Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-31 / 297. (3110.) szám

4 1932 december 81. szombat. A porosz rendőrség erélyes akciói indított a kommunisták ellen Kiutasítások — A katonaság megtisztítása 9légi, jó tanárom keress Samu ár. emlékezete Nem szeretek nekrológot inni: jó embe­reim, ha el is költöztek az élők sorából, úgy élnek előttem gesztusaikkal, arcvonásaikkal, jellemző mondásaikkal, mintha örökkön vol­nának. Elmúlt már néhány év, hogy hajdani gimnazista éveim kedves, jó igazgatóját meglátogattam a rádiója mellett; ha ezeknek az újabb látogatásoknak emléke el is veszett a forgalmas időik gyors lüktetésében, ám a gyermekévek emlékképei minden részletük­ben élnek most is: nem a világtalan, nyugdi­jával harcoló, kedves öregur képe lép elém., hanem a háború előtti Rimaszombat egyik legnépszerűbb, legkedélyesebb s legművel­tebb emberének arca bontakozik ki az emlé­kek raktárából­Gom örmegye újra magyart temetett. Szé­kelyföldről ideosöppent magyart, aki a köny- nyen ragadó palóc idióma finom támadásai közt is megtartotta különös, erdélyi izü dia­lektusát és a mi fülünknek idegen módon épp úgy húzta az é-t, mintha most szállt vol­na le a kolozsvári gyorsról. S ahogy a beszé­débe nem engedett belevegyiteni előtte ide- i gén izt, úgy maradt mindig következetes í mindenben önmagához: lelkében, kulturájá- j bán, jellemében mindig őszinte, egyenes és magyar maradt, pedig nehéz magyar sors lett utóbb az övé: az idők, melyekben egy kisváros szellemi elitjének vezetője volt, egyetlen fuvásra elrepültek s a fekete gond. a kisebbségi nyugdíjas sorsa feszi tette sú­lyos szárnyát a rácsos kapu fölé, Méltatásával foglalkozzanak hivatottabbak. Sokkal jobban szerettük, tiszteltük őt, mi, ta­nítványai, és sokkal inkább ragaszkodtunk hozzá, mint hogy hidegen mérlegelni tud­nánk cselekedeteit és higgadtan jelölnénk ki a polcot, amelyet élete munkájával, minden­ki előtt elismert intelligenciájával, szeretet­reméltó lényével elfoglalt. Nem barátja vol­tam, nem is kortárea: mikor a mi életünk ta­lálkozott: a kis, naiv gimnazista nézett fél tisztelettel az élete delén lévő igazgatóra. Nem, nem a félelmetes direktor volt ő: jósá­gos szemével áthuny ontott cvikkerének üvegén — különös, kálvinista, erdélyi hu­mor élt ezekben a szemekben — kezével megforgatta a csiptető zsinórját a meg vere­gette az arcunkat­— Hogy hívnak, Ram? Volt a hangjában valami biztató, ami egy­szerre eloszlatta az aggodalmak felhőit, a gyerekfjziv megnyílt és úgy léptünk be a bosszunevü s mint ilyen: egész akkori Ma­gyarországon egyetlen Rimaszombati Egye­sült Protestáns Főgimnázium uj kapuján. • mintha máris hazajutottunk volna. Legendákat beszéltek magyarázatairól, jó - kedélyéről, humoros mondásairól. Ebben a : humorban nem volt sem fölény, sem leeresz- ■ kedés, ez nem sértett, nem karcolt: szívből ; jött s szívhez szállott. Nem olcsó humor volt: 1 egy finom és emelkedett szellem állásfogla- ' lása élet mellett, diák mellett, ember mel- ; lett. Mellette és nem vele szemben: ez volt 1 az erénye, ez volt lelkének fő alapvonása, 1 ezért nem csüggedt el akkor sem, ha olykor ’ hálátlanságot tapasztalt, ez tartotta meg őt ; erősnek a kisebbségi kálváriajárás ktizdel- j mes éveiben. £ Egyszer — hege dű órákat is adott — az ; egyik tanterem csöndjében letetette a hege- ; dilinket s maga játszott az őszi délutánban- 1 Az improvizálásnak és memorizálásnak cső- , dálatos keveréke volt ez a játék: a hangok < elevenen, finoman pattantak elő gyűrűs uj- j jai közül- Akkor találkoztam először az alko- f ló emberrel, rálestem az arcára, különös fény ült rajta, idő és tér elveszett számára néhány percig, csak hangok sírtak és nevet­tek, s mi különös elfogódottsággal ültük kö- 1 rül a zöld padokban és maradtunk csöndé- . sen még sokáig, pedig akkor már visszazárta ] hegedűjét a tokba e nedves szemmel nézett < ki az ablakon át. Aztán ennyit mondott: 1 — A harmónia: az élet. Ezt tanuljátok 1 me?! - ( Akkor nem értettük, de most, hogy a tes- * tét temetnünk kellett, visszaemlékezem ezek­re a szavakra: ragaszkodott hozzá, hogy egyenes derékkal, meg néni törve lélekben 1 1; ereszt ül vigye a maga filozófiáját testi éle- t tón át is. s Iliászt és Odysseát úgy magyarázni senki I nem tudott, mint ő A derűs görög égbolt, az <? azurszinü Hellas szerelmese volt. S hogy fá- 5 radlan, nyugdíjazott mivoltából is előszóii- 1 tolta bábom alatt a tanári kötelesség — liá- f Berlin, december 30. A porosz rendőrség napok óta figyeli a német kommunista párt egyre fokozódó tevékenységét. A rendőrség megtudta, hogy a kommunisták különböző pro- pagativ jellegű tüntetést terveznek s éppen ezért több porosz nagyváros rendőrsége foglal­kozott a kommunista agitáció megfékezésére irányuló rendszabályokkal. Azokat a kommu­nista agitátorokat, akiknek nincs német állam- polgárságuk, kitoloncolják az országból. Ugyan­akkor nyomozást indítottak abban az irányban, Egészen uj oldaláról inul a tko zo tt be a liga Baijámliázán. Itt ugyanis az ungpálóct ligáséjt minden áron szlovák iskoláit akart alapítani. Mivel Bajánházán szlovák gyermekek nem voltak, a liga magyar gyermekek közül ke­reseti és talált kisegítőket arra, hogy az is­kolaalapításhoz meglegyen a minimális lét­szám. Névele nrizés, földreform-ígéret s éhhez hasonló módszerek segítségével sikerült is produkálnia a kellő számú tankötelest. Hogy a lakosság előtt kellő tekintéllyel léphessen föl a saját utólagos bevallása szerint közhi­vatali hatás-kört töltött be egy napig: végre­hajtotta a bajánházi iskolakötelesek nyilvá­nos beiralását. „A szervezet — olvassuk a je­lentési a liga első decenniurnáról szóló hiva­talos kiadványban — Bajánháza községben végrehajtotta az iskolaköteles és a szlovák is­kolába önként jelentkező gyermekek -nyil­vános beiralását. A behatás alkalmával ki­tűnt, hogy az ottani lakosság kétharmada szlovák eredetű. A gyermekek összeírása 1928 junius 24-én történt, A behatásnál a szervezet Ó3 annak funkcionáriusai ellen mindenféle csalárdságot elkövettek, csakhogy megakadályozzák a szlovák iskola megnyitá­sát. A szlovák nép ottani rosszakarói azon­ban hiába erőlködtek, a szlovák iskola meg­nyílt és m-a szép látogatottságnak örvend “ Hogy a pálóci ligasejt nével-emző etnográfu­sainak volt-e jogcímük és lehetőségük Ba- jánházán kétharmados szláv többséget meg­állapítani, -arra nézve csattanóé föivllágosi- tást kapunk Bajánháza régebbi statisztikai adataiban. Az 1773-as hivatalos összeírás szerint a község magyar. Korabiinsky 178-8- ban Pozsonyban megjelent Lexikonja ugyan­csak azt hja róla: ,,ein ungr. Doni dm Ung- váreir Kom. 1 M. (= ménföl-dnyire) von Palocz". Fényes és Czoerni-g a múlt század 30-as 40-es éveiben a magyar többség mel­lett oroszajku kisebbséget regisztrált a köz­ségben. 1880-ban 488 lakosa közül 72, vagyis 15 százalék volt szlovák, a többi magyar, 1910-ben 518 -lakosa közül 480 magyar és 38 szlovák, vagyis 7 százalék. Ezt a 15, illetve 7%-o-t, mely az 1919-es csehszl. népszámlálás­ban 19-9 százalékra emelkedett, a pálóci S lóvén ská Liga közhivatalnokokat játszó funkcionáriusai rögtön 66 százaléknak minő­sítették át. Valószínűleg ennyit akarnak a község magyar ajkú lakosságából „repatriál­borut és kenyérjegyet feledtetve magyarázta Achilles és Patrok-les küzdelmeit. Felettünk pedig időtlen idők lebegtek •.. Oh, ezek az órák, amikor megfeledkezhet tünk a határ­ban gyakorlatozó gépfegyveresekről és hadi­liszten koplaló gyermekéletünket visszavitte évezredekkel derűsebb, szebb, Ígéretesebb emlékek felé... I Pedig egyre jobban küzdött önmagával is: látása, kedvesen mosolygó szemének világa ment lassan kint veszendőbe. így borult rá a sötétség. I)e ez csak fiziológiai akadályt je­lentett számára: lelke derűje, érdeklődő szelleme élt, érdeklődött, pedig elkövetke­zett az idő. amikor már csak az ajándékba kapott rádió volt reggelt őt-esi lg egyetlen szórakozása-. Lassan borult rá a világlalan­vajjon a föloszlaíott vörös frontharcosszövetség nyomán nem keletkeztek-e újabb illegális szer­vezetek, A rendőrség és a birodalmi őrség ke­belén belül kisértő kommunista agitációt ugyan­csak megfékezik. A birodalmi őrségben ugyani® az utóbbi időben rengeteg kommunista propa­gandairat terjedt el és ezektől föltétlenül meg kell tisztítani a katonaságot. Beavatott körök szerint a rendőrség kommunistaellenes tevé­kenysége hamarosan pozitív eredménnyel fog járni. ni". Legalább ás egyelőre. Kiváncsiaik vol nánk arra, kii hatalmazta f-öl az un-gpálóci li­gát hatósági ténykedés kifejtésére, mert a tankötelesek nyilvános összeírása a itörvé­nyek szerint csakis vagy a közigazgatási, vagy a közoktatási hatóságok jogkörébe tar­tozik. Vagy talán a liga egyszerűen hatósági fölhatalmazás nélkül uzurpálta ezt a jogkört? De ha Így cselekedett, akkor illetéktelen beavatkozásért az illetékes hatósági ténye­zőknek -felelősségre kellett vonniok, ilyes­miről azonban eddig nincs tudomásunk, Ha egy magán-egyesület hatósági jogkört sajátít ki, ez valójában forradalmi jellegű kihágás a fennálló jogrend ellen. De ebben a hatósági jogkör-kisajártás­ban van még egy szenzációs momentum: az, hogy a liga tagjai, akik a tankötelesek össze­írását elvégezték — hatósági személyek vol­tak. Annál inkább tudniok kellett, hogy a tanügyi kormányzat hatáskörébe nincs jo­guk beavatkozni. A liga bizottság egyik tagja ugyanis földhivatali titkár, a másik meg egy csendőr volt. Hogy az összeírás, illetve a szlovák -iskola részére való ka paci látás miként folyt le, arra nézve a Prágai Magyar Hírlap 1928. ju-Líus 4-iiki száma a következőképpen számolt be: „Megjeleni a faluban egy földhivatali expo­nens (tajomnik) és egy csend-őr. A kisbirót keresték abból a célból, hogy kidobo-ltassák a faluban, hogy a tanköteles gyermekek szüleit szülői értekezletre hívják össze az is­kolába. A kisbiró azonban a mezőn dolgo­zott s igy csak este fél kilenc óra tájban ke­rült elő. Ekkorra a -bírónál tanácskozó tár­saság arra a gondolatra jött, hogy mégsem lesz jó nagy lármát csapni ennek a „tauiigyi műveletnek", azért arra kérték a kisbirót, hogy a Barkóczy-uradalomból kihasított föld­bérletekkel megpuihitotl embereket, egyenklut hivja össze, azzal az ürüggyel, hogy ,.a csend­őr hívatja". A „csendőr" szóra beijedt embe­rek tehát az éjszaka leple alatt összegyűltek a községházán, ahoil megkezdődött a szlovák iskolába való beiratás. Az Ígérgetésektől m-egbó'duft szerencsétlen magyarok közül a két ,,-ku-11urkomisszáriusna-k‘‘ még a csend-őri hatalommal sem lehetett tizenegy szülőnél többet arra bírni, hogy gyermekét szlovák iskolába írassa. Mire meg virradt, B-a-jánházán, ebben az 537 lelket számláló községben ság, már nem találta annak kezét, akivel ke­zet akart szorítani, egyre inkább csak szobá­jában üldögélt, mind fáradtabb lett, de visel­te nemes lélekkel, miként Jóig az ő fájdal­mait. Még egy öröme lett: rendezték a nyugdi­ját. S akkor elköltözött. Úgy ment el szelí­den., kedvesen, ahogy valaha idejöhetett, messze Erdélyo rszágb ól. Nem, ez nem nekrológ — életét pontosan nem is ismerhettem, ez csak a tanítvány ügye-tlenszavu szeretető, hálája, mindnyá­junk nevében, akiket annyira szeretett, hogy csupa megbecsülésből alig alkart legezni is- Egy régi, g-ömöri magyar ember távozott, ta­nárunk, szerető apja egy hajdani, büszke is­kolának. Szombathy Viktor., (melyben a népszámlálás is 500 magyart ismer el) tizenhat gyermeket dobott oda édesapja az elnemzelienítés molochjának". Ily lett a magyar Bajániházán szlovák is­kola azon a .réven, hogy a liga két tagja a li­ga megbízásából iskolaügyi hatóságot játszott, másrészt a liga javára élt azzal az előnnyel, melyet -rendes hivatali állása nyújt számá­ra. Az egyi-k mint födhivatáli tisztviselő, a földhivataltól függő föd bérlőkik el szemben a földhivatal tekintélyét, a másik a csendőri ruha tekintélyét érvényesítette — a k-apa- citálásria. Vajjo-n Országih országos elnök ebben az esetben is fantartja-e a véleményét, hogy a Slovenská Liga kisebbségi iskolái egyetlen­egy ,magyar gyermeket nem vettek el a ma­gyar iskoláktól? (cl) OLVASTA? Az egyik legelterjedtebb párisi polgári napilap nagynevű cikkírója propagandát vezet a német gyártmányok ellen. Azt irja, hogy halálos köny- nyelmüséget követnek el a franciák, ha német árut vásárolnak. Leleplezi a németeket, hogy nem haszon nélkül adják el gyártmányaikat, keresnek a Franciaországba szállított árukon. De ez csak a kisebbik baj. A kitűnő publicista felveti a merész kérdést: mire fordítják a németek a pénzt, amit a franciákon keresnek? A németek a pénzt, amit a franciákon keresnek, fegyverkezésre és a hitieriz- mus kiépítésére fordítják. Ezt a meglepő fdlede- zését közli cikkírónk egyik cikkében, következő cikkében pedig félelem nélkül közli a válaszokat, amiket felfedezésére kapott. Nem hallgatja el, hogy névtelen levelek is érkeztek ilyen rövid tartalom­mal: „Maga hülye! Mit ért maga a világkereskede- lemhez!“ Bátran és nyilvánosan nyugtázza ezeket az elismeréseket, mert jól tudja, hogy honnan fuj a szél. A szél Németországból fuj. Francia országba n élő jól megfizetett kémeken keresztül. A magam részéről igazat adok és helyeslek a francia publicistának, mert belátom, hogy nem sza­bad az ellenséget táplálni. Magamévá teszem a tanulságokat kis háztartásom számára, kiindulva abból a megfontolásból, hogy ami jó a nemzetnek, az jó az egyénnek is. Máris elhatározom, hogy a legnagyobb óvatossággal fogom intézni bevásárlá­saimat, figyelni fogom, mire fordítják a hasznot azok a kereskedők, akiknél szükségletemet fede­zem. Nem épitenek-e aknát, nem pénzelnek e ra­vasz merényletet ellenem a nyereségből, amit jut­tatok nekik. Egy pár téli kesztyűt kellene vennem e pillanat­ban, végiggondolom az összes itteni kereskedőket, akik e cikk tekintetében számbajönnek ... A. mindig olyan udvariasan köszön, de van vala- ml gyanús a mosolyában, mintha azt mondaná: „Majd bejösz még üzlethelyiségembe!*4 A gúnyos tekintetéből arra is következtetek, hogy rossz hí­reket terjeszt rólam, hitelem ellen tör. Mukkor a moziban láttam, a „Gyilkosok44 cimü filmnél Ta­nulmányoz. B. mindig kint áll a boltja ajtajában, megszólít, leplezi közvetlen indulatait, sohasem buzdít vásár­lásra, ami gyanús jel, hanem megkérdi, hogy mint szolgál az egészségem. Az egészségemmel van neki baja. Ki tudja, nem gvárt-e titokban mérges gá­zokat odahaza, nem lehet tudni, nem tölti e meg a téli kesztyűt mérges gázzal, miközben a kesztyii- tágitóval manipulál benne — lehet, hogy a kesz- tyütágiíó leplezett gázszivaítyu — felhúzom a kesztyűt, véletlenül az orromba nyúlok és — vé­gem van. C. mindig irodalomról érdeklődik, megkérdezi, hogy min dolgozom, valószínűleg azt várja, hogy én is vissza kérdezzem: „Mi újság az üzletében?'4 így akar beugrasztani, hangsúlytalanul odavetné, hogy gyönyörű téli kesztyűi érkeztek, vennék nála egy pár téli kesztyűt, a nyereségen összevá­sárolná a váltóimat, perelné őket, kivégezne. D. , E., F. és a többi mind megbízhatatlan embe­rek, látszólag jómodoru, szolid életű, szorgalmas kereskedők, de mit lehet tudni, mi lakik az ember­ben. A mai viszonyok között mindenki a másik el­len tör, egyik a másik szájából akarja kivenni a fa­latot, túl sokan vagyunk, hátha éppen én vagyok az útjukban. Nem, nem fogom megvenni a téli kesztyűt náluk, nem juttathatok ilyen előnyt m- kik. Majd elutazom a jövő héten a hegyek közé, viszek magammal vatíászpuskát, kitanulom a va­dászatot és lövök egy szarvast. Az á'latot haza­hozom, megnyuzom, a bőrét kikészítem, háznópom segítségével kiszabom a kesztyűt, megvarrom, ki­bélelem. Mi sem egyszerűbb. Igaza van a francia újságírónak: az étet való­ban ilyen irányban fejlődik. Az államok között már szépen érvényesül az elv, hogy egyik nem tud a másikról ,egyik nem vásárol a másiktól, egyik nem ad pénzt a másiknak, nehogy azon a pénzen fegyvereit élesíthesse másik az egyik ellen. A jó hazafinak arra kell törekednie, hogy a nemzeti élet elve érvényesüljön a magánéletben is. Én tehát ezennel felvetem, lefektetem és megal'p tom a magánháztartásbeli autarkia elvét. Szép szó ritka szó, csak mostanában halljuk sűrűbben. Azt je­lenti: megélünk magunkban is. A jövő héten két kis ágyút öntök magamnak, az előszobában állítom fel őket, szembe az ajtóval. Az ablakokat befalazom, csak kis lövéseket ha­gyok, mindegyikben egy gépfegyver lesz. Kéz alatt veszem őket, zálogházban. Kezdő háztartás­nak elég,mennyi is. Énrajt ara nem fog keresni sen- kiseni. (s. i.) & Slovenská ilp „repatriáciős“ offeazivája a lagiir kizségeUei VII. Hogy lett a ligából tanügyi hatóság Baj ásatásán? — Egy csendőr és egy földhivatal tisztviselő mint tanügyi elöljárók

Next

/
Thumbnails
Contents