Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-22 / 18. (3128.) szám
^RXGAI-A\AGtaft-HlULAI> 1953 január 22, vasárnap.. 13 SzTOHÁz-Körrtv-KabTURA. Az olasz királyi család, a sajtó és a közönség egyforma lelkesedéssel ünnepelte Kodály Zoltán operáját a milánói Scalában A „Székelyfonó" világhódító útja — Magyar énekesnők a világ első színpadán — Három szinházégés után szü etett meg a milánói »Sca a« — Százötven év előtt: hazárdjátékok, lovas- cirkusz és bikaviadal hajléka voit, ma pedig az öt világrész első operaháza — A P. M. H. munkatársától. — Milánó, január közepén. Ami a „Scala” fennállása óta nem sikerült magyar zeneszerzőúek, azt Kodály Zoltán elérte: az ő „Székelyíonó“-ja révén magyar zene jutott be a „Sca]a“-ba, öt világrész leghíresebb Operaházába. A , Székelyfonó“ olaszul a „Filanda Magiara“, vagyis , Magyar fonó“ nevet kapta, mert a színház vezetősége szerint az olasz közönség nem értette volna meg. hogy — mit is jelén! ez a „székely44 szó? De Kodály óhajára a ,.Scala“ öles falragaszain, a „Filanda Magiara” cím alatt ott van olaszul ez a pár magyarázó szó is: „Képek az erdélyi magyar nép életéből”És Kodály Zoltán felhasználta az alkalmat, amikor a legnagyobb olasz lapok is meginterjúvolták. hogy interjúiban részle lesen elmondja. — kik is a székelyek? Kodály Zoltán izzig-vérig magyar, sőt székely operájának őszinte nagy sikere volt, amint erről a táviratok az egész világsajtóban beszámoltak. De azt már nem közölték e táviratok, hogy az clasz királyi család két tagja is milyen melegen gratulált a magyar zeneszerzőnek operája bemutatóján. Az olasz királyi család két tagja, a Dúca dí Bergamo és a Dúca d'Aosta ugyanis nagy zenebarát. A milánói „Scala” magyar opera- bemutatóján mindketten meg is jelentek és utána — mialatt a nézőtérén dörgött a taps és a lámpák előtt többször is megjelent' a szerző Kodály Zoltán és a karmester. Sergio Falion! a szereplőkkel együtt, — a két királyi fenség a „Scala44 színpadán várakozott, hogy meleg szavakkal fejezhessék ki az ünnepelt magyar zeneszerzőnek elragad ta tásukat. Ma gyár oh a Scavában A , Székelyfonó44 gyönyörű magyar zenéje egyébként amint minden jel ezt mutatja, meghódította az olasz közönséget: második előadására, a pénztárnyitást követő órákban minden jegy elkelt és már ki Ls írták a jövő hétre a „Filanda Magiara44 harmadik előadását is, amely január 22-én lesz. a bemuttó eredeti szereposztásával: ezt is Sergio Failo- tti, a budapesti Magyar Királyi Operaház kitűnő olasz karmestere fogja vezényelni és a „Scala44 vezetősége felkérte Kodály Zoltánt, hogy azon Is bééz!vegyen. Nem ez az első eset egyébként, hogy Kodály Zoltán zenéje megszólalt a ,.Scala“-ban; pár évvel ezelőtt a nagy szimfonikus hangversenyen, amelyet Toseanini dirigált, előadták a „Psalmus Hungaricus“-át, amely páratlan sikert aratott. És magyar énekesnő is szerepelt már a világhírű milánói Operaiházban: Németh Mária, aki Puccini ,.Turandot“-jában mutatkozott be. Majd utána Némcthy Ella is dicsőséget szerzett a magyar énekmüveszetnek a , Soala“-ban. De — magyar opera csak most jutott ahhoz a dicsőséghez, hogy előadják itt, a világhírű olasz Operaiházban, aihon- nan a legszebb olasz operák indultak el világ hódító uijukra. lto9sini, Donizetti, Beülni, Verdi, Puccini legtöbb müve először itt hangzott fel a legnagyobb karmesterek vezetésével, a legkitűnőbb művészek ajkáról, akiknek igazi érlókelismerése ma is az, hogy a „Scala” tagjai, vagy legialább is már felléptek a „Soala” színpadán. Olyan híre van a „Scala”-nak, hogy Aki Milánóba jön, első dolga, hogy jegyet váltson magának a nagyszerű Operaházba, Sőt Százan és százan egyenest azért jönnek minden esztendőben a Lombardi fővárosba, hogy esténként a „Scala“-ha mehessenek. De bár Milánó óperaháza világhírű, —- azt kevesen tudják, hogy... miért ii hívják éppen „Scala“-na’k? És azt is, hogy — megszületését éppen egy tűzvésznek köszönheti, akárcsak a lángokból megszületett főnix. Az operaház története Maholnap százhúsz esztendeje, hogy Milánó akkori legelőkelőbb színháza, a „Teatrco Du- cale“, amely a Dóm mellett, a mai királyi palota belsejében volt elhelyezve, leégett. Nagy ünnepi bál volt azon az éjszakán — 1776 január 25-ét írták — de szerencsére a tűz a bál befejezte után tört ki és emberáldozatot nem követelt. Az utolsó száz esztendőben ez volt már a harmadik szinház-égés Milánóban, amelynek előkelőségei nagy szinnazjárók voltak és azonnal kérvénnyel fordultak Mária Teréziához — akinek birodalmához tartozott akkor Milánó — hogy uj színház épitévét engedje meg, de az... más helyen épüljön fel. nem ebben a szerencsétlen városrészben, ahol már három színház égett le. A színházakat akkortájt úgynevezett „páholybérlők” tartották fenn és ők most nem is egy, hanem egyszerre két szinházat akartak építeni, természetesen a saját költségükön: egy kisebbet a drámai múzsának, egy nagyobbat pedig a zene hajlékának. Mária Terézia még ez év julius havában elfogadta a tervet és megengedte a „páholybérlőknek44, hogy opera-előadások céljaira fölépítsék a színházat és megjelölte a helyet is, hogy hol: „i! sito Delta Scala44. Ez a terület Milánó szivében volt. a „S. Maria állá Scala44 templom területen, ahol valamikor egy vallásos collegium állott, Regina deíla Scala, Bernabó Visconti feleségének telkein. Nevét tehát innen kapta a híres milánói „Scala”: egy ősi milánói család nevétől. Amikor több mint százötven év előtt Lombardia fővárosának- operaháza felépült, előtte nem díszelgett az a tágas, művészi arhitekturáju tér, melyen most Leonardo da Vinci 6zobra áll szemben a „Scala“-val: szemben vele egy gzük uccá- nak másik palotája állott A teret csak később kapta, a „városrendészet jóvoltából44 és tervezői nem is remélhették, hogy valamikor majd egy nagy térre nyílik a „Scala” homlokzata, amelyet az akkori szűk uccának megfelelően terveztek is meg. Ezért kissé szegényesen is hat ma homlokzata, belső szépségeihez mérten. Giuseppe Piermarini, „udvari kamarai építész” tervei szerint épült fel a „náholybérlők” e színháza, a zene otthona gyanánt, mig a másik, kisebb színház, amely a drámai műfaj hajléka lett, a leégett szinház közelében kapott helyet. Piermarini három hónap alatt készült el terveivel, újabb hat hónap kellett, hogy az állammal és vállalkozókkal a szerződéseket megkössék és két év alatt készen lett a hatalmas operaház, úgyhogy 1778 augusztus 3-án ünnepiesen fel is avathatták, Akkor is rekord-tempót jelentett ez a rövid idő olyan nagy szinház felépítésénél, mint a „Scala44. De már akkor Í6 — ismerték a költségvetés átlépésének fogalmát. Az eredeti tervek szerint, már akkor, akkori pénzben, egy millió lírába számították az építés költségeit. De amire elkészültek, kiderült, hogy egymillió és négyszáz- ezer lírára szaporodtak a költségek. Az első bukás Gluck kedvenc tanítványának, Salieri di Leg- náno-nak operája. „Európa ricöno6ciuta“ volt a „Scala” első előadása. Az ünnepi felavató estéje azonban — ha nem is fűlt botrányba de kimondott „bukás” volt De akkoriban a „Scala” szerépe nemcsak ópe- rák bemutatása Volt, mintahogyan a színház nemcsak a múzsák templomának szerepét töb tötte be. hanem inkább az udvari méltóságok és előkelőségek szórakozóhelye. Eleinte csak két komoly dalmű szerepelt a műsoron és ugyanakkor — tizenkét bált hirdettek, de bűvészmutatványok, lovas-cirkuszok előadásai, sőt bikaviadal is folyt le a „Scala” színpadán. A páholybérlők szervezetének („Caválieri as60- ciati” volt a nevük) kiküldöttje, az akkori „fő- intéző”, akit ma impresszáriónak neveznek, á jövedelem fokozására cukrászdát, borozót és boltokat uyitott a „Scala“-ban, de ugyanezt a célt szolgálta a szerencsejáték is, amelynek a zene múzsájának hajlékában áldoztak. A „pri- vativa dei giochi” azonban nem tartott sokáig, mert rendeletileg betiltották a hazárdjátékokat a színházakban ég — evvel a „Scala” is nagy jövedelemtől esett el. A „páholybérlők” ekkor az uj uralkodóhoz, 11. József császárhoz fordultak kérvénnyel, de ő is megtagadta az engedélyt és utasította őket. hogy „bizottságot alakítsanak, amely bevételei alapján rendezi a szinház ügyeit”. Közben azonban Napóleon megjelent Itáliában, Milánó fölszabadult az osztrák uralom alól és — ezzel visszatért a hazárdjáték a „Scala”- bá, egészen 1815-ig, amikor az osztrákok újra visszatértek. Ám ekkor, miután kiderült, hogy a hazárdjátékból származó jövedelem nélkül a „Scala“-t nem tudják fönntartani, évi kétszázezer líra szubvenciót biztositottak a színháznak. A forradalmi idők alatt, 1779-ben a „Re- pubüea Oisa’pina”, éppen a forradalmi egyenlőség jelszavának hatása alatt, letörette a „Scala44 páholyairól a páholybérlő főnemesek címereit és koronáit. De ez az állapot rövid ideig tartott o&ak és tizenkét évvel a szinház alapítása után ismét a régi fényében ragyogott a „Scala44 nézőtere. Őt sor páholy futotta körül az emeleteket, amelyek az arisztokrácia tulajdonai voltak és minden egyes páholy a tulajdonos ízlése szerint volt diszitve: kék-, sárga-, vörös-, zöld-, violaszinü selyemburkolattal vonták be a falakat a páholyban és a hozzá tartozó kis belépőben külön diszbutorokat állított mindenki a maga ízlése szerint, éppen úgy. mint a tompafényü aranykeretü tükrök a páholyokban szintén egyéni ízlést árultak el. A legdíszesebb páholyok a második páholysorban voltak, ahol a királyi és udvari páholyok is sorakoztak. Itt diszlett például Pompeo Litta őrgróf páholya is, amelyet a milánói főnemes a maga kis palotájának mintájára rendezett be. amely a Corso Magebtán ál- íott: a színházi páholy intim kis szalon volt. Technikai fejlődés Ma is egyik érdekessége a „Scala”-nak páholyainak különböző arisztokratikus berendezése, bár ez az utóbbi időben erősen veszített változatosságából, mert ma már nem a „páholybérlőké” a szinház és a páholyok sora. be Milánó világhírű operaháza nemcsak a nézőtéri berendezésre fektette a fősulyt, hanem a színpadira is ugyanannyit áldozott. Eleinte természetesen csak olajmécsesekkel és gyertyákkal világították, de már 1821-ben „csillárt” is kap a színház, amelynek nyolcvan lángja bevilágítja az ötszörös páholysort. Az akkori lapok boldogan állapították meg, hogy „e tündér! fény mellett már a páholyok előkelő közönségének ruháit, fejkötőit, pártáit is megcsodálhatja az ember...” Mások azonban erősen kifogásolták, hogy „á nézőtér vakító világossága miatt a színpad világítása nem érvényesülhet”. Az akkori „csillár” lángjait ugyanis nem lehetett eloltani az előadás tartamára. De a gázvilágitás, majd a villanyvilágitás ezt is tehetővé tette és 1884-ben már villanyfénnyel vüágitják a „Scala“-t, amelynek falragaszai büszkén hirdetik, hogy a „Sistema Edison” alapján kapja világítását. Ma természetesen a legmodernebb színházi berendezéssel dicsekedhet a „Scala”, habár — forgószihpada még nincs. De viszont, hogy a nagy tömegeket megkiváhó operákat a legnagyobb fénnyel és látványosságnak is béillŐ élőadásokban mutathas&ák be, a színpad mögé egy óriási palotát építettek, amelynek rendeltetése nem egyéb, mint hogy ennyivel nagyobb legyen a „Scala” színpada. A nyoloemeletes palotával egybekötött színpadon már az olda't záródó, villamos erővel pillanatok alatt fölgöngyölhető, úgynevezett „panorama-háttérrel” és Fortuny-kupohival is dolgoznak. Ezek adják a hátteret a pompás szia padi díszletekhez, amelyekkel* egy-egy Franz Hals-, Van dér Hetet- és Rembrandt-képet igyekszenek megeleveníteni olyan di&zlet- és jelmeztervezők, mint Caramba és olyan rendezők, mint Forzano, akik nemcsak a háromezer néző igényeivel szá> mitanak, akik a nézőtéren elférnek (a földszinten közel ezer ülőhely és ezenfölül négy emeleten százötvenhat páholy, a királyi páholyon kívül és két emelet „karzat”), hanem akik a színpadon is sokszor többszázfőuyi tömeggel dolgoznak. Technikai berendezésében a, „Scala44 igyekszik mindenben lépést tartani a legmodernebb színházakkal é6 technikai szinészgárdája te éppen olyan elsőrendű, mint énekeseinek és kórusainak légiója és zenekarának tagjai. A „Scala” külföldi vendégszereplései éppen ezért nem is tudnak igazi képet adni róla, mert ezt mind együtt, a tradícióktól megszentelt helyen, a közel százhatvancsztendös színpadon és a menye- zetig nyúló páholysoroktól övezett nézőtéren kapja o&ak együtt az ember ... A „Scala” világhírű. De igazi nagyságában csak itthon, szülőföldjén, Milánóban lehet gyönyörködni. És nekünk, magyaroknak, a „Szó- kelyfonó” bemutatóján még gyönyörűbb volt* mint, valaha! Bulla Ignác. (*) A szlovenszkói magyar katolikus irók tömörülése. Mint ismeretes, Kovács Gyula íü- iekpüspöki segédlelkész és Pob.csny József rezsriyói laptulajdonos egy katolikus Írószövetség eszméjét vetették föl. Felhívásukra a következők jelentkeztek a megalakítandó szövetség tagjaiul: Alapy Gyula dr. tartomány gyűl esi képviselő Komárom. Aixingcr László dr. pártigazgató Pozsony, Bányay József dr. hittanár Rimaszombat, Bányász Endre plébános Szete, Bíró Lucián bencés tanár Knmárom, Bérét- Gábor plébános Szádalmás. ifj. Bolyky János Ud~ várd, Czinder Jenő S. J. Innsbruck, Csolinsky Árpád Ungvár, Dinnyés K. iskolaigazgató Ud- vard, Dienes Adorján kamarásplébános Nagyköveid, Egressy Gyula dr. Nagykapos, Fedor Miklós képviselő Lőcse, Fehérváry István Fülek, Fejes János szerkesztő Rozsnyó, Fleteehmann Gyula dr. tartománygyüíési képviselő Kassa, Forgách Géza szerkesztő Prága, Haiczl Kálmán dr. plébános Szőgyén, Havas Vilmos tanár Losonc, Hladik Ágoston Pozsony, Hutyán Pál c. kanonok Korpona. Jeezenák Gábor prépost Pozsony, Jankovics Sándor Ungvár, Janics Ferenc plébános Vágkirályfa, Karczub Konstantin Ungvár, Kovács Gyula Fülekpüspöki. Kovács Jenő S. J. Innsbruck, Király József Csicsó, P. KÓ6a Szalvátor házfőnök Fülek. Klimits Lajos dr. iró Pozsony, Kocsányi József tanitó Szent- péter, Laczek Gyula ny. hittanár Losonc. Le- tocha József szentszéki tanácsot? Galánta. Lóska Béla plébános Várgede, Medve Imre szerkesztő Sislovce, Mécs László író Kírályhelmec, Mihalo- vics Gyula plébános Losonc, Molnár Gyula hit- tanár Losonc. Nagy József iskolaigazgató Nana, Nyeste József plébános Bolyk. Pfeifer Miklós dr. kanonok Kassa. Pfeifer László Fribul, Potocsny József Rozsnyó, Privitzky Gyula őr. k.-plébános Rozsnyó. Rády Elemér szerkesztő Kassa, Rácz Pál iró Ungvár, Risnyovszky Endre szerkesztő Nyitra, Szyllaba Emil dr. Pozsony, Schalkház Sára szerkesztő Komárom, Szmutkó Etelka Beregszász, Spesz Sándor dr. kanonok Kassa, Suhaj Béla dr. szerkesztő Kassa, Szeiff Géza dr. szerkesztő Dunaszerdahely. Tamás Lajos szerkesztő Pozsony, Zvank László a Pro- hászkakör elnöke Prága, (•) Arany-est Sókon. A sóki közművelődési egyesület január 15-én jól sikerült est keretében hódolt Arany János emlékének. Közreműködött a ref. iskola négyszólamú énekkara, osztatlan tetszést aratva 6 nagy elismerést szerezve karnagyuknak, Szalay Pál igazgatótani- tónak. Thuróczy Vilmos földbirtokos mondott emlékbeszédet Arany Jánosról, ifj. Fekete Vince elszavalta a Tetemre hivás-t, majd a Szondi két apródja daljáték került előadásra a ref. iskola növendékei előadásában. Arany költemények és három egyfelvonásos gyermekvigjáték után á gyermekkar juhász-nótákkal zárta be a jól sikerült estét. A prózai rész betanításának és a rendezés munkája Fehér Júlia és Tóth Ilonka érdeme. (*) A Magyar írás február 4-én Ipolyságon tartja első délszlovenszkói irodalmi estjét A Magyar írás ipolysági estjén Darkó István fő- szerkesztő „Amikor a 6ziv megáll” címmel kultúrpolitikai tanulmányát és egy novelláját olvassa fel. Györy Dezső a magyar ifjúság problémáiról tart előadást és néhány versét adja elő. A gondosan összeállított műsorban a. legv kiválóbb helyi szereplők emelik az est sikerét Ipolyság ég az Ipolyvölgy közönsége hagy ér* deklŐdéssel tekint á február 4-ikl est elé, mélyre á jegyek január végétől Tóth és Brza könyvesboltjában elővételben te kaphatók. A meghívókat a rendezőség január végéig minden kul- turemberhez eljuttatja. A rendezőség a gazdasági válságra való tekintettel ezúton is kéri a hölgyeket, hogy az előadáson minél egyszerűbb ruhában jelenjenek még. ■ ,/vl.M Uul , i ' ' nr í f y A Szép tiszta szobák. — Az Étterem és Kávéházban cigányzene. ERZSEBET /NE Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője, — revier rendszer. Budapest. IV. Egyetem utca 5 Olcsó polgári árak! __ Figyelmes kfiszaCgáBás!
