Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-15 / 38. (3148.) szám

^ ^®* Pi48) szám • Szerda ■ ■»■ — 11 111 1 r 1 i»wmwwmi If I — +Ht,-*munxmmm■*■ —»nmw nm n« i—hm ■ n rwiwwwww—• mmm — ■■ » i ■ ■ »Mrni"~»^mmimmmBm*m*mmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmnmmmmmmmi>mmmmmmm*mmM*mm* Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki A képes melléklettel havonként 2.50 K£*val több Egye* szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.—KÍ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. II, emelet, — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága IU Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PRRHH Rémhírek tavasza (sp.) Prága, február 14. Napok óta ádáz csatazaj veri fel az európai csendet s a legfantasztikusabb politikai hirek keresztezik egymást a levegőben. A „leleplezé­sek44, a „szenzációk41, a „tervek44 és az „össze­esküvések44 napirenden vannak, s az uj fegyve­res konflagrációk lehetőségéről szóló jelenté­sek zaja a krízis örökös jajgatását, is elnyomja. Szinte azt szeretnők kérdezni, kinek az érdeke e hirek lauszirozása, ki a csudának van haszna a pánikkeltésből és a békés légkör inegmérde- zésébőlV Az egyik nap „óriási44 fegyvercsempé­szésről esik szó s a világsajtó riadót fuj, más­nap titkos, katonai véd- és dac-szövetségekről szerez „biztos tudomást44 néhány ismeretlen .helyről irányított szemfüles riporter, harmad­nap „szabadcsapatok gyűlnek44 az egyik hatá­ron, hogy betörjenek a szomszéd országba, a negyedik nap körülhordozzák a véres kardot a lengyel korridorban, az ötödik nap a Balkán lázad föl. — szinte nem győzzük regisztrálni 9 nyugtalanító jelentéseket. A legtöbbről termé­szetesen hamarosan kitűnik, hogy koholmány, de mihaszna, ha időközben megtették köteles­ségüket, itt is, ott is fölizgatták a kedélyeket és megszavaztattak egy-egy kényes katonai költségvetést, mint most is az olasz-német-ma­gyar titkos szerződés birballónjának mozsár- durrogások között való föleresztése után Páris- ban történt. A kora tavasz rendszerint együtt­jár a túlfűtött fantázia robbanásszerű kipatta­násaival, izgalmakkal, idegességekkel, nyugta- lankod^sokkal, de ami az idén történik, jóval •meghaladja' a szokásos méreteket. ' A legtöbb bír Parisból, Varsóból vagy a kis- antant városaiból indul útnak, vagy legalább ott válik á’ta.1 á nos európai lármává. Úgy érez­zük,' mintha a rémhírek terjesztésének különle­ges politikai okai volnának s egyetlen kis hir sem indul útnak célzatosság nélkül. Hirtenberg- gel kapcsolatban Mussolini rámutatott már ezekre az okokra: bizonyos köröknek érdeke, hogy provokáljanak és felelőtlenül megidézzék a háború ördögét, — még mielőtt a népek igaz­ságérzete, a természetes fejlődés és az idő vas­foga megrágná és eltüntetné azokat a kiváltsá­gokat és előnyöket, amelyeket a háború utáni ■helyzet a nagy vérontás haszonélvezőinek biz­tosított. Egyes országokban — főleg Lengyel- országban, Franciaországban és a Balkánon — növekvő nyugtalansággal figyelik a középeuró­pai hatalmak föléledéeének gigantikus erőfeszí­téseit és — sikereit. Tizennégyéves tespedés után a kormányzat egyre határozottabb kezek­be kerül ezekben az országokban, a nacionális revendikációk egyre erélyesebben kikristályo­sodnak és a nemzetközi politika kénytelen év- ről-évre nagyobb teret és több jogot engedé­lyezni a középeurópai hatalmaknak. Magyaror­szág, Németország, Bulgária, Ausztria izoláltsá­ga régen megszűnt, s abban a pillanatban, amint Olaszország természetszerűen oda csatlakozott, ahová érdeke fűzi, a nagy középeurópai blokk automatikusan és minden hivatalos elősegítés nélkül újra egybeforrott. Az Olaszországgal ki­bővült legyőzött hatalmak nem elvetélt szilán­kok többé az európai térben, hanem egymásra- talált sorstársak, amelyek nemcsak külső aspi­rációikban, hanem — legújabban — belső struk­túrájukban is egyforma nézetet vallanak. A Rajna-vidék megszállása megszűnt. A jó­vátételt törölték. A fegyverkezési egyenjogú­ságot hamarosan helyreállitják. Ezek azok a nagy vívmányok, amelyeket a legyőzött ha­talmak tizennégy éves nehéz munkával ki­vívtak. A másik oldalon viszont a győzők so­kat vesztettek fölényes helyzetükből: a gaz­dasági krízis alaposan megrágta őket s az ügyetlen békeszerződések hatásai más vi­szonylatban is kezdenek mutatkozni, különö­sen a Balkánon és Lengyelországban, ahol csupán nyugati segítséggel sikerül a katasz­trófával fenyegető helyzetet ugy-ahogy tar­tani. A győzők és a legyŐzöttek közötti vi­szony ilyen körülményék között a kiegyenlí­tődéshez közeledik s nem lehetetlen, hogy a középeurópai erőiblokk csakhamar visszaszer- zi valamennyi szabadságjogát és a többi ha­talommal együtt egy vonalból startol a jövő felé. Hitler hatalomrakerülése, az olasz—né­met—magyar kiegyezés, a fegyverkezési a budai koronázó templom királyi kriptájába Többszázezernyi tömeg kísérte el utolsó útjára a „legfőbb magyart"- Gömbös minisztereink és Mikes püspök megrázó erejű gyászbeszédben méltatták a nagy balét! emberi nagyságot Budapest, február 14. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt folyt le az egész ország óriási arányú részvéte mel­lett Apponyi Albert gróf temetése. Kossuth La­jos temetése óta a magyar nemzet még senkit sem temetett el oly gyászpompával, mint ma délelőtt Apponyit, a nemzet nagy fiát. Már a kora reggeli órákban sürli, tömött sorokban vo­nul a gyászoló közönség az Országház-térre, ahol egymásután helyezkedtek el a társadalmi egyesületek, testületek, intézmények tagjai és az iskolák diákserege. A tér és a térre vezető útvonalak zsúfolva vannak. Mintegy kétszáz­ezer emberre becsülhető az a tömeg, amely a temetésnek közvetlen szemtanúja akart lenni. A parlament épületén komoran lengenek a gyászlobogók. A parlament főbejárata előtt rendőrdiszszázad áll. Már féltiz órakor gyüle­keznek a törvényhozás mindkét házának tagjai, báromnegyedtiz órakor pedig megérkezik Göm­bös miniszterelnök. Ezután egymásután érkez­nek az előkelőségek, főhercegek, diplomaták, főpapok, a kormány tagjai, magasállásu tiszt­viselők stb., úgyhogy a rendezőség a hatalmas kupolacsarnokban nem tudja elhelyezni az eKL kelőségeket és az óriási lépcsőház is megtelik noíabilitásokkal. A koszorúk erdeje A kupolacsarnok közepén fölállított ravatalt teljesen elborítják a koszorúk. Közvetlen a ko­porsón van a család koszorúja a következő föl- irással: A sírig hü Klotild, György, Mária, Júlia, egy másik koszorú az unokák koszorúja: Alice és Elzi fölirással. A koporsó mellett sorban egy­másután következő a kormányzó, Zita, Ottó, a bolgár király, Miklas osztrák köztársasági elnök koszorúi, Mussolininek három méter átmérőjű babérkoszorúja, a népszövetség, valamint a nép- szövetségben képviselt nemzetek koszorúi, a fő­hercegek, a kormány és a diplomaták koszorúi. A ravatal előtt egy piros bársonyvánkoson Ap­ponyi rengeteg rendjele és kitüntetése fekszik. A koszorúk százai borítják a lépcsőház két ol­dalát. A koporsó mellett állanak Apponyi fia, Apponyi György gróf, két leánya és veje, Pálffy gróf, valamint a család széniora, Appo­nyi Károly gróf a feleségével együtt. Apponyi özvegye, aki betegen fekszik Genfben, kényte­len volt a temetési szertartástól távolmaradni. Pontban tiz órakor megérkezik a kormányzó, akinek megjelenését harsonák jelzik. Helyet foglal a család mellett, jobbján a bolgár királyt képviselő bolgár követtel, balján a Miklas köz- társasági elnököt képviselő osztrák követtel. Külön páholyban kellett elhelyezni a _ diploma­tákat, akik a pápai nunciussal az élükön vala­mennyien megjelentek. A diplomaták közül el­sőnek érkezett Pallier csehszlovák követ és Grigorcea román követ. Egy másik páholyban főherceg! családok, a harmadik páholyban a titkos tanácsosok, negyedik páholyban püspö­kök foglaltak helyet. Pontban tiz órakor kezdő­dött meg a gyászszertartás. A budai dalárda a Himnuszt énekelte, majd Serédi biboros-herceg- primás fényes papi segédlettel végezte el a te­metési szertartást. Papnövendékek éneklik a Circumdederunt-ot. Fenségesen hangzik a gyász­ének és közben kiérezhetően könnyes hangon mondja el a liturgia szavait a biboros-herceg- primás. Gömbös miniszterelnök gyászbeszéde Féltizenegy órakor Gömbös Gyula miniszter- elnök megkezdi gyászbeszédét. A kormány, a haza é6 a nemzet nevében búcsúztatja a halot­tat. Elfogod ott hangon vázolja a nagy hazafi életét, munkásságát és annak eredményeit. — Vérzivataros idők előestéjén ringott böl­csőd — mondotta. — Még kisgyermek voltál, amikor visszhangzott a szabadság és egyenlő­ség jelszava. Ifjú korodban Deák Ferenc böl­csességét hallottad és amikor Kossuth Lajos meghalt, Te voltál az, aki a nemzet nevében felzokogtál a nagyhalott emléke fölött. Csodá­latos, igazi ember voltál, össze tudtad egyez­tetni a dinasztia és a nemzet érdekeit, őszintén ragaszkodtál királyodhoz és mindenkor Fenkclt, érces és törhetetlen szószólója voltál nemzeted­nek és mindenkor síkra szálltál, ha kellett, ha­zád önállóságáért is. Ragyogó pályáju üstököse és apostola voltál a magyar igazságnak. Lel- kedben és szivedben nálunknál is fájdalmasab­ban megérezted az összeomlást és nálunknál is reményteljesebben csillogót fel benned a nem­zet jövőjének képe. Tengerzugáshoz hasonló szavadra elismerték és el kell, hogy ismerjék a sok igazságtalanságot, amely nemzeteddel történt. Meghatott fejjel, a gyásztól lesújtva ál­lunk itt. mert Te voltál a legerősebb és a leg­jobb magyar. A Genfi-tó vidéke visszhangzik egyenjogúság elérése után, továbbá Jugoszlá­via, Lengyelország és Románia belső züllésé­nek határozott jelei, Franciaország gazdasági leromlása, Genf osődje és a más gondokkal elfoglalt Anglia és Amerika érdektelensége után az egyenrangúság és az egyenértékűség állapota egyre nyilvánvalóbb lesz. S ez az, amitől sokan félnek. Nem merik kockáztatni az egyforma startot. Érzik, hogy az életképes és nagyszerű német, olasz .magyar, osztrák, bolgár népek energiájá­ban veszedelmes konkurrenciát kapnak, amely ugyan korántsem tör mások jussára, de köve­telni fogja saját létalapjának és jogainak tisz­teletbe ntartáeát. A győztesek háború utáni aranjuezi szép napjai vége felé közelednek. Európában egyforma jogú, egyforma rangú és egyforma életigényü népek élnek ismét egymás mellett. — Az előnytélvezők természetesen min­dent elkövetnek a máris száz jellel jelzett fej­lődés megakasztó Sára. A véleményük szerint még nem késő. A központi hatalmak lassan-las- san fölemelkednek, s látni, hogy túl vannak a veszélyen és hamarosan megerősödnek, de most] még lábadozók, akiknek pihenésre, nyugalom­ra van szükségük. Most, igen most kell lecsapni rájuk, amíg nem késő, most kell visszanyomni őket a régi rabszolgaságba, hogy el ne hatalma­sodjanak, — így okoskodnak a háború haszon­élvezői. Mit adnának érte, ha ismét fejére kop­pinthatnának a szemmelláthatólag fölegyene­sedni próbáló rekonvaleszcenseknek! Érzik, hogy saját maguk gyöngülnek, az ellenfél pedig erősödik. Itt hamarosan cselekedni kell, gon­dolják. Úgy tesznek, mint az ezópusi mese farkasa a báránnyal. Keresi a jogcímet, hogy fölfalhas­sa. Te fegyvert csempészel, tehát bűnös vagy. Te titkos szerződéseket kötsz, tehát bűnös vagy. Te háborúra készült, tehát bűnös vagy. Meg kell büntetni, meg kell büntetni, — vissz­hangozza a fölbérelt sajtó. A központi hatal­mak várható megerősödésétől való félelem az, amely mesterséges rémhírekkel árasztja el a vi­lágot, hogy jőreimet találjon a beavatkozásra és a lábadozó legyőzőiteket újra halálra se­bezze. Nagyon átlátszó manőver ez és nagyon visszataszító. Aki a középeuirópai államok mai a Te hangodtól, amely igazságot követelt a nemzet számára. Imádkozunk v térdre borulva lelki üdvösségedért és kérve kérünk, hogy oda­fenn a magas egekben áraszd felénk lelked me­legét Léry örök példája minden magyarnak! A megrázó erejű beszéd után a budai dalárda a Szózatot énekelte, majd Dohnányi Ernő ve­zetésével a filharmónikus zenekar Wagner: Az Istenek alkonya cimíi operájából Siegfried gyászdalát adja elő. Ezután leemelik a kopor­sót a katafalikról és Lassan leviszik a gyászko­csihoz. Az Országháziöl a koronázó templomig Megindult a hatalmas gyászmenet, amely több mint egy órán át kígyózva halad a Rudolf-rak­parton, a Lánchídon át Budára, ott a Hunyady János-uton fel a Szent Háromság-térre. Az útvonalon mindenütt az emberek százez- rei állanak sorfalat, akik fedetlen fővel, köny= nyes szemmel vesznek utolsó búcsút Appo- nyitóL A hatalmas menetben elől egy lovasrendőr diszszakasz halad, majd a cserkészek, külön­böző iskolák, főiskolák, bajtársi és társadalmi egyesületek, intézmények, testületek, a me­helyzetét ismeri, akár Németországét is, jói tudja, hogy e hatalmak a lelki egészségesedé® jelei ellenére fizikailag nagyon gyengéik még s nevetséges volna arra gondolni, hogy megkoc­káztathatnák a harcot a világtörténelem legna­gyobb ármádiáival, azzal a gigászi, szédítő és fenyegető fegyveróceánnal, amely fölött Fram ciaorszásr, Lengyelország és a kisantant rendel­kezik, Nem, senki sem hiheti, hogy néhány vágón csempészett öreg fegyver vagy a sop- ronvidóki kétszáz főnyi szabadcsapat, amely különben is csak az álmok világában létezik, fölvehetné a versenyt Mars isten leggyönyörűbb és legfélelmetesebb hadseregeivel. Ha a köz­ponti hatalmak kezébe ma valami fegyvert ad­hatna, legfeljebb a kétségbeesés lehet, soha a számítás. Ép ezért, ha Mars isten kegyeltjei ma mégis „berdót44 kiáltanak és végig ordítják Európán az „aux armes44 jelszavát, akkor ez. legfeljebb — preventív intézkedés, mert érzik, hogy ma még a helyzet urai és elég erőseik, de ki tudja mit hoz a holnap és meddig tart a ki­váltságokat görcsösen védő fölényük!

Next

/
Thumbnails
Contents