Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-22 / 18. (3128.) szám
'PRKGM-A\\Gfc\R-HI RliAP 1933 Január 22, vasárnap. EMBER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÉLET Az élet zűrzavarát igy jellemeztem valakinek: — Délelőtt még vetem ült a kávéüázhan. Leharapta köröm-gyökerét, kissé vérzett a helye, megijedt, átrohant a szemben léve patikába, még kalapot se tett fejére a téli hidegben, angol tapaszt vásárolt, leragasztotta a sebet, hogy elálli fsa a vérzést s óvja magát mindenféle fertőzéstől. Délután aztán egy borotvával elvágta a nyakát. »A gyermek és a boldogság* 'A nagy emberek ilyenkor alapítják azokat a családokat, melyeket később kiirtanak. Alapfok Kilencen voltak egy kifí szobában- Az öregasszony az egyetlen vaságyon aludt. Lenn a földön négy gyermek didergőt! zsákokba, rongypokróookba, régi lábtörlők hullatag szalmájába bugyolálva. Farkasorditó hideg volt itt. Az ablakon jégvirágok nőttek- A családifővel beszélgettem. Ez a beszélgetés során tűnődve jelen tette ki: — Szegény vagyok. Mindezt pedig csak Így, alapfokban közölte, fokozás és lírai zönge nélkül, egyszerűen és tárgyilagosan, mint a jó iró a puszta tényt, mint a jó színész a puszta szöveget, nem túlozva, hogy „földhözragadt*4, vagy „nyomorult**, vagy „ágrólszakadt**, nem ezé-) gyenkezve és nem dicsekedve, csak épp megállapítva rangját, ahogy bizonyos igazán finom főurak a bemutatkozáskor szerényen ezt rebegik: „X herceg vagyok**. Nő és kutya Vacsora után bolyongóm kezdtünk a nagy lakásban. A házigazda íróasztalán keretbe foglalva egy fénykép állott, mely feleségét ábrázolta, amint kacagva játszik egy gyönyörű bernáthegyi kutyával. — Megindító — mondtam a mellettem álló hölgynek. — Állandóan látni akarja. Mennyire szeretheti a feleségét. — Honnan tudja? — kérdezte a hölgy a vállát vonogatva. —- Hátha csak a kutyáját akarja látni-..? Minap ezt a címet olvastam egy napihir fölött Nyomban megkapott s bűvösen kezdett zenélni fülemben-lelkemben- Elemezni kezdtem, hogy mi okozhatja ezt a varázst s rájöttem, hogy e zene mögött egy kísérőzenét is hallok, e szavak fölött egy másik rim is muzsikál, Arany János verséé, melyet valaha gyermekkoromban olvastam: „A gyermek és a szivárvány.** Micsoda csodálatos, eltemetett, föl-föléledő emlékek munkálnak anyanyelvűnkben, mellyel szüle- lésünktől halálunkig együtt élünk. Hogy lehet ilyesmit megértetni, megérzékeltetni az idegenekkel, akik más nyelvet beszélnek, vagy csak később, könyvből tanulták meg anyanyelvűnket ? Mélység Sohase feledd, költő, hogy az a tenger, ahol a mélységek mélységére kell ereszkedned, a színpadi tengerhez hasonlít, mely legföljebb másfél méter mély- Ebből kell igazgyöngyöt fölhoznod. Sekély vizek, csillogó föMiletek gyöngyhalásiza vagy. Igazságod: káprázat. De mégis a te mélységed az igazi mélység, holott fenekét nem éri el semmiféle mérőón s mégis a te igazságod lesz igazság egy varázslat által- Ne vágyakozzál az igazi tengerre. Ott is csak a fölszin a szép. Ha mélyebbre bukói, mint tested magassága, már nem tudsz lélegzeni, már nem lehetsz természetes. Nem is érdemes oda le- szállnod s eldicsekedned, hogy lenn jártál és fölhoztál — bizonyítékul — egy marék sarat. Ez hitbuzgalom. Nem arra születtél, hogy szorgalmi föladatokat oldj meg. Ezer vagy tízezer méter mélyben unatkozol 6 a tengeralatti világ rejtelme helyett csak sötétséget lelsz. Hazudj nekünk tengert és mélységet. Búvárruhát se olts. Nem vetted-e észre, hogy a búvár a vaskos öltözékében milyen kevéssé emberi s roppant sisakjával, tág üvegszemével, széles pofájával milyen nagyképü ? Minden búvár nagyképüIllemtan Császárok, királyok, hercegek, miniszterek sohase fényképezteseé'k le magukat, amint egy bádogosajkából kedélyesen kanalazzák a tegnapról maradt hideg paszulyt s .".zárazkenyeret rágcsálnak hozzá jókedvűen, bankvezérek se fényképezhessék le magukat, amint foltozgatják egyetlen nadrágjukat, mozicsillagok &e fényképezhessék le magukat, amint egy csutakkal súrolják mosókony- 1 rnjuk korhadt faküszöbét. Ilyesmi nem ütközik a törvényekbe. De minthogy ezek a helyzetek az ő életükben ugyan előfordulhatnak, de vajmi ritkán, ennélfogva rájuk egyáltalában nem jellemzőek, akárcsak a koldusokra, csavargókra, kéregetőkre, vándorlegényekre nem jellemző, hogy esetleg francia pezsdőt isznak és havannát szívnak, vagy a boltiszolgákra, kőmüves-tanonicokra nem jellemző, hogy esetleg egy elsőosztályu hálóiul kében utaznak, vagy a pesztonkákra ne m jellemző, hogy esetleg gyémánt fejőkkel ülnek egy díszelőadáson a páholyban és ök tapintatosan nem is fényképeztetik le magukat ilyen fölöttébb kivételes esetekben, ;;z előkelőek fönti szokását illetlennek tartom, helytelenítem, elítélem s bár a teljes véleményszabadság törhetetlen híve vagyok, az efféle fényképek közlését meg is tiltanám, mert a legmagasabb erkölcs, az illem- fan ellen vétenek s alkalmasak a társadalmi rend megbontására. 19 33 Egy hétéves fiúcska, aki naponta több uj- i-ágot olvas « mindenről tájékozhatva van, a i ázassági híreket böngészgeti• Aha. most már értem, •— kiált föl. — Ostoba okosság és egy ismeretlen történet Fordról Irta: Neubauer Pál A technikai haladás jegyében ... Csak az ész szavára szabad hallgatni... A metafizika kora lejárt... Minek folytassam? Korunk je’szavait mindenki betéve tudja és nem akad senki, aki ellentmondana nekik. Mert valóban úgy fest ez a kor, mint a falanszterrendszeres szin az Ember TragédiáIából és az emberek, ittasan észtöl és okosságtól, amolyan fiók-homunkiduszok, amilyeneknek Goethe látta őket. Prosoerity, racionalizálás, autarkia —, szóval: okossá? és célszerűség. Aki ma azt- akarja bizonyítani, hogy milyen végtelenül esrvügyü és ostoba az emberi okosság, szembetalálja magát az emberiség túlnyomó részével és a tudósokkal, akiket nem lehet az ellenkezőről meggyőzni, bár a mindennapi élet gazdasági egyenlete főleg azért r.em oldható meg, mert az okosságon kívül minden elem hiányzik a megoldási kísérletekből. Bizonyításra még csak vállalkozik a filozófia, de segíteni nem tud. Segít azonban egy váratlan történet, és bizonyít is egyben, mert nem elvont okosságról van benne elméletileg ezó, hanem a föld .egyik legokosabb emberének egy kísérletéről és arról, hogyan és milyen körülmények közt találkozott ez a nagyon okos és racionális ember, akit a filozofálás árnya sem érinthet, az okossággal. Jonathan Norton Leo- nard, híres angol njságiró, a ..Readers Digest“ című folyóiratban a „világ legbolondabb történetét” meséli el és a történet hőse az a Ford, akit a világ egyik legokosabb emberének tartanak. Ezt az angol ulságiró ugyan elfelejtette hozzátenni, mert- a történetnek csak igy van tulajdonképpen értékűé: filozófiai értelme. Szóval: Henry Ford 1915-ben nagy óceánjárót bérelt és egy pacifista társasággal el akart indulni Európába, hogy „véget vessen az európaiak őrült világháborújának” — egy ember százmilliókkal szemben. Ezt a szándékát rendkívül okosan és gazdasági bizonyítékokkal alátámasztott manifesztumban közzétette az egész amerikai sajtóban, központokat- létesített a fontosabb városokban és meginditotta a békehadjáratot. „Európát őrület tartja megszállva — irta Ford —, kell, hogy akadjon egy okos ember, aki ennek az ész nevében és az ész segítségével véget vessen.” így kezdődött Ford romantikus életpályájának legbolondabb tíz napra. December negyedikén indult- el Hoboken kikötőből a béke Noé-bárkája. előzőleg azonban hatalmas rádiószózatok járták be a világot és előkészítették a talajt. Á hajó utasainál fantasztikusabb társaságot nem látott soha senki: ezrével tódultak az emberek mindenünnen, hogy résztvehes- senek ebben az útban, amelytől mindenki saját egyénisége szerint más és más anyagi eredményt remélt. Amerikai radikálisok csoportjai, vallási szekták fanatikusai, agresszív hazafiak, a nehézipar kémei, demagógok és szerencselovagok verődtek össze és mind Forddal akartak tartani az okosság nevében. Az angol újságíró leírja, hogy epileptikusok görcsökben vonaglot- tak, egy csomó őrült is akadt, akik szónoklatokat intéztek Fordhoz és az emberiséghez és ez az egész jelenet úgy hatott, mintha őrültek házában az igazgatóság mulatságot, engedélyezett volna. Egy zenekar az amerikai himnuszt fújta, egy másik az üdvhadsereg vezérmotivumait és mert a hajó Dániába igyekezett, egy harmadik rezesbanda a dán nemzeti himnusszal kedveskedett a füleknek. FoTd 1.15 órakor fia és titkársága kíséretében megjelent és amikor hajóra szállt, a tömeget őrjöngés és paroxizmus fogta el: asszonyok elájultak, hisztérikus görcsökben vonaglottak, a zenekarok tomboltak és amikor Ford elérte a hajó fedélzetét, virágesővel borították e! az autógyá-rost, a béke primadonnáját, az okosság aposto’át. Észak-Karolina állam képviselője, aki önmagát nevezte ki, állama asszonyainak szépségéről, egy másik hasonszőrű „kormányzó” a fegyverkezés szükségességéről, Észak-Dakota állam „diktátora” a világbékéről szónokolt, és a hajó végre nagy •késedelemmel tényleg elindult. Alig toltok meg néhány tengeri mérföldet, a delegátusok összeverekedtek. Ford csak a legénységnek a levegőbe leadott sortüzével tudott kis időre rendet- teremteni, de mindennek dacára folytatta az i útját Európa felé. Az angol újságíró, aki mindennek tanúja volt, sajnos, csak hideg tárgyilagossággal Írja le az , ut történetét és nem bocsátkozik bele egyes; alakoknak, főként Fordnak pszichológiai anali-! zisébe a látottak és tapasztaltak alapján, bár | nem magán a történeten, illetve nem azon van ; a hangsúly, milyen kudarccal végződött Ford j vállalkozása, hanem azon, hogy a világ egyik legokosabb és legracionálisabb embere, aki az okosság jegyében indult útnak, föltételezte, hogy ezzel a társasággal legyőzheti a világháború démonjait: százmillió egymást gyilkoló ember apokaliptikus őrjöngését. Ford hatalma tudatában ünnepeltette magát, primadonnává változott, amikor hajóra lépett és nem látta, nem vette észre, hogy őrültektől és gazemberektől, szerenc&elovagoktól és kémektől van körülvéve, akik mind várják a kedvező pillanatot, hogy kivágják belőle a nyereségüket. Dante Írhatta volna meg ezt a jelenetet, az okosság tragikomédiáját, és hozzá képest Ibsen fantáziája elenyészik: Peer-Gynt a Trollok birodalmában... Ilyen jelenetet csak az okosság tud kiagyalni, amely annyira ostoba és rövidlátó, hogy nem tud az emberfölötti erőkről, nem tud arról, hogy egy világháború okosságon és ostobaságon, számításon és őrjöngésen túl természeti tünemény, amelyet oly kevéssé lehet embernek megfékezni, mint a meteort útjában meg- állitani* bár a meteor számítás szerint egy fővárosra kell, hogy zuhanjon ... Ford hajója minden belső és külső veszély dacára Oslóban ki is kötött, a hajó utasai özönlöttek a szárazföldre, de Ford eltűnt. Hiába keresték, nem találták sehol és az a hir terjedt el róla, hogy meggyilkolták és a tengerbe dobták. Az amerikai kikötőben lejátszódott jelenetek megismétlődtek és amikol az oslói rendőrség. katonasággal megerősítve, közbelépett, egy S. S. Mac Clure nevű utas fölmászott egy lám- pavasra, beszédet intézett a föld népeihez, amely ezekkel az emlékezetes szavakkal végződött: „Senki sem tagadhatja, hogy dühöng köztünk az egységesség és hogy mi vagyunk hivatva Európa őrültjeit megváltani! Európa őrült és mi képviseljük az okosságot!” Szólt, revolvert ragadott, ötször be lelőtt a tömegbe ^s aztán önmagát lőtte halántékon. Az egyetlen okos őrült, aki eltalálta az igazságot, hiszen a két táborra szakadt Európa két részében is igy dühöngött az egység és Európa revolvere is olyan filozófiai csattanóval dördült el, mint ezé az egy bolondé, aki az okosságot magának tulajdonította. Az oslói kikötőben tomboló bolondokat. az okos Ford hordta össze és hozta át Európába: alvilági jelenetek szereplőik így festett a „Békehajó” 1915-ben, amikor az okosság kormányozta. Ford, a kormányos pedig egy kis szálló szobájában feküdt nagybetegen, az okosság diadalutjának fáradalmaitól teljesen megtörve. „Kérek intézkedést— mondotta végre halkan —, hogy holnap hajó induljon vissza Amerikába.” Másnap Ford egyedül hajózott vissza, cserbenhagyva a megváltók tömegét, amely elindult, kiki a maga utján, átkozva Fordot és az emberi okosságot. Több kísérletre Ford nem vállalkozott, sőt élénk részt vett az amerikai fegyverkezésben, amikor Amerika beavatkozott a háborúba, raegokosodott és belátta, hogy milyen ostoba az okosság, ha önmagát komolyan veszi olyan erőkkel szemben, amelyek emberfölöttiek. Ez a. belátás jól jövedelmezett neki és azóta autókat és repülőgépeket gyárt és tudja, hogy ezek a közlekedési eszközök ugyan csak arra jók, hogy az emberi ostobaságot gyorsabban terjesszék a földön, de viszont megbékíti az a gondolat, hogy az ostobaság nélkülük is minden korban a leggyorsabban terjedt el, mig az okosság — — Do erre nem szeret gondolni, mert eszébe jut a „Békehajó” és a hajó utasai: az emberiség. Érdekes bárka vplt, meg kellene örökíteni az emberi gondolkodás történetében, amelynek egyik legkedvesebb és legmulatságosabb fejezete. Fémek a nőkön Tisztelettel jelentem a Népszövetség Leszerelési Sóhivatalának, hogy a legnagyobb bajok vannak! A nők általános, titkos és községenkintl megegyezéssel, világszerte fegyverkeznek és pontosan úgy, miként a világháborúban, már megint aranyat adnak vasért, amennyiben nehéz pénzeket fizetnek ki mindenféle fényes, de nem nemes fémekért, amelyeket ruházatuk legkülönbözőbb pontjain, állítólagos diszek gyanánt akasztanak magukra. Nevezett fémek közül a következők jutnak hirtelen az eszünkbe: 1. Ismeretlen anyagú fémből készült pitykegom- bok és nagy, lapos gombok. Ezek egy része, mint alibi, tényleg ruhagom- bolásra való ,de számuk ebben az esetlen is legalább öttel több, mint a mennyi a ruha szét-n m- nyilásához megkivántatik. Hol egymás melbtt húzódnak végig a ruhán, mint a fecskék a sürgönydróton, hol szétszórtan fogla’nak helyet a ruha legváratlanabb pontjain, mint pipacs a búzában, he- lyenkint és elvétve, mint a csapadék. Veszedelmes fegyverré nagyságuk teszi őket, mert többnyire akkora terjedelműek, hogy akár golyóvá öl tve, akár egyszerű parittyából kirepitve feltétlenül alkalmasak egy vadkan leteritésére. Azonkívül úgy, ahogy vannak, egyenruha gyanánt is használhatók, mert úrnőjük ruháját sikerült középuttá teszik egy vártüzéri atilla és egy liftboy-uniformis között. Eme valóban gombolásra szánt fémektől elté- rőleg vannak úgynevezett álgombok is, amelyek semmit nem gombolnak semmihez, hanem egyedüli rendeltetésük kizárólag az, hogy a ruhán rajta 'legyenek. E céiból vagy külön kis leffentyün lógnak, mint egy postacsomagon a pecsétviaszk, vagy a postazsákon az ólomplomba, avagy csak égj szerűen oda vannak varrva és az a különös ismertetőjelük, hogy, ha az ember egy ilyen fémgömböt elől megnyom, akkor hátul nem csenget. 2. Ott van aztán a fémből készült monogram. Különösen sapkán viselik. Állítólagos célja az, hogy a járókelők figyelmét felhívja a sapkamo- nogram tulajdonosnöjére, az illető eltöprenghessen magában, hogy aszondja: vájjon mi lehet ennek a nőnek a neve, Aranka, Anna, vagy esetleg Aladár? 3. Ugyancsak sapkán hordandó a fémvirág és a fémkutyuska. Igazi virág nem divat És igazi kutya se, pedig az olyasmi egészen csinos volna egy sapkán, nem? 4. Vannak azután olyan kis fényes, fémből kézsült nyelvek. Viselik őket retikülön, ruhaleífen- tyün és általában mindenütt, ahol a ruhán valami szövetdarabkának vége van. Rendeltetésük ismeretlen. Azt nem hinném, hogy úrnőik arra az esetre szánták volna őket, hogy, ha majd a húsból és vérből való nyelvük elkopik, akkor ezeket a strapanyelveket vehessék igénybe. 5. Vannak aztán fémek a csuklón, a nyakon és a derékon. Ezek vagy olyan kigyószerü hajlékonysígu, préselt rugóból való dolgok, vagy egyszerű, masz- szlv fémláncok. A rugófémek leginkább azokra az irodai asztalokon található, hajlékony ceruzatartókra emlékeztetnek, amelyek arra valók, hogy a ceruzával irni lehessen, aztán ott lehessen hagyni az irodaasztalon ,anélkül, hogy valaki elvihetné őket. De nem valószínű, hogy a nők ezeket ugyancsak abból a célból hordanák, hogy mindenki ott hagyja őket, ahol éppen vannak. A láncok pedig... hát azok egészen egyszerű, közönséges láncok. A csuklón olyanok, mint egy vastagabb óra- lánc, de óra nélkül. A nyakon, mint egy házőrző-eb megfékezésére nem kerék nélkül, hanem derék nélkül. A derékon már inkább kerókkötőláncra emlékeztetnek ,kerék nélkül Teltebb idomú hölgyeken nem kerék nélkül, hanem derék nélkül Együttes céljuk valószinüleg atban a gondolatban gyökeredzik, hogy a nők azt hiszik, miszer'nt e láncokat saját magukra akasztják ugyan, de mégis a férfiakat bilincselik le velük. 6. Megemlíthetném még a fémcsattot a kalapon, ezzel szemben a fémkalaptügombot a cipőn, de most eslősorban és hirtelen valami más, fémből készült dolog jut eszembe. Egy egyszerű, közönséges, de jó nehéz vasdo- rong, amelyet nem láttam ugyan eddig a hölgyek alkalmazásában, de nem tartom kizártnak, hogy egyik-másik hirtelenebb természetű nőolyasónk, ha ezt a cikket véglgélvezl... Zágon István {Budapest). — „A vérző Németország” Berlinből jelentik: A berlini filmcenzura betiltotta a nemzeti szocialisták első nagyobb hangosfilm jenek, a „Blutendes Deutsch and,* című filmjének a nyilvános előadását. A filmen Hitler és Goebe Is is szerepel, mindketten beszédet mondanak. — óriásszámok a közlekedési balesetek angol statisztikádban. Londonból jelentik: Az emuit esztendőről készült baleset- statisztika szerint Angliában 1932 ben IBI ezer 268 közlekedési baleset történt, melyeknél 6615 ember veszítette éleiét, 206.410 ember pedig megsérülit 6
