Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-15 / 285. (3098.) szám

| si előirányzat adatai szerint kerek 38 rail­t . ........................................................-............... —= A) Az önkormányzati tes­tületek és alapok ré­szesedése 1933 1932 Milliókban Földadóból 30-16 38 £8 Házbéradóból 109.86 138-54 A forgalmi és Pényüzési adóból: Az ön kormányzata pénz­tárába 242.95 242.95 Tanítói fizetésekre 925-— 800.— SzesrtRetékekből az egyes országok részér© 36.65 52— Söradóból 220.69 249.90 Örökösödési 'illetékekből 7.— 7.— Fegyver-, vadász- etb- ille­tékekből 0-41 0.48 összesen 1640731520.69 B) Kis sörfőzők segélye­zésére 6.— 6.— C) Az állami alapok ré­szesedése: Útalap 255-70 274.­Melioráciős alap 10.— 10.— Vízgazdálkodási alap 11-30 11.26 összesen 277— 295.26 D) Rendkívüli átmeneti intézkedések: A Kassa-Oderborgi és egyéb helyi vasutak- -nak előlegekre: A forgalmi (100) és a jöve­delmi adóból (25) 125— —.— A munkanélküli segélye zésre: Szükeégillefékekből (100) Jövedelmi adóból (200) Forgalmi adóból (400) 700.— —.— összesen 825.— — összesen a* egész cso­portban 2878.73 18.2195 A tanítói fizetésekre a J5v5 éri költségvetési előirányzat 925 millió koronát állapit meg a forgalmi adóból, tehát száz millió koronával többet, mint 1932-ben. A munkanélküliek se­gélyezését a költségvetés a jövő évben 700 millió koronával állapítja meg. @i államadósságok Az állam adósságai a jövő évi költségveté­!.'lWIIIIWi4WIMB——S—BHÍMM8——W liárd koronára emelkedtek, amiből • kerek 26.5 milliárd korona belföldi adósság. Ez adósságok kamat-, amortizációs és igazgatási költségeire összesem 1906-3 millió korona van a költség vetésben felvéve. Fedezetül 362-03 (1932-ben 34952) millió korona az állami vállalatok és alapok bevételeiből, 41.71 (45.50) millió korona a caisse oommune be­vételeiből, 60 (75) millió korona az 1927. évi pénzügyi törvény alapján létesített konszoli­dációé alapból szolgál, mig a hiányzó 1532-52 (1600-71) millió koronát az államigazgatás adja Megemlítésre méltó, hogy az 1933. évi költségvetési előirányzatban nincsen semmi­féle összeg felvétő az állam jegyadósság tör­lesztésére. Szubvenciók csak az év végén fizethetők A költségvetést kisérő pénzügyi törvény X. fejezet© kimondja, hogy olyan összegek, me­lyek segélyezésre, vagy hasonló feladatok teljesítésére szolgálnak, amelyekre az állam törvényileg kötelezve nincsen (szubvenciók), csak a költségvetési év utolsó negyedében fizethetők ki, különben csak a pénzügyminiszter előzetes engedélyével. Hiteloperációk A pénzügyi törvény további fejezete felha­talmazza a pénzügyminisztert, hogy elkerülhetetlen szükségletek fedezésére ál­lami garanciát vállaljon 150 millió korona erejéig, ami a munkanéküliek segélyezésének tarta­lékalapját szolgálja- A pénzügyminiszter ■egyúttal felhatalmazást nyer arra, hogy hite] utján fedezze az állami vállalatok be­ruházási szükségleteinek 347 millió koro­náját, amiből a vasút akt a 282, az állami erdő- és földbirtokokra 27, a katonai erdőgazdálko­dásra 29-3 s az állami fürdőkre 7.5 millió ko­rona jut. Csökkentik az egyetemi építkezéseket Az 1931. évi köl teégve lést kisérő pénzügyi iörvény XX. fejezete kimondta, hogy az egyetemi és főiskolai építkezésekre 15 esz­tendőn keresztül minden évben 60 millió ko­rona veendő fel a költségvetésbe. Ugyanez a fejezet az úgynevezett ,,kisebbségi” iskolák Éveket töltött börtönben és elmegyógyintézetben a doorni „merénylő" A német rendőrség megállapítása szerint Fuecher veszedelmes fickó voltr állandóan revolverrel járt, de fegyveréi sohasem merte használni _______________________________________________________1932 december 13, csffttrflft­Doorn, december 14. Mint lapunk tegnapi számában közöltük, a holland rendőrség meg- .állapította a doorni kastély titokzatos revo!- veres látogatójának személyazonosságát s egyben azt is konstatálta, hogy a revolverrel és tőrrel! vizitelő Heinrich Fueckérnek aligha lehetett szándékában merényletet elkövetni Vilmos exesászár el­len. Fuecker harminchárom éves, nőtlen ember, derék polgári szülők elzüllött gyermeke. Fia­talabb éveiben a német vasutaknál teljesített kisegítő szolgálatot. Későbben részt vett egy vasutrabló banda vállalkozá­saiban s társaival Köln és Ne^g között fosz­togatta a vonatokat. Bíróság elé állították és összesen tizenöt évi fegyházbüntetésre Ítél­ték, majd pár hónappal ezelőtt, amikor büntetésének felét már kitöltötte, 1935-ig felié teljesen szabadon bocsátották. Utolsó éli tél letése előtt a dülkeni elmegyógyintézet lakója volt, ahová a törvényszék utalta be az eümebe- tegségre gyanús vizsgálati foglyot. Fuecker úgy szerepelt a német rendőrségek nyilvántartójában, mint veszedelmes gonosztevő, aki állandóan föl- fegyverkezve jár.kei, fegyvert azonban sohasem használ. A mértékadó körök véleménye szerint ezút­tal sem lehetett szándékában revolverét hasz­nálni. Sokkal valószínűbbnek tartják, hogy az abnormls férfi beteges érvényesüési vágytól építkezéseire 10 esztendőn keresztül évi 28 millió korona felvételét irta elő kötelezőleg­Az 1933. évi költségvetési előirányzatot ki­sérő pénzügyi törvény XX- fejezete most ki­mond ja, hogy ebben az esztendőben a főiskolai építkezé­sekre csupán 45 millió korona e a „ki­ösztökélve szánta el magát a doorni kirándu­lásra. Az utóbbi időben Fuecker azt mesél- gette neusi ismerőseinek, hogy egy találmá­nyát megvételre ajánlotta fel a német biro­dalomnak, de elutasításban részesült. Nyolc nappal ezelőtt tűnt el Neusból anél­kül. hogy barátainak vagy ismerősednek bármit elárult volna doorni tervéről- Kizártnak tartják, hogy politikai motívumai lettek volna doorni látogatásának, ez már azért sem valószínű, mert Feucker soha sem foglalkozott politikával. — A maradékbirtokosok piacra vetik a vár­kastélyok műkincseit A prágai régieégi és mű- kereskedésekben az utóbbi időben mind gyak­rabban kerül sor értékes műemlékek, s nem egyszer teljes mügyüjtömények eladására. Ezek az egykori főúri kastélyokból valók, amiket a földreform 6orán egyes maradékbirtokosok sze­reztek meg. A napokban adták el Prágában az egyik délcsehországi várkastélynak műgyűjtő- ményét, s ismeretes olyan eset is, amikor az ősrégi kastély uj tulajdonosa nemcsak az év­százados fákat vágatta ki, hanem le6zedette a kastély régi szobrászati díszítéseit is a lépcső­házból, szobák mennyezetéről etb., ezeket ér­tékesítette, majd a kastélyt is eladta. A prágai régiségkereskedőknél most nagyon sok az ér­tékes régi faragvány, művészi kivitelű gyer­tyatartó s egyéb műkincs. Ezek legnagyobb része a régi kastélyok kápolnáiból származik. Az ily kiárusitási akciókkal gyakran tönkre­teszik a műemlékeket, amelyeknek értéke ép­pen abban volt, hogy harmonikus egészet, ké­peztek. sebbsógi* iskolákra 17 millió korona véte­tett fel. Ez a fejezet egyúttal hatályon kívül belye<zi azt a rendelkezést, amelynek értelmében a pénzügyminiszter felhatalmazást nyert arra, hogy a fenti összegek túllépése esetén a fe­dezetről hitel utján gondoskodjék. ARNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény ír fa: Szilárd János Braxatoris Lukioa Szlatlszlávval tehát hasz­nos dolog volt jóban lenni s bizony még a vesebajo'5 Forgách gróf is minden alkalom­mal betért a kocsmájába. Igaz, hogy ez a kocsma a szó nemes értelmében vendégfoga­dó volt, várszerüen kiépített hatalmas falak­kal, nagy kapukkal, nagy udvarral, vadsző­lővel befuttatott oszlopos tornáccal s a tornác mögött egymásba nyíló, nyáron hűvös, télen meleg, boltíves szobákkal, melyekben egykor felváltva tanyáztak a császári hadak vitézei s a széosényi basa janicsárjai, a próféta tiltott -italát minden valószinüség szerint már ak­kor is buzgón hajtogatva. Mikor félórái sebes hajtás után a „Csevi- cz©“ csárda udvarára értünk, még mindig mámoros voltam a büszkeségtől. Olyan me­rész és hirtelen kanyarulattal robogtam be az országúiról a kapun, hogy Kakasgyufa és Pulykatojás, kik már ott voltak és a két tölgyfából való hatalmas kapuszárny között nagyokat köpködi ve azzal szórakoztak, hogy a legfelső üres görcsbe ki tud hamarabb be- letalál ni, alig tudtak elugrani a lovak elől. Remegő térdekkel és a megerőltetéstől el­zsibbadt karokkal, de azért hetykén ugrot­tam a földre, odavetve az öreg Mátyásnak a gyepi őszárat. ezáltal is dokumentálva ifjú barátaim előtt, hogy minden tekintetben kü­lönb vagyok náluk, kik legjobb esetben a kisülésen, a ládák közt gubbasztottak idáig, most pedig nem átallanak ilyen merőben gyerekes dologgal szórakozni. lsen. Mig ők a kisülésen gubbasztottak és célba köpköd­tek. én addig nemcsak hajtottam, de még Mari bácsit is megelőztem! Úgy néztem rájuk, mint verebekre a sas. A vendégfogadó széles oszlopokkal alátá­masztott arnbitusán Hajagos néni ült, egy ki­csiny asztal mellett és zsebkendőjével vörös­re kisírt szemeit törölhette. Mikor megpillan­tották egymást édesanyámmal, mindketten szaladni kezdték s néma ölelésben hosszan, b a.ngit a lanu 1 zokogtak. —- No-no-no-no!.— mondotta, felhangon édesapám. Most Hajagos bácsi tűnt fel az ambituson Nyomában Hudaosek. És mindkét tőnek a ke zsben kártya. Mint később megtudtam, a bu- csuzás óráját egy heves kis kalábriásszai akarták emlékezetessé tenni forintos alapon, melynek folyamán Hudaosek az egész ké.száz pengős végkielégítést, amit Hajagos bácsitól kapott, utolsó vasig elvesztette, de aztán ő kevert és egy mordként rá val duplán vissza­nyerte. — Azt hittem, csak az én feleségem kapott bőgőgörcsöt! — mondotta Hajagos bácsi édes­apámnak. Majd édesanyámat megslmogatva, hozzátette: — Mi néked fáj, nekünk is fáj, ne sirj, ne sirj, Kossuth Lajos!... Hudaosek tanár ur hangosan fe(kacagott Annak a kétségbeesésnek és vigasztalan bu­bán atnak, mely őt Merenyánszky bácsiék kertjében a felmondás szelére hatalmába ej­tette, már a nyoma sem látszott rajta. Nagy dolog a mordkontra, ha valaki megnyeri!... Ebben a pillanatban harsány kocsirobogás zengett fel az országúton és Mari bácsi ro­bogott be a kapun, fehér keztyüivel. Már messziről kiabált: — Eltaposlak, te, lókötő!... Én hirtelen édesanyám szoknyája mögé hú­zódtam és lestem a fejleményeket. Merenyánszky bácsi és felesége, Jolán néni — gondosan ügyelve, hogy Mari bácsi észre ne vegye — gratulációkat integettek nekem a szivarszagu asszonyság háta mögött, sőt Évike is megjutalmazott egy boldog mosollyal, mely­re még most is büszkén gondolok. Mari bácsi leszállt, fehér keztyüivel jobbra- balra nagy óikat csapkodva, leporolta magát s megpillantva édesanyám és Hajagos néni vö­rösre sírt szemét, felmordult: — Meg vagytok ti bolondulva? .. Édesanyám könnybelábadt szemekkel csak ennyit mondott: — Sohasem bocsátom meg neked, Mária!... — Hát ez jó! — rakta csípőre haitalmias ke­zeit Mari bácsi. És ifit körültekintett, hogy ta­núja legyen az egész világ! — Hál lógtátok? 0 sohasem bocsátja meg nekem.l9,* — Itt, egyet fordult, majd igy folytatta: — ö soha­sem bocsátja meg nekem, ha a fiából, ebből az akasztóidra való ntszéli betyárból, az apja méltó fiából, hogyha ebből a született anar- chisiláb61 valami lesz, pedig azt majd egyedül nekem köszönheti! — Mária, kérlek! — szólt közbe Merenyán­szky bácsi. — Hallgass! — fönmedt rá a tagbaszakadt aszonyág. — Te is méltó párja vagy ennek a, pardon a kifejezésért, ennek az ártatlan tojóludnak, meg annak a másik keltőnek — s itt Hajagos bácsi feleségére, meg Évi ke ma­májára mutatott — akik azt hiszik, hogy az a szülői szeretet, amikor kiteszik a kölvkei- ket az udvarra, hogy nőj jenek, mint esőn a bab, ahelyett, hogy iskolába küldenek, és ti férfiak is gyalázatos gazemberek vagytok, mert nem az fáj nektek, hogy drága magza­taitok iskolába mennek, hanem Hudaosek fá$ a negyedik tarokkpartner! — De Mária, Mária! Vor dem Kind!... — lengette fejéit meg bot rá okozva édesanyám. Ez csak olaj volt a tűzre. — Mit? Vor dem Kind?! — szívta meg ha­talmas keblét levegővel Mari bácsi, hogy szinte ropogtak a halcsontok a fűzőjében. — Vor dem Kind?... Hát vedd tudomásul édes lelkem, hogy közöttetek az anyai szeretettől megszédült tojóludak és e között a sok lump kártyás és könnyelmű fráter között én vagyok az egyetlen józan ember, aki a gyereket t« szeretem, meg a kártyát sem vetem meg. de vedd tudomásul és ha nem tetszik, vidd visz- sza szerelmes kö’ykedet a tyukudvarba, hogy minél közelebb legyen: én igenis, ennek a buita majomszeretetnek és a kártyának a ked­véért nem vagyok hajlandó a gyerekek jövő­jét feláldozni!... — Vor dem Kind?! — húzta ki magát Mari bácsi, mikor észrevette, hogy körülötte mindenki leesett állal hallgat. Azután meg­fordult s a fehér keztyüjét. melyet időközben | lehúzott, hozzám vágta. — Nem takarodsz a nagyok közül, büdös kölyök?!... Uadlgatóz- ni?!... K a ka sgyufáva 1, Pul yka tojássá 1, Évikével együtt úgy eltűntünk az udvaron, ahol a mi három hinlónkon kívül még igen sok apró kis lő abrakait a savanyuvizes ekhós szeke­rek előtt, zabostarisznyáikkal nagyokat inte­getve, mondom úgy eltűntünk a szettnek között, hogy lámpással sem 1 ebeit volna ben­nünket megtalálni. És talán az indulásig elő sem jövünk, ha a nagy menekülés után né­hány pillanattal egy ládákkal és kofferekkel megrakott hintó he nem gördül az udvarra. — Ááá! Ááá! A Kürtössyék! — tárba szét ‘karjait édesapám. —> Hát itt miit keresték itten? K ürtössy bácsi részvétre és tapintatra in­tő mozdulatokkal Kür.össy néni vörösre ki­sírt szemeire mutanoit. — Lacit visszük az iskolába... Laci a kisülésen ilit s bánatos fejét egy uLazóbőröndre támasztotta. — Nahát, ez nagyszerű! — mondta édes­apám. — Mi is ... Az ambLusrói Mari bácsi hangja hallat­szott, — Jó hogy jöttök! Figyelj csak ide, te Lajos! — ez Kürtóssy bácsi volt. — Hát bakónál már iiyen marhaságot‘N A Hudacseknek mégy lelsője volt és ez az ártatlan Pista, ez a boruyu — ez Hajagos bácsi volt — négy disznóval beieuneut egy moixi'kontrába!... — Hallatlan, hanta tianl — indult meg Kür- tössy bácsi felháborodva az ambitus felé. Ezalatt édesanyám és Hajagos néni lejöttek az amibtilusról, odasiettek Künössy .nénihez és hárman egyetlen fájdalmas öoeuésbeu ösz- szeíonódva, hosszan, hangtalanul sirdogáiiak. Jolán néni, Éviiké édesanyja, olt maradt a folyosón egy oszlopnak nekiiáinasztkodva s okos szemeiben a részvét és az események­ben való bölcs megnyugvás kifejezésével nyu­godtan nézte őket. Mi a szekerek adói eiő- bujiumk és tanácstalanul pislogtunk egymás­ra. Egyszer csak Merenyánszky bécsi hangosan felkiáltott: — Nini, a Franckék! S a következő pillanatban eeüstosattos grófi szarszámokkal, beretváit kocsissal és vado­natúj utiJbőröudökkel roskadásig megrakva Frauck bácsi gumikerekű hintája gurult be a kapun. — Hát benneteket meg mi széli kergetett ide? — szaladt elibük édesapám. — A tyemnekeket fisszuk isgollábal — mu­tatott Frauck bácsi a két fiára, Oszira és Frédire, kik olyan kifogástalanul tiszta és jól szabott matrózruhában andalogbak a kis­ülésen, mintha divatlapból vágta votna ki őket a Frauck maima. — Nahát, nem pompás ez a véletlen? — hahotázott fel Merenyánszky bácsi. — Kép­zeljétek. mi is!... Az ezüstosattos grófi fogat, a beretvált ko­csis, a vadonatúj utabőröndök és a két divat­lapból kivágott kamasz látván vára még édes­anyám is megfeledkezett a fájdalmáról é« könnyeit töriHgetve csendesen felkacagott, sőt a mindig komoly és szelíd Jenkin néni seim tudott uralkodni magán s nehogy Frauck nénit megsértse, hirtelen megfordult s szája elé tartott zsebkendőved a vendéglő bel ■tó szobáiba sietett*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents