Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-20 / 289. (3102.) szám

rPIWQAIíAWs^AR-HIRIíAE? 1982 december 20, kedd. A *á Ball dér Nafíonen, — Nemzetek Bálja Irta: HUNGADICUS V1ATOQ Zsákuccába a magyar cserkészet? Irta: Bíró Lucián bencés tanár, cserkészparancsnok IL Ha asókuocáiba került a cserfkéeaet, eat a zsák- uooát a főiskolásoknak kéül megnyitmok, ha var tBiiajtaiIan ealovensBkóí csearkésa>et, eee® egyediül s főiskolások eegii.ihetaiek: nekik kell a oserkésabő magyarabb-magyart formálniuk, akiit mii már em­berire tettünk az egész viliág Összes cserkészen egybefoglaló cserkésztriatörrvétmyel és a liliommal, mely minden ég alatt egyformán, fehéren virít. A speciális magyar különmunkáit a főiskolások sok­kal nagyobb edkeroel tudják teljes illeni, amikor akár az idegen millióik, akár szélsőséges forradal­mi elemek közt meghatározzák a magyar „ön­cél uságoft". Ceterum ceoseo: Öregoeerkészrajiokat keli szer­vezni (mint ahogy iiparoecserkészraijok szép számmal gyarapodtak az utolsó 2 évben) és akkor a asákuoce egyszer megnyúlik s fiuoeeirk észből na­gyobb ,,cserkészvál6Óg“ nélkül faliunióeő és regős- coerfccsz lesz, amint nem egy cserkészemből iparos- cserkész lehetett. De r&pirailókkal és az ilyen Írásokkal mesterséges módon kiábrándítani a fiukat a szerintetek „katonásdi" cserkészetből, — nem építés, hanem destrukció. A fiuosorkészet lezárt viliág s ebbe csak olyant lehet miég bele- viiranti, aimj a fiúnak velő. Az öregesért észét most van kiailajkiuilóban: sokkal jobban tennétek tehát., ha a főiskolás lapban az oregcserkészetiről imátok, mert ez belevág a. lap programjába. Határozottan érezni a törekvést, hogy a sarlós világnézet a cserkészetet meg akarja szüntetni, mert nem siker ült a szlovenszkói csapatokat esz­méinek megnyerni, mert azok a TÁBORTŰZ köré csoportosulva hűségesen kitartanak a Krisztusi gondolat és a fokozatos haladás tempója mellett. Ki kell azonban jelentenem, hogy a cserkészetet csak erőszak dönthetné meg, — semmi más. S ha e nélkül szűnik meg, esek akkor, ha majd minden iskola és nevelő intézet átvette módszerét, mert akkor önmagát teszi feleslegessé. S' ez lesz a cser­készet legnagyobb győzelme. Mi középiskolás cserkészvezetők minden évben útnak iradiitumk 10—12 cserkészt, de ti ezek közül hányat őriztek meg a cserkészhátvaliáeban ? Ugye keveset? A helyett, hogy megteremtenétek az öregoserkesz-szervezeteket, a fiucserkósoet ellen ingerültek az ifjúságot. Elveszitek tőle a cserké­szetet, de nem adtok helyébe senwmStl (Szavaim természetesen csak azokhoz szóinak, akik Sándor­ra ódon gondolkodnak!) Berekesztőül még valamit Sándor László ezt Írja: „Gyfltoéhbeíen forma- cserkészetté eehifcelenedebt az egykor hóditó, har­cos hiitü, szociófiis sínekre kanyarodó cserkészeit. A klerikálisaim* és a owradiság karmai lecsaiptak rá és vrósm fejlesztették 10—12 év előtti szán- voniailna.** Ugyan mi áldhatott most a kőzedimulitban okot arra, hogy a szlovenszkói cserkészetet egy­szerre annyira félti Sándor László a katolikus klérustól? Talán a novemberben tartott érsek- újvári cserkész tanács ülés, mert iit.t a Magyar Alosz­tályba tarozó csapatok kiküldöttei egyhangúlag kimondták, hogy minden kívülről leselkedő ellen­tétes áramlattal szemben a ee'overuszkói magyar cserkészet vailiáeerkölcsi alapon áll? A be nem avatottak kedvéért szabadjon még azt is megemlí­tenem, hogy ezen látogatott, ülésen összesen két pap volt jelen, az egyik internátuEá igazgató, aki maga is rajparancsnok, a másik egy szintén pap- cserkészvezetö. Bizonyos, hogy a magyar alosz­tály cserkészvezetői papi befolyás né. kit! is kimon­dották volna ezt, nem kell oda pap, ahol becsüle­tes magyar emberek a cserkészvezetők: azok min­dig vail'láeerköicsi alapon állanak, mert szivükbe Íratott és őseik vérével meg is peceéiltetetett az Isten szeretete. Egyébként is „az egykor hódító és harcos hiifcü szlovenszkói magyar csei késze,ben" kezdettől fog­va mindig voltak katolikus papok. De a szóban levő cikk azok előtt, akik nem ismerősek a szlo­venszkói viszonyokkal, úgy állítja be a katolikus papság ceerk'é6zszerepét, mintha mind a 48 raij élén egy-egy pap állama s a 48 paipcserkész vezető arra beszé.né rá a Unkáit, hogy; Fiuk, falaira ne menje­tek, szociális sínekre ne kanyarodjatok és ha egy főiskolás be mer jönni az erdőbe, üssétek agyon. Az igazság azonban ez: Miivel a cserkészet első­sorban lelkiség (vesd össze a tíz cserkésztörvényt), amióta létezik, az ifjúság leiki vezetői között min­dig voltok cserkészvezetők, sőt a cserkészetnek 1 az első és kezdeményező apostolai a papok voltak. Múlunk is igy volt. Az első cserkészcsapatot Szlo- vemszkó i©ru.etém Karle Sándor, bencés tanár ala­kította és az első nagy táborokat is papok szer­vezték meg. A magyar papságnak — e most már ide számítom a nem katolikus papokat is — örök dicsősége marad, hogy a cserkészetet kezdettől fogva fel kardia és oly magas nívóra emelte, hogy üt .^zlovenszkón, íme, vdt honnan lecsúsznia. Le­csúsztunk, ezt én is vallom, de ennek legkevésbé a papság vagy a középiskolák tanári kara az oka. i De ha a „visszafejlődés" ellenére is most 1932 ben a Berlin, december, a Berlini specialitás ez is. A „Zbologischer íl Garten" márványtermében jótékony célra ren­- dezett monstrum-bál. Freiherr von Neurath kül- t ügyminiszter, e a külföldi nemzetek Berlinben 1, akkreditált nagyköveteinek, követeinek, ügv- ü vivőinek, konzuljainak, s a berlini tudomány­- egyetem s egyéb főiskolák rektorainak védnök- r sóge mellett. Mintegy hatezer résztvevővel. Hogy a báli társaság créme de la crémjének- némi tükrével is szolgáljunk, kuriózumképp idecsatoljuk a. berlini diplomatavilág megjelent­- jeinek tarka névsorát: ’ Luis Araquistain spanyol nagykövet, r Vittorio Gerutti olasz nagykövet, Leó Chintschuk szovjetnagykövet, André Francois-Poncet francia nagykövet, Yukiohi Obata japán nagykövet, 1 Sir Horace Rumbold angol nagykövet, 1 Frederick Moselay Sacket amerikai nagy- ' követ, 1 Kemalettin Sami Pascha török nagykövet, Carlos Anze-Soria dr., Bolívia követe, Asenjo-Garcia dr. Nicaragua ügyvivője, Aristides de Agüero y Bethancourt dr., Guba követe, Zivojin Balugdzic dr.. Jugoszlávia követe, Leó T. Mac Cauley, Irland ügyvivője, Antonio da Costa-Cabral, Portugália követe, Eduardo Dagnino-Penni dr., Venezuela kö­vete, Jósé Gregorio Diaz dr., Guatamala ügyvivője, Joan de Elizáidé, Ecuador ügyvivője, Luis F. Dupuy, Uruguay ügyvivője, Félix Frank dr. osztrák követ, Henrique Gildemeister, Peru követe, Ing. Laureano Gomez dr., Columbia követe, Octavio Mendoza Gonzales, Mexikó követe, Ad. Guerra-Duval dr., Braziiia követe, Kánya Kálmán magyar követ, Kerkhove van Denthergem gróf, Belgium kö­vete, Nicolaue Kirseh-Puricelli, Luxemburg ügy­vivője, Edgár Kreewrasch lett követ, Eduardo Labougle dr. argentínai követ, Limburg-Stirum gróf holland követ, Liu Von Tao kinai követ, Mastny dr., Csehszlovákia követe, Kari Menning, Esztorazág követe, Hassan Nachát-Pasoha dr., Egyiptom követe, Petroscu- Co innen, Románia követe, Jean Politis görög követ, Svetoslav Pomenow dr. bolgár követ, Luis v. de Porto-Seguro, Csile követe, Louis Eduard Pouget, Haiti követe, Jurgis Saulys, Litvánia követe, A. Soheel, Norvégia követe, Ghulan Siddiq Khan Ju6uf Sayi, Afganisztán követe, F. Villalaz dr., Panama ügyvivője, Th. af Wirsón, Svédország követe, Alfréd Wisocki dr. lengyel követ, Wáino Wuolijoki dr. finn követ, Herluf Zahle dán követ. E bizarr névsorból minket két személyiség érdekel különösebben. Elsősorban Kánya Kál­mán (itt Kániá-nak ejtik ki), Magyarország kül­ügyi képviselője, ezidőszerint még agglegény, 6 az olasz nagykövet, Cerruti Viktor magyar származású felesége, Paulay Erzsébet, a buda­pesti Nemzeti Színház volt művésznője, a ber­lini társaság ünnepelt szépsége. Buenoe-Airesből rövid idővel ezelőtt történt áthelyezésük óta máris nagy népszerűségre tettek szert, az olasz nagykövetség Viktoriastrassén lévő palotájá­ban az elmúlt hét szerdáján rendezett első na- gyobbszabásu fogadóestjükön Berlin diplomata- és hiva’talo6 világának minden számottevő tag­ja megjelent. A ma éjjel megtartott „Nemzetek bálja" régi pesti udvari bálok békebeli fényét, gondtalan ragyogását juttatja eszünkbe. Rendjelek számlálatlan csillagezrei ragyog­nak frakkok fekete tömegén 6 előkelő kiállású diplomaták, komoly képet mímelő államférfiak, pászforkodáseail foglalkozók érdeme is s azok a civil cserkófraparanosnok testvérei©, aMIkbem még épen él a hitt-. A faluoserk eszet 'is kiaJLakuMibain vau és már két Ízben megrendezett teológus osericész- taborokniaik éppen ez a rendeltetésűik, hogy nevel­jenek tolnai ceenkészvezetőlkeit a papság köréiből. Ezt nevezik „a küemükiailiizinus kiainraailnak". Szóval karmoltam én is, mikor 10 év alatt 7 nagy áilló- táborban, 1 vágtutaj expedícióiban, 1 prágai nem­zetközi cseri:észtáborban anny. száz magyar fiúnak szereztem felejthetetlen élmiényeket és 10 hónapi nehéz iskolai munkám után a pihenés helyett to­vább tamdito-ttam őket szeretni az embert. Tőletek nem várok elismerést, de igazságtalan írástól: két­tekintéiykölcsönzö szak állt hordozó tudós pro­• fesszorok, a weimári köztársaság formaruháján- bán diszelgŐ 1914—L918-as tábornokok, s Ber- ■ lin nagyvilági életének egyéb hivatalos s nem- l hivatalos tartozékai egymást látszanak rendjel­• kirakataikkal túllicitálni. S mint megannyi Vé­- nusz, Szaturnusz, s parkettseprő uszállyal tün­döklő üstökös lebeg közöttük a „Die Dame“ decemberi számából életre kelt 60k-sok német s még több nemzetközi szépségű nagyvilági nő. i Kész színház, látványos revü, érdemes volt éjszakánkat rááldozni, az óriási palota emele­tén s földszintjén, termek hosszú során, s nesz- fogó szőnyeggel borított üvegfolyosók vonalán tföl-alá kígyózó bálozók elegáns tömegén figye­lő tekintetünket végighordoznunk. Kevés világváros nyújt ily nagyméretű bál- éji képet, — az egyetlen párisi nagy „Operabál" vehetné föl a versenyt, — ám a „Nemzetek" mai „Bálja" nemzetközibb, a párisi Operabált ■főleg franciák látogatják, kisebb hányada kül­föld, mint kifejezetten diplomatabál: a berlini nemzetközileg tarkább, érdekesb, — közel fél- száz különböző kinézésű és jellegű, szinü és fajú publikuma sodródik egy éjszaka tartamára itt, össze. Megfigyelésekre — képzelhetik — a lehető legkitűnőbb alkalom. S az előkelő színvonal da­cára az ismerkedés is könnyű, az általános han­gulat közvetlen, egy-két jóismerős — ha akar­juk — száz uj ismeretséget hoz létre. Ám óvatosság, — ne túlságosan siessünk ve­le, — a függetlenség, mint mindenütt, itt is a legnagyobb kényelem, — szabadon csak igy mozoghatunk, nincs fölöslegesebb, mint a kényszerunalom, — értsd: olyanokra fecsérelni időd, akikkel az együttlót teher, — fölösleges udvarias-kodásra, szalmacséplő, üres fecsegésre szolgáló, időt rabló alkalom. Pedig hány tartalmas társadalmi lény kép­telen, nem bír szabadulni tőle, a társadalmi kon­venciók béklyóit holtig cipeli, belőlük kibújni nincs ereje soha. Külsőség, ám föltűnik, a gigászi méretű ruha­tárak gondos megszervezése is a nagy német rend, germán pedantéria jele. Hatezer hálózó Tubáját elhelyezni, hogy percek alatt adhassa le, kaphassa vissza, nem csekély dolog. Emeletekre s alosztályokra ügyelnek eme­let- s osztályfőnökök, vezetésük alatt egész ru­határi hadsereg dolgozik. De megy is minden, mint a karikacsapás. A pesti Vigadó nagy báb •jain játszódó zavaros ruhatári tumultusokra gondolok, — s — Jó estét! hogy kerül ide? — szólít meg gondolataim kiegészítéseképp egy pesti asz- szonyismerős, — s német társaságának már a lépcsőházban 'bemutat, együtt indulunk, s ve­lünk hömpölyög a mindnagyobb tömegekben érkező lakkos, frakkos úri, — s illatfelhős di- vatkreációkba vetkőzött dísze® dámaközönség. Földszint, félemelet s emelet végelátlan te­remsorából más-más zene hangját rémülve kap­kodja fül, csillárok tündér! fényében kavargó bálozók szinpompás képét gyönyörittasan szív­ja magába szem, — húsz évvel sodródunk visz- sza a múltba, — nem volt háború, wilsoni béke, Genf, Lau&anne, paktumok üres fecsegése el­tűnnek mind, nincs munkanélküli, nincs nyo­mor, nem fenyeget december Idusa, — béke­bálját üli a világ, hatezer ember mulat, s nem igaz, hogy a báli palota uccai bejárata előtt koldusok tömege rajzik: — — Ha Istent ismer, — sápadt kisdedét két sovány kar nyújtja, — egy parádés hölgy sze­mem láttára ötvenmárkás bankjegyet csúsztat,- s megpihent le lkiismer ettől libeg tova. Szörnyű az ellentét, — fények árnyai, — s a 'legbecsületesebben érző lelkek részéről is mi lehetne segítség, megoldás? — minden jóté­konyság egy napra szóló pillanatnyi irgalom, izzó vaslemezre hullajtott olajcsöpp, eltűnik, elpárolog, kétes illatok maradnak utána csu­pán. A kéttucatnyi terem diszitését a Hamburg— Amerika és Norddeutsohe Lloyd hajó&társasá­aöigbe ej*fc a magyar jövő iiPáot, melynek gondola­tót lapotok élére Írtátok. S most ,,A Jövő" felelős szerkesztőjétől kérdem: flyeuinek fiariija-e tovább is az „A Jövő“-t? A lap támogatásit kért és kapott katolikus emberektől, sőt katolikus pia pólótól is. A magyar keresztény társadalom pénzén mégsem lehet a voiiáserkölcsi nevelés ellen állást foglalni 1 Egyébként, ha a szlovenszkói katolikus klérus elégtételt kap a toptól és a szerkesztőség kijelen­ti, hogy a valláisieirkőlcsi nevelést nem fogja ezen­túl üldözni, akkor — pax amuri aperaniti bonum. BlOenkező esetben megtalá'juk aiz ilyen támadások­kal szemben a védekezés módiját. az 5 évvel ezelőtti létszámhoz képest ezernél több m2gyar cserkész vám leigazolva, ez részben a lelki gok vállalták, — a jótékony célra való tekin­tettel ingyen. Különböző nemzetiségű é6 ezinöeezetételü zászlónyelvek, -— libbenő lepkék százezrei — teremboltozatok ragyogón világított tetejéről 'békés egyetértésben lógnak a nyüzsgő ember- tengertömegek legkülönbözőbb formájú fejei, fölé, — mintegy cealóka előjátékául annak az álombéli képnek, melyet a derék duplanevü osztrák gróf tiz év óta Pan-Európa néven szö­vöget, tervezget, s melyet megvalósítani mind­eddig legföljebb egy „Nemzetek Bálja" kurta^ értékű formájában lehetett. így, tánco® figurában, 'békésen elfér a Zoolo- giecher Garten Marmorsaal-nak nevezett nagy közös aklában az egész európai juhnyáj, — de ha csak egy fikarcnyi politikát is dobna közé­jük etetőnek a pásztor, egymást marva, egy­máson keresztülgázolva rontanának a veszé­lyeztetett koncnak. Két, máskülönben rokonszenves, ám politikai fölfogásukban titkolatlan aggreseziv némettel az erkélypáholyok egyikének fehér aeztala mel­lé telepedve, — magam sem tudom, hogyan, — beszélgetésünk csöndes észrevétlen a politikára tévedt. E mindig időszerű, ám mindig fölösleges téma Ízes gyümölcsöt ritkán tereon. Otthon eo ipso, — külföldiekkel is lehetőségig kerülöm. — Á magyarok nagy szerelemben vannak most Itáliával, — vetette oda koccintás közben az egyik német, — a világháború sacro egois- mo-ja rég elröppent emlékezetükből, vagy talán Mussolini annyira átgyurta a múltat, hogy az 1915-ös óv szállóigéje már csak elmosódott álomkép, — s nem is volt igaz soha? — A világháború vasfüggönynél élesebb vá­laszfalat vont múlt és jelen közé. Mussolini, de mások, s más tekintetben se, nem vállalhatnak felelősséget a múltért A vasfüggöny legördül- tóvel nemcsak uj fölvonás, uj színdarab követ­kezett Európa színpadán. Ennyi joggal XIV. Lajos, vagy Bismarck, vagy II. Vilmos szálló­igéit is fölmelegithetnők, több, vagy kevesebb aktualitással ezek se bírnának, — válaszolom minden oélzat, minden utógondolat nélkül. — Kérem, kérem, teljesen érthető, hogy a békétlen békeszerződések által megnyomóriott Magyarország két kézzel nyúlt az első baráti kéz után, melyet keleti érdekei szemmeltartása I mellett Olaszország látszólag igazságérzefcből nyújtott a földig sújtott magyarok felé. S ám­bátor azóta olyan jelenségeket is figyelhettünk távolból mi németek, mintha bizonyos kilátásba helyezett pénzügyi tranzakciók kedvéért féi- szemmel Franciaország felé is kacsintottak vol­na Magyarország elmúlt rezsimjének fináncka­pacitásai, az olasz barátoknak sikerült, úgy lát­szik, a magyarokat meggyőzniük, hogy bár sa­ját háziszükségleteire való tekintettel egyelőre Olaszország csak plátói szerelmet nyújthat, — a francia pénztárak föltárására még kevesebb reményük lehet — Azonban még nehezebb sakkhuzás volt a közöttük tátongó troli szakadék dacára az olaszoknak Ausztria bizalmát megszerezniök, s ezáltal Ausztriát a mi érdekkörünkből ügyes óvatossággal elvonniok. S miután Bulgária tor* mészetszerüleg lett Jugoszlávia ellenségeinek barátja, — mi sem világosabb, mint hogy Róma a régi Béo® szerepét veszi át, mégpedig nem­csak territoriális, hanem gazdasági, kulturális, sőt preeziizspolitikai tekintetekből is, s lassan- íaesan bűvkörébe igyekszik az egész Dunát, s a fél Balkánt vonni. — Mi németek pedig, ahelyett, hogy Bis­marck nagy emlékéhez méltó külpolitikát foly­tatnánk, belső pártharcokra fecséreljük a ve­szedelmesen rohanó drága időt s emberérte- keink legjavát. — Ez ma a helyzet, 6 bármennyire is tagad­nék: a keserű igazság... Szerencsénkre a nagy esztrádra helyezett zenekar akkora lármába kapott, hogy célta'an érveléseinket folytatnunk fizikailag lehetetlen­né vált, — felhörpintve poharunk alját, — Herr Ober, zahlen! — a nagy tömegben szívódtunk föL — Inségakclók Szlovenszkón. A lévai inségbi- zottság december havában nyolcs-záz segélyre szo­rult személy között 1500 darab tizkoronás élelmi­szer jegyet, kilencven mázsa lisztet, nyolc vágón tűzifát, 250 métermáz6a burgonyát oszt ki össze­sen 50.000 korona értékben. Folyamatba® van az inségiminka is, a város uccákat takarít tat, ár.kol- tat és kavicsot hordát a munka®élküliokke 1. — A lévai római katolikus elemi iskola igazgatósága a Katolikus Kör színpadán karácsonyi előadást ren­dez, amelynek -tiszta jövedelmét a szegény diákok felruházására fordítja. Ugyancsak jótékonycélu karácsonyi előadást tartanak a református egyház tanácstermében a vasárnapi iskola növendékei, a zsidó hitközség tanácstermében pedig a Fillóregy- let rendez jótékonycélu gyermekei őad ást. — A kassai Saf.oveosakói Ze'dók Szociális Segélyző Egyesülete a naipohban ülést tartott, amelyen az elnök Ismertette az utóbbi félévben kifejtett jó­tékonysági munkát. A Joi.n1-menzán ez év júniusa óta 12.000 ebédet, ugyanennyi reggelit és vacso­rát osztottak lei. Az árva- és tanoncotthon fenn­tartására 20.000 koronát fordítottak, az egyesület vezetősége elhatározta, hogy ez évben ü meg­rendezi a „láthatatlan emberek láthatatlan bálját", amelynek egész bevételét jótékony célra iorditja. VSOH * KKTW19I.. 'W JJ.MI A írj-. _ ffj' s ' exjediífós és porfőhölfsége fejében 5.— (ét i'űvö ilSfJW fkPpP^S iiSlíPrfiriiila &oronlt igen tiszteli előfizetőin* bélyegebben is évS i%w|jpuw ny|««iUi uiiii beküldhetik Etiadóiiivalalunblioz, Praha,Panská 12.- t[~ in ■ ———w—winwwumnnfimrirrwi ~iiTiiwraTaMwwiwiwiiwi>MM>nMMBnnwBTTinmnn~~ir~—ii———n—b—p——,— ------------------

Next

/
Thumbnails
Contents