Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-31 / 25. (3135.) szám

Klebelsbergben csodálatosan egyesült a gyakorlatias józanság és a művész szárnyaló fantáziája Herczeg Ferenc emlékbeszéde Budapest, jamaár 30. A magyar Országos Liszt. Ferenc Társa­ság nagyszabású ünnepi, hafngven&eny't neadeoett a biKbapeeti Zeneakadémia nagytermében Klebelsberg Kuné gróf emlékére. A hangversenyem, amely min­den tekintetben méltó volt „a magyar kiufl- áure hősének" erőiekéhez, Herraeg Ferenc as alábbi emlékbeezédet mondotta: Nehéz vállalkozás szürke prózáb&n beszél­ni, vagy éppen plvasai. íníkor a zene gé­niusza áll •mellettem, csukott szárnyakkal, de repülésre készen. Bíbor és arany szavakat szeretnék találná, igránát és érc gondolatokat, mert egy halottról szólok, akit a nemzet a maga halottjának nevezett, aki tehát elérte a legnagyobbat, aduit ember elérhet. Mert halandó ember harcolhat-e ká. többet az élet­től, mint egy díszes sírhelyet? Meghalni kétféleképpen lehet Az egyik halál rácsapta a® emberre a feledés fekete kapuiát és a testtel együtt nyoma vész a szel­lemnek is. De van szellem, akii száz hor­gonnyal kötötte magát az élethez, ő csak a testét, adja vissza Földanyárnak. Gróf KlebéLsberg Kun óban oly nagy, vi­haros és győzelmes volt az élet, hogy nem is tüdőm elképzelni a szegedi kripta ünnepé­lyes némaságában, fejedelmi mozdulatlansá­gában. Annyi gondolata, terve és alkotása él, virágzik és gyümölcsözik körülöttünk, szinte hihetetlen, hogy a nagy kertész nem jár töb­bet a féltett és gondozott faiskolájában. Megismerni az embert csak a halála után lehet. Akkor mutatja meg igazi ábrázatát. Amíg élünk, félreértések vonják ködbe ar­cunkat. Néha úgy látszik, mintha ez a rövid, szép és szomorú álom, amit életnek neve­zünk, nem is volna, egyéb, mint egy különös, nagy félreértés. A halál azonban lehántja azt., ami véletlen és lényegtelén : marad az ember, marad az igazság. Milyen ember ás volt Ktébelsberg Kuné? A legfeltűnőbb tuljadoasága mindenesetre tetterejének mindent magával ©odró lendü­lete. Ha ezt iskolában tanulta, akkor gróf Széchenyi István volt a mestere. De van a két férfi közt egy alapvető különbség. Egy nap az ö keleti rajának árvasága megüti Széchenyi nagy szivét és akkor úgy érzi, hogy magának, kell végezni© mindazt, amit fiz e ő 11 e járó nemzedék elmulasztott. Becs eü- ső vivő-rjét a lelki ismerete átformálta Ma­gyarország első munkásává. Klebelsberg azonban születeti munkás ember volt. Mohi az alkotás a legfontosabb életfunkció­ja. mint a sólyomnak a repülés, a hattyúnak az úszás. Egyben azonban hasonlít egymáshoz a lóét férfi: mind a kettőnek ^gytekervényeiben megvan az a nagyfeszültségű energia, amely az ötletet tervvé, a tervet akarattá, az akara­tot szinte minden átmenet nélkül cselekedet­té tudja átváltani A kilenc esztendő, amit Klebelsberg a ma­gyar kultuszminisztériumban töltött, az ö igazi élete. Ezért a kilenc esztendőért szüle­tett ő a világra. Énről a kilenc, évről akarok beszólná. Ha kezünkbe vesszük alkotásainak jegyzékét, olyan grandiózus képet kapunk,! amilyent csak havashegyek, őserdők vagy vi­lágvárosok adhatnák. .Egy számol vetett oda: ötezer népiskola! Még a szertelen számok szülőföldjén, Ame­rikában, vagy Oroszországban is eiá.ina tőle az emberek lélekzeie. Otthont teremtett két egyetemnek Ugyanakkor egész tüdős vá­rost építtetett a harmadiknak: a debreceni nagyerdőben. Hányszor hallottuk;- az egyete­mek szaporítják az intellektuális proletárok tömegeit. Azonban nemzeti tévhit, mintha az egyetem jogcímet adna közhivatal elnyerésé­re. Az egyetem az egész világon csak. fel- sőbbiendü műveltségét ad. És Klebelsberg magáévá telte Széchenyi tételét: „a némáét értékét a kiművelt agyvelők száma adja meg.“ És vájjon mi jobb: ha a szatócs-polcok mögött egyetemi képzettségű emberek áll­nak, vagy ha a nemzet élén állók szatócs- képzéttééggel bírnak? Megkapó Klebelsberg viszonya Szeged vá­rosához. Miikor megismerték és megszerették egymást a miniszter és a város, Klebelsbeirg energiája villamos áramként futott keresztül az alvó városon és mozgásra ébresztette .minden kövét. Tisza Lajos második Szeged városa után álomszerű gyorsasággal kinőtt a földből a harmadik Szeged: Klebetóberg vá­rosa. Á monumentális templomtér elrende­zése az ő legegyénább elgondolása . A tér ár­kádjai alatt helyezte el a magyarság szelle­mi hőseinek panteonját. Ennek a városrész­nek minden egyes kövén meglátszik, hogy elmélyedt és gyönyörködő szeretet rakta a helyére. Alkotásai kivétel nélkül a nemzeti gon­dolatból nőttek ki. A sokat emlegetett és so­kat támadott, külföldi kollégiumokat azért alapította, hogy a világnyelvekben jártas uj nemzedék álljon a független Magyarország szolgálatában. Három Coltagiam Hungaricu- mot szervez és a szervező nem volna Kle­belsberg Kuné, ha Rómában nem tudja meg­szerezni a Palazzo Falconierít. Becsben a ne­mes tesíörség palotáját és Berlinben a leg­jobb stilusu épületek egyikét. Emellett volt ideje fötépitenii a Nemzeti Uszodát, ,a sváb­hegyi csillagászati intézetet, a tihanyi é.et- tani intézetet, amelyről annyi rosszat haililot- luuk, hogy önkéntelenül Is föl ébred bennünk a gyanú: az valami nagyon értékes alkotás lehet. Az ő pompás ötlete volt a budavári Szent Domonkos-torony restauráláisa, ő állította helyre uégi fényében a Nemzeti Múzeum pa­lotáját, 5 restanráltetta a budapesti egyetemi templomot, amelyről, mióta ki mosakodott az évszázados koromból és porból, kitűnt, hogy Európa egyik legértékesebb barokk építmé­nye. ő álilittatta helyre a rorniadozó vidéki műemlékek egész sorozatát., kezdve az egri minorita templomon, végezve az óceai refor­mátus egyházon. Kleheisberg is, .mint nagy tanítón lelteire. Széchenyi, csodálatos módon egyesíteni tu­dott magában két ellentétes tulajdonságot: a gyakorlatias józanságot és a művész szár­nyaló fantáziáját. Életének nagy nosztalgiája a képzőművészetek télé vonzotta. A szobrok, dombormüvek, olajfestmények és faliképek beláthatatlan sorozatával ékesítette a buda­pesti és vidéki középületeket. És a nemzeti gondolatot szolgálta akkor is, mikor nem 'ke­vesebb, mint 26 külföldi magyar kiállításon, Stockholmtól Rómáig és Varsótól Barcelo­náig, ra.gyogta.itte, képzőmü vészeink fényes képességeit. De a magyar zeneművészetnek sem lehet, panasza. Kormányzói jóváhagyásával éven* kint ismétlődő pályázatot szervezett, mely­nek mindjárt első szülöttje oroszlán lett: Dohüányi Ernő szegedi miséje. És az éjjel-nappal szakadatlanul dolgozó gondolatgyár, amely, ha materializálódnék, talán egy gigantikus villanyerőmü alakját mutatná és amelynek üzemben tartása Ma­dách falanszterének egész tudós gárdáját tudná 'foglalkoztatni: a. gondolatgyár a parla­menti és a sajtótámadások szűnni nem aka­ró pergőtűzéiben, dolgozóit Vádolták, hogy alkotásaiban fényűző. Csakugyan, .mindenből mindig a legjobbat akarta. De Széchenyi István is fényűző volt, tessék megnézni a. Lánchidat: roppant dia­dal! vek a Duna közepén, kolosszális oroszlá­nok Budán is. Pesten ie — mi haszna mind­ennek? De bocsánatot kérek, a kultúra ma­ga nem egyéb, mint fényűzés- -Ami szép az életben, ami elviselhetővé teszi a földi sira­lom völgyet és ideális magasságok felé sar­kán íyuzza az emberiség vágyait: az fény­űzés. A baj Ádám fiainak költségvetésében már akkor kezdődött, amikor Mózes azt irta, hogy „az ember nemcsak kenyérrel él". Az anyatermészet is rögtön fényűzésen töri a fejét, mihelyt egy pillanatra megfeledkezik az éhségről. Mi a nemeskőoeag selyemtolla, mi az árvácskavirág bársony-köntöse, mi a pillangó szivárványszárnya, ha uom fény­űzés? Ha az élet lemondana a szépség fény­űzéséről és Jeegyszerüsitené önmagát a föl­tétlenül szükségesig, akkor megvalósulna az orosz író szörnyű álma: az emberek mint fo­gakkal ellátott gyomortömlőik szaladgálná­Bánysszszirájb Bfüxten Btüx, január 30. A Jeno-bánya igazgatósága január 16-án felmondott busz bányásznak és; bejelentette, hogy további ötven bányászt fog elbocsátani, mert üzemét erősen korlátozni kénytelen. Pénteken a bányászok üzemi taná­csa a váltakozó munkarend és fizetésnélkülí szabadságolás ügyében tárgyalt az üzem igaz­gatóságával. A bányászok az uj munkarendéi, elutasították és sztrájkba léptek. Küldöttsé­gük azonnal felkereste a bányahivatalt és újabb tárgyalásik közvetítésére kérte fel. A bányászok vasárnapi gyűlésükön sztrájkbi­zottságot vá 1 úsztattak. nak, ha ugyan, akadna ember, aki vállalkoz­nék rá, hogy végigél jen ilyen életet. Igaz azonban, hogy Klebelsberg munkás­ságát egy tragikus esemény szaki tolta. meg. Engedelmet kérek, ha a kultúra magyar hő­sének jellemzésénél barbár hasonlattal élek: a mongol seregek, miután elfoglalták Orosz­országot, Lengyel országot és M agyavo rszá - got, a keleti hagyomány szerint terv bevet lék Nyugat-Európa meghóditásál is, de közbe­jött valami, ami magálilitolta hódító útjukat: járvány tört .ki a lovak között és a mongol seregnek vissza kellett vonulnia, Klebels­berg útját is valami hasonló véletlen szakí­totta meg: járvány ütött ki, járvány a pénz­ben, Ezt a villa nicsap ást, amelyet felsőbb erők készítettek elő az egész emberiség sza ­mára, magyar ember előre nem láthatta, ki nem védheti©. Mikor szűkében vagyunk a mindennapi kenyérnek, akkor nehéz szillel nézzük a palotáinkat, De a paloták megmaradnak az unokáknak és minden fillér, ami kikerült Klebelsberg kezéből, száz év múlva is vagyo­na lesz a nemzetnek. Az unokák pedig tudni fogják, hogy a rábízott fonttal jól sáfárkodott a szegedi kripta, csendes lakója. Szenvedélyesen támadták éleiében, de minket, akik tisztelői és barátai voltunk, ne keserítsen az elmúlt harcok emléke- Férfi- dolog! Aki a köz számára él és dolgozik, an­nak a lelkét bele kell vetnie a nyilvános bí­rálat kohójába, hogy bebizonyi isa tűzálló voltát. Klebelsberg gondolatai tűzállók vol­tak. A halál a mellékajtőn surrant be hozzá- Nem fejezte be, csak kettévágta a földi pá­lyáját Pedig azt hittük, egy évszázadra való élet pezseg az ereiben! Ez szörnyű rajtaütés volt, ez ellen a leggyöugédebb hitves sem tudta megoltalmazni. Elárvult tervei most busán keringenek a kriptája körül, mint az irányt vész-tett ván­dormadarak. A magyar diákok sporttelepe.•- A magyar katonák panteonja, amit Debre­cennek szánt... Ki ismeri azt a száz gondo­latot, amely talán még most is ott szunnyad a sápadt homloka mögött? Ő hallgat. Hallgat és a halálában egyre nő, napról-napra nagyobb lesz. Mikor ki­ki sér lük a Nemzeti Muzeum csarnokából, a gyász géniusza haladt a koporsója melleit- Mikor megérkezett utolsó otthonába Szeged­re, már a dicsőség nem tője fogadta! Sz. Nöyv Miéi: Szobaur felvétetik Özvegy Rogyóczyné kinn állt a gangon, kdö­kénél a kezében, egy cserép snitt-ling-bokorra hajolva. A konyhagöz és egy kis enyhe szívbaj kékes pírjával az arcán, gondosan válogatva metélte a kövér szálakat, aztán megfordult, hogy bemenjén a lakásba. Közben megpillan­totta a szomszédasszonyt és felragyogó szem­mel, élénken átszólt hozzá: — Jónapot! Naccsád kérem, uom látta, járt már a postás? — Én. is öt lesem, — mosolygott Kiesné, — mit gondol, hozza már vájjon a felemelt nyug­dijat? Ragvóczyné közelebb lépett a snittling-ceo- korral: Kegyednek mikor bah meg a kedves férje? — Hót éve. . — Szolgálati idő?... — Húsz év.- Nágy idő! — méltányolt Ragyóczyné, de azért nem tudom jogosult teccík-e lenni már a. felemelt nyugdíjra.. Nagyon fiatalnak néz ki, biztosan nincs még ötvem éves. Hiszen szép a fiatalság, csak az a feá.r, hogy akkor még soká­ig kell várni a javításra.. . özvegy Kiesné szelíden elpirult á bókra. Ból- dogam hallgatta a dicséretet és titokban elcso­dálkozott, hogy annyi kérvény, állampolgárság megszerzése, bélyegvásárlás, irodai áll dögál ás, rn u ‘M i jt ö r vé u y-böng észé- és áJ mail ah éjszaka illír? )'ccg nem néz ki ötven esztendősnek, de fn-yiiíi; ,neg js remegett a jóslatra, ami a jav-i- tá.'í kilátásokat illeti. ... Teccik tudni, úgy áll a dolog, - - folytatta b-nfeiii r-en Ragyóczyué. hogy először mik azoknak emelik a penzióját, akik 1878-ban szü­lött ek. Sajnos, mondta egy . kis büszkeséggel - meg ez idén én sem vagyok jogosult. Ahogy igy állt, nagy, fekete klottkötónyóben, piros arcából világító világoskék bogyószemék­kel, kövérkés kezében a. sn ittláng-bofcr é táv a!, csakugyan úgy nézett ki, mint egy óriási gye­rek. Ben aj olt a konyha ablakon és a sistergő hangra mentegetőzve búcsúzott: — Sajnos, be kell mennem a pörkölt miatt. De a mi ügyünkről szeretnék még elbeszélgetni naccsád dal Ha érdekli valami, tessék csak hoz­zám fordulni, én minden nyugdijeseményről tá- jékovza vagyok. Technikus fiam is utána néz a dolognak, sajnos úgy sincs más dolga, Betette maga után az előszoba ajtót, amelyen a viharvert levélszekrény mellett, rajzpap kitol nyírott névjegykártyán árnyalt rondirássál ez állott: — Özv. Ragyóczy Jenő né. .e Körülbelül féléve laktak Ragyócyék a Diófa ucca elsöemeleti négyszohás lakásában, külön bejárattal a lépcsőháziból. Napokig két kézben, taligán hordták fel a. roggyant holmikat a la­kosba, szerényen, Szinte lopva, hogy a házbe­liek minnél kevesebbet, lássanak belőle. A lép­csőházi szobát, üresen hagyták, valami álom­béli, finnyás és előkelő fiatalember számára, aki saját bútorral rendelkezik és emellett annyit fizet, hogy a horribilis házbérnek legalább a fele fussa belőle. A három szobába, pedig ki­rakták a holmikat, avval az elhatározással, hogy az udvarit kiadják és a két belső szobába valami hivatalnoknőt Vésznek teljes ellátásra, amiben már a jó bánásmód és az anyai felügye­let is benne foglal tátik. Mikor elrendezték a holmikat, a lakás úgy nézett ki. mint sok ezer más pénzügyi titkár Özvegyének a lakása. Az ebédlőben az ismert, tinta.fölt os, hordó szövet takaróval Jet akart nagy asztalon és négy börimitációs eb ód löszében kí­vül, mint luxus tárgyak, egy tártai ás mokettdi­vány állt, a. támla végéiben fafaragással és kis fülkéikkel, amelyekben részint Beethoven, ré­szint Vilmos császár kis bronz mellszobrai ál­lottak, melyeket Ragyóczy Ilonka nyert tombo­lán. negyedik polgáriéin korában, egy Csermely- völgyi "majálison. A két ablak között egy inga­óra függött bénán, gzihtón nyugdiján ományban, az egyik súly már évek óta hiányzott, jobban- mondva helyet változtatott: az egyik éjjeliszek­rényben guriga,zott egy lyukas kalocsai és egy pár cugoscipö között — ég végül egy vézna, fenyötobozokkal diszitett virágasztaika, tetején egy haragoszöld müpdlanávai. A fenyötobozokat, minden nagytakarításnál aranyra festették és a müpálmát, amely jobb időkben a Rogyóczyné kiskulcsának adott rejtekhelyét a mindenes elöl, időnként bekenték brunoíinnal, hogy a la­káéban a sarjadó természet finise lüktetését imi­tálja. Mindezeken felül még egy hosszú zongora is állt az egyik ablaknál, némi eltitkoihatatlan szépséghibákkal ugyan, de mégis imponálóan, egy régi rendezett- és nyugodt élet emlékekép­pen, lazult hurokkal és kopott kalapácsokkal, egy elnémult fisz és gé billentyűvel, hosszú, barna hátán egy fakult matyóteritővel és a legidősebb fiú felállított, fényképével, aki szí­nész Magyarországon. Az udvári szoba az obiigáit kiadószobak mim tájára rendeződött, asztallal, ággyal, szekrény­ei y cl, mosdóval és égy pléh tálca, pohár ée vi­zeskancsó vigasztalan garnitúrájával az asztal- középen. Az előszobában a kinyitható asztalon kívül, — amelyen ezelőtt- rétest szoktak kihúz­ni — nem volt semmi. Egy kép függött csupán a falon, az ajtó mellett, a Halászbástya rajza, vékony, fekete keretben. A rendezkedéssel hamar megleltek, a házban úgyszólván senki sem tudott róla, a szomszédok csak akkor látták, hogy uj lakó érkezett, mi­kor Ragyóczy né a nyitott konyha ablakba, pak- koió .papírra gombát tett ki aszalód ni és néhány zöld paradicsomot- hogy pirosra érjen a napon. Beköltözés után legalább egy hónapig állan­dó látogatói voltak Ragyóczyéknnk, A régi szomszédok jöttek el a Géza uccáboí, távoli ro­konok, ismerősök, nyugdíjas özvegyek, hogy résztvegyenek a Ragyóczyc-k fészekrakó örö­méből és az ebédlőasztal mellett, a liamutá-lkát babrálhatva, — amely öt szivaron keresztbe­fektetett kurtapipát ábrázolt, — hamiskásan odam-oeolyogjanak az asszony arcába: — Nehát, magának ugyancsak felvitte Isten a dolgát, kedves Malvinka. Négy szoba, kony­ha, fürdőszoba, spájz! Örökölt talán és csak ti­tokban tartja? Én is nyugdíjas vagyok, de még a másfél szobámat ie alig tudom kifizetni... Ragyóezynó ilyenkor nevető arccal hárította el magáról az örökség gyanúját és nyugodtan magyarázni kezdte: — Lépcsőházit bútor nélkül adom ki. udva­riba lakót veszek, hálóba, ebédlőbe kosztoló lányt, aki annyit fizet, hogy egy kis ügyesség­gel négyen is ehetünk belőle. Marad még a nyugdíj, abból aztán jut. ruházkodásra, a kis­lánynak egy kis ruhára, egy kis harisnya, mi­egyéb. Én "sem estem a fejem lágyára, lelkem... így részletezte terveit az érdeklődök előtt ec boldogabb perceiben is igy hitette el magával az uj, négyszobás élét. lehetőségeit özvegy Ra gyóczyné, de legtöbbször, ha délután egyedül máradt az egérezagu lim-lomos lakásban, vag> esténk int. mikor kánikuláé napokon leoltott vn lány mellett néztek ki a zeivajgó nyári uceára. ijedten Hinduit meg a gondolatra, hogy fogja a rengeteg házbért kiszámolni elsején, mikor állandó hirdetés, lótás-fntás, ismerősökhöz in­tézett kérés dacára, nem tud egy rendőr- lakó; kapni a. házba. Már az első héten egy jelentekein papeu- dekli cédula állt kintegetve a kapun, :n asszony miivé, aki a háromnyelvű cédulát gyermeki ár I at 1 a i is á gga 1 fogalma z t a : ^ Fo 1 y t a t ás a k ö v e tk ez i k.) ^ 4 U-vkU'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents