Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-18 / 288. (3101.) szám
1932 december 18, vasárnap. Gyűlölet, amely alkotásra késztet Irta: Neubauer Pál r iKS M————M—B—■——M—i III ■ | II megértük és támogatják és nem érzik magukat tőlük távol, vagy olyannak, aki fölötte áll a tömegeknek. — Hogy ezt a munkát elvégezhessem, — vallotta meg a duce —, napi munkámat „ra- ckmáltam“, ki küszöböltem minden idő- és energiaifecsérlést és azt az axiómát tűztem magam és minden olasz elé: a n^pi munkát még aznap és mindig rendszeresen kell elvégezni! Csak ilyen munkabeosztással tudja elvégezni Mussolini a magára vállalt óriási feladatot és igy is este kilenc óráig dolgozik a P á l a z® o Veneziában é6 csak akkor ér rá vacsorázni. Közben persze átnézi személyes postáját is, ami óriási szó, mert ő kapja talán az egész világon a legtöbb levelet. Száz és százszámra külföldről is: persze, köztük rengeteg vénáét is, amelyek magasztalják. De ezeket kezdi már unni. Akár az ebédnél, a vacsoránál is, az étkezésben Mussolini igen mértékletes, sőt — kis-evö. Nem kártyázik és — saját szavai szerint — sajnálja azokat, akik kártyajátékra fecsérlik idejüket és nemcsak pénzüket, de sokszor életüket is felteszik egy-egy kártyára. Nem iszik, csak vizet. És nem dohányzik. De természetesen nem bánja, ha vendégei esténként dohányoznak és isznak is egy kis bort vagy pezsgőt, amit mint figyelmes házigazda, ő maga tölt be. Szeret vacsorára vagy vacsora után vendégül látni művészeket, Írókat, de főiként zeneszerzőket és zongora- vagy hegedűművészeket. Ha 5 maga legújabban már kevesebbet hegedül is esténként (mert azelőtt ez volt jóformán egyetlen pihenője, hogy éjféltájt álla alá illesztette hegedűjét és vagy klasszikusokat, vagy modern zeneszerző darabjait szólaltatta meg vonójával), de annál szívesebben hallgatja a nagy előadóművészeket. Beethoven a kedvence és Pales Irina, de Verád ni és Bach Is sokat szerepel saját házi műsorán és nem kevésbé szereti Beliinit, Rossinit, Verdit, Puccinit és Mascagnit. A modern, sőt legmodernebb zeneszerzők is érdeklik és hibának minősiti, hogy honfitársainak nagy tömegei még mindig ragaszkodnak a ,.vertikális" zenéhez, vagyis a kintornák és villamos zongorák muzsikájához. ö maga mondotta el már évekkel ezelőtt, hogy a zenét még apja kovácsmühelyében szerette meg, akinek egyik segédje a falu hegedűse volt. Valószínű, hogy már itt, mialatt maga is segített a kovácsmühelyben, ébredt fel benne a vágy, hogy. ő is megtanuljon hegedülni. De rendes hegedüdecke- órákat csak Trentőban kezdett venni, ahol Conci volt első mestere, aki után, FórInban, a most meghalt Arohimede Montanelli vezette be a magasabb hegedű-iskolába. A zenén kívül nagy barátja az irodalomnak és a sportnak. Az újságok mellett rengeteg könyvet is olvas, inkognitóban is sokszor jár színházba és Operába, ami pedig a sportot illeti, nemcsak hirdeti a testgyakorlás szükségességét, hanem maga is gyakorolja a sport minden nemét. — A sport minden ágát szeretem — vallotta be a duce. — Magam vezetem gépkocsimat és megrémítve régi, kipróbált vezetőket is, nagy sebességversen veknek is beillő hosszú utakat is teszek meg. Szeretem a repülőgépet és rengeteget repültem. Amikor a kormányzás munkája végleg magának követelte minden időmet, már csak pár lecke hiányzott, hogy a pilótavizsgát letegyem. Egyszer lezuhantam öt ven méter magasságból. De azért folytattam a repülést. Egy pompás paripán vágtatni: számomra nagyszerű pihenés. A vívás pedig, aminek nagy fizikai eredménnyel áldozok, különös örömet tud nyújtani nekem. Az olasz sportolók külön is imádják ezért Mussolinit: a sport rajongásé ért, amely szinte kollégájukká teszi a „diktátort", aki a futballmérkőzéseikre is eljár fiaival együtt és velük izgul az eredményért. Sokan im pilláivá ak ismerik Mussolinit, holott igazán nem az: gyors az intézkedésben, de végtelenül türelmes. Türelmes, amikor előkészíti nagy terveit és szinte emberfölöttien türelmes, amikor azoknak megérie- lödését. megvalósulását kell kivárnia. És éppen ilyen türelmes, amikor emberekkel beszél, akiknek arcáról és szeméből látja — az őszinteséget. És türelmes, amikor szegény emberek baján kell segíteni. — Kormányozni csak szeretettel lehet! — mondta egyszer Cecile Sorel-nek. És ugyancsak neki mondotta: — Á politika is művészet. Lassú előkészületet követel, de aztán villámgyors megér- . úi. és intuíciót. A művész ihletével alkot, £ politikus elhatározással és mindkettő a szellem anyagával dolgozik. Mindkettő ideált követ, amely izgatja és magával ragadja. Hogy egy népnek bölcs törvényeket adhassunk, művésznek is kell lennünk. Sokan nyilatkoznak elragadtatva Mussolini előtt arról a lázas, lelkes munkáról, amely egész Itáliában folyik és ha valaki megkérdezi. hogy: mi ennek az oka? Mussolini ezt feleli: — Tudják, hogy nézem és figyelem őket,! De Mussolini nemcsak megfigyelő és ellenőrző erő: ő a cselekedet embere. Elmélete, hogy: eszme és cselekedet — egyenlő a biztos sikerrel. Az eszme egymaga: meddőség és tétovázás. S Gyakori jelenség az a gyűlölet, amely arra késztet, hogy minden életenergia negatív gondolatokban és haszontalan tettek sorozatában merüljön ki, de ritka gyűlölet, amelyből pozitív alkotás fakad: értéktelenségből nagy érték. Ha például Gustav Meyrinket, a most meghalt prágai írót nem érte volna negyven éves korában Prága társadalma részéről egy megsemmisítőnek látszó támadás és ha minden ereje megfeszítése árán, vagyona pusztulása mellett nem került volna ki győztesen a küzdelem bői, a sznobisztikus prágai világfi-karikatúrából nem lett volna író. És semmi esetre sem lett volna a „Gólom" írója, aki világhírű lett c-sak azért, mert metafizika, alkímia, kabbalisztika még soha sem amalgmálódott vegyületté, amely Gustav Meyrink személyiségének tulajdonságaival bir: a három elem egy negyedik, velük lege Ilon lé Les eb b elemmel találkozott, a maró szatírát kitermelő gyűlölettel. Arra a kérdésemre, hogyan látja az embe- ■> et az akkor hatvanéves és borzonga.ó ,n vitális Meyrink egy anekdotával felelt nekem Münchenben. Borotválkozni akar egy alkalommal, de alig volt már ideje és ezért az első borbélyhoz ugrott be, aki éppen szabad volt, egy fecsegő iráterhez, aki a véglelensé- gig szappanozott és közben meg akarta tudni, kit borotvál, mikor született a vendége, mik a tervei, hány gyereke van, hogy mennek az űzeti ügyei. Meyrink pompás plaszticiiással ábrázolta ezt az alkalmi figarót: „Még egy kis szappan, kéremássan ... ha szabadna, ezt a kis masszázst, direkt sziverősdlő . . . nem? akkor kérem, feltétlenül ezt az arckrémet, kéremássan ..." Meyrink tombolt, de nem tudott segíteni és félt, hogy a locsogó borbély megvágja; hirtelen és a végszükségben pompás ötlete támadt. A borbély éppen azt kérdezte, hogy ha nem müncheni, mint mondja, hová való és Meyrink alkimista arcot rögtönözve, azt válaszolta^ hogy egy félóra múlva indul a vonata Saragossába, ahol... A borbély magánkívül volt: Saragossa . . . Spanyolország . . . Ezer kérdés! Elsőnek azt tette fel, hogy mért utazik Saragossába és ekkor jött a döntő pillanat: „Ellotam a kést az államtól, mereven ránéztem és csak eny- nyil mondtam: Saragossában a múlt héten egy többszörös gyilkost fogtak el és most nekem kell foganatosítani az Ítéletet, mert én vagyok . . . igen, én vagyok a saragossai hóhér .. •“ Figaró ész nélkül borotvált és Meyrink öt perc múlva kint volt az uccán. „Látja. kérem, azt tartom az emberekről, hogy igy kell velük bánni, el kell velük hitetni, hogy akivel beszélnek, Saragossa hóhéra. Minden embertárs ugyanis borbély, aki kiszedi az emberből a legtitkosabb gondolatokat és — — ott van a kezében a borotva . . fejezte be az anekdólát úgy, hogy befejezetlenül hagyta és elharapta, amit kimondani nem akart. Csak most, hogy meghalt, gondoltam vissza erre az anekdotára, amelyet Meyrink prágai élményére vonatkoztatott, mert Prágából jöttem hozzá, abból a városból, ahol bünper- be keverték az akkor gazdag és előkelő Mey- er bankárt, hamis tanukkal anyagilag tönkretették és csak az uto'só pillanatban, amikor a több évi fegyház elkerülhetetlennek látszott, menekült meg, nagyon hasonlóan ahhoz az anekdotához, amelyet húsz évvel később nekem elmondott. Azóta gyűlölt. A várost, amelyben megalázták és szegénnyé tették, az embereket, akik cserbenhagyták és néhány korona vérdijért hamis vallomással rátörtek, az életet, a társadalmat és ebből a gyűlöletből. ame'y sajátosan és meg nem ismétlődő módon kabbalisztikával találkozott össze, a véres gúnyba mártott toll szertefröccsentette azokat a könyveket, amelyek a maguk nemében páratlanok és ulánozihatatlanok, amint utánozhatat’an egy vegyület, amelynek alapelemei gyűlölet és kabbala. A cselekedet egymiagia gondolat nélkül: több bajt okoz, mint hasznot. A kettő együtt: ez a siker, ez az alkotás! A tettben kitartás is szükséges és hit is abban, amit cselekszünk. De Mussolini nem engedi, hogy a nép túlságosan optimista legyen és az eredményekben, a sikerben való hit megfossza energiájától. ő mondotta egyik beszédében, hogy a fasisztának nem szabad hinnie a szerencsében. — Macedóniai Fülöpöt, Nagy Sándor apját — mondotta — egyszer, ugyanabban az órában három örömhírrel örvendezlelték meg: fia született, egyik vezére megnyeri egy nagy csatát az illírek ellen és őt hirdették ki az A lelki vegyészeinek egy megoldatlan rejtélyt hagyott hátra Meyrink, aki úgy lett iró, hogy nem akart más lenni gazdag embernél, sznobnál, finyás különcnél és durvaság, brutalitás dobta ki belőle azt, amire nem vágyott, az alkotást, amikor rég túl volt a negyvenen. Gyűlölet, amely alkotásra késztet, ecet és sav, amelyből a legfinomabb bor lesz —, a Meyrink esetét a pszichológiának és az analízisnek ebből a szemszögéből kellene nézuie, mert ezen a ponton található valahol az a nyílás, amely egyenesen a lélek Háde- szébe, a szenvedélyek alvilágába vezet és ezt az alvilágot kellene reflektorokkal megvilágítanunk, hogy némi fényt derűsünk az emberi természetre. Azt hiszem, nincs jobb és egyben mulatságosabb receptje annak, hogy az emberekből kiszorítsuk a való gondolkozást, mint az, amelyet Meyrink a fecsegő 'borbélynál követett: Saragossa hóhérját gyorsan és előzékenyen borotválják meg és örülnek, ha kint van a boltból. Két célt ért igy el, megszabadult a fecsegéstől, amelyre ha vá'a- szolsz, majd minden esetben magad alatt fűrészeled a fát és azonfelül hamar érte el, hogy elkészüljön a borotválkozással. Teremtő gyűlölet, az emberismeret egyik formája késztethet csak arra, hogy valaki hóhérnak vagy gyilkosnak adja ki magát, hiszen mindazok, akik kevésbé jól ismerik a borbély-embertársakat, nemcsak hogy készségesen válaszolnak, hanem boldogan megmondják a rangjukat és szociá is állásukat, előre örülve neki, hogy legközelebb már a rangosán kijáró megszólítással fogja őket üdvözölni a borbély. Már aztán arra, hogy a borbély-embertárs kezében ott a borotva, nem gondol az, aki nem tanulta meg a gyűlöletet úgy, mint Meyrink és ezért nem olyan termékeny éleiben és irodalomban, mint az a kabbalisz- tikus pesszimista, cinikus bölcs és maró sza- tiráju bosszúálló. Arra még nem volt példa, hogy a transzcendens világban megjelenjen egy hamistanu és vele egy felbérelt komiszár ius az emberi gonoszságok minden rendjelével a mellén. Meyrinknél kisebb ember pamfleteket irt volna, az ő démoniája mozdulatlan transzcendenciába röpítette a legaljasabb emberi alakokat: teremtő erő lett a gyűlöletből, negációból sarjadzó és később burjánzó pizitiv alkotás. Akik róla halálával kapcsolatban Írtak, talán nem gondoltak erre eléggé, talán nem akarták kihangsúlyozni, minden esetre azonban nem ismerték a bevezetésben elmondott anekdotát, ame’yről maga Meyrink mondta, hogy mottója lehelne összes müveinek. Én viszont nem is Meyrinkről akartam Írni, hanem rajta kérésziül rávilágítani a teremtő gyűlölet eddigelé majdnem ismerel’en birodalmára és egy sejtelmes gondolatot megfor. mulázni, amelyet akkor, müncheni beszélgetésünk alkalmával Meyrink hosszas meditáció után helyeselt: Minden teremtő erő legmélyén a gyűlölet húzódik meg és a gyűlölete annak, ami fennáll, de nem helyes, talán a legerősebb motórikus hatalom. Meyrink azzal zárta le ezt a beszélgetési fejezetet, hogy tanulmányt fog írni róla, mert azt hiszi, hogy a teremtésre, az alkotásra késztető gyűlölet legmélyén viszont az uj világokat formáló szeretet húzódik meg és ha ez igaznak bizonyulna és lelkileg igazolható lenne, egy ellentmondás oldódna fel, amely eddig ellentmondás kellett, hogy maradjon. ~ Ne felejtse el Saragossa hóhérát! — igy búcsúzott tőlemNem felejtettem el, Saragossa szimbólum lett nekem és az önmegismerésben nagy hasznomra volt. Azt hiszem, még jobb fogás a mások megismerésére és ha nagyon kutatom a dolgok mélyét, majdnem elhiszem, hogy Meyrink a Golem szájából, a nyelve alól húzta ki ezt a kabbalisztikus írást. Feltehető, mert senki sem volt olyan intim barátja a olimpiai versenyek győztesénk. Annyira megijedt Fülöp e sok örömhírtől, e sok szerencsétől, hogy igy kiáltott fel Jupiterhez: „Könyörgök, küldj reám azonnal egy kis szerencsétlenséget is!" Fasiszták — folytatta ezután szavait a duce, — legyetek örökké éberek, ne higyjetek soha a szerencsés csillagzatban, mert az életben csak az acélos akarat visz előre, amely olykor még a sorsot, is meghajolni kényszeríti! A nép igazi nevelője Mussolini, aíki elő akarja készíteni őket a sors olyan óráira is, amelyek nem mindig kedvezőek. De ugyanakkor —■ igazi apja is a népnek, amelyet ismer és szeret, hiszen ő maga is a népiből való, amelyet sohasem tagadott meg. Golemnek, mint ő és rajta kívül a Golem ilyen kíméletlen tökéletességgel nem árulta el senkinek, mi lakozik egy emberben, emberek sokaságában, városban, országban, földrészen. De hogy ne felejtsem el az érdekes anekdota másik oldalát: Meyrink koldusszegényen halt meg, bár kétszer is gazdag volt, mint bankár és mint iró. Ez úgy történt, hogy élete végefelé elfelejtette a gyűlöletet. Már csak a titkos tudományoknak élt, kabbalának és metafizikának. Emlékezetéből eltűntek, akik egyszer kisemmizlék a társadalomból, nem gyűlölte őket és abban a pillanatban megszűnt benne a teremtő erő. Mikor nehány év előtt utolsó igen gyenge könyve megjelent, egy lapon azt Írtam neki: „Mért felejtette el Saragossa hóhérát?" választ nem kaptam. Hiszen a hóhérral engem is elfelejtett és elfelejtette önmagát. Virágos szeretem Édesen zengő, ékes magyar szerelmes versek antológiáját bocsátotta útnak e napokban Lesznai Anna. Irodalmi eseménynél is rangosabb szenzációvá az emeli a könyvecske megjelenését, hogy Lesznai, — az „Eltévedt litániák" és még annyi közismert lírai vers köCtőaeszonya, — aki pár esztendő ó-ta hátat fordítva a tolinak, a legszindu- sabb akvarelil piktorában mérte le a tehetségét, most megint az irás felé' fordul. Égy csokorra való szerelmes verset válogatott össze, — kedvenceit, mint jelzi, — báró Balassa Bálint1'ól kezdve Ady Endréig, közből a Vásárhelyi da’cskönywel és egy sor népköltésü. vadvirág illatú rigmussal tarkítva, színesen, változatosan, az kitellektuell rajongásával és nem kis mértékben a költő önkén yeeségével. De ez már régi dolog: az antológiák mindig magukon viselik az összeállító bélyegét. mert a válogatásnál nem annyira a tárgyilagos megítélés győz, mint az ösztönös vonzalom, amely némely vers felé árad. De ha a versek össze válogat ója maga is költő és finom Ízlésességért, szívért nem kell a szomszédba mennie, — mint Lesznai Annának, akkor az olvasó nyugodtan rá'bizbája magát és gyönyörködve veheti kézbe a „Virágos szerelem" „ezüsttel bimbózó- zölddel levelező", bazsalikomos, frissenszedett bokrétáját. Emiatt az önkényesség miatt Lesznai Anna ex- kuzáilja is magát az elöljáró beszédben. „Hogy legnagyobbjaink közül Arany és Vajda nem kerültek gyűjteményembe, annak oka, hogy Arany János költői ereje nem bontakozik ki néhány halk, szerelmes versében s igy ez a nagy poéta, számára Megen téren mérkőzve, érdémetlenül szorulna háttérbe Csokonai, Petőfi és más vérbeli szerelmi lirikus mellett." Vajda két haíailmas költeményé- nak (Húsz év múlva, Harminc év után) közlési jogát pedig nem sikerült megszereznie. De az ismert költemények kimaradásáért fel kárpótlást nyújt egy csomó régi lírikus kevéssé ismerős és ismeretlen versé, hangjukban a lég-' számyatóbb magyar nyelv orgonabugásáíól, az erdei tűinké primitív, játékos és elandalitó hangjáig. — Ez a kis könyv egy friss falevélre szedett erdei szamóca izességéhez hasonlatos, egy ébredő rigó füttyére, oly lelkes és tiszta, és mesterkéletlen, minit egy karéj falusi kenyér a tiszta gyolcson. A háboruutáni irodalom olvasása közben, a fanyar és fáradt rímek, vezércikk hevek mellett oly jó! esik lapozgatni ebben a könyvben, amely szerelemtől szives, rózsával, tulipánnal illatos és egy letűnt korszak szelíd erotikájával, kevés gondu életével nyújt vigasztaló perceket. Sehol egy szó éhségről, munkanélküliségről s amikor a bánat dalol, az sem kezet ökö*! beszorító. „Az szelíd daruhoz szintén hasonlatos te kegyes tekinteted, Rózsát jegyez orcád, kláris te szép kis szád, mézet ereszt beszéded ...“ (br. Balassa B.) „A pünkösdi rózsa kihajtott az útira, Eredj oda rózsám, köss bokrétát róla. Akit én szeretek, meg van az szeretve, Ha rá tekintek is, elíakad nevetve.^ (Népdai.) „Kegyetlen az erős és vitéz oroszlány, De nőé lénnyé előtt szeléd, ment egy bárány. Ama különb szőrű, szép mint egy szivárvány, vad tigris, társához, mint egytigyü bárány .. .** (gr. Zrínyi-) Lesznai Anna rajzait, ezeket a versek fölé lehelt, záródiszül pöttyeutett finom, apró, színes kis rajzokat, külön fejezet illeti. A stilizált virágok* korsók, összefonódó kígyók és madárkák mellett van néhány rajza: zsmdelyes házikó, falusi templom, parasztszoba, fonó lány, mindegyik egy parányi háromszög, vagy félkör határai között, de picinységükben is oly elevenen, mesemondóin, hangulatkeltőén, hogy minduntalan oda keli lapoznunk. Az irodalmár Lesznai nem járt rosszul, hogy a festő Lesznait hívta segítségül ... — SZ. NAGY MICL xx Ne hagyja utolsó napokra karácsonyi utazásának megrendelését A PMH utazási osztálya figyelmezteti a közönséget, hogy célszerű már most megrendelni a karácsonyi és újévi utazásokat., mert karácsony előtt egyrészt az utazási osztálynál lesz munkatorlódás, másrészt december 15-e után Igen sok szálló már nem fogad ol megrendeléseket.
