Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-18 / 41. (3151.) szám
Az u! „nagyhatalom” (sp ) Prága, február 17, Géniben, a Des Berguéres szállodában három középeurépai külügyminiszter tréfában megjátszotta azt a nagy jelenetet, amely komolyan 1871 január 18-án folyt le Versail- lesoen Bismarck, Maliké és Vilmos porosz király jelenlétében: ünnepélyes harsonában- gok között kihirdette, hogy egy uj európai nagyhatalom keletkezett, mert több kis hatalmasság elhatározta, hogy véd és dacszövetséget köt, kifelé az ellenségek eliensulyo- aaására, befelé a jólét megteremtésére. Egy uj európai nagyhatalom: az uj statútumokkal külpolitikailag végérvényesen egymáshoz kovácsolt kisantaot. Negyvenötmilliós egységes blokk jelenik meg az európai arénán, — vájjon ki beesülheti le az óriási erőt és tömeget, mely számra nézve hatalmasabb, mint Franciaország vagy Olaszország s ugyanakkora, mint Nagybritannia és Írország? A kisantant- sajtó büszkeségtől dagadó kebellel harsogja a „negyvenötmilliót" s úgy véli — mint Benes hangsúlyozta —, hogy az összefogott három hatalom immár elég erős saját sorsának irányítására és egyedül is szembenézhet a veszedelemmel. A szám, a negyvenötmillió, nem sokat jelent. Kínának négyszázötvenmillió lakosa van, mégsem ér annyit, mint a hetvenmilliós Japán. Az uj nagyhatalom negyvenöt milliója nem divergens elemekből tevődik össze. Van köztük 13 és fél millió román, 7 és fél millió cseh, 6 és fél millió szerb, 5 millió német, 4 millió horvái-szlovén-dalmát, csaknem 3 millió magyar, 3 millió szlovák s 3 millió más apró nemzetiség. A földrajzi fekvés fonáksága a néprajzi fonákságnál is szembetűnőbb: ha valaki például az uj nagyhatalom területén akar az aránylag közel fekvő Budweisből Marburgba jutni, körülbelül kétezer kilométert kell megtennie vicinálisokon, ezer átszállással országhatárokon át. S vájjon mit tarthatunk egy olyan nagyhatalomról, amelynek részei súlyos belpolitikai problémákkal küzdenek? Az európai lapok csak röviden regisztrálják a „nagyhatalom" megalakulásának hírét, de hMaiakon át tárgyalnak a bukaresti és belgrádi eseményekről, mert amig a genfi megalakulás lefolyt, Bukarest uccáin forradalmi jelenetek játszódtak le, Jugoszláviában pedig nyíltan kitört a szerbek és a hor- váíok élet-halál ellentéte. Románia és Jugoszlávia városait vér festi pirosra és Hod/.a épp most szegezte le. hogy Csehszlovákiában egyre súlyosabbá válik a gazdasági válság. Mi haszna, ha a genfi légüres térben Benes „sikert sikerre halmoz", amikor országának egyik legfontosabb életartériája, a külkereskedelem bedugult — mert mi másnak nevezhetjük a januári mérleget, ha nem bedugulásnak? A csehszlovák havi külkereskedelmi forgalom értéke 1500 millióról 386 millióra esett vissza, — vájjon segiienek-e ezmi a végzetes tényen a genfi konstituante harson ah angjai? Különben is kíváncsian várjuk az uj nagyhatalom működését. Szerződést kötni nem nehéz, de betartani nehezebb. Mi lesz az „egységes" kisantant egyes részeinek külön egyéni szerződéseivel és aspirációival? Mi lesz például a román—lengyel szerződéssel, amely annyira különálló valami, hogy a másik két kisantantállam hallani sem akar róla? Mi történik akkor, ha Csehszlovákia fizetni akar Amerikának, a két másik hatalom nem? Elképzelhető ebben az esetben az egységes eljárás? Mi lesz, ha Jugoszlávia kitűnő kereskedelmi szerződést köt Németországgal, ami vérig sértheti a csehszlovák ipar érdekeit? Nem, hisszük, hogy az egység ezekben az esetekben teljes maradhatna, ha pedig nem marad teljes s ilyenkor „kivételt" tesz a három vérszerződést kötött hatalom, — mire volt jó akkor a nagyhatalmi gesztus, a nagy garral hirdetett genfi összefogás? A lengyel hivatalos lap (pedig a kisantant titokban remélte Lengyelország csatlak ozását) már's megadta a választ a fönti kérdésre. A kis- anlant szorosabb összefogása — úgymond — politikai demonstráció, semmi más. Nem' jelent Az oiaiz-német-siztrák-magyar érdekközöt $ ég é$ a revíziót mozgalom eiien léptette elő magát a kisantant Genffeen „nagyhatalommá" A francia lapok Lengyelország csatlakozását váriák, de a Eengyeí hivatalos sajtó ellenzi ezt a terül - Az olasz és magyar sajtó agresszivitást lát az u! paktumban Prága, február 17. A cseh nacionalista lapok ujjongva fogadják a kisantant „nagyhatalommá" való átalakulásáról szóló genfi híreket, A Národni Politika abban reménykedik, hogy a kisantant most már nemcsak gazdasági, hanem politikai tekintetben is erősebb befolyást fog tudni gyakorolni Németország politikájára. A lap azt hiszi, hogy Olaszországot a paktum meglepte. Az olasz sajtó szerinte riadalommal veszi tudomásul a kisantant átépítésének uj formáját s az uj statútumot ellenséges megnyilatkozásnak tekinti mert nem csupán Magyarországot és Awrtrift szorítja gyűrűjével, hanem nyomása Olaszország és Németország oldalán is komplikációkat idéz elff. Rómában különösen nagy figyelmet fordítanak a paktum azon részére, amely megengedi, hogy a kisantant kiszéle&ithető legyen, ami szemmel- láthatóiag arra irányul, hogy esetleg Lengyel- ország csatlakozhassák hozzá, illetve, hogy nyitva maradjon a balkán államok csatlakozásának lehetősége. Az uj paktum a revizionista hullám legmagasabbra emelkedése idején jött létre. Az uj szövetség nagyhatalmi jellege meg fogja akadályozni azt, hogy a revizionista propaganda a három állam egyike ellen irányulhas- son, mert ez esetben is az egész szövetség mindhárom államát fogja érinteni. A revizionizmus most egy nagyhatalmi blokkal fogja szemben találni magát. A Národny Listy leplezetlenül bevallja, hogy az uj blokk nem egyéb, mint a revizionista kampány hullámcsapására való válasz. A legutóbbi napokban az a hír járta be az európai sajtót, hogy Középeurópában egy négyhatalmi szövetség (Olaszország, Németország, Ausztria és Magyarország) készül, amely Európát érdekszférákba osztaná föl és a kisebb államokat nem venné tekintetbe. Most azonban a kisantant tájékán az eddig izolált és ellentétes érdekektől vezetett kis államok helyett egységes egészet látunk, amelyet nem lehet többé azzal gyöngíteni, hogy az egyik, vagy másik országot valamelyik nagyhatalom politikájának frontjára csábítják át A francia sajtó megoszló véleménye Prága, február 17. A csehszlovák távirati iroda jelenti, hogy a kisantant hármas paktumát a francia jobboldali és az úgynevezett független [sajtó kedvezően fogadta. A Journal és a Figaro | azt várja, hogy a kisantant hármas szövetségéhez Lengyelország is hamarosan csatlakozni fog. A L‘Ordres és az Echo de Paris nézete szerint a paktum a szabad államoknak az imperialista államokkal szemben való összefogását kezdi meg. A kisantant most'egyike lesz a legnagyobb nagyhatalmaknak. A baloldali, nevezetesen a szocialista sajtó elutasítóan ir az uj alakulatról. A Humanité szerint a kisantant blokkja veszélyes fenyegetés a békére nézve. A Populaire „Rossz előjel!" című vezér cikkében megállapít- . ja, hogy a kisantant államai most valósággal kator.M allianszot alkottak meg. A lengyel lapok az uj „nagyhatalom" ellen Varsó, február 17. Lengyelországban feltűnő tartózkodással figyelik a kisantant legutóbbi genfi határozatait, sőt kormánykörök szkeptikusan Ítélik meg a konferencia eredményeit. A hivatalos Gazella Polska ma kijelenti, hogy a nagy szenzációnak fölfujt genfi megállapodás inkább politikai tüntetés, mint a kis. antant jellegének megváltoztatása. Meg kell várni az eredményt s nem tudná példánl, vájjon Csehszlovákia amerikai adósságainak törlesztését a másik két kisantant- állammal karöltve fogja elvégezni, vagy tőlük függetlenül. Az összefogás okai a három államnál különfélék. Jugoszlávia az olasz támadástól fél,' Romániában TituOescu külügyminiszter a belpolitikai nehézségeket erős külpolitikai aktivitással kívánja fedezni, Csehszlovákia viszont az összefogással folyta ja a dunai államok egyesítésére irányuló tjjrek. rését. A varsói kormánylap a kisantant határozataiban bizonyos élt lát az öt nagyhatalom konferenciája elkn, mert a kásán lant ugyanúgy, mint Lengyelország, helyteleníti, hogy a nagyhatalmak decemberben elismerték Németország fegyverkezési egyenrangúságát. A lengyel kormány nem nézi örömmel a dunai államok gazdasági összefogására irányuló törekvéseket és leáe- tétlennek farija azokat. A Gaze-tla Po- ka szerint ezen a téren haladás sehol sem észlelhető. A lengyelek Benes külügyminiszter kijelentésében, amely szerint a szövetség nyitva áll valamennyi más állam számára, csupán a magyarok meghívását látják és nem a lengyelek meghívását, A lapok végül megállapítják, hogy az uj szerződés nem érinti a kisantant egyes államainak eddigi külön kötött szerződőseit, például a lengyel-román szövetséget. A hivatalos lap attól fél, hogy az uj összefogás az általános európai együttműködés akadályává válhat. Benes első megnyilatkozása az ni „nagyhatalom" nevében Genf, február 17. Benes külügyminiszter a csehszlovák sajtóiroda genfi tudósilója előtt kijeién tette, hogy a kisantant genfi paktuma abban az időpontban, dinikor Európa általános helyzete annyira terhes, amikor oly számosán akarják fölforgatni Középeurópában a mai jogi és politikai rendet, sőt amikor egyesek azt vélik, hogy a kisantanlállamok egyikének-másikának nemzeti egységéhez lehet nyúlni, igen fontos jelentőségű politikai aktus volt. Azt akarom — mondotta egyebek közölt a külügyminiszter — hogy főleg a szomszédos államokhoz és az európai nagyhatalmakhoz való viszonyunk világos legyen, teljes biztonságot és önállóságot biztosi fson, de egyúttal a lojális együttműködés, béke, biztonság és barátság viszonya legyen. Senkitől nem akarok semmit. Nem akarok más egyebet, mint békét, hogy békében szentelhessük magunkat a belső konszolidáció munkájának, amelyre mindenkinek annyira szüksége van. A mi paktumunk mindenki számára azt- óhajtja jelenteni, hogy mi ennyit akarunk: hagyjanak bennünket békében és nyugalomban dolgozni, mi békés, konszolidációs munkát kívánunk, mindenki iránt, jóakarattal, nevezetesen az összes szomszédainkkal gazdasági együttműködésben. Ha pedig netalán valaki bántaná érdekeinket semmit. Egy kis kardosörtetés, egy kis ijesztgetés, válasz a német, olasz és magyar politika aktivitására. Fonák dolgok vannak különben is e szerződés körül. Emlékezzünk vissza, mekkora „botrányt" keltett a francia és a kisantant- sajtóban néhány nappal ezelőtt az olasz—német—osztrák—magyar szerződés álhire. A tit kos diplomácia bűnéről, a népszövetség elvének lábbaítiprásáról, a demokratikus berendezkedések végéről, a blokkpolitika és a szövetségi politika ártalmáról beszéltek e lapok és természetesen rendőrért kiabáltak. Nos, a magyar—német—olasz szerződés híre álhir és tendenciózus kitalálás volt. Ellenben igaz, hogy Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia minden eddigi katonai és politikai szerződést elhomályosító ha- tározottságu véd- és dacszövetséget kötöttek. I Az egyiknek szabad, a másiknak nem? Hol itt az igazság? Kíváncsian várjuk, mit szól a népszövetség a kisantant szoros aliiánszához, amelynek leplezetlen célja „a kisantant érdekeinek saját erővel való megvédése mindennel szemben", — tehát a népszövetséggel szemben is. A kisantant nagyhatalma bizonyos esetekben valószínűleg ugyanúgy viselkedne Genffel szemben, mint most Japán viselkedett. Az uj blokkpolitika, az ui véd- és dacszövetség a nemzetközi szolidaritás elvének végleges föladását jelenti, mert az illetékes miniszterek nyilatkozata szerint az uj kisantant érdekeit a saját erejéből minden körülmények között m egvéd éné, azaz még akikor is, ha — tegyük föl — a népszövetségbe tömörült hatalmak többsége az általános európai hé-, i ke érdekében bizonyos engedékenységet kérne a három hatalomtól. A kisantan-t blokk ezek szerint eleve nem hajlandó alávetni magát a nép- szövetség olyan döntésének, amely reá nézve kedvezőtlen. Pedig az ilyen döntésekre hamarosan sor ke rülhet, ha Románia és Jugoszlávia belső nyugtalansága tovább tart. Ha Bukarest uccáin győz a bolsevizmus, vagy ha a szerbek és horvátok ellentéte polgárháborúvá fajul. Ezekben az esetekben a népszövetség könnyen olyan országokra bizhatja az exekutivát és a saját érdekében olyan népekhez pártolhat, amelyek ereje ép és egységes, s izembe tudnak nézni az európai kultúrát fenyegető erjesztő tendenciákkal. De ezekben az esetekben a kisantant mesterséges egysége amugyis önmagától szétesik* Ma: RADÍÓMEUÉKLE? évf 41 (3151) S2ám * Sz°mbat 3 1933 február 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12, évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, Szl0V6nSzkÓÍ és rUSZÍ7lSzkÓÍ ellenzéki pártok II. emelet, — Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. .i . Prága II, Panská ulice 12. 111. emelet B képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOcltlKQl TlGLpllCipjO! Telefon: 34184. E^yea szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.-KC. 8ŰRGÖHYCIM: HÍRLAP. PRRHR
