Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-08 / 280. (3093.) szám
VtAOikAR-HÍKliA£> lí«>2 uoeomber 8, csütörtök. avatkozott be az állami autók költségvetésébe is. Minden minisztériumnak csupán egyetlen egy autót hagyott a miniszter személyes használatára. Egy-egy autó fenntartási átalányát 30.000 koronára redukálta. Az autó- használatot egyedül a köztársasági elnöki iroda és a külügyminisztérium költségvetésében nem korlátozták. A legnagyobb föltünéet keltette az, hogy az állami erdőhivatal egymagában 89 autó fölött rendelkezett. A hetes bizottság első intézkedésére tíz autót térült, a többi autó kérdését fölüibirálás tárgyává tette. A hivatali berendezésre szánt összegeknek a harmadát i« törölteA mentelmi bizottság a kikért nemzeti szocialista képviselők elleni műnk konkretizálására hívta fői az Qgvészséget Prága, december 7. A képviselőház mentelmi bizottságának mai ülése iránt politikai körökben nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert azon öt német nemzeti szocialista képviselő mentelmi ügyét tárgyalták, akiknek kiadatását a prágai kerületi bíróság a rendtörvény 6. paragrafusába ütköző cselekményekért kéri. Az öt képviselő, névszerinti Schubert, Krebs, Knirsoh, Jung és Kasper neve .ugyanis az ismeretes brünni Volkssport-pör- be is bele volt keverve s a főtárgyai ásón őket nevezték meg az egész mozgalom spiri- tus rectorainak. A mentelmi bizottság mai ülésén Jezek nemzeti demokrata képviselő, a bizottság elnöke maga referált az öt mentelmi ügyről, mert egyetlen bizottsági tag sem akarta az előadói szerepet vállalni. Jezek jelentette, hogy a kerületi bíróság hivatalos átiratban azért kéri az öt képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését, mert azok annak a mozgalomnak az élén álltak, amelynek ügyében a brünni bíróság a katonai szakértők véleménye alapján marasztaló ítéletet hozott. A per -főtárgyalásán védő-beszédében Stark védő is hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen nem a fiatal vádlottak itélendők el. hanem a mozgalom vezérei. Ez esettben nincsen szó nemzeti -kérdésről, vagy a szudóta németek eluyoms- -fásáról, hanem egy rendtörvényes ügy tisztázásáról s most alkalmat kell adni az öt képviselőnek, -hogy a bíróság előtt tisztázzák .magukat. Ezért javasolja mentelmi joguk felfüggesztését. A vita első szónoka Polli német szociáldemokrata, aki kijelentette, hogy az előadó indokolása^ nagyon gyenge, mert nem egyes képviselők, hanem egy parlamenti klub majdj nem valamennyi tagjának a mentelmi jogáról van szó s ezért ebben az esetben a leg- etővigyázatosabban kell eljárni. Mindaddig, amig a bizottság nem kapja meg a brünni pör Ítéletét a katonai szakértők véleményével együtt, nem dönthet, miért is javasolja a ha tározaih o za tál elhal a szítását. Sfcránsky képviselő indítványára az illést félbeszakítják, hogy a bizottság koalíciós tagjai egymás közt értekezhessenek az indítvány fölött. Szünet után Polli képviselő most már konkrét indítványt terjeszt elő, hogy a bizottság kérje ki a brünni pör összes aktáit és szólítsa föl a vádat képviselő államügyészséget, hogy a képviselők terhére rótt vádakat konkretizálja. \ bizottság Pohl indítványát vita nőj. kül elfogadta. Több kisebb mentelmi ügy elintézése után véget ért az ülés. Hisz tüntetések Jugoszlávia ellen B e 1 g r á ti, december 7. A jugoszláv sajtó zárai jelentése szerint a fasiszta diákok órák hosszat tüntettek Jugoszlávia ellen. A diákok fölvonultak a város főuccáján, számos ablakot betörtek és föl akarták dúlni a jugoszláv állampolgárok üzleteit. Azt is megkísérelték, hogy a jugoszláv konzulátusig előnyomuljanak. A rendőrség meg akarta akadályozni őket tervük keresztülvitelében, de a diákok áttörték a rendőrkordont, a konzulátushoz siettek és betörték annak ablakait. HARMADIK FEJEZET. Nagyon szép és nagyon okos kislány volt Évi ke. Én már akkor mély csodálattal figyeltem, hogy ez a kis boszorkány, aki fél fejjel kisebb volt nálam és olyan vékony volt és olyan szőke volt, mint a tavaszi szellőcske a reggeli napsütésben, hogy ez a vézna kis gyerek mindent jobbam megért, miint én és semminek sem örül annyira és semmitől sem ijed .meg annyira, mint a többi, vele egykorú gyerek. Amennyire ilyen messzi időből vissza tudok emlékezni: Évike sohasem sirt és sohasem nevetett hangosan. Akár jókedve volt, akár haragudott vagy duzzogott, mindig bizonyos tartózkodással tette s éppen ezért nem is igen lehetett megközelíteni. Még akkor is három lépés távolságban éreztem magam tőle, ha egy-egy önfeledt pillanatunkban a mellemre simult, vézna karocskáival átfonta a nyakam és megpaskolta az arcomat. Mert, hogy el ne felejtsem, még hatéves korunkban örök hűséget esküdtünk egymásnak, ott há- ifcuí, a málnabokrok között. Idestova harminc év avarja hullott le azóta Merenyánszky bácsiéit virágoskertjére, de erre a szép sürü és csodálatosan illatos bozótra azóta is mindig ellágyulva gondolok. A hegyoldalra nyíló és omladozó kőfallal átölelt virágoskertnek ez a része volt a mi legkedvesebb búvóhelyünk. Egyrészt legmesszebb volt a kúria zsalugáteres ablakaitól s igy az egyedüllét boldog perceit zavartalanul élvezhettük itten, másrészt tele volt titokzatossággal, a kövér málnaszemek, melyeken zöldhátu legyek döngicséltek és pillangók libegtek, a sötét árnyék, melyben villogó kis aranykrajcárokat rajzolt Évike szoknyájára a beszűrődő napsugár, az omladozó kőfal hideg törmeléke, ahol gyíkok szaladgáltak és bogarak mászkáltak á zöld moha között, az ég, melynek a lombok nyilasa között rí mg- meg nyíl adózó kicsiny darabján szelíd felhők vitorláztak nesztelenül ismeretlen tájak felé, messzi kólóm pszó a hegyről, ahol selymeshátu juhokat legeltettek a pásztorok, szellő járása, levelek borzongása: mind-mind a világ és az élet egy-egy titkos üzenete volt nekünk, akik csak annyit éreztünk és tudtunk a teremtés misztériumából, hogy a málna illatos, az árnyék hűvös és hogy ebben a hűvös félhomályban egymá sforró kezét fogul, egymás szemébe nézni s hallgatni a szellőt a messzi kolompszőt és a levelek borzongását, alkalmasint tilos, de talán éppen ezért felségesen jó dolog. Némelykor bele is pirultunk ebbe a homályos gondolatba s ilyenkor iesütött szemmel szorongattuk sokáig egymás kezét. Ezek voltak életem legboldogabb percei. Évike most is olyan szép, okos és tartózkodó volt, mint máskor, csak a sezmében észleltem valami különöset Mikor Merenyánszky néni odavezetett hozzá s néhány csendes és kedves szóval a lelkünkre kötötte, hogy kútba ne nézzünk, fára ne másszunk és a vajkörtéket se bántsuk, mert Merenyánszky bácsi valamennyit megszámolta, aztán magunkra hagyott, igen, én már akkor láttam, hogy Évike valamit titkol előttem s hogy ma igen fontos dolgokat fog nekem elmondani. Leültem hát melléje a padra a platánok alá, egy malomkőből való asztalhoz s a lábammal nagyokat kolompolva vártam, hogy megkezdje a beszélgetést. Hölgyekkel szemben már akkor igen ügyefogyott fiúcska voltam s őket megelőzve a világért sem szóltam volna. így múlt el vagy öt perc. Évike rám-rám pillantott néha a szeme sarkából s lehetetlen volt ilyenkor észre nem vennem gödrös kis arcának gúnyos mosolygását, amit én a kél lábam szüntelen kalimpálásával viszonoztam. Egyszer csak hirtelen felém fordult és megszólalt: • —■ Jövő héten pedig megyünk a városba!... — Hova? — kérdeztem boldogan, hogy végre beszélni is lehet. A városba! — intett Éviké s igazított egyet a szoknyáján, amit beszéd közben soha el nem mulasztott volna. Aztán jelentős loj- bólintás kíséretében hozzáfűzte: — Az iskolába! .«. v-,. M képwisei#ltáii élnék szigorú és állandó jelenlétre hívja fel a .törvényhozókat. Prága, december 7. Stanek dr. képviselőházi elnök a parlamenti klubokhoz a következő írásbeli felhívást intézte: A csehszlovák nemzetgyűlés valamennyi képviselőházi klubjának. A házszabályok 2. § (1) a képviselőknek kötelességévé teszi, hogy valamennyi képviselő- házi tárgyaláson és munkán megszakiíás nélkül részt vegyenek. Úgy a képviselőházi szónokok, valamint a nyilvánosság és a sajtó hangja is megütköznek azon, hogy a képviselőknek a képviselőházi tárgyalásokon való részvétele a törvény eme követelményének nem felel meg. Nagy nehézséggel jár gyakran nemcsak annak elérése, hogy a ház egyszerű szavazásra képes legyen, hanem úgyszólván szabállyá vált az, hogy a viták alkalmával a képviselők jelentéktelen számmal vesznek részt. E jelenség következménye az, hogy a képviselőknek a képviselőházi tárgyalásokról való tájékozottsága szenfflWHaww in — n '»■« iraBKagtaffisaagg* ved, a viták s általában a képviselőházi munka nívója süllyed, a képviselőházi munkák menete nehézségekbe ütközik s általában a parlamenti tevékenység iránti érdek, a ház tekintélye és a parlamentarizmus fogyatkozik. Ennek megfontolása után a képviselőház elnöksége 1932. november 9-én tartott tanácskozásán elhatározta megkeresni az összes képvi- ! selőházi klubokat, hogy megfelelő határozott intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek nemcsak a szavazásnál, hanem a ház teljes üléseinek valamennyi tárgyalásánál minden klub tagszáma legalább egyharmad részének állandó jelenlétét biztosítanák. Eme határozatot végrehajtva a ház tekintélye s a sikeres parlamenti munka érdekében hangsúlyozottan kérem annak megvalcsitását és legszigorúbb betartását. A Ceszl. Ngy. képviselőházának elnöke: Stanek dr. s- k. Egységes francia-angol front az atSóssf: iok ellen MacDanald és HerrioS Parisban — A Eausanne! kérdés Párás, december 7. Herriot és McDonald J ma reggel a francia fővárosba érkezett. Mac- [ Donald nem nyilatkozott és azonnal az angol nagykövetségre hajtatott, mig Herriot kijelentette. hogy az angol delegáció genfi magatartása hű és lojális volt. Mint ismeretes, Herriot és McDonald Parisban meg akarja teremteni az adósságrendezés egységes angol—francia frontját. E célból Newille Chamberlain angol pénzügyi kancellár is Parisba jön. Az angol miniszterelnök párisi kirándulása két napig tart. Az angol pénzügyi kancellár ma délután kettőkor indult el Londonból és este kilenc órakor érkezik Parisba. A tárgyalások állítólag nemi«ak a december 15-én esedékes törlesztési összegek sorsa körül fognak forogni, hanem a taus&nnei megállapodások jövőjének | sorsa körül is. Ha ugyanis az európai hátal- I mák kénytelenek folytatni a törlesztést Amerikában, akkor nem ratifikálhatják a lausuu- nei szerződést. Ezenkívül a mai párisi tárgyaláson szóba kerül a lefegyverzési kérdés is. Harminc egyetemi hallgatót tartóztattak le Belgritiban Belgrád, december 7. Az utóbbi napokban a rendőrség harminc egyetemi hallgatót tartóztatott le, akik a mai kormányTezeim ellen 'agitáltak. A letartóztatások nagy föl tűnést keltettek. Csönd lett. ; j! Eszembe jutott a gimnázium. Gondolkoztam és felnéztem az égre. Augusztus vége volt, a párás levegőben nagy madarak úsztak kiterjesztett szárnnyal a fejünk felett, most tanították a gólyák repülni fiaikat. A rétek felől kesernyés széna- illatot hozott a szél. — Huda-cseket pedig kirúgják! — folytatta Éviké. — Kakasgyufa, Pulykatojás, te meg én, mind a városba megyünk. — Itt megint- bólintott egyet s osendeskén felsóhajtott: — Iskolába!,.. Iskola... Köd ös fogal mak és hala vány képek suhantak át a lel kémén egy nagy emeletes épületről, melyben rakoncátlan kölykök zajonganak — igy láttam ezt egyszer a városban, ^gy iskola udvarán, mikor előtte elbújtattunk, — és első pillanatban az az örömteli elhatározás fogant meg bennem, hogy ha engem oda elvisznek, én ott mindenkit megverek. De aztán eszembe jutottak a nádpálcával hadonászó bácsik is, akik az iskola udvarán mogorván keringtek a gyerekek egy-egy hangosabb csoportja körül és szorongó balsejtelem ülte meg a telkemet, — Ti a gimnáziumba mentek, — bólintott Éviké — én pedig a zárdába, az apácákhoz, a polgáriba. Mikor látta, hogy nagyon elszömorodom, közel húzódott hozzám és megfogta a kezem. — Nem árulsz el?... És már húzott is magával a málnabokrok felé. Mikor a legsűrűbb bozót árnyéka fölénk borult, lekuporodott, szokjiyácskáját a térdein, melyek piros harisnyakötőjével minduntalan elővillantak, elrendezte s intett, hogy üljek le én i®. Aztán szorosan hozzá ínsimulva s az egyedüllét mámoros tilalmától kipirulva s vézna kis testében meg-meg remegve, elmesélte, hogy mit hallott az éjszaka. Mint mondotta, szülei azt hitték, hogy már alszik s Mari bácsival, ki külön e óéiból jött át Hajagos bácsi-éktől Nagyvihórára, elkezdtek Hudacsekről és rólunk, gyerekekről beszélgetni. Mari bácsi azt mondta, hogy elég volt abból a részeges szélhámosból, aki sohasem volt tanár és semmi körülmények között sem egyezik bele Merenyánszky bácsinak abba a bolond ötletébe, hogy Hudaeseknek majd egy külöu fogatol állítanak össze s ezen jár faluról-falura tarokkozni és magánúton előkészíteni a gimnáziumra -és a polgárira a gyerekeket, ez lehetetlen, ebbe ö soha nem egyezik bele s mikor újból megnézte Évikét, hogy csakugyan alszik-e, még azt is hozzátette, hogy ellenkező esetben szét tépi a végrendeletét s egész vagyonát, úgy amint van, a nagyvihorai kétszáz holddal, mely Kakas- gyufáé és Pulyka tojásé lesz és a gallabusai háromszáz holddal meg a losonci házzal, mely Évikéé lesz, ráíratja dühében a -karmelita apácákra. Végül is Merenyánszky bácsi azt mondta, hogy jól van, nem bánja, menjenek a gyerekek a városba és Huda-cseket, azt a részeges szélhámost, aki valóban sohasem volt tanár és az egész idegenlégiót is ő találta ki, engedjék szélnek, de Mari bácsi lelke rajta, ha Évi-ke a zárdában megbetegszik s a negyedik tarokkpartnerről ugyancsak az ő kötelessége lesz télen gondoskodni. Ebben azután megegyeztek. Körülbelül igy mondotta el az éjszakai perpatvar történetét Évike, aki még azt is hozzáfűzte, hogy Mari bácsi rettenetesen mérges volt s olyanokat, mondott Merenyánszky bácsinak, aminőket a kocsisok szoktak a megakadt szekéren kiabálni. Én ebből azonnal láttam és tökéletesen megértettem, hogy' itt minden küzdelem és szomorúság hiábavaló, a vég-zet ru-dját megfordítani immár nem lehet, a nagyvihorai kétszáz hold, a losonci ház s a gallabusai háromszáz hold sorsunkat menthetetlenül eldöntötte, már mint Huda- csek tanár űrét. aki repülni fog és Kakasgyufáét, Pulykatojásét, Évikéjét, meg az enyémet, akik egy hét múlva elbúcsúzunk a szülői háztól, kocsira ülünk és a városba megyünk. Idegen házba, idegen emberek közé, egy nagy, emeletes épület udvarára, ahol mogorva bácsik nádipálcával üldözik a kacagó gyermekeket. És szivemben egy öntudatlan és nagyon hűvös érzés fájdalmával búcsút intettem mindannak, ami gyermekéveimet a gondtalanság s az ártatlan életörömök derűjével bearanyozta, a nádasnak, ahol ezentúl nélkülem költenek a bíbicek, az erdőnek, ahol más gyerekek szedik ki helyettem a fészkeket, a kazlaknak, melyek tetejéről már csak a verebek és a gólyák nézik a ködös .látóhatárt, a vízmosásos dombnak, ahol nélkülem pirítja az ürgét s tani íja fiait kontrázni az Öreg,Ragya és ennek a kertnek, a platánoknak.'a rozsalugasnak í? a hűvös és illatos málnabokiök-ijak, melynek mámoros árnyékából Évikét, gödrös kis arcával, szelíd mosolyával, kék ruhájával és piros harisnyakötő- jével együtt az apácák kolostorába viszik. Azon kaptam magam, hogy Éviké kezét, mely még sohasem remegett ennyire, kétségbeesetten szorongatom és sirás fojtogatja a torkomat. És már-már a szájam is elgörbült, ■amikor kocsirobógás és nyomban utána éktelen kutyacsaholás hangzott fel az udvaron, mely idétlen lármájával az egész környéket betöltötte. ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény ír fa: Szilárd János
