Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-16 / 39. (3149.) szám

1033 február 16, esgtörHjlc. tBMdtc&maizxyi£i* *i*a^ri~-'riMrtc.TC ana^cTi KOMMENTÁROK ★ ★ ★ AMERICAN A L Ford íeíordaíi Ford bajbajutott. Ford pénzintézeteinél va­lami nincs rendben s az amerikai államba fo­sáig kénytelen lesz erélyesen revíziót köve- teird a nem éppen túlzóit pontossággal veze­tett könyvekben. Rákoppintanák Ford ujjara mint egy kis középeurópai siber-kapilalislá- nál, aki korrigálni altana szerencséjét, igen, Ford is korrigálni akarta megroppant szeren­cséjét, — tehát ide jutottunk. Évekkel ezelőtt még Létezett valami, amit „fordizmusnak“ ne­veztünk s Európa vágyakozva nézett a büsz­ke amerikai jólét-elméletre, amelyet ragyo­góan igazolt az, hogy Delroitban évek óla ki­fogástalanul működött és futószalagon gyár­tóba az emberi boldogságot. Akkor még két­százezer munkás osztozotí ebben a boldogság­ban, a családtagokkal együtt csaknem egymil­lió prelelárember (a General Motors és más hasonló alapon berendezett üzemek alkalma­zottaival együtt kétmillió), ma húszezer mun­kás tengeti életét keservesen a megfakult és lerongyolódott boldogság árnyékában. Nem­csak Krouger, a kapitalizmus szélhámosa, ha­nem Ford, a megnemeisilett kapitalizmus apostola is ide került. Korrigálja szerencsé­jét és találkozik a bünlető'.örvénykönyvvel. Ez lenne a vég? Az idomtalan mocsár, ahova könyörtelenül bele torkol ik a kapitalizmus megdagadt áradata, miután a múlt század elején még tisztán csörgedező, üdítő hegyi forrásvíz volt? Higyjünk az ódivatú magán- kapitaiizmusban, ha az apostol beadta a kul­csot? Előszedem Ford könyvét, ame’y a rend­szeréről szó és méla busán olvasom a gőgös tirádákat. ..Én vagyok az ut és az igazsás“ — körülbelül ez áll a könyvben s mini a jó. alapos és nem holmi hipotézisekkel dolgozó mühüz illik, azonnal tényeket hoz föl az állí­tás igazolására: rámutat a jólétiben fürdő Detroilra. Ford megvetette az üdvözülésnek ama javaslatait, amelyek túl világi jóiéi tel kecsegtetnek. Ém e földön adok már menny­országot jutányos áron, előkelő csomagolás­ban — mondotta. És adott. De az áruról ha­marosan kitűnt, hogy talmi, egy-kettőre el­romlik és vége. Azokat, akik azt mondják, hogy az igazi üdvözülés nem e világról való. az idő és a Pö’di tények nem cáfolhatják meg. Fordot megcáfolták. Fordról kitűnt, hogy J nem az igazi, hanem a Krisnamurii-szeru . 7 sarhtáu-me^váltók sorába tartozik, egy kis ?} sjber kapitalista. ,aki vakar és radíroz köny- vedrén, nullákat ír a számokhoz, ha megszo­rul s ha szerencséiét korrigálni kell. Isten veled, ó Ford. FöTordultál. Szép könyvedet behajitjuk a lomtárba, ahol a régi ál-megvál­tók különös tanai, az alhi. misiák könyvei és az asztrplózusok merész számi tásai pihennek és porosodnak. IL Győz a bizó hafandorvér? Forddal baj van és baj van Amerikával. Tizeú,hétmillió munkanélküli hüsül és ásito- zik az amerikai pázsiton, vájjon mi lesz ve­lük? Világrekord. Az ijesztő manoméier to­vább szalad, a nyomás egyre nagyobb. Teg­nap tizenhat, tizenhét, holnap tizennyolc, majd tizenkilenc, busz huszonegy, mikor rob­ban a kazán, mikor feszit! szét a gyűlendő gőz a vasifalakat? TizenhétmiLLiól Gondoljuk el, hogy húsz év előtt valaki, egy fantaszta, azt merte volna állítani, hogy Amerikában nemsokára tizenhétmillió kereset és támoga­tás nélkül élő munkás lesz. ,.Az nem lehet“ — válaszoltuk volna — .,mert akkor régen itt van a forradalom14. A tizenkétmillió mun­kanélküli bekövetkezett, de a forradolm nem. Az emberiséig teherbírása cs türelme, ugyiát- sztk. végtelen, ha ilyesmi lehetséges. Mi tart­ja vissza az amerikai kontinenst a bomlástól, mi az, ami az oltani állapotokat a hasonló nyomor ellenére politikailag stabilabbá teszi, mint Európában s a szélsőséges politikai ta­nok, sem a jobboldaliak, sem a balodaliak, nőm tudnak tért hódítani az üreskezü embe­rek millióiban? Talán az, hogy az amerikai nép fiatal és gazdagsága is fiatat volt. Ha egy régi gazdag, akinek családja évszázado­kig megszokta a jólétet, hirtelen leszegénye- dlk, elveszti a fejét, kétségbeesik és elzüllik. Vege van. Ha egy uj gazdag elveszti vagyo­nát, vállat von. hiszen ifjú korából ismeri az üres gyomor állapotát, nyugodt marad és újra kezdi. Európa, a leszegényedett ógazdag, behull az idegességbe, az exa’tációba, Ame­rika, a leszegényedett uj gazdag optimista .marad — legalább egyelőre A merész kalan- .dorvér kiüt., a kaliforniai nincstelen arany­ásóé korszaka újra kezdődik, hisz aki vala­mikor Atr ■'rikába ment. mindig koldus és «zerenose'ovarr volt. Bátorsága és optimizmu­sa következtében nem menekült bomlasztó elméletekbe és hisztériákba, hanem lóra pat­tant s belelőtt az ellenségbe, mint Bufíalo Bili, vagy Old Srihatterhand. Ha nincs, hát nincs és újra kezdte. Most is igy lesz? Kitart még a régi kaiandorvér, avagy a jólét meg­fér.űzte o yankee-ket is és a nyomor az óceá­non túl is "lesipecLő züllésbe vezet? Hí. Az úszó sziget megmarad Pedig n korban annyi optimizmus van! Opti­mizmus különösen a technikád haladás viszony­latában, az építő fejlődés jegyében. A teh.no-! krácia konstruktív merészségei igazolják ezt, — j de fejbeütött egy újfajta film is, amelyben teg-; nap meglepetten láttam a különbséget, — te-! gyük föl — Verne Gyula teihnikai fantáziáinak j hiitctlieneéere és a modern tebeikai film hite kö- j zött. Mindkettő 111 éra túra, mindkettő utopiszti- í tus rajz a tehnika jövőjének korából. De Verne Gyula regényei végén elpusztítja fantáziájának tehnikai monstrumait, az úszó szigetet, a cso­dálatos Nautilust, a százezertonnós gigantikus hajókat, repülőgépeket, az óriáságyut, amelyek­nek hivatása a világot kilendíteni négy sarká­ból. Nem mer álmaiban hinni, nem meri kihívni a végzet haragját és az embert túl hatalmassá tenni. Csodái a regény végén sorra megsemmi­sülnek, csak az ember marad vissza boldogan, megkönnyebbülten. — Az „F P 1 nem jelentke­zik41 című Verne-izü filmben az ember bátrabb és optimistább. Itt ás úszó szigetet építenek az óceán közepén, itt is csaknem bekövetkezik a 1 katasztrófa, de a tehnika győz, e a mesterséges sziget — megmarad. Mi bízunk abban, hogy megmaradhat, nem találunk benne semmi rend­kívülit vagy kihívót, ellenkezőleg, természetes­nek tartjuk eljövetelét. Verne elhesegette ma­gától fantáziája gép-monstrumait, s olvasói csak igy vettek be könyveit; bennünket bántana, ha a nagy tehnikai mű megsemmisülne. Ez is kor- i különbség, ez is a mentalitás megváltozásának j jele. Hiszünk, bízunk a haladásban, sőt termé- ; szelesnek találjuk, — mi haszna, ha Ameriká- j bán tizenhét millió munkanélküli van, s Ford, | az ideálunk, a reménységünk kiszenvedett? j Szvatkó Pál. KÜLÖNVÉLEMÉNY A GYERMEK A nyomor legszörnyübb tünetei közé tarto­zik a sok csaíádirtás, amelyekről az utóbbi •hónapokban olvastunk. Nem vigasztaló dolog fe idézni az eseteket, nem leiket derítő fel­adat kiteríteni a legsötétebb emberi tragédia jeleneteit, de az Író kénytelen elfogadni a képeket, amiket az élet nyújt, felelőtlenség és lelklismerellenség volna, ha ijedt vagy óvatos mozdulattal liáritaná el a maga és közönsége szeme elől a jelenségeket, amiket lehetetlen észre nem vennie, amik megren­díthetik, de ál is alakíthatják egész lelki ál­lásfoglalást „ ku.világgal szemben, A félelem a külső erőszaktól, összeomlás­tól, gázháborutól, halatsugarakíól emberi tra­gikumban hozzá sem fogható ahhoz a lelki pánikhoz, amelyben az apa vagy az anya maga fogja meg a fejszét, a konyhakést, a be- retvát, maga nyílja ki a gázcsapot, vagy gyújtja meg a matracot, hogy előbb gyanútlan vagy szörnyű halálfélelembe riadt gyermekei­vel végezzen, azután magút pusztítsa el... Az utóbb: napokban még ijesztőbb tüne­tekről olvasunk. Egy anya megöli újszülött gyermekét, először forróvizes ruhákat ierit a kétnapos csecsemő arcára, majd keblére ölelj és megfojtja halálos ölelésben. Másutt olvas­suk, hogy egy apa végzett öthónapos gyer­mekével, naponta jéghideg vízben fürösztölte, majd megfojtotta. Ez az anya és az apa to­vább élnek, csak a gyermektől akartak sza­badulni. A családirtáis borzalmas dolog, de emberi tragédia, az apa vagy az anya, vagy a szülő együtt, maguk akarnak elsősorban a ha’álba menekülni és az élet felelősségétől akarnak ösztönösen szabadulni, mikor meg­ölik gyermekeiket, magukkal viszik őket erre az élettel az őrület, amibe került, emberi ér- kadni tőlük. A tragédia rettenetes, mert a családi élet éppen az élet folyamatosságát jelenti, a szülői öröm és szülői aggódás a gyermek növekedését, fejlődését, jövendő boldogulását, sikerét, boldogságát öleli kö­rül, a szülő életöröme a távolba vetített kép­ben találja gyökerét, hogy a gyermekek újabb családokat alapítanak, — ezért az eljövendő képért és a hozzá vezető ut apró örömeiért van minden küzködés, harc, szenvedés, hajszolt munka, fagyasztó gond... És ezen az utón emelkedik hirtelen a kegyetlen fal, a nyomor, az éhség, a nir.cstovább, ami téboly- lyá keseríti a reményt. A családirtás em­beri törekvések véres bukása, a konzekven­ciák levonása emberi módon. A szülő, akár­mennyire nincs joga hozzá, emberi érzéssel cselekszik, mikor nemcsak a maga számára, de gyermeke számára is elintézi konfliktusát az élettel, az őrület, amibe került, embri ér­zések torzulása. Gyermeke életét egynek érzi a magáéval, boldogulása, sorsa elválasztha­tatlan, közösségben van az övével, a felelős­ségérzet, hogy gyermekét senki másra nem bizhatja, mint a valóság beidegzettsésre dol­gozik az utolsó láziá’omban- Nem törődik vele, hogy a gyermek életvágya friss, hogy a gyer­mek reményei erősek, idegei elbasználatla- nok, az, eredendő ellenmondás szülő és gyer­mek között, hogy a szülő érdeklődése a gyer­mek. a gyermek érdeklődése a nagyvilág itt a tébolyult erőszak győzelmével végződik. De mi van emberi a cseesemő'Tyilkossácr- ban, mikor a szülő életben marad? Azelőtt, régebben, a lassú, krónikus gazdasási krízis idején is tör'ént elég csecsemőevilkosság. ahogy a törvény nevezi: gyermekülés. Abban az időben főleg házasságon kívül élő nők próbáltak kétségbeesésükben ilymódon meg­szabadulni „szégyenüktől44, az áldástól, amely legtöbbször egész létezésüket veszélyeztette. De ma nincs szó szégyenről, a társadalom és a szomszédok ítéletéről, ma csak létezésről van szó. Az esetek, amikről most olvasunk, házasságiban történtek, az anya délelőtt, míg férje munka után járt, ölelte magához kis­dedét halálosan, a másik esetben pedig^ a munkanélküli apa fürösztölte gyermekét je­ges vízben, reggel, fényes napvilágnál. Van népszokás, van orvosi gyakorlat is, hogy a csecsemőt hideg vízbe dugják vagy kiteszik a hideg levegőre rögtön születése után. A fa­gyos életre akarják edzeni a gyermeket, de a munkanélküli apa a fagyos halálra akarta edzeni gyermekét és mikor türelmét vesztet­te a gyermek makacs életképességén, meg­fojtotta. Nem éjszaka évadján,, mint a meg­ejtett hajadon — ahogy a költő mondja — aki testi és lelki lázában orvozva menekül titkos szerelme fájdalmas terhétől. Nem a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után — ahogy a törvény mondja —, nem az első huszonnégy órában, ahogy például az -*!asz joggyakorlat megállapítja. Az egyik esetben néhány napos, a másik esetben öthónapos volt a megölt gyermek. Itt nem lehet beszél­ni téboíyultan túlzott felelősségérzetről, mint a családirtó szülőnél, itt csak arról lehet be­szélni, hogy a kicsiny darab kenyeret, a gondozást, a fehérneműt, amelyet féltették a nem maga szántálból jelentkező jövevénytől, egyszerűen: a megnövekedett létszámtól. Mindegy itt már, hogy az anya vagy az apa a maga falatját, a maga munkáját, kényel­mét óvta-e az újszülöttől, vagy a többi gye­rekeire gondolt-e: élő lényt takarított el az útból a más élete javára, hozzá olyan élő­lényt, akiről neki kellett volna gondoskodnia * Csehszlovákiában, mely közepes népsür" ségü ország, az elmúlt tiz év alatt, 1921-től 1931-ig huszonhat százalékkal csökkent a szü­letések száma, mindkét évben az ezer em­berre eső számarányt véve alapul. Meglepő, hogy ez a csökkenés majdnem megegyezik az általános gazdasági forgalom csökkenésével, természetesen figyelembe véve a csehszlovák korona értékemelkedését. Gazdasági forgalom ős — gyermekszületés. Vannak szaktudósok, akik azt állítják, hogy a kettőnek semmi kö­ze egymáshoz, de, ugylátszík, itt is más a valóság és más a tudomány. 1931-ig fokozatosan mérsékelt volt a csök­kenés úgy a gazdasági forgalomban, mint a gyermekszületésben. Az 1932-es évben azon­ban, amennyire pontos statisztika nélkül, a helybeli tapasztalatok ulán meg lehet álla­pítani, egyszerre katasztrofálisan zuhant a'á a gazdasági forgalom. A csökkenés az előző évhez képest, tekét egyetlen év alatt, har- mimcöt-öíven százalék. És a gyermekszületés? A gyermekszületés számaránya nem ponto-! san, hanem — természetszerűleg — csak kö­rülbelül egy évvel későbben követi a gazda­sági változást. 1932 első felében alig válto­zott a születések számaránya. (További sta­tisztika még nem áll rendelkezésre.) A természet nem tudja rögtön követni az emberi oktalanság, a józan és kíméletlen „racionális4* gazdálkodás eredményeit, meg­születnek a gyermekek, akiknek a „gazda­sági helyzet** * ja. szerint nem lett volna szabad megszületniük. A hirtelen zuhanásban igy bontakozik ki az emberi tragédia: a család- irtás és újabb a u a már nem is emberi *ra- : gédia: a gyermekgyilkosság. Nem, ezt a tragédiát.nem lehet emberinek nevezni. Magyarázata van, mentsége nincs. Sok egyéb hasonlóan borzalmas tünetlel együtt kicsik az ember művészi fantáziájából is, nem hiszem, hogy szépiró valaha is meg­irt volna gyilkosságot, amelyet szülő köveiéit el házasságban született gyermekén, nyomor miatt, szülő, aki maga tovább akar élni. A halálos anyai ölelés .amennyire frappáns és irtózatos, nem ihleti meg a költőt. A mű­vésznek nincs hozzá szava. Nagyobb keli hozzá, mint művészet, hogy elfogadtassa, meg- bocsájtassa, elenyésztesse az emberi lélek­kel az állati sötétséget, amelybe taszittatott. Sándor Imre. Most ÍO éve hali meg Röntgen Prága, február 15. Tiz esztendővel ezelőtt 1923 február 10-én halt meg Röntgen, akinek nevét orvosi felfedezésével kapcsolatban talán a legtöbben ismerik a földkerekségen. Manap­ság már igazán elkésett lenne méltatni a Rönt­gen-sugarak jelentőségét, mert hiszen a rönt­gen o lóg la azóta a harminchét esztendő óta, amióta a titokzatos X-sugarakat a híres bécsi orvos felfedezte, úgyszólván évenkint újabb szenzációval Dpi meg a világot. Eredetileg csak legkézenfekvőbb tulajdonságát használták ki. azt. hogy áthatol az emberi testen és igy felvilágosítást kapunk csonttörésekről, általában a szervezetben előforduló rendelt enes- ségekröl. Később a Röntgen-sugaraikat közvet­lenül is használni kezdték a gyógyászatban; a sugarak gyógy hatása bizonyos rákos meg­betegedéseknél és különböző szöveti gyulla­dásoknál közismert. Ezen túlmenően az X-sugarakat azóta már a ve­gyészeti ipar legkülönbözőbb ágaiban alkalmaz­zák a legkülönbözőbb célokra éfc hogy befejez­zük a felsorolhatatlamil sok alkalmazási terület ismertetését, rámutatunk a Röntgen -sugarak ama különleges sajátságára, amellyel például a régi értékes képek hamisítványainak lelep­lezésére is alkalmas. Kevés ilyen elméletileg és gyakorlatilag egy­aránt sokoldalú és mérhetetlenül hasznos felfe­dezésről számolhat be a modern természettudo­mány. Figyelemreméltó azonban, hogy mint a legtöbb vMuraszóló felfedezés, ez is a véletlennek köszönheti létezését. Mert a kiváló Röntgen valójában csak megismé­telte laboratóriumában a légüres csöveken át­ütött. elektromos.s/tkrakieérletet, ugyanazt, me­lyet más neves fizikusok már évtizedek óta mindenfelé végrehajtottak anélkül, hogy az el­méletileg is remélt és kiszámított eredményeken kívül egyebet is elértek volna. Egy sötét alkonyaton Röntgen is éppen ezt a szokásos kísérletet hajtotta végre, amikor meglepetéssel vette észre, hogy a laborató­riumi asztalon egy kartonlap, amely valami fluoreszkáló vegyülettel volt bekenve, zöldes színben villogni, fényleni kezd. Semmi másnak nem tulajdoníthatta a kartonlap rejtélyes fö!villanását, mint a mellette lévő lég­üres eső valamely titokzatos hatásának. Úgy látszik, a légüres csőből jöhetnek ezek a Látha­tatlan sugarak, amelyek a vegyi anyaggal be­vont. kartonlapot világításra késztették. Va dban igy is volt: A légüres csövön átáramló, úgynevezett ka- tódsugarak egyik, ütközésből származó roel- léksugárzá&a, a szemnek látbateT'an X-suga- rak idézték elő a különös tüneményt. Rövidesen kiderült, hogy ezek az eddig isme­retien sugarak áthatolnak mindazokon a tár­gyakon, amelyek a fényt nem engedik át. Ebbőí az alkonyati véletlenből született meg a röntgeno'lógia. — Mesterséges agyat és fejet „tenyésztett ki4* egy német biológus? Berlinből Írják: Fantaszti­kusan hangzik, de valóság, hogy mesterséges utón sikerült állati agyat, sőt fejet fejlesztenie Johannes Holtfretcr dr. német biológusnak, aki a dahlemi Vilmos Császár Intézetben folytat kí­sérleteket. A tudós, mint a B. Z. am Mitlag-ban írja Arnold Ilahn, Spemann freiburgi tanár ré­gebben megkezdett kísérleteit folytatja. Egé­szen kezdetleges hüllőembriókon kísérletezik. Az ilyen embrióra, amelynek még a mire sem fejlődött ki, egy egészen kicsiny csiradarbot he­lyez. Ezt a csiradarbot a tanár már előzőleg megfőzte és 00 fokos melegben megszáritotta. Az élettelen kis csiradarabot egy, vagy két na­pig tartja az embrió íöKiletén, azután eltávolít­ja. Azon a helyen, ahol ez a csiradarab volt, amikor az embrió tovább fejlődik, a bor he­lyett idegszövetek, majd szernek, fülek, orr és végül egy teljes fej fejlődik ki. Természetesen az embrió rendes feje is kinő, úgyhogy az embriónak két feje van. Mindebből a tudós azt a következtetést vonja le, hogy az agy, úgy látszik, valamely halott kémiai test behatása alatt fejlődik ki. expedíció; és eorékohséss feléhei 5.— (ö<) koronIt igen tisztelt előf zatön't bélyegeden SraVIdbaiüs kiadálrivalalnidoz, PraSia, taská 12 L f? lg* Nagy Képes Naptárunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents