Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-29 / 24. (3134.) szám

1933 január 29. vasárnap. ^m<m-A\\g^arhirlap KOMMENTÁROK ★ ★ ★ A megujhodott francia Marianne Mistler, a szópmüvészeték francia viceminisz- .tere, egyre határozottabb iramban halad a hír­név felé. Amikor Herriot — maga is tanárember — megalakította kormányát és a fiatal diplo­mata-professzort meghívta a politikailag és nép- nevelésileg egyaránt fontos szépművészeti mi­nisztérium élére, az újdonsült radikális képvi­selő nevét a párisi közönség alig ismerte. Any- nvit tudták róla, hogy az elmúlt években a francia diplomáciai képviseletekhez beosztva végigjárta Európát és mindenfelé meglepő si­kerrel terjesztette a francia kultúrát. A legyő­zött államokban is. Mistler tényleg bámulatos ügyességgel tu­dott rokonszenvet kelteni a francia szellem iránt. Bizonyítékul álljak itt: — én. Amikór Mistler, mint a budapesti francia kö­vetség „kulturatasséja" megkezdte előadásait a Pázmány Péter-egyetem bölcsészeti fakultásán, még mi, francia-szakosok is, bizonyos ahirnó- zitáesal tekintettünk a franciákra. Tulajdon­képpen germanisták voltunk, s a franciát csak 'kiegészítő szaknak vettük, mert két. főtárgy kellett a vizsgához, Ekkor jött Mistler, — még nem volt radikális képviselő és Mistler d‘Aurlói­nak hívták. Két évig tanított. Állandóan a leg- meghittebb viszonyban állt tanitványaival; em­lékszem. órák hosszat vitatkozott velünk min­denféle problémáról a szemináriumban és a szemináriumi órák után. Előadásai csakhamar eseményszámba mentek Pesten, s tout Lipótvá­ros megjelent óráin, olyannyira, hogy végül a legnagyobb tantermet kapta és a valódi diá­koknak külön padokat kellett fönntartani. Egy év alatt elorientálódtunk a germanizmustól. A másik évben fölesküdtünk a francia szellemre, a francia módszerre, s tudom, hajdani kollé­gáimmal együtt, még ma is sok maradt ben­nünk az akkori lelkesedésből. Franciaországnak Mistler sok barátot szerzett Budapesten. A tanár természetesen más ember volt, mini akkor a németes formájú, felszeg, szakállas és esernyős professzoroknál megszoktuk. Délceg, elegáns fiatalember, aki golfozott, autót veze­tett, tenniszezett, táncolt és nem vetette meg az éjjeli kimaradásokat sem. A követségen meg­tudtuk, hogy ő keveri a legjobb saueekat (ami Franciaországban mondáin foglalkozás) és ő hódítja a legtöbb as&zonyszivet. Előadásai vi­szont ragyogtak. A legtökéletesebb rétori föl­készül tséggeí, de közvetlenül beszélt, szelleme­sen, okosan, s úgy ismerte a német és az angol irodalmat, mint a legtökéletesebb germanista. Irodaimé megállapításait ma is követjük. Egy­szóval tág. nagyvonalú szellem volt. aki min­dent magához ölelt. Kétségtelen, hogy ö képvi­selte a legmodernebb irodalmi fölfogást az egye­temen. — Ma miniszter Franciaországban. Mistler jelentette a propaganda legszerencsé­sebb módszerét. A szellem erejével dolgozott, s mivel maga is a széliem szférájába tartozott, hatása mindennél erősebbnek bizonyult. A fran- . cia tanárok! Óriási különbség van a német-fajta és a francia-fajta tanár között. Nálunk, ahol a germán stílus uralkodik, a nagyiparos, az ügy­véd. esetleg a magasrangu hivatalnok képviseli a társadalmi eleganciát és hangadást, Parisban a nagyiparosok, az ügyvédek, a kereskedők, a hivatalnokok fölháboritanak rossz ruháikkal és ezalopságukkal s a tanárok azok, az Ecole Nor­male diplomásai, akik elegánsak és mondainek. Főiéig modernek. A vaskalaposság ritkább je­lenség a francia tanári karban, mint minálunk. Aki a magyar kultúrából fegyvert kíván ko­vácsolni, olyan legyen, mint Mistler volt. A ma­gyar kultúra terjesztését a Mistler-féle szabad és hóditó szellemekre kell bizni. a hivatalos és mégis hipermodern emberekre, mint amilyennek mi ismertük Mistler d'Auriolt Budapesten, anno 1922. A modern Franciaország szem mól láthatólag megérezte, mit jelent kultúrájának és életformá­jának terjesztése szempontjából a m isti éri jelen­ség. A fiatal kulturdiplomata a poétikához csat- la tkozott, s csakhamar a kormányba került. Ad­dig mindössze azt ha'lotíam róla a pesti elválás után. hogy „Etelka" címen magyar tárgyú re- génvt irt. Herriöt-'val megjelent a Pa'ais Bour­bonban és Paul-Boncour átvette. Hire-neve most egyre nő. Szenzációt keltett a franftia saj­tóban. amikor megreformálta a francia kültur- propagandát és kivívta, hogy a kormány a jö­vőben a politikai és a katonai propagandákéi nagyobb súlyt helyez a külföldön a francia szel­lem elterjesztésére, mert — mint mondotta — ezzel a szuggesztiv és tiszta eszközzel nagyobb hatást lehet elérni, mint bármi mással. Igaza volt. Most pedig egész Franciaország ró'a beszól, amikor merész és modern gesztussal kicseréltet­te a francia köztársaságot szimbolizáló hivata­los Marianne alakot: a régi. elavult és ízléstelen szobor helyébe modern, egészséges és ízléses Marianne-alakot helyeztetett. Amióta Franciaország iskoláiból, középtí’etei- ből, vendéglőiből, nyilvános helyeiről eltűnt Harmadik Napóleon mindenhová ódaparancsolt mellszobra. helyét a Marianne-szobor foglalta c:\. 1871 után az c'ső Marianne-szobrot Gauthe- firi. szobrász alkotta. Heroikus, fájdalmas emlék volt, mint illett a vesztett háború után. Később, közvetlen a fájdalom múlásakor, Injaiéért szob­rász a nyolcvanas és kilencvenes évek szelle­mében cikornyás, klasszikus, hideg és merev Marianne-szoborral kedveskedett a franciáknak. Mindmáig ez maradt meg szimbólumnak. Egész Franciaországot elárasztották vele. A cikornyás Marianne többmillió példányban és többmiilió rajzban, képben, festményben hirdette a francia köztársaságot, a francia mentalitást. Az arrasi uj városháza fölavató ünnepén Mistler meglátta az ismeretlen Poisson mester újfajta Mariáhne-szobrát, s az egészséges, okos. erős, mégis kacér és jóságos leányszimbólum annyira megnyerte tetszését, hogy elhatározta a Marianne-szobrok kicserélését. Valóban, az erőtől duzzadó parasztleány szobormása jobban képviseli a francia népét, mint a régi, merev nő- személy konvencionális figurája, Mintha az uj Marianne Gionó modern, földszagu regényeiből emelkedett volna ki. Dolgos asszony, látni raj­ta, valaki Olyan, akire építeni lehet, A báj és a kacérság mellett messzire árad belőle a józan­ság és a jóság. A frigiai sipka kacér kis kalappá zsugorodott e fejen: nem nyom többé, nem pro­vokál. Ez a szobor szimbolikusan eloszlatja a külföld nagy félreértését a franciákról. Mi gyakran vézna, degenerált, elfajult idegembere­ket akarunk látni a. franciákban, holott a fran­cia vidék harmincmillió parasztja és kispolgára a legerősebb és legegészségesebb európai faj­tából való, józan és konzervatív, takarékos és szorgalmas, hosszuéletü és erkölcsös. A tévedés egy világháború elvesztésébe került a néme­teknek. Mistler az uj, a megujhodott, az egészséges franciát teszi meg francia szimbólumnak, az in- ternaclonálie Páris helyett a francia vidéket, konvenció helyett az erőtől duzzadó paraszt­leányt. Sikerült. Az is szimbólum, högv a régi szim­bólumot. uj szimbólummal cserélik ki. A tradí­cióval való szakítás merész dolog. A modern, fiatal, elegáns és erős miniszter megkockáztat­ta. Franciaország tapsol, a szivek megkönnyeb­bültek s az első pilalnat meghökkenését, amely a régi emlék összetörését akaratlanul kisérte, csakhamar boldog, fiatalos erőérzet követte. Most milliószámban készül Franciaországban az uj Marianne-szobor. Nem sokba kerül. Gipszből van. SZVATKÓ PÁL. A költségvetési bizottság megszavazta a költségvetési előirányzatot Trsp! pénzügyminiszter exporéía az éüam gazdálkodásáról, az állampapírok konvertálásától és a beruházási kölcsönről — A többség háromszáz módo­sító javaslatot elutasítóit Prága, január 28. A költségvetési bizottság tegnap este befejezte az 1933- évi költségve­tés részletes vitáját. A vita befejezése után Trapl pénzügyminiszter részletes éxpozét mondott, amelyben áttekintést nyújtott az állam pénzügyi helyzetéről Rámutatott arra, hogy már a múlt évben is szükségessé vál­tak különböző takarékossági intézkedések, hogy az állam kiadásait és bevételeit egyen­súlyiba hozhassák. Már az 1932. évi költség­vetés tárgyalása alkalmával beterjesztett törvényjavaslatokat, amelyekkel újabb bevé­teli forrásokat akart szerezni Törölni kel­lett a karácsonyi remunerációt, amely az 1932. költségvetésben teljes egészében sze­repelt. Az állami adósságoknál 85 millió ko­ronát takarított meg, azonban 50 millió ko­ronát december 15-én az amerikai adóssá­gokra kellett fizetni. A múlt évben az 1931. évihez képest a kiadásokat közel egy mil­liárd koronával csökkentették­Ha a munkanélküliség nem lett volna olyan óriási és ha az államvasutak helyze­te olyan kaíasztfofális mérveket nem öl­tött volna, a múltévá költségvetés egyen­súlya is biztosítva lett volna. Az 1933. évi költségvetés leszállításával kap­csolatban megjegyzi a miniszter, hogy gaz­dasági válság idejében nehéz jóslásokba bo­csátkozni, azonban az államgazdálkodás minden részében a legerélyesebb takarékos­ságot kell bevezetni. A költségvetési egyen­súly biztosítása érdekében le kellett szállí­tani az állami tisztviselők fizetését és ezzel egyidejűleg a dologi kiadásokat is a leg­szükségesebbekre kellett szorítani. A mi­niszter szerint a költségvetés egyensúlya a demokrácia müve. A gazdasági tárcák téte­leiből 1,62 millió korona kiadást töröltek, a bevételekből pedig 1,386 millió koronát. De még ez sem volt elegendő és újabb bevéte­leket kellett keresni. A kiadások még mindig tulmagasak s azo­kat lényegesen csökkenteni kell. Az állami közigazgatást már csak azért is át kell szervezni, mert ezzel kapcsolatban csökkenthetők a kiadások. Az állami gazdál­kodás szoros összefüggésben áll az egész gazdasági élettel s a magángazdálkodás vál­sága természetesen hatással van az állam- háztartásra is. A mezőgazdasági válság után a pénzügy és hitel is válságba jutott. A ma­ga részéről ellenzi azon vállalkozások szaná­lását, amelyek nem nyugszanak egészséges alapokon, azonban a csehszlovák pénzügyek kedvezőtlen hely­zete közvetkeztében kénytelen volt az állam a bankokat szanálni. De ezzel nemcsak a bankokat szanálták, mert hiszen ezekről számos iparágnak a sorsa ig füg­gött. Az állam segítsége a bankintézeteknek évi 20 millió korona megterhelést jelent. A bizalmatlanság és a pánik, amely 1932. ta­vaszán bekövetkezett, tezaurálásra vezetett, ami természetesen háros hatással volt a Nem­zeti Bankra is. A valuta védelmére vonatkozó intézkedések a szomszédos államoknál nem maradtak hatás nélkül a kereskedelempolitikai kapcsolatokra sem. A devizabizottság ellen felhozott pana­szokra hangsúlyozta a miniszter, hogy ez egy kényszerintézmény, mert ha devizaóvintézkedé­megakadályozza a gya­kori rosszallóiét, fejleszti amagzatcsontképződését, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknél. iHiHnsQnam sekkel nem védekezett volna Csehszlovákia, úgy a külfölddel szemben kimerítette volna összes fizetési eszközeit. A devizakorlátozást Csehszlovákiára rákényszeritették. A kormány az adminisztráció egyszerűsítése érdekéből a de­viza és engedélyezési eljárást összpontosította. Tárgyalások vannak folyamatban a devizain- tózkedések megkönnyítésére. A miniszter elis­meri, hogy a devizaengedélyezési eljárásoknál egyenetlenségek és talán igazságtalanságok is történtek, de reszortja mindig arra törekedett, hogy ezen egyenetlenségeket mindig kiküszö­bölje. Csehszlovákia drága állam Az áralakulattal kapcsolatban kijelentette a miniszter, hogy számolni kell azzal a ténnyel, hogy a válság előtti magas árakat a termelők nem fogják tudni visszaszerezni. A gazdasági állapot kiegyensulyozódásának processzusa egyes államokban már messzebbre jutott, mint nálunk és ezért bizonyos mértékben ma már Csehszlo­vákia drága állam. A defláció a legsúlyosabban _ érinti a gazdasá­gilag gyengébb egyéneket. Éppen ezért egyik legfontosabb problémája a kormánynak a ka­matláb kérdése. A kamatláb leszállítása előfeltétele a terme­lés újjáéledésének ég a mezőgazdasági adósok védelmének is. Az állampénztár adósságai Az állampénztár gazdálkodásáról e hang­zott kritikára azt válaszolta a miniszter, hogy az állampénztár adóssága 1022-ben á lam- pénztári jegykötvények formájában 2.084 miidió korona volt. Az adósság 1923-ban már 6.237 millió koro nát tett ki, majd megint csökkent egészen 1929-ig. 1931-ben ismét emelkedni kezdett. 1932-ben a pénzügyi törvény felhatalmazása alapján ehhez 559 millió korona rövidiefjáTa- tu kölcsön járult és ha hozzávesszük még a 798 millió koronás francia kölcsönt, úgy az állampénztár adóssága 1932-ben Össie* sen 1357 millió koronával szaporodott. A« á lampénzlámak azonkívül vannak még bankadósságai is. A közeli napokban prolongálják az állami pénztárjegyeket, amelyekért eziidé® 1948 mil­lió koronát kellene'kifizetni, azonban a pénz­intézetekkel történt közvetlen megegyezés alapján sikerült a légi pénztári jegyeket be­cserélni. A miniszter reméli, hogy a pénzintézetek és polgárság ezid 'n is támogatni fogják a* államot a pénztári jegyek kicserélésénél. Ezután állást foglalt a beruházási kölcsön ki­írása mellett, de ennék előfeltétellé a kamatláb leszállítá­sának megvalósítása. Állást foglal a* ál­lampapírok konvertálása ellen. Körmer dr., a legfelső számvevőszék elnö­ke expozéjában állást foglalt a pénzügyminisztérium azon térve ellen, hogy az állami zárszámadáso­kat a pénzügyminisztérium állítsa össze. Az állami vagyon összeírására vonatkozólag megemlítette Körner elnök, hogy az állami üzemek ingatlanainak értéke, az erdőkön és birtokokon kívül, körülbe­lül 17 milliárdot tesz ki. A be nem épített állami telkeket 340 millijó koronával vet­ték fel, az állami épületeket pedig öt és fél milliárddal. összesen tehát 23 milliárd az állami vagyon, de ebből még hiányzanak az erdő-kön és birtokokon kívül az egyes hivatalok leltárai. A szavazás A költségvetési bizottság ma délelőtt vég­re a szavazásig jutott és a többség megsza­vazta az 1933. évi költségvetési előirányzatot és elutasította a 221 módosító javaslatot. Ré­mes főelőadó indítványára a pénzügyi tör­vényjavaslatból kihagyták a XIV. cikk 2. be­kezdését, a m ely a bank sza nálással ka pcsola­tos állami garancia prolongálásáról szélt. A oénziigvi törvényjavaslathoz benvuitott hatá­rozati javaslatokat ugyancsak elutasította a k orm án ytö bbs ég. A költségvetés bizottsági jelentését ked­den terjesztik be a képviselőház plenáris ülésének, amely szerdán kezdi mesr a költ­ségvetés tárgyalását. A vita előreláthatólag nyolc napig fog tartani. — Olaszország hivatalosan cáfolja a „fegy­vercsempészés" ügyében történt démars hirét. Rómából a hivatalos olasz távirati iroda jelenti: Néhány külföldi lap azt a hirt közölte, hogy a hirtenbergi „fegyvercsempészés" ügyében a ró­mai francia és angol nagykövet deraarsot inté­zett az olasz külügyi államtitkárhoz. Illetékes körök fölhatalmazták az irodát annak közlésé­re, hogy Rómában a kormánynak nincs tudo­mása erről a demarsró! és nem is ismerné azt az okot. amely Franciaországot és Angliát en­nek a demarsriak megtételére kényezeritette volna. A hirtenbergi fegyverezáilitáe ügye sem­miféle összeköttetésben sem áll az olasz kor­mánnyal. $ j A | SALVATOR FORRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents