Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-06 / 4. (3114.) szám

évf^^ffll4):8zám ■ Csötöl9!^^ * 1933 január Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes s*ém éra 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kö. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. II. emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága II., Panská ulice 12. Ili emelet Telefon: 34184. SÜRGÖMYCIM- HÍRLAP PRAHA Kína végnapjai (sp) Prága, január 4. Néhány hónappal ezelőtt vaskos küldeményt kaptam Géniből. Ismeretlen japán tudósok és politikusok, a népszövetségi japán delegáció tagjai, számos ügyesen szerkesztett füzetben francia, angol és német nyelven bizonygatták mandzsuriai eljárásuk jogosságát, egy szóval engem is, illetve az újságot, meg akartak nyerni a „japán ügynek". Elképzelhető, ha a valóban japán alapossággal és szívóssággal végzett to­kiói propaganda szálai hozzám is elkerültek, mily hatalmas és átható ostromnak vannak ki­téve az elsősorban érdekelt nyugati és ameri­kai lapok munkatársai s a közvélemény más alakítói. A hatás jelentkezik. Mig tizenöt hó­nappal ezelőtt, az első japán—mandzsuriai kon­fliktus kitörése idején a fehér emberiség köz­véleménye fölháborodással — természetesen te­hetetlen felháborodással — ostorozta a mai te­rületre betörő „hódítók" tetteit, addig ma, az uj konfliktus kitörésekor, a franciák és az an­golok, sőt az oroszok és az amerikaiak, a be nem avatottak legnagyobb csodálkozására, óva­tosan igyekeznek Japán pártjára állni, mérlege­lik az .érveket és az ellenérveket, s nem Ítélik el föltétlenül Tokiót, illetve nem védik föltét­lenül Kínát. A mai külföldi lapjelentésekből egészen nyilvánvaló lesz ez a pálfordulás, s mig egyesek francia—japán titkos katonai szö­vetségről beszélnek, mások megállapitják, hogy tegnap Shangliaikvan alatt, a japán seregben küzdve, néhány olasz katona is elesett, a Daily 'Telegraph nyíltan „a nagy és büszke japán szővetségesrő!“ ít, Moszkvában az uj japán nagykövet Litvinov helyeslése mellett megálla­pítja az orosz ée a japán érdekek teljes azonosságát és Amerika feltűnően hallgat. Kétség nem férhet hozzá: a japánok uj kiuai elő törésüket kedvezőbb diplomáciai előkészítés után kezdték meg, mint tavaly. Időközben sok minden megváltozott. Japánt aránylag vértelen és csendes, de annál árthatóbb ég mélyebbről togant forradalom rázta át, s ámbár a minisz­terelnök meggyilkolásán kívül külső esemény alig történt, a katonai párt uralomra került, az ország szervezete fasiszta módon átalakult, a gazdasági nyomor mélyen a munkanélküli pro- íetárságig rokonszenvessé tette az egyedüli kiut- nak látszó mandzsuriai manővert és nyolc­millió japán fegyverforgató ég a vágytól, hogy megvívja a harcot Kina gazdag zsákmányáért. Ugyanakkor az európaiak nemes fölháborodását lehiitötte az a szégyen, amelyet a nagy garral mozgósított népszövetség tehetetlensége fölött éreznek. Európa és Amerika le akarja inteni Japánt, mikor még arra sem képes, hogy elfo­gadható munkarendet teremtsen Géniben a mandzsuriai kérdés tárgyalásánál? El a kezek­kel a fonák kérdéstől, amely mindössze arra al­kalmas, hogy a nagy hangon magasztalt euró­pai nemzetközi intézményeket nevetségessé te­gye. Tizenöt hónap alatt továbbá annyira el­mérgesedett a fehér emberiség helyzete, hogy esöp kedve, sőt ideje és ereje sem marad, tá­voleső dolgokkal foglalkozni. A prosperity ere­jében ragyogó Amerika bizonyára tiltakozott volna, de mit tehet ma a huszonötmillió munka- nélküli birodalma? Legfeljebb irigyelheti Ja­pánt, amely saját munkanélküliéit Mandzsúriába vezényelheti. Anglia régóta kivonult a kínai po­litikai konszernből, s vele együtt a többi euró­pai nagyhatalom. Marad a szovjet és Japán, s ha már a kettő közül választani kell, hogy me­lyik tegye rá kezét Kínára, akkor a fehérember inkább az utóbbit engedi. Japánnak több lehe­tősége van. A szovjet 1922—24-ben Kantónban elvesztette a kínai játszmát, ma különben is gyenge és belső ügyeivel elfoglalt. Japánban a krízis forrpontra taszította a nemzeti lelkese­dést s ma Tokió mondja, amit hajdan Vilmos császár, később Mussolini mondott saját népé­ről: „Japán kiterjed — vagy felrobban." Inkább kiterjed, mert nincs oly áttönhetet- len vasíalnk közé szorítva, mint egy-egy euró­pai hálálom s nem kénytelen ellenerővel megküzdeni. Kina gyenge, beteg és lehetet­len. A mennyei birodalom európai rokon szeri- vét nem utolsósorban az ország elfajult belső állapotainak megismerése gyengítette. Sokat foglalkoztunk Kínával az elmúlt tizenöt hó­nap alatt s beláttuk, hogy a világ legkorru.p- tabb országának, halálos anarchiáján, a négy­London, január 4. Tegnap jelentettük, hogy a japánok a kina-mandzsuriai határon áttörték a kínai falat és benyomultak Kina területére. Sankaikvan város birtokáért he­ves küzdelem tombolt a japán és a kiuai csapatok közölt, amíg kedden este a japá­noknak sikerült rohammal elioglalniok a vá­rost. A japán ágyuk romhalmazzá lőtték Sanhaikvant. Az uecákon több mint ötszáz katona holtteste hever. A japánok harmadik rohamukat a legmodernebb háborús művé­szet teljes technikai fölké&zültségével vívták meg, tankokat mozgósítottak, a város felett repülőgéprajok cirkáltak és a legnehezebb ágyuk bombázták a falakat A japán száraz­földi csapatokat a tenger felől modern cirká­lók és ágyunaszádok támogatták. Amikor a város már lángokban állt, a japán gyalogság benyomult >Sanghaikvanba, ahol véres közel­harcokra került sor. A japánok egy kínai zászlóaljat teljesen fölmorzsoltak. Amikor a kínai csapatok látták, hogy nem védekezhet­nek tovább a japánok ellen, visszavonultak és állásaikat másfél kilométerre a várostól délre helyezték át. A londoni kínai követ, aki tegnap Genfbe utazott, a sanhajkvani eseményekkel kap­csolatban kijelentette, hogy már azon sem csodálkoznék, ha a japán csapatok megkez­denék az előnyomulást a kínai falon át Pe- king és Tiencsin felé. Kina nem hisz többé a népszövetségi paktum és a Kellogg-pak­tom hatóerejében. A japán hadügyminiszté­rium a sajtónak adott tájékoztatásában kije­lenti, hogy az összeütközést a kínaiak állan­dó provokálása okozta- A japánok nem vi­selhették többé el a kínaiak rendszeres ja­pánellenes agitációját és kénytelenek voltak akcióba lépni. Folytatódik a harc London, január 4- A sanhajkvani katonai százmilliós kalózbirodalmon valóban csak az segíthet, ha kívülről megfékezik s valaki, egy rendezett, okos és céltudatos erő, humaniz­must és kultúrát erőszakol az örökös tűzfé­szekre. Japán meghozhatja e kultúrát. Japán hatvan év alatt rendezett hatalmat teremtett önungábót és húsz év alatt Etdorádót a rotha­dás fertelmeibe merült koreai rab lövi 1 ágból. Mi lesz, ha Kínát megreformálja? Olyan kér­dés ez, amire az európai ember kellemetle­nül gondol, mert elképzelhetetlen következ­ményekkel járhat, ha a négyszáz millió pety­hüdt hinaiból ötven-száz év alatt ötszázmillió szívós, okos — és kegyetlen japán lesz. Kína nem maradhat meg mai állapotában. Rendszere rossz és nem érdemel kegyelmet. Sok eredménytelen kísérlet után még Mosz­kva is belátta, hogy ezt a tömeget lehetetlen erőszak nélkül jobb belátásra bírni. A mai Kina helyzetét a következő pontokban foglal­hatjuk össze Harlet Abend amerikai újságíró nyomán: T. Az 1912-es első forradalom óta a Mennyei Birodalom az állandó polgárháború állapotá­ban van s a helyzet napról-napra rosszabbodik. 2. Kinában elő nem fordul, hogy azok, akik zóna japán parancsnoka kijelentette ugyan, hogy a tegnapi harcok a város bevételével véget értek, de ez a kijelentés nem felel meg a valóságnak. A háború tovább tombol. Tien­csin és Port Arthur vidékéről számos japán cirkáló és torpedóromboló érkezett a veszé­lyeztetett vidékre és ma hajnalban Oinhu- angtao kikötőjében a japán katonaság partra szállt. Osittkuangtao körülbelül tizenöt kilo­méterre Sanhajkvantól délnyugati irányban fekszik. A kínai katonák visszaverték a vá­ros elfoglalására irányuló első japán kísér­letet, de amikor a japán polgári lakost ág kiürítette a várost, a hadihajók nehéz ágyúi akcióba léptek és az ágyutüz fedezete alatt több száz japán tengerészkatona partra szánt Csinhuangtao ma reggel óta japán kézben van. Ezzel a Sanbajkvanból vissza­vonult kínai haderők helyzete kritikussá vált, mert a japánok oldalba támadhatják a Sanhajkvantól két kilométernyi távolságban elsáneolt kínai katonákat. A japánok köny- nyen a kínaiak háta mögé kerülhetnek. Sanghaiban nem tartják valószínűnek azokat a híreket, hogy a helyi kínai haderő pa­rancsnoka tárgyalásokba bocsátkozott a ja­pán parancsnokkal. A kínaiak a tegnapi és a mai harcokban hat&záz halottat veszítet­tek. Anglia Japán pártján? London, január 4. A kínai és a mandzsu- riai határon kitört uj háborút a londoni la­pok aggodalommal kommentálják. Egyelőre a lapok bíznak abban, hogy a helyi jellegű kilengéseket sikerülni fog likvidálni. Balol­dali, szocialista és liberális körök a népszö­vetség azonnali közbelépését és Japán szi­gorú megbüntetését követelik, sőt a Japán- ellenes bojkottot is szükségesnek tartják. Ezzel szemben konzervatív körök azon a vé­leményen vannak, hogy a külső hatalmak­magukról azt állítják, hogy a hazáért dolgoz­nak, tényleg felsőbb céloknak szentelik életü­ket, Gyávák és tehetetlenek, korruptak és go­noszak. A nankingi kormány pedig gyönge. 3. A csodálatos kínai civilizáció dekaden­ciája teljes és nagyszerű rendszerét megbon­totta a félreértett és rosszul alkalmazott nyu­gatról importált műveltség és világnézet. Kina gazdasági struktúrája romokban hever, s a nyugati kultúra csak tetszetős részletmunkát tudott végezni a helyén, de működése soha nem volt egységes és átfogó. A tradíciót és a régi erkölcsöt elsöpörte a nyugati szél, de uj tekih- tély nem kristályosodott ki sehol. A lakosság gazdasági és erkölcsi csődje teljes. 4. A gépcivilizáció megjelenése a régi kézi­munkások körében rengeteg munkanélkülit te­remtett. E munkanélküliek kényszerűségből a tábornokoknak nevezett rablóvezérek szolgála­tába állnak és rövid ideig tartó „politikai" küz­delmek után rablóbandákká alakulva pusztít­ják Kínát. Központi hatalom nincs, amely meg­fékezné a SQkezer rablóbandát. A vidéki „kom­munista" csapatok ugyanolyan rablók, mint a „nacionalisták", vagy a tábornokok és kor­mányzók „sorkatonái". na.k nem szabad közbelépniök s legfeljebb a béke érdekében kell bizonyos barátságos lé­péseket tenni. A Daily Telegraph úgy véli, hogy N agy br i ta un iának egyáltalán nincs oka. hogy régi és büszke barátjával, volt szövet­ségesével. Japánnal összevesszen. Japánt a lap szerint ma joggal tekintik távol keleten a bolsevizmus elleni egyetlen és legfonto­sabb védőbástyának. A francia álláspont Pária, január 4- A japán-kinai konfliktus kiéleződését a francia nyilvánosság élénk* figyelemmel kiséri. A baloldali lapok szerint Japán megsértette a népszövetség alapelveit ée igy a francia kormány kötelessége, hogy lépéseket tegyen a rend és a béke helyre­állítására. Ezzel szemben a jobboldali lapok a mandzsuriai konfliktusban nyíltan Japán mellett foglalnak állást és a tegnapi össze­ütközésekért a népszövetség tétlenségét te­szik felelőssé. Az Écho de Paris szerint a genfi intervenció ezentúl semmit sem tehet már a konfliktus likvidálására. A lapén kGüisyminisiter nyilatkozata Tokio, január 4. Sadao Araki japán hadügy­miniszter kijelentette, hogy nem kell tartani a sanhajkvani helyi harc kiterjedésétől. Emlékez­tetett arra, hogy Nagybr bánnia, az Egyesült Államok és más külföldi hatalmak katonai kü­lönítményei Sanhajikvan közelében tartózkodnak és igy tájékozódhatnak a valódi helyzetről. Araiki a sanhajkvani epizódért. Csangszueíiangot-, Mandzsúria főparancsnokát teszi felelőssé, aki hadsereget toborzott Japán ellen ép állandóan ingerelte a japán katonaságot, Csangezueliang célja az volt, hogy Mandzsúriát visszafoglalja. Megindulnak a tárgyalások Tokio, január 4. A brit nagykövet ma délelőtt 5. Sok tábornok és politikus tartományába visszavonulva vár a kedvező órára, hogy a hatalmat kezébe kaparintsa. Előkészítésképpen természetesen állandóan ellentéteket szit, intri­kál és fokozza az izgalmat, hogy a zavarosban halászhasson. 6. A helyi hatóságok elviselhetetlen terhekkel sújtják a népet, kegyetlenek és könyörtelenek. A zsarolások, rablások, rekvirálások minden ok nélkül napirenden vannak. 7. Az ország minden részén elszórt kommu­nista seregek a tábornokoknál és a politikusok­nál nagyobb veszedelmet jelentenek az egy­szerű nép számára, íme, a mai Kina tarthatatlan helyzete. Isten irgalmazzon ennek a birodalomnak! Nem csoda, ha az európai népek rokonszenvo tűnőben vau és sokszor már-már megérti Japánt, amely a rend és a. fegyelem princípiumát jelenti az óriá­si rendetlenségben. Japánon múlik, vájjon iga­zolni tudja-e a fehér emberiség megváltozott véleményét, vagy pedig fölösleges kegyetlen­kedéssel, túlzott- mohóságával, indokolatlan há­borúk és öldöklések szitásával, örökös kard- csörtetéssel és erőszakoskodással eljátsza-e az ébredező európai rokonszenvet. Kelet örökké égő tüze------------ni miiiii i aiimmrmTiírr unTirnrinmnnrr« imwi Ki tört az uj háiiopu Japán és Kina ifűzött Az első nap mérlege: Italszáz haléit, két összelőtt véres — Kina elvesztette hitét a népszövetségben — A konfliktust lokalizálják

Next

/
Thumbnails
Contents