Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-25 / 293. (3106.) szám

IS —r—1—­---------------------------------------------'—— — Az. i— De öfüli a nap Rajnaitól alkonyaiig. ~ Keményre szárad az agyagja. — De nem bántja a fagy, meg a szorulás, mert a szél is járhatja. — Ez már igaz. — Hej micsoda tők©, nézzed mása, Isten ellen való vétek a fejsze bele — búslakodott az öreg. A fiú nem válaszolt, vágta és veteti© a cso­móra a fejsze alatt jajgató szőlőfát és nőtt bele a szive- Csak vagy két esztendeje su- dárlott ki a euhara-csorból, de elhúzott az öreg mellől, mint az akác egyéb fa közül. Ott dolgoztak egymás mellett. Két ember. Az egyik szálas legény, rajta tűz, kemény­ség, előretekintés, a másik kialvó láng, a föttdirebajló szorongás. Két világ. Alkonyodéit, mikor az utolsó két sorhoz állottak- A fejsze éle szikrázott a tőke ke- ménywégén, meg az alája osurgott kavicson, a szikra világa a szemükbe csapódott és a .'asürkülietbem nagyra nőtt a két ember­öreg Nagy Istvánban felgyűlt a baj. — De a kutya Istenit, elég volt. — Ml?. — Ezt már nem vágjuk. — Hát? — Nem hagyom. — Ne bodondoEzon édesapám, ha már ed­dig vágtuk. ’ — Hallgass fattyú. —> Hogy mondta? — Hát uigy, hogy hallgass­— Nekem mondta? — Tán az öreg apádnak. — Ejnye — pattant el a regény száján. Mit tudta ő az öreget. Nem hallotta a gondo­latié t, pedig mióta szó került a szőlői rtásról, ott gyötörte mindig az inge alatt, a szivét. Hiszen ez volt az élete, ez a. néhány tőke.. A szőlő-. Innen indult, el az egész, a minden, ahogy elvitte a filokszéra. ahogy újrakezdje, amerikai vesszőt koldult mesezeföldön, meg- gyök-ereztette, 'beoltotta, babusgatta, nevelte és tengette az életét a sovány zsírján, meg azon, hogy elhitták oltaná, metszeni, híres keze volt hozzá- Felviharzott a világ, orosz földön sinylett a teste, soká húzta a lábát. a gránátnyomástól, még idehaza is. De a sző­lőre ráderült. Ház lett belőle, kicsi ház, ro­zoga ház, de ház volt a templom tövében, ud­var, kerekes kút, kert. Aztán az uj termés uj földet hozott, faragott kerítést, még egy kis: földet, sok-sok nyugalmas munkát, módot,1 egykét. Egyszer aztán megfordult minden. Visszafelé indult a szekér. A szőlő megette a pénzmagot. Elment egy kis darab föld, az­tán egy másik, kitisztul az ól, csak a múlt héten vitte el a kalapács a láparétet. Most a szőlőt vágják és harcba száll vele a gyereke. Az öreg nem szólt többet, csak bement a hegyen. A pinoegádor elé gurította a ká- daeskát, leakasztotta a tarisznyát fölötte, kö­telet font a madzagjából, hurkot vetett rá, a nyakára próbálta és ráállott az edényre. Ép­pen elért a kötél a szögre. Hallotta a fejszeceapásokai a hegyen, de semmi gondolat nem volt benne- A nehéz csizma egy mozdulatára kipenderült alóla a támaszték. Fent a hegyen az utolsó tőke szakadt ki. Felette állott az uj ember, lihegett belőle a munka, láza. Cigarettát sodort. A vékony széltől a két marka között világított a gyufa- láng és kapott bele a papírba habzsoló élet­kor get őssel. FELSÍRT A GYERMEK Az égre nézett két szép kék szepie, Ö látta legelőbb a Csillagét; a háztetőn át és az éjszakán át szemsugára átaiesülogott, örült anyjának, Józsefnek örült, örült nagyon a három keleti királyoknak, a barmoknak örült: a földi élet megtetszett Neki, % Úgy leste mind szemének mosolyát, — a boldogok! — s hogy lálekzete szállt, elbűvölte anyját meg Józsefet és mind a három keleti királyt. De, amint nézett át a háztetőn, aj éjszakán át, túl a Csillagon, egyszer, tudom, csak felsírt, bár ez Így az Üzenetben seholsem vagyon, ÉS anyja, József meg három király riadtan összenéznek: Jaj, mi ez? Mért sir a Gyermek? —■ Nem tudták meg ők, hisz nem tudott még szólni senkihez­A Csillagon túl mégis messzi látott, meglátta mind a könnyet, mind a vért, meglátta ejt a mostani világot x felsírt a Gyermek: — Mért, A ♦vám miért...? SZEGEDI ISTVÁN. *PRXGM-AWÓ!AUHIRItai> Jdl32jtecemb^ Vidám téli délután volt ea. Néhány hópibe szállongott a levegőben, a begyek fehér sip­kája felnyúlt a entirke fellegekig, mélyek sú­lyos terhüket kezdtek rázogatni. Hideg vi~ csorgatta fogait. A templom előtt, az iskolaudvaron üvöl­tött mind a kait osztály. A legidősebbek, ta­valyról maradt tapaszt adatokkal, hosszú csuszkái ópályát simítottak ki 6 hatalmas kurjongatással avatták föl a következő nagy napokra. Néha tel-telborult egy csizmás osz­tálytárs, míg mások különleges ügyességgel csúsztak végig a jégen: szöges talpukat fél­oldalt vetették neki a jégnek 6 cikernyákal véstek bedé nagy reccsen lésekkel. Egyszóval, felséges mulatság volt Mi, leg­kisebbek, irigykedve néztük a nagyok mu­latságát, de ha néha ©gyikünk-másiktxnk rá is merészkedett a jégre, a rohanó öregek le­sodortak mindig. Ott állott az egész első elemi a eiukópálya körül s neves orrahegyével szí pákolt. Gém- beredetten húzódtunk össze, vacogtunk, to­pogtunk 6 alkalmas pillanatokat lestünk ki, hogy egy lopvacsueszanáat mi is végezzünk hát a jégen­Délután három óra volt. Úgy karácsony előtti héten­A tízperces örömnek ebben a pillanatban véget vetett az egyik tanító. Kiszaladt a tan­teremből s vörösre hidegedért tenyerével tapsolni kezdett, sürü-sxn. A taps helyettesí­tette nálunk a csengőt A nevezetes taps után nagy lökdösődéséé! rohant vissza az egész iskola a tantermekbe, aztán csend lett az ud­varon, csak a hóhulilás csendes nesze volt hallható. Mi azonban a nagy izgalomban nem vettük észre a hivó jelet- Osztályunk fele végre ta­lált magának a templom fala mellett valami külön kis pályát és Szudor Pál nekiállott, hogy megtisztítsa a hótól. Szétkapartuk a ha­vat, megrugdostuk a jeget s Szudor Pál nagy nekifutással, éles ősi kori fásokkal nyitotta meg .az .uj versenypályát - iVt , .. Felséges pálya volt, jobb, mint a hatodiko­soké. Nevetve, sikongva repül tünk át ra jta, olykor nagyokat zuhantunk, fájó tagokkal sári fikái túra k vissza a pálya elejéhez, hogy sorbaállva újra kezdjük a mulatságot A délután fehér színébe szomorú szürke keveredett. Pál Gyula hempergett a hóban. Michnai András buktatta el- A nagy izgalom­ban nem vette észre senki, hogy minden osztály rég benn ül már a melegben s tölti a fejét a mai napra szóló tudományok mara­dékával. Ebben a pillára atban azonban nyitiik az osztályunk ablaka és egy ősz fej jelenik meg benne: — Nem jöttök be azonnal? Hol a csudában vagytok? Tanítónk hangja beleosapott az udvari lár­mába. Ijedten állott meg a versenyzés. Szu- dór Pál nekiiramodott és szelesen rohant vissza az osztályba, mi magunk pedig nagy reszketőssel kísértük. Olyan volt ez. mint a halott menet, amelynek élén megbomlott pa­ripa ficánkol, Benn, az osztályban áporodott levegő, csizmaszag, tinta illat, savanyú. Szu­szogott a bemnül-ő had s a kályha mellett ülők izzadtak- Ahogy beléptünk, kárörvendve fordult hátra mindahány, Ott állottunk kár­vallott an az ajtóban, mint nyáj a hegyen zi­vatarkor. Senki közülünk nem mert köze­lebb lépni 9 dobogóhoz. Nagy, erős ijedelem reszketett bennünk, A szemek ijedten hor­gászták a nyugodt melegben tanulgató osz­tálytársak huncut pillantásait. Egyszeriben nagy melegünk lett. — Na, ti híresek próbálta sztvonjira rántani arcát a tan Pórik, kevés sikerrel azonban — hol csavarogtatok ennyi ideig? Csak szepertüpk ott ijedten Szudor Pál a vezér, a kályha mellé húzódott s akkora ktt estre húzódott össze mtnt egy süpc’lesoó. A vert had némán várt Ítélete* A dobogón éppen számolódén állott, mjn- den'éle ezinü fa golyókkal « tanítónk éppen ezeket a golyókat koccantgatta egymáshoz- Szerettük elnézni ezeket a koron nő golyókat, amint halkan pe-ne-gtek a vas1énen s me^ka- várták felünkben a frzámok csodálatos biro­dalmát. Vélt valami puhán álmosjtö ezekben a koccanásokban, ha nem fenyegetett semmi baj. Ebben a pillanatban azonban a golyók fenyegető oldalukat csattogtatták, mert, mint sokszor, a fa Alvókkal történt most \& a fe­gyelmezési eljárás. A vihar azonban néhány pillanatig’ még váratott magára: tanítónk figyelmét hirtelen uj látvány kötötte te: Ránkmeredt s a fejét Cftóválte: — A sapkátok hol van? Bizony, a nagy izgalom közepet! sapkán­kat a tejünkön felejtettük- Ki törődik most ilyen apró, udvariassági fogásokkal. Havasak és dermedtek voltak a sapkák is. — Ide a sapkákkal — parancsolta le a zuzm&ráa tőktedőket a tanítónk e már há­mozta is tejünket sorra- Minden sapkát ma­gához vett s egy székre tette őket —- Na, most pedig csak az ülhet vissza a helyére, aki a számolást nem téveszti el. Az a sapkáját is visszakapja. Még mindig mozdulatlanul állottunk- Ka­rácsony táján számolásunk alig haladta meg a húsz fagolyót. — Szudor 1 Mennyi az: kettő meg három? Szudor összehunyoritotta a szemét, felné­zett a mennyezetre s némi megfontolás után kivágta: — Hét! — Szamár vagy, Szudor. Gyere ide! És koccantak a fagolyók. Kiperdült elő­ször kettő, azután három. — Most pedig olvasd meg 1 Szudor jégtől dermedt keze hozzákapott a golyókhoz. — Egy, kettő, négy, hat, hét. Hét, taraitó ur­— Pál Gyula, olvasd meg te! Gyula odaoldalgott s gyanakodva olvasta meg a golyókat. Aztán bizonytalanul telelt: — öt! Szudor elszégyelte magát. Öt ez bizony, csak neki befagyott a- tudománya­Most sorra előkerültek a többi delink ven- sek is. Nyolcán voltunk s telette nehéz kér­déseket kaptunk a számok rejtelmes világá­ból. Néha sikerült, néha nem- Olykor rövid, de szégyenteljes viták folytak a húszig tartó bir^álomban. Ljjhányi István aaériht •'>ét- s2seir Öt, az kilenc, Klekner Gyuri .iszefjnt tizenkettő. Ilyenkor szavaztunk s ezúttal Szüovenezky Laci győzött. Egy negyedóra le­forgása alatt azonban engedeti a koponyák fagya, lazultak az izgalom szorító csavarjai s hasítottak az elmék, mint a beretva- Csak Szudor Pál ma rad t következetes, ön kénye­sen cserélgette a végö'sszegeket, tetszés sze­rint vágta rá a kétszer háromra, hogy hat, vagy hét- A tanitónk azonban nem vesztette e] a türelmét. Mi már 9orra leülhettünk, a sapkát is visszakaptuk, csak Szudor Pál tö­méntelen feje nem szerezhette vissza a fö­dő jót. — Ejnye, ejnye, Szudor Pál, fedetlen fogsz hazamenni.. * Szudor izzadt. Pufók arca vöröslött, de a számításba mindig hiba csúszott be­Most már az egész osztály öt figyelte vi- eongó kárörömmel. Ujjainkkal mutogattuk a számokat, sugdostunk neki. Szudor néha el­találta a rejtelmes eredményt, legtöbbször azonban hosszas fejtörés sem oldotta meg helyesen a háromszor-öt nehéz problémáját Négy óra felé tanítónk felkapta a kérdéses sapkát s oda vágta Szudor lába elé; —» Vidd, fiam. a sapkádat! Nagy szamár vagy, mondhatom! Ámde — senki se várta volna — Szudán­ból kitört a jellem: — N«m visaaem! ^ Mért nem viszed? — Mert szamár vagyok! — Ne, azért még vibéted. Csak tedd el! P© Szudor Pál, hatéves férü-ember, meg­kötötte magát. Az apja is ilyen karakán en> Tudja már, mi a mérték utárii konfekció? Megtudja ezt a , MORAVIA Ruhaipari R. T.-nél Bratislava, Michalská 8. Férfi- és fluruhék, női kabátok! VI bér, a törvénybiró. Úgy látszik örökölte a nagy. jellemet Otthagyta a sapkát a földön. Úgy is ment haza, födetten. Hiába vett a szép ezó, fenye­getés, ingyen kiáltott rá derék taraitónk, hogy ne dacoljon a felsőbbekkel, Szudor nem válaszolt egy szót sem, csak vette a tarisz­nyáját és abban a könyveket, hazarojvaat Kié paraszt feje meg ee fázott. Másnap egy ütőtt-kopott, nagy kalapban jelent meg. A sapkája pedig benn volt a padban, rá se nézett. A nagy kalapban járt •egy hétig. Csúfoltuk, nem bánta. Egy hét múlva váratlanul teláliott: — Tanító ur, máx nem akarok szamár lenni. — Már tudom a számolást... És azonhelyben, még mielőtt megakadá­lyozta volna valaki, sebesen, lélekzete fogy­táig, kapkodva és hadarva, elmondta az -egy­szeregyet buszig- Aztán megállott rohanásá­ban. B-üszkén csendült a hangja: — Ugye már nem vagyok szamár? Tarai tónk odament hozzá és mosolygott. Megsimogatta a fejét, kivette a pádból fizu- dór barna sapkáját és ünnepélyesen tejére tette a fiúnak: — Most -egész délután fejeden lehet a sap­ka, itt, az iskolateremben is. Szudor Pál kiegyenesedett. Végtelen ön­érzettel nézett körül. Most pontosan olyan volt, mint az apja, a törvénybiró, aki a szol- gabirój hivatalban ügyes-bajos dolgát ilyen fejtartással intézi. Azzal fejébe rántotta sapkáját, a vissza­nyertet és leült a padba. ügy ült, sapkában egész délután ég le nem vette volna egy vi­lágért a tejéről, pedig a kályha mellett ült, ami! a méhdikús gyerek jól megrakott Ült és izzadt a sapkában, homlokára rán­tottá ellenzőjét, csak a kék szeme ragyogott ki alóla. ű Ember lett újra a szamárból, rettentő okos ember, mint apja, a törvénybiró. ÉS LETT AZ EMBER És lett az ember, s lett a félelem, mert titkos a kezdet, s titkos a végtelen vég. S reszketőn vinnyogva harcosan vagy gőggel épített, rombolt, bujt vagy szeretett, tapogatózva kincsek halmában félelme szükölt, s Istent keresett Mert nyugalmat akart egy keveset, a rosszra, bajra szemfedőt . erősebbet magánál és merészet — AJkj csodákkal leigázza öt. Egy Embert, aki mindenen segi bet, S akit mindezért keresztre feszíthet ASGUTHY ERZSÉBET. Séli mese a bölcs fzudor Hóiról t * 3frta: Sxombatlky Vifctor üéte’kényszer nékül! ^Kérjük becses látogatását. Csehországi kristályQoeg és minőségi porcellán gyári lerakató Bratislaoa, Halászkapu ucca 7, “B színház köretében. Telefon 7dó. _________________________________ as______ , , __

Next

/
Thumbnails
Contents