Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-29 / 295. (3108.) szám
^MGM-7V\AG^AÍi-HinLAI> 1932 december 29, csütörtök. A Slovenská Liga „repatriáeiós“ offenzivája a magyar iüzségekta v. Az eperjesi szlovák liga nem tagadja, hogy célja szlovákositás: „posiovencenie Presova" — Hogy hajtotta végre önkényüleg a liga a bajánházi iskolakötelesek összeírását VI. Eperjesen a Slovenská Liga aránylag későn vert gyökeret. 1928 május 13-án alakult meg. Alakuló gyűlésén maga Slávik György akkori belügyminiszter is jelen volt. Slávik a liga közipontjának képviseletében ünnepi beszédben fejtegette a liga nemzeti céljait és — mint a liga hivatalos krónikája jelenti — „lelkesítő szavakkal mutatta ki, mért kell minden fajim szlováknak és csehnek támogatnia a ligát." A szervezet első tisztikara a következő volt: elnök Thomka L. járási számvevő, alelnökök Janecka János, a. kerületi bíróság elnöke, Kocvara István dr. ügyvéd, Lieskovsky Rudolf, városi főjegyző, titkárok: Solc József dr. járásbiró és Kosiol- ny András tanár, pénztáros Straka Károly, Eperjes akkori polgármestere, ellenőr: Sirica Mihály törzsszázados, háromtagú felügyelő- bizoltság: Gallay Vladimír dr. kerületi főnök TreybaJ, az ev. kollégium igazgatója és Du- binsky János, a földműves szövetkezet (Rol- nická druzstvo) alelnöke. „A szervezet első tevékenységéből kiemelendő — Írja a liga hivatalos kié ni kaja — hogy megindult az Eperjes elszlovákositását célzó akció (,,akoia zia posiovencenie Presova"). E célból plakátokat terjesztetlek Eperjesen. Egyidejűleg akció indult a cégtáblák szlovákká tétele érdekében. E célra szükebb bizottság létesült, amely tárgyalt a zsidó hitközségekkel a cégfeliratok önkéntes korrigálása céljából. Ezzel egyidejűleg a szervezet fölhívással fordult Eperjes város lakosságához s ebben hangsúlyozta annak szükségét, hogy Eperjes tiszta szlovák várossá vállon.“ A szlovákositó akció keretében a szervezet — jelenti tovább a liga — a Slovenská Liga vezetőségének kassai fiókja utján eredményesen interveniált az országos hivatalban a belügyminisztériumnak azon szándéka ellen, hogy a magyar szintársulatokat beengedi Eperjesre." 1929 január 1-én az eperjesi sejt uj vezetőséget választott s az uj funkcionáriusok között ott szerepelt Tobek Antal mérnök, az áll. ipariskola igazgatója, Ducihon Elek dr. közjegyző, Ruman János tanár, Stevonka László dr. rendőrbiztos és Hondák Lajos tanfelügyelő, ,,A szervezet 1929-es tevékenységéről megjegyzendő az — írja a jubiláns kiadvány — hogy továbbfolytatta a szlovákositó akciót" Alább pedig a következőket jelenti: ,,Az eperjesi Slovenská Liga szlovákositó akciójának sikeréről tanúskodik Bresteusky V. dr. ,Az állami tisztviselő nemzeti hivatása" című cikke a Slovenská Liga júniusi számában, ahol az akciót igy méltatta: Ha valamennyi állami tisztviselőnk úgy fogná föl fö Ida tát, mint ahogy az eperjesiek tették, akkor nem volna többé s,zemérmet.len magyar kihívás." Ennyit vall be maga a liga eperjesi akciódról. Idézett jelentéséből látható, hogy Eperjesen igen offenzív természetű sziovákosltást fejteti és fejt ki s a legszebb a dologban, hogy azt nem is tagadja. Ezekben a tájékoztató sorokban szándékosan mellőzzük azokat a tényeket és mozzanatokat, melyeket a liga működéséről magánértesülésből ismerünk, csupán azt szegezzük le, amit a liga hivatalos kiadványa maga is közöl, vagyis mire nézve maga a liga is teljes beismerésben van. Amit nem tagadhatnak le. amit nem lehet vitatni. Itt Epe; jesnél azonban egy momentummal ki kell egészlenünk az önkrónika adatait. Nevezessen a pákátok és röpiratok terjesztésér illetően. A liga plaká,jai és röpiratai ugyanis tőle voltak a magyarónok elleni dörgedelmekkel. a magVf ón kereskedők, ká- véházak és vendégP ulajdonosok üzemeinek bojkottálását propagálták s nemzeti kötelességévé tették a uaufias é, 2ésü csehszlová koknak, hogy olyan belyen ne vásárolja