Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-01 / 1. (3111.) szám

1933 január 1, vasárnap.

^J«CT-MAtíJARHlRLSIÍ

11

SzmHÁzKönWKobTum.

A „HARMÓNIA" DISZHARMÓNIÁJA UTÁN

Berlini nyomozás a nagy Molnár-bukás ügyében

Mit mond a németek egyik legkiválóbb dramaturgja — A mai színházból hiányzik a „lélek**, a „költő** — A közönség színeváltozása, a szerzők kapkodása — Felvonul a fiatal nemzedék

Irta: HUNGARICUS VIATOR

Berlin, 1932 december végén. Valami egészen különös, meg lépőén váratlan eseménynek voltam e súlyos 1932-es év búcsúzó 'hónapján Berlinben szemtanúja.

A modern sziniházélet világviszonylatban is legismertebb, legnépszerűbb Íróinak egyikét, aki német földön otthonánál is mélyebben vert gyökeret s akit berlini irodalmi és művészi körökben Budapestnél is jobban értékeltek és becsültek, Berlin sajtója ridegen, hidegen, egyetlen kézcsavarintással kivégzett.

Azaz, — álljunk meg egy pillanatra — nem olyan tehetség, nem olyan irodalmi hatalmasság a magyar Molnár Ferenc, akit egyetlen tévedés és némi gáncsvetés után földre ejtve, egyúttal két vállra fektethetne akár három ország tucatnyi kritikusa is.

Igen, — megtörtént á csoda, Molnár Ferencnek Harmóniája Berlinben megbukott, ámbár ma is vitatkoznak és vitatkozhatnak is fölötte —, hogy tulajdonképpen miért?

S ha öt-hat év előtt, gondtalanabb idők, kevésbé ideges atmoszférájában került volna ugyanezen darab Berlinben színre, vájjon ugyanolyan szigorral kezelték volna Berlin mindenható kritikusai, mint ez elkomorult idők mind követelöbhé vált korszakában? Félreértés elkerülése végett ez utóbbi megállapítás nem e sorok írójának véleménye, ám komolyszámiba vett színházi emberek magánbeszélgetés közben odavetett olyan .megjegyzése, mellyel

nem a Harmónia Szerzőjének hanyatlására, de az idők, a színházi idők hatalmas változására céloztak a bírálók.

, — Tehát a Harmónia bukását is az általános színházi krízissel hozzák önök kapcsolatba?

' — Nem. Színházi krízis tulajdonképpen nincsen, — mondják — vagy legalább is nem fe- uyegetne, ba nem léteznék köHőkrizis. Világosabban kifejezve: ha nemcsak szerzők, de költők is feltűnnének a világirodalom szürkére borult egén.

A huhás telki háttere

A nagy viharból, mely körülötte napokig zajlott, láthattuk, hogy e rohanó időkben sem olyan egész könnyen elfelejthető, hétköznapi színpadi epizód, gyerünk tovább-eset ez a berlini Molnár-bukás, hogy — különösen mi magyarok — egykönnyen napirendre térhessünk felelte s ne igyekezzünk azokat a Molnáron kívül eső lélektani okokat is kivizsgálni, amelyek lehetővé tették, hogy ez a hatalmas irodalmi fatörzs, melynek ágas-bogas lombozata alá a földkerekség minden színháza, igazgatója, dramaturgja, rendezője, szereplője, — kicsinyje-nagyja oly szívesen bujt — egyetlen fejszecsapásra meginogják, felbukjék. Valami más, valami rejtélyes lelki oknak kellett itt közbe játszania, hogy ez a képzelheletlen eset megtörténjék és Molnár világpresztizs-én csorba eshessek.

Valakivel, az esethez közelálló valakivel beszélnem kellett, — nem éppen a Harmónia diszharmóniájáról, mint azokról a körülményekről, színházi — mondjuk szerzői válságról, melynek az idei Molnár-darab elbuktatá- sában főrésze lehetett s arról az egészen különleges színházi káoszról, melyet ez-ek a nagyot változott idők teremtettek s melyből csak általános feleszmél és vagy a várva-várt uj zseniköltő megszületése utján fogunk kilóból hatni.

Utam a színházi fészkek fészkébe, Berlin legirodalmibbnak elismert színházába, a líeinhardt-nevelte Deutsches Theater-be. a német színházak értékben, súlyban, tekintélyben egyik legismertebb s legelismertebb dramaturgjához,

B a-rth-W ebre n&lp-h o r vezetett:

— A színházról, erről, a mindig, mindenhol, mindenképp aktuális témáról szeretnék önnel, a légii le léke sebbel beiSzélni, a múltról, a

jelenről és természetesen a kilátásokról, a reményekről.

A berlini színházak helyzete

— önt elsősorban valószínűleg Berlin színházai s nem, mint olyan általánosságban a német színpad fogja érdekelni — válaszolt Barllh-WehrenaLp — ámbár a másikra nem lesz nehéz következtetnünk. Maradjunk tehát egyelőre Berlinben, melynek régi vidéki színházid lógató közönsége idők folyamán lassan elmaradozott, a konzervatív elemek elhullása, a politikai és közgazdasági állapotok megváltozása folytán a vidéki ember fővárosba csak üzleti ügyeinek lebonyolítása végett jön, szórakozás céljaiból igen keveset jut Berlinbe s ha két-három, napot itt is tölt, dolga után lót-fut s boldog, ha ügyei végeztével hazasiethet.

Ma már azzal is megelégszik, hogy vidéki Színháziakban kapja irodalmi táplálékát, otthoni városában élvezze a fővárosi színházak slágerdarabjait.

— Mert a vidék is már csak a kipróbált ütőkártyákat veszi át, tálalja színházra mindig éhes, a berlininél tulajdonképpen sokkal hálás a bb vidéki közönségének. S ez érthető is, hiszen a fővárosnak száz más látnivalója van, a vidék legfőbb szenzációja, legfőbb tématárgya mégis csak a színház. Berlin változatos műsorra ma már nem vet ügyet, lehetőleg szériákban dolgozik, illetve dolgoznék, ha nem zsugorodnának ezek is már mindinkább szükebbre.

Nem olyan régen még három hónap volt & színmüvek átlagélettartama, ma örülnünk kell, ha egy darabbal egy-két hónapot ki tudupk húzni.

Operettek azelőtt egy évig is, ma legjobb esetben félévig, ha futnak, vagyis rövid néhány esztendő alatt felére zuhantak a siker- lehetőségek.

— A szerzők idegesek, spekulálnak, abszolút értékeset nem mernek, vagy nem tudnak teremteni, félnek, hogy csak erkölcsi sikert érnének el, az általánosnak vélt Ízléshez sietnek egymást túllicitálva alkalmazkodni s pont az ellenkezőjét érik el annak, ami után futnak, kasszasiker helyett kettős bukásban van részük.

Keressük az uj utat!

— Mi Színházi emberek napról-napra türelmetlenebbül nézünk körül, keressük-kutatjuk, hol a költő, hol a várva-várt irodalmi messiás, aki a régi iskola modernizált követelményei alapján abba az irányba vehesse a közízlést, ahol igazi művészet, szív és értelem, tiszta poézis terem.

— Itt-ott feltünedeznek ugyan ifjú tehetségek, vannak közöttük fanatikusak is, a világáramlat azonban őket is magával ragadja és spekulánsokká, üzletemberekké válnak.

— Nem a .művészet, nem a művészi az irányiadé a színházak mentén, a színházi dolgok tisztára ,.gesohaftismássig“ futnak, óriási a kínálat, tömérdek a salak s legnagyobb hatalom az ügyesen kieszelt reklám. A közönség két dologra helyezi a fősulyt,

vagy valami egészen különlegesen izgató, idegekre ható újdonsággal kell a darabnak rendelkeznie, vagy beérkezett, híres szereplőknek kell benne föllépniük, olyanoknak, akiknek nevétől hangos a világ és zsebeiket arannyal rakta már tele — a reklám. Mert ezeket illik megnézni, az ilyen darabokat látni kell.

— A többire aztán nem telik idő, kedv, türelem és pénz.

— S én mindennek dacára — folytatta szinte prófétai ihlettel a kiváló dramaturg — hiszek a színház felgyógyulásában, a mai egészségtelen állapotok, a ferdére nevelt közízlés megváltozásában, újak, nagyok, erősek, értékek megszületésében. Erősen hiszem, hogy a mindnyájunk által várva-várt nagy Költő valahol már kapuink előtt topog s meglelve a le.kek kulcsát, tágra fogja ismét nyitni a színházak ajtait.

Ma a lélek hiányzik mindenből s ezt nem trükkel, sem agyafúrt ötlettel, — pótolni a legnagyobb rókámmal sem lehet

A kritikusok bűne

, — S ha színházaink válságának eredete

után kutatunk, a mai beteges állapotok egyik lényeges okát, a lelkiismeretlen kritika hibáit sem szabad említés nélkül hagynunk. A mai kritikusoknak három főhibája van:

Első: a tudat.ianság. Második: a befolyásolhatóság. Harmadszor: mert nem azért Írják szikrázó szellemességekkel teletűzdelt kritikáikat, hogy az ügynek szolgáljanak, b«* csiileíes munkát végezzenek, hanem hogy hiúságukat, tetezelgési vágyukat legyezzék, a lekriíizáit müvek hibáinak túlontúl való kiélezésével saját felsöbbségüket emeljék ki, a felsorolt hibák összerakott kockáiból saját lábuk aii rakjanak piedesztált.

— Súlyos, de érzem, őszinte véieménynyil- vánitása felbátorít, hogy most már az újabban világszerte híressé vált magyar színházi szerzőkről is őszinte kritikáját kérjem. — vágtam a dramaturg szavába.

— A magyarok — válaszolta rövid gondolkodás után Wehrenalp —, ha nem is dominálnak, kétségen kívül igen erősen előtérben állnak a világ színpadi piacán. Eltalálták, hogyan kell legügyesebben megszerkeszteni ir- nivalóikat. Vagyis a színházi dramaturgia törvényeit és hatásait kitünően ismerik és ki tudják aknázni azokat a lehetőségeket, melyekkel a mai közönség ízlésére hatni lehet. Ami azonban a magyar szerzők jövőbeli kilátásait illeti, német létemre nem mernék jóslásokba bocsátkozni, sem pedig, isten ments, a Harmónia sorsából szélesebb következtetéseket vonni. Mint mindenütt, a szinház életében is a siker sokat igazol, a bukás ellenben nem mindent bizonyít.

Szemiől-szembe a jövő generációval

Bucsuzáskor a dramaturg előszobájában zsibongó társaságba botlottam.

— íme, — mutatja be őket Wehrenalp —. amiről előbb beszéltünk: a német színházak jövője, a Reinhardt-szinésziskola tanítványai, reméljük: a szép jövő. Velem a múltról s jelenről, ha érdekli, velük a jövőről folytathat eszmecserét. Erről nekik nálamnál hivatot- tabb véleményük lehet. Örömmel fognak, azt hiszem, rendelkezésére állani.

— Hogyne, hogyne, — válaszolják akár rögtön le is mehetünk az iskolaszinpadra.

Fiatal lányok és fiatalemberek, gondtalan, vidám népség. A Deutsches Iheater i kérsz inházában, a Kammerspiele-ben karácsony táján szinrekerlüő , Essig und OeI“ című uj darabban kaptak egérfarknyi szerepet. Bolondul örülnek, hogy nyilvános, komoly, nagy színpadon szerepelhetnek.

Zeg-zugos színházi folyosókon keresztül házi színházukba kísérnek.

A Reinhardt-iskola tagjait, a fiatal német szinészgeneráció legtehetségesebbjeiből, fél- ezerből mintegy negyvenet, hosszas vizsgáltass után válogatják ki. S a Reinhardt-iskola tagjának lenni máris fél beérkezést jelent. A kétéves akadémiai tanfolyam befejezése után szerződésre minden növendék biztosan számíthat s előbb-utóbb, kevés kivétellel, sztárokká lesznek.

Nevük, reménybeli szerepkörük, titkos szerepvágyaik után érdeklődöm- Hallgattam nézeteiket, figyeltem a Kammerspiele színpadán játékukat, beszédük, mozgásuk , külső megjelenésük után lövőjükre próbálok következtetést vonni.

Érdekes lenne, ha beválnék a jóslatom, a német színpad jövő csillagjai között találkoznánk majd némelyikükkel.

Bársonyos hangú, kellemes, bájos megjeler 5éS

napon keresztül -egy évben többet nyújt Önnek a Titán Superette, mint .amennyit kívánhat. Fizessen elő áltaia Európa koncertjeire, színházaira és footbailpálváira — az egész évre ingyen.

Superetteket kötelezettség nélkül bemutatunk;

Praha, Palác Riunione, telefon 231 — 67.

Bmo, Béhounská 22. telefon 382—02.

Bratislava, Stúrova 9a, telefon 3002.

nés Fráulein Ursula von Reibnitz, álmatag- szemü, mozisztárnak való feltűnő szépség Fráulein Kira Berg, s a férfiak közül legtehetségesebbnek, legkomolyabbnak Wolf Zetz- sche urat Ítélem s mint jövendőbeli mozinagyságok Fritz Kosi ing s Erich Horn akadémikusok jöhetnének számi í^^u.

Hosszadalmas volna az iskola tagjaival folytatott, témánként ugráló beszélgetésünk minden részletét felsorolnom, egyöntetű keretbe foglalnom,

meglepett mindenre kiterjedő tájékozottságuk, hazájuk s a külföld színházi irodalmának pontos ismerete, kritikájuk elfogulatlansága s az az öregeket megszégyenítő komolyság, mellyel hivatásuk, pályájuk elé tornyosuló akadályt látják, ismerik, azokkal megküzdeni azonban vasakarattal, elszántsággal bírnak.

Minél tovább időzöm német földön, minél íá- ga-bb körben ismerem meg a béke tizennegyedik évének németéit, annál szilárdabbá válik meggyőződésem, hogy bármennyi súlyt is raktak vállukra, ezernyi farkasvermet ástak kálváriájuk utján, ha ma nem, holnap, ha nem holnap, ezután — fejjel és karral — keresztülvágják magukat mindenen s ha kell, az égboltozatra festik lángoló betűkkel:

— Germauia sei‘s Panier! Si fractus illa- batur orbis, Impavidum ferient ruinae.

„A csehszlovák történelem kistükre** magyar nyelven

írta:R. Vozáry Aladár (Munkács)

A munkácsi ,.Novina“ nyomdavállalat egy könyvet adott ki, melynek címe: „A csehszlovák történelem kis tükre“, — irta: Kamill Krofta (prágai egyetemi tanár, meghatalmazott miniszter, Benes helyettese), magyarra fordította Sas Andor (a munkácsi áll. ke rés k. akadémia magyar tagozatának tanára).

Krofta Sas Andor által magyarra fordított könyvével általános és kisebbségi magyar vonatkozásai miatt külön is foglalkoznunk kell.

A káboruelőtti magyar nemzedék annyit tudott. a cseh némzet történelméből, amennyit a magyar középiskolai (főként gimnáziumi) tanítás aránylag nagy anyagából tanult. Ez azon bán, bármilyen sok is volt más nemzetek iskolai tananyagához képest, nem volt annyi, mint amennyire szükségünk lett akkor, amikor a magyarság — mind a magyarországi, mind a csehszlovákiai kisebbségi — olyan közeli s nagyjelentőségű viszonyba & helyzetbe került a cseh nemzettel.

Az elmúlt 12 év kialakulásának eredménye e vonatkozásban a következő: A csehszlovákiai kisebbségi magyarság harcát a háboruelőtti ma gyár nemzedék vívja, mely nem ismeri kellő részletességgel a cseh nemzet történelmét, — a csehszlovákiai kisebbségi, Trianon utáni uj magyar nemzedék viszont nem ismeri kellőleg a magyar történelmet (arra nem igen, vagy pedig csak kivonatosan és rosszul tanítják), de annál többet tanult a cseh és szlovák történelemből, persze nem eléggé tárgyilagos előtárt sággal, hanem a mai idők egyoldalú beállítottsága álapján.

így tehát- mind a magyar, mind a cseh történelem tudásával, az arról alkotott judiciumával

ff* JQk‘Si#Í.E fflTlfff 1 azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik

igen ^^OFÍ£@I01IoI«IhSE( ■ az előfizetési diáját hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk.