Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-11 / 35. (3145.) szám

4 1988 Muruár 11, wornbaA TO^GM-AWs&$R-HI]»tSEt »«.^ww.i-i.ieMiwwiiiwm»iE<iM i miiiiri'iiiiiPiinn —m—i A kassai bírótág megvédte az irodalmi kritika szabadságát Elutasították Orbán és Mendresszóra tanároknak a Prágai Magyar Hírlap is Sziklay Ferenc ellen beadott 109.000 koronás kártérítési keresetét Kas2a? február 10. (Kassai szerkesztősé­günktől.) Érdekes és a legszélesebb nyilvá­nosság érdeklődésére joggal számot ta rtó ügy­ben hozott Ítéletet a kassai kerületi bíróság Foirgáeh Tivadar dr. etinöMetóval működő polgári tanácsa. A per anyagát egy kártéríté­si és a tisztességversenyről szóló törvény alapján benyújtott kereset, képezte, melyet Orbán Gábor dr. pozsonyi tanár, a. Masaryk-. akadémia elnöke és Mendresszóra Miklós pozsonyi tanár indított a Prágai Magyar Hírlap és annak Irodalmi főmunkatáraa és kassai 'Szerkesztője, Sziklay Ferenc dr. el­len azért, mert Sziklay dr. a Prágai Magyar Hírlap múlt év augusztus 14-álki számában „Zsámbokréty békiapetés" címen cikket Irt, melyben kritikát mondott az Orbán Gábor és Mendresszóra Miklós által szerkesztett szlo- j vak szótár akkoriban megjelent két minta- ol adtáról. A felperesek 50.000 korona kár­térítést is igényeltek. Keresetükben előad­ták, hogy Sziklay dr. Hvozdik János kassai gimnáziumi tanár, egy szintén megjelenés éppen a megismertetés céljából mutatja be a kiadóvállalat. Elismeri, hogy „nyilvánvaló sajtóhibákat" is kifogásolt, de már a cikk is kifejtette, hogy szótárról lóvén szó, menyinek lege Is ős ói­ban didaktikai célja van, éppen a sajtó­hibák a legfontosabbak s éppen olyan szi­gorú elbírálás alá tartoznak, mint akár­milyen más hiba.. A szótár két mintaoldala, azonban nemcsak sajtóhibákat, mutatott föl, mint. azt szintén kimutatta a kritika. Kritikájának célja volt; egyrészt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság erkölcsi presztízsének reklám céljaira való kihasz­nálása ellen tiltakozni, amit, mint a Tár­saság volt elnöki tanácstagja még a Tár­saság elnökével szemben is kötelességének tartott, másrészt éppen a kiadővállalt régi hírnevét megvédelmezni e „nyilvánvaló sajtóhibákéra való rámutatássial, hogy a szerkesztőt, mint a vállalkozó figyelmét az alaposabb korrek­túra és a pontos revízió szükségességére hívja föl. Hogy a cikk némi iróniával van fo­galmazva, nem lehet megtévesztő, az iróniá­ra hajlamos írót nem lehet megakadályozni abban, hogy egyéniségét ki ne élje, ha erre alkalom kínálkozik. A PTágai Magyar Hírlap nevében beadott ellenvélemény viszont tiltakozott a felpere­sek azon felfogása ellen, mintha a szótár olyan üzleti vállalkozás lenne, amelynek bírálatába sem lehetne bocsát­kozni a tiszte®ségtelen versenybe ütköző cselekmény veszedelme nélkül. Aki Irodalmi müvet ir és (kiad, annak el kell tűrnie mindenféle kritikát. A bíróság teljes mértékben helyt adott a Prágai Máévár Hrí lap és Sziklay Ferenc dr. álláspontjának és a feliperesek által kért szakértők és tanuk kihallgatását el sem rendelve teljes egé­szében elutasította Orbán dr. és Mendresz- szóra Miklós keresetét azzal, hogy Sziklay Ferenc dr. kérdéses cikke nem lépte túl az objektív és jogos kritika határait, nem jelent tisztességtelen versenyt s ezért a felperesnek semmiféle kártérítési igényük nincsen. Egyben elmarasztalta a bíróság a felpereseket az összes költségekben is. Ez az elvi jelentőségűnek ás mondható ítélet sok vonatkozásban teremt tisztább helyzetet SzlovenszkŐ irodalmi éleiében, amely éppen 'kritikai szempontból néha a leglehetetlenebb helyzeteket termelte ki. előtt álló másik szlovák szótár szerkesztőjé­nek „megbízásából" irta a cikket, hogy a felperesék szótárának üzleti esélyeit csök­kentse. A felperesek hivatkoztak azonkívül arra is, hogy szótáruk a „Masaryk-akadémia jóváhagyásával és ellenőrzésével jelenik meg", tehát nem lehet rossz. A felperesék kérték 'azonkívül a bizonyítási eljárás során Jancsovics Ferenc pozsonyi gimnáziumi igazgató, Hatvány János dr. pozsonyi, girnn. tanár, Antal Sándor és Engely Dezső po­zsonyi szerkesztők szakértőkként való ki­hallgatását. a szótár szerkesztésére és ellen­őrzésére vonatkozólag, azonkívül kérték Farkas István, Dankió István, Bajmócai Jó­zsef és Brogyányi Kálmán tanukkénti ki­hallgatását arranézve, hogy Sziklay dr. tavaly nyáron egy akadémiai ülés után állítólag olyan kijelentést tett volna előttük, hogy most „kiteríti" Orbán Gábort, A Prágai Magyar Hírlap és Sziklay Ferenc dr. jogi képviselőjük, Szopósai Miksa dr. kassai ügyvéd úján terjedelmes kifogást nyújtottak be a kereset ellen. Sziklay Fe­renc dr-. ellenvéleményében hangsúlyozta, hogy a reklámot különösen abból a szem­pontból bírálta meg, hogy az a szótárt úgy tünteti fel, mintha az Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Tár­saság jóváhagyásával jelennék meg. Mint a Társaság elnöki tanácsának — akkor még — tagja, az elnöki tanács június 5-én kelt jegy­zőkönyvéből tudta, hogy Orbán Gábor, a szótár egyik szerkesztője s a társaság elnö­ke kifejezte ugyan azt a kívánságát, hogy a Társaság vállalja a szótár jóváhagyását a magyar részben, amit. az elnöki tanács telje­sített is, de ahhoz a feltételhez kötötte: „mennyiben Hátrány tagtárstól, mint szak­embertől a jelentést megkapjuk". Az elnöki tanács 1932 julius 10-iQji .jegyző­könyvében a jóváhagyás ügye meg sincs említve, igy föl kellett tennie, hogy ez a jó­váhagyás még nem történt meg. De az utol­só elnöki tanács, melyen még részt vett, 1932 augusztus 25-én s melyen az ügyet szóvá, is tette, leszögezte, hogy ez a jóvá­hagyás még mindig nem történt meg. A kritikái — folytatja Sziklay — saját, iniciaíi1 vámból, érdektelenül, sőt joszándék,. kai irtani, mert neon felel meg a valóságnak a vád azon állítása, mintha a cikk megírására Hvozdiktől kaptam volna megbízatást, Hvozdik nekem nem is ad­hatott megbízatást, mert semmiféille — nem hogy alárendeltségi — viszonyban vele nem vagyok. Nem igaz az Sem, hogy a Hvozdik-féie szótárt a Kazinczy-Szövetke­zet adná ki, vagy finanszírozná, ami esetleg ijzleti érdekközösségre engedne követ­keztetést, de még ha igaz is volna, engem akkor sem érdekelne a dolog, mert a cikk megírásának idején már rég nem voltain a Kaziuczy-Szövetkezet igazgatója, mint ahogy azt a kereket föltételezi. Magára « kritikára, az a döntő ío tilossá- ■411, igazságtalan volt-e az, vagy sem. A „min­taoldalakról" mindenki azl teheti tői, hogy azokat utolsó „oldalkorrékluTa", helyesel;- ben revízió után, mint a szótár jóságál is dók nme utáló mu­kk- ány oldalakat, APPONYT A RÉTOR Halála napján hatvanadik évfordulója volt a nagy magyar államférfi első ragyog© szónoki sikerének .Pusztámért, február 7. A Farkas-kúria szé­les ablakain átes illannak a. fények a Duna túlsó partjáról. Dunaalmás fényei, két kő­haj tásnyira van ide a magyar határ. Öda- künm enyhe tavaszi szellő, a hő teljesen el­takarodott, a Duna jégmentes, csak nagy rit­kán úszik alá egy-egy fehér jégtábla. Meg-' békéit csend s ebben az isteni békében, nyu­galomban fülemhez illesztem a rádió kagy­lóját, hogy meghallgassam Mihályit Ernőnek esti 7 órára hirdetett előadását Tíz perccel a lapzárta előtt, ez a oime az előadásnak, olyan téma, amely nemcsak a laikus közön­séget, hanem a szakmabelit is érdekli. És ekkor komoly férfikang jelenti be, hogy a magyar rádió a magyar nemzetet Apponyi Albert halálávál ért mélységes gyász miatt ma esti szórakoztató műsorát nem tartja meg.. A kagyló lehull a fülemről. •. Tegnap, Ögyalláo, a vendégszerető Feszty- háziban ülte körül nagy aggodalommal tár­saságunk a hangszórót. Akkor hallottuk az első megdöbbentő híreket Apponyi súlyos betegségéiről. Most az elektronok szárnyán a gyászánr érkezett ide a pusztára s a csönd most olyan gyászos, olyan szivet dermesztő­A. vándorló riporter félrelöki utinaplóját s megilletődött lélekkel meditál... Tiz perccel lapzárta előtt... Vájjon ti odafenn Prágában megkap lát ok-e a hirt tiz perccel lapzárta előtt? Aizt hiszem, igen. S a telefon ista kollegám keze a hir felvétele közben talán épp úgy remegett, mint az enyém, amikor e pár sort papirra vetem. * A gyászos hatvan esztendős jubileum A nekrológok százai fogják hirdetni Appo- nyi Albert örök időkre méretezett emberi nagyságát. Az egész világsajtó méltatni fogja a magyarság great old xnan-jének soha nem múló értékeit. Újból felmagasztosul előttünk^ mint államférfi, politikus, szónok, mint nemzetének e egyházának hűséges, harcos fia, provideneiális férfiú, akinek közéleti működése Magyarország történetének hat évszázadát fogja ál. A történetíró feladata, hogy ezt a nagy­szerű élet pályát felmérje. Itt, a. dunaparti pusztán, ahol nincs vil­lanylámpa s mégis a rádiócsoda nyomban el­hozta hozzánk a gyászili rt, magam elé idé­zem Apponyit, a rétért. Azt mondják, hogy a rotorok nemzete va­gyunk- Sok kiváló szónokunk emlékét örö­kíti meg a magyar politikai történet. Közü­lük kettő, Kossuth Lajos és Apponyi Albert, világhírt s elismertetési szerzelI rőten mű­vészeiének. Apponyi Albcrl Iuidáhi éppen azon a na­pom következett be, amikor első közsze­replésének, első nagyjelentőségű szónokla­tánál!; hatvanéves fordulóját ünnepelhettük volna. Apponyi Albert 1873 február 7-én este gondolta át s vetette papirra elró parlamenti beszédének vázlatát Szüzbeszédét, nagyszerű közpályájának debutjót 1873 február 8-án mondotta el a magyar országgyűlésen. A zene- és énekakadémla felállítása érde­kében mondotta el ezt a beszédet s általános nagy sikert ért el vele. A magyar kultúrának, irodalomnak, zenének, színészetnek ügyét irta már első beszédében zászlajára s hat évtizeden át végtelenül sokat tett a magyar kultúra fejlesztése érdekében. „Az irodalom és művészet végre nemcsak esztétikai kedv­telés, hanem a nemzeti nagyság alkatrésze, mely a politikai ideálok megvalósításával együtt jár, — mondotta. — Minden mii, mely akár az irodalombam, akár a művészetben maradandó sikert arat, éppen úgy hozzájá­rul a magyar nemzet megerősítéséhez és fennállásának biztosáitásához, mint a legfé­nyesebb politikai alkotás," .Ezt a fényesen sikerült szüzbeszédet a re­torikai remekművek hosszú sorozata követ­te. Valamennyi gyöngyszeme a szónoklás művésze tőnek és tudományának. Több mint ezer maradandó alkotás. Mindegyike „aere perennius" emléket állít ennek a kivételes (ké­pességű magyar aratornak. A magyar közéjei eseményei Nem volt hat évtizeden át a magyar köz­életnek olyan kérdése, vagy a politikái helyzetnek olyan nevezetesebb fejlődési moz­zanata, amikor Apponyi meg ne nyilatkozott volna s igy beszédei a hat utolsó évtized magyar tör­ténelmének szerves részei, amelyek az alkalomszerüség évadján tűi ma. radandó értékkel bírnak. A közvélemény már kezdetben felfigyelt ezekre a nagyszerű megnyilatkozásokra s ezért hat évtizeden át Apponyi bszédei a magyar közélet nagy eseményei. És ezek a beszédek el i® értélv céljukat, mert ha Apponyi politikai pályájá­nak folyamán az emberi természet törvényei szerint- — voltak is vereségei, ha nézetei a fejlődés törvényei alá estek is, sőt némely részben át is alakultak, ha ezekben a néze­tekben tévedések akadlak is, előrelátásai igen gyakran beváltak s meg is valósultak. Mindéig a hit s a meggyőződés ereje fűtötte a ezért a legfőbb eszmék irányában sohasem kelleti önmagái dezavuáluia. Sohasem ke­reste az egyéni ambíció vagy hatalomvágy kielégítését, minden szavát a magyar nem­zet jogos kiváualimainak védelmében mondot­ta d. Benne is fel ragyogói I az nlicaij Gabi pályájának rúgj érlvOlun' úri éke: Tó n'. örüli:; tatlan volt a közélet erkölcsi alapjainak meg­óvásában és intyaazigens a magyar nemzet jogainak s önérzetének fenntartásában. Szónoki alkotó munkája A szónoki alkotást az eszmék fontossága a értéke s a meggyőződés ereje emeli ki a hétköznap sokasok .megnyilatkozásának so­rából s Apponyi szónoklatai ebben a tekin­tetben teljes mértékben kiállják a történel­mi éritékimérés tüzpróbáját. Ezek az érvények azonban az örökkévalóság számára fontosak. A szónok azonban elsősorban korára akar hatni s Apponyiban megvolt mindaz a szó­noki érték, ami Demosthenes óta az igazán nagy szónokok sajátja volt. Ezért minden szónoki megnyilatkozása úgy hatolt kortársai­ra, mint megannyi reveiáeió. Gyönyörű or­gánuma, tökéletes kiejtése, imponáló alakja, megjelenése, nyugodt temperamentuma ad­ták a külső hatás eszközeit. A híres zengő bariton, amely hat évtizeden át nem kopott meg, nem vesztett erejéből s bensőségéből, már az első pillanatban lenyűgözte a hall­gatói. Szónoki technikája páratlan volt, A le?, nehezebb kérdésekhez szólt hozzá anélkül, hogy beszédeit előzetesen leírta s betanulta volna. Egész közpályáján, csak három politikai beszéde volt, melyet 8zóról-Szóra előre leirt, egyébként csak rövid vázlatot vetett papirra. Pontosan s nagy munkával készült beszédeire, de nem tartotta szükségesnek, hogy összegyűj­tött anyagját ki is dolgozza. Mint igazi szónok, a közönséggel szemtől-szemben állva sokkal biztosabban találta meg az előadásnak azt a formáját, amely a legközvetlenebb, legvilágo­sabb és leghatásosabb. Készületének munkája tehát a. tartalomra s annak elrendezésére vonatkozott. Ezt a munkát ő maga az alábbiakban árja le: „Először mind­azokból a gondolatokból, adatokból, érvekből, amelyek a. beszéd tárgyára nézve kínálkoznak, kiszedem azokat, amelyeket elmondásra s meg­hallgatásra érdemesnek találok. Azután követ­kezik az ekképp kiválasztott anyag rendbeho- zása, az érvelések egymásutánjának, a. beszéd logikai szerkezetének megállapítása, És ezt, nagy gonddal, nagy munkával ősin álom meg, föl is jegyzem egyes számozott lapokra és az utolsó pillanatig át- meg átalakít om, össze- visszadobom, amíg elérte azt a fokozatosságot s perspektívát, amely a fondorlatokat kellőkép­pen kidomborítja. A beszéd tervrajzának végle­ges megállapítása rendesen csak a beszéd el­mondása napján, a reggeli órákban történik." EkkoT jegyezte föl Apponyi néhány sorban, vagy kissé részletesebben a vázlatot, de mindig áttekinthető alakiban. 1895 március 7-i beszédének vázlata 'igy kez­dődik: Fölvetettem a nagy problémákat, mi volt a válasz??-----------— — he lyett: ! apró csipkedések (p o Wlassich hogy én anyagi bajokat katonai akadémiával gyógyítok. ? Én instruáltam az egész egyházpolitikát, azután cserben hagy­tam, Láng) állítsam helyre a történeti igazságot, A vázlat még mintegy ötven sorból állott s ebből született meg a költségvetési tárgyaláskor elmondott nagy zárszó, Apponyinak egyik leg­nagyobb beszde, harmadféi óráig tartott, való­ságos leszámolás volt a Bán ffv-kab inét tel s be­fejező része rendkívül mély hatást tett. Rögtönzések Minden egyes beszéd tehát tehnikai kidolgo­zás tekintetében rögtönzés volt. Minden érv és minden ellenérv készen állott a fejében s ezért nem volt közbeszólás, amely váratlanul érte volna. A fölhalmozott gondolatkészletet bármi­lyen pillanatban bármilyen formába tudta önte­ni. Az egyházpolitikai harcok idején különösen érvényesült félelmetes logikája, debatteri ké-. pessége. Nem egyszer villanyozta föl hallgató­ságát elmés replikáival. Példának csak egy ilyen szócsatáját iktatom ide 1894 április 11-én elmondott záróbeszédé­ből: Apponyi: Az ellentétek a vallási kérdések- n ek ... Sréter Alfréd: Ott- fújják fel! Apponyi: Kérem szépen, mit tetszik mondani? Sréter: Ott fújják fel a vallási kérdést! Apponyi: Hogy itt burjánzóit fel a vallási kérdés? Hát ez olyan optikai csalódás, hogy én t. képviselőtársaimat annak. a. megcáfolása vé­gett csak a látezerészhez utasíthatom. (Derült­ség.) A polygiott réíor Kossuth Lajos megnyerte a magyarság ügyé nek az egész müveit világ szimpátiáját s angol nyelvű beszédeinek hatását Angliában, a parin mén turizmus s a. nagy parlamenti szónokok ha zá.jábau s Amerikában még most is emlegetik. Apponyi Albert éppen olyan tökéletesen szóno­kolt angolul, franciául, németül, olaszul, mint magyarul. Ezért csodálta az egész kulfurvihig a „great old mán" szónoki képességeit. V. 7. Jíyitrai szerkesztőségünk és küldőimutalunk fohnjár Hő! ni kéglit1 Kellő,üitt, a YVibon írva vJ a '■ ^

Next

/
Thumbnails
Contents