Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-12 / 36. (3146.) szám

MAI SZÁMUNK A KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL Ára 2 korona XII. évf. 36. (3146) szám a Vasárnap ■ 1933 február 12 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 KE, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. U. emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská ulice 12. 111 emelet Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRflHR HAZSZAMOK A KQLTSE Irtai TARJÁN ODON A képviselőhöz változatlanul megszavazta az 1933. évi állami költségvetést. A. költség- vetés megszavazása parlamentáris államok­ban a kormány iránti bizalom kérdése. Eb­ből a szempontból egy pillanatig sem lát­szott kétségesnek, hogy a törvényhozás mindkét házában a mindenkor engedelmes többség ezúttal is száll!taui fogja a szüksé­ges bizalmat. Csupán a büdzsé tárgyalásának kísérő körülményei szálának amellett, hogy a kormánylámogató pártok és maga a főelő­adó' sem bíznak az előterjesztett költségve­tés realitásában. Egész szokatlan dolog, hogy a javaslatot képviselő Rémes dr. szinte a házezámok jeléntéktelenségéig szállította le a bevételi előirányzatöt, amikor kijelentette, hogy ma semmit sem lehet előre látni s a számok alig jelentenek többet bizonyos re­ménybeli támpontoknál. A főelőadó Lesújtó véleménye azt mutatja, hogy a többség sem bizik a kormány pénz­ügyi politikájában, amely talán éppen azért igyekezett a felelősséget a kormány támogató pártok kiküldötteiből megalakított hetes ta­náccsal megosztani. Az ellenzék bizalmatlansága a megszava­zott javaslattal szemben természetes és nem­csak azért indokolt, mart a kormány nem helyez súlyt az ellenzék közreműködésére és a benyújtott 221 módosító javaslatot egytől- egyig elvetette A bevételi előirányzat nincs arányban a lakosság teherbíró képességével és a mai gazdasági leromlás mellett egyál­talán nem realizálható. A főelőadó elismer­te, hogy az adófizetők legfeljebb héfmilliár­dos,: tehát másfél ■ miliiárddal csökkentett költségvetést bírnának el és ugyancsak ő fe­jezte ki azt a kissé gyanús kívánságát, hogy jövőre már az ellenzéket is be kell vonni a költségvetést előkészítő munkába. Hogy az idén és az előbbi években erre miért nem volt szükség, azt. Remes dr. fejtegetéseiből nem sikerült megtudnunk. A költségvetés kiadási tételeinél a kor­mány nem tudott megfelelő megtakarításo­kat elérni. A személyi kiadásoknál a lét­számcsökkentéshez nem mernek hozzányúlni, mert annak keresztülvitele elé a pártok gördítenének akadályokat. A fizetések le­szállítása a bevallott hiánynak csak egy tö­redékét fedezi. A dologi kiadások csökken­tése pedig egyáltalán nem áll arányban az áraknak időközben bekövetkezett lemorzso­lódásával. Az egész költségvetés összeállításából csak azt lehet megállapítani, hogy a kormány és a hetes bizottság tanácstalanságában úgy akart a kellemetlen helyzeten túlesni, hogy a költségvetést papíron igyekezett egyen­súlyba hozni. A kormánytámogató pártok vezérszónokai, ki-ki a maga szemszögéből és pártérdekeinek megfelelően., kifejezésre juttatták a költségvetéssel szemben aggodal­maikat. A főelőadó szerint bajos dolog volna jóslásokba bocsátkozni. Egy másik kormány­párt] vezér véleménye szerint a csehszlovák államvasutak napi bevétele nyolc millió, ki­adása tizenkét millió s így a várható hiány közel kétszer akkora, mint ahogy a kormány előirányozta, még akkor is, ha további le­romlás nem következnék be. Az állami üze­mek, a dohány jövedék kivételével, súlyos deficittel küzdenek. A munkanélküliek szá­mának emelkedése minden várakozást felül­múl és a szükséges segélyösszeg megállapí­tása ezidősaerint lehetetlen. Az adóemelés sek jövedelmet fokozó hatásában senki nem bízik, mert a tapasztalatok ennek ellenkező­jét bizony itják. A súlyos gazdasági helyzetből folyik, hogy az állam gazdálkodásának következményei és azok a módszerek, melyekkel a kormány a szükséges összegeket előteremteni akarja, sokkal közelebbről érintik az állampolgáro­kat, mint a kedvező konjunktúra idejében. Már akkor is elviselhetetlennek látszottak a közterhek, amikor nyolcvanmilliárdos nem­zeti jövedelem mellett az állami igazgatás és üzemek huszmilliárdos költségvetése en nők a jövedelemnek minden negyedik koronáját, vette igénybe. A nemzeti jövedelem lecsök­kent ötven milliárd körüli összegre, az ál­lam szükségletei azonban még ma is tizen­hat milliárd körül mozognak. Az arányiago3 teher tehát egyharmaddal emelkedett. Az el­tolódás azonban még ennél is súlyosabb, mert az elmúlt évek felemésztették az adó­fizetők régi tartalékait s ma már legtöbben vagyonuk roncsaiból róják le kötelezettsé­A csehszlovák kormány elutasítja az egyoldalú revíziót Krofta felszólalása a szenátus költségvetési bizottságában a revízió ellen - Cermr indokolja, miért kellett az átlamfordnlat előtt autonómia s miért fölösleges szerinte ma - „A szlovák testvérek egyet tanultak a morvántuüaktól: adósságokat csinálni*. •i> Prága, február 11. A szenátus költségve­tési bizottsága — mini már jelentettük — tegnap befejezte a külügyi, nemzetvédelmi és belügyi tárcáik költségvetésének tárgya­lását, A vita befejeztével a Géniben tartóz­kodó Benes külügyminiszter helyett Krofta meghatalmazott miniszter beszéLt, továbbá felszólalt Bradács nemzetvédelmi miniszter és Csemy belügyminiszter, Krofta a revízióról Krofta meghatalmazott miniszter beszéde elején tájékoztatta a bizottságot a külügymi- niszérium tisztviselői karának állományáról és bejelentette, hogy a külügyi szolgálat alkalmazottainak szá­mát az elmuOt esztendőben 1640-ről 1200-ra Szállították le. Mig Ausztria-Magyarország összesen 21 mii. lió koronát adott ki külügyi célokra, addig az 1933, évi költségvetésben Csehszlovákia 120 millió koronát irányzott elő, ezt a két számot azonban nem lehet össehasonlitani, mert ha a 21 millió osztrák-magyar koronát a pénz mai vásárlóereje szerint átszámítjuk, - úgy ez körülbelül 210 millió csehszlovák koronának felelne meg. Ezután reagált Krofta miniszter a vita folyamán elhangzott politikai kifo­gásokra és hangsúlyozta, hogy a külpolitika nem lehet minidig tekintettel a gazdasági viszonyokra. A gazdasági szempontokat ugyan erősen te­kintetbe veszik, azonban a tapasztalai arra ta. nit, hogy egyetlen állam sem igazodik csu­pán eszerint, hanem vannak még egyéb kö­rülmények, igy nemzeti, politikai és külpo­litikai érdekek, amelyek külpolitikát irányít­ják, • # Az amerikai adósság decemberi részleté­nek törlesztésénél! a kormány arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy Franciaország és Belgium helyzete egészen más volt, mint Csehszlovákiáé. Az az aggodalom, mintha ezen eljárással Csehszlovákia Franciaországtól eltávolodott volna, teljesen indokolatlan. Másrészről vi­szont azt állítják, hogy Franciaország va­zallusai vagyunk. Ez a kifogás azonban min­den alapot nélkülöz. Benes miniszter ismé­telten hangsúlyozta, hogy mi nem űzünk és nem fogunk francia politikát űzni, hanem csehszlovák politikát csinálunk. — Szemére vetették külpolitikánknak, — fejezte he Krofta — hogy a békeszerződé­seket örökre érinthetetlennek és megvál­toztathatlanoknak jelentjük ki. Ha azt ál­lítaná valaki, hogy a békeszerződések „meg nem változathatók“, úgy ez kissé egyolda­lú állítás lenne. Bizonyos, hegy a szerző­déseket az egyik fél nem változtathatja meg tetszés szerint. Sajnos, gyakran el­felejtik a nemzetközi politika aüapelvét és azt mondják: „Ez a szerződés engem nem kötelezhet, mert rám nézve elviselh0. tétlen, én egyoldalúan megváUoztatom.“ Ez az, ami ellen minden erőnkkel küzde- nünk kell. A revízió, amoJy ellen állást fog­lalunk, az, amely államunk terű Hetét szét akarná darabolni, avagy a békeszerződése­ken felépített európai reudet teljesen meg akarná változtatni. Nekünk ragaszkod­nunk koSI a mostani rend megtartásához és felforgatásának minden kísérletét el kell utasítanunk. Ebben rejlik a revízió ellen tanúsított elÖenállásunk, Bradái a hadsereg problémáiról Bradács nemzetvédelmi miniszter kijelentette, hogy a csehszlovák hadseregnek az önvédelmen kívül nincs egyéb célja, tehát alaptalan az a félelem, mintha a hadsere­get más célra akarnánk fölhasználni. A mai idő, amely annyira nyugtalan — és valljuk meg őszintén, hogy nemcsak a belföldi viszonyok, hanem a külpolitika terén is nyugtalan —, két­szeresen is azt parancsolja, hogy jó, erős had­seregünk legyen, mert a rossz, ha bármilyen olcsó is lenne, nagyon drága volna. A hadsereg nem olcsó, de ha kijelentem, hogy semmiféle támadó terveink és céljaink nincsenek, úgy a jó hadsereg a polgárság nyugodt munkája szá,- mára-biztosítékot jelent. A nemzetgyűlés- leszál­lította a tényleges szolgálati időt, ami bizonyos kiadásokkal járt és nagyon sajnálom, hogy a most tárgyalás alatt álló költségvetés az utolsó tíz esztendő költségvetése között a legalacso­nyabb. Ez nagyon fájdalmas, de ezt az állam pénzügyi helyzete megkövetelte. Szó volt a vita folyamán a katonai ásóidról is, amellyel nem szívesen jöttünk a parlament elé. Tudjuk jól,, hogy annak leszállítása nem volna egészséges. A mi katonáinkról jobban gondoskodunk, mint más országok. Elbocsátottunk hetvenezer em­bert idő előtt, jóllehet ezek a katonák még nem voltak teljesen kiképezve. Akkor még nem sej­tettük, hogy előfordulhat egy brünni eset, amely bizonyos mértékben ezzel is összefügg. A kaszárnyákban csak újoncok voltak és meg kell állaoitanom, hogy azok nemzetiség­re való tekintet nélkül kitünően megálltak helyüket Még azt is meg kell állapítanom, hogy a brünni támadók nem rendelkeztek katonai fegyverek­kel, hanem csak revolverekkel és pisztolyok­kal, amelyek nem a katonai raktárból kerül­tek ki. Cerny: Autonómia? Nem és háromszor nem! Cerny belügyminiszter beszéde elején azt hangsúlyozta, hogy a belügyminisztériumnak a mai súlyos időkben nagyon nehéz a helyzete, mert felelős a rendért és a közbékéért. A csend- őrség többet teljesít kötelességénél, különösen Szlovenszkón és Ruszinszkóban, de a történelmi országok egyes helyein is, ahol egyben kulturá­lis és népnevelési missziót is(!) végez. A vita folyamán sok beszéd hangzott el a közigazga­tási reformról. A reform utáni ötödik évben va­gyunk. A reform egy több, mint ötvenéves álla­potot változtatott meg. A régi rendszerbe bele­élték magukat az emberek és azt nehezen felej­tik el. Csehországban Igazi autonómiánk volt, ami nemzetünk számára igen sokat jelentett: ért­hető tehát, hogy még ma is hallatszanak han­gok, amelyek ilyen autonómiát kívánnak. Nem és háromszor nem! Egészen világos, miért volt szükségünk akkor erre az autonó­miára: előkészítettük az utat saját államnak részére. Most azonban megvan a saját álla­munk, ne aprózzuk szét tehát a közös munkát. A reform alapja, nem újdonság, hanem az a régi elv, hogy az önkormányzatot és az állami köz- igazgatást közös vágányra, hozzuk. Idő előtt volna már most Ítéletet mondani a reform gyár korlati hatásáról. A miniszter ezután az önkormányzati testü­letek pénzügyi helyzetével fogíalkozotis kije­lentette, hogy azok rossz pénzügyi helyzete nem a közigazgatási reform következménye. Morva­ország van a legnagyobb mértékben eladósod- va, több, mint 800 millió korona adóssága van, úgyhogy a kamat és az amortizáció minden szo­ciális és gazdasági beruházást lehetetlenné tesz. Csehország még ma is gazdag, Szlovenszkó szépen fejlődik. Sajnos, szlovák testvéreink a történelmi országoktól olyasmit tanultak, amit nem szívesen látunk: adósságokat csi­nálni. Ruszinszkó normálisan fejlődik. A járások helyzete különösen a történelmi or­szágokban rossz. De úgy a, járások, mint a köz­ségek viszonyaikon fölül éltek és most az adós­ságok megnehezítik helyeztüket. Az önkor­mányzati testületek pénzügyeinek rendezéséhez az állam pénzügyeinek rendben tartása szolgál élőföltételül. A kamatláb leszálMtása könnyítést fog jelenteni. Egy másik tartalékot abbau lát, hogy van 4700 millió korona adóhátralék. A harmadik tartalék pedig a beruházási kölcsön, amelybén az önkormányzati testületek is része­sek lesznek. ZföfiT Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül "VB

Next

/
Thumbnails
Contents