Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-17 / 40. (3150.) szám

1938 február 17, pénteK. 6ra:gm.A\a(Aar-H!RIi^ Benes: Minden háborúnkat elsősorban kisebbségiakta területen viselnek A külügyminiszter érdekes cikke a hadsereg és a kisebbségek viszonyáról — „Nem szabad soviniszta politikát kóvetni a kisebbségekkel szemben1' Prága, február JU6. A Kroffa ■meghataluia- zott miniszter által kiadott „Pragör Rund- sahau'* cimü folyóiratban Bemos idilügyniá- niszler „Demokratikus hadsereg és belpoliti­ka" cimen cikket 'irt., amelyben megállapít­ja, hogy a hadseregnek feladatai eredmé­nyes teljesiténél három lényeges föltételre \-an szüksége: Valamilyen nagy vezető esz­métől kell, hogy legyen áthatva, bizonyos tradíciója kell hgy legyen és értenie kell a hadászat tudományát. A külügyminiszter e három szemszögből vizsgálja a csehszlovák hadsereget. A vezető eszmét az állam és nemzet eiisztenciájáhan, a szlovákokkal áalő nemzeti egyesülésben látja. A tradíciót a huszitizmusban és a légiókban. De egy ilyen hadsereg tisztán- cseh ügy lenne. Ép­pen ezért olyan ideológiát igyekszik keres­ni, amelybe a nemzeti kisebbségeket is be lehetne kapcsolni. Azt árja, hogy több ízben beszélt Foch marsallal a hadseregről és a marsall mindig hangsúlyozta, hogy a hadse­regnek nemzeti és népi hadseregnek kell lenni. Benes ehhez megjegyzi: „Csehszlová­kiában természetszerűleg hangsúlyozzuk a hadseregben is a nemzeti tradíciót, de épp oly erősen hangsúlyozzuk a népiségét, az ál­lamhoz való füzötíségét, hogy 'kisebbségeink adott veszély esetén meggyőződéssel teljesít, hessék katonai kötelességüket. Hadseregünk számára a vezető eszmét az a tudat, jelenti, hogy a mi területünkön lakó lakosság min­den osztályának és nemzetiségének lényegé, ben sehol gazdaságilag, sem politikailag, sem kulturális, sem szociális tekintetben jobban nem mehet a sora, mint nálunk. És hogy minden háborúban a lakosság összessé­gének a sorsáról van szó. E tekintetben a csehszlovák köztársaság németjei és magyar., .fai rem ringathatják magukat semmiféle il­lúziókban. Bármilyen háborúban gazdasági­iig, szociális és kulturális tekintetben egy- sorsba rántanék őket magunkkal, Nemzetisé, gá szempontból az állam ellen való esetleges ellenállással vagy nagyon keveset, a vany semmit sem nyerhetnének és amellett min­dent kockára tennének. Minden háborúnkat elsősorban is tii ő te­rületükön riselnőfc­Ennek következtében az egyetlen értelmes politika az igazi szolidaritás megteremtésé­ben áll. Ebben az esetben államunkat kívül­ről semmi sem veszélyeztetheti és elsősor­ban a kisebbségeinket nem tesszük ki, há­borús veszedelemnek, mert ez számukra minden tekintetben a legnehezebb vizsga lenne. Belpolitikánknak is feladata, hogy úgy dolgozzunk, hogy ez a tudat és meggyő­ződés általánossá váljék, nevezetesen, hogy egy háború valamennyi polgárunk emberi érdekeit egyenlően veszélyeztetné. Ezt a tu­datot a németek és a többi kisebbségek kö­zött is terjeszteni kell. 'Hadseregünk szem­pontjából ez annyit jelent, hogy: nem szabad soviniszta politikát követni a németekkel és a többi kisebbségekkel szemben, meg kelül adni azt, ami őket meg. illeti és olyan külpolitikát kell folytatni, amely megmutatja, hogy a mi államunk soha sem fog fölösleges harcokat, vívni a saomsoéd államokkal" Kina elfogadta a Japán hadüzenetet London, február 16.Sanghaiból érkezett je- J j*int a nankingi kormány hivatalos hadüzene- lentés szerint Japán már kézbesítette Kiná-1 tét lát az ultimátum átnyujtásában. Az ellen- nak azt a három ultimátumot, amely a kinai I ségegkedés február végén megkezdődik Kina csapatok azonnali visszavonását követeli aj és Japán között. A tienesini idegenek máris Jehol tartományból, A Matin értesülés© ?ze-; menekUlésszerUeu távoznak a városból. wwwwwwwwwywvwwwwwvwwvvwvifwwwwwvvvwwvvyyw A magyar kormány Megvalósítja a titkosság elvére épüld választó- jogi reformot Gömbös és Eckiiardt vitája a képviselőház illésén Budapest, február 16. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Gömbös minisz­terelnök ma újságírók előtt a képviselöház fo­lyosóján kijelentette, hogy a választójogi re­formot a kormány meg akarja valósítani és az nj választójog a titkosság elvére fog épülni. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz uj vá­lasztás, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy mindenesetre akkor, amikor neki jó, nem pedig akkor, amikor az ellenzéknek jó és semmi-esetre sem háromévi rossz termés után. Budapest, február 16- (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentésé.') A képviselöház tegnapi esti ülésén a napirendi vita során Eckhardt Tibor független kisgazdapárti kép­viselő a mezőkeresztesi választással kapcso­latban éles támadást intézett a kormány és Gömbös miniszterelnök ellen. Felszólalásá­ban, amelyet állandóan heves zaj kísért, tilta­kozott az ellen, hogy a külföldi újságírókat csendőrök vezették ki Mezőkeresztes község­ből. Eckhardt felhívta a világsajtót, hogy jöj­jenek ki a magyar paraszthoz és győződje­Irtat VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágaj Magyar Hírlap.) (38) Mennél több részletet mondott el Praszkája anyó, annál inkább nőit. Kiirt- szemében a vál­lalkozás vészedéimessége. De nem akart most. már ellenvetést támasztani. Megmentőinék bi­zonyára meg van az okuk rája, hogy megját­szik ezt a komédiát. — Igazad van. Praszkája anyó. Ha te szüksé­gesnek' találod, elmegyünk holnap az emberek közé. " — Arra a gyűlésre, amelyen a két moszkvai kiküldött fog szónokolni. Jelentéktelen embe­rek lesznek azok. tőlük" nem kell tartani, kü­lönben Dimitrij figyelmeztetett volna. Még egy­előre megbízható értesüléseink vannak, mindent idejében megtudunk s még nagy hatalom van a kezünkben. Ki tudja, meddig lesz ez még igy? Kürtőt, magát is már napok óta foglalkoztatta íz a kérdés. Micsoda titokzatos szervezet mű­ködik itt a szovjet kellős központjában, amely­nek emberei ott ülnek a csekában, a, népbiztoe- .•í ág okon. a különböző szovjetekben, mindent idejében megtudnak s vakmerő vállalkozások­kal. hívják ki maguk ellen a. megtorlást. Ki ez a, csodálatos öregasszony, ez a Praszkája, anyó, aki a látszat szerint vezéri szerepet tölt be a társaságban 6 egészen bizonyosan nem egysze­rű falusi 'rériasszony, akinek mutatja magát, hanem egy sokat tapasztalt, elhatározásaiban vakmerő,"tottrekész asszony, akiben — öregebb kora ellenére — a fiatalság energiái buzognak. Csodálatos még nem volt, hozzá bátorsága, hogy megkérdezze: Ki vagy te, Praszkája anyó, kit*rejtegetsz az egyszerű falusi asszony külseje alatt?” Mert hogy nem vagy az, akinek látszol, az olyan bizonyos, mint ahogy én sem vagyok •S/crgcj Jva no vicc Bobot in, akinek föltűntelek. Va j ion h onna n kerültél ide, a csöndnek erre a szigetére, amikor egész egyéniséged a kérlel­hetetlen harcot leheli? , . Kert érezte, liogv ezekre a- néma kérdésekre lilába vár f'dele-M.'' Talán sohasom fog választ kapni. . , ,, Csöndesen ültök egymásnál szemben a m szobában. A nap apró bárányfelhőik, között buj­dosóit a nyugati, horizonton és sugárkévéivel biborpirosra gyújtotta ezeket, a felhőket. Künn szél kerekedett, amely kegyetlenül ráncigált-a az ablak előtt emelkedő ákác szívós levéléit. Praszkája anyó is elgondolkodott és szokása szerint térde fölött, a kötény alatt összekulcsol­ta kezeit. Meggörnyedt háttal ült így, némán, szótlanul, az ablakon kibámult a messzeségbe. Percekig ült ez a csönd a szobában. Majd Praszkája anyó újból beszélni kezdett. —- Lehet, hogy szóba kell állanod Vjorával. Hogy ő fog megszólítani. Ne ijedj meg. Keve­set kell beszélned,’ Szergej Ivanovios, az igazi, kevésszavu ember volt. aki sohasem melegedett föl. Hallgass és hagyd öt, hadd beszéljen ő. Hadd kérdezősködjön, hadd tegyen szemrehá­nyást. Hetykén, hány ivet! módon felelj. Aho­gyan ő beszélt a nőkkel. Kegyetlenül. Hogy a lélek fájt belé . .■. Elcsöndeeedebt s fájdalommal megtelt hangon ismételte: — Hogy a lélek fájt beié ... Az akácfa törzse csaknem derékban hajlott meg az ablak előtt. Az ajtófélfák remegtek, amint a szél rázta., nyomkodta őket. — Egyet ígérj meg, Szergej Ivanovice. Min­dent mondj el nekem, amit Vipra szólani fog hozzád. Mindent mondj el e talán meg fog nyu­godni az én lelkem­Az öregasszonynak ráncos arca most olyan keserű grimaszba torzult, hogy Kiírtnak meg­esett a. szive rajta. 34. VIHAROS ÉJSZAKA Ezen az éjjelen Kurt csak nehezen aludt el <■, amikor végre állom szállt a, pilláira., furcsa, és nehéz álmai voltak. Az uj na,p valóságos meg­váltást jelentett. Lázas izgalom fogta el arra a gondolatra, hogy tulajdonképpen ez a nap éle­idnek ii j ée döntő szak#; vezeti be, ezen a na­pon már száll a gép Varsó felől, hogy két isme­retlen pilóta elhozza neki a szabadságot s az életet. És ezen az estén meg k ell jel ennie , az em­berek között, hogy félrevezesse őket s elhárítsa m enek ü lésének akad ál yait, Egész nap ki sem mozdult szobájából. Azokat az újságokat böngészte végig, amiket Dimitrij hozott, A hírek ugyan a szovjet hivatalos szű­rőjén bujtatták át az eseményeket, amelyek igy bizonyos torzításban jelentek meg Kurt szeme előtt, de mégis arról a világról számoltak be, amelyet soha olyan közelállónak nem érzett lei­kéhez, mint most. Többször is átolvasta azokat a cikkeket, me­lyek a titokzatos Labourdonnais és Madame Cartiffe földkörü'li útjáról számoltak be. A szov- jetlapok behatóan foglalkoztak ezzel az ese­ménnyel s kihangsúlyozták, hogy ez az első al­kalom, amikor világot körülutazó pilóták útju­kat orosz föld fölött veszik. A szovjethatósá­gok mindent megtesznek a vendégek ünnepé­lyes fogadtatására. Szmolenszkig két moszkvai repülő száll a vendéggép elé s ezek kisérik be a Sirályt a moszkvai repülőtérre, ahol az orosz légügyi biztos üdvözli a vendégeket. ■ Persze, Moszkvában azt nem is Sejthetik, hogy a Sirály nem jut el Szmolenszkig. Motor­hiba, vagy kilyukad a benzintank. Mennél jobban elgondolkozott ezen a terven, annál inkább meglepte a titokzatos társaság pompás megszervezetteége e azok a nagyszerű összeköttetések, amelyekkel ezek az ismeretlen emberek rendelkeztek. Minden vállalkozásuk si­kerül, mindent idejében tudnak meg, minden helyen érvényesíteni tudják befolyásukat... Odakttnn teljes erővel tűzött alá a nap, szinte nyárias meleg volt, egészen rendkívüli az októ­ber derekára hajló időben. Az ablakon a tóra nézett ki, amelyen haláé zcsönak ok álltak sorjá­ban a parttól jókora távolságban. Praszkája anyó. a parton járkált s ö jé a halászokat figyelte. így telt csöndben, isteni nyugatomban a, dél­után Őzjegűv szigetén. Talán az utolsó,-amelyet Itt tölt. Ha Isten is úgy akarja. * Már besötétedett, b Kiirt még mindig ott ült a, szoba mélyén, tenyerei közé hajtott fejjel és fantasztikusnál famtasztikusabb gondolatok vál­tották egymást az agyában. Most kinyílt az ajtó * Praszkája anyó lépett be. Konyhaiámpát tartott a kezében. nek meg róla, hogy a magyar paraszt sze­reti a munkát és békét akar. Majd a kor­mány állítólagos diktatórikus törekvései el­len szállt síkra, s politikai kálandorkodást emlegetett. Beszéde végén az elnök erélye­sen reodreutasitja Eckhardt Tibort, mire óriási zaj tör ki. Majd Gömbös miniszterelnök válaszol Eckhardtnak, Először is megkérdi, kire értette Eckhardt a kalandoroskodást. — A politikájára — mondotta Eckhardt­Gömbös miniszterelnök: Magam is voltam az ellenzéken, de soha nem használtam olyan kritikát, ami ne lett volna tárgyilagos. Eck- hardt képviselőtársam veszélyes útra téve- lyedett. Abban a pillanatban, amikor belpoli­tikai dolgaimban a külföldi sajtóhoz fordult, eltér a nemzeti alaptól. Vendégszeretettel ío gadunk minden külföldit, de nincs szüksé­günk olyan külföldiekre, akik beavatkoznak és presszionálni akarják a magyar politikát. Majd arra utal, hogy az uccán, a sajtóban és a Ház folyosóján is a kormány közeli buká­sáról jósolgatnak. Erre az a válasza, hogy bírja a legmagasabb hely és a többség bi­zalmát. Gömbös beszéd© után távozik a teremből, mire a jobboldal fölállva viharosan tapsolja őt. Lázár Miklós szólalt föl ezután az államvas- uti szállítások kapcsán legutóbb -kipattant pa­nama ügyében. Noha háromnegyed év óta tud­nak az Iinperial-társaság. visszaéléseiről,’ csak most történtek intézkedések. Fabinyi kereske­delemügyi miniszter válaszolt az interpelláció­ra. Kijelentette, hogy amikor tudomást szerzett, az állapotokról, azonnal fölbontotta a szerző­dést a társasággal és az ügyészségen megtette a följelentést. Tabódy Tibor egységespárti a napirendhez hozzászólva, fölhívja az ellenzéket, hogy fogjon össze a miniszterelnökkel, mert az ország a jelek szerint ismét 1918 elején áll. Eckhardt Tibor személyes megtámadtatás címén szólalt föl, visszautasítja Gömbös miniszterel­nöknek azt az - állítását, hogy veszélyes útra té- velyedett. Részletesen elmondja a külföldi új­ságírók kiutasítását Mezőkeresztesről, hogy ez­zel igazolja magatartását. Györki Imre dr. szo­ciáldemokrata képviselő az interpellációk során azon véleményének ad kifejezést, hogy Kánya. Kálmán alkalmatlan a. magyar külügyminiszter - ség betöltésére és a miniszterelnökhöz kérdést intéz, • hogy miért történt meg Kánya kineve­zése. Gömbös válaszában leszögezi, hogy Kánya Kálmán mint berlini követ hosszú éveken ke­resztül kitünően látta el súlyos föladatát, egyéb­ként is kitűnő diplomata és ezért predesztinálva van a küliigyminisztérségre. — Megjelent a „Függetlenség" cimü budapesti napilap első száma. Budapesti szerkesztőségünk te­lefonálja: Ma jelent meg a „Függetlenség" cimü napilap első 6záma. A lep szerkesztője Hubey Kap mán, politikai iránya a Gömbös-kormány támoga­tása. Az-üíj kp-árá-ASillér," terjedelme pedig nyolc nagy oldal SÜT Ajánlja a „Nagyasszonyt" aőismerősel IWT közt! — Tartsd ezt' a lámpát. Leszállunk a föld­alatti Szobába s ott magadra húzod Ivanovics ruháit. # Az öregasszony lehajolt s a padlón megraga- dott egy vasfogantyut, amire négyszögletes nyi­las támadt a padlón. Kurt tudta azt, hogy a legtöbb orosz házban nélkülözhetetlen rekvizi- tum ez a földalatti szoba, talán az évtizedes földalatti munka szükségszerű következménye, amely aztán olyan családok körében is elter­jedt, amelyben soha nem foglalkoztak összees­küvéssel s amelynek tagjai között szektáriánu- sok sem voltak, összeesküvők tanácskozásai s szektariánusok őrjöngő szertartásai helyett bé­kés háziasszonyok kenyérből kvaszt erjesztettek itt a földalatti szobában, amelynek nem volt Semmi titokzatossága s amelyben senkiit sem rejtegettek. Széles létrán szállottak alá. egy pínceszerü helyiségbe, amelyben meglehetős összevissza­ságban különböző házieszközök, teknők, kosa­rak, szerszámok, csákány, ásó, kapa, gereblye hevertek. Egy fogasról férfiöltözet darabjai lóg­tak alá s az egyik fokon hatalmas fekete kucsma. Praszkája anyó egy alacsony zsámolyra tette a lámpát s hátat fordított Kiírtnak. — Vesd le a ruhádat, most Szergej Ivanovios ünneplőjét veszed magadra. Gyűlésre megyünk s a k diákok között tekintélyt, kell tartani. Sötétkék posztóból készült öltöny volt az, amit Kurt most magára húzott. A testhez fe­szülő nadrág, bő és kényelmes, belül bárány­bőrre] bélelt zeke, amelynek gallérjára kis.prém volt varrva, bagariából készült, térden fölül érő csizma, amelyet Praszkája anyó fölszólítására alaposan meg kellett faggyuzma. Amikor fölöltözött s az asszony elé állt;, az összecsapta kezeit csodálkozásában: — No, azt magam sem hittem volna, hogy ilyen jól sikerül. Szakasztott a mása vagy an­nak, aki már nincs. Most már indulhatunk is. Ha Mensinszkíj minden kopója. a sarkadban len­ne, akkor sem lepleznének le. * Az a fiú ült a, csónakban, aki a szigetre is hozta. Praszkája elmondotta, hogy a. fiú síiket- néma, írni, olvasni nem tud s olyan sajátos jel- ■beszéde van, hogy csak vele tudja megértetni magát. Ebben aztán bizonyos, hogy sohasem lesz az árulója., mert. nem is lehet. (Folytatjuk-) 3 _____

Next

/
Thumbnails
Contents