Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-14 / 11. (3121.) szám

4 műméi T>^GAI/V\AGV.ARHIRLAE> 1933 január 14, motabuit Kisgyermek halálára Bartal Katóba és Gundel Mária tragikus halálát egész Budaipest megrendült lélekkel gyászolja. Barlai Katóka temetéséről vala­mennyi magyar lap megható tudósításokat; benői, a kis Gundel Mária haláláról ugyan- csak a legmélyebb részvét és kegyelet hang. ján ír. A ..Budapesti Hírlap*' tegnapi szá­mában egyenesen a vezércikket szentelte ennek a minden tiszteletünkre érdemes tö- megérzésnek a méltatására, amely e fájdal­mas diákiragédiiával kapcsolatiban úrrá lett . a magyar fővárosom A Budapesti Hírlap meleg szívvel megirt cikkét alább közöljük; Ért© reszketett nyolc napon át egész Buda­pest. Reggeli és esti lapokban elsőnek keres- . ték az emberek a híradást: mi van a kis Gundel Máriával? Ismeretlenek telefonáltak, üzentek, jöttek, tolongtak, tanácsoltak, imád­koztak, liogy a jó Isten vegye oltalmába ezt a kislányt, amint aléltam küzd a halállal láz- álmainak fehér vánkosán. A kórháziban nya­valyájuk gyötrelmei közepette szenvedők és uagybetegek kérdéseikkel faggatták orvosai­kat, ápolónőiket, mi van a kis pácienssel a különszobában. Hivő lelkek, mintegy a ma­guk őrangyalát küldték el a kórházi ágy mellé, védő karddal, aranyos páncélban, ahogyan Gerhardt Paul dalolja, őrségül min­den veszedelem ellen. Budapest, a cinikus, szívtelen Budapest ellágyult, könnyezett és most. hogy utolsót sóhajtott a ‘kicsike, meg­rendült gyásszal veszi körül a fehér ravatalt. Érdemes eltűnődni e különös jelenségen. Kell. hogy oka legyen. Elvégre minden órá­ban történnek katasztrófák. Sőt a napi kró­nika már nem egyéb, mint szerencsétlensé­gek, balesetek, tűzveszélyek, járványok, ösz- szeomlások, családi pusztulások egyhangú lis­tája. Gyermekek, aggastyánok is hősei az öngyilkosok rubrikájának, avagy áldozatai elemi csapásoknak, sőt történnek tömegsze­rencsétlenségek, anélkül, hogy fölráznák ri­deg nyugalmából ezt az önző. edzett, kiábrán­dult Budapestet. Hogyan és hennát mégis ez az egyetemesen kitörő aggodalom, részvét és siratás?! Hiszen, csak olyasmi történt, ami — sajna! — nem is olyan ritkán történik, hogy egy gyermek, édes. kicsi gyermek, mint any- nyi más csöpp vértanúja a világváros meg- ŐTült ritmusának szállt föl a mennyekbe mialatt a felhők között el-eltünedező szár- nyacskája után jajveszékelve néznek szülők é3 testvérek ... Ezek mellett máskor csakha­mar kíváncsiság nélkül siet dolga után az ucca n épe... De a jelen eset szivén ütötte egész Buda­pestet! • .->■! Miért? Nos, ez az egyetemes gyász kitörése Bu­dapest legnemesebb lelkének. Mert hiába gúnyos és romlott társadalmi arculata, szíve mélyén megőrizte az eszmény tiszteletét és jelképeiben respektálja mindazt, amit hét­köznapi életében megtagad. Városa a termé­ketlen házasságoknak és halmozott válópö- röknek, elszakadt, lázadó gyermekeknek, egymást gúnyoló szülőknek, svihákul mula­tós nagyapáknak, — igen, ez a Budapest mégiscsak ellágyul, ha egy tiszta családi élet szimbólumában megjelenik előtte mindaz, amire jómaga képtelen, amitől elesett s amit önkéntelenül óhajt, elvesztett paradicsomról álmodó Ádámja korunknak. Mert a legs'za-J badosabb lélek zugában is melegít valami; honvágy a tiszta tűzhely után, respektus a tiszta férj, a tiszta feleség iránt, hódolat az egyszerű polgári erény előtt. E nagy város rengetegében sok tiszta családi élet virul ismeretlenül, hiszen — a dolog ter­mészete szerint — csak a botrány kerül a nyil­vánosság elé, de a Gundelék patriciusi dinasz­tiája közismert szimbóluma a családi boldog­ságnak. Nevük ha’latára szeretet és tisztelet mosolya jelenik meg az arcokon. Apa, anya — gyönyörű emberpár, tizenhárom gyönyörű gyermekkel áldotta meg frigyüket a jó Isten, de ezek közül kettőt visszakért, az egyiket, a kis Máriát ma reggel. Nemes jóság, odaadó munka, élő vallásosság, tevékeny emberszeretet teszi ki lényük legjavát. Nem a könnyű techni­kával elérhető népszerűségről van szó, amikor konstatálni kell, hogy Gundel Károlyt és főn­kül t lelkű hitestársát egész Budapest tiszteli és szereti, mindenki, akár ismeri, akár nem is­meri személy szerint. Mindenki a magáénak érzi a Gundel-családot, mert tiszta, nemes és jó­ságos. Ez a legszebb diadala a polgárnak, egyben előkelő vallomása a közösségnek, amelynek fia! Lám, Budapest jobb, sokkalta jobb a hírénél. De távol legyen tőlünk, hogy a polgári erény­nek kijáró koszorúval akarjuk vigasztalni a zo­kogó szülőket; nem ez a perce, nem ez a helye az ilyesminek. Ami virágunk van, az mind azé a kis koporsóé!... Mi csak észre akartuk venni Budapestnek, ennek a mi drága, bűnös, szeretett városunknak titkát, szivének leplezett érzé­kenységét, hódolatát a szeplőtlenség előtt, hon­vágyát a tisztaság eszménye után, mert tudjuk, hogy lelke magasra hivatott, mig — Madách- csal szólván: — ,,büne a koré, mely szülte öt“. Ezt érezzük át, amikor egész Budapest együtt gyászol szernofényóvel, a Gundel-házaspárral, mig a kis Mária megdicéőülten. liliomszállal át­tetsző kezében az Ur elé lép, aki azt mondotta: Engedjétek hozzám a kisdedeket!...“ Ami a szociáldemokráciától elválaszt... A Prágai Magvar Hírlap párisi ludásiiájának elmondta EDOUARD HERRtQT volt francia minisztereinek Mikor a tavaszi váíasztásolv váratlanul baloldali többséget hoztak a francia parla­mentnek, melynek vezetőpártja ismét a tradicionális bal-röpuhiikáaus „parti radi- cal-sooialiste“ lett Edouard Herriot-val az élén, sokan azt várták, hogy ez a régi baloldali kartellnek ujjáébredését, s vég­eredménybe® a radikálisokkal! rokon, és velük hosszú évekig, sőt a választások tartama alatt is szövetségben álló szo­cialista párt politikai vezetőszerepét fog­ja eredményezni. Ezeket meglepte a for­dulat, hogy Edouard Herriot ellenkezőleg egy. a középpel való koncentrációra hajlott, s inkább a polgári egység hívének, mint a marxizmus utcsiinálójának mutatkozott 'miniszterelnöksége alatt. Akik, mint e so­rok Írója közelebbről és régebb ideje isme­rik Herriot volt miniszterelnököt és kül­ügyminisztert, a radikálszociialzmus régi és elvhü apostolát, azok tudják, hogy Her­riot most is csak régi politikai meggyőző­déseit követi, ö maga már évekkel ezelőtt a következőkben magyarázta meg e sorok Írójának álláspontját a szociáldemokráciá­val szemben. Nem képzelhető el súlyosabb tévedés annál a — sajnos — meglehetősen elterjedt fö’fogás- nál, hogy a francia „radiea'isme sociale“ vala­mi szemérmesebb fajtája a marxizmusnak s at­tól csak abban különbözik, hogy gyávább és határozatlanabb, megalkuvásokra hajlandóbb, mint a céhbeli szocialisták. Ha ez igy volna, régóta nyiltan marxista lennék. De nem vagyok az, mert egyáltalán nem vagyok a dogmák em­bere és nem tartózhatom tehát egy vakon dog­matikus párthoz és nem vagyok azért sem, mert a szocialista dogmát lényegében nem tudnám magamévá tenni. Nevezetesen, ami az egyéni­ség megtagadását, föltétien alárendelését a pártnak és egyben az egyéni vagyon teljes el­törlésének követelését illeti. A magánvagyonon alapuló gazdaság rugal­mas, fejlődésre képes, mely egyre változik a változó idővel. Valaha szerves járuléka volt a rabszolgaság. Később a jobbágyság, a mi időnk­ben a bérmunka. Ahogy a fejlődés megszüntette a rabszolgaságot, megszüntette a jobbágyság intézményét fe, nagyon könnyen lehet, hogy meg fogja szüntetni az intézményes bérmunkát i«. Mint radikálszociaüsta., anélkül, hogy elfo­gadnám a marxista dogmákat, magam is meg vagyok győződve arról, hogy a magánvagyon koncepciója, mint ahogy egyre változott a múlt­ban, változni fog a jövőben is a mindenkori gazdasági és szociális szükséglet szerint. Nem tudom azonban elfogadni azt a konoep­! ciót, mely az emberiség jövőjét minden vagyon kommunizálásában, az egyéni birtok és az egyé­ni szabadság teljes eltörlésében látja. Én álta­lában mindig azt vettem észre, hogy az idevo­natkozó marxista expozék hasonlithatatlanabbul erősebbek a tagadó részeikben, mint a poziti­vekben, amikben nem rombolásról, hanem épí­tésről van szó. Ha leromboljuk a magántulaj­dont annak kinövései miatt és elvesszük az egyén jogát a saját birtoka fölött, 6Őt még azon birtok- vagy jogtárgyak fölött is, melyeket ő maga alkotott meg, azzal megállítunk minden egyéni iniciativát, mely pedig a társadalmi fej­lődésnek és minden egészséges politikának egyedüli alapja. Hiszen az ember élete oly rö­vid, hogy a birtokolás valójában amugyis csak időhöz kötött haszonbérletet, jelent. Á marxis­ták álláspontja azonban a magántulajdonnal szemben valójában egy hitvallásos álláspont és én hitvallást a politikában nem gyakoriok és nem tudok arra a puszta föltevésre építeni, hogy milyen lesz száz, vagy kétszáz év múlva' az egyénnek és a köznek a viszonya, A kollek­tív tulajdon tana dogmatika, én pedig minden dogmával régen szakítottam. Másik dogmatikus tétele a marxizmusnak az osztályharc. Nos, mióta a nagy francia forrada­lom végét vetette a privilégiumoknak, azóta én egyáltalán nem hiszek abban, hogy kü'önbözö osztályokra bomlana egy ország népe. Dolgozó embereket látok magam körül és nem osztályo­kat. Osztálypolitika — osztályharc, ezek ké­nyelmes frázisok tömegszónokok használatára, de a valóságnak nem felelnek meg. Hogy a bér­munka intézménye megszűnjön, ennek szerintem az az útja, hogy a bérmunkás helyzetét javít­suk és nagyobb részt adjunk neki a termelt ja­vak élvezetében. Mint ahogy az emberiség a rabszolgaságtól áttért a jobbágyságra s a jobbágyságtól a bérmunkára, miért ne térhetne át valamikor a bérmunka intézményéből a munkarészesedés szervezetére? Hiszen a terme­lési szövetkezetek máris nagy eredményeket ér­tek el, és ahogy a nagy francia forradalom föl­szabadította a parasztot, úgy fölszabadulhat az idők folyamán a munkás is. Nem célravezető tehát szónoki an ti tézisek kedvéért állandóan szembeállítani proletariátust és kapitalizmust, melyek a valóságban legkevésbé sem ellentéte­sek, sőt pontosan el sem határolhat ók, hanem ellenkezőleg, közel kell őket hozni egymáshoz a közös munkában. A demokratikus ideológia nem lehet dogmatikus és nem lehet merev és nincsen köze a céhbeli marxisták propagandára oly igen alkalmas általános frázisaihoz, melyek kitünően hatnak a tömegek képzeletére, de a valósághoz semmi közük és a gyakorlatban jóra nem vezetnek. Benedek Károly. ■ ■■■■■■■■■ihí i mii mii' mirBii—i mi ii i mm wti np'"n~ ~-i mníwnMiTffi sor Ajánlja IC Közti a .^Nagyasszonyt** nőismerősei A fasiszta Olaszország ismét eltüntetett egy tavat a föld színéről Az ASrsa-tó megszületése és haíála - 50 ezer hold uj termőföld a világ legmodernebb kísérleti termelő telepe számára Aibona, január (A P. M. H. munkatársától.) Róma fölött és Róma alatt, Sziciáliában, ép- penugy mint Észak-Olas zarsziágban, Istriában, a fasizmus nap-nap után uj területeket hódit meg: termőfölddé varázsolja aiz eddig termé­ketlen földet, hogy fiai megművelhessék. Csak most nemrég avatta fel Mussolini ,,Lit- toria“ telepes-városát, amely évezredes la­pos, ingoványos, most kiszárított területen született meg és máris újabb ezer és ezer hold termőföldet hódit meg az emberi tudomány és szívósság az Uj Itáliában. Az uj ,,Littoria“-val a térkép egy uj város­névvel lett gazdagabb, — de itt, Istriában, a Monté Maggiore aljában most egy egész hatalmas tón tűnik el a térképről, lápjai­nak, vízmosásainak, suttyóinak egész há­lózatával. Az Arsa-tó, amely Fiamona fölött az Arsa fo­lyóból szélesedett ki, a negyvenöt kilométer hosszú völgyben, már meg is kezdte a tenger­be ömleszteni óriási víztömegét, több mint ti­zen két millió négyzetméter területen és a többi, vízmosásos, de most lecsapolt terüle­tet is hozzászámítva, itt, Istriában, rövid időn belül több miiül ötvenezer bőid uj termőföld születik meg- Ez is a fasizmus nagy müve, a „nagy bonifica“ szerves része, amely célul tűzte ki, hogy minden talpalatnyi őrületet ter­mőfölddé varázsol az országban. Mór négy esztendeje folyik itt, az Arsa-tó körül e gigászi munka: az emberi elme, a tudomány legmerészebb1 vállalkozásainak egyike. Egy egész nagy tavat eltüntetni, belevezetni a tengerbe! A terv maga nem uj, már százötven év előtt is foglalkoztak vele, de megvalósítani eddig senkii sem tudta. A fasiszta kormánynak is egész hegyeket ke Jeti átfuratnia, alaguta­kon át, közel öt kilométer hosszúságban medret vájni a sziklákba, ahol a tó vize le­folyhasson. És ezt az alagutat a hegynek tenger felé né­ző oldalán kellett elkezdeni, onnan befelé fúrni, mert máskülönben a víz rögtön a mun­kások sarkába nyomult volna. A tenger fe­lől közeledett tehát az alagút a tó felé, kan­nákon, földalatti barlangokon keresztül, ame­lyeknek agyagos, vízmosástól omladozó falát fagerendákkal, vasbetonnal kellett megerősí­teni, nehogy beomoljon a lezuhanó ártól. Min­den egyes méter több mint ezer lírába ke­rült, de volt terület, ahol tízezer líránál is több költséggel járt égy méternyi alagut-rész és ahol naponta az egész munkássereg nem tudott harminc centiméternél többel! előrejutni. Közben százötven vüz-elzáró gátat is építettek a hegy,} zuhatiagok miatt, amelyek miind a tó­ba ömlőnek­A földalatti alagút utolsó, elzáró részét, az utolsó sziklafalat, ünnepségek között most robbantották fel. Százszámra özönlöttek ide, az uj csoda színhelyére, az autók és tízezer, számra a hegytliakók: férfiak, ifjak, aggok, asszonyok karon ülő gyermekeikkel. Az utolsó elzáró sziklafal alá huszonnégy dinamitpatrónt helyeitek el négyes sorban, úgy hogy az egyes aiknák félperces időközök’ ben robbanjanak fel. Két perc alatt az egész sziklafalnak le kellett omtania,, hogy megnyíl­jon a nagy levezető csatorna, amely a hegyek métoén át indítja el a tó áradatát a tenger fe­lé. És amikor a szörnyű robbanások moraját visszaverték a hegyek, az alagút bejárata sza­bad lett s egyszerre elkezdett fodrozódni az Arsa vize, amely megindult a Carnaro felé, hogy a több mint tizenhárom millió köbmé­ter vizel tizenöt nap alatt elnyelhesse az Ad­ria. óránként csak egy centiméterrel apad a tó, amelynek hullámai attól a gigantikus erő­től, amely az alagútba szívja, egyre zavaro- sobbak lesznek ... És mikor már lezuhant a tengerbe az egész Arsa-tó vize, újabb műn,ka vár még a munkás-légiókra: a mér­nökök előre kidolgozott tervek szerint csator, naihálózatot építenek, amelyek állandóan le­vezetik majd a hegyi patakokat és a talajvi­zet, hogy a jövőben a természet és a vadvizek semmiféle szeszélye se okozhasson többé itt zavart a termelésben . . . Mert az Arsa-tó, a tervek szerint, a világ legmo­dernebb kísérleti termeüő telepe lesz. Itt, a hegyek közé ágyalva, a szelektől, külö­nösen pedig a bórától védve, a déli nap min­den melegétől táplálva, a legritkább termé­kekkel fognak majd kísérletezni ... Egy óriási, nyitott „üvegház“ lesz az egykori Ar­sa-tó . . . Az egész terület pedig az olasz ál­lam tulajdona marad. Egykori tulajdonosa, Lazzarini Battiala gróf, aki az államnak átengedte bonifikációs célokra, csak azt kérte, hogy ott lehessen a tó levezetésének ünnep óén. Többet is megen­gedtek neki: ő gyújtotta meg villamos készü­lékkel, a dánamitpalrónokat, amelyek az alag­út utolsó válaszfalát lerombolták, hogy az óriá­si víztömeg elindulhasson a tenger felé. Ez­zel a gesztussal az olasz gróf jóvá akarta ten­ni egyik ősének bűnét- A legenda szerint ugyanis egyik ükkapja, aki földesura volt e vidéknek, harcban állott szomszédjával, egy osztrák nemessel. Akkoriban az Arsa csak folyó volt és nem tó. És a folyó választotta el a két földesur birtokát. Egy éjjel az olasz gróf, csomósaival ellensé­gének földjére hátait és gyűlöletében elzár­ta a folyó útját az egyik völgy torokban, mégpedig egy hatalmas bóka lenyúzott bőrével. A folyó, miután szabad lefolyását a tenger felé elzárták, megrekedt, egyre nőtt, amíg csak él nem öntötte az egész völgyet . . . így született meg az Arsa_tó, amely aztán egyre nagyobb lett a hegyi patak leomló árjától! De most, a kései utód gombnyomására a di- namitpatrónok felrobbantak, megnyílt a szik­lákba vájt alagút, amely a Carnaro felé ve­zeti az Arsa vizét ... és ki tudja, amikor le­folyt, nem találják-e meg a völgy torodban a bika évszázadokkal ezelőtt lenyúzott bőréi? A tó-levezető alagútnak a tengerre néző ré­szén éppenugy, mint a tó felé épített falán már felállították az emléktáblákat is: a „Fascio“ jelvénye, Ist*ria címeire, a Savoyai kereszt és Szent Márkus oroszlánjai láthatók rajtuk. De az ősz Lazzarini Battiala gróf külön is felhívja rá figyelmünket: — Szent Márkus oroszlánja az Istnia félé néző oldalon nyitott könyvet tart karmai kö­zött.. A Carnaro felé néző részen azonban Szent Márkus oroszlánjának könyve . . . zár­va van! ... És sokatmondóin mosolyog ősz szakál­lába. BaJfla Ignác. A RUSZINSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA MUNKÁCSON: Hétfő: Luxemburg grófja. Lehár-operett. Filléres előadás. Kedd: Angyalt vettem feleségül. Operett. AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ HETI MŰSORA: Szombat, vasárnap, január 14—15-ón: A SZENVE­DÉLYEK VIHARA. Emil Januings, a kor nagy színésze egyik legnagyobb szerepében. Part­nere: Ana Ste®. Hétfő, kedd, szerda, január 16., 17.. l&án: A MEG­SZABADULT AFRIKA. A Trader Horn test- vórtiImije. A legújabb ée legizgalmasabb expe­dícióé kailandifilm a legsötétebb Afrikából, bennszülöttekkel és fenevadakkal. Csütörtök, péntek, szombat é& vasárnap: Joe May, a Hindu síréin!ók, Szerelem tragédiája stb. nagyfiltmek világhírű alkotójának nagysikerű hangosfilmje: KETTEN EGY AUTÓBAN. A legszebb és legkedvesebb, legmuhteágosobb fiilmoperett- Főszereplői; Sohneider Magda és Verebes Ernő. Szombat és vasárnap, január 14. ős ló-én délután fél 3 ómkor: SOS (Mentsétek meg lelkeinket). Pná- raa a vihanzó tengőre®. Főszereplői: Alfonz Fvy.l- l*nd ée Liáné Haíd Vasárnap, január 15-ón délelőtt 11 őrokoT gyer­mekek részér# az ARANYVIRAO. Gyönyörű gyér* ^ok-mese.

Next

/
Thumbnails
Contents