Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-22 / 291. (3104.) szám

Egyre nagyobb méreteket öltenek a berlini éhségtüntetések A munkanélküliek fosztogatják az élelmiszerboltokat Összeütközések a rendőrséggel _* _____________________________________ <PRXGAI-i »tAU^AÍt HlRIiAg Berli n, december 21. Ma délelőtt a munka­nélküliek ismét több élelmiszerüzletet meg­támadtak. Ma különösen a város déli kerüle­teiben zajlottak le az éhségtüntetések. Egy élelmiszerboltba három fiatalember hatolt be és revolvert szegezve a tulajdonos mellé­nek, 120 márka értékű élelmiszert rabolt Ugyanilyen eset történt egy husüzleíbetn is, ahonnan tíz ember kolbászt és tömött libá­kat rabolt. Délfelé a munkanélküliek nagy tüntetést rendeztek a Yorkstrasse környé­kén. Behatoltak a kerületi elöljáróság hiva­talába is és azonnali segélyezést követeltek. ggg—————1 1 ——■gMnHgBBWMBBWn> Amikor a rendőrök ki akarták tuszkolni a tüntetőket az épületből, a munkanélküliek megtámadták őket és letépték fejükről a csákókat Csak amikor erősítés jött, sikerült gumibotokkal és kivont kardokkal megtisztí­tani az elöljáróság hivatalát az elkeseredett éhezőktől. A szomszédos uccákban csakha­mar újabb csoportosulás támadt és húsz- harminc ember megtámadott egy vajüzletet. A kirakatokat betörték és a boltot kirabol­ták- A rendőrök bárom fosztogatót letartóz­tattak, a többi elmenekült. «&B328E8mssaim Február végén W össze a kisantant tanácsa A cseb sajtó újabb Kommentárjai a belgrádi konferenc áró! Prága, december 21. A Národni Politika Borsky Leó cseh publicistának az újságíró' főiskola tanárának tollából vezető helyen cikket közöl a kisantant belgrádi konferen­ciájának mérlegéről, — A Dunamente és a Balkán térképének megváltoztatását célzó merész terveket lelep­lező Steed angol újságíró közlését újabb le­leplezések egészítik ki — kezdi cikkét Bor­sky. — A fás; szí a Itália állítólag megegyezett a hitlerista Németországgal a Középeurópa fölötti hegemónia felosztására vonatkozólag. A Dunától északra eső terültet, azaz Cseh­szlovákia és Lengyelország Németor­szág érdekszférájába esne, a Dunától dél­re Olaszországé lesz a hegemónia a meg- nagyitott Magyarország^ Bulgária és Auszt­ria fölött, továbbá az erősen megkisebbi- tett teületü Románia és Jugoszlávia fölött. Ilyen kalandos hírek csak hitlerista, magyar és d‘Annunzio-féle agyból pattanhatnak ki, azonban nehezen hihető hogy Mussolini fe­jében is gyökeret vertek volna még az eset­ben is, ha az ismert horvát békétlenek csá­bítanák rá. Nehéz elhinni, hogy Hindenburg és társai Ausztriát Olaszországnak engednék át. Annak dacára, hogy itt őrült tervekről van szó. mégis föl kell készülni ellenük, ha az ember visszagondol arra, milyen őrült ter­vei voltak Németországnak még 1918-ban is Belgiummal, Északfranciaországgal és a balti államokkal, stb. A belgrádi Vrenie megírta, hogy ma, amikor a politikai atmoszféra tele van villamossággal, különböző oldalon kalan­dos tervekkel foglalkoznak és olyan poitikát folytatnak, amely komolyan veszélyezteti a békét: a kisantant-külügyrninszterek belgrá­di összejövetele időszerű volt s a!ka’más ar­ra, hogy visszaadja a jobb és békésebb jövő­be való hitet. A cikkíró ezután ismerteti a kisantant-fa­nácsának és állandó titkárságának kérdését, &KES38E ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény ír fa: Szilárd János (14) Néhány dermedt pillanat után, melyet ar­ra használt fel osztályfőnökünk, hogy a zsa­kettje felsőzsebéből kihúzza a batisztzseb- kendőjét és a bajuszát két kimért mozdulat­tal, jobbról és balról eligazítsa vele, meg­szólalt benne a gramofonlemoz: — Sorakozni!... Felsorakoztunk. Én a gyámoltalan kis Kürtőssy Laci kezét ragadtam meg s cdaállottam vele Elemér mögé, aki egy foltosnadrágu, szlovák osan gagyogó gyerekkel párosodott össze nyakig vörösen a bosszúságtól, a szalmakalapját ide­gesen tépdesve. Hátam mögött Kakasgyufa és Pulyka tojás következett s néhány sorral utóbb Őszi, akinek lötyögős bosszunad rágja itt is az általános düh és irigység tárgya volt. — Aki útközben fecseg vagy 'kilép a sor­ból, nyakonverem! — szólott a tanár ur e az­zal, sok apró cipellő kopogásától kísérve, a sor elején osztályfőnökünk fehér keztyűivel és merev derekával, megindultunk a barátok temploma félé. Elől mi. kicsinyek, kik elő­ször hallgatjuk megrendült lélekkel a Veni Sanctet, hátul a hetyke nyolcad tikosok, kikre utoljára kéri a Szentlélek áldását az öreg gvárdfián s közbül, mint a sípok egy hatal­mas orgonán fokozatosan hosszabbodva, a többiek­Elemér egész utón nem nézett hátra és iparkodott a nyugodtat ős előkelőt játszani. De minduntalan kizökkent a szerepéből s egy-egv ingerült mozdulattal s a feje és a válla ideges rángásával' gyakran elárulta igazi érzelmeit. Ez a hetyke és határtalanul gőgös ka tón agyér ek most valósággal szenve­dett attól a gondolattól, hogy van egy fiú az osztályban, alól magát vele egyen,rangú fél­nek merészeli tekinteni és ő ezt tűrni kény­telen. A Hajagos- és a Tornyos-családok között a gyülöleég magva el volt vetve és már csirá­éiban is félelmes beléndeknek mutatkozott. Mig a piacon áthaladtunk, én folyton Ele­kért ’és annak idegesen rángó vállait néztem és arra gondoltam, hogy miilyen okos és hasznos dolog lenne, ha ez a hetyke katona- palánta, akit én eredeti észjárásáért és be­csületes gorombaságáért igen megszerettem, Kakasgyulával kibékülne. Mert ha Kakasgyu­fával nyíltan összerugná a patkót, bármeny­nyire is megszerettem őt, egyetlen pillanatig sem haboznék, hogy kinek az oldalára álljak, már pedig az olyan Elemér-féle nagyszájú, de vézna legénykének a mi kezünkbe kerül* ni, nem tartozott az irigylésreméltó helyze­tek közé. Elkerülhetetlen lenne a harag. És mi lenne a sorsom Dnszig tanár uréknál, ha egy szép napom Elemér is ellenem fordulna? Kakasgyufa .megrántotta hátulról a kabá­tomat: — Milyen a koszt? Én intettem. Olyan lehetett ez a mozdulat, mint mikor valaki a műtőasztalon fekszik, operáció előtt és megkérdezik tőle, hogy mi­lyen a „közérzete*4. — Mii jó helyen vagyunk! — súgta Pulyka- tojás- — A ‘bácsi mindig részeg, a néni meg .süket... — Micsoda lárma az ottan? — szólalt meg elől a gramofonlemez. Eb.ben a pillanatban megszólalt felettünk a harang s mi a forró ucoáról bekanyarodtunk a templomba, a hűvös boltívek alá. Még sohasem láttam ilyen szép és hatalmas templomot. Valósággal megszéditett s agyon- nyomott az arányaival. A sok száz apró cipel­lő csoszogása-kopogása úgy zengett a mérhe­tetlen magasságban összieboruló falak és osz­lopok között, mintha az ablakok színes üveg­tábláit jégeső verte volna. S mikor az orgona basszusa felzugott a kóruson és a dörgő ha­rangszóval egybefolyva, mint hirtelen támadt orkán, a templom hajóján végigsöpört, az volt az érzésem, hogy én most itt, e®ek alatt a végtelenbe vesző béli ivek alatt s eb­ben a velőkig ható roppant zengésben, ret­tenetesen kicsi pont vagyok, akinek csak egy a kötelessége: alázatosan letérdelni és imád-* kozni. Mig az öreg gvárdián a miuietránsaitval, időnként elnyújtott borús szavakkal a kórus majd a Matint idézi, mely a következőket jelentette a kisantant.tanácsról: ,yA tanács és az állandó titkárság megala­pítása oly kísérlet, amely páratlan a dip­lomácia történcfJmóben. Ennek révén a kisantant a külügyi politika terén egysé­ges vezetés alatt álló államszövetséggé változik. Ez olyan intézkedés, amilyet csak nyugtalan időkben szoktunk megtenni-44 Ha valóban olyan nyugtalan időket élünk — folytatja cikkét Borsky — akkor a kisantant tanácsának létesítése figyelmeztető tett. Azt mondja a klandos tervekkel foglalkozó urak­nak, hogy a kisanlantban keletkezett rések­ről szóló hírek csak híresztelések, amelyek­re nem tanácsos politikát építeni, vagy eset­leg olyan vállalkozásokra vetemedni, mint amilyen a fiumei kaland volt. Ellenkezőleg azt bizonyltja nekik, hogy a kisantant ál .Hámok 50 millió lakosa még szorosabbra fűzte összefogását, mint tette eddig 8 annyira egységes, hogy közös szervet létesített. Ez olyan intimitásról ta­núskodik, amely még a szövetségesek, sőt a szövetségesek között még a háború ide­jén sem szokásos. A belgrádi konferencia világosan kimondot­ta, hogy békét akar, de azt is világosan kifejezte, hogy a békét minden eszközzel kész vé­deni. Valóban idején való volt, hogy szétoszlassák azoknak az illuzóiót, akik a határok revízió­ját oly könnyű dolognak képzelték el, mint amilyen egyes nagyhangú megegyezések re­víziója. A blegrádi konferencia úgy látszik nagyobb szolgálatot tett energiájával a bé­kének, mint száz diplomáciai rezo ució. Malypetr miniszterelnök pártjának esti lapja, a Vecer vezető helyen Belgrádiból a következőket jelenti: — A kisantant-konfereneia itteni résztve­vőihez közelálló körökből arról értesülünk, hogy a kisantant legközelebb! konferenciája vágj- február második felében, vagy már­cius elején lesz­i Ez az ülés nagy jelentőséggel fog bírni, mert nem képez titkot, hogy 1933 tavaszán Ma­gyarország kiterjedt agitációra készül a ha­tárok revíziója érdekében. Erre az agitáció­ra nézve Rómában állapodtak meg. Ez a kérdés természetesen szorosan érinti a kis­antant három államát s fokozott figyelmet kell rá fordálaniok. A kisantant tavaszi kcxn­felé, a misét elmondta, én ott a vasráccsal elkerített szentély márványlépcsőjén, ahol az első osztályosoknak a helyet kijelölték, nagy és fontos elhatározásokra jutottam. Tőlem balra egy csápkéved leteritett s ezüst gyertyatar tóikkal ékesített kis mellék- oltár fölött, a korbáccsal véresre vert és meggyalázott Jézust láttam és erről eszembe jutott, hogy Duszig tanár uréknak meg fo­gok bocsátani. Igen, meg fogok nekik bocsá­tani és iparkodom őket, a megtévedt, de alapjában jó embereket, ha lehet, második szüleimnek tekinteni. Az öreg gvárdián a prédikációjában a jám­bor és szorgalmas gyermekek derült és még­is komoly leikéről, erről az ég felé szárnyaló fehér galambról, a Szentlélek képmásáról beszélt s én megfogadtam, hogy nem hallga­tok Elemérre, hanem szorgalmas leszek. Igen, szorgalmas leszek és ha lehet, bármily utála­tos is, de még a számtant is megtanulom. Elemérről eszembe jutott Kakasgyufa. S mert időközben arra is megesküdtem, hogy soha többé verekedni nem fogok, eltökél­tem, hogy ki fogom őket békiteni. Igen. ki fogom őket békiteni s ilyképpep eleget téve azoknak a kötelességeknek, me­lyek egy elsőosztályos gimnazistát kedvessé tesznek az Isten és az emberek előtt, emi­nens tanuló leszek és matúra után — itt le­hajtottam a fejem s mig az öreg gvárdián szórta ránk a szenteltvizet, boldogan elpirul­tam — feleségül veszem Évikét Mikor harsogó orgonaszó mellett a hűvös félhomályból s a nehéz tömjén'füstből a nap­fényes uccára léptünk, már mosolyogtam is. Olyan tiszta, könnyű és derült volt a lel­kem, mint a prédikáció fehér galambja, sze­rettem volna sízárnyat bontani s kacagva megindulni a mennyország felé. És mintha, óit előttem. Elemér is megsze­lídült volna. Már nem rángatta a vállát s be­szédbe ereszkedett azzal a színváltósam ga­gyogó, szegény kis fiúval, akinek — még a templomban elhatároztam — odaadom a kék- csikós nadrágomat. És már az osztályfőnö­künknek, helyesebben kosztadó gazdámnak a fehér keztyüi sem lógtak a zsakett két olda­lán olyan esetlenül és általában minden olyan barátságos volt, kedves és biztató, a házak, melyeknek ablakában virágok nyilr talk, a függönyök, melyek mögül a mos oly nős arcának csak a félszemét mutatta egy-egy szégyenlős dáma, a boltíves kapualjak, ahol kölyökkutyák bukfenceztek a kiecicáltiknJ. mondom oly vidám, derült és biztató volt minden, hogy amikor a zár da templ om előtt hirtelen és váratlanul szemben találtam ma­ií)ö2 december 22, csütörtök. ferenciája azonkívül foglalkozni fog a más középeurópai és kéeteurópai államokkal, főleg Lengyelországgal és Bulgáriával való együttműködésével is. Éppen azért hálával kell üdvözölnünk az évente gyakrabban, legalább háromszor összeülő kiaantant-to- nácsnak, továbbá a kisantant állandó titkár­ságának az életrehivását. —. A kisantant alakulatát mennél szilárdab­bá kell összekovácsolni, mert esetleg olyan idők következnek, amikor a kisantantnak agreszivebben kell fellépnie érdekeinek s esetleg saját területei érinthető tlenségének védelmére. Belgrád, december 21. Bence külügyminiszter a Havas ügynökség munkatársának kijelentette, hogy a kisantant titkársága valószinüleg Géni­ben fog székelni 6 Prágában, Belgrádban és Bukarestben alosztályokkal fog bírni. A pemzelközi telefon­beszélgetések hivatalból kihailgataBdékl Prága, december 21. Rosche német képvfeelő a postaügyi miniszterhez interpellációt intézett s ebben a következőket Írja: Novak Ferenc, a sohluckenaui postahivatal segédtisztvieelője, egy btintetőpör folyamán a következő tanúval­lomást tette: .. miután kötelességünk a nem­zetközi beszélgetéseket kihallgatni, az egész beszélgetést én is végighallgattam ...“ Ismeret­len előttünk az, hogy a postaügyi minisztérium rendeletet adott volna ki, amelynek alapján a nemzetközi beszélgetések tartalmát kötelesek lennének a postatisztviselők ellenőriznL Egy ilyen rendelet, eltekintve attól, hogy megsérte­né az alkotmányban biztosított levéltitkot, egy­úttal a 60—1923. törvény 15. §-ának a megsér­tését is jelentené, amely szerint a telefon- és távirdaszolgálatot- teljesítő tisztviselők titoktar­tásra vannak kötelezve. Az interpelláló képvi­selő kérdezi tehát a minisztert, hogy van-e tu­domása erről és ha tényleg létezne egy ilyen rendelet, milyen formában és mely törvényre hivatkozva adta ezt ki, hajlandó-e ezt a rende­letet visszavonni és gondoskodni arról, hogy ilyen esetek meg ne ismétlődjenek. — Zichy-Rabido báró bacsukihallgatása György királynál Londonból jelentik, hogy a ..Press Asee- ciation“ jelenti: V. György király a Bnckiagha«a- ,palotában kihallgatáson fogadta Zicyh-Robidó Iván báró távozó magyar követet, aki elbúcsúzott az uralkodótól. Később a királyné fogadta a követet ée feleségét. gam Évikével, nagyot dobbant a szivem, ki­ugrottam a sorból és elkiáltottaan magam: — É-vi-ke!... Valaki gyorsan és erőteljesen az álamat állta. Felnéztem: egy apáca néni volt — De kisifiu! Mit gondol? — mondotta olyan hangon, mely maga volt a legnagyobb- foku megbotránkozás. Azitán Évikéhez fodult: — De gyermekem! S miikor látta, hogy Éviiké nem tágít, ha­nem már nyújtja felém a kezét, megragadta és olyan mozdulattal, ami nem tűr habozást, a helyére vezette. Mert most Láttam csak, hogy nagy szamárságot cselekedtem: nem Évikével, hanem a testületileg kivonult pol­gári iskolával találkoztam ... — Mi az? Micsoda rendetlenség az ottan? — szólalt meg elől és közeledett felém a gra­mofonlemez. A fiuk előttem és mögöttem hangosan no­vettek. Hátranéztem: Kakasgyufa és Pulyka- tojás nyaka már megint vörösben játszó ti — Mi volt az? — közeledett Duszig tanár ur a fehér keztyüivel. Itt megállt és jól meg­rángatta a fülem. — Ki volt az a tündérke? Villámgyorsan és egyszerre, mintha pa­rancsszóra történt volna, Kakasgyufa és Pulyka tojás odaugrottak eléje: — Az a tündérke a mi unó káli ugunkl... S itt jól a tanár ur szemébe néztek. Osztályfőnökünk erre a példátlan szemte­lenségre alig észrevehető módon megingott s minden erejével iparkodott a megdöbbenését palástolni. — Uugy? — mondta kis idő múlva gúnyo­san. Azzal a bajuszát a zsebkendőjével jobbról és báliról gondosan megtörülve, sarkon for­dult s mint aki már elhatározta magában, milyen büntetés vár az ilyen elvetemült gaz­fickókra, kimért lépésekkel a sor elejére tá­vozott. Ezalatt a fiuk elől és hátul halkan nevet­géltek. Nem a tanár uron: rajtunk. — Évikee!... — hallottam egy nyálas vá­rosi hangot a hátam mögött. — Tündérkoe!... — kuncogott előttem valaki. , — Umokahuiug!... — nézett rám vigyo­rogva egy nagyiülü, nagyszájú, de vézna kis kölyök, áld egyetlen tüsszentésemtől elájult volna. És igy tovább. Mire a gimnáziumiba értünk, minden vér a fejemben volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents