Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-17 / 40. (3150.) szám

V fcÁi*VAR*M 1 jkJUAÖ 1983 február 1? teli Széijcőüzcíeh a Dcreriéle ishoiarclorm-íervcicdicz Irta: SZIKLHY FERENC kulturreferens — Első közlemény. — A torvényihozásnai: ősi ölve, hogy a tör­vénynek egyszerűnek, világosnak és kétséget kizárónak kell lennie, olyannak, hogy aki el­olvass a, azonnal tisztán lássa a törvénybe foglalt jogait és kötelességeit. Milhelvt egy törvény körmönfont, vagy hiányossága foly­tán többféleképpen lehet magyarázni, gya­nússá válik, bog}’ a törvény meghozója a tör­vényességinek osak a látszatát akarja meg­tartani s a maga szempontjából való magya­rázattal a minden meghozható törvényen fe­lüliéi ló emberi jogot akarja 'megrövidíteni. Az újabb időben általában az lett divattá, hogy a legvilágosabb dolgokba is „problémákat11 magyaráznak bele, mert az emberi életből ki­veszett az őszinteség s a tulmüvelt gondolko­zás szinte dehonesztáiónak gondolja az egy­szerű, természetes észjárást. Ilyen egyszerű kérdés lenne a kisebbségi kérdés is, ha már a világot kormányzó „par- va sapientja11 ezt az emberi jogot megrövidítő kérdést egyáltalában föltette és a megoldást a „többségek11, tehát a hatalmat kézben tar­tók kénye-kedvére bízta: farkasra a bárány szomjúságát. Mert mi is az a nemzeti kisebbség? Egy oemzettestböl kiszakadt rész, melyet, más nemzet uralma alá helyeztek. Olyan, mint egy oltóvessző, melyet szerve­sen beágyaztak egy idegen fatorzsbe, hogy az igy beoltott államfa egyik ága az emberi kultúrában azonos, csak más minőségű, de éppen olyan nemes gyümölcsöt hozzon. Van a kertemben egy öreg körtefa, három ága van, valami régi kertész különös szeszélyből három különböző fajta oltó gallyal nemesí­tette, nyáron árpával érő „szőke körte11 te­rem rajta, őszre őszi császárkörte, télire Hardenport vajkörtét hoz. Ez a fa lehetne a nemzetiségi állam szimbóluma. Egyszerű és észszerű — a kertész szem­pontjából is —, hogy az egész fát egyformán szeresse, minden idegenre nemesitett ágát egyformán ápolja, gondozza, adja meg mind­egyiknek a törzsön át ugyanazt a táplálékot és fejlődési feltételt, mert ha az egyik ág nedvkermgését elköti, az elcsenevészesedik, hajlamos lesz a betegségre s az egyszer meg­fogant baj, — amit mindig könnyebb meg­előzni, mint ha már beütött, gyógyítani, •— igen könnyen átharapódzik arra a részére is, amelyet a gyöngéitől elvont életerővel tnltáp­láltak. A kisebbségi kérdést egy államban csak a teljes egyenjogositás alapján lehet megolda­ni. Világosabban: mivel a kulturált emberi élet a kulturális és gazdasági értékek össze­tevője, a kisebbségi életet csak a gazdasági­lag biztosított nemzeti kulturautonómia alap ján lehet elképzelni. Mindem erőszakos, met­szés, mely nem „termőre való11, csak fattyú­hajtásokra kényszeríti az élő szervezetet, ami meddővé teszi az ágat, mely termésre hiva­tott, de elhúzza magának az alanynak is az erejét. Az, hogy egy nemzeti kisebbség nem élheti ki szabadon a maga egyéniségét, nem termelheti ki a benne rejlő kulturkészség gyümölcseit, nemcsak az emberi fejlődés el­len, nemcsak a nemzeti kisebbségekkel szem­ben való bűm, de az államnak magának is kára. Mint öntudatos, értékeinkre büszke nem­zeti kisebbség tudjuk azt s mert szeretnek a magunk kulturértékeit a magunk, az álla­munk s az emberi haladás javára kifejlesz­teni, egész gondolkodásunk a kulturautonó- mia elvére van beállítva. Csak ez hozhatja meg a „kisebbség11 fogalmának olyan átér­tékelését, hogy az csak a más nemzetekhez való számbeli arányt jelentse s ne egyúttal a jogkisebbitést az uralkodó nemzet jogaihoz viszonyítva- A Dérer-féle iskolareform-tervezetet is ab­ból a szempontból akarjuk vizsgálni, megva- lósitfa-e, vagy csak közelebb hozza-e a kul­turális életünk egyik legfontosabb ágazatá­ban, az iskolaügy terén ezt a kitűzött célun­kat. Igaz-e az. amit a magyarnyelvű kormány- sajtó nagy hangon hirdet, hogy az iskolare­form ,.az első komoly lépés a szlovenszkói küllurautonómai felé11. (Lásd: A Reggel feb­ruár 5-) Nos, ebben a nagyhangú címben már ben­ne van az, hogy sem Dérer, sem a kommen­tál ói nem értik meg a „kulturautonómia11 lé­nyegét, mert ahogy az észt kisebbségi kul íurautonómia bemutatásakor (Lásd: P. M. H. 032. V. 14. és 21.) kifejtettük, a kulturauto­nómia nem alapulhat területi jogon, de n e m z e t i, sőt személyi j o g o n. Szlo- veaszkó területi autonómiája lehet politikai, gazdasági, vagy közigazgatási autonómia, de a kulturális autonómia csak az egyes nemze- lek, mint kulfufközösségek sajátos kultiirér- lékeinek megőrzésére és korszerű fejlesztő- -éré szolgáló önkormányzati és önkifejlési le- ho,<”,■m't képzelhető el. Ebből a fogalomzavarból is látszik bál, hogy a tervezett iskolareform nem tárgyilagosan gondolkodó Írni fúr politikus, de vílágoézlet és a nacionalizmus, vagy talán éppen soviniszta nacionalizmus (?) által befolyásolt propa­ganda-politikus elgondolása. E következteté­sünk helyességében erősít, meg a reformter­vezet két legjellegzetesebb célzata is, egy­részt, hogy egyáltalán nem számol Szloven­szkó lakosságának világ nézi éti beállítottságá­val s az ennek alapján kifejlődött mai jog- állapottal, mert teljesen kizárja a vallásfele­kezetek- befolyását az iskolaügy adminisztrá­lására, pedig ezeken nyugodott az iskolaügy túlnyomó részben, másrészt nem törődik az egyes nemzetek sajátos kulturigényelvel, mert nem biztosítja kellőképpen az egyes nemzeti­ségek számára sem a maga iskolaügyébe való hathatós beleszólást. Dérer miniszter nyilvános diszkusszió cél­jából előzetesen közzétette a reformterveze­tet s ezzel látszólag el akarja kerülni azt a hibát, melyet Seneca hoz fel: „Qui statuit parte inaudita altéra, Aequm licet statuerrt, haud aequus fűit.11 (Aki a másik fél meghallgatása nélkül hajtott végre valamit, még ha méltányosát tett is, nem volt méltányos.) Látszólag, mondom, mert a másik érdekelt fél egyhangú, és elementáris erejű ellenvé­leményére, sőt lehet mondani felzúdulására nem a közeledés szándékával válaszolt (Lásd: P. M. H.. február 10.), de, szinte cinikusan, az iskolareform lényegétől teljesen tá* velálló dolgot, a nem állami tanítók szemé­lyi ellátmányának ügyét dobta a mérlegre, mint Brennns gall vezér a kardját. Ez a „vaé victis11 gesztus igazolja a föltevésünket, hogy itt nem az összes érdekeltségek kielégítésére és megnyugtatására irányuló őszinte jószán- dékról van szó, de egy hatalmi szóval végre­hajtandó, kierőszakolandó, radikális megoldás elszántságáról. Mert a lehetővé tett diszkussziónak csak úgy lenne értelme, ha a komoly tárgyi és tárgyilagos ellenvélemények meghallgatásra találnának. Reformról dévón szó, legyen szabad egy nagy gondolkodónak, Buclenék, a világhírű angol kulturhistórikusnak megállapítását idéznem: „Minden nagy reform nem abban állott, hogy valami újat alkosson, de abban, hogy valami régit eltávolitson. A legértéke­sebb törvények a régi törvények eltávolítá­sai voltak, és a meghozott törvények közül azok voltak legjobbak, amelyek régi törvé­nyek érvényét megszüntették-11 Itt van a Dérer-féle reformtervezet első alaphibája, hogy egyáltalán nem szüntet meg régi. törvényeket, de — amint Almásy Mihály a P. M. H. január 15-iki számában kimu­tatta —, a „nagy11 reform a régi, közel ötven éves osztrák iskolatanácsokról szóló tör­vény adaptálása a mai viszonyokra, még pe­dig nem a haladás és demokrácia elvének megfelelően a nemzeti kisebbségek jogainak kibővítésére, de a centrális hatalom erejének, a kisebbségek rovására való megerősítésére, az alkotmányosság és demokrácia látszatával. Szlovenszköra vonatkoztatva kétségtelen, hogy újszerű tervezel, mert teljesen idegen kormányzati szellemet akar megvalósítani, de ami a maga talaján, a maga fejlődésvona­lán is elavult, az egy idegen talajra átültet­ve s az idegen fejlődési vonalat teljesen meg­törve semmieeet.re jó nem lehet. Szlovénszkón, mint Magyarországnak egy­kori részén egészen más volt a jogfejlődés, •mint Ausztriában és igy természetszerűleg más volt az államfordulat idejére kialakult jogi helyzet is. Egy teljesen Önálló, szinte egyéni jogfejlődés alapján kialakult iskola­közigazgatási rendszer egyszerűen nem tűri meg az „unifikáció11 örve alatt ráoktrojálni szándékolt, idegen fejlődési irányból jövő változtatást, mely még a saját hazájában sem uj, legföljebb részleteiben való ujjáfoltozás, a mi lelkületűnknek pedig teljésen idegen ■valami. igaz, hogy a szlovenszkói iskolaigazgatáa másfél évtizede úgyszólván törvényen kívüli állapotban volt, mert a magyar iskolaközigaz- gatásj autonóm szervek működésének felfüg­gesztése után a kormányhatalom centrálisam, íehet mondani ábszolmisztikusan intézte ezt az ügyet. De ez a másfél évtizedes törvé­nyen kívüli állapot, bár a régi állapotnak csak a formáit tartotta meg, nem szüntette ■meg a régi rendszer levegőjét és hogy ismét Buciét, idézzem: „A helyes törvényhozás irá nya és szándéka: visszavezetni a dolgokat a maguk fejlődésének természetes medrébe, amelyből a korábbi törvényhozás tudatlansá­ga kiszakította11. A közoktatásügy Jegelsősorban pedagógiai, még pedig uéppedagógiai kérdés. A néppe­dagógia a néppszihológia fejlődésmenetének tükre és eszköze és igv kénytelen alkalmaz­kodni a nép kollektív egyéniségéhez. Es eb­ben a tekintetben sokkal közelebb állanak egymáshoz az ezeréves történelmi együttélés és egymásrautaltság, valamint a természeti ható erők azonossága folytán Szlovenszkó Ős lakosságának nemzetiségi rétegei, a szlovák, magyar és német nép, mint akár a cseh és szlovák — állítólagos — nyelvi egység, akát a szepességi és szudóla fajtestvériség. Egy­szerűen: ami jó lehet a történelmi országok­ban, az nem jó a Kárpátok innenső oldalán, mert más a világ, más az élet ott és itt, mán ennélfogva a népietek, mely nevelésben és •oktatásban más rendszert és más módszert, •követel ­Nem politikai izgágaság és nem az „eccle- cfia militans11 féltékenysége oka annak az ál­talános felhördülésnek, mely a Dérer-féie „gyökeres11 iskolareformot fogadta, — ami­nek a korniányisajtő az igazán imponáló tilta­kozást elkönyveli, — de éppen ennek a kö­zös szlovenszkói népléleknek ösztönös véde­kezési reflexe, amely — talán éppen, mert még csak ösztönös —, lehet, hogy nem ta­lálta meg az objektivitás hangját, de ez ne­héz is, mert a reformtervezet politikai ten­denciája sem nyílt vallástétel, de a látszó­lagos engedmények s az alkotmányosság fel­színe mögé elbújtatott rejtett szándék. Délszlovenszkót nagy gyümölcsöskertté kell tenni s megteremteni itt a szlovenszkói Kecskemétet A Fcszty-féle őgyallai faiskola kilencéves munkájának ered­ményei — Harmincfajta alma, pompás barackfajok virti faj­dinnye, csemegeszöllő hirdetik a délszlovenszkói gyümölcs jövőjét Szisztematikus kísérletező munka kezdődött, kiválasztani azokat a fajokat, amelyek pri­mőrt adnak. Sok fáradsággal, rengeteg türe­lemmel járt ez a munka, amíg az ógyallai al­ma elérte a tökéletességnek megkívánt fokál. Húsz holdon terül el a Feszty-féle minta- faiskola, ahol a fák nevelése három évig tart, mig azután a koronás fát ká lehet telepi, teái. Harminc fajtájú almát produkált az ógyallai faiskola, köztük a vezetést a téli arany parmén viszi Elismert szakemberektől hallottuk a leg­nagyobb dicséretet az ógyallai faiiskoláról, Olyan gyümölcskultúra van itt, amely fe„ lülmulja az amerikai elsőrendűen kezelt gyümölcs-farmokét. Most már csak az a fontos, hogy a környék lakossága felismerje a nagyfontosságu kezde­ményezés jelentőségét s megkezdődjék Dél- szlovenszkó gyümölcsössé való átalakítása. Eh. hez szorgalmas, kitartó nevelőmii oka szüksé­ges. Le kell küzdeni a magyar gazda közö­nyét, a fa irányában, ebben a neve 1 aíinmkábau a magyar nép nevelőinek, papjainak, taní­tóinak, politikai, gazdasági és kulturális szervezeteinek kell előljárniok. Az állami gazdálkodás a múlt év Őszén kezdte meg a gyümölcsfáknak az országutak mellé való ültetéséi. Ezt a munkát is folytatni kell. Az alma mellett egyéb gyümölcsfajták meg­honosítása s intenzív művelése is szükséges. Ebben a tekintetben felbecsülhetetlen mun­kát. végez Holota János dr., akinek eszméje, hogy ÉrsokU'jvárott s vidékén a barackkultu. rát fejlessze megfelelő fokra $ s ezt a vidéket a szlovenszkói Kecskemétté varázsolja. A szőllömivelésben Ordódy Miklós bagotai gazdasága ért el nagy eredményeket. Gseme- geszőllője versenyre kelhet bármilyen minő­séggel. Pusztavirlen pedig a Farka.s.féle s a Pyber-féle gazdaság dinyéce híres messze föl­dön s ezzel a hírnévvel sekélyesebb minősé­get termelők vissza is élnek, amikor termésü­ket viseld dáuyéként árulják a közeli s távoli piacokon. Déli Szlovénekén most van kibontakozó­ban egy- nagyszabású gyümölcskultúra, amelynek eredményeit magyar népünk rövi­desen élvezheti is, ha a nevelőmunka inten­ziven megindul. Addig is ültessék fáikat a bátor s lelkes kezdeményezők s lelkesítse őket a Zeudaveszta őrökszép mondása: három nagy dolog van, amiért érdemes élni: gyer­meket nevelőd, J4 könyvet írni és — fát ültet­ni V. Z Őgyafiüa, február 16. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától.) A hirtelen betört tavasz egyszerre sártengerré dagasztot­ta az utakat, a lovak csak. lépésben vontat­hatják a nehéz határt, de tizenegyre mégis csak célnál vagyunk, ógyallán, az Érsekúj­vár—-Komárom közti útvonal legjelentősebb pontján, amelyet híre után mindnyájan is­merünk, Itt van ugyanis Szlovenszkó egyet­len obszervatóriuma, földmágnes ségi ée szeiz- mografiai állomása, meteorológiai intézete, Konkol^-TIiege Miklós örökbecsű alkotása, amelynek munkája már sok nagy eredmény­nyel gyarapította ezeket az exakt tudomá­nyokat. De a „csiliagorium“-rÓl, meg a me- terologiai intézetről majd később fogok be­számolni. Ógyallai utamnak másik nagy cél­ja a. F^szty-kuria meglátogatása volt. Erről akarok az alábbi sorokban szólni. A község szélén balkézről a temető s a kopasz fák közül sárga épület tűnik szembe, a Feszty-kripta, amelyben a két feszty-fivér, Árpád és Béla nyugszik. A FeSzty-tradiciók földjén vágjunk s eze. két a tradíciókat sugározza az a kedve*, meleg hangulatú kúria, amelyben most Feszty Béla özvegye él három gyermekével, az atyja munkáját folytató Ptvánnal, Katóval és Peller Sándornó FeSjjty Edittel, aki az ógyallai magyarság kültérié életének mozgató ereje e a magyar szociális munkának fáradhatatlan apostola. A tehetség öröklődni szokott a családiban. A puszta vérti Farkas-kúriában Reményi Ede emlékét hirdeti száz és száz kép, levél, hás és az ő művészete éled fel unokájának, Farkas Mártának vonója nyomán. A Feszty- Árpád halhatatlan művészete vezette s inspi­rálta leányát, Feszty Masát s húgát, Feszly Edithet is. Az ő alkotásaik töltik meg a kúria hatalmas falait ozinültig, a látogatónak az az első illúziója, mintha vermisszáawa nyitott volna be. . Ez a kúria széles vidék magyar kulturális életének központja. De nemcsak a lelki ée szellemi kultúráé, hanem az anyagi kultúráé is és Feszty István öntudatos céllikitűzéssel ott folytatja a munkát, ahol atyját életének ja­va korában megakasztotta a hálál. Ennék a mimikának már messze körzet­ben ismert eredményed vannak, olyan almatermé*. amely minőség tekin­tetében vezetöhelyen áűl, amelynek nem kell cégér, amelyért versenge­nek a nagykereskedők. Nem teremhet itt annyi, amennyit azon nyomban el ne lehet­ne adni. A Feszty-féle faisokla pedig azt a nagy feladatot tűzte maga elé, hogy egész déli SzlovenSzkón meggyökereztesse az alma-kulturát. Feszty István nagy hittel s erős akarattal vég­zi ezt a gazdasági kulfcurmunkát. Csehszlovákia területén a Duna melletti rész, amelyet most földrajzilag Délszloven- *zkónak jelölnek meg, tehát a Párkánytól a Duna mentén nyugatnak húzódó földcsík a talajviszonyok s a klimatikus viszonyok folytán elsősorban van predesztinálva arra, hogy Szlovenszkó gyümölcsös kertje legyen, Északon ezt a területet egy növényföldraizí szempontból fontos vonal zárja be, a ezőllő­nek a határa. A Duna ® a szőllőhatár közti terület a gyümölcsnek az Eldorádója. Mező- gazdasági kultúráját a erői lő, kukorica, do­hány s a gyümölcsnek mindenféle fajtája je lemzi. Adva van tehát annak a szükségessé­ge, hogy a gyümölcskultúrát eddigi elma­radottságából kiemeljük s földünk magyar népének megélhetési for­rást teremtsünk meg benne. Ez a törekvés nemzetgazdasági szempontból felbecsülhetetlen értékű e ezért minden fi. gyeimet s elszánt munkál megérdemel. A gyümölcs termelés nagy jelentőségét, ezen a területen Feszty Béla ismerte fel s en­nek a fel!«merősnek a következménye volt, hogy 1924-ben faiskolllát létesített ÓgyaRán. — Február 25 helyett február 24-én indul az 1150 koronás olcsó szicíliai utazásunk- Az utazás részletes programját csütörtökön közli a PMH- Jelentkezés a PMH utazási osztályánál: Bratielnva, Central Paeeage. %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents