Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-14 / 284. (3097.) szám

1932dwember 14, szerda. ^RAXÍAlMAGkAR-HlRLAP UTAZÁS MAGYARORSZÁG VIDÉKI VÁROSAIBAN A magyar Ruhr=vídék optimizmusra íaniíja a magyarí Riport Miskolcról, Diósgyőrről — Egy fejlődő város heresztmelszcíe Haladás honjukturák és depressziók között — Mit látni az Avas-domb tetejéről? Miskolc, november végén. Gömbös Gyula magyar miniszterelnök nevez­te el Miskolcot és környékét a magyar Ruhr- vidóknek. A diósgyőri vasgyár rengeteg kémé­nye, a beláthatatlan munkástelepek e a pano­ráma, amely az Avas-domb tetejéről az ember szeme elé tárul, igazolja az elnevezést. Csak­hogy a Ruhr-vidék kietlen, kiaszott hely, Mis­kolc pedig, ahogy hosszan elnyújtva fekszik a Bükk-hegysóg tövéiben, egyike a legszebb vidékQ magyar városok­nak. Az ember az Avas-domb ősrégi református temp­lomának harangtornya mellől messze belát a Szinva és a Sajó völgyébe, a nagy magyar Al­föld végtelensége, mint az óceán öleli körül Miskolcot, az Alföld kikötővárosát, domb­mólókkal és torony-elevátorokkal Távol dél­keleten a Tokaj-Hegyalja legszélső emelkedései merülnek föl a láthatáron: a Kopaszhegy, északon a Gömör—Szepesi érchegység jele­nik meg (mondják, jó időben a Magas Tátrát is látni), nyugaton pedig a Bükk erdőkkel borított vál­tozatos keleti hegycsoportjában gyönyörködhe­tünk. —- így láthatta ezt már a kőkorszakbeli em­ber is, ■— hunyorgatott tudákosan az Avas* domb ültetvényeinek féllábu őre, aki a kilátást magyarázta s rámutatott a barlangokra a Iá búnk előtt, ahol néhány év előtt fölfedezték az Ősember kovabányáját és szerszámkészítő mű­helyeik A léVábu ember optimizmusa Egyébként a féllábu őr pompás cioerónénak bizonyult. Rajongott Miskolciért, pedig góbé volt, nem idevalósi, de harminc év előtt munka közben itt Miskolcon elvesztette féllábát és a tragédia idefüzte a városhoz, jobban, mint bár­mi más, s idővel megszokta, megszerette a he­lyet, mely a nyomorát okozta. Gondolom, ha ennyi vonzerő van Miskolciban, nem lehet rossz város. Hogy nagy és fiatal; azt az Avasról jól láttam. A kőkorszakban éltek ugyan erre emberek, a honfoglalás után Bors vezér erős várakat épített a fölöttébb alkalmas helyre (Borsód és Geuru — a mai Diósgyőr), a tatárok garázdálkodtak itt, Csák Máté, Nagy Lajos és Zs-igmond városi rangra emelte, s a 15. században Diósgyőr fénykorát élte, ami­kor Mátyás király előszeretettel vadászott a Bükk rengetegeiben, de a husziták kirabolták, a törők földulta, a re­formáció szétzavarta a lelkeket, s nem csoda, ha az elkeseredett nép résztvett a 17. és a 18. század valamennyi fölkelésében. Rákóczi és az ónodi országgyűlés (ónod itt van a város köze­lében) után Rabutin osztrák generális és a pes­tis váltakozva fogyasztották a lakosságot, s a szebb idők csak akkor következtek be, amikor a céhekbe tömörült ősi iparoslakosság és a bevándorolt görög kereskedők hangyaszorga­lommal megvetették a mai Miskolc alapját A kiegyezés óta a város óriási iramban fejlő­dött. A világháború után a fejlődés természete­sen megállt, de 1923-ban újabb szédítő iramban megindult. É6 ez Miskolcon a legérdekesebb. Útban a százezer lakos felé Aki a magyar nép átütőerejéről, optimizmu­sáról, fejlődési vágyáról és ké&zségéről akar meggyőződni, utazzon Miskolcra. A várost nem törte meg 1918, ellenkezőleg, uj, elszánt lendületet adott a fejlődésnek. Miskolc régi kereskedőváros, ma Magyarország második kereskedelmi gócpontja. A Széchenyi- nccán, a váro6 főuccáján még 1932 novemberé­ben, a krízis tetőpontján is élénk élet ural­kodik. Egyetlen magyar vidéki városban sem láttam annyi autót, mint Miskolcon. Egyetlen városban sem láttam annyi uj kis ma- ganházat, mint Miskolcon. Az élénk pályaudvar­tól villamoson tettem az utat a diósgyőri vas­gyár kapujáig, legalább hat kilométer ez az ut, s az elejétől a végéig házak és gyárak között halad, aszfaltozott, vagy gondronozott utak (a lilla­füredi országút) mellett. Miskolcnak ma hatvan- ötezer lakosa van — hu&z év előtt harminckét­ezer volt —, de a város csaknem összeépült már a vasúti állomáson túl fekvő Hejősesaba köz­séggel, a másik oldalon Diósgyőrrel, úgyhogy nem túlzás, ha vezetőim büszkén megjegyezték, hogy Nagymiskolcnak, ha a közel jövőben egyesí­tik, százezer lakosa lesz. 1023-ban itt kezdődött legelőször a nagy magyar kibontakozási kísérlet. A nemzet föl- éledt a fojbekólintás utáni ájulásból. Nem adta meg magát. Élni akart, & bebizonyítani, hogy as a határtalan és amerikai ízű fejlődés, amely a kiegyezéstől kezdve Ötven évig tartott Magyar- országon, nem volt véletlenszerű, vagy mester­séges, hanem a magyar nép belső potenciájából következett. Miskolc lett Északmagyarország fővárosa, a hegyvidék és az Alföld összekötő városa, fa­központ, gabonaközpont, ipari központ, tran- zitó központ. Az élelmes kereskedők százszámra telepedtek le a városban, a Keletszlovenszkóról elkerült ma­gyarok nagy számmal ide költöztek, minden hová innen ágazott el az ut, Kassa felé, Loso: felé, Ruszinszkó, Lengyelország felé, a másH oldalon Budapest és az Alföld felé, s ahogy no a a forgalom a szomszédos államokkal, úgy női Miskolc jelentősége is. Diósgyőr újra dolgozni kezdett. A magyar közönség fölfedezte a Bükk és a Mátra szépségeit, s Lillafüred, Tapolcafürdő kiépítésével, autó­utak teremtésével a megnagyobbodott idegen- forgalom is hozzájárult a város jelentőségének emeléséhez. — Nem adjuk meg magunkat, bízunk és dol­gozunk, — mondotta önérzetesen féllábu veze- tőm. Ha féllábu, nyomorék ember mondja, kétsze­resen igaz lehet. A három káboruuténi magyar korszak A háború utáni nagy nekikezdés 1923-tól 1931-ig tartott. Időközben kitűnt, hogy a szám­talan külső megkötés miatt a helyzet annyira reménytelen, hogy a legcsodálatosabb erőfeszí­tés sem vezethet tartós eredményre. A magyarságot senki sem vádolhatja azzal, hogy a háborús csapás után elvesztette ener­giáját és letargiába esett, vagy hogy nem akar konszolidálódni. Miskolc és számos más vidéki város példája megcáfolni látszott ezt az állítást. A háború utáni idő három korszakra osztható: az első 1918-tól 1923-ig tartott, Ez tényleg a káosz, a letargia, a tanácstalanság ideje volt, de az egészséges magyar lélek hamar legyőzte, s 1923-ban újra megindult a konstruktív munka, mintha misem történt volna. 1930-ig a nemzet szívósan, eredményesen dolgozott. Ennek a föllendülésnek, a második háború utáni korszaknak, jeleit mindenütt láthatjuk, elsősor­ban Miskolcon, ahol a város képe csaknem tel­jesen megváltozott, eleurópaiasodott. 1930 után kitűnt, hogy minden erői eszi tée és jószándék meddő, mert a helyzet nem adja meg a siker és az eredmény elŐföltételeit. A munka sziszi­fuszi munka volt, a jó szándék az állapotokból fakadó áthidalhatatlan akadályokba ütközött. A háború utáni harmadik magyar korszak 1930- tól 1932-ig ismét a gazdasági és fejlődési meg­torpanást jelenti, — mondanunk 6em kell, hogy nem a magyarság hibájából, mert ez a magyar­ság mára háború után bebizonyította, hogy tud és akar fejlődni, — ha lehet és ha megengedik. Amikor most Miskolcon jártam, a depres­szió ismét tünedezni kezdett. Az emberek op­timisták. Az „uj stílus" hite átjárja a lelke­ket, s valóban meghatott, hogy a féllábu őr ugyanolyan nyugodt biztonsággal beszél a jö­vendőről, mint Hodobay Sándor polgármes­ter, vagy Lichtenstein László, az egyesített vármegye uj főispánja, akinek installációja éppen ott jártam alatt folyt le. Elvitathatatlan, hogy az uj éra és Gömbös Gyula személyisége föl tudta lelkesíteni a ma­gyar népet, — s ennek a népnek parányi, de állandó lelkesedésre van szüksége, hogy na­gyot teremthessen. Sála a városon át Senki sem pesszimista. A magyar vidéken egyáltalán nem találtam pesszimistákat, legföl­jebb Budapesten. Barátom, aki végigvezetett a városon, sorra mutogatta az embereket, sorra beszélgetett velük és mindenki csak bátoritót mondott, akár benn ültünk a pompás Korona- mállóban, ahol a tulajdonos, Böczögő József, ez a pompás nevű magyar ember, valóban európai rangú, finom éttermet teremtett (fájda­lommal gondoltam a nagyszerű ételek, a kitűnő kiszolgálás és a tökéletes közönség láttára azokra a primitív éttermekre, amelyekben tiz év óta élnem kell), akár a strandfürdőt mutat­ták meg nekem az állomás közelében (külön fejezetet kellene írni a csodálatos magyar fürdő­ié strand kultuszról, amely uj jelenség Magyar- országon s a vidéki városokba mindenfelé, még az elhanyagolt alföldi helyekre is óriási, mó­dé n., Cizia sir..udókat és uszodákat varázsolt; úgyhogy nálunk a nagyvárosok is megeléged­nének a higiénia és a fejlődés e mindenütt föl­I1 Jövő“-jét, amely lapokhoz legújabban Hubay Kálmán kitűnő „Felsőmagyarország“-a járuL? A Szinva patak piros vize Annyira kiestünk a magyar vidék életéből, hogy revelációként hatott ennek a lüktető, nagy vidéki magyar városnak megismerése, ahol minden tisztán magyar, e ahol a fejlődés a lakosság teljes harmóniája mellett föltartóz­tathatatlanul halad előre. Jólesett megfigyelni, mennyire rágalom én meg,szólás az, amit Szlovenszkón a íülünkbe kürtőinek a magyar vidék elmaradottságáról és tunyaságáról, i Széles, aszfaltozott néeákon (Prága megkíván­hatná ezt az aszfaltot) kiegyensúlyozott élet folyik itt s közelről nézve az ellentéteket, sehol nem akkorák, mint a távolság nagyitó prizmá­ján át. Az emberek viszonylagos nyugalomban élnek és olvassák, hogy másutt mennyi baj van. Debrecen mellett Miskolc a legfejlődőbb magyar vidéki város, ez az építkezésen is meglátszik. Uj házai nem oly modern stilusuak, mint Debrecenben, nem is oly pompásak, több a kis, egyszerű uj ház (ami mindenesetre örvendetes jelenség, mert a nép építkezéséről tanúskodik), az uj paloták nedig többnyire a magyar uj-barokk stílusában épültek. De meglepetten láttam, hogy. a város 1925- ben hatalmas Zenepalotát épített (melyik hasonló nagyságú város dicsekedhet rusonió kulturhellyel?), e gyönyörködtem a strandfürdő kétemeletes épületében, az uj négy­emeletes Weidlich-udvar bérházában, a három- emeletes pénzügyigazgatóság nemes vonalai- , bán, a Nemzeti Bank palotájában, a MÁV Üz- ! ietvezetőségében. a Hodobay-telep csinos kert­házaiban és a Borsód—Miskolci Muzeum érté­kes gyűjteményében. Amikor visszautaztam Pestre, arra gondol­tam, hogy méltó szimbóluma Miskolc életener­giájának a városon átfutó Szinva-patak vastar­talmú, sebes vize, amelynek színe olyan, mint az életé: piros. SZVATKó PÁL. lelhető remekműveivel), akár a színházban ül­tünk, — a miskolci Nemzeti Színház Magyar­ország legrégibb kősziniháza, — ahol kedveié (•«r>ornf foVnO p Avotf v'-rifr’nr o *5 ▼v^r? Irt-. ; ............................. Sz ívbetegeknek és ére!meszc«j sedésben szenvedőknek a termé-i szetes „Ferenc József* keseruviz: használata könnyű és pontos bélnrtü- ködést biztosit. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a Ferenc József viz különösen agyvérzésre és gutaütésre hajlamos idősebb embereknek kitűnő szolgálatot tesz. A Ferenc József keseruviz gyógyszertárakban, drogéri­ákban és füszerüzletekben kapható. kés közönség, akár a helyi lapokat böngésztem át. (Miskolcnak régóta erős helyi sajtója van, s emlékszem, egy régi budapesti nyomdász- sztrájk alkalmával a magyar főváros kizárólag miskolci napilapokat olvasott, Fehér Ödön „Reggeli Hirlap“-ját és Kozma Ferenc „Magyar A „magyar" szociáldemokrata párt szavazatainak és mandátumainak megsemmisítését kéri a rima- szombati magyar pártblokk peticiófa Súlyos választási formahibák és meg nem engedett korteskedő Rimaszombat, december 13. (Saját tudósí­tónktól) Mini tegnap röviden jelentettük, a rimaszombati községi választást megpetkivó­nál ták. Hétfőn déliben járt le a fellebbezési határidő s néhány perccei 12 előtt a városi magyar párt nyújtott be petíciót az elöljáró­ságnál s ezenfelül Törköly József dr. nemzet- gyűlési képviselő, választói minőségében még külön kifogást adott be a ti községi válasz­tás érvényessége ellen. A városi magyar párt a községi válaszolás­nál elkövetett megvesztegetés, terror és hi­vatali presszió alkalmazása elmén kéri az 5-ös listára (csehszlovák szociáldemokrata párt „magyar" tagozatára) leadott 441 szava­zatot az érvényes szavazatok összegéből le­vonni s az igy megmaradt érvényes szavaza­tok tekintetbevételével a 36 mandátumot a többi 11 lista közt újból felosztani, vagy pe­dig a választást teljes egészében megsemmi­síteni és újból elrendelai. A petíciót a városi magyar párt az 5-ös lista vezetőjének, Hudi- czius István dr. orvosnak a korleskedés során tett következő nyilatkozataira alapítja: 1. Hudiiczius dr. a rimaszombati Seregiben (oigánynegyed) nyilvánosan kijelentette, hogy ha őt választják meg városbi rónak, ak­kor ő a bírói tiiszteletdij negyedrészét a Se­regnek adja; 2. Horváth Mihálynak azt ígérte, hogy ha 5 lesz a városbiró, a téglamesterséget neki adja; 3. Seregben nyilvánosan azt ígérte, hogy ha őt megválasztják, akkor ott mindenkit ingyen fog gyógyítani; 4. ezenfelül azt is nyilvánosan megígérte, hogy kenyeret fog szétosztani a seregieknek. Ezeken a kifogásokon kívül többek között felhozza még a petíció, hogy a választás sza­badsága is erős sérelmet szenvedett a kép­viselőtestületi választás alkalmával, aimeny- nylben a választási ügyeket Írásbeli tiltako­zás ellenére is az állami jegyzötitkárral ve­zettették le, aki ezzel a hatalommal vissza­élve bét magyar szellemi munkást, akik a választási inatok készítésénél mint alkalmi n apid ij ások alkalmazva voltak, állásukból elbocsátotta csupán azért, mert nevezettek a magyar városi párt jelölő listáján mint aján­lók szerepeltek. Ezenfelül az állami jegyző- titkár pressziót fejlett ki a szerződéses városi alkalmazottakra, hogy az 5-ös listát támogas­sák és arra szavazzanak. Az érsekujvári Farkas István prímást, aki az itteni cigány- lista támogatására Rimaszombatba jött, az állam rend őrség letartóztatta, egy éjjelen át a rendőrségi fogdában tartotta s dacára annak, hogy igazai ni tudta magát s ezenfelül Tör­kölyre és Ilolotára is hivatkozott igazolás­képpen, másnap mint alkalmatlan idegent ki­toloncoltatta a váróéból Fríczi Lajos (Bohő) rimaszombati cigányprímást egy Írógépen elő­állított kor Lee vers miatt nyomda-termék til­tott terjesztésének vétsége címén letartóztat­ták s osaik képviselői közbenjárásra bocsátot­ták szabadon. Törköly József dr. a második petícióban azzal az indokolással kéri a választás meg­semmisítését, hogy az ötös listát a községi elöljáró törvénytelenül bocsátotta szavazás alá, amennyiben a* 5-ös lista elnevezése lényeges eltérést mutat ezen párt jelöltség-elfogadó nyilatko­zatának feliratával, mert a jelölőlista a „8®oe. dem. munkáspárt magyar tagozata" feliratot viseli, az ajánlási iv ezzel szemben azonban ,ya rim. sobotaj szoc. dem. munkás­párt" névvel van ellátva, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a szavazókat a lista „magyar" jelzője tévedésbe ejthesse, holott a jelöl tok egyáltalában nem Írtak alá olyan nyilatkozatot, amelyben a „magyar" jelző szerepelt volna. Ezzel kétséget kizáró módon kifejezésre juttatták, hogy a magyar tagozattal semmiféle közösséget nem vállal­tak, pedig a megtévesztett választók éppen azért adták le 441 szavazatukat erre a párt­ra, mert azon a csehszlovák jelző helyeit a magyart látták feltüntetve s abban a felte­vésben és meggyőződésben ringatóztak, hogy magyar szocialistákra adják le voksaíkat. Mi­után azonban a szoc. dem. párt magyar tago­zatának jelölőlistájához hiányzik a törvényes elfogadási nyilatkozat, világos, hogy ez a párt törvénytelenül vett részt a választási küzdelemben. A törvény ugyanis világosan előírja, hogy a jelölőlistának, ajánlási Ívnek és a jelölést elfogadó nyilatkozatnak egyezd feliratot kell viselnie s miután az 5-ös bétá­nak nem volt érvényes jelölést elfogadó nyi­latkozata, ennélfogva ez a lista érvénytelen Lista volt és arra érvényesen szavazni sem lehetett volna s igy az ezen listára törvény leh­len ül leadott 441 szavazat érvénytelen. De a 4-es és 5-ös listák kapcsolása is törvényte­lenül történt meg. A törvény kifejezetten előírja, hogy a kapcsolás a pártok teljes ne­vével történik, ezzel, szemben a 4-es és ü-ö3 listák igy jelentették be kapcsolásúikat: „A esehszl. szoc. dem. munkáspárt és az ö magyar szekciója kapcsolnak." E formahibáin k;vül, ami azonban elegendő a kapcsolás megsemmisítésére, még az is nagy sérelem és a választás teljes meb semmi sí lé­séhez kellő jogalapot nyújt, hogy a kapcsolá­sokra vonatkozó hirdetményt nem tették köz- aé a községi hirdetőtáblán. Rimaszombatban nagy feltűnést keltett a petíció híre és a fejleményeket idegesen táiv gy alják mindenfelé,

Next

/
Thumbnails
Contents