Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-15 / 38. (3148.) szám

^ ^®* Pi48) szám • Szerda ■

■»■ — 11 111 1 r 1 i»wmwwmi If I — +Ht,-*munxmmm■*■ —»nmw nm n« i—hm ■ n rwiwwwww—• mmm — ■■ » i ■ ■ »Mrni"~»^mmimmmBm*m*mmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmnmmmmmmmi>mmmmmmm*mmM*mm*

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki A képes melléklettel havonként 2.50 K£*val több Egye* szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.—KÍ

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. II, emelet, — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága IU Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184.

SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PRRHH

Rémhírek tavasza

(sp.) Prága, február 14.

Napok óta ádáz csatazaj veri fel az európai csendet s a legfantasztikusabb politikai hirek keresztezik egymást a levegőben. A „leleplezések44, a „szenzációk41, a „tervek44 és az „összeesküvések44 napirenden vannak, s az uj fegyveres konflagrációk lehetőségéről szóló jelentések zaja a krízis örökös jajgatását, is elnyomja. Szinte azt szeretnők kérdezni, kinek az érdeke e hirek lauszirozása, ki a csudának van haszna a pánikkeltésből és a békés légkör inegmérde- zésébőlV Az egyik nap „óriási44 fegyvercsempészésről esik szó s a világsajtó riadót fuj, másnap titkos, katonai véd- és dac-szövetségekről szerez „biztos tudomást44 néhány ismeretlen .helyről irányított szemfüles riporter, harmadnap „szabadcsapatok gyűlnek44 az egyik határon, hogy betörjenek a szomszéd országba, a negyedik nap körülhordozzák a véres kardot a lengyel korridorban, az ötödik nap a Balkán lázad föl. — szinte nem győzzük regisztrálni 9 nyugtalanító jelentéseket. A legtöbbről természetesen hamarosan kitűnik, hogy koholmány, de mihaszna, ha időközben megtették kötelességüket, itt is, ott is fölizgatták a kedélyeket és megszavaztattak egy-egy kényes katonai költségvetést, mint most is az olasz-német-magyar titkos szerződés birballónjának mozsár- durrogások között való föleresztése után Páris- ban történt. A kora tavasz rendszerint együttjár a túlfűtött fantázia robbanásszerű kipattanásaival, izgalmakkal, idegességekkel, nyugta- lankod^sokkal, de ami az idén történik, jóval •meghaladja' a szokásos méreteket. '

A legtöbb bír Parisból, Varsóból vagy a kis- antant városaiból indul útnak, vagy legalább ott válik á’ta.1 á nos európai lármává. Úgy érezzük,' mintha a rémhírek terjesztésének különleges politikai okai volnának s egyetlen kis hir sem indul útnak célzatosság nélkül. Hirtenberg- gel kapcsolatban Mussolini rámutatott már ezekre az okokra: bizonyos köröknek érdeke, hogy provokáljanak és felelőtlenül megidézzék a háború ördögét, — még mielőtt a népek igazságérzete, a természetes fejlődés és az idő vasfoga megrágná és eltüntetné azokat a kiváltságokat és előnyöket, amelyeket a háború utáni ■helyzet a nagy vérontás haszonélvezőinek biztosított. Egyes országokban — főleg Lengyel- országban, Franciaországban és a Balkánon — növekvő nyugtalansággal figyelik a középeurópai hatalmak föléledéeének gigantikus erőfeszítéseit és — sikereit. Tizennégyéves tespedés után a kormányzat egyre határozottabb kezekbe kerül ezekben az országokban, a nacionális revendikációk egyre erélyesebben kikristályosodnak és a nemzetközi politika kénytelen év- ről-évre nagyobb teret és több jogot engedélyezni a középeurópai hatalmaknak. Magyarország, Németország, Bulgária, Ausztria izoláltsága régen megszűnt, s abban a pillanatban, amint Olaszország természetszerűen oda csatlakozott, ahová érdeke fűzi, a nagy középeurópai blokk automatikusan és minden hivatalos elősegítés nélkül újra egybeforrott. Az Olaszországgal kibővült legyőzött hatalmak nem elvetélt szilánkok többé az európai térben, hanem egymásra- talált sorstársak, amelyek nemcsak külső aspirációikban, hanem — legújabban — belső struktúrájukban is egyforma nézetet vallanak.

A Rajna-vidék megszállása megszűnt. A jóvátételt törölték. A fegyverkezési egyenjogúságot hamarosan helyreállitják. Ezek azok a nagy vívmányok, amelyeket a legyőzött hatalmak tizennégy éves nehéz munkával kivívtak. A másik oldalon viszont a győzők sokat vesztettek fölényes helyzetükből: a gazdasági krízis alaposan megrágta őket s az ügyetlen békeszerződések hatásai más viszonylatban is kezdenek mutatkozni, különösen a Balkánon és Lengyelországban, ahol csupán nyugati segítséggel sikerül a katasztrófával fenyegető helyzetet ugy-ahogy tartani. A győzők és a legyŐzöttek közötti viszony ilyen körülményék között a kiegyenlítődéshez közeledik s nem lehetetlen, hogy a középeurópai erőiblokk csakhamar visszaszer- zi valamennyi szabadságjogát és a többi hatalommal együtt egy vonalból startol a jövő felé. Hitler hatalomrakerülése, az olasz—német—magyar kiegyezés, a fegyverkezési

a budai koronázó templom királyi kriptájába

Többszázezernyi tömeg kísérte el utolsó útjára a „legfőbb magyart"- Gömbös minisztereink és Mikes püspök megrázó erejű gyászbeszédben méltatták a nagy balét! emberi nagyságot

Budapest, február 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt folyt le az egész ország óriási arányú részvéte mellett Apponyi Albert gróf temetése. Kossuth Lajos temetése óta a magyar nemzet még senkit sem temetett el oly gyászpompával, mint ma délelőtt Apponyit, a nemzet nagy fiát. Már a kora reggeli órákban sürli, tömött sorokban vonul a gyászoló közönség az Országház-térre, ahol egymásután helyezkedtek el a társadalmi egyesületek, testületek, intézmények tagjai és az iskolák diákserege. A tér és a térre vezető útvonalak zsúfolva vannak. Mintegy kétszázezer emberre becsülhető az a tömeg, amely a temetésnek közvetlen szemtanúja akart lenni. A parlament épületén komoran lengenek a gyászlobogók. A parlament főbejárata előtt rendőrdiszszázad áll. Már féltiz órakor gyülekeznek a törvényhozás mindkét házának tagjai, báromnegyedtiz órakor pedig megérkezik Gömbös miniszterelnök. Ezután egymásután érkeznek az előkelőségek, főhercegek, diplomaták, főpapok, a kormány tagjai, magasállásu tisztviselők stb., úgyhogy a rendezőség a hatalmas kupolacsarnokban nem tudja elhelyezni az eKL kelőségeket és az óriási lépcsőház is megtelik noíabilitásokkal.

A koszorúk erdeje

A kupolacsarnok közepén fölállított ravatalt teljesen elborítják a koszorúk. Közvetlen a koporsón van a család koszorúja a következő föl- irással: A sírig hü Klotild, György, Mária, Júlia, egy másik koszorú az unokák koszorúja: Alice és Elzi fölirással. A koporsó mellett sorban egymásután következő a kormányzó, Zita, Ottó, a bolgár király, Miklas osztrák köztársasági elnök koszorúi, Mussolininek három méter átmérőjű babérkoszorúja, a népszövetség, valamint a nép- szövetségben képviselt nemzetek koszorúi, a főhercegek, a kormány és a diplomaták koszorúi. A ravatal előtt egy piros bársonyvánkoson Apponyi rengeteg rendjele és kitüntetése fekszik. A koszorúk százai borítják a lépcsőház két oldalát. A koporsó mellett állanak Apponyi fia,

Apponyi György gróf, két leánya és veje, Pálffy gróf, valamint a család széniora, Apponyi Károly gróf a feleségével együtt. Apponyi özvegye, aki betegen fekszik Genfben, kénytelen volt a temetési szertartástól távolmaradni.

Pontban tiz órakor megérkezik a kormányzó, akinek megjelenését harsonák jelzik. Helyet foglal a család mellett, jobbján a bolgár királyt képviselő bolgár követtel, balján a Miklas köz- társasági elnököt képviselő osztrák követtel. Külön páholyban kellett elhelyezni a _ diplomatákat, akik a pápai nunciussal az élükön valamennyien megjelentek. A diplomaták közül elsőnek érkezett Pallier csehszlovák követ és Grigorcea román követ. Egy másik páholyban főherceg! családok, a harmadik páholyban a titkos tanácsosok, negyedik páholyban püspökök foglaltak helyet. Pontban tiz órakor kezdődött meg a gyászszertartás. A budai dalárda a Himnuszt énekelte, majd Serédi biboros-herceg- primás fényes papi segédlettel végezte el a temetési szertartást. Papnövendékek éneklik a Circumdederunt-ot. Fenségesen hangzik a gyászének és közben kiérezhetően könnyes hangon mondja el a liturgia szavait a biboros-herceg- primás.

Gömbös miniszterelnök gyászbeszéde

Féltizenegy órakor Gömbös Gyula miniszter- elnök megkezdi gyászbeszédét. A kormány, a haza é6 a nemzet nevében búcsúztatja a halottat. Elfogod ott hangon vázolja a nagy hazafi életét, munkásságát és annak eredményeit.

— Vérzivataros idők előestéjén ringott bölcsőd — mondotta. — Még kisgyermek voltál, amikor visszhangzott a szabadság és egyenlőség jelszava. Ifjú korodban Deák Ferenc bölcsességét hallottad és amikor Kossuth Lajos meghalt, Te voltál az, aki a nemzet nevében felzokogtál a nagyhalott emléke fölött. Csodálatos, igazi ember voltál, össze tudtad egyeztetni a dinasztia és a nemzet érdekeit, őszintén ragaszkodtál királyodhoz és mindenkor Fenkclt, érces és törhetetlen szószólója voltál nemzetednek és mindenkor síkra szálltál, ha kellett, hazád önállóságáért is. Ragyogó pályáju üstököse és apostola voltál a magyar igazságnak. Lel- kedben és szivedben nálunknál is fájdalmasabban megérezted az összeomlást és nálunknál is reményteljesebben csillogót fel benned a nemzet jövőjének képe. Tengerzugáshoz hasonló szavadra elismerték és el kell, hogy ismerjék a sok igazságtalanságot, amely nemzeteddel történt. Meghatott fejjel, a gyásztól lesújtva állunk itt. mert Te voltál a legerősebb és a legjobb magyar. A Genfi-tó vidéke visszhangzik

egyenjogúság elérése után, továbbá Jugoszlávia, Lengyelország és Románia belső züllésének határozott jelei, Franciaország gazdasági leromlása, Genf osődje és a más gondokkal elfoglalt Anglia és Amerika érdektelensége után az egyenrangúság és az egyenértékűség állapota egyre nyilvánvalóbb lesz.

S ez az, amitől sokan félnek.

Nem merik kockáztatni az egyforma startot. Érzik, hogy az életképes és nagyszerű német, olasz .magyar, osztrák, bolgár népek energiájában veszedelmes konkurrenciát kapnak, amely ugyan korántsem tör mások jussára, de követelni fogja saját létalapjának és jogainak tiszteletbe ntartáeát. A győztesek háború utáni aranjuezi szép napjai vége felé közelednek. Európában egyforma jogú, egyforma rangú és egyforma életigényü népek élnek ismét egymás mellett. — Az előnytélvezők természetesen mindent elkövetnek a máris száz jellel jelzett fejlődés megakasztó Sára. A véleményük szerint még nem késő. A központi hatalmak lassan-las- san fölemelkednek, s látni, hogy túl vannak a veszélyen és hamarosan megerősödnek, de most]

még lábadozók, akiknek pihenésre, nyugalomra van szükségük. Most, igen most kell lecsapni rájuk, amíg nem késő, most kell visszanyomni őket a régi rabszolgaságba, hogy el ne hatalmasodjanak, — így okoskodnak a háború haszonélvezői. Mit adnának érte, ha ismét fejére koppinthatnának a szemmelláthatólag fölegyenesedni próbáló rekonvaleszcenseknek! Érzik, hogy saját maguk gyöngülnek, az ellenfél pedig erősödik. Itt hamarosan cselekedni kell, gondolják.

Úgy tesznek, mint az ezópusi mese farkasa a báránnyal. Keresi a jogcímet, hogy fölfalhassa. Te fegyvert csempészel, tehát bűnös vagy. Te titkos szerződéseket kötsz, tehát bűnös vagy. Te háborúra készült, tehát bűnös vagy. Meg kell büntetni, meg kell büntetni, — visszhangozza a fölbérelt sajtó. A központi hatalmak várható megerősödésétől való félelem az, amely mesterséges rémhírekkel árasztja el a világot, hogy jőreimet találjon a beavatkozásra és a lábadozó legyőzőiteket újra halálra sebezze. Nagyon átlátszó manőver ez és nagyon visszataszító. Aki a középeuirópai államok mai

a Te hangodtól, amely igazságot követelt a nemzet számára. Imádkozunk v térdre borulva lelki üdvösségedért és kérve kérünk, hogy odafenn a magas egekben áraszd felénk lelked melegét Léry örök példája minden magyarnak!

A megrázó erejű beszéd után a budai dalárda a Szózatot énekelte, majd Dohnányi Ernő vezetésével a filharmónikus zenekar Wagner: Az Istenek alkonya cimíi operájából Siegfried gyászdalát adja elő. Ezután leemelik a koporsót a katafalikról és Lassan leviszik a gyászkocsihoz.

Az Országháziöl a koronázó templomig

Megindult a hatalmas gyászmenet, amely több mint egy órán át kígyózva halad a Rudolf-rakparton, a Lánchídon át Budára, ott a Hunyady János-uton fel a Szent Háromság-térre.

Az útvonalon mindenütt az emberek százez- rei állanak sorfalat, akik fedetlen fővel, köny= nyes szemmel vesznek utolsó búcsút Appo- nyitóL

A hatalmas menetben elől egy lovasrendőr diszszakasz halad, majd a cserkészek, különböző iskolák, főiskolák, bajtársi és társadalmi egyesületek, intézmények, testületek, a mehelyzetét ismeri, akár Németországét is, jói tudja, hogy e hatalmak a lelki egészségesedé® jelei ellenére fizikailag nagyon gyengéik még s nevetséges volna arra gondolni, hogy megkockáztathatnák a harcot a világtörténelem legnagyobb ármádiáival, azzal a gigászi, szédítő és fenyegető fegyveróceánnal, amely fölött Fram ciaorszásr, Lengyelország és a kisantant rendelkezik, Nem, senki sem hiheti, hogy néhány vágón csempészett öreg fegyver vagy a sop- ronvidóki kétszáz főnyi szabadcsapat, amely különben is csak az álmok világában létezik, fölvehetné a versenyt Mars isten leggyönyörűbb és legfélelmetesebb hadseregeivel. Ha a központi hatalmak kezébe ma valami fegyvert adhatna, legfeljebb a kétségbeesés lehet, soha a számítás. Ép ezért, ha Mars isten kegyeltjei ma mégis „berdót44 kiáltanak és végig ordítják Európán az „aux armes44 jelszavát, akkor ez. legfeljebb — preventív intézkedés, mert érzik, hogy ma még a helyzet urai és elég erőseik, de ki tudja mit hoz a holnap és meddig tart a kiváltságokat görcsösen védő fölényük!