Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-25 / 293. (3106.) szám

^i^gM-MActoR-Hnaiag

1932 december 28, vasárnap.

10

Mikor egy hegy

útnak indul..

Irta: Neubauer Pál

A világsajtót nemrég bejárta, egy kiír, karácsonyi cöod'ánaik is megrendít*), de a rohanó emberiség eiIsMott felette, mert hívnunk a kézzelíoghaitőságok, a realitások, kötelesség és pénz. Az idei karácsony úgy köszönt be, hogy ezer tudós Idába hajol a nem szűnő válság hieroglifái fölé, az éhezők millióitól hajtva, egyetlen gondolattól fűtve: hogy hangzik a század szézám-nyiJij-meg mondata, ml a felelet a-z egyetlen kérdésre: ki kozza meg a segítséget? Éppen karácsonykor rá kel'ene eszmélni arra, hogy amit a római viilágbirodia’iora ezer jogásza és filozófusa nem tudóit megoldani, egyetlen szavával a kozmilknis törbéuiés harmóniájába lendítette Az, Akinek a megszületését ünnepelijűk karácsonykor ás ez egész rengeteg római birodalom eszét túlszárnyalta egy kit, anretly összetörte a világot, hogy újra építse.

Ennek a csodálatos vMágtöírtéheiti tettnek egy egészen apró fényecsk-éje érte napokkal ezelőtt újra a földet és aminek kataklizmás forrongásából a földrészek nem tudnak kiutat: néhány csendes ismeretlen ember és néhány nagy kutya szótlanul előírta a menekvés vonalát. A Szent Bernát-kegy kcsivatagában szolgálatot tevő bencés szerzetesek a legendás bernáthegyi kutyák társaságában elhagyják Európát? és átköltözködnek Tibelbe, a Himalája egy 4500 méter magas szorosába, amely arról nevezetes, hegy kínai rablóboirdák tartják megszállva, féOvada'k, akik nem ismernek emberi érzést. A szerzetesek ebben a pokolban fognak szolgálatot teljesíteni, mert Európáiban, „ahol a civilizáció minden talpalatnyi helyet elért, nincs szükség a bernáthegyi kutyákra és a segítségükre." Ezt a meggyőződésüket tették közzé, semmi mást és feltűnés nélküli elhagyják azt a helyet, amely évszázadaik óta a segítség eeimbóiluma, a beirnálhegyi kutyák ősi fészke. Már megkezdték a bontogatáet és a csomagolást és a nagy kutyákkal ei'indulnak Tibetibe, rdbióhordák köze. megint az örök hó és jég birodalmába és egy gondolat vezeti őket: embertársakon segíteni, ha bajba jutottak.

Mennek a szerzeteseik és mennek a nagy kutyák, csodálatosan az emberhez nőtt lomha álltatok. Sorakoznak a evájd hegycsúcson és hogy még egyszer búcsúzó szemmel körülnéznek. a kutya szemét az ember szemétől szinte nem is tudod megküiíönböz- tetni, olyannyira csak egy fény ég bennük: segítség az embereknek! Hegyeken és völgyeken, országokon és földrészeken át messzi az ut: úgy látom a mentőket., mint a pusztában negyven évig küzködő zsidókat, do a szerzetesek és a bernáthegyi kutyák menet-ölési célja nem igéret-földje. nem tejjei-mészei folyó Kánaán, hanem a legküet- ienebb pontja Tibetnek, jéggel és hóval borított rablővidiók és bár a vándorok, heroikus emberek és állatok, tudják, hogy a vándorlás után nem hazába kerülnek, ahol megpihennek és a veszélyek és a súlyos munkák csak a cél elérésével veszik kezdetűket, megterhelik magukat, az idegen embertársak bajaival, Atilláiéként válónkra veszik Ti hetet és valamint évszázadok munkájával elérték, hogy a svájci csúcson „nincs többé szükség bernáthegyi kutyákra", az elikövstkező évszázadokat arra akarják fordítani, hogy c tibeti fensikon is megbékéljenek egymással az emberek, jók és rosszak, dolgosak és rablók.

Svájcból útnak indult egy hegy, a szeretet hegye. Nemes emberek és nemes kutyák vannak eléje lógva és elvonszolják ezt a legnehezebb hegyet oda, ahol szükség van rá. Itt, Európában nincs többet mát keresniük és mert nincs feladatuk, másutt keresik; feladat nélkül az életüknek nincs értelme: ennek az értelemnek a fónyosóvája esik a válság karácsonyán az ezer tudós íróasztalára, amelyen ki vannak terítve a kor hieroglifái és e tudósok nem látják meg a fényt, mint ahogy nem látták kétezer évvel ezelőtt a római birodalom tudósai, a jogászok és bölcselők. Ennek a nagyszerű kivándorlásnak pontos neve: Segítség! Néhány ember társult néhány kutyával, — nem tudod őket egymástól megkülönböztet™ és ha emberi gőggel mégis megteszed, nem értetted meg az embert és a kutyát. Most olvastam egy nagy filozófus legújabb könyvében, hogy az ember rnitsem tud a kutyáról, két merőben ellentétes világról van szó, ha szem ügyre vesszük a kettő viszonyát és ami azonosnak hat, mintha emberi lenne, nem egyéb dresszükénél. Emberi gőg jogtalansága az ilyen egyoldalú megbélyegzés, amelyhez a kutya nem tud hozzászólni, nem tud korrektúrázni és nem lehet dressz urason ekii&putálni azt, aminek eltenbizony 1- téka a kutya. Volt egy bernáthegyink, a Cézár és ennek az állatnak minden mindegy volt, ha csak az apám meltett élhetett. Nem ő találta ki azt, hogy ubi benő, ibi patria, ezt emberek fogalmazták meg. Van még néhány ember és néhány kutya, van még egy maréknyi társaság, amely egymásba kapaszkodva, egymást segítve az ellenkezőt ír udja: ott van a hazám, ahol rosszul megy nekünk és ember társainknak és négyszáz év után ott hagyják azt a helyet., ahol biztonságban éltek, ahol jó sorjuk volt és elmennek oda. ahöl puszta, vadon és emberleiüiiség várakozik rájuk. Ez is van még, ilyen ember és ilyen kutya a földön: van még karácsonyi csoda.

Azt, mondták, hogy a bnnnáíhegyóek faja kiveszőben. van — nincra i * "Vb valódi bernáthegyi kutya. Lehet, begy <■/. u-v van, ur : —>r *•'* utnaik indul Hváj'l;" n hegy, blmkócpear.-,’ ■::*?•] erdő- indulá-úiioz haoiuihjain, hogy bételje^'ój; n a Ichc- ' •*!ennek mondott végzet és menekvés, — érezzükj

hogy csodálatos módon mindig abban a pillanatban történk a világ folyósával ellentétes, az ésszel szembehelyezkedő mozdulás kicsiben és nagyban, amikor már minden ember lemondott arról, hogy a forrongó kataklizmából lehetséges a menekvés. Berná thegyi kutyák öblösen nyugodt, méltóságos hangjukon csaholni kezdenek és a hangban az emberi észértelimen túl megszokott hegyektől való búcsú harmonikusan elvegyül az uj feladatok vitalitásának szólamával, amikor hátukra kötik az orvoeszeres csomagot, kócos nyakukra ráakausztják a konyakos üveget és egy óriás termelni szerzetes uj Mózesként tizm átérés vánderbotra támaszkodva, megindítja a szeretet, a segítség és a könyörüIrta: ÁRVA PÁL

(Ü:l a kávéház párás ablakában, elszórt figuraként homályuk a szloveuszkói kisváros átfestett vásznán, valami újság zi zzon ve kicsúszik ujjal közül. Törődötíon leisóhajt s aztán újabb újság után nyúl. Átlapozza, elejti s már indulna melankolikusan hazaíelé, a könyvei és kikopott álmai közé.

— Már véglegesítettek. Itt, a magyar gimnáziumban. Kül,ölhet megjárt, képzett, képesített szlovák tanár. Fiatalember, valahonnan Liptóból való, gimnáziumi tanulmányait már 1918 után íejezre be, egyetemre Prágában járt. Most negyvennégyed-magával — cseh főiskolán tanári képesítést nyert szlovák tanártársaival — magyar középiskolán tanít. Szlovák és francia szakos. A régi filozopter- hév még pislákol benne, az uj pedagógiai elvekért még mindig rajong s titokban talán a pályáját is szereti. Holott, mint az álmokkal teleíirkáit kávéházi márványlap árulkodik róla, mást akart valamikor, nem erről álmodott.)

— Már véglegesítettek. Itt, a magyar gimnáziumban. ügy mondják, hogy minket, magyar iskolák szlovák tanárait, a belénk vetett bizalom, a megbízhatóságunk ültetett a magyar katedrákra. De azért... roppant kell vigyáznunk arra, hogy kikkel érintkezünk. De ezt nem keserűségből mondom. Olyan mindegy...-— Nem esik nehezére magyar iskolában

tanítani?

— Hát... nincs bajom a diákokkal. A szlovák órán szlovákul, a francia órán franciául adok elő. Az előmenetelük mindkét tárgyban teljesen kielégítő.

— A szlovákban is?

— Abban is. Azaz... engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban fölhívjam valamire a figyelmét. Ami nem is annyira a szlovák nyelv kölelező oktatásával függ össze, mint sokkal inkább azzal a ténnyel, hogy Szloven- szkón vagyunk. S nem is magyar tanártársaimra akarok panaszkodni. Jó pedagógusok, lelkiismeretes, kipróbált tanerők. Nem bennük van az a hiba, amelyről beszélni akarok. Máshol van, a megváltozott viszonyokban rejlik... s egy mulasztásban.

— Sérelem?

— Az. Én, a szlovák tanár, sérelmezem magyar diákjaimnál, — persze, nem generális vád ez —, hogy nem bírják tökéletesen a magyar helyesírást. Ha jól emlékszem, valami pályadij-kiosztással kapcsolatban az önök diákügyi nagybizottsága is leszögezte ezt.

— Igen.

— Nem egyszer megtörtént már, hogy a szlovákból vagy franciából való magyar fordításra rá kellett Írnom: „A fordítás tartalmilag helyes. A magyar helyesírási hibák miatt a dolgozat elégtelen". Ilyeneket írnak: „Elkel menni".

— S a tanárok? A magyar tanáraik?

— Azt hiszem, bennük nincs hiba. A múltkor — egyébként kitűnő, kollegiális viszonyban vagyok velük — kisebb konfliktusom támadt velük. Nem emiatt. Más miatt. Ami azonban csak a másik oldala az éremnek. Szememre vetették, hogy a diákok néha mekcseny”kkel tűzdelik tele magyar dolgozataikat. Hogy mit csinálok én tulajdonképpen ezekkel a diákokkal. Mire tanítom őket, hogy magyarul is mekosenyekkel írnak?

— S mit tudott erre válaszolni?

— Ezt. Ott, ahol a hivatalos nyelv a szlovák, ahol a városok, községek, hivatalok, a közigazgatás, a törvénykezés nyelve, az elsősorban nyilvános nyelv a szlovák: ott ez nem csodálni való. Sokszor meglepődöm, hogy diákjaim nem ismerik az intelligens emberek nyelvében előforduló s ezért állandósabb jellegű magyar terminus technikusokat. Ellenben gondolkodás nélkül használják a szlovák kifejezéseket.

Ebben igaza van. Szlovenszkón, ahol a

illet fenkoftt és egyben kómákue menetéit. Néhány kivételes ember és néhány kutya itt hagyja Európát, — valóban kivesBŐfétiben lévő emberek és kutyák ezek? Itthagyják a civilizációt amelynek e birodalmában a kutyának nincs mit keresnie, hiszen a civitliizáci óraiak sokszorosam az lenne a feladata, amit a oeafc-dresszurás kutya szótlanul végzett évszázadokon : segítség a bajbajutott embereken.

Szerzetesek ée kutyák talán tudják, hogy a segítség egyik legnagyobb ellensége éppen a civilizáció, hatalmas ed emséig, amellyé! nem tudnak megküzdeni és ezért elvonulnak oda. ahol még szükség van rájuk, együgyű köteleseégtelijesitésre, goradolfkozás- és lózongásnélkMii mimkaiteiljesátményre. Ha már tökéletes lenne a távolba’átás, javasolnám, hogy esténként néhány percig szemmel kísérjük a Tibet felié igyekvő csoportot, hatlgai'.ó szerzeteseket és ugató kutyáikat. Drámákban és filozófiai müvekben sok szó esett a „Damaszkusz felé vivő útról": az elitet útjáról, ügy tűnik nekem, hogy ez az ember-kutya társaság, amely Svájcból elindult Tibet felé, mutatja az irányt és amint belevesznek a távoli dimenziókba, emberkoligátáEböl és kutyaugatásból egy karácsonyi hang marad vissza: Segítség!

túlnyomóan magyar többségű városokban is hivatalos részről a szlovák dominál, a hivatalos nyelv hatása elkerülhet-ellen. Bár következményeiben elhárítható lenne. De még mivel tudja ezt megmagyarázni?

— Talán azzal, hogy a tanárkollegáim jobbára nem fiatalemberek. Mi, szlovák tanárok, természetszerűen mind fiatalemberek vagyunk. Energiánk is több, vitalitásunk is, a mi tanítói készségünk sauggesztivebb. Baj, hogy nincsen magyar tanári utánpótlás.

— Mert nincsen magyar egyetemünk. De még igy is szép számmal vannak fiíoaoptereink.

—Vannak. De nincsenek képesítéseik. Elkallódnak ideje előtt, tanulmányaik befejezése előtt. Jobbára a diákmozgalmakban s a politikában.

— Talán az a körülmény is lényegesen hozzájárul ehhez, hogy reményük sincsen az elhelyezkedésire. Hiszen önök, szlovákok is magyar intézetekbe szorultak, hová szoruljanak, milyen intézetekbe a magyar tanárok? A baj — ami a magyar utánpótlást illeti — sokkal mélyebben gyökerezik. . Talán ott, hogy a szlovák tanárok még évtizedekig nem foglalhatják el helyüket a szlovák iskolákban. Mindez persze nem lenne elképzelhető például Csehországban. Vagy látott ott cseh igazgatót német gimnázium élén s cseh tanárt a német tanári karban?

— Ott még a tanfelügyelőik is németek. De erről ne beszéljünk... Ez már más fejezet. S én csak az egyik fejezetre akartam kitérni.

— Nem gondolja, tanár ur, hogy azon is lehetne segíteni? S nem gondolja, hogy a hibát nem kell keresnünk sem a diákanyagban, sem a tanárokban, hanem egyszerűen a megváltozott viszonyokban? Vegye fontolóra, hogy a .csehszlovák iskolapolitika ugyan sokat meritett a legújabb külföldi pedagógiai kutatás eredményeiből, de nekünk, csehszlovákiai magyar kisebbségnek nemcsak erre a modern pedagógiára van szükségünk. A kisebbségi élet sok mindenre megtanított már bennünket, a nemzeti élet számos ágazatát hozzáidomitotta az adott helyzet követelményeihez, a kisebbségi élet ezen a belső, zajtalan fronton nem egyéb szívós küzdelemnél, amely állandó csatározásra kényszerit s mi már nem egy hatékony fegyvert kovácsoltunk, gondoljon csak a kisebbségi sajtóra, a könyvkiadásra, a szövetkezeti mozgalomra, a kulturegyesületekre, a szinpártoló egyesületekre. a testnevelő szövetségre, a diákjóléti intézményekre, a dalosszövetségre és sok minden egyébre. De odáig még nem jutottunk, hogy megteremtsük a speciális szloven- szkói viszonyokhoz alkalmazkodó — hirtele- nében nem találok erre jobb kifejezést — kisebbségi pedagógiát. Azért mondottam, hogy a hivatalos nyelv hatása csak kikerülhetetlen, de nem elh ári thatatlan, mert ilyen kisebbségi pedagógiával valóban elhárítható. Már a főiskolások között is gyakori jelenség, hogy az, aki a német egyetemen tanul, amikor szakdolgairól beszél, német terminus- technikusokat használ e aki a csehen van, az csak csehül képes magát szakszerűen kifejezni.

— Nézze annál az asztalnál azt a két fiatalembert. Mezei jogászok. Most készülnek az első államvizsgára. Magyarok, volt diákjaim. Hallgassa csak őkel, milyen nyelven beszélnek.

— Szlovákul.

— Igen. Kölcsönösen vizsgáztatják egymást, fölváltva játsszák a tanár s a diák szerepét, Ezért...

— S ezért mondom, hogy itt valamit tenni kell. Sürgősen. Például szakszótárakat kiadni. A diák. aki az egyetemre kerülve kiiz- ködik a fogalmiakkal, az ilyen szótárak se- gitségóval hamarább és könnyebben ismerkedik meg tananyagával s a magyar kifejezésekhez sem lesz hűtlen. De már a középiskolákban — elsősorban itt — kell szembeszállni a nyelvkevérési tendenciáikkal. Már a középiskolában kell alkalmazni a speciális szloveuszkói kisebbségi pedagógiát. Hogy miből álljon ez? A szakemberek dolga. Az í> dolguk kiegészíteni a tananyagot ügy, hegy a diák ne legyen kénytelen — nem az iskolában, az életben — kisegítő nyelveket igénybevenni, de még kisegítő kifejezés '.et

sem. Mert a hiba ott van, hogy a diák az iskolán kívül jut ezekhez a fogalmakhoz, amelyek szlovák kifejezését kézhez kapja, mig a magyart keresnie kell. Ha szükséges volt valaha az iskolát az élethez alkalmazni, úgy akkor most van rá szükség, a szlovenszkói. magyar iskolában. Valahogy át kell csoportosítani a tananyagot, más alapokra fektetni, közelebb hozni az élethez, hogy úgy mondjam, lerántani a piedesztálról, nem félek ettől a szótól: profanizálni kell.

— Össze kell állni s meg kell beszélni, mint lehetne a csehszlovákiai magyar tanoktatást totálissá tenni. Erről van szó: a tan- oktatás kiszélesbiléséről és teljessé tételéről. Ki kell tölteni azt az űrt, amely az iskola és az élet között tátong. Az iskola valamikor kissé öncélú volt, ma páratlan küldetése van. S ennek a nemzeti küldetésének csak úgy tud megfelelni, ha a tanoktatás elsősorban a kisebbségi helyzetre, a magyar kisebbségnek csak részben zárt nyelvterületi helyzetére van tekintettel.

— Azt hiszem én is, hogy erről van sző.

(Aztán már nem beszéltünk, erről. Lassan feloihelődünk s elmegyünk, kiki másfelé, karácsonyi álmaink közé.)

A biztosítási eszme és a gazdasági válság

Prága, december 23. Az a szörnyű gazdasági válság, amely másfél év óta üli meg az egész világot, a gazdasági élet egész területén jelenük ez' k. nincs olyan gazdasági éleimegnyilvánulás, amelyen a krízis hatása érezhető ne volna. Természetes, hogy az életbiztosítás üzletkörében is megmutatkozik a válság. Mintán olyan kérdésről van szó, amely nagyon széleskörű társadalmi rétiegeket anyagi tekintetben közvetlenül érdekel, szükségesnek tartjuk, hogy olvasóinkat ezen a téren felvilágosítsuk és megmagyarázzuk, hogy egészen helytelen felfogás az, amely a krízisre valló hivatkozással, e krízis ürügyén tartózkodik életbiztosítás kötésétől, vagy a meglevő életbiztosítást, amieCyre már talán jeientcs arányban is befizetés történt, egyszerűen etornirozza. nem törődve azzal, hogy ilyen módon jelentős anyagi kárt okozott -magának. ......

A gazdasági élet természete olyan, hogy a hullámzás törvényei érvényecü’nek benne. A gazdasági prosperitás napjaira törvényszer üteg következnek a krízisnek a napjai, mint ahogy a bibliai hét kövér esztendőt nyomon követte a hét sovány esztendő. A hullámvona! a tető felé halad, eléri i magaslati pontot, innen kezdve a mélység fel;' tart, hogy a mélypontig suhanjon alá. Azután u.;- ból a tetőpont felé emelkedik. A hullámvonalnak ez a törvénye a mai válságra is érvényes. Természetes, hogy a krízis hatalmasabb arány okban jelentkezett és huzamosabb időm át is tart, mint normálisabb időkben, mert a világháború és a háború utáni idők következményeit még nem sikerült mindenben legyőznünk, annyi azonban bizonyos, begy a jövőbe való hitünket nem szabad elveszítenünk.

Mindenkinek, aki családfenntartó, akinek gyermekei vannak és ebi gyermekei] sorsairól gondoskodni tartozik, hittel kell bírnia a jövendőben és kötelességei is vannak ezzel a jövendővel szemben. Az életbiztosításnak nemcsak anyagi jelentősége, hanem erkölcsi oldala is éppen a válság napjaiban domborodik ki a légvüágceabbam. De akiiben az önzetlenségnek az a mértéivé nincs meg, hogy a nyomában jövendő nemzedék sorsáról gondoskodjék, még annak is éppen a krízis hatására kell gondo'l- Qiia. hogy biztcsútsa öregségének napjait. Mert éppen a krízis adott'nagy leckét abból, hogy mát jelent az ellátatlanság, az anyagi erőforrások hiánya. Miilyen terhes az olyan öregség, amely nem tudja önmagát fenntartani és amely mások kegyelmére wm utalva. A saját jövőjére és a gyermekek jövőjére való gendotós vezeti a józanul ítélő embert, hogy az életbiztosítás a legjobb befektetés, amely egy-két évtizeden belül igazán bőséges kamattal hozza meg a maga gyümölcsét.

A krízis a közOudatiba dobta a takarékosság jelszavát. A takar okosságnak legjobb, legtökéletesebb formája az életbiztosítás. A feltétetek rendszeres teljesítésével kisjövedelmű, szerény egzisztenciák tőkiének vethetik meg álapját, olyan eszközt nyernek, vagy adhatnak gyermekeik kezébe, amelyhez más uton-módon sóba nem juthatlak volna hozzá. A takarékosságnak liegértékesebb formája az életbiztosítás.

Most, az esztendő fordulóján, amikor az óeszten- dőt búcsúztatjuk és az ujesztendő küszöbén állunk, senki sem tudja, miit hoz az 1933. év. Az ilyen alkalommá! különösképpen magunkba kell száélnunk és arra keli gondolnunk, megtettük-e családunkkal szemben azokat a primitív kötelességeket, nmo!.veknek megtétele módunkban álllett és amikkel családunknak tartozunk. Ilyenkor a családtagok meg szokták ajándékoz ni egymást. A magunk részéről uem tudunk okosabb, józanabb ajándékot, ölikópizeliní egy, a viszonyainknak niegfelolöan kötő t't éhMbizlOrfditásnálL.

Beszélgetés egy szlovák tanárral a magyar diákról