Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-07 / 279. (3092.) szám
rje'jeH-KVuv k'XJLÉtkAA&dkZ. Uv:-----—■. ., qa<j-^u, mm mammKH^’.msiiasmaewmMiLm^mm!msirima-iiiimmm- .......■■■■■■^■■■■■■■wMMm^MaiMagraMMMBBaw^jwwjMWMiMBjaHMJaiMWWBMgaaMWMMraMiiiMW'ro frwi—mbb As öt hatalom képviselői Géniben megkezdték hivatalos tanácskozásaikat Az uj amerikai javaslat — Herriot békSIékeny hangja - A lagSn-kinai kérdés ©Irigy© a birodalmi elnöknek azt a szerencsétlen sziikségrendeletet, amely a má járandóságainkat megróvidieitte. Ez a szükségrende- let a legjobb toborzója a kommunista hir©k_ nek." A levélírók úgy vélekednek, hogy a birodalmi elnök nincs tisztában Németország mai helyzetével. Tizennyolc évvel ezelőtt vállalta Hindenburg ncrirSall Németország megmentését. 1914 november 23-án áttörte a keleti frontot, utána a lodzi ütközet következett. A szerencsés fordulatot az én hadosztályom akció balép ése hozta meg s Hindenburg maga is elismerte, hogy nekünk köszönheti a marsaiibotot. Ma arról van szó, hogy Hindenburg elkerülje ama vádat, hogy a német népet ő taszította a kétségbeesésbe és hajtotta a bolsevizmus karjaiba annak ellenére, hogy a nép megmentője rendelkezésére állott. A nép és a hasa java és érdeke kell, hogy zsinórmértéke legyen gondolkodásunknak és cselekvésünknek. Nem játszhat szerepet sem az egyének kívánsága, vagy haszna, sem valamely társadalmi réteg, politikai párt, vagy éppen idegen hatalom külön érdeke. Akár tartós lesz a birodalmi gyűlés élete, akár a birodalmi alkotmány első cikkelyének megcsúfolásával feloszlatják a törvényhozó testületet, a birodalmi gyűlésnek mindenképpen és mindenkor csak egyet szabad szem előtt tartania: ..Mindent a hazáért!" A korelnök megnyitóbeszéde után az ideiglenes jegyzőkönyvvezető névsorolvasás utján állapítja meg a ház határozatképességét. Buch- mann képviselő nem jelentkezik nevének felolvasásakor s a kommunisták közbekiáltják: A börtönben ül! A névsor felolvasása után Se liléi ebe r kancellár kéziratát olvassák fel az ő és kormányának kinevezéséről, azután pedig a beérkezett javaslatokat ismertetik. A korelnök megállapítja, hogy 56.6 képviselő van jelen, tehát a birodalmi gyűlés határozatképes.. . Frick dr. és Torgler (kommunista) javasolja, hogy a börtönben ülő nemzeti szocialista, illetve kommunista képviselőket helyezzék szabadlábra. Dittmann szociáldemokrata a kommunista képviselők szabadonbocsátása mellett foglal állást, a nemzeti szocialistáktól pedig megkérdezi, G e n f, december 6. Németország, Nagybri- tánnia, Amerika, Franciaország és Olaszország képviselői ma délelőtt tiz órakor megtartották első hivatalos tanácskozásukat a lefegyverzési kérdés egyenjogúsági vitájának tisztázására. Egyórás megbeszélés után a tárgyalást félbeszakították és délután három órára napolták el. A tanácskozások alapját az az írásbeli javaslat alkotta, amelyet Norman Davis amerikai delegátus dolgozott ki. A javaslatot az elmúlt éjszaka Nagybritánnia, Amerika, Franciaország és Olaszország szakértői is látták és fölülvizsgálták. Norman Davis a délelőtti ülés folyamán megmagyarázta az amerikai javaslat értelmét. Francia részről a következőkben ismertetik am ai tanácskozások lefolyását: Norman Davis igaz-e, hogy bárom képviselője emberölés és bombavetés miatt ül börtönben. Ha igy van, akkor az ő ügyüket az ügyrendi bizottság hatáskörébe kell utalni. Frick dr. nemzeti szocialista kijelenti, hogy mivel Dittmann képviselő a nemzeti szocialista képviselők szabadonbocsátása ellen beszélt, ő viszont a kommunisták eza- badlábrahelyezéeét ellenzi. Litzmann korelnök most bejelenti; Áttérünk a birodalmi gyűlés elnökének megválasztására. dserlnset választották elnökké Berlin, december 6. Az uj birodalmi gyűlés ma délutáni első ülésén az első szavazási menetben Goering nemzeti szocialista képviselői 279 szavazattal a birodalmi gyűlés elnökévé választották. Első alelnök Esser centrumpárti képviselő lett. — Mint ismeretes, Goering volt a feloszlatott német parlament elnöke is. megindokolta javaslatát és kijelentette, hogy Amerika egy állandó bizottság kinevezését ajánlja, amely bizottság az elnapolt konferencia helyett folytatná a munkát és különösen a politikai problémák megoldására törekedne, igy az egyenjogúsági és a biztonsági kérdések elintézésére. Természetesen azoknál a pontoknál, ahol a megegyezés lehetséges, még most tisztázni kellene a helyzetet. Neurath német külügyminiszter rövid gondolkozási időt kért az amerikai javaslat felülvizsgálására. Herriot ismertette Franciaország álláspontját. A francia kormány nem nézi ellenséges szemmel a német egyenjogúsági törekvéseket, de csak abban az esetben hajlandó elfogadni azokat, ha az egyenjogúságot nemzetközi garanciák égéA „szárazaku egyelüre erősebbek! Washington, december 6. A régi szövetségi kongresszus tegnap ült össze utolsó ötven napos ülésszakára. Az a paradox kép alakult ki, hogy a november 8-án megvert parlament továbbra is gyakorolja a hatalmat és törvényeket hoz. A reprezentációs házban Garncr, az uj alelnök, törvényjavaslatot nyújtott be a prohibi- ció eltörlésére. A „nedvesek" nem érték el a törvény hatályon kivül helyezésére szükséges kétharmad többséget, ámbár csak kevés szavazat hiányzott a győzelemhez. 271 képviselő a prohibició ellen szavazott, 144 mellette. A déli országok száraz demokrata képviselői a köztársaságiakkal együtt szavaztak és ez okozta, hogy Garner kísérlete kudarcot vallott. szitik ki. Herriot azt kívánja, hogy a lefegyverzési konferencia folytassa megkezdett munkáját. A rendkívüli közgyűlés munkarendje Genf, december 6. A népszövetség rendkívüli közgyűlése ma délelőtt tizenegy órakor Hy- mans belga külügyminiszter elnöklete alatt újra megkezdte munkáját. A napirenden a japán- kinai konfliktuson kivül Avenol főtitkárrá választása szerepel. Yen kínai delegátus hoi&szu beszédben fejtegette, hogy Japán mandzsuriai magatartásával megszegte a népszövetségi alkotmányt. Qfeszerszsg eiyaüra fizet Milánó, december 6. A nagy fasiszta tanács három éjszakai ülésen foglalkozott a nemzetközi helyzettel és most ismerteti Olaszország állásfoglalását a háborús adósságok kérdésében. Olaszországnak december 15-én 1,245.437 dollárt kell fizetnie Amerikának. - Azért ilyen kis összeget, mert Olaszország a nagyobb rátákat junius 15-én fizeti. A nagytanács elhatározta, hogy a kedvező atmoszféra megteremtése érdekében ezt az összeget a kormány kifizeti Amerikának, de rögtön utána tárgyalásokba bocsátkoznak washingtoni körökkel az adósságrevizió érdekében. 1933 junius 15-ig uj szerződést kell elfogadtatni, mert Olaszország nem tudja tovább fizetni a nagy részleteket. Ajánlja a „Nagyasszonyt" aoismerősei SW* közt! Regény (3) Mari bácsi mindezt egy lélegzetvételre fuj la el, az ián odanyuj tóttá keztyüs kezének két ujját édesanyámnak, hogy szervusz, galambom, majd barackot nyomott a fejemre, hogy i ne neked is, kölyök s végül kocsira ült és ölti alán é desapámmai elrobo gott. Igen, Mari bácsi ellensége volt egész családunknak s egyetlen kapocs volt, mely őt mégis a családunkhoz fűzte, a skiz és a pagát. Akkortájt meg voltam róla győződve, hogy ha ez a két kártya hiányzik a pakliból, Mari bácsit talán soha meg sem ismerte volna édesapám. De térjünk vissza a dombtetőre. Mikor a .nagyviharai virágoskertől Évike vékony hangja helyett Mari bácsi vastag csatakiáltása válaszolt, ugv megijedtem, hogy csak otthon álltam meg az ebédlőiben. • Éppen harangoztak. Édesapám már az asztal mellett ült a gallérja mellé begyurt szalvétával s édesanyám hozta a levest. Én hirtelen leültem s hogy szüleim gyanakvó pillantása elől kitérjek, buzgón enni kezdtem. Mert minden oly alkalommal, amikor valamit észrevették rajtam, elviselhetetlenül tudott rám nézni édesapám. Azóta már idestova harminc esztendőt fordultak a csillagok, de ezeket a nagy, dióbarna szemeket most is látom. — Ha megebédeltél s én kialszom magam, öltözz fel! — szólt a leves után bajuszát kétfelé megtörölve édesapám. És rám nézett. Aztán édesanyámhoz fordult. — Merenyáriszky- ékhoz megyünk!... Felcsuklol'tam. Az öregek összemosolyogtak. Édesanyám kiválasztotta a legszebb csirkecombot, a tányéromra tette, megsimogatta a hajam s édesapám felé ha mi sk ás pillantással, csendeskén felkacagott: — Armer kölyök! Ich glaub, die Évike und dér taknyos sind verliebt egymásba... Nekiestem a csirkecmobnak és vörös lettem, mint a rák. — Hübsches kis boszorkány! — bólintott édesapám. Aztán beszéltek még dér, die, das, egészen érthetetlen dolgokat, de ón már nem halLgatIrfa: Szilárd János tani végig, hanem kiosontaim az udvarra, onnan a szénapad-lásra, ahol elbújtam egy sarokban és magam sem tudom miért, keservesen kisírtam magam. i Délután négy óra felé leszedtek a széna- padlásról, rám adták az uj matrózruhát, aztán előállt a hintó s átkocsikáztunk Nagyvih órára A domb tövében, mely Nagyvihotrát a mi falunktól elválasztotta, hatalmas félkört Írva le s megkerülve az emelkedést az Ipoly felé, félig a gyepen, félig az agyagba hasítva egy dülőnt vezetett, mely a vármegyében uralkodó közlekedési viszonyokhoz mérten sima volt s úgy döngött rajta a lovak patkója, mintha messze, valahol igen-igen messze, nagydobot vertek volna. Ezt a furcsa és álmositó döngést különös szeretettel hallgattam mindig, valahányszor Nagyvihorára vittek jó szüleim, de a lovak ütemes poroszkálása most nem a láthatatlan messzeségből zengő nagydobra emlékeztetett, hanem Mari bácsira, aki délelőtt rámkiabált s most ilyen lépésekkel robog majd elénk, ha meglátja, hogy én is a kocsin ülök. Szerettem volna nyomtalanul elsüllyedni. Édesanyám szavai jutottak eszembe! Armer kölyök! Ich glaub, die Évike und dér taknyos sind verliebt egymásba... ördögbe is, csak azt tudnám, hogy az az átkozott „verliebt" mit jelent!... Hintőnk éppen akikor haladt át a dübörgő fahidon, mely után apró kis viskóival és félmeztelenül szaladgáló cigánypurdéival Nagy- vihara következett. Ragya, az öreg kontrás is itt lakott s most ott ücsörgött, lábait maga alá huzva, a félig összeroskadt putri előtt, melynek szűk udvarán bevert keménykalappal és bokáig érő rongyos frakkban, kebel- barátaim, az ifjú cigánynemzedék tagjai ugrándoztak. Emlékszem, Puki, ki velem egy esztendőbem jött a világra, szintén frakkod viselt, ez volt azonban egyetlen és kizárólagos öltözete. A cigánygyerekek nem hordtak még fehérneműt abban az időben. Ragya megpillantotta a kin tónkat s egész reverendával felállt. Dércsipte hajával és himlőhelyes pofájával olyan volt, mint a csokoládé felfújt, melyet cukorral szokott . behinteni édesanyám. Hogy mit mondott, nem hallottam, mert köves volt az ut s a hintó bugása elnyelte a szavát, de egész bizonyosan nagyon szépen köszönt, mert valamikor a Dombi Rudi ‘bandájában, Gyarmaton, a megyei uraknak csinálta a kíséretet. Úri cigány volt Ragya. Fiait is ebiben a széliemben nevelte, különösen a legtehetségesebbet, Pukit, ki most hirtelen megfordult és libegő frakkszárnyai között utánozhatatlan kellemmel mélyen meghajolva nagyot köszönt. — Schau, dér disznó! — mondotta félhangon édesanyám. Mire édesapám a zsebébe nyúlt és háta mögé dobott néhány garast. Hintónk már régen a templom előtt búgott, amikor Ragya és gyermekei még mindig ott verekedett az országút porában, a krajcárokért. Aztán kanyarodtunk egyet s egy omladozó kőfal kapuján, melynek jobb és baloldalán kövér orgonák ok rak hajladoztak a% enyhe nyári szélben, berobogtunk Morényámszkyék udvarára. Az oszlopos ambitiuson Merenyánszky bácsi ült félméteres karimáju szalmakalapban s a Budapesti Hírlappal kezében, melyet nagy el-- inerüléssel olvasott. Ez volt az a történelmi nevezetességű szalmakalap, melynek karimáján a sőrétek nyomait minden vendégének érkezés és bucsuzás alkalmával külön megmutatta. E serétek, mint már említettem, a mi udvarunkról repültek át a dombon, ámbátor édesapám ezt kereken kétségbevonta s azt mondotta a szalmakalap fekete pontocskáira, hogy neki ugyan valóban nagyszerű angol puskája van, de arról aztán igazán nem lehet; hogy szemtelen legyek is vannak Nagy- vihoirán. Merenyánszky bácsi, mikor a hintát megpillantotta, ledobta az újságot, felugrott s elkezdett kiabálni: — Ááá!... Ááá!... Ááá!... A meglepetésnek s az örömnek ez az őszinte kitörése, mintha vezényszó lett volna, az ambitusról, a vadszőlővel befutott oszlopok kövér bozótjából, konyhából, orgonabokrokból s általában az egész udvarház minden rejtett zugából mindenféle rendű és rangú kutyák csörtettek elő felhő thasogató ugatással, aztán hajrá: fel a hintára! Az egyik a kocsist kezdte nyalni, a másik engem, a harmadik édesanyám ölében fetrengett örömteli nyalogassál, a negyedik édesapám szájából verte ki hízelgő farkcsóválások közben a szivart, néhány másodperc leforgása alatt az egész hintó az egymás hegyéü-Mtáo hentergő, nyalakodó és vihogó kuvaszok egyetlen viharos örömujjongása lett. Mert Merenyánszky bácsi csak akkor adott enni a kutyáinak, ha vendég érkezett a kúria falai közé- A vendégszerető magyar urnák ezt a különös bogarát a kutyák idők folyamán annyira kiismerték és a saját gyomrukéin oly jól megtanulták, hogy összeugráltak és végignyaltak minden uriiorináj,u idegent, aki az udvarra tévedt. Sőt egy nógrádi legenda szerint olyan kutyája is volt a háznak, mely ősszel, mikor beállottak az esőzések s a vármegye utain csak hatökrös szekérrel ég gyalog lehetett közlekedni, a falu végén leste a n ad rágós embereket s lett légyen az komédiás, miskáros, vándorszínész vagy bátyus zsidó, megragadta és könyörtelen i nül Merenyánszky bácsi elé hurcolta. Ez a rosszmájú pletyka minden valőszinüség szerint valóban legenda volt, de hogy minket a vihogó és nyalakodó kuvaszok fergeteges rohamából csak a nagy lármára elősiető béresek tudtak kimenteni, az bizonyos. —' Fene a dögeiibe! — szólt édesapám, mikor Merenyánszky bácsival kezet fogott. Aztán feltűnt az ambitus végén Mari bácsi daliás alakja s bennem megfagyott a vér. Behunytam a szemem s édesanyám halkan oda- sugott intelmét követve, indultam, hogy kezet csókoljak neki. — El takarodj innét! — kiáltott rám a szi- varszagü asszonyság s olyat lökött rajtam, hogy ha a jóságos és mindig szelíd Merenyánszky. néni át nem ölel, hanyattesek. — Mária! Mária! — szólt Merenyánszky néni, két szép világos szemét Mari bácsira emelve s hangjában valami kedves, de azért nagyon érthető duzzogással. Aztán németre fordította a szót, de én ebből semmit sem értettem. Csak álltam kettőjük között némán és megdermedve és vártam a sorsomat. Minden bizalmam Merenyánszky néniben volt, aki most. sovány karjaival magához ölelt s mig Mari. bácsi szétvetett lábakkal és félelmetes kezeit, csípőre rakva gyűlöletes pillantásokat lövőit feléin, illatos ujjaival csendesen simogatta az arcomat. Szüleim ekkor már bent voltak a hűvös vendégszobában, ahol Merenyánszky bácsi szüntelen fecsegésén hangosan kacagtak. — Takarodj! — mondotta végül Mari bácsi. Sarkon fordult s tövig égett virzsiniájából nagyokat löllegezve eldőliegott. Mi pedig Merenyánszky nénivel megköny- nyebbülve összenéztünk, halkan felkacagtunk. Aztán a hajladozó orgona bokrok között megindultunk a virágoskertbe, ahol egy platánra kötözött hintán, lobogó szőke hajával és kék szbknyácskájával nagyokat röpdösvo megpillan toltuk Évikét. i lágy Képes Naptárunk expedidős és poriékelfsége feléiéi 5.— Cii) koronát igen tisztelt előfizetőink bélyegeiben is beküldhetik kiadéSiivaiaienihoz, Praiis, Pansliá 12. mwtMmenmMmmmmmmmummMm ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN
