Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-31 / 297. (3110.) szám

2 1932 deoember 31. szombat. rPRX<ZU-iV\AGVARHlRLA0 háború esetén a némátokét és az olaszokat egyszerre találhatja önmagával szemben. Ez kétségtelenül igen merész kombináció, de éppen az, hogy ilyen kombinációk merülhet­nek fel, mutatja, hogy milyen komoly időket élünk, Franciaország ma már nem számithat Anglia és Amerika támogatására, viszont a legújabb megnemtámadási szerződések elve­tették azt a gondját, hogy az orosz Lengyel- országon át a német segítségére fog sietni és amióta XIII. Alfonzot elkergettetnie sikerült, a köztársasági Spanyolországnak, ha nem is feltétlenül segítségére, de legalább jóakaratu semlegességére számithat. Barátainak véle­ménye szerint is azonban sohasem tudna már akkora hátvéddel hadba vonulni, mint 1914- ben. Az utóbbi hetekben felelés államférfiak nem egyszer céloztak arra, hogy az 1933. év sorsdöntő eseményeket hozhat. Minden érző és gondolkozó ember csak azt kívánhatja, hogy ne a fegyverek döntsék el a sorsot, ha­nem a békés megegyezés. Az emberiség ve­szélyes meredélyen táncol. Még mindig elég ideje van arra, hogy elővegye jobbik eszét és végleg likvidálja a háború terhes örökségét. Ha az Ur 1933. esztendeje az eddigi tétová­zás helyett elhatározó eseményeket hoz eb­ben az irányban, úgy valóban az a szent év, anno sacro lesz, aminek XI. Pilis pápa elkép­zelte. Ellenkező esetben azonban megindul a végzetes lavina, amely egykönnyen maga alá temetheti a fehér emberiség egész civilizá­cióját akar bevezetni n. Milyen feölfságekei vfs®3 az álfám Az álilam viseld azoknak az iskoláknak a költségeit, amelyekre a jelen törvény vonat­kozik, amennyiben a költségek viselése nem hárul az iskolaközségek.re, vagy más ténye­zőkre. így az állam viseli különösen: a) a jelen törvény hatálybalépéséig telje­sen az állam költségén eladott nyilvános népiskolák összes dologi és személyi kiadá­sát, a dologi kiadást azonban csak annyiban, amennyiben az a jelen törvény szerint nCju hárul az iskolatanácsra; ib) ama népiskolák összes dologi s személyi kiadását, amelyek a jelen törvény hatálya idején az 1920—297. számiu törvénnyel mó- dosátott 1919—189. számú törvény szerint (úgynevezett kisebbségi iskolák), vagy az 1868:XXXVIII. te. 80. paragrafusa szerint az állam kizárólagos költségére létesittetnek; c) ama nyilvános ovódák, továbbá a siket- néma, vak vagy egyéb fogyatkozásu tankö­teles korban levő gyermekek számára léte­sített ama külön szakiskolák összes dologi és személyi kiadását, amelyeket a jelen törvény hatálybaléptéig teljesen az állam költségére tartottak el, vagy a melyek a je­len törvény hatálya idején állami intézetként létesülnek; d) valamennyi az iskola-község hatáskörébe tartozó vagy oda áttett nyilvános népiskola tanerőinek személyi költségét ideszámiiva a nyugdíj és ellátási fizetéseket is; e) az állam által fenntartott iskolák és in­tézetek alkalmazottainak személyi költsé­gét, továbbá eddig teljesen az állam költ­ségén fenntartott amaz iskolákhoz az állam által a jelen törvény hatálybalépése előtt ki­nevezett alkalmazottak személyi kiadásait, mely iskolák a jelen törvény szerint az isko­laközségek hatáskörébe mennek át; f) az iskolaközségek hatáskörébe tartozó iskolák gyűjteményeinek, tanszereinek és könyvtárainak karbantartásához és gyaraípd- tásáihoz szükséges esetleges hozzájáruláso­kat; g) a tanítód konferenciák költségest. Az áUam k&lón bevételei a tanügyi költségek fedezésére Az állam által viselt tanügyi költségek részleges fedezetéül szolgálnak az állampénz­tár következő bevételei: a) az egyházi, kincstári iskolák, a magáno­sok vagy egyesületek áltál fenntartott isko­lák eddigi fenntartói által ez iskolák taní­tóinak, törvényes állandó bevételeire tdl­jesditett fizetések és egyéb hozzájárulások; b) azok a hozzájárulások, amelyekre az eddigi iskolafönntartóval szemben a fizikai vaigy jogi személyek — a politikai és iskola- község, az -iskola-kerület és‘az ország 'kivéte­lé ved — kötelezve voltak; c) az alapítványok és alapok jövedelmei; d) az illetéfcegyenérték után kivetett isko- lafenntaríásd dijak; e) az állami adók után kivetett tanügyi pótadó; f) a tanítók nyugdíj illetékei'; g) a jelen törvény végrehajtási költségei­nek fedezésére szánt ajándékok, hagyomá­nyok és hagyatékok, örökségek. Az illefékegrerérfék tanügyi pótléka Az illetékegyenérték alá tartozó vagyon után az állam javára a tánügyi költségek fedezésére évi 30 százaléknak megfelelő ősz- szegben tanügyi pótlékot fognak szedni. Az állami adók tanügyi pófadéra Az állam által átveendő tanügyi költségek fedezésére az eddigi tanügyi kcltséghozzájá- nílások helyett az állampénztár tanügyi pót- adót fog szedni valamennyi pótadóköíeles egyenes állami adó után. Á tanügyi pótadó százalékát évröl-évre a pénzügyi törvény ál­lapítja, meg. Hágán népiskolák Magán népiskolák létesítéséhez az orszá­gos tanügyi hivatal engedélye szükséges, Az engedély megadása előtt nem szabad nyilvánosan hirdetni az iskola felállítását s előzetes beír a fást sem szabad végezni­Az országos tanügyi hivatal egyádőre be­zárathatja az oly iskolákat, amelyebben is­mételten nem törődtek a jelen törvény intéz­kedéseivel, vagy a tanügyi hivatalok rendel­kezései veá, vagy amelyek ellen súlyosabb Osztályfőnököm nem hiába volt matemati­kus, jól számított. A verandára nyíló ajtón át engem megelőzve, már ott várt a kert ka­pujában egy boldogabb végére fordított pa- raplival. Magából a felismerhetetlenségig ki­kelve és annyira megfeledkezve előkelő és gondos külsejéről, hogy a bajuszának minden szála külön-külön az égnek állt. El voltam veszve! Elemér ugyan nyitva hagyta a kaput maga után, de most Duszig tanár ur állolt benne a parapli-val és a jelek szerint nem volt taná­csos őt megközelíteni. Házigazdám jeles matematikus volt, én azonban kitűnő verekedő- És ha ő jól számí­tott, amikor engem megelőzve a kaput elállta, én is értettem hozzá, hogy a küzdelem hevé­ben miképpen kell valakit megtéveszteni. El­végre nem azért viseltem hadat éveken ke­resztül Kakasgyufával és Pulykatojással, hogy még ezt sem tudjam. Úgy tettem tehát, mintha a tanár u-rtól a vesémig megrendülve és a paraplitói eszemet veszítve, menekülnék vissza a kertbe és ott, a kicsiny térség egyetlen virágágya mögött, a rózsabokrok árnyékában akarnék oltalmat keresni. Duszig tanár ur persze az immár elkerülhetetlennek látszó üt legek reményé­ben hangosan biztatva a veranda lépcsőjéről a néni által, libegve utánam. Uirv ropogott a Iába alatt a kavics, mintha valahol messze, a hátam mögött lövöldöztek volna és nagy, ne­héz testének égy-egy esetlen ugrására még a homok is felnyögött. Mig az alig három lé­pés hosszú, két lépés széles kisded virágágy körül, néhányszor megkergetett, úgy úszott utána a zsakettja a levegőben, mint nagy­anyáink sleppje valoer közben. Arról természetesen megfeledkezett, hogy mig ő, a nagy és szögletes ember, engem, a kicsiny, de annál fürgébb kölyket, ha mind­járt perc rőt-percre hangosabban és -dühöseb­ben biztatva onnan a lépcsőről a néni által, de a siker minden reménye nélkül üldöz kör- be-körbe a kisded virágágy körül, hogy én addig a nyitott kapu felé egér utat nyerek, mert hiszen eredetileg is ez volt a számítá­som. A legalkalmasabb pillanatban tehát hirte­len éleset cikkázva, irányt változtattam és a néni éktelen szitkozódásától kisérve, hama­rabb értem a nyitott kapuhoz, mint a parapli,. melyet a tanár ur elkeseredésében utánam dobott. A kaput becsaptam magam után, teletüdő- ből felkacagtam, aztán nyakamba szedtem a lábam és meg nem állottam a vásártérig. TIZENEGYEDIK FEJEZET. A vásártér igen nagy és kietlen mezö&ég volt, néhány os-enevész akácfával és rozzant, néhol már egészen elvénhedt fakorláttal kö­röskörül. Az Ipoly felé eső oldalán az ország­út vezetett, melyet már régen és jól ismer­tem, mert ezen hozott be néhanapján a város­ba édesapám. Mikor meggyőződtem róla, hogy senki sem üldöz, leültem az egyik akácfa tövébe és el­kezdtem gondolkozni. Legelsőbben is arra a tapasztalatra jutot­tam, hogy kegyetlenül éhes vagyok. De rög­tön utána felkacagtam. Visszaemlékeztem arra a jelenetre, amikor Elemér az ő határ­talan és utánozhatatlan szemtelenségével a nénitől elköszönt s az egész házat hűvösen és előkelőén faképnél hagyta s ez nemcsak, hogy felvidított, de eltökéltem, hogy Elemért meg- kövelem és vele még ma okvetlenül kibékü­lök. Nagyszerű volt. — Ha az apám kutya mosója eljön a holmi­mért, a káposztát majd adják oda neki!. Nahát! Ezt jól odamondta a néninek! Ha elmesélem Kakasgyufánaty és Pulykato­jásnak, megfakadnak a nevetéstől! Meg aztán, amint a néni hátrált előlem és levegő után kapkodott! Amint, a káposztástá­lat kicsavartam a Boris kezéből és durr, a földhöz vágtam! A tanár ur ott a kapuban, a parapli vall A fogócska ott a virágágy körül az úszó zsakettel! És a néni ott a lépcsőn, nagyokat rikácsolval Meg az a suhogástól ki­éért tompa koppanás a vaskapun, amint a ta­nár ur a paraplit elkeseredésében utánam vágta!».. Nahát!.., Ott a vásártér közepén, a kiégett pázsiton, a félig kopasz akácfa alatt, a bágvadt októ­beri napsütésben kalap és felöltő nélkül, éhe­sen, kitaszítva és mindenkitől elhagyva, ak­korákat kacagtam, mintha terített asztal mel­lett, kiiinő ebéd után, hegyes pocakkal, cssik- landós anekdotákat hallgattam volna. Aztán hirtelen és minden átmenet nélkül megrémültem. Jézus marjai... Hiszen én azok után, ami történt, a Duszig tanár urék házába nem tehetem be többet a lábamat!... És hova megyek? Ki ad ebédet? Hol al­szom? Egyáltalában: mi lesz velem?. .. Felugrottam. Körülhordoztam szemem a ragy térségen, hogy nem mászkál-e valahol a közelemben Elemér, akihez od aszal adhatnék és megtárgyalhatnám vele, hogy ebben a két­ségbeejtő helyzetiben mit tegyünk, de mikor láttam, hogy az az óceán közepén vergődő la­dik sem árvább, mint én vagyok, visszakupo­rodtam a fa alá s arcomat a kezembe hajtva, sokáig, csendesen sirdogáltam. Később lehiigigadtam s iparkodtam okosan és megfontoltan gondolkozni. Azt, hogy gyáván, alázatosan és szégyenlő­sen oldalogva, mint egy megvert kutya, visz- szakullogjak abba a gyűlöletes, házba és ott bebocsátta tűsért rirnánkodjak, ezt a minden részében lehetetlen és becstelen gondolatot a terveztetéseimből már eleve kikapcsoltam. Nem. Inkább elpusztulok. Rakasgyufáékhoz menjek? ... Igaz, jó né­peknél laknak, akik bizonyára nem mutatná­nak ajtót, ha azt mondanám nekik, kérem szerelettel, éhes vagvok, de ők is csak azok közé az emberek közé tartoznak, akik a kosz- tosokból élnek s vájjon milyen arcot vágná­nak hoz.,A ha megtudnák, hogy fellázadtam a káposzta ellen és azért nem merek hazamen­ni? Semmi kétség, felébredne bennük a kari szolidaritás, nyakon fognának és visszavezet­nének a Duszig tanár úrhoz. Ide tehát nem megyek. Gondoltam úgy homályosan a „Korona" vendéglőre is, melyben édesapáin már igen sok nótát danolt el életében, nagy örömére Tóth bácsinak, a tulajdonosnak, ki apámnak egyebekben osztálytársa is volt, de ezt sem tartottam bel vés megoldásnak, mert az igaz­gató ur, a természetrajz, a latin és a torna professzoraival minden délután olt tarokko­zott, állampolgári, erkölcsi, avagy nevelés és ok tatásügyi kifogások merültek fel. Ha a hí bák az iskola egyszeri, vagy többszöri be záratása ellenére tovább fennállanak, úgy a; iskolát az iskolaügyá minisztérium megszün­tetheti. Átmeneti intézkedések egiés iskolákról Sziovenszkőn és Rusztnszkón Szlovenszkó és Ruszin szkó országban azok az iskolák, amelyek az iskolaközségek ha­táskörébe mennek át. a jelen törvény ha­tálybalépése napjától egységes nyilvános is- kolatipusban egyesiltetnek 6 belső berende­zésüket és igazgatásukat illetően az illető fajta és fokozatú állami iskola számára ez országokban eddig hatályos törvényes előírá­sokhoz igazodnak s ez iskolákat a gyerme­kek felekezeti különbség nélkül látogathat­ják. Az egyházak és vallásos ‘társulatok a nél­külözhetetlennek nyúílvámrtott iskoláikat az eddig gyakorolt módon jelölhetik meg to­vábbra is, vagyis a jövőben is nevezhetik az iskolát Római katolikus iskolának, Ágostai evangélikus iskolának stb. Az iskolaközségek hatáskörébe át nem vett iskolákat a jelen törvény hatálybalépé­sétől nyilvánossági joggal felruházott magán­iskoláknak tekintik. Ez -iskolák fenntartódnak tetszésére van bízva, hogy az iskolát fenn­tartják-e tovább is, avagy beszüntetik azt Rendelkezések a tanítókról Az oly iskolákhoz kinevezett valamennyi tanító, mely iskolák személyi kiadásai az ál­lamot terhelik, állami alkalmazott, Szlovenszkó és Ruszinszkó országban az elemi és polgári -iskolai tanitókra 'kiterjesztik az 1920—3Cjti- számú törvény hatályait. A nélkülözhetetlennek minősített féléké-, zelii iskolák tanitóinak alkalmaztatására néz­ve a következő elvek mértékadók: a) a tanítói, iskolaigazgatói helyeket sza­bályként nyilvános pályázat utján töltik be; b) a helyi tanügyi tanács felhívja az isko­la széket, hogy a pályázák közül választás céljából három oly személyt jelöljön, akit a törvény kereteiben az illető állóéra a leg­megfelelőbbnek tari. Ha ez iskolaszék ezt a hármas jelölést 15 napon bedül a helyi tan­ügyi tanács elé terjeszti, úgy es a Jelölést a Közben múlt az idő. A bágyadt októberi égen csúszott lefelé a nap s mert már arra Is ráeszméltem, hogy se kalapom ninc*. se fel­öltőm, a hegyek felől pedig csípős szellővel közeledett az őszi alkonyat, tökéletesen két­ségbeestem. Már előre láttam, hogy ezalatt a csenevész akácfa alatt lep meg az éjszaka s holnap reg­gel, mikor a pedellussal az ólén, keresésem­re indul az egész gimnázium, Kakasgyufa, Pulykatojás, a gyámoltalan kis Kürtössy Laci, Őszi, Frédi és Dühön Vazul, az a kedves fiú, meg nagy füleivel a Kócsag Jóska, esetleg Elemér "is, itt a kiégett gyepen fognak az éh­ségtől s a hidegtől ájul tan, de az sem lehe­tetlen, hogy már élettelenül megtalálni. Hangosan zokogtam. Mert nagyon sajnáltam magam. És ekkor történt, hogy a plébániatemplom tornyában, először bátortalanul és néhány kondulást kihagyva, de aztán erőteljesen és éroesen, megszólalt a szombati létániára hi­vó harang. Szivemben ijedt és éles, de ujjongó fájda­lommal felugrottam. Somogyi Gergely főtisztelendő ur!... Mit is mondott, amikor ott állottunk a Du- szig tanár urék háza előtt? — Ha úgy -érzed, hogy szükséged van rám, látogass meg a plébánián és mindent őszin­tén, értsd meg, mindent és őszintén mondj el nekem 1... Boldog bálával és égi örömmel eltelve az isteni gondviselés iránt, aki igy őleli keblére az éhes és elhagyott gyermekeket, kitártam a karom és lelkendezve futásnak eredtem a ha- rangszó felé... Csak úgy porzott a föld utánam! Már nem féltem, hogy éhen halok. Már tudtam, hogy hajlék alatt leszek, ha megérkezik az éjszaka. És már a paróchiát is láttam képzeletem­ben a vaskosaras, virágos ablakokkal és már azt a jóságos és megnyugtató illatot is érez­tem, amit csak a szentéletü emberek szobá­jában tudnak a könyvek -és a képek maguk körül . gerjeszteni és gondolatban már-már odnroskadtani Somogyi Gergely főtisztelendő ur reverendája elé, amikor az országúton be­kanyarodva hirtelen és olyan váratlanul, hogy még a szivem verése Is megbénult az ijedt­ségtől, beleütköztem Évikébe. Meg tán torod tani és háttal a korlátnak tá­maszkodtam. Így néztünk egymásra sokáig. Ö okosan és nyugodtan, mint mindig, én pedig kalap és felöltő nélkül az elképzelhető legziláltabb állapotban. ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény Ir£a: Szilárd János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents