Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-06 / 278. (3091.) szám

1932 december 6, kedd ^rsgmMa<Aarhtrm» KOMMENTÁROK ★ ★ * As országos divatai nem tett konkrét intézkedést a magyar áliampolgárságu színészek ügyében Mit mond az országos hivatal referenset KeresztüUkasul Magyarországon IV. Budapest—Pécs A kifutás nyomban megmutatja, hogy a ked­ves Dunántúlon vagyunk. Alig hagyjuk^el Ke­lenföldet, jobboldalt megjelennek a szőlős sváb dombok, végeláthatatlan kertekkel, házakkal, utakkal. Intelligens táj: baloldalt a Duna, rnesz- sziről Csepel kéményei, a rádiéleadéállomások, a Déli vasút velünk futó vonala. Jobboldalt vil­lamos helyi vasutak kalandoznak be a dombok közé, városi épületek mindenütt, s a híres bor­vidék, Budafok, Tétény, Érd. Pueztaszabolce után megszűnik Budapest távolabbi vidékének nagy-nagy kultúrája. Valamikor évről-évre bő­vebb sugarakban áradt ki Pestről a fejlődés, óvTŐl-óvre tiz—száz kilométerrel előbbre nyo­mult a kultúra demarkációs vonala, mindenfelé érezni azt, amerre az ember megy, itt is, a volt fiumei fővonalon, ahol Pusztaszabolcstól Dom­bóvárig javában folyt a munka a háború előtt a kettős vágány kiépítésére, a pályaudvarok bővítésére. Ma természetesen ennek is vége van. Miért beszélek annyit a kettős vágányokról? A vasút a modern korok településeinek ég a műveltség stabilizálásának útvonala, ugyanaz, -.ami hajdan a folyó volt. Amerika például a pusztaságokban épített hosszú vasútvonalak mellett kristályosodott ki: csak arrafelé kelet­keztek városok, iskolák, kórházak, ott nyomult be a fehérember az őserdőbe, e arra teremtette meg a százötvenmillióé egységes Uniót. Kíná­ban, Oroszországban a vasút az állam csont­váza, a hús, a vér, az élet rárakódik és a növe­kedés elképzelhetetlen nélküle! A kettős vágány a legerősebb csontváz. A győzelem jele. Ahol szükség van rá, ott nyert a haladás és pompás az állam vérkeringése. Sárbogárdig nem ért el a kettős vágány. Ez a vidék, le a különös nevű Szakály—Högyészig, Duzsig, Kurd-Csi'brádig egyelőre hü maradt ne­véhez: mindenfelé viz, pocsolya, sár. Stíluso­sabb dolog elképzelhetetlen, mint a szakadó eső, amely végig kisért a vidéken. Egy-egy fénysugár: Simonfornya, majd Ujdombóvár sin­hálózat a, a kecskerágó égő piros gyümölcsének friss színe az őszi.szürkeségbe mártott tájon, — 6 azután kitisztul a levegő, hirtelen előttünk áll a Mecsek, a vonat kancskaringózva erdőn, he­gyen, alaguton, viadukton 6zalad át, e Szent Lőrinc után teljes a külön világ: már déíies, már kukoricás. A Mecsek oldalán szőlők és ker­tek. Présházak, fehér villák, kilátók. A sár és az erdők után uj önállóság. Egy nagy, müveit városból áradó élet. Fönt, a hegyoldalba vágva, megjelenik a pécsi székesegyház zöldpatinás teteje és a négy híres torony. Visszafelé este megy a vonat. Pincehely ko­rül járhattunk, amikor az étkezőben unt moz­dulattal kezembe veszem az étlapot. Megakad a szemem egy reklámon. — Keresse föl a Lobito-szállodát. (Lobito, Angola). Húsz nagyszerű szoba áll mélyen tisz­telt vendégeink rendelkezésére, fürdőszobával, hideg-meleg vízzel. Hol van Angola? Talán portugál gyarmat Afrikában. Vájjon hány ,mélyen tisztelt ven­dég11 kerül el a Lobito-szállóba erről a vidék­ről, Rétszilas, Keszőhiidegkut, Sáregres környé­kéről? Kíváncsian emelem föl a fejemet, hadd lássam azt a világtól elzárt, lobitótlan, vidékies étkezőkocsit. Kedves, meleg fény aradit szét benne, talán a hatvanötfilléres „házi töltés'1 te­szi, amit én és mindenki fogyaszt. Csodák-ceo- dája, most sokan ülnek az asztalok körül. Nem elhagyott hely. Nagyvilág. Egy ut a Nyugatot Olvassa. Valaki pénzügyi kérdéseket fejteget, e londoni élményeiről számol be. Három asztallal odébb a társaságból mintha ismerném az egyik urat. Persze, tanárom volt hajdan az egyete­men, fiatal és merész német szakos magántanár, ma megöregedett, 6 Pécsett ad elő. Szófoszlá­nyokat hallok: Gundolf, Mentőn, szürrealizmus. Néhány fiatalember hangos vitája mellettem el­nyomja a messzebbről jött hangokat. Brückner „Halálos Ifjúságának11 pesti betiltásáról vitat­koznak. Valamennyien ismerik a darabot, tet­szett, de megállapitják, hogy problémái nem a magyar ifjúság problémái, hanem berlini, bécsi ügyek. Ha a magyar ifjúságnak bajai vannak, vagy netalán beteg, betegsége enyhébb és min­denesetre más természetű, mint az, amit Bruck- ner fejteget. Debrecenben a gyerekek meg sem értik, miről van szó a színdarabban. Ez a vita jólesett s büszkén néztem a lobitói reklámra. A Keleti pályaudvaron félrecsapom a kalapo­mat, fütyürészek és nagy iramban indulok meg a kiürült éjjeli Rákóczi-ut felé. V. Budapest—Sopron Szántszádékkal hagytam utoljára ezt a vona­lát- Elfog a megilletődés, ha rágondolok, a kis Magyarország reprezentatív útjára, az ápolt, a vili any ősi tóit, a néonetes jelzésekkel ellátott (másutt nem alkalmaz ilyeneket a MÁV) kettős vágányra, hol minden állomás híres név és ahol tavasztól ezázihuszkilométeres tempóban fognak száguldozni a Ganz-gyár európaszerte ismert vil­lanymozdonyai. Más az étkező, más, kivűl, belül. Vadonat­új, kék kocsi, egészen modern, sima, világos­kék és krémszínű berendezéssel, ilyen szép és praktikus étkezőt az Etoile du Nord-on sem láttam. Itt készült, Magyarországon, tíz darab, hat Parisba ments, négy Bécs és Pest között közlekedik. Reggel 7 óra 40-kor alig kapok helyet benne, a nemzetközi társaság garmadával fogyasztja a magyar tojást és az Esterliázy-vajat. Ismerős alakok: a berlini magyar filmsztár s a Récsben élő vigjátékiró. Az ismert tőzsdés, aki miatt a vonat késni szokott Hegyeshalmon, mert podgyászát ala­posan át kell vizsgálni. Vaduzi vonatkozásai vannak, összeszámolom az étkezőben olvasott lapokat: magyar újságokon kívül franciát, né­metet, angolt, olaszt, románt látok s a sta­tisztika kedvéért előhúzom a Lidové Novinyt, senki nem harapta le az orromat érte. Kigördülünk a Keletiről, a sok idegen (nagyszerű tapasztalataik vannak Budapest­ről, hallom) az ablakhoz siet. A panorámát, amely a karcsú villamos acélrács oszlopok és vezetékhálózatok között a szemük elé tárul, a baedeckerek tényleg kettős csillaggal jelölhe­tik. Kevés világváros van, amely oly fenség­gel vonul el az induló vagy az érkező utas szemei előtt, mint Budapest Bécs felől. A ra­gyogó napfény őszi fényerősitéseken át táncol a szűnni nem akaró pályaudvar vasain; vágá­nyok alattunk, vágányok fölöttünk, hidak, póznák, váltók, mozdonyok, jövő-menő vona­tok. Jobbra a Górd a tic-gyár húzódik el, a vá­ros barátságos beköszöntője, melyre a diasz­pórában élő pestiek úgy gondolnak, mint a mesebeli kékvirágra. Majd széles, négy-hat- vágányu töltésre futnak föl a góliát sínek s megjelennek a Népliget rendezett fái, hosszú, egyenes, aszfaltozott uocák haladnak el mél­tóságteljesen hol alattunk, hol fölöttünk, há­zak, gyáraik, telepek, sárga villamosok, autók, emberek, sorompóik, átjárók, templomok, egy gázgyár, veteményeskertek, sirköraktárak. Ferencváros mögött magas töltésünkről feje­delmien lenézünk Budapestre s amikor ráfu­tunk az összekötő vasúti hidra, a misszek az: étkezőben már-már sikoltoznak. Széles, vilá­gos, csillogó a Duna. Egy pillantás balra: csepeli villanymüvek, rádiótornyok, gyárak. Mély tekintet jobbra: messze a Hármas Ha­tárhegy Mont Everestté nő az őszi prizmán át, pazar vonalaival kibontakozik a Gellért­hegy és diadémja, a citadella, két napfényben ragyogó hid zengő ívelése: a Ferenc József, az Erzsébet, palotasorok, messziről, a kanya­rulatnál a parlament — s már Lágymányos vadonatúj fehér ötemeletesei, nyilegyenes uc- cái, üres telkei között visz a villany. A dóm- bokán beláthatatlan mennyiségű piros-fehér villa, néhány nagy épület, gyár és gyár a Ti­tán ic-telepéig. Egyetlen lankás kerten át visz az ut, tizenöt-húsz kilométeren át, kis villany­vágányok csókolgatják jobbra-balra, fönt-lent az egyenes, nagy fővonalat — a misszek áll­nak és nem akarnak lemenni az ablaktól. Budaörs. „Vous-vous rappolez: la bataille de Budaörs, le roi Charles. Terrible" — mondják mellettem. Egy ur mosolyogva föl­kiált: Biatorbágy. Sikoly. A vágányok villa­szerűén kettéválnak (már ez is kísérteties) s dermedten nézünk a viaduktok alá a mély­be. Az angolok és a franciák is: ez a hely világhírű. Később a német mérnök érdeklő­déssel nézi a pályaröviditési munkálatokat, a villamosítás és a nagy gyorsaság miatt a MÁV drága pénzért kiegyenesíti a hegyek közöli cikk-cakkozó vonalat. Bánhidánál elmúlnak a kertek. Valaki az itteni óriási villanyközpont- ról beszél. S az ablak mellett jobbra-balra i Pozsony, december 5. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) Hirt adtunk arról, hogy a szlovenszkói magyar színtársulatok kö­telékében álló magyar állampolgárságú színé­szek állítólag abban az esetben, ha a magyar hatóságok nem adnák meg Drasár pozsonyi csehszlovák színtársulatának békéscsabai ven­dégszereplésére az engedélyt, december 5-én túl nem léphetnének fel Szloven«zkón. Ez a terminus ma lejár. Pozsonyi szerkesztőségünk értesülése szerint ebben az ügyben eddig semmiféle intézkedés nem történt. Meznik miniszteri tanácsos, az országos hi­vatal személyzeti ügyosztályának vezetője az egyik pozsonyi délutáni lapban nyilatkozik ez üggyel kapcsolatban. — Nem felel meg a valóságnak a* a hír, — mondja Meznik nyilatkozata, — hogy a* or­szágos hivatal megtiltja a magyar állampol­gárságú színészek fellépését. — Az országos hivatal a törvényhez tartja magát, amely előírja, hogy minden külföldi állampolgárnak, aki Csehszlovákiában szere­pel, munkaengedéllyel kell bírnia. A munka- engedély kiadását attól teszik függővé, hegy a magyar kormány Magyarországon a esed- szlovák állampolgárokkal szemben milyen álláspontra helyezkedik. A szlovenszkói ma­gyar színigazgatók az országos hivataltól sem­miféle ilyen utasítást nem kaplak, ellenben &z országos hivatal utasította a munkavál­laló engedélyek kiadására jogosult járási hivatalokat, ez esetben tehát a rimaszom­bati és a komáromi járási hivatalt, hogy munkaengedóly nélkül ne engedjenek ma­gyarországi állampolgárokat fellépni* — Mint mindig, a legnagyobb lojalitással kezeltük ezt a kérdést, amire bizonyíték, hogy Iván és Földes színtársulatának legtöbb tagja magyar állampolgár. Ha a magyar kormány másképpen kezeli ezt a kérdést, úgy termé­szetesen mi is más álláspontra leszünk kény­telenek helyezkedni. Retorzióról azonban nincs szó. A munkaengedélyeik kiadásának kérdése teljesen individuális és azt mindig a törvény szellemében intézik el. HajszálonHig m pelsőc-prágai utasainak élete ismeretien merénylők Fetsősfubnya melletí Iából és sziklák- hót torlaszt emeltek a vasúti síneken —■ Eddig eredménytelen a merénylők utáni hajsza Körmöcbánya, december 5. Póniteken este ki­lenc óraikor ismeretien tettesek merényletet kísé­relitek meg a peisőc—prágai 107-es szánni gyors­vonat ellen. A pályatesten Felsöstubnya közelében a legélesebb kanyaru­laténál sziklákból és farönkökből torlaszt állítot­tak fel s hogy a kisiklást még súlyosabbá tegyék, a tor­laszt zsinegekkel a sinekihez erősítették. Hivatalos jelentés szerint a merénylők einberderék vastagsága farönköbet helyeztek a sinekre g egy nagyobb szikladarabot, amelynek hatvan centiméteres az átmérője. A gyorsvonat mozdonyvezetője a kanyarulatban nem vette észre a sínekre erősített ballaszt s neki vitte a vonatot. A következő pillanatban a szolgálati szakaszban tartózkodó vonatvezetö ijedten érezte, hogy a kocsi megrázkódik. Szem­Epe- és májbetegségeknél, epe­kő és sárgaság eseteiben a ter­mészetes „Ferenc József" keserüviz a hasi szervek működését élénkebb tevékenységre serkenti. Klinikai ta­pasztalatok igazolják, hogy az otthoni ivókúra különösen hatásos, ha a Ferenc József vizet kevés forróvizzel keverve, reggel éhgyomorra isszuk. A „Ferenc József" keserüviz gyógy­szertárakban, drogériákban és fűszer- üzletekben kapható. píllantásnyi késedelem nélkül meghúzta a rész- féket, mire a vonat megállott, Megállapitottálk, hogy a mozdony szétzúzta az útjába hengeritett követ éa félredobott két farönköt, a harmadik azonban a vonat alatt maradt s ennek fölcsapodása okozta a szolgálati vagon zökkenését. A faraink bemzba az első harmadosztályú vágom padlójált, a rongálás azonban nem súlyosabb ter­mészetű. Az aikadály elhárítása után a gyorsvonat 21 perces késéssel folytatta az útját. Az utasoknak az ijedelmen kívül más bajuk nem történt, ha azonban a merénylők szándéka sike­rült volna, végzetes katasztrófa lehetett volna & következménye. Azonnal értesítették a csendőr- séget, amely teljes apparátussal látott hozzá 0 merénylet felderítéséhez. Körmöcbánya, december 5. (Saját tudóéi tónktól.) A peleőc—prágai gyorsvonat éltetni merénylet szín­helye a Felsöstubnya és Turcsek vasútállomás kö­zötti szakasz volt. A pályaőr rövid idővel a gyorsvonat jövetele előtt észrevette ugyan az akadályokat, de már nem volt módjában eltávolitani. Jelzőlámpával fi­gyelmeztette a hegy lejtőjéről teljes sebességgel lefelé robogó gyorsvonat mozdonyvezetőjét s ez­zel részben elejét vette egy súlyosabb katasztró­fának, A körmöobányaJi magámjelentás mémáilieg különbö­zik a Csehszlovák Távirati Iroda hivatalos jelen­tésétől. A csendőrség teljes gőzzel folytatja a nyomozást, anélkül, hogy eddig pozitív nyomra jutott volna. A merénylőket elkeseredett munkanélküliek kö­zött keresik, bár erre egyelőre nincsen komoly támpont. hirtelen megjelennek a MÁV gyárai és bá­nyái. Félórahosszat futunk a nagy iparvidé­ken át, még az amerikaiak is osettintenek a nyelvükkel. A pálya fekete, izzadság és kő­szénfüst fekszik az agyon túri dombokon, ké­mény, kürtő, bányatorony tucatjával, munkás- házak ezrével. Máhrisch-Ostraunál sem eny- nyire összpontosított az ipar, mint itt s ala­posan kinéztük magunkat, amikor Almás­füzitő végheietlen gáztartálytelepénél kifu­tunk a síkra s jobbra megjelenik a bécs—bu­dapesti országul aszfaltja („Európa egyik leg­jobb autóutja" — mondják mellettem) — es a Duna. Komárom. Mintha csak az ablakon kellene kinyúlni, hogy megragadjuk a túlsó part ködbevesző, szép tornyait, gyárait, sűrű háztömegét, a pompás kikötőt, a kicizellált Dunapartot, a hidakat, a szigetek fehér villáit és óriásfáit, de a sebesség elragad, a Sziget­közön és Győr kisalföldje felé szaladunk to­vább. Győrött kiszállunk. Nyugateurópai emlékek fogadnak: egy földalatti pályaudvar, amelybe kíváncsian bekandikál az uj barokk városhá­za nemes tornya (mintha Németország volna) s egy--két felsőbb emelet. Gyárak, gyárak, gyárak. Szinte örülünk, amikor az eberfurti autógyors az iparból kiragad a Dunántúl lég- gyönyörűségesebb liget-világába s a tiszta, gondozott magán vasút virágos állomásai mö­gött látjuk Csorna dús kertjeit, Eszterháza pompás gyümölcsöseit és mintagazdaságait, a Fertő-ló alatti ápolt termékenységet, mely mintha már Svájc volna — s valóban csakha­mar föltűnnek az ismerős alakú soproni he­gyek. Az Alpesek gondozott előfutárjai, melyek innen meg sem állnak Zürichig, Genfig, a Mont Blancig. Szvatkó Pál ^ A* m, I Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik ftlSZ&öfctl ■ az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az ese­iáéhes előfizetési nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents