Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-17 / 13. (3123.) szám

'PR\GAI-AY\Gt4R-HlRLAI> Dérer iskolám tervezete Irta: ALMÁSY MIHÁLY 4 A református iskola jogaiért szállott síkra székfoglaló beszédében Bary Gyula beregi esperes Beregujfalu, január 16- Január 12-én átitatta be eeperesi székébe a beregi református egyházmegye liz évre választott uj esperesét, Bary Gyula nagyberegá lelkészt, a kárpátal­jai református egyházkerület főjegyzőjét. Ugyanekkor foglalta el tisztségét az uj tiszti­kar is. A rendkívüli egyházmegyei közgyű­lésen a lelkészt kar csaknem teljes számban megjelent, sok világi érdeklődő volt ott és rósztvett a gyűlésem Borítók Béla rebormátus püspök ia. Az nj esperest Sütő József helyetfesespe- res üdvözölte elsőnek. Kiemelte, hogy Bary Gyulát a közbizalom egyhangú megnyilatko­zása hívta meg díszes és terhes állásába. Majd Székely Benedek egyházmegyei gond­nok köszöntötte elnöklő társát, akiben a re­formátus lelkipásztor egyszerű, egyenes és őszinte alakjának inkarnáoióját látja. A lel- készi kar nevében Szutor Jenő beregszászi lelkész, a tanítóság nevében Hu«zti József nagyberegi tanító üdvözölte az uj esperest, aki hivatalos esküjének letétele után nagy­hatású székfoglaló beszédet mondott. A szék­foglaló beszéd kiterjeszkedefct mindazon bel­ső bajok ismertetésére, amelyekkel az egy­házak vezetőinek meg kell kuzdeníök. Han­goztatta a gazdasági ügyek intézésének fon­tosságát s ezzel kapcsolatban a szövetkezeti eszme és munka felkarolását, azután a refor­mátus iskola ügyével foglalkozott. — Legnagyobb kincsnek, legfélteni valóbb vagyonnak egyházunk javai között iskoláin­kat tartom — mondotta. — Meggyőződésem, hogy ahol iskolánk nincs, ott — ha nem is végképpen reménytelen — de felettébb bo rus a jövő, úgy vallási, mint nemzeti szem­pontból. Mert ahol megszűnik a református iskola, ott már a magyar szó napjai is ve­szélyeztetve vannak. Azt hirdetem azért, hogy egyetlen református lelkésznek vagy tanítónak eem szabad feladni a református iskolákba vetett hitét, reményét. Tornyosulja­nak bármilyen nagy hullámok s az akadályok és terhek között inkább roskadjunk össze, de isoláinkat feladnunk nem szabad és a még meglévő iskolákat úgy kell gondoznunk, hogy azok minden tekintetben kiválók legyenek­Az egyház belső hitéletének emelése szem­— Második közlemény — Szlovenszkón és Ruszinszkóban a nagymegyei rendszert életbelóptették, nagymegyei iskolata­nácsok létesítéséről azonban nem gondoskod­tak. A történelmi országokban pedig a nagy­megyei iskolatanácsok létesítése már abból az okból is elmaradt, mivel ott a nagymegyei tör­vényt nem hajtották végre. Ezért az 1920 ápri­lis 9-én 292. számú törvénynek csupán a helyi iskolatanácsokra vonatkozó, valamint átmeneti intézkedéseit alkalmazták. Ezek az átmeneti in­tézkedések az országos és járási iskolatanácsok­ra vonatkoztak, amelyeket csak a nagymegyei iskolatanácsok megvalósításáig akartak fönn­tartani. A közigazgatási reform életbeléptetésé­vel azonban a nagymegyei iskolatanácsok meg­szervezése tárgytalanná vált és igy az országos és járási iskolatanácsoknak eredetileg csak át­menetnek szánt szervezete ma is életben vau. A prágai és a brünni országos iskolatanács elnöke az illetékes országos elnök. Helyetteseit Csehországban a köztársaság elnöke, Morvaor­szágban pedig maga az országos eínök nevezi ki. Ezeken kívül az iskolatanács a) az országos képviselőtestületek kiküldötteiből, b) a szakelő­adókból, c) az országos tanfelügyelőkből, d) Prága, illetőleg Brünn városok, e) az egyházak és f) a tanítóság képviselőiből tevődik össze. Kollegiális hatáskörben intézi mindazokat az ügyeket, amelyekben elvi határozatot kell hoz­ni, vagy a minisztériumnak szakvéleményt kell adni. Minden egyéb ügyet a tisztviselők intéz­nek az elnök felelőssége mellett. Az iskolata­nács törvényellenesncek látszó határozatait az elnök fölfüggesztheti és a minisztérium dönté­potjából a belmisszíó munkájának felkarolá­sát, intézményessé télelét, az egyháztagokkal való egyéni munka és kapcsolat kiépítését emliette meg végül a székfoglaló beszéd, amelyet a helyeslés, éljenzés sokszor szakí­tott félbe. Ezután az egyházmegyei közgyűlés feles­kette a tisztikar uj tagjait: Gyürke István lel­kész! főjegyzőt, Simon Zsigmond aljegyzőt, Tornyay János, Poi Jótzsef, Szabó Károly lelkészi, Moravecz Károly és Lukácsffy Béla viláigí tanács bírákat kiknek nevében Gyürke István köszönte meg a kitüntető bizalmat. A ikülönböző bizottságok megalakítása után az egyházmegye közgyűlése véget éri. A közgyűlés után közebéden vettek részt a gyű­lés tagjai, amelyen sok jókívánságot tartal­mazó pofaárköszöntő éltette az uj esperest. ©ét kérheti ki. A járási iskolabizottságok a népiskolák igaz­gatására vannak hivatva. Tíz váróé réezére vá­rosi iskolabizottságokat ©zerveztet a járási isko­labizottságokénak megfelelő hatáskörrel Az is­kolabizottságok elnöke a járási főnök, illetőleg a polgármester. Tagjai a járási tanfelügyelők, a tanítóság 2—4 és a polgárság 4—8 képvise­lője. A tanítóság és a polgárság képviselőit a tanítók szervezeteinek, valamint a politikai pár­toknak meghallgatásával az országos iskolata­nács elnöke nevezi ki. Azokban a járásokban, ahol különböző tannyelvű iskolák vannak, a ta­nítóság képviselői az egyes nyelvi csoportok arányában nevezendők ki. Vegyesnyelvü járá­sokban külön cseh és német járási iskolabizott­ságok vannak, de ka a cseh, illetőleg német tan­nyelvű iskolák száma csekély, úgy azokat a legközelebbi ily nyelvű járási iskolabizottsá­gokhoz osztják be. A járási iskolabizottságok, hatáskörébe tartozik az iskola ügy rendjéről való gondoskodás, az iskolák létesítésénél, vagy kibővítésénél való közreműködés, ideiglenes ta­nítók kinevezése és azoknak végleges állásokra való jelölése, a tanítók továbbképzésének elő­mozdítása stb. A községi iskolatanács, amelynek hatásköre az iskola vagyonának igazgatására, az iskola- épületek és tanszerek gondozására, a dologi szükségletek kielégítésére, az iskolalátogatás ellenőrzésére stb. terjed ki, a tanítók képviselői­ből és a községi képviselőtestület kétszerannyi kiküldöttjéből áll. Elnökét és annak helyettesét maga a tanács választja. A csehszlovák törvény tehát megszüntette a régi cseh és morva tarto­mányi törvényeknek azt az alapelvét, hogy a községi iskolatanácsok nemzetiségi alapon szer- veztessenek meg és több nemzetiségi alapon szervezett iskolatanács létesítését csak kivéte­lesen tette lehetővé oly községekben, ahol a különböző tannyelvű iskolák jelentős számbau vaunak. Ezzel szemben a „kisebbségi iskolákat a törvény kivette a községi iskolatanács hatás­köréből és részükre külön községi iskolabizott­ságot szervezett. Szlovenszkón és Ruszinszkóban nemcsak az uj közigazgatási rendszer életbeléptetésével amúgy is tárgytalanokká vált nagymegyei is­kolatanácsokat és a járási iskolabizottságokat, hanem a községi iskolatanácsokat sem szervez­ték meg, nem is beszélve az országos iskola- tanácsokról, amelyeknek létesítését a, szlovák közvélemény, különösen a Hlinka-párt állan­dóan sürgette. Az 1920 április 9-én 292. szám alatt kelt törvény 38. szakasza fölhatalmazta ugyan a kormányt, hogy a törvény rendelke­1963 január 17, kedd. zéseit Szlovenszkón is életbeléptesse, de -mivel ez nem történt meg, elvben ma. is a magyar jog rendelkezései vannak érvényben. Az 1876:XXVIII. törvénycikk értelmében az iskolaszékek (a községi é© felekezeti népisko­láknál) és az iskolagondnokságok (az állami népiskoláknál), továbbá a törvényhatósági köz- igazgatási bizottságok és a törvényhatósági népnevelési bizottságok az iskolaügyi önkor­mányzat szervei. Az iskolaszéket a politikai, il­letőleg a hitközség választja. Az iskolagondnok­ságok tagjait a törvény szerint a főispán ne­vezte ki, de ott, ahol a politikai, vagy hitközség anyagilag, vagy iskolája átengedésével járult hozzá az állami iskola szervezetéhez, a tagok felét a politikai, illetőleg hitközség saját kebe­léből választotta. Az illető felekezet lelkésze a felekezeti, a községben képviselt valamennyi felekezet lelkésze és a községi iskola tanítója, illetőleg a tantestület képviselői pedig a köz­ségi iskola iskolaszékének hivatalból tagjai. Az állami népiskolák gondnokságában hivatalból helyet fog.al a tanító, illetőleg az igazgató és amely községben több állami népiskola van, va­lamennyi igazgató, ha pedig az iskolák nincse­nek külön igazgatótanitó vezetése alatt álló körzetekre fölosztva, a tanítótestületnek két- három képviselője. A törvényhatósági közigaz­gatási bizottság, amely tudvalévőén 5 állami és 5 törvényhatósági tisztviselőből, továbbá 10 vá­lasztott tagból állott, részben felügyeleti ható­sága volt a törvényhatóság területén működő népiskoláknak, részben pedig véleményező szer­ve a vallás- és közoktatásáéi miniszternek. A népoktatásügy fejlesztésére hivatott népneve­lési bizottságot a törvényhatósági önkormány­zat legfőbb szerve: a törvényhatósági bizottság alakította meg olyképpen, hogy tagjai az iskola- látogatásokkal megbízott egyéneken kivül a törvényhatóság területén létező felekezetek ogy-egy választottja, továbbá az állami és köz­ségi tanitók, valamint minden felekezet tanítói sorából a törvényhatósád közgyűlés által vá­lasztott egy-egy tanító. A népnevelési bizottság hatáskörébe tartozott a véleményezés, javaslás és indítványozás a törvényhatósági közgyűlés­hez mindazokban az ügyekben, amelyeket evég- hől a közigazgatási bizottság hozzá utasított. Ez a rendszer elvben ma is érvényben van. Az iskolagondnokságok tagjait azonban a főis­pán helyett most a járási főnök nevezi ki. A közigazgatási bizottság régi hatásköre részben az országos, részben a járási hivatalokra szál­lott át, hasonlóképpen a népnevelési bizottsá­goké is, minek következtében a bürokrácia ha­tásköre az önkormányzat rovására lényeges ki- terjesztést nyert. Az iskolaügyi önkormányzat egyedül megmaradt tűzhelyei ma a felekezeti iskolaszékek,^ de tudjuk, hogy a bürokrácia ezeknek törvényes jogkörébe is állandóan be­avatkozik és olyan jogokat vindikál magának, amelyek a törvény értelmében nem illetik meg. (Folytatása következik.) cimborák Irta: Rácz Pál Csutaky bosszús lett. — Feladjuk a levegőbe. Mároky mosolygott. — Na, cimborám, te költő vagy, ird meg. Csutaky elővette a gyűrött papirt és három egyenlő részre szakította. — Hát hogy is legyen csak? — Én nem tudom — vonta meg a vállát Má­roky. — Ezt te tudod jobban. Én csak annyit mondok, hogy ha jól megírod, rákötjük ezekre a gömbökre és szétengedjük a világba. Ha je­lentkezik asszonynak való, itt a kezem, elve­szem. — Igazán? — örvendezett Kutacsy. — Mérget vehetsz rá — biztatta Mároky és átnyújtotta kezét a fényes, bütykös asztalon. — És ha hárman jelentkeznek? — sunyitott Csutaky ravasz képpel. Mároky Ábris meghökkent. — Akkor?... Akkor?... Hát akkor válasz­tunk. Kutacsy tiltakozott. — Nem választunk'... Válassz te magad­nak ... Talán, hogy még engem okolj később, ba nem sikerül?... — Hát tán magadnak nem választhatnál a báromból egyet?^ — Nem. — Hü, de kurtán mondtad — elégedetlenke­dett Csutaky. Kutacsy komor lett, — Szerelmes- vagyok. — Persze el is felejtettem. Márokyt ismét kellemetlenül érintette ez az ügy. — Hagyjátok már... Csutaky lerágta az irónja végét, mire elké­szült. — Azt mondja, hogy azt mondja... „Azon leányzót, akihez a szél e léggömböt elviszi, fe­leségül veszi Mároky Ábris földbirtokos, ha ő is úgy akarja. Jelentkezői a Reszeg melletti Má- roky-tanyán“... Á Kutacsy arca felderült. — Pompás, nagyszerű! Csutaky büszkén szemlélte érne irodalmi alko­tását. — Jó lesz? Mároky helyben hagyta, — Jó\.f Ennek az örömére kocintottak. — Most pedig kössük fel a három léggömbre. Csutaky befelé nevetett. Kutacsynak is tet­szett ez a lánykérő. Ügyetlenül kötözte oda a papirt az egyik léggömbhöz, mialatt a másik két cimbora is elkészült eggyel-eggyel. Aztán kibotorkáltak a holdvilágos nyári éj­szakába, a keresztutra. Szép, csendes idő volt. Mároky mókás ünnepiességgel osztotta szét a gömböket. Szertartásos mozdulattal emelte fel kezét és elengedte a zsineget. — Menj és hozz jó szerencsét!... Nem tudott egyebet kitalálni. — Asszonyt a házhoz! — kurjantott Kuta­csy és ő is elengedte a gömböt. A legszellemesebb volt még a költői hajlamú Csutaky: — Hé lányok! Ébredjetek! Jó parti lóg a le­vegőben! ... És felemelkedett a három gömb. Mindhárman feszült nyakkal néztek fel a holdvilágos magas­ságba, ahol a három léggömb három felé imbo- lyogva udvarolt a laposarcu vén holdvilágnak. A cimborák úgy látták, hogy örömében még az is nevetett... * Harmadnap Mároky ragyogó arccal állított be a keresztuti kocsmába. — Fiuk! Megjött az első! Diadalmasan mutogatta a levelet, melyben az ismeretlen leányzó bejelenti, hogy a léggömb éppen a házuk kéményére szállott e ezt ő Isten ujjának tekintve, örömmel ajánlja fel kezét az ismeretlen gavaJérnak, akiről feltételezi, hogy ba nem is nagyon szép, de csinos fin... Kutacsy Csutakyra nézett, — És mikor jön? — Huszonharmadikán. Azt irta, hogy huszon­barmadikán. Csutaky lesütötte a szemét. — Na, mit szóltok hozzá? — Semmit — vonta meg vállát mind a kettő. És már is búcsúztak. Jókor reggel volt az idő, csak egy pohár papra morgóra tértek be. Sietős volt az ütjük. Estére Mároky Ábris v erejt ékes lovon érke­zett meg a, keresztuthoz. A cimborák már vár­tak rája. — Képzeljétek! — áradozott Mároky — meg­jött a második levél i«. Valahonnan Tószegről. Pont a házuk kéményére szállott... Azt Írja a kislány, hogy 6zőke és gazdag ... ée hogy jön-..* Kutacsy ismét a Csutaky arcát kutatta, — És mikor? — Huszonharmadikán ... Csodálatos, hogy huszonharmadikán... Ennek az örömére nagyot ittak 6 csak reg­gel felé oszlottak szót. Ez volt főként az oka, hogy nagyot csodálkozott Kutacsy, mikor dél­ben a reszegi postán szembetalálkozott cimbo­rájával, Csutakyval. — Mit keresel itt? — És te? Kutacsy háthavágta Csutakyt. — Te!... Valdd be!... Csutaky összehúzta szemét és fojtogató kaca­gást gyömöszölt vissza magába. — Nem vallók be semmit... Kutacsy levelet hüzott ki zsebéből. — Ha bevallód, én is bevallom... Itt a har­madik levél... Most akarom egy barátomnak feladni Rozsosra... hogy küldje el onnan Má- rokynak. Csutaky elámult. — Hát te is? összebújtak. — Tudod, mindjárt észrevettem, hogy az el­ső levelet te küldted. Ráismertem a fogalmazá­sodra ... Gaz fickó vagy, hogy engem bele nem avattál. így most én is küldetek egyet... Kutacsy megtört. — Én meg Kálnáról, de ez már a negyedik lesz. . . Jót nevettek. Kutacsy egészen fellelkesedett. — Én még elküldetek vagy négyet, ötöt,... Budapestről legalább hármat... Mind huszon- harmadikára fog szólni... Olyan murit csapunk Ábrisnál, hogy no... Csutaky a mellét verte, hogy meg ne fúljon.-— A végén mégis csak hárman leszünk a la­komához ... Hej, hogy fog Ábris dühöngeni!... Te!... még agyonlő ... Ezekután nem csoda, ha két nap múlva Má­roky sáppadt arccal ereszekedett le a kocsma- asztalhoz. — Fiuk, itt valami babonaság történt. Néz­zétek, eddig kilencen kapták meg a három lég­gömböt ... Ez valami boszorkányság... Mind a kilenc bejelentette érkezését... — Mikorra? — rohant rá kérdésével a két cinkos. — Huszonharmadikára ... Csodálatos, de hu- fizooharmadikára... Kutacsy mélyen nevetett. — Akkor legalább kedvünkre kimulathatjuk magunkat! Mároky azonban nem nevetett. — Hagyjatok békét!... Mit csinálok én eny­nyi fehérnéppel? Csutaky kurtán vigasztalta. — Semmit, — De számítsd! — fordult hozzá a túlságos sikertől megszeppent ember — kilenc láuy, aki egy se jön maga. Kilenc mama, az már tizen­nyolc s lehet, hogy olyiknak még az apja is eljön háztüznézöbe... Valóságos leány vásár lesz itt... A két cimbora gyászos komolyságot erőltetett magára. Egyik is, másik is vigasztalni próbálta Ábris t. — Ne busulj, cimbora! Ott leszünk ám mi is! Mit gondolsz, hogy magadra tudnánk hagyni ilyen bajban?... Oh, akkor rosszul ismersz minket, Ábris! De meg aztán nem kell annyira megijedni, hiszen katonatiszt voltál s szembe­néztél sokkal halálosabb veszedelemmel, mint amilyen kilenc menyaeszonyjelöJt és kilenc le­endő anyós... Mároky hevesen vágott közbe. — Az más, a háború az más, vágott közbe. És kérdöleg fordult a két cimborához: — De azért nagyon kedvesek lesztek, ha el- jösztök, hiszen magam meg se tudnék mozdulni a házban, mikor még rendes szakácsnőm sin­csen. Kutacsy és Csutaky összemosolyogtak, majd ráemelték poharukat az elkeseredett Márokyra. — Éljen a szerencsés vőlegényjelölt! • Mároky azonban felugrott. Lesöpörte poharát a bütykös asztalról és kirohant. Utánanéztek. Az erdőnek vette útját, Kutacsyból kitört a kacagás. — Te, ez még világgá bujdoeik a tréfa miatt.. * A fiatal özvegy mosolyogva nézett Kutacsy- ra. A virágos hárs alatt ültek, a langyos ár­nyékban. Kutacsy idegesen mozgatta hegyeske bajuszát, és kacagtatóan könyörgött: — Joláuka, édes, legyen a feleségem! Az özvegy hanyagul dobta hátra magát a vesszőszékben és iDgerlően nevetett, — Hányadszor szerelmes már maga belém? Kutacsy számolni kezdte: — Vagy hatodszor. ■— Szóval eddig ötször ábrándult ki belőlem. — Ügy van. — S"mi okozta ezt a hatodik felJángoláeát? — őszintén bevallom, az uj ruhája. Ebben az uj ruhájában sokkal szebb, mint. valaha! Szenteskeyné elkomolyodott, — Lássa, lássa, Kutacsy, milyen kevés k;!! maguknak ahhoz, hogy valakibe béleszereésnek és mennyivói kevesebb, hogy kiábránduljanak! Kutacsy védekezni próbált. y.'ge követ! v.v’k.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents