Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-28 / 23. (3133.) szám

Ma: RáDiéMELLÉKLET ^ "s,omtoat" Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. A képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több Eyyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké. A sztovarís^SQíte ruszinszkói ellenzéki pártok -poétikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská uliee 12. 11. emelet, — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal: Prága 1!., Panská uliee 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖMYC1M: HÍRLAP PR H H fi EGY DARAB MÚLT Irta: YGRQNSZKY EMIL Hol az idők, midőn még a politikai fölény jelszava járta? Aliihoz viszonyítva szokásban volt akkor Podkarpatszka Ruszt a gyerekci­pővel kapcsolatban emlegetni. Ezt a fö d te­rületet politikai infansnak deklarálták. Vajon mivé fejlődőit azóta a járatlan ifjú, vájjon el­érte-e már a politikai fejlettség ama fokát, mely egyenragusit és önrendelkezésre jogo­sít? Ki akad fenn ma ezen Podkarpatszka Húszban rajtam kívül? Belefáradt itt mind­kettő: A mester a példaadásban, a tanonc meg a figyelemben. A tan viszony — úgy lá­tom — egyszerűen holtpontra jutott, mert hogy mindkettőt súlyosabb exiszteociális gon­dok gyötrik a politikai sliff ápolásánál. Maga a tanviszony tulajdonkép a ma is még homályban maradt ama alapvető kérdés ér­dekében létesült, melyről a mester — sajnos — máig sem tartotta szükségesnek megmon­dani: Mik hát a politikai fejlettség, klet ve a visszamaradottság tárgyi ismérvei? A kiin­dulási alap igy homályban maradván, ma már hiába is kutatna a tanonc a kezdetek kezde­te után. A történteken saját erejéből nem változtathat, legföljebb oku.hat belőlük és rá­eszmélhet, hogy az eddi g látottakból és halottakból sehol sem csillám! ik ki a politi­kai' rendszeresség. Annyit mindenesetre ész­lelhetett a tanonc, hogy az úgynevezett poli­tikai’ fejlettségnek nincs egy általános érvé­nyű tudományos meghatározása. Csak olyas valami az, mint ahogyan a közmondás tartja: Kinek a pap, kinek a papné. Egyszerűen fel­fogás dolga: ki hogyan látja megvédve s ki­elégítve politikai, esetleg anyagi érdekeit? A „politikai fejlettség" mindenképp csak hang­zatos gyűjtőfogalom s taktikázásra kiválóan alkalmas. Objektív megállapitást soha sem képviselt, meri mint fogaimat nincs mihez viszonyítani, hisz a „politikai fejlettség" egyetlen államban sincs megmintázva, avagy szabadalmazva. Van az sokszor úgy is, hogy az a politikailag oktalanabb, aki maga po.i- tikailag mást visszamaradottnak titulál. Szélesebb értelemben a „politikai fejlett­ség" az „álla maik olás" művészetét is felöleli. Ebbő] ugyan mindenütt feltűnően sovány az adag. Az államalkotás tudományát sehol sem tanítják s csak mint gyakorlati fogalom ös- meretes. A legértékesebb, egyszersmind döntő tényező benne: mindig a szurony. En­nek árnyékában szokott aztán fakadni egy- egy okosabb elgondolás. Podkarpatszka Rusz házi mentorai, nem lévén szuronyuk uj ottho­nuk berendezésénél, megtoldották (sine ira et stúdió szólva) boldog naivitással. Egyetlen harci eszközük a lelkesedés vö t az ösmeret- len iránt. De az örömmámor csakhamar el­fogyott a fogyó holddal, ahogyan Arany Já­nos mondaná és maradt a ninostelenség és a teljes politikai súlytalanság. Ezért lett az­tán az ifjú tanonc beutalva a politikailag visszamaradottak iskolájába. 14 éve járja már ugyanazt az osztályt s mégsem bírja elérni a klasszifikációt, hogy „felsőbb osztályba lép­het". Vájjon a mesterben, avagy a tanoncban van-e a hiba? A politikai molocli, mint mester, kitűnő étvágyú Kannibálnak bizonyult. Egyre-más- ra kaszabolja a tanoncok sorában az élen állókat, látván, hogy a többi úgy sem siet vé­delmükre kelni. Inkább a hatalom árnyát ke. resik és szemeznek a centralizmussá;, mely- rő’ kitűnt, hogy nem vált be az állami élet inás felületén sem. Pedig, hogy e földterület sorsa jövőjének, már autonomlsztikus heyze- ténél fogva is, csak a decentralizáció felel meg igazán, afféléi nem lehel kétség. Ehe­lyett él és virul a marakodás és az átkos pártpolitika. E maroknyi földterületen any­Vcszdgtcn a SthlcKhcr-Knann Hugenberg akciója - Újra Papén jón? — Na dint a birodalmi gyűlés fóblzottsífa Berlin, január 27. A B. Z. am Mi Rag értesülé­se szerint a német közvélemény érdeklődése a pártpolitikai akciók közepette főleg két irányban mozog: a birodalmi gyűlés főbizott­ságának ma délutáni ülése, továbbá Hinden- burg és Schleicher ma, estére vagy holnap délelőttre várt találkozója kerül. Ezektől az eseményektől függ Németország belpolitikai fejlődése. Azok a körök, amelyek annakide­jén megfelelő eszközt láttak Papén kormá­nyában saját céljaik elérésére, most minden­áron a Schleieher-kormány megbuktatásán fá­radoznak. Hugenberg és Hitler összefogott eb­ben az irányban és elérkezettnek látták az időt az akcióra. Főleg arra törekszenek, hogy közvetve vagy közvetlenül hatást gyakorol­nak Hindenburg köztársasági elnökre. Teg­nap már felállították azt a kormánylistát is, amely mindenesetre számíthat Hindenburg rokonszenvére. Nemzeti szocialista körökből szerzett értesülés szerint Hitler ugyan nem adta fel kancellárságának gondolatát és tnin- dcáíiiOiA aioa van, hogy megnyerje a centrum- pártot a nemzeti szocialista vezetés alatt álló parlamenti többség megteremtésére. A cen­trum azonban továbbra sem mutat nagy haj­landóságot á nemzeti siocialisfákíkál váló együttműködésre s igy nem marad más hát­ra, minthogy Schleicher kormányának bukása után újabb elnöki kormány jöjjön, amely azonban eleget tesz a nemzeti szocialisták kí­vánságainak s igy számíthat támogatásukra. Hindenburg 1932 november 22-én kelt levelé­ben határozottan kijelentette, hogy az elnöki kormány élére egyetlen pártvezér sem kerül­het. így természetesén Hitler sem. A kancel­lár csakis pártfölötti személyiség lehet, mini Papén volt, vagy most Schleicher. Hitler el­nöki kabinetije tehát nem alakulhat meg. Mi­vel a centrum a iigha csatlakozik Hitlerekhez, nem marad más hátra, mint az uj elnöki ka­binéit megalakítása. Viszont az uj Papen- kormány nem sok rokonszenvet élvezne a né­met nép körében. A birodalmi gyűlés főbizottságának mai ülésén mindezek a kérdések eldőlnek. Be­avatott körök biztosra veszik, hogy az öregek tanácsa kitart múlt heti ál lásfoglalása mellett és a birodalmi gyűlést a jövő hét keddjére összehívja. A napirendre a kancellár beszédét tűzik, úgy hogy Schleicher sorsn -vilt parin- iménti ütközetben már keddei eldőlhet. Schleicher még ma bemutatja Hindenburgnak azokat a javaslatokat, amelyeket a belpolitika Szilárd irányzatának megőrzésére szükséges­nek tart. Hindenburg vagy elfogadja azokat s éhben az esetben újból a birodalmi gyűlés feloszlatására kerül a sor, vagy enged Hugen­berg, Hitler és Papén rábeszélésének s nem azonosítja magát többé Schleicher terveivel. Ebben az esetben Schleicher lemond és újból Papén kerül előtérbe. Az sem lehetetlen, hogy Hindenburg uj sziikségrendcleíet ir alá, amely 1933 őszéig minden parlamenti tény­kedésnek véget vet, mesterségesen előidézi a pártok közötti békét és alkalmat ad a Schlei­cher- vagy a Papcn-kormánynak, hogy a párt­politikai viták kikapeso tásáv&í megkísérelje a német belpolitikai élet rendezését és a bi­rodalom gazdasági és politikai stabilizálásá­nak megvalósítását. ttincSeR&nrg fis Sctóeiehs? ellenségei közül? Illetékes körökben arról beszélnek, hogy Hindenburg fia, Hindenburg Oszkár ezredes, Schleicher ellenségeihez csatlakozott és Pa­pén ékkel együtt a kancellár megbuktatásán fáradozik. Más forrásokból származó jelentés szerint Schleicher semmiesetr© ’ sere akar megválni állásától. A birodalmi gyűlést kény- szeritery fogja, az azonnali állásfoglalásra. A Schíeicher elleni kampány vezére Hugenberg. Célja az, hogy a nemzeti párt és a nemzeti, szocialisták kabinettjét hatalomra segítse. E kabineti vezetője Papén volna. Szombaton szavaz a költségvetési bizottság a költségvetési előirányzat fölött A költségvetési vita utolsó órái - Az ellenzék 300 mó­dosító indítványt nyújtott be Prága, január 27. Czech népjóléti miniszter a költségvetési bizottság tegnapi ülésén vá­laszolt a vita során elhangzott felszólalások­ra. A negyvenórás munkahét — hangsúlyozta a miniszter — az egyetlen hathatós eszköz, i amely a munkanélkülieknek legalább egy ré­szét, — különösen azokat, akik a racionali­zálás következtében vesztették el munkáju­kat — ismét visszavetheti a produktív mun­kához. A minisztérium igyekszik mindenkép­pen korlátozni a gyárak túlórázását, ami si­kerrel is járt. Hodác képviselő azon kijelen­tésével szemben, hogy a minisztérium egye­dül áll a negyvenórás munkahétre vonatkozó javaslatával, hangsúlyozta a miniszter, hogy a legutolsó minisztertanács állást foglalt e kérdés nemzetközi megoldása mellett és a csehszlovák delegátus a nemzetközi munka- hivatal által egybehívott genfi konferencián ilyen értelemben is szavazott nyd már a politikai frakció, amennyi egy nagy nemzetnél is vétkes luxus számba megy. Ez legyen hál a politikai fejlődés iskolája? Az eddig történtek egy . nagy darab a siral­mas múltból, egyben mementó is, hogy vét­kes könnyelműség volna figyelemben, i nem részesíteni a történteket. Okulni a múlton s követni az igazság fényét: a valódi, helyes, életfilozófia. Az eddigi ut uem vezet az álmok orszá­gába. Sőt. Vigyázat! Az ut túlsó végén ott leselkedik a la merte civile — a polgári halál. E megoldás mellett húsz állam szavazott s ebben a többségben ott volt valamennyi ál­lam munkáscsoportja s a munkaadók képvi­selői közül az olasz delegátus is. A negyven­órás munkahét bevezetésére vonatkozó javas­lat nem nyugtalaníthatja a közvéleményt, hi­szen ma az, egész világon egyébről sem be­szélnek, mint a .munkaidő leszállításáról, mi­ért ne lehetne tehát ezt a kérdést. Csehszlo­vákiában is napirenden tartani. A betegse- gélyző pénztárak válságát az 1924. évi törvény idézte elő, amikor leszállították a betegsegé­lyezési illetékeket. Az illetékhátralék 227 millió koronát tesz ki, amit ma behajtani lehetetlenség. Hivatalbalépése után azonnal előkészítette a betegsegélyző pénztárakban lefolytatandó vá­lasztásokat, azonban közben megjelent a be nem biztosított évek beszámítása céljából ki­adott kormányrendelet, a betegpénztári ta­goknak igazolványokat kellett kiállítani al­kalmaztatásuk idejéről és ez az akció lehetet­lenné tette a választási előkészületek folyta­tását, ma pedig, amikor a munkások nagyré­sze munka nélkül van, nem szabad a válasz­tásokat kiírni, mert a munkások jelentékeny része nem vehetne részt a választásokon és nem tudna befolyást gyakorolni a betegse­gélyző pénztárak vezetésére. Ami a külföl­diek alkalmaztatását illeti, kijelenti a minisz­ter, hogy az 1931 decemberi népszámlálás szerint a Köztársaságban 255 533 külföldi él, az alkalmazásban levő külföldiek statisztiká­ját azonban még nem állították össze. . Az európai államokban összesen 622.721 csehszlovák állampolgár ét, ebből Németor­szágban 288-121, Ausztriában 175.009, Fran­ciaországban 56.500, Magyarországon pedig 15.000 csehszlovák állampolgár. Tartani ked attól, hogy a külföldi állampolgá­rok alkalmaztatását megszorító intézkedésre a külföldi államok re torziós intézkedéssel vá­laszolnának és ez esetben a munkanélkü lek száma rohamosan emelkedne, mert a kül­földön tartózkodó csehszlovák állampolgárok mind visszatérnének. A lakók védelmét mind ­addig nem lehet megszüntetni, mig elegendő lakás nem lesz. A továbft ssfa i A költségvetésű bizottság ma egész nap szünet nélkül folytatta a pénzügyi vitát a nyugdíjasok, a pénzügyminisztérium és a leg­felső számvevőszék költségvetései fellett és azt az esti órákban be is fejezik. A vita folya­mán Pruzinsky szlovák néppárti elsősorban azt kérte a pénzügyminisztertől, hogy vizsgáltassa ki egy huszonhárom éves fiatal­embernek ölublőm a pénzügyőrök állal tör­tént agyonlövetésének körülményeit. Schubert német nemzeti szocialista állást fog­lal az uj adók ellen. Stetka kommunista meg­állapítja, hogy mig a katonai nyugidjasok tételé a költség­vetésben állandóan emelkedik, addig a pol­gári nyugdíjasok tétele csökken. Bergniann cseh nemzeti szocialista után Nitsch Andor szepesi német párti képviselő szólalt föl, aki beszédében az adópolitikát erősen ostorozta. Beszédét legközelebb is­mertetni fogjuk. Nitsch beszéde után Svoboda, cseh szociál­demokrata a beruházási kölcsön mellett fog­lalt állást, majd kijelenti, hogy a vagyon- dézsmát nem az államadósságok törlesztésié­re kellene fordítani, mert államadósságok a valóságban nem is léteznek (?), hanem az ebből eredő jövedelmet a beruházási • vunky,- latok céljaira kellene fölhasználni. Éremsor

Next

/
Thumbnails
Contents