Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-12 / 36. (3146.) szám

T?5«<IMMac^ARHIUIíAP 7 1933 február 12, vasárnap. Négyszemközt — a történelemmel Négy Apponyi-mterju emlékei Irta: Sándor Dezső A legritkább érzés élő emberrel úgy szem­ben állni, hogy rendkívülinek kell érezni azt a pillanatot, amikor megadatott, hogy kezet fogott velünk, vendégeként fogadott, elbe­szélgetett, a gndolatait cserélte ki velünk­Az a négy találkozásom, amikor Apponyi Albert grófnál tisztelegtem, hogy a Prágai Magyar Hinap számára interjút kérjek tőle, minden alkalommal ezt az érzést ébresztette bennem. Történelmi levegő lengte körül, va­lami felemelő klasszicitás, amely érezhető volt Werbőczy uccai kis palotájának kikép­zésén, a Vár előkelő csendjében, a zsúfolt dolgozószoba homályában. * Talán 1927-ben volt, amikor — leplezetlen elfogultsággal — először léptem át a Wer­bőczy uccai palota küszöbét. Kezemben né­hai Rákosi Jenő meleghangú ajánló leve­lével. Az öreg inas vezetett át a szűk udvaron s a folyosón ültetett le, amig urának bevitte a legnagyobb magyar publicista ajánló levelét Egy pillanat múlva nyílt az ajtó s Appo­nyi Albert kijött az előszobába, s az ősz ál­lamférfin a vendéglátó lebilincselő szívélyes­ségével sietett a fiatal újságíró elé, kezet szorított vele s csak annyit mondott-, az ajtó felé muatva: — Tessék kérem ... Ezt a kis jelenetet azért tartottam érde­mesnek. ilyen részletesen leírni, mert felejt­hetetlenül különös hatást gyakorolt rám ez a két szó, ez a két első szó, amit Európa egyik legnagyobb szónokától, közvetlen kő­iéiről hallottam. A magyar óle óben legendás valósággal Apponyi szónoki tehetsége, orgánumának nemessége, hangjának különös, vonzó ér- oessége. S egészen különösen megkapó volt, hogy es most itt hangzott el mellettem és nekem, ha nem is a régi fénnyel és érdességgel, de Apponyi ajkán, Aípponyi hangján, Ebben a pillanatban is tudat alatt az az érzésem volt, hogy egy toriéi di emlék- lett elevenné előttem -.. * Azok közé az interjú-adók közé iartozótt, Sajtó és közönség Sándor Imre kassai rádióeíöadása A sajtó és közönség egymáshoz való viszo­nyát könnyű meghatározni. A sajtónak tudni­illik — amivel foglalkozunk — a napisajtónak viszonya a -közönséghez nagyidban ugyanaz, mi-jit minden árucikknek viszonya a fogyasztó­hoz. Á napilap legnagyobb százalékban mint. üzleti vállalkozás jelen óké zik, még' ha meg'jele­■ nérének egyéb motívumai is vannak. Gyakori ■ eset. hogy valamely politikai párt vagy gazda­sági érdekcsoport ad ki napilapot; vagy fordít­va: a tisztán üzleti alapon megindított újság lép valamely párt vagy gazdasági érdekcsoport szolgálatába, a döntő szempont azonban, amely egy napilap létezését és prosperálását megha­tározza, mindig üzleti. Ha föltesszük is. hogy valamelyik párt nem azért ad ki napilapot, hogy keressen rajta, hanem főleg azért hogy elveit propagálja, a cél akkor is az, hogy a lap el terjed ettsége révén üzletileg is kifizetőd­jék.. mert hiszen a politikai propaganda is csak úgy lehet eredményes, ha, minél szélesebb réte­gekhez. miméi nagyobb olvasóközönséghez ta­lál utat Az újságnak, tudniillik az életképes, függet­len napilapnak lő jövedelmié a példányeladás, amit kolportázsnak nevezünk. Ezen kivid a napilap jelentékeny jövedelme a hirdetés, de ez a jövedelem is egyenes arányban áll a kolpor­tázs nagyságával, mert hiszen természetes, hogy olyan lapban hirdetnek a legtöbben és legszi- vesőbben, amelyik minél nagyobb példánygzám- ban fogy. A napilap kifejezetten tömegcikk. Előállítása a mai fejlett versenyben óriási költségbe kerül- Minden vállalkozás, amely szellemi terméket árul, óriási kísértéseknek van kitéve az üzleti cél elérése közben. A legegyszerűbb üzleti meggon­dolás azt diktálja, hogy a közönséget ott. kell megfogni, ahol lőhet éspedig minél nagyobb tömeget kell megfogni, hogy nagy tömegben fogyjon a szellemitermók. A cél elérésére min­den eszköz jónak játszik: a tömegnek legköuy- nyebben, legbiztoeabban elérhető érdeklődését felkelteni, hogy minél gyorsabban hozza meg kamatait a befektetett töke, hogy minél gyom rabban legyen hasznothajtó a vállalat. Látszó­lag a legolcsóbb eszközökkel lehet leggyorsab­ban elérni a colt: minél több szenzációval, mi­aki nem nyilatkozott", hanem tóiba mon­dott. Az újságíró fel tett.o a kérdést, ilyenkor mindig kissé elő rehajolt börfotölyóben, időn­ként a füléhez emelte a kezét, hogy jobban halja a kérdést, aztán hátra hajolt, egy pil­lanatig gondolkodott s szabatosan, azzal a kikovácsolt formatiökéllyel mondotta tollba 1 válaszát, amelyből nem lehetett egyetlen szót sem kihagyni, anélkül, hogy ne hiány­zott volna az a szó. A válaszok mindig kerekek és .mindig tar­tózkodóak voltak. Az újságíró, aki szívesen veszi egy nagy áílamférfiutól, ha valami szenzációsadvalami temperamentumos ér­dekességet mond, ami a nyilatkozatot — kü­lönösen egy Apponyi Albert szájából — a nemzetközi sajtóban figyelemreméltóvá te­heti, időnként megpróbált egy-egy kérdés­ben pótkérdéseket feltenni s tapintatos for­mában „kihúzni" a -szenzációt a nyilatkozat adójából Apponyi Albert ezt nem szerette. 'Nyugod­tan, de el len t mond á st nem tűrő határozott­sággal szokta volt ilyenkor mondani: — Erről a kérdésről nem óhajtok többet mondani. * A hangja. Ernői bizonyosan tanulmányt fognak a szakértők írni- Nemi volt szeren­csém a fiatal Apponyit hallani. Amikor elő­ször hallottam a hangját, már túl volt nyolc­vanadik életévén. A hangja kopott volt kis­sé, öreges. s mégis valami egészem speciális színe, ereje, zengése volt a hangjának. Ennek a férfiúnak megjelenésében, tartá­sában, modorában olyan szinte emberfc-lőtti méltóság volt, hogy mindenkinek eszébe jut­tatta egy nála járt francia Írónak azt a találó jellemzését, aki egyik cikkében „élő kate- dráíis“-nak nevezte őt Ennek az élő kátéd,rálisnak a harangja az a csodálatos zengésű hang, minden idők egyik legnagyobb magyar szónokának hangja. Megható ötlete volt a budapesti Nemzeti Muzeum igazgatójának, aki még évekkel ez­előtt gramoifónfel vételt készíttetett Apponyi Albert hangjáról egyik beszéde elmondása­kor, hogy ezt a hangot, amely felejthetetlen né] több izgaíomikeiiit’éiöeel, mert ez fogja meg legbiztosabban a közönség széles rétegeit. Az . olvasó legprimitívebb indulatait lekötni és ki­elégítem: látszó tag a lapcsinálás legkönnyebb módja. A világ nagy. a távíró, a telefon, a rádió jói műkődnek, a világban sok borzalmas dolog történik: gyilkosság, öngyilkosság, családi és ■szerelmi dráma, izgalmas törvényszéki tárgya­lások;-a lapnak, amelyik a borzalmakra utazik, bőségesen van anyaga, a többi már csak meg­írás dolga:, a legkönnyebb újságírói feladat, hogy a borzalmakat ..bosszú lére eresszük, rém- regény és dete'ktivregény stílusában kiszánez- zük. Az egyszerű üzleti számítás valóban bevá­lik az első időben. Minél kevéebbé épít az új­ság a jó Ízlésre, a müveit értelmes ember igé­nyeire, annál jobban megy a. lap — kezdetben. De csak kezdetiben! A lap válla lat, amely elein­te olyan jól megtalálta számítását a széllés tö­megek alacsonyrendii ösztöneinek kiszolgálásá­ban, bizonyos idő múltán azon veszi észre ma­gát, bógy a borzalom nem biztos üzlet többé, á kiszínezett véres események kezdik nem von­zani a közönséget, a cselédromantikáju hosszú leírások az uralkodócsaládok közismert tragé­diáról már nem indítják arra a tömeget, hogy szétkapkodják a lappéldányokat. Azt mondjuk ilyenkor, hogy az újság Intelét veszti. Az új­ságolvasó közönség mintha megsiketült volna, mintha nem hinné- el többé a borzalmakat, mint­ha azt erezné, hogy a sok megrendítő leírás csak kitalálás volna, a primitíven romantikus császártragédiák mindinkább unalmasakká és hidegekké válnának. A széles közönség primi­tív ösztönei kielégültek, az embereknek olyan érzésük támad, mint mikor jóllaktak az egy­fajta, túlságosan zsíros koszttal, mint mikor megunják egy vendéglő tulnekéz ételeit és ke­resnék egy másikat, ahol könnyebbet, emészt- hetöbbet, változatosabbat kaphatnak. A biztos­nak látszó üzlet bizonyos idő múltán hirtelen lehanyatlik, az egészséges konkurencia kony­ái yedén felborítja. Az egészséges konkurencia! Kétségtelen, hogy a lappiak kényszerű kötelessége kiszol­gálni a közönséget, a minél szélesebb rétegű közönséget. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezt a feladatót hosszú időre irányítva — úgy végezheti eredményesen, ha nem a. legegysze­rűbb emberek égy formán megközelíthető, olcsó igényeit elégíti ki, hanem küKnböző ember ré­tegek változó, különféle, de emdkod'dteibb, ne­mesebb, felfelé törekvőbb igényeit. Ennek a volt azok számára, akik valaha hallhatták, megörökítse. ♦ Ezt az első interjút megküldöttem az ősz államíéríiunak s néhány nap múlva levelet hozott tőle a posta: Sok értékéé kéziratom közül csak Jókai Mór e«gy novellakéziratát s Apponyi Albertpek észt a levelét rámázfat- tam be s függesztettem Íróasztalom fölé, mert a levél megérkezésekor éreztem annak j szinte történelmi becsét. így hangzik: Kedves Szerkesztő ur! Az inferwiew kiáinöen van közölve, itt­hon sem adhatnék jobb programmot. Csak a szerény kis házam „kuni or tóga" ellen volna kifogásom. Nagyon ködös nap lehetett aj, amelyen szerencsém volt. Ma példának oltóért egészen más benyomása volna. Igaz üdvözlettel öszinte híve Bp. 927. márc. 17. Apponyi Albert ! Amikor legközelebb, talán nyolotiz hónap í múltán újból tisztelegtem Apponyi grófnál, ismét szóba hozta a háza „komorságát", ami valóban impresszióm volt első látogatásom alkalmával s a Prágai Magyar Hírlapban Írott cikkben meg is Írtam ezt. A beszélgetésünk végén kivezetett az ud­varra. Késő őszí reggel volt (mindig reggel 8 és 9 óra között rendelt magához) s az októberi nap jókedvűen táncolt az ablakon s amint ennek a ragyogó elmének a közelében, az ő hatása alatt néztem ezt képet, valóban nem értettem, hogy ezt egyszer „komort‘-nak érez­tem. Mosolyogva, kicsit szemrehányóan jegyezte meg: — Ez a. ház komor volna? — s fürkészően i nézett rám — vagy csak én látom olyan de­rűsnek, mert itt élek és megszoktam és meg­szerettem évtizedek minden örömének és minden gondjának az otthonát? . . . Az akkor 81 éves aggastyán szemei fiata­los kedvvel csillogtak. Jókedvű volt. Az ud- v’aron barátságosan elbúcsúzott, hatalmas, busos tenyere pillanatokig' szorította a keze­magyarámba egyszerű. Minden ember fejlődé­sen megy keresztül, minden ember ízlése fino­modik, minden ember szellemi igényei vá,kor­páik idővel. Ugyanaz az ember, aki valamikor gyönyörűséggel nyelte a szenzációt és az olcsó romantikát, evők múltán nem tudja megérteni, begy volt képes kielégülést találni ebben az alacsonyrfendü táplálékban. Szóval a íeghálá- s-abb publikum is változik, nem marad meg törzsközönségnek kitartóan az olcsó eszközök­kel szerkesztett lap mellett. Az egészségesen és becsületesen szerkesztett lap arra törekszik, hogy maga fokozza olva­sóinak szellemi igényeit, a fejlettebb igényű és igy természetesen különböző rétegeződéül kö­zönség szükségletét pedig változatos módon elégítse ki- Az ilyen lap változaíps és választé­kos eszközökkel és anyaggal dolgozik. Az idők folyamán kiderül, hogy az ilyen szellemben szerkesztett lap mint üzlet is tartós és biztos alapú. Az érvényesülése kezdetben nehezebb, a tőkebefektetés nagyobb, de az áldozatnak hosszantartó eredményei vannak- Ugyanaz a? elv érvényesül itten, mint, minden más üzlet­ben : a szolidság elve. Különféle foglalkozású, igényli, különféle társadalmi osztályhoz tartozó olvasóközönségre számit és rendezkedik be a becsületesen szer­kesztett napilap. Változatos anyagot ad, mert minden egyes olvasni tudó emberrel számot kel! vetni, mint újságolvasóval — még a család keretén belül is. Valamikor csak a családfő, a férfi elkülönült szükséglete és szenvedélye volt az újságolvasás, az asszony már ritkán vette kezébe a lapot, inkább csak a. fór.j közölte vele a híreket, amik öt is érdekelhették. Manapság ujsáolvasóvá vált a család minden egyes tagja, az elemista gyereket, sem kivéve, aki megkapja a maga gyermekmeilékletét, legalább egyszer hetenkint. Az asszony pedig a legbuzgóbo új­ságolvasó lett a háznál, ö az, aki részletesen olvassa el az újságot, politikától kezdve — hiszen ma már a nőik is részt, vesznek a politi­kai életben — a hírrovaton, regén yfolyba fáson, sportrovaton az apróhirdetésekig minden érdek­li, mert több ideje van az újság alapos böngé­széséhez és több érzéke az apró napi valóságok­hoz. A diákfiut a sport és technika érdekli, a diáhleányt a színház és a sport,... az egész családnak kell ma nyújtani és jót nyújtani, mert az egész család beleszól abba, hogy mi­lyen lapot járassanak és fontos, hogy mindenki megtalálja benne a magáét. Ám néni számíthat a, modern napilap,. hogy met, amikor üdvözletei küldött a kisebbségi magyaroknak . . . * Amikor egy reggel a harmadik beszélgető, semet folytattam vele -a Veroöczy-ucoai palo­tában, gyorsan végzett velem. Az egész be­szélgetés nem tarthatott tovább 10—12 perc­nél, mert rögtön telette n-j éten tkezésaimie 1 kö­zölte velem, hogy csak percekig fogadhat, mert még aznap délelőtt felszólal a parla­mentben s készülnie keld a beszédére. Az interjú végén azt a kérdést is feltettem Apponyi Aibertnek, hogy mindig készül-e beszédére? — Mindig — válaszolta komoly hangon Apponyi — tegtöbbnyiire, ha csak időm van rá!, előre jegyzetet csinálok arról, amit mon­dani akarok s egyáltalán nem vagyok barát- ja a rögtönzéseknek, kivéve persze a vitá­kat, amikor a dolog természete olyan, hogy rögtönözni 'kell. Örülök azonban egyébként, ha módom van minden szót mérlegelni sa leg­megfelelőbb helyen a legmegfelelőbb hangot megülni. Aznap délben kerüli sör parlamenti felszó­lalására. OU voltam a képviselő ház sajtópábo- Jyában, amikor Almásv elnök enunciálta, hogy „Szólásra következik Apponyi Albert gróf". S ekkor — az illusztris szónok szemé­lyére való tekintettel — megszólaltak az ősz- szes csengők a folyosókon s mirndeu ovdalról betódultak a képviselők, az érdeklődők, az újságíróik. Apponyi beszél. Ej közel félszázad óta nagy eseménye mindig a magyar képviselő­háznak. Ellenzéki beszédet mondott. Szemben vele Bethjen István gróf ült, az akkori miniszter- elnök, hatalmának a tetőpontján. Mozdulatla­nul ült a miniszterelnök, márványarccal s fi­gyelte legidluiszliíisabb elle ni elének kritikáját. A 82 éves ősz államférfi, a magyar konzer­vál izmus egyik megtestesítője — haladó poli­tikát hirdetett a kormánypolitikával szemben. Síkra szállott a választójogért, a közszabadsá­gok kiterjesztéséért, a modern közigazga­tásért. Szenvedélytelen szavai megdöbbentő erővel hatottak. Hatása alól senki sem szabadulha­tott. Ott állott a hatalmas férfi, egyenesen, méltóságteljes öregségével, lebilincselő böl­csességével, szuggesrfiv igazsá.ghirdctésével, m egtántorithatatl annak érezh elő meggyőződé­sével. Ellenzéki hang, de egyetlen hagulaf- keltést kereső szó nem. hangzik el Csák tár­gyi megállapítások, logikus következtetések, bölcs tapasztalatok, * A beszéd után mindenki a folyosóra tódul Körülveszik Apponyi Albert grófot, aki mo­mirröen közleményét mindenki elolvassa. Ter­mészetesen legjobban kell ügyelnie az olyan közleményekre, amelyek mindenkit érdekének: a komoly napi eseményekre, a fontos politikai és gazdasági eseményekre. A fontos napi ese­mények közlése, vagyis a hírszolgálat, a ge­rince a napilapnak és a szolid, megbízható új­ság e tekintetben nem elégszik meg a hivata­los és egyéb távirati irodák, kőnycwtcsck anyagával, hanem saját tudósítókat helyez él azokon a központokon, melyeken a leginkább számaikat a közönségét érdeklő hír anyagra. A lap hírszolgálata számot tant minden egyes ol­vasó érdeklődésére, ezért úgy találja anyagát, hogy mindenki Ízlésének megjeleljen. A modern napilapban mintha kétféleképpen volna megírva ugyanaz az esemény: a címben és alcímekben beuné van a lényeges történés, ugyancsak a szövegben levő kiemelt, vastagbetüs szedés irá­nyítja a figyelmet a legfontosabb részietekre. Az az olvasó, aki csak értesülni akar az ese­ményről elolvassa a vastag-betűs címeket és a kiemelt részeket, az az olvasó pedig, aki jzga.l­Ezen he!y a BRISTOL SZÁLLODA Budapest -észére van fenntartva © PigveJjük 32 itt megjelenő tovább1 hirdetéseké"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents