Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-14 / 284. (3097.) szám
1932dwember 14, szerda. ^RAXÍAlMAGkAR-HlRLAP UTAZÁS MAGYARORSZÁG VIDÉKI VÁROSAIBAN A magyar Ruhr=vídék optimizmusra íaniíja a magyarí Riport Miskolcról, Diósgyőrről — Egy fejlődő város heresztmelszcíe Haladás honjukturák és depressziók között — Mit látni az Avas-domb tetejéről? Miskolc, november végén. Gömbös Gyula magyar miniszterelnök nevezte el Miskolcot és környékét a magyar Ruhr- vidóknek. A diósgyőri vasgyár rengeteg kéménye, a beláthatatlan munkástelepek e a panoráma, amely az Avas-domb tetejéről az ember szeme elé tárul, igazolja az elnevezést. Csakhogy a Ruhr-vidék kietlen, kiaszott hely, Miskolc pedig, ahogy hosszan elnyújtva fekszik a Bükk-hegysóg tövéiben, egyike a legszebb vidékQ magyar városoknak. Az ember az Avas-domb ősrégi református templomának harangtornya mellől messze belát a Szinva és a Sajó völgyébe, a nagy magyar Alföld végtelensége, mint az óceán öleli körül Miskolcot, az Alföld kikötővárosát, dombmólókkal és torony-elevátorokkal Távol délkeleten a Tokaj-Hegyalja legszélső emelkedései merülnek föl a láthatáron: a Kopaszhegy, északon a Gömör—Szepesi érchegység jelenik meg (mondják, jó időben a Magas Tátrát is látni), nyugaton pedig a Bükk erdőkkel borított változatos keleti hegycsoportjában gyönyörködhetünk. —- így láthatta ezt már a kőkorszakbeli ember is, ■— hunyorgatott tudákosan az Avas* domb ültetvényeinek féllábu őre, aki a kilátást magyarázta s rámutatott a barlangokra a Iá búnk előtt, ahol néhány év előtt fölfedezték az Ősember kovabányáját és szerszámkészítő műhelyeik A léVábu ember optimizmusa Egyébként a féllábu őr pompás cioerónénak bizonyult. Rajongott Miskolciért, pedig góbé volt, nem idevalósi, de harminc év előtt munka közben itt Miskolcon elvesztette féllábát és a tragédia idefüzte a városhoz, jobban, mint bármi más, s idővel megszokta, megszerette a helyet, mely a nyomorát okozta. Gondolom, ha ennyi vonzerő van Miskolciban, nem lehet rossz város. Hogy nagy és fiatal; azt az Avasról jól láttam. A kőkorszakban éltek ugyan erre emberek, a honfoglalás után Bors vezér erős várakat épített a fölöttébb alkalmas helyre (Borsód és Geuru — a mai Diósgyőr), a tatárok garázdálkodtak itt, Csák Máté, Nagy Lajos és Zs-igmond városi rangra emelte, s a 15. században Diósgyőr fénykorát élte, amikor Mátyás király előszeretettel vadászott a Bükk rengetegeiben, de a husziták kirabolták, a törők földulta, a reformáció szétzavarta a lelkeket, s nem csoda, ha az elkeseredett nép résztvett a 17. és a 18. század valamennyi fölkelésében. Rákóczi és az ónodi országgyűlés (ónod itt van a város közelében) után Rabutin osztrák generális és a pestis váltakozva fogyasztották a lakosságot, s a szebb idők csak akkor következtek be, amikor a céhekbe tömörült ősi iparoslakosság és a bevándorolt görög kereskedők hangyaszorgalommal megvetették a mai Miskolc alapját A kiegyezés óta a város óriási iramban fejlődött. A világháború után a fejlődés természetesen megállt, de 1923-ban újabb szédítő iramban megindult. É6 ez Miskolcon a legérdekesebb. Útban a százezer lakos felé Aki a magyar nép átütőerejéről, optimizmusáról, fejlődési vágyáról és ké&zségéről akar meggyőződni, utazzon Miskolcra. A várost nem törte meg 1918, ellenkezőleg, uj, elszánt lendületet adott a fejlődésnek. Miskolc régi kereskedőváros, ma Magyarország második kereskedelmi gócpontja. A Széchenyi- nccán, a váro6 főuccáján még 1932 novemberében, a krízis tetőpontján is élénk élet uralkodik. Egyetlen magyar vidéki városban sem láttam annyi autót, mint Miskolcon. Egyetlen városban sem láttam annyi uj kis ma- ganházat, mint Miskolcon. Az élénk pályaudvartól villamoson tettem az utat a diósgyőri vasgyár kapujáig, legalább hat kilométer ez az ut, s az elejétől a végéig házak és gyárak között halad, aszfaltozott, vagy gondronozott utak (a lillafüredi országút) mellett. Miskolcnak ma hatvan- ötezer lakosa van — hu&z év előtt harminckétezer volt —, de a város csaknem összeépült már a vasúti állomáson túl fekvő Hejősesaba községgel, a másik oldalon Diósgyőrrel, úgyhogy nem túlzás, ha vezetőim büszkén megjegyezték, hogy Nagymiskolcnak, ha a közel jövőben egyesítik, százezer lakosa lesz. 1023-ban itt kezdődött legelőször a nagy magyar kibontakozási kísérlet. A nemzet föl- éledt a fojbekólintás utáni ájulásból. Nem adta meg magát. Élni akart, & bebizonyítani, hogy as a határtalan és amerikai ízű fejlődés, amely a kiegyezéstől kezdve Ötven évig tartott Magyar- országon, nem volt véletlenszerű, vagy mesterséges, hanem a magyar nép belső potenciájából következett. Miskolc lett Északmagyarország fővárosa, a hegyvidék és az Alföld összekötő városa, faközpont, gabonaközpont, ipari központ, tran- zitó központ. Az élelmes kereskedők százszámra telepedtek le a városban, a Keletszlovenszkóról elkerült magyarok nagy számmal ide költöztek, minden hová innen ágazott el az ut, Kassa felé, Loso: felé, Ruszinszkó, Lengyelország felé, a másH oldalon Budapest és az Alföld felé, s ahogy no a a forgalom a szomszédos államokkal, úgy női Miskolc jelentősége is. Diósgyőr újra dolgozni kezdett. A magyar közönség fölfedezte a Bükk és a Mátra szépségeit, s Lillafüred, Tapolcafürdő kiépítésével, autóutak teremtésével a megnagyobbodott idegen- forgalom is hozzájárult a város jelentőségének emeléséhez. — Nem adjuk meg magunkat, bízunk és dolgozunk, — mondotta önérzetesen féllábu veze- tőm. Ha féllábu, nyomorék ember mondja, kétszeresen igaz lehet. A három káboruuténi magyar korszak A háború utáni nagy nekikezdés 1923-tól 1931-ig tartott. Időközben kitűnt, hogy a számtalan külső megkötés miatt a helyzet annyira reménytelen, hogy a legcsodálatosabb erőfeszítés sem vezethet tartós eredményre. A magyarságot senki sem vádolhatja azzal, hogy a háborús csapás után elvesztette energiáját és letargiába esett, vagy hogy nem akar konszolidálódni. Miskolc és számos más vidéki város példája megcáfolni látszott ezt az állítást. A háború utáni idő három korszakra osztható: az első 1918-tól 1923-ig tartott, Ez tényleg a káosz, a letargia, a tanácstalanság ideje volt, de az egészséges magyar lélek hamar legyőzte, s 1923-ban újra megindult a konstruktív munka, mintha misem történt volna. 1930-ig a nemzet szívósan, eredményesen dolgozott. Ennek a föllendülésnek, a második háború utáni korszaknak, jeleit mindenütt láthatjuk, elsősorban Miskolcon, ahol a város képe csaknem teljesen megváltozott, eleurópaiasodott. 1930 után kitűnt, hogy minden erői eszi tée és jószándék meddő, mert a helyzet nem adja meg a siker és az eredmény elŐföltételeit. A munka sziszifuszi munka volt, a jó szándék az állapotokból fakadó áthidalhatatlan akadályokba ütközött. A háború utáni harmadik magyar korszak 1930- tól 1932-ig ismét a gazdasági és fejlődési megtorpanást jelenti, — mondanunk 6em kell, hogy nem a magyarság hibájából, mert ez a magyarság mára háború után bebizonyította, hogy tud és akar fejlődni, — ha lehet és ha megengedik. Amikor most Miskolcon jártam, a depresszió ismét tünedezni kezdett. Az emberek optimisták. Az „uj stílus" hite átjárja a lelkeket, s valóban meghatott, hogy a féllábu őr ugyanolyan nyugodt biztonsággal beszél a jövendőről, mint Hodobay Sándor polgármester, vagy Lichtenstein László, az egyesített vármegye uj főispánja, akinek installációja éppen ott jártam alatt folyt le. Elvitathatatlan, hogy az uj éra és Gömbös Gyula személyisége föl tudta lelkesíteni a magyar népet, — s ennek a népnek parányi, de állandó lelkesedésre van szüksége, hogy nagyot teremthessen. Sála a városon át Senki sem pesszimista. A magyar vidéken egyáltalán nem találtam pesszimistákat, legföljebb Budapesten. Barátom, aki végigvezetett a városon, sorra mutogatta az embereket, sorra beszélgetett velük és mindenki csak bátoritót mondott, akár benn ültünk a pompás Korona- mállóban, ahol a tulajdonos, Böczögő József, ez a pompás nevű magyar ember, valóban európai rangú, finom éttermet teremtett (fájdalommal gondoltam a nagyszerű ételek, a kitűnő kiszolgálás és a tökéletes közönség láttára azokra a primitív éttermekre, amelyekben tiz év óta élnem kell), akár a strandfürdőt mutatták meg nekem az állomás közelében (külön fejezetet kellene írni a csodálatos magyar fürdőié strand kultuszról, amely uj jelenség Magyar- országon s a vidéki városokba mindenfelé, még az elhanyagolt alföldi helyekre is óriási, módé n., Cizia sir..udókat és uszodákat varázsolt; úgyhogy nálunk a nagyvárosok is megelégednének a higiénia és a fejlődés e mindenütt fölI1 Jövő“-jét, amely lapokhoz legújabban Hubay Kálmán kitűnő „Felsőmagyarország“-a járuL? A Szinva patak piros vize Annyira kiestünk a magyar vidék életéből, hogy revelációként hatott ennek a lüktető, nagy vidéki magyar városnak megismerése, ahol minden tisztán magyar, e ahol a fejlődés a lakosság teljes harmóniája mellett föltartóztathatatlanul halad előre. Jólesett megfigyelni, mennyire rágalom én meg,szólás az, amit Szlovenszkón a íülünkbe kürtőinek a magyar vidék elmaradottságáról és tunyaságáról, i Széles, aszfaltozott néeákon (Prága megkívánhatná ezt az aszfaltot) kiegyensúlyozott élet folyik itt s közelről nézve az ellentéteket, sehol nem akkorák, mint a távolság nagyitó prizmáján át. Az emberek viszonylagos nyugalomban élnek és olvassák, hogy másutt mennyi baj van. Debrecen mellett Miskolc a legfejlődőbb magyar vidéki város, ez az építkezésen is meglátszik. Uj házai nem oly modern stilusuak, mint Debrecenben, nem is oly pompásak, több a kis, egyszerű uj ház (ami mindenesetre örvendetes jelenség, mert a nép építkezéséről tanúskodik), az uj paloták nedig többnyire a magyar uj-barokk stílusában épültek. De meglepetten láttam, hogy. a város 1925- ben hatalmas Zenepalotát épített (melyik hasonló nagyságú város dicsekedhet rusonió kulturhellyel?), e gyönyörködtem a strandfürdő kétemeletes épületében, az uj négyemeletes Weidlich-udvar bérházában, a három- emeletes pénzügyigazgatóság nemes vonalai- , bán, a Nemzeti Bank palotájában, a MÁV Üz- ! ietvezetőségében. a Hodobay-telep csinos kertházaiban és a Borsód—Miskolci Muzeum értékes gyűjteményében. Amikor visszautaztam Pestre, arra gondoltam, hogy méltó szimbóluma Miskolc életenergiájának a városon átfutó Szinva-patak vastartalmú, sebes vize, amelynek színe olyan, mint az életé: piros. SZVATKó PÁL. lelhető remekműveivel), akár a színházban ültünk, — a miskolci Nemzeti Színház Magyarország legrégibb kősziniháza, — ahol kedveié (•«r>ornf foVnO p Avotf v'-rifr’nr o *5 ▼v^r? Irt-. ; ............................. Sz ívbetegeknek és ére!meszc«j sedésben szenvedőknek a termé-i szetes „Ferenc József* keseruviz: használata könnyű és pontos bélnrtü- ködést biztosit. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a Ferenc József viz különösen agyvérzésre és gutaütésre hajlamos idősebb embereknek kitűnő szolgálatot tesz. A Ferenc József keseruviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. kés közönség, akár a helyi lapokat böngésztem át. (Miskolcnak régóta erős helyi sajtója van, s emlékszem, egy régi budapesti nyomdász- sztrájk alkalmával a magyar főváros kizárólag miskolci napilapokat olvasott, Fehér Ödön „Reggeli Hirlap“-ját és Kozma Ferenc „Magyar A „magyar" szociáldemokrata párt szavazatainak és mandátumainak megsemmisítését kéri a rima- szombati magyar pártblokk peticiófa Súlyos választási formahibák és meg nem engedett korteskedő Rimaszombat, december 13. (Saját tudósítónktól) Mini tegnap röviden jelentettük, a rimaszombati községi választást megpetkivónál ták. Hétfőn déliben járt le a fellebbezési határidő s néhány perccei 12 előtt a városi magyar párt nyújtott be petíciót az elöljáróságnál s ezenfelül Törköly József dr. nemzet- gyűlési képviselő, választói minőségében még külön kifogást adott be a ti községi választás érvényessége ellen. A városi magyar párt a községi válaszolásnál elkövetett megvesztegetés, terror és hivatali presszió alkalmazása elmén kéri az 5-ös listára (csehszlovák szociáldemokrata párt „magyar" tagozatára) leadott 441 szavazatot az érvényes szavazatok összegéből levonni s az igy megmaradt érvényes szavazatok tekintetbevételével a 36 mandátumot a többi 11 lista közt újból felosztani, vagy pedig a választást teljes egészében megsemmisíteni és újból elrendelai. A petíciót a városi magyar párt az 5-ös lista vezetőjének, Hudi- czius István dr. orvosnak a korleskedés során tett következő nyilatkozataira alapítja: 1. Hudiiczius dr. a rimaszombati Seregiben (oigánynegyed) nyilvánosan kijelentette, hogy ha őt választják meg városbi rónak, akkor ő a bírói tiiszteletdij negyedrészét a Seregnek adja; 2. Horváth Mihálynak azt ígérte, hogy ha 5 lesz a városbiró, a téglamesterséget neki adja; 3. Seregben nyilvánosan azt ígérte, hogy ha őt megválasztják, akkor ott mindenkit ingyen fog gyógyítani; 4. ezenfelül azt is nyilvánosan megígérte, hogy kenyeret fog szétosztani a seregieknek. Ezeken a kifogásokon kívül többek között felhozza még a petíció, hogy a választás szabadsága is erős sérelmet szenvedett a képviselőtestületi választás alkalmával, aimeny- nylben a választási ügyeket Írásbeli tiltakozás ellenére is az állami jegyzötitkárral vezettették le, aki ezzel a hatalommal visszaélve bét magyar szellemi munkást, akik a választási inatok készítésénél mint alkalmi n apid ij ások alkalmazva voltak, állásukból elbocsátotta csupán azért, mert nevezettek a magyar városi párt jelölő listáján mint ajánlók szerepeltek. Ezenfelül az állami jegyző- titkár pressziót fejlett ki a szerződéses városi alkalmazottakra, hogy az 5-ös listát támogassák és arra szavazzanak. Az érsekujvári Farkas István prímást, aki az itteni cigány- lista támogatására Rimaszombatba jött, az állam rend őrség letartóztatta, egy éjjelen át a rendőrségi fogdában tartotta s dacára annak, hogy igazai ni tudta magát s ezenfelül Törkölyre és Ilolotára is hivatkozott igazolásképpen, másnap mint alkalmatlan idegent kitoloncoltatta a váróéból Fríczi Lajos (Bohő) rimaszombati cigányprímást egy Írógépen előállított kor Lee vers miatt nyomda-termék tiltott terjesztésének vétsége címén letartóztatták s osaik képviselői közbenjárásra bocsátották szabadon. Törköly József dr. a második petícióban azzal az indokolással kéri a választás megsemmisítését, hogy az ötös listát a községi elöljáró törvénytelenül bocsátotta szavazás alá, amennyiben a* 5-ös lista elnevezése lényeges eltérést mutat ezen párt jelöltség-elfogadó nyilatkozatának feliratával, mert a jelölőlista a „8®oe. dem. munkáspárt magyar tagozata" feliratot viseli, az ajánlási iv ezzel szemben azonban ,ya rim. sobotaj szoc. dem. munkáspárt" névvel van ellátva, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a szavazókat a lista „magyar" jelzője tévedésbe ejthesse, holott a jelöl tok egyáltalában nem Írtak alá olyan nyilatkozatot, amelyben a „magyar" jelző szerepelt volna. Ezzel kétséget kizáró módon kifejezésre juttatták, hogy a magyar tagozattal semmiféle közösséget nem vállaltak, pedig a megtévesztett választók éppen azért adták le 441 szavazatukat erre a pártra, mert azon a csehszlovák jelző helyeit a magyart látták feltüntetve s abban a feltevésben és meggyőződésben ringatóztak, hogy magyar szocialistákra adják le voksaíkat. Miután azonban a szoc. dem. párt magyar tagozatának jelölőlistájához hiányzik a törvényes elfogadási nyilatkozat, világos, hogy ez a párt törvénytelenül vett részt a választási küzdelemben. A törvény ugyanis világosan előírja, hogy a jelölőlistának, ajánlási Ívnek és a jelölést elfogadó nyilatkozatnak egyezd feliratot kell viselnie s miután az 5-ös bétának nem volt érvényes jelölést elfogadó nyilatkozata, ennélfogva ez a lista érvénytelen Lista volt és arra érvényesen szavazni sem lehetett volna s igy az ezen listára törvény lehlen ül leadott 441 szavazat érvénytelen. De a 4-es és 5-ös listák kapcsolása is törvénytelenül történt meg. A törvény kifejezetten előírja, hogy a kapcsolás a pártok teljes nevével történik, ezzel, szemben a 4-es és ü-ö3 listák igy jelentették be kapcsolásúikat: „A esehszl. szoc. dem. munkáspárt és az ö magyar szekciója kapcsolnak." E formahibáin k;vül, ami azonban elegendő a kapcsolás megsemmisítésére, még az is nagy sérelem és a választás teljes meb semmi sí léséhez kellő jogalapot nyújt, hogy a kapcsolásokra vonatkozó hirdetményt nem tették köz- aé a községi hirdetőtáblán. Rimaszombatban nagy feltűnést keltett a petíció híre és a fejleményeket idegesen táiv gy alják mindenfelé,