Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-28 / 294. (3107.) szám
ALKMŐJtoUU * L<43ü£MKlk>b ú tv^iiuívi SDWIUI, A lévsi bereszfépyszccisfKták iidvszlib Esterházy! és Frsnciseyt s bncsuziiak 6rossdmidi6l Léva, december 27. (Saját fcud'ósDtiáakJbS.) Az cmsBágos kereszijáayiszoaiiaiMstB pánt Lévai helyi soeT- vea&be most tartott üteeési Majchényl Lásaló párt- vezettőségi teg beszámolt az ótáliratfüredú páirtveze- fcöségá ölésiről A lévai pá'rlszerveweit éti aíKkalkmumai as e’mökiő Klabi Ödön edaiötk kKtteványára egyhangúan eftbatároota, hogy a párt raj országos elnökét, Esterházy Jánost meg’váíliaiszüása alUkaiLmóibóí meleghangú áitiinalfban üdvözili. Az üdvözlő levél egyebek közt eszeket tarbaiknaozja: — Elnök mr személyében megnyííVámníió és régi tisztességes osalédii tradAcriökoin álapislő fél tógáén és üatailios te&terejie, vaáoimáinit eokoldáliu képzettsége biztosíték arra, hogy pártunk Szűz Máriás lobogója, amelyet ezen országrész legmagasabb pontján tűzött ki, mindig amsai a csodátaiios tisztasággal fog Lobogná, amely az itteni őelaikosság mándeit rétegét a keresztényi eszmék és a csorbítatlan nemzeti érzület összetaríó erejével hozta zászlónk ailá és táborunkat nagymértékben meg is fogja növelni Ezért egyhangú lelkesedéssel és bízatomimol testület illeg üdvözli a lévai pártszervezet Blnök urat, felajánlja g közös munkához miinden erejét é© a hit, remény és szereltet hármas egységében Isten áldását kéri a vezetése alatt meginduló közös keresztény és magyar munkánkra. Egyidejűleg a következő üdvözlő sorokat intézi a lévai vá lasztmány a párt. tiszteletbeli elnök élhez. Franciscy Lajos dr. nyitraá prépost-kanon okihoz: — Az országos keresztesiysraooialdeta párt lévai helyi szervezete azon tényben, hogy az országos pártvezetéség Méltóságodat tiszteletbe®! országos elnökké választotta meg, telkek mélyéből fakadó, őszinte n a gyraberaüléenek látja iamujetlét. Azon ünnepi aktusban, amellyel fánadhaitatlan, áldozatkész és puritán működ ésésneik méltó elismerését nyújtotta át vezetőségünk, mi is örömmel osztozunk és szivünk mélyéiből szerető tisztelettel üdvözöljük Elnök urunkat, Klain Ödcn a váÓaeztimányi ülés végén a Szlovénnak óból eltávozó Grossohmid Géza dr. lemondott szenátor érdemeit méltatta s távozása alkalmából a lévai pártszervezet átiratban vesz búcsút tőle: — Fájó ezivvel vettük tudomásul, — mondja az átirat többek között — hogy egyéni körülményeinek alakulása folylán szienátori méltóságáról le níélítőztaitott mondani és az itteni politika küzdelmes életétől visszavonult. Mindnyájan tudjuk és á't- érezzüik, mit jelent Szenátor ur tevékenysége szlo- venszkói keresztény magyar életünlvben, mit tett ezért, mit tehetett volna még s annál mélyebben érezzük a fájdalmat, mely miinden salovenszkói „Talán éppen ez az esztendő lesz az, amely meghozza a wiláiisl az Igazi bélit” A pápa karácsonyi rÉdiészözatában szentset hirdetett A szentév 1933. április 2.-án, vlrágvasárnap kezdődik V&tiikáinváros, karácsony. Pins pápa szombaton délbon 12 órakor rádión karácsonyi üzenetet intézett a püspökökhöz és egyúttal az egész világ keresztényeihez. Beszéde elején köszönetét mondott a világ minden részéből hozzá érkezett jóki vánatokért és az ég áldását kérte az egész emberiségre. Fájdalommal emlékezett meg a Szentatya arról az üldöztetésről, amelyet a keresztények Spanyolországban, Mexikóban és Oroszországban szenvednek. Áttért ezután azokra a bajokra, amelyeket az állandóan dúló háborúk és polgárháborúk okoznak és szomorúsággal állapi tóttá meg, hogy a világháború káros hatásai még mindig érezhetők az egész világon, — Az a válság — mondotta —, amely ma kivétel nélkül sújtja a világ-minden országát, minden városát, minden emberét, a legnagyobb válság, amelyet a világtörténelem feljegyzett. Fáj a szivem, hogy nem tudok a szenvedő emberiségnek gyorsan ható gyógyírt nyújtani, de kérem az Istent, hogy kegyelmének hatalmával gyógyítsa meg az emberiség fájdalmas sebeit s remélem, hogy az Ur nem fordítja ed irgalmas szemeit szen- v edő gyér in ekeiről. A Szentatya azután rátért azokra a vigasztalásokra, amelyeket a vllás és a katolikus egyház az elmúlt év folyamán nyújtott, a híveknek, kiemelve a dublini eucharisztikus kongresszus működését, a misszionáriusok intézményének munkásságát. magyar ember vesztesége, mindjén keresztény testvérünk fájdalma. Legmélyebb hálánk és 'teljes ei- iemenésünk kísérje Szenátor urait, bármerre vezérelje is az Isteni Gond1 viselést — Külön hálával kell megemlékeznem — folytatta — arról az apostoli működésről, amelyet az én pásztoraim azok között az üldözött és szenvedő krisztusi testvéreik között végeztek, 'akik Spanyolországban, Mexikóban és Oroszországban gyakran a vértanu1 ságihoz vezető krisztusi életet élik— Fájd lámám ha azonban némi öröm is vegyül, mert imádságaim vigasztaló eredménye, hogy a két harcban álló délamerikai állam meghallgatta kérésemet. Paraguay és Bolívia kormánya engedett a szeletet kérésének és Urunk születésének szent napján beszüntette a háborúskodást. Én azonban tovább fogok imádkozni s remélem, az ég meghallgatja kérésemet, hogy e rövid fegyverszünetet hosszú, őszinte és boldog béke kövesse. Legyen ez a béke a keresztéuy, csendes, boldog békéje a léleknek. A Szentatya ezután újból visszatérve a világválságra, az egész világnak testvériséget, zavartalan békét, nyugalmat, megértést és munkát kivánt. — Még egy üzenetem van az egész emberiség számára — mondotta a Szent atya. — A földi fájdalmak között élő embernek szüksége van arra, hogy néha az Isten képmására teremtett leikével is foglalkozzékAz elkövetkezendő 1933. esztendő XIX. centenáriuma annak, hogy az Ur öa, a mi Urunk Jézus Krisztus vérét ontotta a bűnös emberiségért Tizenkilenc évszázad óta szent év volt ez az esztendő és talán éppen ez az esztendő lesz az, amely meghozza a világnak az igazi békét, a mi Urunk Jézus Krisztus békéjét. A Szenla,tya ezután az edlkö vetkezendő szent évről beszélt, amely 1933 április 2-án, virágvasáxnap kezdődik és 1934 április 2-án, kusvét másodnapján ér réget Legyen ez az év az imádság és a magunkba szállás éve. A S^eutatya hangsúlyozta, hogy mindenki részesülhet a szent év kegyelmében, aki igaz keresztény hittel vesz részt a jubileumi esztendő szokásos á j tatosságain. — Üzenetem végéhez közeledem. Az ég és az Isten áldását kérem a papságra, az egész kereszténységre, az egész emberiségre. Adja az Isten, hogy béke, testvériség és megelégedettség esztendeje következzék a vége felé járó 1932. év után. Ne legyen szó az uj esztendőben háborús kártételről és jóvátételről, követelésről és fizetésképtelenségről, törés zés Lésről és elégedetlenségről, legyen ez az esztendő kizárólag a testvéri megértés és megegye, zés esztendeje. A munkanélküliség helyett megfelelő és kielégítő munkát kérek a becsületesen dolgozó emberek számára. — Az 1933. esztendő virágvásárárapja Jegyen kezdete annak az esztendőnek, amely meghozza a megnyugvást mindazoknak, akik va szenvednek, a munkát a munkanélkülieknek, a békéi a háboruskodóknak, a jólétet a nyomorgóknak. Az ég áldja meg az egész emberiséget, ebben az esztendőben az Atyának és Fiúnak és Szent-léteknek nevében. A Szent-atya ez± a rádióüzenetet válaszul mondotta arra az üdvözlő beszédre, melyed; szombaton délben a bíboros szent kollégium tagjai élén Gránit Pignatelii di Belmonte Ja^ auárius, Ostia és Al’bano püspökbibornoka, a szent Kollégium dékánja intézett hozzá. ÁRNYAK A VEROFENYBEN Regény (17) Azzal természetesen nem számoltam, hogy én az ő helyében mit tettem volna, de egy tízéves gyerek ilyeneken sohasem gondolkozik. Én csak a magam sérelmét és a magam megaláztatását láttam s ezért akartam bosz- szut állani minden eszközzel. A latin óra után után, melyből csak any- nyit értettem, hogy annak a kicsiny és púpos tanár urnák ott a katedrán b izalomger- jesztő arca 'és megnyugtató hangja van, Kakasgyufával és Pulykatojással összeültünk tanácskozni. Akkor már nagy volt a tekintélyünk az osztályban, a fogas, a leszakított padifödél, a nadrágszij csattja, a bezúzott orrok és kivert fogak derekas munkát végeztek; Kürtössy Lacikán és Oszin és azon a kis szlovák finn, a Dühön Vaszilon kívül három lépésnél beljebb senki sem mert minket megközelíteni. Frédi csak gratulációját küldötte Őszi által, mert még mindig nem tudta a mö betűt kimondani rendesen. Mondom, Kakasgyufával és Pulyka tojással összeültünk tanácskozni s miután most már a Pulykaíojás kölcsönéből hat eóskalácsot ismételten lenyeltem, Pulykaíojás azt mondta — s ebiben igaza is volt —, hogy ez az egész éhségsztrájk ostobaság, azt a vacak kosztét, ott az osztályfőnökünknél, az édesapám duplán megfizette és nem akkor bosszulom meg magam, amikor nem eszem, hanem akkor, amikor duplán eszem! — Nagyszerül — kiáltott Kakasgyufa és örömében rácsapo-tt a fejére Pulykatojásnak. Kürtössy Lacika is helyeselt: — Hehehe! — Na már most, — folytatta Pulykatojás, — menja haza, repetálj meg minden ételt háromszor és akár kell, akár nem kell, zabáid tele magad. Ha két hétig kibírod gyomor- mi, becsületemre mondom, ők fogják a kosztét felmondani!... Őszi úgy nevetett, hogy a hasát fogta. Nahát! ... Most a kis Kürtössy Laci hozott nekem a pedellustól hat darab sóskalácsot s a földrajz alatt, tizennyolc süteménnyel a gyomromban, ír fa: Szilárd János már egészen tűrhető kedélyállapotban voltam. Elemér ott ült a szegény kis szlovák gyerek mellett a másik sarokban s iparkodván a ■világ folyásáról lehetőleg kevés tudomást szerezni, az orrát furkálta szorgalmasan. A számtanéra alatt azt a hat darab sóskalácsot ettem meg titokban s ártatlan arccal folyvást az osztályfőnököm szabályos, bajuszán merengve, amit ugyancsak a pedellustól s minden valószínűség szerint az utolsó hatosán vett nekem az a foltozott nadrága szegény kis szlovák gyerek, aki, amikor a kalácsot a zsebembe csúsztatta, szemérmetesen csak annyit mondott: — Fogadjál el!.. - Nagyon megtisztelnél!.... Sok kalácsot ettem már azóta. Bizonyosan jobbat is, meg drágábbat is. De egyik sem esett ilyen jól nekem ... A tornaóra előtt azonban már készen voltam. Azt a huszonnégy darab nápolyi szeletet, amit Őszi hozott zajos szertartással, hogy mindenki lássa, már csak a töredékeiben tudtam elfogyasztani. Kettő megmaradt. És otthon, a Duszág tanár uréknál, közvetlenül ebéd előtt, olyan rosszullét fogott el, hogy osztályfőnököm a feleségével együtt tökéletesen kétségbeesett. Abban a hitben, hogy az éhségtől fordult fel a gyomrom, lefektettek és rossz lelkiismeretűktől sarkalva, valamint a következményektől való alapos félelmükben, elkezdtek mindenféle étellel tömni. Én persze kézzel és lábbal tiltakoztam, ordítottam és követeltem, hogy vigyenek a szabad levegőre. Elemér ezalatt, pontos ismeretében az én rosszullétemnek, kirohant az udvarra > ott —- mint később a kócos kis oseAédteá; >1 megtudtam —- nevetőgörcsöt kapott. Miikor a tanár ur és a néni látták, hogy itt az éhség következtében beállott tébolynak egy egészen különös és rendkívül súlyos esetével állnak szemben, orvost hívtak. Az orvos lóhalálában beállított 'és ez volt ráz ón végzetem.------------- .T—...................................................................................—— --------------Mert m egvizsgálta a rosszullét számiptomáit és megái lapította, hogy disznó vagyok. A tanár urék halálosan megsértődve asztalhoz ültek, jóízűen megebédeltek és felém sem néztek többet. KILENCEDIK FEJEZET. A gyerek lelke olyan, mint a hegedű, ügy ■szól, amilyen kézibe kerül. És ha nem játszanak rajta, hallgat. Igen szomorú dolgokat figyeltem meg magamon abban az időiben. Olyan ijesztő s merőben közönséges indulatok rohantak meg néha és ejtettek hatalmukba, aminőnek azelőtt még a puszta gondolatától is elpirultam volna s melyekben az volt a Legszomorubib, hogy nem tudtam ellenük védekezni. Azelőtt elképzelhetetlennek tartottam, hogy valakivel huszonnégy órán túl haragot tartsak. Akár engem vert meg valaki, akár én hagytam helyben valamelyik pajtásomat, egyet aludtam rá és úgy kiszellőzött a telkemből a harag vagy a neheztelés, mint a kocsmáiéi a füst, mikor hajnalban kinyitják az ablakot. Most? Már három hete kerülgettük egymást némán, duzzogva Elemérrel s bár tudtam és éreztem, hogy én vagyok a hibás s hogy jóvá keltene tennem azt a példátlan durvaságot, amikor őt, aki testvéri jószivvel közeledett hozzám, tányérostul hanyattlöktem,' mondom, mindezt éreztem, tudtam és fájt a lelkem, de a válságos pillanatban felülkerekedett bennem a szamár hiúság és képtelen voltául őt megszólitani. Pedig. Istenem, ki tudná leírni azt az érzést, amikor esténként, vacsora után, amikor a kócos kis cselédleány, mindág pontosan háromszor melléje fújva, eloltotta a petróleum- lámpást és mi ott maradtunk kettesben a sö-* tét szobában, egymástól alig két lépés távolságban és nagyokat fészkelőévé az ágyban, elkezdtünk töprengeni. Hogy , melyik kezdje meg. Már mint a kibékülést. Három hétig fúrtuk a sötétben az alagutat innen és onnan, hogy végre egymásra találjunk, de sehogy se tudtunk összeérni: az őszinteségnek és a jóságnak az eszközei gyengébbek voltak, mint az a mesterséges sziklafal, amit az ostoba gőg és a gerjedő emberi gonoszság emelt közénk. Azelőtt soha nálam gyengébb gyereket nem bántottam. Most? Megtörtént, hogy egy késő. délután, amikor énekóráról baktattam hazafelé, utamba leér tilt a uéptelen uccán egy vézna kis suszterinas. Olyan sápadt és osenevész fiúcska volt., hogy belőlem három ilyen penészvirág is kitefllett volna. A Sohnei- der Fániit fütyölle gondtalanul e azzal szórakoztatott, hogy a csizmát, melyet bizonyára valamelyik módosabb civis lakására vitt öt krajcár borravaló reményében, egyik válláról a másikra hajágálta. Miikor a kőzeteimbe ért és vidoran rámemelte a szemét, talán eszembe jutott, hogy én is ilyen vidám fiuoska le* hetnék, ha otthon igazságtalanul nem bántanának, miire egy belső hang uszítására s valami ellenállhalattan kényszertől űzve, megrohantam, a földre tepertőm, kicsavartam a kezéből a csizmát s mielőtt felocsúdott volna, a csizma sankával véresre vertem. Oh, hogy sirtam odahaza az agyiban éjszaka, amikor- ez a szégyenletes jelenet az eszembe jutott. De már megtörtént és nem leheléit rajta segíteni. Hogy a tanár néni selyemesernyöjért ott a sötét előszobában kiforditotta/m, a bicskámmal megszurkáltam s mint aki a dolgát jól végezte, összecsuktam és a helyére tettem? Ez nem volt korrekt dolog, de tekintetbe véve a néni folytonos célzásait, melyekkel „alacsony származásomat4* és apám „parlagi foglalkozását44 minden komoly ok nélkül, de annál sportszerűbben a szememre hányta, legalább meg lehetett érteni. Ez az esernyő feltétlenül közelebb állott a néni epés megjegyzéseihez, mint a bácsi fanyar pedantériájához az a csenevész suszterinas s így az esernyőn elkövetett tatár kegyetlenséget bátran sorolhatom azok közó a gyermekkori emlékek közé, melyeket restell ugyan az ember, de nem túlságosan. Azt például már megint nagyon röstellem, hogy egy délután, amikor a kócos kis cseléd kiment a konyhából és a takaréktüzhelyet néhány percre őrizetlenül hagyta, beosontam s a tejbe beleteltéi toltam a stelázsiról néhány késhegyre való mosószódát. Aztán pokoli görcsökben bár — mert elővigyázatból és becsületből az uzsonnakávét én is felhajtottam —, de boldog elégtétellel szemléltem, amint a tanár ur és a néni halkan nyöszörögve ki s be futkározott. A szegény kis ősei ódét persze megverték és ezért röstellem az esetet nagyon. Mindez természetesen csak igy papíron volt ennyire mulatságos dolog, mert egészen másképpen, sőt nagyon is tragikusan festett a valóságban. Egyik nap múlt a másik után percre kiszámított, programszerű beosztással s né>- hány hangosabb botránytól eltekintve, a változatosságnak minden legkisebb öröme nélkül s az állandó ingerültségnek már-már ful- iasztó légkörében.
