Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-23 / 292. (3105.) szám

*l^<M-MAG$AR-Hn*LA5 4 1932 december 23, péntek. lag lerontott, elkeseredett emberek lógják jele*ni. A forgalmi adó emelése elsősorban a legin- ségesebbeket sújtja, a kisiparosakat és kis­kereskedőket, közvetve pedig a mezőgazda­ságot, mint fogyasztót, de a fogyasztók nagy tömegeit is. Az előirányzott 70 millió korona, amit a pénzügyminiszter ur ettől a javaslattól vár, tisztára kétes követelés, dubióza, még ha a végrehajtók seregét meg is erősíti. A kö­zépkorban s az ókorban is az államok és az uralkodók tönkrementek, ha a vámsze­dők és adószedők a népeket erősen sa­nyargatták. Jó volna, ha ez a történelmi tény momentoul szolgálna a kormánynak is. A vita befejezése Majd Proöháska kommunista képviselő után Bacher német demokrata rámutatott arra, hogy a többségi képviselők a költség­vetési bizottságban ép az ellenkező állás­pontot foglalták el most, mint fél év elölt. Ha fél évvel ezelőtt opporturnus volt a kis­kereskedőket és kisiparosokat mentesíteni az adóemelés alól, akkor ez ma is helyénvaló lenne. JiráCek cseh iparospárti felszólalása után befejezték a vitát és Bergmann előadó zár­szava után a szavazást a javaslat felett ké­sőbbre halasztották. A Ház ezután áttért a napirend második pontjának tárgyalására, amely a szlovenszkód és ruszinszkói közlegelők használatáról szóló törvény meghosszabbí­tásáról szók A javaslat előadóija Stunda István cseh ag­rárpárti képviselő volt. A vitában résztvet- tek Török kommunista és Bá&ala cseh nem­zeti szocialista képviselők. A vita befejeztével Stunda előadó már nem j szólalhatott fel zárszó jogán, miután sürgő-! sebbnek találta, hogy elutazzék és igy helyette Zajic képviselő beszélt, aki javasolta a törvényjavaslat elfogadását. Ezután formális okokból az ülést berekesz- tették és második ülést tartottak. Ezen azi ülésen a költségvetési és forgalmi bizottság-1 hoz utalták a szenátus határozatát a motor-! jármüvekről szóló törvényjavaslatra vonatko-! Ziólag, majd a Ház első és második olvasásban elfogad­ta a forgalmi adó törvény novellájáról, va­lamint a legelőhasználatról szóló törvény- javaslatot. Nem ismerte el a Ház Hlinka András inter­pellációjának sürgősségét, amelyet a külügy­miniszterhez nyújtott be a Magyarországgal való határrendezésre vonatkozólag. Ezzel az ülés véget ért. A Ház legközelebbi ülését holnap, pénte­ken délelőtt 11 órakor tartja s napirendjén a motorosjármiivékről szóló törvényjavaslat szerepek A képviselőiház holnap be is fejezi munkáját és csak újév után fogja megkezdeni a jövő évi költségvetési előirányzat bizottsági tár­gyalását. Hajbakaptak a koalíciós pártok a szenátusban Prága, december 22. A szenátus mai ülé­sének napirendjén a motoros jármüvekről szóló törvényjavaslat szerepelt. Az előadók és több szenátor felszólalása után Soukup elnök félbeszakította- az ülést, mert a koalícióban nézeteltérések támadtak egy határozati javaslat lelett A koalíciós pártok elnökei összeültek, de nem tudtak megegyezni, úgy hogy az ülés megnyitása után nyill szavazásra került a sor s a koalíciós szenátorok össze-vissza sza­vaztak. Magát a javaslatot gyorsított eljárás­sal első és második olvasásban fogadták el, majd névszerinti szavazással döntöttek a szocia­listák ama határozati javaslata felett, hogy a gépkocsivezetőknél is tartsák be a nyolcórai munkaidőt és amennyiben az autótulajdonosok nem tartanák be a mun­kaidőt, no csak pénzbírsággal, hanem esetleg a koncesszió elvételével is sújtsák őket. A szavazás eredménye az volt, hogy a határozati javaslat mellett 4ö-an szavaz­tak, ellene pedig 35-en. A javaslat mellett szavaztak a szocialista pártok, a német nemzeti szocialista, a német keresztényszocialista és a cseh néppárt, a ja­vaslat ellen szavaztak a cseh nemzeti demo­kraták, cseh agráriusok, német agráriusok és a cseh iparospárt. A szenátus legközelebbi ülését december 27-én, kedden délután négy órakor tartja, amelynek napirendjén szerepel a fizetée- Icözállitási törvényjavaslat, a költségvetési provizórium, valamint a takarékossági és el- í '-nőrzési bizottság létesiléséről szóló javas­lat. E./ty* Ajánlja a „Nagyasszonyt4' nőlsmerőse? &3T közt! Meghalt Takács Sándor, a komáromi születésű kiváló törlénettudós Budapest, december 22. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Takács Sándor ke­gyesrendi tanár, a magyar képviseló'ház főlevél­tárosa, a kiváló történettudós, ma hosszas be- tegség után 72 éves korában meghalt Takács Sándor személyében az elbeszélő magyar törté­netírás legkiválóbb művelője távozik az élők so­rából. Páratlan szorgalommal gyűjtötte egybe a történelmi adatokat és ezeket olyan élvezetes formában dolgozta fel, hogy müveit nemcsak a szakkörölt, hanem a laikusok is rendkívül ked­velték és éppen ezért könyvei igen nagy elter­jedtségnek örvendtek, hírlapi publikációi pedig az egész magyar kulturközönségben számos hí­vet szereztek neki. Lapunkban is több értékes eredeti tanulmánya jelent meg és csak nemrégi­ben közöltük egyik komáromi vonatkozású cik­két A kiváló történettudós 1860. december 7-én született Komáromban. Elemi és középfokú iskoláit Komáromban és Pozsonyban végezte. 1881-ben a kegyesrendbe lépett s a nyitrai ke­gyesrendi intézetben, majd a budapesti egyete­men folytatta tanulmányait A tanári pályát 1886-ban kezdte Nyitrán, ahonnét 1889-ben Bu­dapestre került. Müvei legnagyobb részben a török kornak művelődés- és hadtörténetével foglalkoznak eredeti kutatások alapján. GULÁCSX IRÉNNÉL A kiváló írónő elmondja, miért és hogyan lett újságíróvá s elárulja regényalkoió művészetének műhelytitkait November kilencedikén este érdeke* irodalmi csemegét adott a budapesti rádió. Nemcsak Er dély, de az egész egyetemes magyarság egyik leg­nagyobb írónője, Pálffynó Gulácsy Lrén ü.t a mik­rofon előtt és felolvasta most készülő nagy törté­nelmi regényének első fejezetét Katona-dolog cím­mel. Azon az estén nemcsak Erdélyben, de minde­nütt, ahol csak magyarok élnek, ezer és ezer ap parátus volt Budapestre kapcsolva, hogy akik olvasták a könyveit, közvetlenül hallhassák a hangját is Gulácsy Irénnek. Talán ebből az alka­lomból, de talán még inkább abból a régi vágyból, hogy én is személyesen megismerhessem az Író­nőt, fölkerestem Irányi-uccai lakásán, hová még júliusban költözött fel Kolozsvárról. Azóta itt él Pesten gyönyörű régi bútorai között, legközelebbi hozzátartozóin kivül senkivel sem érintkezve, szin­te megszakítva minden kontaktust a külvilággal teljesen uj regényére koncentrálva minden idejét, figyelmét. Az előszobában maga az Írónő fogad olyan szívélyes közvetlenséggel, mintha nem kelle­metlen újságíró, de régen látott barát lenne a lá­togató. Belépünk a szalónba, miután azonban a le­vegőt kissé hűvösnek találja, átvezet a lakás másik részében lévő meghitt kis dolgozószobájába, amely, mint mondja: „zajtalan, nyugalmas fészek, legfel­jebb egy rádió szól bele a csöndbe'4. Lemünk szemben egymással a kis asztal mellett, a készülő regény lapjai között és beszélgetünk melegen, őszintén. Amint megszólal, a konvencionális kor­látok ledőlnek, az interjúvoló eltűnik és csak az asszony marad meg, aki a fiatal iró áhítatával hallgatja a másik asszonyt, a nagy irót, akiben Mesterét látja. — Úgy kezdődött az egész, hogy szegény meg boldogult uram súlyos, gyógyíthatatlan b;t:g lett, hosszú évekre ágyhoz szögezve. Egy szomorú na­pon beJémnyilalt a kérdés, mi lesz ha... Dip'o- mám nem volt, a boldog békeidőkben azt tartották, hogy dzsentrilánynak nincs szüksége diplomára, tehát szabad pályán kellett elhelyezkednem. Igen de hogyan?!... Elhatároztam, hogy írni fogok, miután rnár fiatal leány koromban is Írogattam, persze csak titokban, dugva, hogy senki meg ne lássa, mert ha észrevették, jött a prédikáció a jól •ismert refrénnel: „urilánynak nincs szüksége i:o dalmi kísérletezésekre, értsen a háztartáshoz, tud­jon kézimunkázni, zongorázni és ha nem tud mit kezdeni az ezen felül maradó energiáival, tanuljon nyelveket, de azután menjen férjhez". Persze első nagy sikereim után ők voltak az elsők, akik kije­ién tették, hogy tudták előre ..., tehát nem is cso­dálkoznak rajba... ennek igy kellett történni Csodálatosképpen elfeledték a régi ellenvetéseket. Persze ez már igy szokott lenni minden ilyen eset­ben, — jegyzi meg nevetve — de folytassuk ott, hogy egy irodaLmi pályázaton vettem részt, termé­szetesen név nélkül, csak jeligével ellátott kéz­irattal. Megnyertem az első dijat. Ezután ment min­den a maga utján. A „Nagyvárad" belmunkatársa lettem, ahol hosszú éveken át dolgoztam mind­addig, amíg teljesen át nem tértem a regény­írásra. És ha arra gondolok, hogy kezemen vas- kesztyűvel mentem éjszakánként a szerkesztőség­be, nem annak örülök, hogy már elmúlt, hanem azt sajnálom, hogy már nem csinálhatom tovább. Hiányzik az a mozgalmas élet, amit csak az tud ■megérteni, aki maga is volt újságíró. Eedakciés munkáim közben írtam meg a „Hamiucsőu-t, de csakhamar rájöttem, hogy a publikumot nem ér­deklik a párászttörténebek. így tértem át a törté­nelmi regényekre, amiben eleinte magam sem bíz­tam, de önmagádban sem! Jellemző az esetre, hogy első nagy történelmi munkám, a „Fekete vőlegé­nyek" kéziratát is e szavakkal adtam át a kiadóm­nak: Elhoztam a kéziratot, amiről beszéltünk, nem tudom, hogy megfelel-e, mindenesetre ügyeljen hogy rá n« fizessen. — Mi szükséges egy történelmi regény megírá­sához? — érdeklődöm. — Türelem, óriási türelem elsősorban és azután természetesen igen jól kell ismerni á történelmet, de még ezenfelül is levéltárikig kell utána nézni az egyes dolgoknak. Ebben nagy Segítségemre voltak és vannak a múzeumi könyvtárak és az Or­szágos Levéltár, no te perezo a saját könyvtáram is, -- mutat a komoly történelmi munkákkal meg­rakott könyvszekrények felé — de ezeken kivül valóságos réme vagyok a magánkönyvtáraktiak. Barátaim már tudják, hogy akinek mindig szüksé­ge van valamire, az én vagyok. Hosszú időbe te­lik, amíg minden szükséges adatot megszerezhe­tek, aránylag a „Fekete vőlegények" adataihoz si­került leggyorsabban hozzájutnom. A mohácsi vésznek nagy nyomtatott anyaga van. Ezzel szem­ben a „Pax vobis“-t osztrák és német történel­mekből böngésztem össze. A magyar forrásmunkák csak hézagosán emlékeznek meg az ehhez szüksé­ges adatokról. Ezek után természetesen idő kell a forrásmunkák elolvasása után s jegyzetek készsé­géhez, a történelmi és korrajzi dolgok összegyúrá­sához és csak ezután jön a fantázia szerepe: a mese megkonstruálása. És ez a tulajdonképpeni munka, mert a stilizálás csak idő kérdése. — Mégis, mennyi idő alatt készül el egy, egy ilyen nagy regény? — Az mindig a regény terjedelmétől függ és igen sokszor az iró hangulatától is. A Hamueső j három te negyed hónap alatt készült el, mig a „Fekete vőlegények" te „Pax vobis" 'teljes három­negyed év alatt. — A legújabb regény? — Szintén történelmi munka. Ezerötszázhetven- ötben játszódik, a török hódoltság legszomorubb idejében. Hőse Zsednyey Jáno6 nagykállói várka­pitány, akinek vitézi életéről, szerelméről, elfoga­tásiról te sztambuli fogságáról 6zól a mese. Az a rajz, amit a rádióban felolvastam, ennek a regény­nek lesz az első fejezete. Egyébként szó van a:ról is, hogy uj regényem, mielőtt könyvalakban meg­jelenne, az Uj idők-ben jönne folytatásban, de ez még nem biztos, még nem határoztam véglegesen. A könyv cime minden valószínűség szerint „A sztambuli fogoly" lesz. Színdarabjai felől érdeklődöm, hiszen Erdélyben, mint drámaírónak is szép s.kerei voltak. — A darabirással véglog szakítottam, sok izga­lommal, sok kockázattal járó dolog, nem asszony idegének való. Hiszen a darabhoz, amit előadnak, az utolsó kulieszatologatónak is több köze van, mint magának a szerzőnek. A regény hálásabb te­rület, sok síkja van, amelyen úgy drámaikig, m'nt lirailag kiélheti magát az iró, sőt a romantika is megfér rajta. A legtöbb oldalú hangszer... — És a leghálásabb is, ha mester kezében van — fűzöm hozzá, — mire szerény, elhárító mozdulat a válasz. — Nem mindig. A közfelfogás általában azt tartja, hogy az iró pályája csak fölfelé ivelődhetlk, plán® egy-egy nagyobb siker után, pedig ez nincs úgy. Hullámvonal az életünk, ami függ hontalan­ságtól, érzelmektől, fizikai érzéstől te mindentől, ami az emberi, de különösen a női lelket befolyá­solhatja! Mindenkivel konkurrálhat az ember, csak önmagával nem! Ezek után erdélyi munkái, szereplésed felől ér­deklődöm, hiszen mindannyian tudjuk, mennyi körnek, egyesületnek volt elnöke, vezető szelleme ez a kiváló képességű nagy magyar asszony, aki­nek lelki nagyságánál csak az írói készsége na­gyobb. Ha azonban mérlegre tennőnk ezt mind a kettőt, a mérleg mégis egyensúlyban maradna! Akik figyelemmel kisértük irodalmi működésén kí­vül eső erdélyi munkáját, azok tudjuk, hogy Gu- láesy Irén a magyar párt bihari tagozatának alel- nöke, a váradi tanácsnak pedig választott tanács­tagja volt, amiről Kolozsvárra költözése előtt le­mondott te azután márcsak névleg vett részt a bi­hari magyar politika szervezkedésében* Persze minderre vonatkozó kérdéseink elől szerényen kitér te csak ennyit jegyez meg: „Férjem halála után nem volt maradásom Erdélyben. Édesanyám, nő­vérem itt él Pesten, én is feljöttem, hogy a köze­lükben lehessek". Kátpótlásul végigvezet gyönyörű lakásán te megmutogatja pompás Alt-Wien porcellánjait, gyermekkori fotográfiáit, emléktárgyait, fölhúzza a régi zenélő órát te a menüett múltba ringató muzsikája mellett a biedermeier-bútorok között, Itt a Belváros szivében,' a régi vidéki kúriák meg­hitt, úri levegője leng körül. A finom hangulatot csak fokozza az órák halk ketyegése, mert Gulácsy [ Irénnek valóságos gyűjteménye van csodaszép • antik órákból és ami a legérdekesebb, valamennyi \ jár. Mikor ezt szóváteszem, mosolyogva szól: — Olyan egyedül vagyok, szeretem, ha az órák ketyegnek, ez életet jelent körülöttem! Különösen szép egy régi földgömbcs szerkezet, amely az íróasztalon áll, a velencei Írókészlet fö­lött és az órák múlásával együtt a földgömb for­gását is mutatja. A kitömött tollas bagollyal szem­ben nagyon stílusosan egy népvándorlás kori kun koponya van elhelyezve te bizony kísértetiesen me- red felénk, önkéntelenül ősszeborzongunk, mire igen komolyan megjegyzi: „Jó az embernek arra gondolni, hogy mivé Leszünk!"... te barátságosan összekanttantja a kun vitéz sárga álkapcsait. A félelmetes látvány után megnézzük Apponyi Albert gróf fényképét, melynek hátlapján „Európa nagy öregembere" jellegzetes szálkás betűivel mél­tatja Gulácsy Lrén regényeit. Megállunk egy percre Esterházy hercegnő, Pósa Lajos, Herczeg Ferenc, az erdélyi Bethlen grófnő, Pékár Gyula, Bánífy báró arcképei előtt. És a hálószobában gyönyörkö­dünk Pálffy Mária grófnő képében, meg a többi körülötte lévő rajzokban, melyek a „Fekete vőlegé­nyek" illusztrációi lettek volna, de az Írónő nem tartja helyesnek a könyvek illusztrálását. Szerin­te minden olvasónak megvan a maga elképzelése a regény szereplőiről, minek azt megzavarni fantá- ziájoknak esetleg nem megfelelő rajzokkal. És eb­ben igaza is van, de viszont nincs igaza abban, hogy a sajátkezű festményeit valósággal elrejti o szépet kereső szem elől legbelsőbb szobáiban. Egész véletlenül fedeztem föl néhány igen szép képet, melyeknek alkotója bátran nevezheti ma­gát művésznek ezen a téren is! Mert Pálffyné Gu­lácsy Irén, — azt hiszem, ezt kevesen tudják — nem csak a tollat, de az ecsetet is művészettel ke­zeli, sőt mint zongoraművész is fölvehetné a ver­senyt bármelyikkel a hivatásosak közül. Bárugyan, amint mondja: „egyiket sem művelem már régen. Nem akarom szétaprózni magam, ma már minden erőmet kizárólag a regényírásra koncentrálom, sőt novelálkat, kisebb dolgokat sem Írok többé". Búcsúzóul páratlan kedvességében két fényképet vesz elő, az egyikkel e sorok Íróját teszi boldog­gá, mig a másikat a P. M. H. olvasóinak küldj cs közben szívesen emlékszik meg arról az időről, amikor néhai PetrogaLli Oszkár főszerkcsztcségie alatt ő is szerepelt egy-egy írásával a P. M. H. ha­sábjain. P. Gulácsy Irénnek egyébként is van köze a csehszlovákiai magyarsághoz, mert szegrol- végről kárpátaljai származású egy kicsit; családja Bereg-megyéből szakadt át Erdélybe. (Budapest). Szirmay-Ka’os Margit. Elnapolták a Síribmy-pört Iglau december 22. A Stribray-pör tegnap délutáni folytatólagos tárgyalásán kihallgat­ták még Junger Ferenc prágai szál’ótulajdo­nost, aki megmutatta azt a bizonyos fényké­pet, amelyet Baierle sofőr a kaiíbergi vadá­szaton titokban készített. A bíróság a fény­képet nagyító üvegen át szemléli és kiderül, hogy a vadászaton részt vett urak között SLribr- ny nem volt jelen, ami teljesen megdönti Baierüe erre vonatkozó állítását. Rasin dr. védő indítványozza, hogy a bíró­ság írassa alá Baierle tanúvallomásának jegy­zőkönyvéi s az iratokat származtassa át az ál1 a m ügyészséghez hamis tanúvallomás gyanúja miatt. Az elnök válaszában megjegyezte- hogy eset­leg több tanú ellen az államügyészség közbe fog lépni, majd azután kihirdeti a bíróság határozatát, amely szerint nincs ok Baierle ellen ezen az uiou föllépni. A mai tárgyaláson mindenféle leveleket é.s levelezőlapokat olvastak, a védők különböző indítványokat tettek s a bíróság az indítvá­nyok többségét elüt a si tolla. Majd Prágából megérkezett Budim'ic Radoszláv dr. prágai orvos, aki Stribrnyt 1932 óta ismeri. Sichrovskyt nem LjHa a Hotel do Saxe-ban 6em s arra sem emlékszik vissza, hogy Síribrnyvcl találkozott volna a kátilhergá vadászaton, A tárgyalást azután december 27-re napol­ták el. Rejté'yes szerencsétlenség egy sziléziai vadászaton Mahrlsch Ostrau, december 22. Larisch-Mön- nich dr. vadászterületén kedden nagy fácánva­dászatot rendeztek, amelyen mintegy negyven meghívott vendég vett részt. Kevéssel a hajtó­vadászat megkezdése után súlyos szerencsét­lenség történt. Több vadász, köztük Larisch dr. tizennégy éves fia a fácánokra lőtt, még mi­előtt ezek fölrepültek volna. A társaság túl süni csoportban helyezkedett el, s igy történt, hogy három vadász megsebesült. Larisch János dr. könnyebb sérüléseket szenvedett, több sörét arcába te lábába fúródott, egyik vadászmestere jobbkezén sebesült meg és Tiebácsek olmützi ál lamvasuti főtanácsos súlyos sérüléseket szenve­dett. Egy troppai orvos, aki szintén a vendé­gek között volt, Tichácseket bős.-.állíttatta az oderbergi kórházba. Larisch Mönnieh János dr. Krtrwin melletti kastélyába ment s a vadászatot rögtön félbeszakították.

Next

/
Thumbnails
Contents