Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-07 / 5. (3115.) szám
i TMGAiyv\AíGiYARHIRLAa lltífö január ti, pénteü. roménajkiu gűrögkatodik'ue katonák is feküdVádirat a tifuszbacillussal kivégzett tizennégyezer sipotei magyar fogoly haláláért A flekktifusz pusztítása a magárahagyott sipotei táborban — A borzalmas temetés — Elve eltemetett német fogoly — Megdöbbentő részlet Gairtner Károly most megjelent könyvéből, »A Sipotei GoIgothá“-bÓ! Kassája nyomán széles rendek hullanak. tek s eaeket a püspök maga gyóntatta. A kassai templomokban mindig otthonos volt a magyar mellett a szlovák és a nőmért szó s egyetlen magyar püspök, egyetlen magyar pap egyetlen magyar hivő nem indított offenzívat az idegem nyelveik ellen. Amikor szomorú szívvel kell iodoniásft vennünk a nyitrai püspök rendeletéről, melyet Jobb meggyőződése etiledére kellett tennie, nem mulaszthatjuk el, hogy rá ne mulassunk a rendelkezés veszedelmes következményeire. Ma éppen olyan vad időket élűink, mint amrnőfeben Pál apostol hirdette az igét. Hogy technikailag szédítő magasságban állunk, az ne tévesszen meg senkit, ha lelki és erkölcsi értékekről 'van azó. A materialista vi'lágfe]ifogá6 elvezetett, ahhoz a társadalmi szemlélethez, amely csupán a földi javak biztosításában látja az élet célját A bofeevizmus ezeknek a javaknak Ígéretével akarja megvalósítani Isten országa helyett Bellái birodalmát a földön. A pozitív hit nyújt egyetlen védelmi fegyvert a bolsevista világszemlélet ostroma ellen, mert a pozitív hitnek a bolsevisták földi paradicsoma akkor sem keP, ha valóiban tejjel-mézzel folyó Kanaan volna. A hitetlenséggel szembe kell szegezni a hitei s ha valamikor szükség volt Krisztus parancsának teljesítésére, hogy „menjetek hirdetni az Evangéliumot minden nemzeteknek", úgy különösen érvényes ez napjainkban. Nem olvasunk Krisztus parancsában olyan kizáró rendelkezést, hogy a magyaroknak nem kellene hirdetni az evangéliumot, éppen ezért úgy hisszük, hogy a nyitrai püspök kizáró rendelkezése, nem áll összhangban Krisztus parancsával. Tartunk tőle, hogy a rendeletnek a lelki ólet terén súlyos kihatásai lesznek. Elkeseredés, vallási közömbösség lehet úrrá a lelkeken. Sokan szokhatnak el templom ha- járástól olyanok, akiket vonzott a magyar szó, a magyar ének, amit értettek s ami lelkűket melegítette. Most, hogy idegen szó hangzik feléjük, amelyet „nem értelmezhetnek", könnyen elszokhatnak a templomba- járáetól, mert „aki tudatlan van ott, miképpen mondja az Ament áldásodra holott nem tudja, miit mondasz?" (I. Kor. 14, 15.) Krisztus szelleméhen, a hit érdekében, az egyház érdekéiben, a magyar katolikusok érdekében kérjük a püspököt, másítsa meg ezt a rendeletét. Nyitna nem Róma s így ^eausa non finita". Hisszük és reméljük, hogy olyan megoldás következik, amely minden érdeket kielégít. Budapest, jan. A magyar könyvpiacon most jelenít meg Garttier Károly könyve: A sípétól Golgortilia. A háborúról, a hadifogoly sorsokról sok könyvet olvastunk már. Mindegyik az események és a személyes tapasztalatok megörökítésén fáradozott és ez a könyv is, melyet a szerző Bethlen István grófnak ajánl, nem egyéb a sipotei borzalmak véres f naplójánál. De mégis több ennél: vádirat tizennégyezer elpusztított, tilfuszbaoiil- iussaj. kivégzett magyar fogoly haláláért. A magyar olvasók előtt nem ismeretlen a sd- poted boaalom tábor- Am Gartner Károly könyve feltár olyan részleteket is, amelyeket csak az ismerhetett meg, aki, mint ő maga is, végigélte s végigszenvedte azokat. Avatott tollal megírt, megfigyelései, leírása épugy magával ragadják az olvasót, mint a valóság, a kérlelhetetlen borzalmak, nyomorúság és pusztulás reális képei. A könyvet Komjáti Gyula helyszíni, művészi rajzai egészítik ki és teszik még értékesebbé. Az alábbi fejezet hűen tükrözi vissza a könyv drámai lüktetését: Megjöll a flekktifusz Tömeggv tikosok. Gonosz tudatlanságuk és tudatos gonoszságukkal gyilkolják a rájuk bizótt ezreket. A fegyvertelen, jogtalan, a mindenki ké- uye-kedvének kiszolgáltatott foglyokat gyilkolják. Mert — ők a gyilkosok. ők és ezerszer ők, akik semmit sem tettek, akik mindent elmulasztottak és akik mindent megakadályoztak, mit helyettük más akart tenni azért, hogy ez a szörnyű pusztulás — legalább megálljon. Ezrefc és tízezrek átka kíséri őket és annak a sok-sokezer, rettentő haláltusával búcsúzott fogolynak utolsó hörgése, minden percüket, minden lélegzetüket a halálfélelem átkos iszonyával keld, hogy megimérgeazjs majdArat a halál! Bő aratása van. Amit a hóhérok elvetettek, érett kalászba szökkent már: megjött a flekktifusz! Talán egy percre rémület ült ki a szemek- ' ben, amikor 'híre terjedt De csak egy percre. Mert hisz úgyis mindegy. Változtat ez itt az életen? _ Változtat a reményeken ? — Változtat ez itt a pokol fertőjében? —- Ki gondol itt még arra, hogy valaha is élve elhagyja a táborit? — Ki gondol arra, hogy holnap mi lesz? Nem merünk már a jövőbe nézni, egy órával későbbre gondolni is, vakmerőség már. Csak rosszat, még rosszabbat, csak a végzetünket, a nyomorult elpusztulást hozhatja. Ki kiváncsi erre és ki törődik ilyen lélekölő sivárságban azzal, hogy malária, vérhas, kolera vagy tífuszáé az. amelyik holnap őt is hatalmába veszi? A kinzó éhség tiporja-e agyon ezt az élettelen életet, vagy a zsandár korbácsa, a vér- has-e vagy a flekktifusz, az végeredményben — igazáu mindegy. A csomón végezzük igy is, úgy is. És a csomó az nőtt: nap-nap után nőtt. Ma busz, ma harminc, ma száz, aztán kétszáz és még több a halottak száma. Mindenki lázas, mindenki beteg, a telük gondoslkodnak arról, hogy a járvány mindenkit elérjen. A barakkokban megszűnt a zsúfoltság, de vannak már olyanok is, amelyek teljesen kihaltak. Az utolsó lakókat már ki sem vitték, rét-, tentő hullájukról —• talán még a tetvek is elmenekültek. A magárahagyott haláltábor A láborparancsnokság, az orvosok, az egészségügyi személyzet magárahagyta a Halál táborátMenekültek. Inkább a frontot, ezerszer inkább a grá- nátspldttert, mint ezt a tehetetlen nyomorúságot választották. Az biztonságosabbGyávák lettek és kisezavuaík. Most már nem ordították olyan nagy hangon, hogy: —= dögöl jenek a kutyák! Mert úgy lett — amint kívánták. De még élesebb lett a kasza. Még édesebb, mint áhogy azt fenték. És véresre sebezte, megtizedelte az aratókat is. A nagy pusztulásban italán .még ez lehetett