltak, miért ne legyenek ma? Moszkvában nőm szerelték még le a feífegyverzett női brigádokat s a szláv asszonyok mindenütt hajlamosak a fegyverfogatásra. A sovinizmustól és a félreértett patriotizmustól elvakitott lengyel nők mozgalma azonban minden eddigi hasonlónál nagyobb és elképeszt méreteivel. Eddig harmincezer katonailag kiképzelt nő van Lengyel országiban s mindennap sok száz újonc jeleníkezi'k. A szövetség tagjai hónapok, sőt évek óta rendszeresen gyakorlatoznak, reggel balkor kint vannak a gyakorlótéren. kitünően bánnak a gépfegyverrel, a gázokkal, a kézigránátokkal, tudnak repülni, tankot vezetni, hidat építeni.

Az első pillanatra nem h in nők, mennyire veszedelmes a kísérlet. A régi háború, amely elsősorban testi erőt követed nem ba-znul- batta a nőket, a mai értelmi hadászai ig-c-n.

Ma a testi erő minősége háttérbe szorult, a mechanikus értelem, a lelki kegyetlenség és a hadműveletekben sportot látó lelki nemtörődömség előtérbe került. Gépei vezetni, hideg macskaszerüsóggel ölni az elférfiasodott uők is tudnak, mert az intellektuális emberölésre ugyanúgy felhasználhatók, mint ahogy legújabban helyettesíteni tudják a férfit, a legtöbb más foglalkozásban. Egyébként a nők testi edződése és fizikai elfériiasodása jóforBerlin, február 27. A berlini farsang krónikájában ezutta' első Ízben adódod elő olyan eset, hogy a hatóságok a mulatság saoniéremsértő volta miatt erkölcsrendészeti okokból közbeléptek és szétzavarták a báli népet.

Szombaton este tartotta ineg a berlini művészvilág farsangi Dachkahn-ünnep&égét, amelynek színhelye a Prinz Alibert-uccai iparművészeti iskola padlás- helyisége volt. Hagyományos farsangi mulatsága ez Boriin művészvilágának, résztvevői elsősorban művészek, diákok, tanárok s a berlini babémvilág ismert alakijai. Az uj poliiíikaii rezsimet már a mulatság megnyitó sünét őszre lehetett venni, amennyiben

az ügyeletes szolgálatot nem egy, hanem nyolc rendőrtisztviselő látta el.

Az ügyeletesek hajnali báróim órakor teflefonijelen- t/óst küldtek a berlini rendőrség erkölcsrendészeti ügyosztályára, ahonnan

egyenruhás rendőrcsapatot küldtek ki a szemó- remsértően erkölcstelenül farsangozó berlini művészek megrendszabályczására.

A szokatlan erkölcsrendészeti razziáról a rendőrség a következő jelentést adta ki:

„Ez a mulatság évek óta a legrosszabb hírnévnek örvendett, köztudomású volt, hogy résztvevői szemén katasztrofális méreteket ölt, úgy hogy a „gyenge nő" elmélete sem akadály. Nemcsak Marlene Dietrich jár ma nadrágban, hanem ezer és ezer síelő asszony s a si-dressz máris sikkes trotteur-ruha lett a nagyvárosokban a week-end előtt és után szombaton és hétfőn Ebben járnak bevásárolni a nők, ebben ugrálnak villamosra, kocsira, ebben őgyel égnék zsebrevágott kézzel, cigarettával a szájban a korzón s este nem lehet őket meg'küiönböz- tetai a fiuktól. Olvasom, hogy a Pireneusokban a síelők nyolcvan százaléka nő, Istenem, mi lesz ebből? Női világbajnokságok, női box- méttkőzések, női autóversenyek mindenfelé, az Irodákban nők és nők, nem csoda, ha a nő magáira rakja a nadrágos ember utolsó büszkeségét is: a fegyvert.

Ami azonban nem éppen a legörvendete- sebb fejlődés. Szvatkó Pál.

mér em séi-tő módon szórakoznak, ezért a rendőrség különleges figyelmet szentelt a művészbál nők. A megfigyelés során megáMapitották, hogy a félhomályos müvész atelickben és a szórako- zókkal zsúfolt folyosókon a jó érzést és az erkölcsöt megcsufoló orgiák játszódnak le.

A mulatság hölgy-résztvevői a legmerészebb kosztümökben jelentek mieg Ezek a körülmények arra késztették a rendőri kirendeltség vezető,ét, hogy reggel három órakor véget vessen a farsangi mulatságnak és a bál színhelyét kiürittesse.“

A rendezőbizettsóg elnökei, Moldauer és Bmnotte tanárok a rendőrség kommünikéjének állításával szemben úgy nyilatkoznak, hogy a müvészmulatságon ugyan fesztelen jókedv uralkodott, de semmiféle szeméremsértő jelenet nem játszódott le.

Az erkölcsrendészeti razzia egyébként meglehetős izgvttmmt keltett a vidám báli népség között. A rendőrök sorban át akarták vizsgálni a kisebb a teliéket, de

i hiába kopogtattak, senki sem nyitott nekik ajtót.

A bálhely'eég kiürítése sem ment könny en, mert a ruhatár előtt nagy tolongás támadt és jó másfél óra telt el, mig a megzavart farsangi mulatság kétezer résztvevője eltávozott az épületből.

Egy kis szünet után hozzátette:

—- Tudniillik engem valaki vár...

3.

SPEAKEASY

Magyarul: a ,ykönnyen beszélő'4 hely. Ahol

nem nehézkesek a pincérek, hanem ekő ezóra hozzák a szeszesitalt a vendégnek.

Egy newyorki hölgy és egy newyorki ur társaságában voltam színházban. Utána meghívtak egy speakeasybe, hadd látok olyat is. A négy- venhatodik uccában van, neve Lyon. Megálltunk egy sötét, néma ház előtt este féltizenkettőkor.

— Vájjon jó helyen álltam meg? — kérdezte az ur a hölgyet.

Nem a hölgy felelt, hanem egy homályos alak, aki eddig alig látszott a sötétben.

— Erre tessék.

Rendes portás volt, amilyen a vendéglők bejáratánál szokott állani. Alig láttuk, mikor vezetett bennünket. Az épület egy alagsor-ajtajánál megállt, becsengetett, aztán ment vissza őrhelyéhez a sötét gyalogjáróra. Itt lent, a homályos kis ajtónál, jó darabig némaság honolt. Végre megjelent egy világos kocka: belülről félrehúztak egy tolóablakot. A világos kockában egy ábrázat tűnt fel: igazi rossz arc, mintha olyan filmből lépett volna ki, amely , az alvilágban játszik. A velem érkezett ur megmondta a nevét és valami jelszót, suttogott. A rossz arc bólintott. Az ajtó kinyiit. Átmentünk egy néptelen, rideg folyosón, befordultunk, másik folyosóra tértünk, aztán zeg-zuges mendegéiés után végre benyitottunk a speakeasybe.

Jókora lakószobánál alig nagyobb helyiség. Bárpult. Magas székeken hangos emberek. Asztalok. olyan zsúfoltan, hogy öt társaságnak fel kell kelni, ha egyik távozni akar. Féktelen zsivaj. Zongora. A zongoránál barnar.ukás fiatalember kuplékat ad elő. A kupiék szövege Stein- hardt-stilus. Az áporodott füst vastagon megüli a helyiséget, homályosan látni a fai pajzán festményeit- és ilyen felírásokat: „Igen. házhoz is küldünk italt, csak telefonáljon!" Egy másik felírás: „Ön nyerte meg a fogadást, itt pezsgőt is lehet kapni".

A közönség vegyes. Szürkeruhás, borotválat- lan, nem sok bizalmat gerjesztő suhannak tiszta whiskyt isznak az egyik asztalnál. Közvetlen mellettük egy királynői termetű, hófehér hajú dáma mélyen ki vágót estélyi ruhában, óriási ékszerekkel, asztalánál három kitűnő külsejű fiatalember frakkban. Aztán nagy társaság rendkívül csinos hölgyekkel, lármás beszédjükből kivehető, hogy a hölgyek kóristalányok. Magányos iró is van, aki részegen, düleüező szemmel bámul bele a füstbe, előtte konyak. Néhány asztalnál francia pezsgő. Kiabálás, féktelen kacagás, zongora, ének, kábító és pokoli lárma. Az uccára ebből egyetlen hang nem hallatszik ki, pedig ez a terem eredetileg az uccára nyílt, de ablakait befalazták.

Ott. voltunk egy órát. Megittunk összesen öt szódás whiskyt. A számla borravalóval és a pirított burgonyaszeletekkel húsz dollárt tett ki.

Mert ez a speakeasy arról nevezetes, hogy olcsó. Harsáuyi Zsolt.

A magyar püspöki szék semmisnek nvilvánifotfa Atoeritt főherceg feleségének első házasságát

Budapest, február 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Albrecht főhercegnek Lelbacii Irénnel kötött házasságában, amelyhez a pápa annakidején a diszpenzácict nem adta meg, most megtörtént az első szenzációs döntés. A magyar püspöki szék Lcl- bach Irén első házasságát semmisnek jelenti ki azon az alapon, hogy a református Lelbaeh Irént első férjével, a katolikus Rudtiay Bélával református lelkész református templomban eskette meg. Ez a döntés először az érseki szék, végül pedig a római szentszék elé kerül. Nem kétséges, hogy a püspöki szék döntése megkapja a végső szankciót, amely esetben Albrechtéit házasságát az egyház is áldásában részesíti. Különcsen arisztokrata körökben élénken folynak kombinációk, trogy az egyházi esküvő után mi lesz a főherceg polgári származású nejének közjogi és társadalmi helyzete és hogy a főkercegi pár mennyiben kivan annak érvényt szerezni.

Kettős rattéeyi kossá? Tatán

Budapest, február 27 (Budapesti szerkesztőségünk telefoinjelentcse.) Tatán ma éj zuka borza"más kettős rablógyilkosság történt. A szomszédoknak reggel feltűnt, hogy özvegy Nagy Sándorné és 22 éves Erzsébet leánya nem mutatkoznak és lakásuk zárva van. A szomszédok benéztek a ház ablakán és az ablakhoz közel a padlón mozdulatlanul elterülve látták a gazdag özvegyasszonyt. Értesítették a csendőröket, akik feltörték a lakást, alvói az özvegyet és leányát nagy vértócsában, borzalmasan összeszurkáltán találták. A leány már halott volt, anyja még élt ugyan, de kórházba szállítása után, anélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt. A lakásban nagy rendetlenség uralkodóit, ebből a nyomozó hatóságok azt következtetik, hogy rabógy Síkosság történt. A nyomozás erélyesen folyik tovább.

— Csődöt nyitottak a Kreuger-lr gyaték ru:leírtai értékeire. Bécsböl jelentik: A S.rliM osztrák gyufagyár tulajdonosának, Na ver dívnak a Kivu- ger & Toll részvénytáre<aSággal seembeni- követelése kőiül pereskedés indult, amelynek folyamán a bécsii kereskedelmi bíróság csődöt nyitott a KxtHr ger hagyaték Ausztriában levő értékeire

NEWYORKI ALBUM

Newyork, február.

1.

KÍNAI VACSORA

A newyorki ember kétféle kosztol eszik: amerikait és kinait. Az egész város tele van kínai vendéglőkkel, amelyeknek Chop-Suey a neve. Nagyon népszerűek.

Egy este megtapasztaltam a ldnai vacsorát. Newyorkban élő barátommal, Szirmai Albertiéi, a zeneszerzővel, elmentünk egy Chop-Sueyba vacsorázni. Az ilyen kínai vendéglő első tulajdonsága, hogy halik. Pedig nem kínaiak járnak bele, hanem amerikaiak, akikről tudnivaló, hogy a világ leghangosabb emberei közé tartoznak. De a kinai pincérek nesztelen jövése-menése és suttogóan haik beszéde, úgy látszik, legyőzi hangos ösztöneiket.

Mindenekelőtt egy kanna teát tettek elém, melléje porcukrot. Ég olyan kig csészét, amilyenből mi a feketét szoktuk' inni. Se rum, se citrom. A tea zöldszinü és kitűnő. Majd letettek egy tányérka rizst, amelyet sótlan vizben főztek volt meg. Ez jár kenyér helyett, mert kenyér nincs. Végül hosszú fapálcikákat tettek elém. De mikor közöltem a kinai pincérrel, hogy ezt az étkezési módot még nem tanultam meg, kaptam fehér embernek való rendes evőeszközt.

Első fogás: kinai csirke-raguleves. Olyan cirkeleves, mint a mienk, mégis más. Valami különös egzotikus, kellemes mellékize van. Kérdeztem a pincért, hogyan csinálják. Udvariasan és bölcsen mosolygott, de nem árulta el.

Második fogás: rizsipörkölt. A rizst elkeverték apróra vágott kemény tojással és reszelt- hussal, aztán megpörkölték. A kis tányéron — kenyér gyanánt — uj főtt rizst adtak a pörkölt rizshez. Azonkívül egy különös barna mártást kaptam hozzá. Ismeretlen ize van, nem tudom megmondani, miből csinálhatták. Volt valami ánizs-szerü benne, dió izével vegyesen, de sa- vanykásan fanyar.

Harmadik fogás: mandulapogácsa. Finomra őrölt mandulalisztből olyan pogácsát sütöttek, mint nálunk a tepertős pogácsa. Csak tepertő helyett egy egészben maradt mandulát sütöttek rá, hogy csinos legyen. Kitűnőnek találtam.

Megállapítottam, hogy egyetlen ételhez sem kell kés. Értem, hogy ők ezt meg tudják enni fapálcikával. Fizetéskor megkérdeztem, hogy mi volt az a különös barna mártás, amit a pörkölt rizshez adtak, hadd mondom el otthoni háztartásomban. A kínai meghajolt és válaszolt:

7— Su-yi.

— Most már többet tudok.

2.

KIS SZŐKE PINCÉRLANY

A vacsoráról jut eszembe, hogy a Time®

Square egy éttermében szoktam reggelizni. Neve Ohild's. Ilyen nevű vendéglő még néhány száz van Newyorkban, mind ugyanazé a vállalaté.

A kiszolgálást hölgyek végzik. Egyik szebb, mint a másik. Az amerikai nők szépségének átlagéra színvonala fölötte van az európainak. Nyúlánk, remekül rajzolt termetek, Gibson-ar- cok, tökéletes arcbőr, kitűnő kozmetika. Ilyen ápolt, finom kis yankee-Lereegnők szolgálnak ki ruhatárban, áruházban, étteremben. Ezer meg ezer.

Az asztal, amelynél reggelizni szoktam, a Sally birodalmába tartozik. Sally megfelel a fentebbi leírásnak. Budapesten mindenki utána fordulna. Ukszidált szőkeségü hajának tartós hullámai angyali arcocskát kereteznek.

— Igyék még egy csésze kávét, — mondta nyájasan — nem kell érte fizetni. A reggeli árában benne van annyi csésze kávé, amennyit akar. Ée az amerikai kávé olyan kitűnő, össze sem lehet hasonlítani a maguk európai kávéjával. Az nagyon rossz.

— Hol kávézott maga Európában, Sally?

— Parisban. Minden nyáron át szoktam menni két hétre egy kolléganőmmel.

Igazat adtam Sál Ívnek. A párisi kávé csakugyan elég rossz. És utána néztem a kislánynak, amint ringó nádszál-derékkal tovább lejtett. Az jutott, eszembe, hogy ez a pincérlány, akinek jókora fizetéséből évente Párisban van módja nyaralni, milyen álmokat kelthet az európai férfi-szemekben, ha angolul csicseregve el- lejt a boulevardon. Mihelyt egy csinos amerikai mise felbukkant Európában, a férfiak rögtön milliomoslányt látnak benne. Budapesten is. Ha majd nyáron ifjú amerikai szépséget látok valamelyik dunaparti vendéglőben, első gondolatom az lesz: vájjon nem szolgált ki ez a tündér valamelyik étteremben, vagy nem adta fel valahol a kabátomat?

Tegnap este a Metropolitan-operába mentem. Ott van szomszédban, befértem a Child's-étte- rembe gyorsan vacsorázni. Mikor fizettem, Sally bűbájos mosollyal rám tekintett:

— Kérem, ne menjen. Maradjon még egy kicsit.

Ez már beszéd, gondoltam magamban. A férfiak hagyományos mozdulatával meg is pedertem volna a bajszomat, ha volna bajszom. Sally folytatta:

— Tudniillik nekem ma nyolcig tart a hivatalos órám, de a szabályzat szerint még ki kell szolgálnom azokat, akik az én asztalaimnál ülnek. Most öt perc múlva nyolc óra. Ha maga most elmegy, uj vendég telepedik le a helyére s elkezd vacsorát rendelni. Itt ül esetleg félki- lencig. Az pedig borzasztó volna.

Erkötcsrendészeli razzia a berlini művészbálon

HtsfcaÜ három érakor rendőrcsapat oszlatta szét a mulatozóhat