Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-05 / 3. (3113.) szám

'PRAGAí/v ÍAG&AR’M 1 RLiAC*

19ítö január 4. agarJa.

9

NEM MÚLÓ JELENSÉG

Irta: ÁRVA P

KOMMENTÁROK

★ ★ ★

AZ OBLIGÁT UJ ÉLET

A csehszlovák müHszrteríanáas etniökségé- nek sajtóosztálya által újságírók részér© kiirt pályázat minap kihirdetett eredménye szerint az első díjjal Kaláó Ferenc dr.-diak, a pozsonyi országos hivatal sajtóreferensének dolgozatát jutalmazták, amely a „Csehszlovák egység vagy csupán viszonosság a mi állameszménk ?“ óimét viseli. A szerző tömör újságcikk keretében foglalkozik a szlovák politika szembenálló két irányzatával s végül is arra a konklúzióra jut, hogy a csehek és szlovákok nemzeti egyesülése minden akadályon keresztül meg fog valósulni egy — saját szavai szerint — „ma még beláthatatlan" időpontban.

Optimizmusát paradox módom éppen a mind életteljesebb erővel jelentkező szlovák nacionalizmusra építi, amely véleménye szerint természetszerűen fog elvezetni a csehszlovák nemzeti egységhez, a csehek és szlovákok emez alapvető állameszméjéhez. Kalác dx- ugyanis a szlovák nacionalizmusnak az autonómia követelésében utat kereső jelentkezését nem tekinti egy tudatos nemzeti akarat megnyilvánulásának, hanem sokkal inkább visszavezeti azt materiális, pszichológiai és kormányzati okokra, amelyek az ő Msorolásában a következők: a szlovákok

természetes daca, exiszíenciáliö természetű aggályai, a gyöngébb büszkesége s főképpen különböző, cseh részről elkövetett hibák, túlkapások és egyáltalán „a csehek kormányzási ügyetlensége, amely nem tud imponálni s olykor visszataszító módszereket is igénybe vesz, amint az másképp nem is lehetséges a fiatal demokrácia eme zűrzavarában".

Hogy tételét megindokolja, rámutat a szlovák autónomisták nál gyakori felemásságra, amelyet ő kétszínűségnek nevez. Ezek az autonomisták a pártiban és Szloven- szkón szlovákok, Prágáiban és a hivatalos tényezők körében pedig csehszlovákok. De ezt nem minősiti csupán jellembeli gyönge- bégnek, hanem főképpen meggyőződésben gyengeségnek tartja. S hitét a majdan kiépítendő csehszlovák nemzeti egységről részijén innen meríti, sok szlovák autonóm ista politikus nádszá!-meggyőződéséből.

Azonban nem mellőzi a pszichológiai és materiális motívumokat sem, anélkül, hogy ne lenne kénytelen megérteni őket. Egyáltalában nem törekszik a szlovákok aggodalmainak az eloszlatására, de megérti, hogy a .szlovákok tartanak a „teljes ©lnyeletés“-üktől s főképpen attól tartanak, hogy „exisz- benciális és kulturális célzatú küzdelmeikben alul fognak maradni, hogy az állásokból ki fogják szorítani őket a csehek, akik már a háború előtt nemcsak Ausztria-Magyarország területén helyezték él intelligenciájukat, hanem messze a határokon túl is s most csak Szlovén szkó maradt meg számukra. Leszögezi, hogy a csehek ezt az aggodalmat nem tudják megérteni, ellenben hálátlanságot emlegetnek, miközben korholóan rámulatnak arra, hogy micsoda munkát végeztek a szlovákok érdekében s hogy a szlovákok a háborúig gyors iramban magyarosodtak, évente százszámra magyarosították egykoro- nás nevekre jó szlovák neveiket, ma azonban minden cseh szót gyűlölnek-" „Ez igaz" — mondja erre Kalác dr. — „mert a köz- és magánéletben juttatott minden darab kenyérért Magyarországon elnemzetlen i léssel fizettek meg (?), de azok az állások bőven voltak, több állás volt, mint amennyit a csehszlovák rezsim belátható időn belül egyáltalán juttatni tud a gyorsan szaporodó szlovák intelligenciának."

A szlovák nacionalizmus — amely ma már csak az autonomista törekvéseknek lehet adaequat kifejezése, ha az eleven politikai hatóerőkben keressük jelenlétét — eszerint tehát nem lenne tudatos és kikristályosodott nemzeti akarat oélbatörő megnyilvánulása, hanem csupán vélt vagy megokadato'lt sérelmek okozta dac és nekibusulás, a nemzet rf'gyéniöégét joggal vagy jogtalanul féltő védekezés ős — lest nőt teást' — kenyér kérdés.

Dohát akkor mik az attribútumai e<ry nemzet tudatos nacionalizmusának, amelynek az adott esetben az autonomista küzdelem a megjelenési formája, ha nem a nem- ■//■.[ kulturális és materiális javait féltő védekezés, a nemzet szellemi és népi egyén i&é- <;/•:>íviogőrzósére irányuló politikai gon- dolkodá*, a kenyér megszerzését célzó török vés az anyacd és lelki birtokallomáiiy j<él; f-1 i p:i7/l:jgoí I á> á ti a k biztosi I ásá t prag- maüikusan követelő harcos hang? Mit tairtal- mázzon egy, a nemzet reális posztulábumait i kifejező tudatos nemzeti akarat, ha nem ezt?

Nem lehet véletlenszerű s múló egy olyan politikai mozgalom, amely nemzeti javak megtartását és fejlesztését célozza és követeli. S nem lehet — még jóhiszeműen sem — lebecsülni ezt a mozgatómat, amely hovatovább, ahogy Razovsky is megállapította karácsonyi nyilatkozatában, kenyérmozgalommá is válik, amikor egyre kevesebb ez a kenyér s például az iintelligenciáinak belátható időre még Kalác dx. sem meri ígérni- De nem lehet véletlenszerű jelenséggé lecsökkenteni az autonomista mozgalmat azért sem, mert. azon erőtényezők között, amelyek kiváltották és nemzeti akcióvá szélesítették, volt egy, amelyet éppen a pályadíjnyertes munka világított meg, ha ugyan nem is mindenben helytálló okfejtésseL Kalác dr. azt Írja, hogy Szlovenszkó és a szlovákok kemény diót jelentenek a köztársaság számára, sokkal keményebbet, mint ahogy azt a cseh politika elképzelte. Egyáltalán szükségesnek tartja ezzel kapcsolatban a ,gaiamblelkü szlovák jelieméről és az „idillikus Szlovenszkó“-ról vallott, elrajzolt irodalmi élményektől csepegő cseh nézetek gyökeres revízióját, annál ,is inkább, mert ezeket a nézeteket maguk a szlovákok is sokkal inkább „megaláztatásnak vették mindig, semmint vigasztalásnak." Dekát — folytatja Kalác dr. — a forradalomig meg kelleti elégedni ennyivel ás, mert. ,,rendkívül csekély volt a cseheknél a szlovák élet és az egész környezet ismerete, amelyben a szlovák jellem fejlődött az utolsó nem egészen száz évfolyamán".

S aztán Így gombolyítja tovább mondanivalóját:

jTMert „a szegény szlovákok ezeréves elnyomatásáról" szóló beszédek puszta újságíród vagy politikai frázisok, amelyeknek semmi közük sincsen az igaz történelemhez: Pozsony még száz évvel ezelőtt Prága mellett a legnagyobb fókusza vall a csehszlovák kultúróiéinak, az erős magyarosi tás ugyan már megkezdődött, d.e legnagyobb ereje tulajdonképpen csak az 1867-ediki osztrák-magyar kiegyezés után vált érezhetővé, addig az ideig a csehszlovák kulturális folytonosság teljes volt s a kölcsönös elidegenedés, vagy sokkal inkább eüanyhulás, amely a negyvenes években a Stur nyelvi különválását követő harcokkal kezdődött, áldatlanul folytatódik Rieger ismert nyilatkozata után, amely- lyel érdektelenséget jelentett be a szlovák ügyekben. A cseh államijogért folyt küzdelem során őket ért sértést a szlovákok sohasem bocsátották meg s folyton gyanakodtak, hogy az öregesek párt vezetőd a magyarokkal ellenük szövetkeztek."

Kalác dr. tehát lemond az ezeréves járom meséjéről, noha csak a csehszlovák kulturális kontinuitás kidomboritása kedvéért. Megelégedéssel regisztráljuk ezt a megállapítást, amely igazgyöngy a csehszlovák historikusok és publicisták csillogó üveggyöngyei között, — még abban a foglalatban is, amelybe Kalác dr. szorította.

Távol áll tőlünk, hogy irodalmi kapcsolatok s közös irodalmi nyelv jelentőségét kulturális kölcsönhatás vagy kihatás szempontjából alábecsüljük, de nem is akarjuk túlbecsülni. Mert nem áll szándékunkban például a szlovák-magyar irodalmi kölcsönhatások és kapcsolatok jelentőségét nem túlzón kihangsúlyozni. De egy nép sajátszerü fejlődésének komponensei nem csupán az irodalmi kapcsolatok, vagy az egyideig közös irodalmi nyelv, hanem a politikai beágyazottság, a gazdasági kapcsolatok és érdekek évszázados gravitációja s e kettős — politikai és gazdasági — környezet okozta társadalmi és pszichikai befolyásolás is. Ha csak azokra a változásokra gondolunk, amelyek a cseheknek és a szlovákoknak a tizennőgyévi politikai és gazdasági együttélése folytán a szlovák népiélekben végbementek, akkor nem haladhatunk el szemlehunyva a szlovákok és magyarok évszázados együttélése mellett sem.

Ezért pszichológiai vonatkozású is jönrészében az a uton óm ista küzdelem. Helyesen állapítja meg Kalác dr., hogy a csehek idillikusai] és szén ti mentálisain fogták fel a szlovák népleiket, mert nem ismerték a szlovák életei és a környezetei; amelyben <a szlovák jellem kialakult. S tegyük mindjárt hozzá, hogy amikor megismerték, akkor sem akarták megérteni, mert nem voltak hajlandók belenyugodni a szlo vák néplélek sajátszerüUj év napján délben beléptem a kávéháziba,

6 legnagyobb csodálkozásomra barátom már ott volt.

— Te itt? — kérdeztem szellemesen.

— Hogyne — szólt a fölényes válasz. — Ma január elseje van és uj életet kezdek. Az első lépé6: korán keltem fel. Két óra óta itt ülök, átolvastam valamennyi lapot. Csodálatosan üresek. Holnaptól kezdve megváltozom. Hosszas mérlegelés után rájöttem, hogy úgy nem élhetek tovább, mint eddig éltem. Medve voltam, lajhár, nem fejlesztettem tehetségemet, elhanyagoltam életemet. Ezentúl udvarias leszek, mert tudom, hogy tapintatlanságommá! sok fölösleges ellenséget szereztem. Es természetesen takarékos, pénzt gyűjtök, barátom, elhatároztam, hogy elveim fentartása mellett belépek a pénzgyűjtő kapitalisták sorába- Továbbá sportolni fogok, elvégre az egészségre is gondolni kell. Valószinüileg atletizáíok, magasugrás, vagy tá- volugrás, mit szólsz hozzá? Mondom, pénzt gyűjtök, s áprilisban elutazom Olaszországba, mégsem lehet, hovv ne lássam Firenzét! Lumpolás helyett néhány jó ruhát csináltatok, b fogadok, hogy jövő Szilveszterkor nem maradok főn reggelig, mint tegnap és újévkor nem fogom magam oly kutyáid érezni, mint ma. Miért ziiljön az ember pont Szilveszterkor? Butának, kispolgárinak tartom ezt a dátumra történő mulatóst. Nos és talán megházasodom 1933-ban.

Megilletödve hallgattam barátomat és sokáig gondoltam szavaira még akkor is, amikor eltávoztam. Barátom valóban uj embernek látszott. Lekötelező udvariassággal, finoman beszélt velem, 6 kijelentette, hogy délután, ha a tegnapi zülés után nem fájna a feje meglátogatná rokonait és ismerőseit, akiket az utóbbi időben elhanyagolt. Holnap pedig nagy munkába kezd, regényt ir, vagy müvészettörténehni tanulmányt, vagy nagy politikai müvet, még nem tudja.

Este nem tudtam elaludni, minduntalan barátom „uj életére" gondoltam. Tényleg, január elseje pompás alkalom az élet megreformálására. Nagy bizalmam az ilyen elhatározásokban nincsen és nem hiszem, hegy a közönséges ember energiája erősebb volna & természetnél. A soványitó kúrákra gondoltam, amelyek után a testes áldozat a nagy elhatározás ellenére rendszerint kövérebben végzi, mint ahogy kezdte. Mégis: maga az elhatározás nagy dolog. Föivi- dámit, fölényessé tesz e néhány pillanatig úgy érezzük, mintha teljesítettük volna kötelességünket.

Január elsején este, mielőtt elaludtam volna,

én is elhatároztam, hogy az uj évben pénzt fogak keresni, könyvet írok, beutazom Olaszországot, szorgalmas, pontos, kedves, jókedvű, egészséges leszek, megtanulok golfozni, vívni, olaszul és oroszul. Az emberi tulajdonságok észszerű kifejlesztésének lehetőségeire gondolva aludtam el, s boldog álmomban már készen állt

ségébe, külön valóságába, hanem a politikai arénában 'kiírandó magyar csökevénynek kiáltották ki ezt a sajátszerűséget, a tanári katedrán pedig holmi bastard-teőriákat emlegettek.

A szlovák nemzeti léleknek ebből a makacs elnemlsmeréséből eredt azután a minden szlovák önvédelmi megmozdulást s természetesen a valamennyi problémái felölelő autonóm ista küzdelemre bélyeget sütő ma- gyarónság, szeparatizmus, sőt i ereden tentiz- mus vádja. Már idézett nyilatkozatában Ba- zovsky is leszögezte, hogy ,,a történelem segítségével be lehet bizonyítani, hogy a mai Szlovenszkó majdnem mindig különleges elbánásra tartott igényt, egyenesen autonó- misztifcus irányban a legújabb időkig . . . s az autónórnista törekvéseknek megvan már a történelmi megalapozottságuk is."

De a szlovák történelemből is argumentumot ragadhatunk ki a szlovák nemzeti lélek külőnvalóságának bizonyítására- Az 1848-40. évi szlovák fölkelés katonai vezetője a cseh Bloudek Frigyes volt, a császári sereg hadnagya. A szlovák vezetők és Bloudek között — a továbbiakban Goláfi Károly dr. szlovák historikusnak a fölkelésről írott könyve adataira támaszkodunk — állandó feszültség volt és diszharmónia, úgy hogy a fölkelő csapatok feloszlása után még sokáig árulónak tartották szlovák részről Bloudek parancsnokot s csak néhány kortárs Ítélete mosta később emlékét tisztára. Hogy e meg- meg.ujuJó diszharmónia okaira rávilágítsunk, idézzük a fölkelés egy másik cseh résztvevőjének, Mjksiöek Mátyás morva publicistának szavait. „Hogy nem volt minden rendben" — írja Goláft — „arról, az a tény beszél, hogy a csapatnak megvolt a maga csehszlovák kérdése, az önkéntesek gondolkodása két pszichológia alapján igazodott, i nem volt egy fából faragva." S aztán idézi Miksicoknek agy fönnmaradt helyzetifesté-'

bennem az a Csoda, amiről elmélkedtem. Futóbajnok voltam, e megdöntöttem a távoliig ráe világrekordját. Napi tizennégy órát dolgoztam, nyolc nyelven beszéltem s a bankokban betétkönyveim voltak. Nagy müvem százezer példányt ért el, a táraságban rajongtak értem, kedvességemért, udvariasságomért, a rokonok a rokoni erények mintaképének tartottak és kutyafuttában meghódítottam néhány hollywoodi sztárt.

Másnap reggel a szobámban hideg volt, s öltözködés közben alaposan megváltozott módon gondoltam tegnapi elhatározásaimra. Az ember nagyon megfontolt és objektív, kritikai érzéke végtelenül finom, ha arról van szó, hogy a közvetlen és kellemetlen megvalósítások mezejére lépjen. Belátja, hogy túlzott és illúziókban ringatózott. Persze, a puha ágyban, a meleg szobában, az édes semmittevés zsibbasztó nyugalmába burkoltam könnyű nagy szorgalmakról és pontos kivitelekről ábrándozni, de más az, ha ki kell lépni a hideg levegőre. Az „uj életet kezdés" vágya semmi más, mint beképzeltség, magyarázató a hirtelen kritikussá és józanná vált ész. Mintha rajtam múlna, hogy hamarosan pompás könyvet írjak. Mintha csak el kellene határozni és máris pénzt keresnék, meg- dönteném a távolugrás világrekordját és a társadalmi lények mintaképévé válnék. Mintha csak negligenoiámon múlna, hogy a nagy tettek nem törnek elő belőlem artézi kútként, mert, persze, nagyszerű ember vagyok, tele rejtett kvalitásokkal, csak éppen kissé lusta és elhagyom magam. Bűnbakkeresés ez, semmi más. Illúzió, kifogás, beképzeltség, a valódi helyzet félreismerése. Az ember olyan, amilyen; ne vet- séges dolog arra gondolni, hogy holnaptól csupán némileg össze kell szednem magam, s máris négyessorokban jönnek a csodák belőlem.

A kritikai elemzés megnyugtatott. Tegnap az a, gondolat tett boldoggá, hogy uj életet kezdek és nagyszerű valamivé válók, ma az tett megelégedetté, hogy objektivitásom révén rájöttem, hogy ez lehetetlen, 6 minden úgy van helyesen, ahogy van. Jó dolog a logika ég a gondolkozás. Ha az ember kiesé megfeszíti az eszét, minden helyzetben talál megnyugtató és íölvi- dámitó magyarázatot. Nimce könnyebb dolog, mint valamit „megérteni" és belátni, ha muszáj és ha ez a belátóé hasznos és jó. Mindent megérteni pedig mindent megbocsátani, — rendben van.

A barátommal január másodikán este találkoztam.

— Nos, mi van az uj élettel? — kérdeztem.

Legyint.

— Képzeld, milyen pehem van — válaszolt feltűnően nyugodt és megelégedett hangon. — Reggel uj életet akartam kezdeni. De, sajnos, elaludtam. Most várhatok ismét egy évág, mág január elsején újrakezdhetem.

Szvatkó Pál.

eét: „Általában azonban eddigelé nem tetszik itt nekem: a fiatal szlovákok ittenieknek, otthoniaknak tekintik magukat, s noha nem ugyan velem, de a csehekkel és morvákkal gyakran eléggé keservesen éreztetik ■ezt, akik viszont figyelmetlenségükkel e tapintatlanságukkal erre okot is adnak. A szlovákok, vagyis a szlovák intelligencia, egyáltalában nem ismerik népük nyomorát s ha nem lenne itt a kormány 'és segítsége, soha sem húznák ki fejüket a magyar járomból, mert a szlovák nép ed tompultsága, érzéketlen sége s el fásultsága mérhetetlen. És mégis ezek a szlovák fiatalok Atlaszoknak képzelik magukat, mintha csak a Tátrát, Fátirá't és Mátrát hordoznák hátukon. Nem eléggé nagykorúak, nehézségekhez nincsenek hozzászokva, kényesek, elpuhultaík, beképzeltek, fantaszták s egyáltalán nem .gyakorlati emberek. Húrban áll egyedül érintetlenül, áldozatkészen s magasabbra nézőn. Gondolhatják, hogy ilyen körülmények között semmihez sem nyúlok, de elhaladok a dolgok mellett, mintha semmit sem vennék észre s ezért ellenségeim sincsenek-"

Mintha csak a mai Szlovenszkó helyzetképét látnék, mintha csak a szlovákoknak ma adresszált vádakat hallanék. De azért idéztük MikSiöek szavait, hogy megmutassuk: 48-49-ben, amikor Kalác szerint is csak kezdeteiben volt meg a magyarosítás, meglepően mai formájában megvolt a csehszlovák kérdés és a szlovák néplélek már különálló volt, amint ezt Miksiöek eltorzított és túlzó leírásából is láthatjuk. Erre Prága csak azt vethetné ellen, hogy ha ilyen vagy hasonló a szlovák nemzeti lélek, akkor kiskorú és ■beteg és meg kell változtatni- Mire ;j féléiét csak egy lehet: ujja- és johbáformúlását a szlovákokra kell bízni, még pedig rosszhiszemű gyanúsítások és „jobbnmtudó" mentő rkodás nélkül.

4