volna a vigaszunk. Kinek jutott azonban most eszébe a bosz- szu? Csak még sivárabbnak láttuk a jövőt és —• már csak halálos közönnyel számítottuk, meddig tarthat ez még? Vájjon az utolsó emberig mindenkit kiirt az a rettentő kór? Egy sem marad, aki legalább vádat emeljen majd Sipotéért? ... és eltemették az élőt is A halottáskocsit húzták a foglyok ki a nagy gödörhöz. A néhol tengelyig érő sárban csak alig haladtak. A zsandár korbácsa megint zuhogta az üt- ,legeket és a szegény barmok minden csepp erejük megfeszítésével vonszolták, tolták, ráncigáUák a megrakott azekerek Egy csontvázzá fagyott német akart előttük az utón átvágni. Elbukott Ott vonaglot.t a sárban, Feltápászkodmi nem volt ereje. Doby csak nézte, mi lesz itt? Keresztül- huzzák-e rajta a szekeret, vagy -beviszik a kórházba? A menet megállt A temető törökök figyelmeztették a asan- dárt, hogy egy baj társuk ott fekszik az utón. .Engedje, hogy a barakkjába vigyék. — Náinte! Haj dia, haj!, — volt a válasz. És a többi biztatást már a bikaosök adta. Közvetlen az akadály előtt mégis újra megálltak. — Dobjátok fel, — parancsolta a zsandár. Hiába volt minden könyörgés, rimánkodás, felkerült iaz élő is — a hullák közé. És eltemettük őt is a többivel együtt A temető törökök rettentő munkájuktól és nyomorúságuktól értéktelenek voltak az égvilágon minden iránt. Könny nélkül temették volna el talán az édesanyjukat, vagy talán a saját gyermekűket is. De ez, ez megrónád tette még őket is. Élőt még sohasem temettek. Valami rettenetes kin, az élet rettentő fájdalma valami kegyetlen, velőkig ható halk sírással Borzalmas volt haliam őket Felejthetetlenül borzalmas. 31 vörös csillag lovagjai írta: VÉCSEY (5) Kurt ott állt a páternoszter szájában s amint az egyes fülkék elsiklottak előtte, mindegyikbe benézett. A negyedikből nem szállott ki senki, hanem a sarkában sötét tömeg gubbasztott. Kurt habozás nélkíii beugrott a fülkébe, de az eiektrotehnikus is észrevette a dolgot s megállította a felvonót. Kurt zseblámpájának fényénél a sötét tömeg fölé hajolt. Egy férfi holtteste. Szürke ruhába öltözött férfi, a jobbkéz a szív fölé kap. a bal erőtlenül hull alá. a jobboldali halántékból még j most is vékony erecskében csorog a vár. Kétségtelen. hogy néhány pillanattal ezelőtt agyonlőtték. Gyilkosság a páternoezterben! Sok bünügy- gyei volt már dolga zsurnalisztikái működése alatt, de ez még nem fordult elő a gyakorlatában. Megérezte a nagy ügyet, amely egész véletlenül került az útjába s amelyről biztos volt, hogy szenzációs meglepetéseket tartogat a számára. Már nem is gondolt Fjodor Szemjanoviccsal ét; a megbízottjával. Az ugyan várhatott volna rá a palota Krakói-uccaí bejáratában.. Ekkorára már rendőrt hívtak, a rendőr ott állott mellette s a holttest fölé hajolt.. Aztán megcsóválta a fejét. — ezen a szerencsétlenen bizony már nem lehet segíteni — » gyorsan a legelső irodába sietett, hogy telefonáljon a. központra. meg a mentőknek. Majd visszatért a föl- vonóhoz. udvariasan fölszólította Kürtőt, hogy hagyja el a fülkét és igyekezett, visszaszorítani a z egy no nö v ok v ő tömi get. Pár pere, múlva megérkezett, a rendőri bizottság, a bűnügyi osztály inspekció# tisztje s a rondörorvos. meg két polgári ruhás rendőr. Bűnügyi tisztviselők. A tiszt utasítást adott a rendőrnek, hogy a veszti bűit tisztítsa meg a kiváncsiaktól. A rendőr szigorú hangon szólította föl távozásra, a kiváncsiakat, « azok hátrább is szorultak, de arra mm mutattak hajlandóvá eret. hogy a vara- tibüJt, e) is hagyják. , Kürti bemutatkozott, a rendőrtisztnek. Amint | (Copyright b? Prágai Magyar Hírlap.) a nevét megmondta, észrevehető volt ennek a névnek a hatása. Középeurópa bűnügyi rendőrségein a ladnai eset óta hallatlan nimbusz szövődött Kurt Resner neve köré s ezt a nimbuszt a zseniális Perner Joaohim leleplezése még inkább fokozta. A bűnügyi tisztviselők valahogy kartársukat látták az újságíróban s a rendőrtiszt szinte érezte, hogy Kurt Resner beavatkozása az ügybe csak a nyomozás érdekeinek szolgálatára lehet-. Kurt néhány szóval informálta a rendőrtisz- ; tét észleletéiről. — Kétségtelen, hogy előre kitervelt bűntényről van szó s a szerencsétlen embert csapdába csalták. Legalább kettőn voltak a bűnösök. Az egyik a gyilkosságot követte el, a másik a rövidzárlatot idézte elő. Azután együtt is szöktek meg. Persze, nem a vesztibülön keresztül, mert én a lövés pillanatában éppen a forgóajtóval s z em ben á l l ott a m. A rendőrorvos ezalatt már megvizsgálta a holttestet éb jelentést tett. — Egészen közelről lőtték le, a revolver csöve egy két centiméterre lehetett a halántékától. Ha a fegyver mellette feküdne, akkor nem volna törvényszéki szakértő, aki nem öngyilkosságot állapítana, meg— A gyilkos tehát annyira biztonságban érzi magát, hogy nem is törődött a tett elpa- lástolásáva.l, — jegyezte meg Kurt. A rendőrtiszt helyeslőén bólintott. .— .Nehéz ügynek látszik. — Nehéz ügy lesz, - ismételte meg nyomatékosan Kurt. — A gyilkosság az ötödik és a negyedik emelet között történt, ennyit már most is tudunk. A rendőrtiszt kérdőleg nézett Kurtra. — Itt állok a páternoszter bejáratában attól a, pillanattól kezdve, hogy a, lift megindult. A negyedik fülkében feküdt a, holttest, tehát a páternószt.er akkor állt meg. amikor ez a fülke a negyedik emelet magasságában volt. A gyilkos ;j, negyedik emeleten szállott ki, ugrania. I J;e’! ii'i'if "'ifk. .ója TT'íigfir'ih'b :ibov [A, oiL a iu.j „*.onál* — Végtelenül értékes megfigyelés. Nagyon köszönöm. Az egyik detektív már átkutatta a holttestet. Kiforgatta a zsebeit, de eredménytelenül. — Semmiféle irás nincs nála, — jelentette. — Tehát még a személyazonosság megállapítása is nehéz lesz, — mondta bosszankodva a rendőrtiszt. — Annál is inkább, mert úgy hiszem, hogy az áldozat nem is belföldi, — tette hozzá Kurt. — Honnan gondolja? — Mert egy belföldit nem gyilkolnak meg ilyen különös helyen, ilyen különös körülmények között. Persze, ez már pusztán, teoretizá- lás'és semmi pozitív értéke nincs, de én nem hiszem, hogy a személyazonosság megállapítása sikerülne. — Igaza lehet, — helyeselt a rendőrtiszt-. — Nos és azután sem az obiigát nadrággomb, sem a lévé'.fősz! dny nincs a tett helyszínén. Meg vagyok arról is győződve, hogy hiába kérdezi végig az egész palotát, semmiféle használható értesülést nem fog szerezni. A bűnösök valószínűleg a zsúfolt kávéházon távoztak. Másodpercnyi pont ossággal hajtották végre a dolgot. Gratulálok, biztos ur, Európa egyik leg- rejtélyesebb bűnügyét kapta a kezébe. A bullaszállitó kocsi emberei jöttek. A kiváncsiak most előbbre nyomultak, hogy lássák az áldozatot. Simára borotvált képű, kiesé őszéé hajú férfi, intelligens arcvonásai vannak, amelyek nem torzultak cl a halál kínjaiban, gyorsan és szenvedés nélkül tört rá a vég. A hálál közelsége tiszteletet és megilletődést parancsolt. Az előbb még zajongó kiváncsiak csöndesen húzódtak vissza. •Kurt azzal köszönt el a rendőrtiszttől, hogy másnap fölkeresi a hivatalában. Lassan, elgondolkodva haladt föl a lépcsőkön. Az ötödik emeletre érve, minden irodaajtó előtt megállt és elolvasta a föiiráfet. Semmi támasztó pontot nem látott. Csak most jutott eszébo Fjodor Szemjanovics megbízása. Ijedten nézett a karkötőórára. öt. porc múlva háromnegyed tiz. A találkozót elmulasztotta. Pé hátha az orosz se volt ott. Hátha, nem is jöhetett.. Hirtelen egy gondolat, szállotta meg. Váratlanul jött. de erejű szinte lenyűgözte s máris a fixa idea kpuokságával ülepedett, a lelkére. Hátba Fjodor Szemjanovics megbízottja az ';luzatv tént. Kilenc órára beszélték meg a találkozót a Fénix-palota bejárójában. 5. A VÖRÖS CSILLAG Kirinov nem jött el a találkozóra. Féltizenegy órakor telefonált s kimentette magát, hogy el van foglalva. Engedőimet kért arra, hogy másnap jelentkezzen. Újból együtt ebédelhetnének, természetesen valami európai helyen. Kurtnak szinte jólesett, hogy a bőbeszédű orosz most nem jött el. Túlságosan elfoglalták a gondolatai, folyton a gyilkossággal foglalkozott és uj, meg uj teóriát, kovácsolt. Azt már teljes biztonsággal hitte, hogy a meggyilkolt Ossip Szemenov volt, Fjodor Szemjanovics megbízottja. Valaki tehát megtudta Ossip Szemenov missziójának célját és a találkozás előtt egy pillanattal meggyilkolta, hogy igy megakadályozza a találkozót. Elvette a meggyilkolttól Fjodor Szemjanovics levelét, ennek a levélnek nem volt szabad Kurt Resner kezébe kerülnie. A teória tetszetős. De hát ki tudta meg Ossip Szemenov misszióját? Vájjon mennyire haladt előre a rendőrség munkája? Éjjel alig aludt, ezekkel a gondolatokkal foglalkozott. Reggel a bűnügyi rendőrségre sietett. A nyomozók is tehetetlenül állottak a, bűnténnyel szemben. A személyazonosság megállapítására irányuló kísérletek eredménytelenül végződtek. A halottról fényképet készítettek s azt megküldték az összes belföldi és külföldi rendőrállomásoknak. Prágában a mozikban fogják vetíteni. Kurt azt, ajánlotta, hogy a, detektívek az orosz körökben kereskedjenek a fényképpel. A rendőrtiszt kissé csodálkozva nézett rá. '— Az orosz körökben? Az emigránsok között? Kurt uem akarta, teóriáját elárulni a. rendőr ségnek, viszont szerette volna, ha sikerül mi előbb megái lapítani a meggyilkolt ezemélyazo nosságát. — Csak úgy ötletszerűen gondolok erre, —■ magyarázta. — Mióta az orosz emigránsok rászabadultak Európára., a. kriminalisztikában is megszaporodtak a. bűntények. Ez, sajnos, sta tisztikai valóság. Nagyon sok bűntényt isme rek, amelyben vagy az áldozat, vagy a merénylő ómra.- A rendőrtiszt helyed g bólintott..