ma, aíjo. nem szlováku1 beszélnek Ezekben a fölhívásukban az volt a ravaszrág, "hogy nem magyarok ellen, hanem magyarónok ellen izgattak. A magyarónok magyar nyelvhasználata ellen hirdetlek bojkoUmozgalmat. Ha valaki ezt magyarellenes izgatásnak minősítette, egyszerűen úgy fordítottak a dolgon, hogy a magyarokat tisztelik-becsülik. csak a magyarónokat állitjálk ki közimegvetésnek, mert a magyarónok nem mások, mint renegát szlovákok, ha ezek ellen emelnek szót, ebben nincs magyarellenes izgatás, amit a rendtörvény tilt. A renegát magyarón, az egy fogelfred Zwisohending, az nem nemzetiség, azt nem védd a rendtörvény. Ámde a valóságban az volt a helyzet, hogy a ligis- ták általában mindenkit magyarónnak kiáltottak ki, aki Eperjesen magyarul mert beszélni. Elsősorban a kereskedőket, főleg a zsidókat. S igy a magyarónoknak kijáró különleges megtiszteltetésből alig hagytak M valakit. Főleg a zsidókat nem. És most jön a magyarónok elleni 'agitáció legcsattanó- sabb piikantériája: ezeked a fölhívásokat és plakátokat évente megismétlik és minden Ízben fölkeresik azokat a kereskedőkéi is, akiknek a kereskedelmi bojkottálását propagálják és a liga tekintélyének súlyával barátságosan rábírják a kereskedőket vagy 'kávéháztulajdonosokat, hogy ő is függessze ki a kirakatába az ellene is szóló fölhívást. A nagyobb tekintély kedvéért a piakátszét- kordásban rangot viselő egyenruhás ur is aktive vesz részt . . . Erre a liga krónikája is tesz finom célzást, amikor jelzi, hogy „szükebb bizottság létesült, amely tárgyalt a zsidó hitközséggel a cégtföliratok önkéntes korrigálása céljából." A szükebb bizottság csak megjelent pengő sarkantyúval s a magyar zsidó kereskedő persze hogy önként volt kénytelen kitenni a kirakatába a ma- gyarónok ellen dörgedelmeskedő bojkott- fölhivásit. Eperjesen a liga ért a humorhoz (d) 1 munkanélküliek esSfoma az uns¥Éri városháza ellen A városháza folyóséin rögtSnéztek népsviiiést s az országos hivatal eJ.s tiinsetteir Ungvár, december 28. (Ruszinszkói szerkesztős égünk tői.) Ungvár város a munkanélküliek és egyéb szegények karácsonyi feise- gélyezésére több mint kétszázezer koronát költölt el, melyből azonban főként a falvakból és a városokból a fővárosba özönlő munkanélküliek részesültek, mig a kereset és kenyér nélkül maradt, szemérmes iparos és egyéb helybeli illetőségű igazi szegényosztály ■kimaradt a segélyezésből. A segélyeket ugyanis főként a kommunista párt által irányított munkásság kapta, mely mind követelőkben lép fel a pénzéből teljesen kifogyott városi vezetőséggel szemben. A múlt héten néhány száz munkás megjelent a városházán és írásbeli követelést adott át Gaar polgármesternek, melyben a legképtelenebb és teljeseithetetlenebb pontok sorakoznak fel. Gaar polgármester nem akarta az iratot átvenni, hanem az iktatóhivatal'ba utasította a „küldöttséget", mire a munkások a polgármestert megfenyegetve eltávoztak. A karácsonyi ünnepek nyugodtan tellek el, mig kedden délelőtt a munkások ismét felvonultak a városházára, ahol mintegy háromszázan ellepték a folyosókat és ott gyűlést rögtönöztek. A „népgyülés" aztán a következő határozati javaslatokat fogadta el: A város vagy az országos hivatal minden nőtlen munkásnak havi 60 koronát, minden nősnek havi 100 koronát utaljon ki. A város a saját pénztárából fizesse ki a munkások összes iiázb* *.r tartozásait. A város azonnal fogjon hozzá megfelelő számú szükséglakások építéséhez s ezekbe a munkanélküliek helyezendők el. Az országos hivatal az országos székház építését azonnal a legnagyobb tempóban folytassa, hogy az összes munkanélküli munkások munkaalkalmat találjanak. És igy tovább. A háromszáz főnyi munkásság egyhangú lelkesedéssel fogadta el a rögtönzött népgyülés határozatait és kimondotta, hogy azokat írásba foglalva az országos elnök elé terjeszti. A gyűlés további fejleményeinek a rendőrség vetett véget, amely a munkásokat a városházáról kiszorította. Ekkor a tömeg, a határozathoz híven, az országos hivatal elé vonult és ott tüntetni kezdett, mig egy szükebb küldöttség a „követeléseket" az országos elnökhöz akarta eljuttatni. A rendőrség azonban itt is megjelent és a tüntetőket szétszórta. Az ellenszegülők közül néhányat előállítottak. A helyzet egyébként igen aggasztó, mivel a város pénztára teljesen üres, úgy hogy a munkások igényeit kielégíteni nem tudja, a -kormány meg hallani sem akar arról, hogy a segélyezést az eddiginél nagyobb arányban folyta tsisa. A husvéíszigeti beszélő fák Irta: Benedek Károly Paris, december végén. Ezúttal még a szaktudományoknak soha helyet nem szentelő párisi napisajtó is megmozdult. A Journal vezércikkben írja, hogy Hevesy Vilmos felfedezése a legnagyobb archeológiái esemény a Rosetti-kő megtalálása óta, mely lehetővé tette az emberiségnek, hogy elolvassák az egyiptomi kópirást. A Gomoed'ia megállapítja, hogy Champol-lion bemutatkozása óta a világhírű Académie des Inscriptions- nak nem volt oly nagyjelentőségű ülése, mint e mostani, melyen Peiliot tanár Hevesy Vilmos meg állapításait ismertette. A londoni Times-bau Britannia legnagyobb archeológusa, Sir Denison Ross maga irta Hevesy felifedezéséről az ismertetést... Kétségtelen, hogy itt olyan tudományos megindulásról vau szó, mely ha kiteljesedik, a civilizáció kezdeteiről való minden fogalmainkat — amiket amugyis megráztak már a bécsi Menghin professzor meglepő kutatásai — tövestül fogja felforgatni, s mint a párisi tudományos és napilapok megállapítják: valósággal az archeológia forradalmasítását jelenti. * A Hús vét-sziget, ahonnan e felfedezés kiindul, alig 100 négyzetkilométer térfogatú, apró szárazföld a keleti Csendes óceánban, nem messze a csilei partoktól, a földnek tán legrejlélyesebb pontja- Képzeljenek el egy apró szigetet, amit széles allék metszenek keresztül és ez utak két oldalán ijesztő, gigászi bazalt- szobrok állanak, .vágott, csiszolt köböl, barbár óriás őrök, irtózatosak és rejtélyesek. Minden ut e szigeten a Rano-Raraku-hoz, a kialudt vulkánóriáshoz vezet, melynek roppant kráterében százával hevernek részben és egészben az éilő sziklából kihasított sötét szobrok, miknek beszédét ember nem érti, s hevernek obszidiánkőből balták, kések, fúrók. E kráter volt a gigászi szobrászok fantasztikus atelierjie ég tudja hány ezer óv előtt! Itt állanak a megkezdett munkák, itt az elhajított műszerek, de hova lettek a művészek maguk, akik fele munkában hajigáltak el mindent kezükből? Minő elmondhatatlan kataklizma zudult az ősmüvészet e központjára? Micsoda titáni ököl verte szét a ciklópoknak ezt a szobrászatét a Hallgatás szigetén, ahol ma csak az ismeretlen tengeri madarak kárognak ismeretlen kőér iások feje körül? Macmillan Brown azt mondja, hogy a Hus- vétsziget volt a csendestengeri szárazulatok minden fejedelmének közös mauzóleuma. A szörnyű szobrokkal szegett allék őskori zo- mo tor okát láttak végigvonulni a halál e szigetén a hangtalan parton, melynek a bazalt- művészek voltak egyedüli lakói. írása nem volt a Husvétszigetnek. A polinéziaiak ősidők óta zsinórokkal leveleznek és a betűik, mint az Inkák rejtélyes kipu- irása, a zsinórokra bogozott csomók Hanem 1864-ben egy szerény francia téritő atya, Frere Eyraud erről a szigetről püspökének, a tudós Jaussen-nek, aki etnográfiai furcsaságokat tanulmányozott, benszülöttek fejéről levágott hajcsomókat küldött Tahitibe. A benszülöttek ezt a hajat korhadt deszkákra tekerték és a püspök hamarosan rájött, hogy a deszka értékesebb, mint maga a haj. Níkctragum gueriíta háború Newyork, december 28. A nikaraguai forra^ dalmárok tegnap lesből megtámadták a nemzeti milicia egyik századát. Az ütközetben huszonöt ember elesett. A gueriilaháboru tovább tart, ámbár az amerikai csapatok mindenütt csaknem teljesen visszavonultak. A nikaraguai sorkatonaságot amerikai tengerészkatonák vezénylik, akik átléptek Nikaragua állam szolgálatába. Ezeken a deszkákon egy csodás, eddig ismeretlen hieroglif írás jegyei látszottak! A szigetlakók legendái szerint őseik, akik mintegy háromszázan vagy 600 éve jöttek Polinéziából, hozták magukkal e rajzos táblákat, számeaerint 67-et. Ma 15 van a világ különböző múzeumaiban egybegyűjtve- A tudományos világ föltette, hogy e táblák valamiképpen a polinéziaiak őskultuszával függnek egybe és hogy a 300 polinéz honalapító magával vitte pirógáin a penáteszeket: e táblákat. Azóta a tudomány problémája a hu-svét- szigeti beszélő táblák, amiknek szavát nem érti senki, amik semmi ismert hieroglifához nem hajsonlók, aminőt más polinéziai szigeten nem találtak, melyekről ©ejteni sem Jöhet, hogy honnan merültek fel, mely nép faragta őket, minő csillagzatok alatt. A kitűnő püspök hasztalanul fáradt megfejtésükkel; Croft, a nagy amerikai archeológus sem volt szerencsésebb, maguk a benszülöttek sem tudtak semmit e táblák beszédéből, a Mohican tudományos expedíciója, mely 1886-ban az utolsó táblákat szedte össze a Hús vél szigeten,, szintén nem vezetett semmire és még legutóbb a tudós louvaini püspök, C- de Harlez is hiába kutatta e táblák értelmét a helyszínen. * Most Hevesy Vilmos meglelte a husvét- szigeti beszélő fák testvéreit — 25.090 kilométernyire a Husvétszigettől, az Indus völgyében, a Ravi-folyó vidékén és megállapította, hogy ezek a fák a beléjük vágott írással régebbek, mint minden emberi írás, őseblek a legvénebb őskulturá- nál, melyet ismerünk; hiszen tökéletesült leszármazottaik, az indusvölgyi képirásos fák és kövek is több mint 5000 esztendősek. Mi még azt tanultuk az iskolában, hogy a legrégebb hindu kultúra, a dravidáké. Krisz- bus előtt 1600-ra, legmerészebb számítás szerint 2000-re megy vissza- Alig egy esztendeje jelentette meg a nagy nyilvános ág számára Sir John Marsbal! sokéves kutatásainak tudományosan ellenőrzött eredményeit, amik kéteégbevonhatatlanül bebizonyítják, hogy a Közép-Indus völgyében egy indoáriai civilizáció előzte meg évezredekkel az eddig ismert hindu kultúrát. Azóta tudjuk, hogy ez ismeretlen nép, melynek nyelvét, őshazáját nem sejti ember, 3500-ban Krisztus születése előtt sok emeletes kő- és téglaházakban lakott, vízvezetékekkel, wa- terklözeitekkel; voltak réz- és bronzvázái, szobrai, bútorai, játékszerei — és volt Írása is. Képírás, moly olvashatatlan, melynek nem tudjulk eredetét s csak annyit tudunk róla, hogy a szamszkiritta! ©emmiképp sem rokon- Peiliot tanár a Francia Akadémián most Hevesy Vilmos kutatásának eredményeként 260 Írásjegyet mutatott fel e hieroglifákból és 130-ról Hevesy írásai alapján kétségbe- voruhata liánul kimutatta, hogy az a husvét- szigeti kép jegyekkel azonos. De nemcsak azonosak — különbözők is és ez a különbözőségük különlegesen érdekes. AJbol a Husvétszigetek jegye még félreismerhetetlen, kirajzolt állat- vagy ember- alakot mutat, ott az indusvölgyi kép jegy beéri sematikus vonalakkal, bár etzek a vonalak teljesen ugyanazt a képet mutatják, mint a husvéíszigeti alak. Az emberi írás mint művészet kezdődött. Előbb volt az alakok képe, azután a sematizált jegy, aztán a vonal, legvégül a betű. Kétségtelen, hogy a husvéíszigeti táblák évszázadokkal. évezredekkel régebbiek még a Mar- sh all-féle imdusvölgyi kuliuránál is- Hevesy úgy látja, hogy itt egy eddig ismeretlen. minden eddig tudottnál sokkal régebbi kultúra emlék jegyei vei állunk szerűben, melynek egyes feliratai (valószínűleg a kivándorló honalapítók családfái, családi történetei) véletlenek sorozata folytán verődött el a Csendes óceán kis szigetére. Egy emberi kultúra, mely régebbi, mint a s®umér és az akkád. eary műveltség melynek távol leszármazott utódai éltek 5000 évvel ezelőtt, egy írás, mely az 5000 éves indus- völgyi hieroglifák ősapja... ez az, amit a magyar tudós írásaiból a Francia Alvadómra kimutatott.
