Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-11 / 282. (3095.) szám
1533 december 11, raMnmpT ^RS<iMMAfi^ARHÍRIiAD' 13 SzinHÁzKönVvKai>TyRA Hat pályamű érkezett Esterházy Jánosnak a magyar nemzet történetének megirásárót szóló pályázatára Pozsony, december 10. Mint ismeretes, Esterházy János nemes áldozatkészséggel a mait ér szeptemberében pályázatot irt ki a magyar nemzet történetének népies megírására. A pályázatnak a határideje f. évi október hó 1-én járt le és mint értesülünk, hat pályamű érkezett be. Ezeknek jeligéi a következők: 1. Mindent Isten nagyobb dicsőségére. 2. Dicsőség arra, aki dolgozik. 3. A történelem az élet tani tómestere. 4. Kis nép, de erős. 5. Magyar hittel magyar jövőért. 6. Sic itur ad astra. Közbejött akadályok miatt nem volt lehetséges a pályázatoknak az eredeti terv szerint I. évi december 20-ig való elbírálása. Az Esterházy János által felkért birálé bizottság azonban már a napokban megkezdi a müvek tanulmányozását és a pályázat eredményét a birálé bizottság 1938 husvétján, április 16-án fogja nyilvánosságra hozni. A birálé bizottság részéről a legjobbnak Ítélt mü szerzője 10.000 csehszlovák korona jutalomban részesül. A második legjobb mü 3000, a harmadik legjobb mü 2000 korona jutalmat kap. Budapesti színházak NAPLEMENTE ELŐTT Gerhardt Hauptmann négy felvonásos színmüve a Vígszínházban Budapest, december 10. A bfborpiroe függöny ezójjelválik- Az ünnepelt Claueen tanácsos, a befolyásos, gazdag lapkiadó tágas dolgozószobájában vagyunk — és megindul a hetvenéves élet drámai harca az uj életért, az uj szerelemért. Lassan, méltóságteljesen, mint egy hatalmas folyam, hömpölyög előttünk a történés. Mindenki vidám, kedélyes, semmi és senki sem sejteti még a közelgő végzetet. Csak néha- néha cikkázik át egy gondolat-villám a darab egén és dübörög egy-egy távoli mennydörgés félelmetes zenéje felénk. Előjátéka ez annak a szörnyű és megrázó, pusztító viharnak, amelynek nyomán meghasonlás, gyűlölködés, haszonlesés lesz úrrá a lelkeken; annak a tornádónak, amely széjjeltépi, darabokra mardossa egy család életét, szembeállítja az apával a vagyont féltő gyermeket, vöt, megalázza azt, aki busz éves fejjel érett, megfontolt és tiszta szerelemmel csüng a hetvenéves férfin és végül megöli az apát, aki azt hitte, hogy szabad ura vagyonának, akaratának, szivének, A probléma, amelyet az ősz hetvenéves Gerhardt Hauptmann ebben a darabjában felvet, az, hogy van-e joga egy hetvenéves embernek a szerelemre és elhi- hető-e, hogy egy huezesztendőe, ragyogó, életvidám leány beleszeressen egy aggastyánba? Naplemente előtt van-e még ereje, tüze az alkony bíborában tündöklő sugárnak? Ahogyan Hauptmann ezt a témát beállítja és bonyolítja, ahogyan megtölti tartalommal, erővel, gondolattal, gazdagsággal, ahogyan a végső kifejlődés felé viszi évs hősét. — aki mintha rokonságot- tartana vele —, feláldozza az élet ée> szerelem oltárán, — érezzük, tudjuk, minden idegszálunkkal érzékeljük, hogy egy kivételes lángelme, egy istenáldotta nagy költő szól hozzánk. É-s kalaplevéve hallgatjuk őt. Végre egyszer egy igazi iró. egy elhivatott prófétája a költészet istenének nyilatkozik meg a színpadról, amely az utóbbi években irodaimi martaló- cok, közepes tehetségű reklámvigécek és tehetségtelen mesteremberek prédájává süllyedt. Végre a Vígszínház is mintha megtalálta volna önmagát és alázatos hódolattal nyúlt egy olyan költőnek a müvéhez, akit ma az egész müveit világ ünnepel és aki ősz fejjel is fiatal tudott maradni Írásában, költészetében, életfilozófiájában egyaránt. A Vígszínház parádés előadásának középpontjában Csortos Gyula művészettel teljes alakítása áld. Ez a kivételes .tehetségű, ragyogó színész pályájának talán legnagyobb sikerét aratta Clausen tanácsos szerepében. A német színpadokon ezt a szerepet Werner Krauss és Janninge játszotta. De Csortos mélyebb, emberibb mint Krauss és keményebb és erősebb mint Janninge. Nincsen ma színész, aki ezt a szerepet jobban, szebben, művésziesebben, az emberábrázolásnak tündöklőbb szineivel. a szenvedelmek vihar- zóbb erejével, a szivnek izzóbb melegével és a léleknek derűsebb megnyilvánulásával el tudná játszani. A harmadik felvonás nagy jelenetében és a negyedik felvonás vulkánszerü kitörésében és drámai kiégésében maradandó nagyot alkotott Csortos, akit olyan ünneplésben részesített és részesít minden alkalommal a közönség, amilyenben kevés színésznek volt ‘ddig része. Kívül, Makkay Margit, Vágóné és Tőkés Anna maradéktalan művészete. Ladomérszkv Mária, Jávor, Rajnay. Bárdi, Makláry s Gárdonyi életteljes játéka és Hegedűs Tibor gondos rendezése hozta meg a sikert, amely nagy, lelkes és őszinte volt. AZ ASSZONY ÉS A RABLŐ Louis Verneauil háromfelvonásos vigjátéka a Magyar Színházban A Wesselényi-uceai színházban tíz nap óta játszák Verneauil vigjátékát, amely a mai Amerika legszomorubb és legfólelmesebb intézményét: az emberrablást állítja egy — bohózat középpontjába. Igaz, hogy a vidám és ötletes szerző a maga gangsterét Franciaországba telepíti át és ebből mindjárt az is nyilvánvaló, hogy, az emberrablás a szerző jóvoltából mulatságos, kacagtató vígjátékká enyhül és minden úgy fordul, hogy mindenki meg lehet elégedve —. csak — francia vígjátékról lévén szó — a férj nem, mert az asszony, akibe ő olyan nagyon szerelmes a —- gangsterrel szökik meg. A darab állandó derűs hangulatba ringatja a közönséget, amelyik szívesen kacag s mulat és tapsol a kitűnő szereplőknek, akiknek az élén Lázár Mária sok természetes bájjal, temperamentummal és kacórsággal játsza az asszonyt és Törzs Jenő nagy szeretetreméltósággaJ és kedves fölényeekedéssel a gangéiért. A kitűnő Gőzön és Mély, Tárnái Ernő (egyúttal a rendező is), Z. Molnár László ós Berky Lili részesei a sikernek, amelyet nagy mértékben szolgád Heltai Jenő művészi, szellemes fordítása. Zólyomi Dezső. A varga-dikics és a suszter-ár a művészetben Az o!asz xilográfia mesterei — Egy gyúródeszkára vésték az első nemzetközi Sametszet-kiáüitás plakátját Milánó, december. (A P. M. H. munkatársától.) A művészet újat keres mindig és mindenben: témában, formában, eszközben. És az újat keresve, egyre többször fordul a múltba. Az olasz xilográfia, amely ma első az egész világon, nem egyéb, mint a régi fametszők művészete, kik a tizennegyedik és tizenötödik században Madonna-képeket és játék-kártyák me- revrajzu figuráit vésték fába. hogy aztán papirosra nyomtatva, sokszor ősi thassák. A csizmadia-árhoz és varga-dikicshez hasonló véső-, vágó-, faragószerezámok még ma is olyan kezdetlegesek, mint aminőket névtelen ősei használtak, de ma már művészek forgatják e kis aeélszerszámokat, akik mesterei nemcsak a maguk mesterségének, a fametszésnek, hanem a rajznak, a kompozíciónak is. Évszázadokkal ezelőtt Itáliában született- meg ez a művészet. És miután évszázadokon át szinte elfeledték — a régi könyvnyomtatás, majd a réz- és cinkklisék, aztán meg a rotációsgép megölte a xilográfiát —, megint csak Olaszországban született újra, vagy két évtizeddel ezelőtt, egy lelkes poéta, Ettore Cozzani agitációja révén, hogy fölvegye a harcot a fényezett papirosra nyomtatott, amerikai tömeg- izlésü, sablónos illusztrációkkal, az igazi művészet nevében. Ettore Cozzani ma az uj olasz irodalom — a komoly, és nem futurista uj olasz irodalom — vezetője és irányitója. Maga is kitűnő poéta, amellett lelkes, fáradhatatlan agitátora minden fiatal tehetségnek, magas színvonalú fo'yóirata, az „Eroica“ hasábjain. (Itt közli mcst folytatá- Jsokban, mint valami érdekfeszitő regényt, a magyar irodalom munkásainak profiljait: vagy háromszáz miniatűr életrajzot és tanulmányt az élő magyar Írókról.) Szerkesztőségében a falakat csak xilografiák diszitik: a fametszetek szerelmese Cozzani ée minden szava tűz és lelkesedés, amikor erről a témáról beszél. — Éppen húsz esztendeje, hogy az első nemzetközi kiállítást rendeztük fametszetekből, — mondja. — Akkor Speziából irányítottam még a harcot a xilográfia érdekében, de a kiállítást iegy másik kis tengerparti városkában, Levanto- ban rendeztük, ahol a polgármester lelkes barátja volt minden művészetnek és rendelkezésünkre bocsátotta az iskola rajztermét. Nyár volt: isko’ai vakáció. De az iskolában olyan sürgés-forgás lüktetett, mintha a sok száz kisdiák tanyázott volna ott még mindig. Ahány fametszőmüvész csak volt Itáliában, mind itt dolgozott, feltürt ingujjban. Mi magunk díszítettük föl a kiállítási termet, szögeztük föl a képeket, készítettük el a plakátokat és meghívókat, persze, mindent fametszetben ... Mert ekkor már volt egy kis művészcsoport, amely megpróbálkozott föitámasztani ezt a régi művészetet: Firenzében próbálkoztak meg vele. De aztán elaludt az egész mozgalom és legni- "■vobb mesterük, Adolfo de Carolis, aki pedig d‘Annunzio híres „Jorió leányát44 fametszetekkel illusztrálta, szintén letette a fa véső árt és dikicset... Elkedvetlenedett! Hogyne! Hiszen a gyönyörű fametszetekből rézkliséket csináltak és úgy nyomtatták az egész könyvet, mert akkor még nem ismerték a fametszetek nyomtatásának titkát sok nagy nyomdában eem ... De most újra do’gozni kezdett De Carolis is. És még egész sereg fiatal művész... Elmosolyodik Cozzani, amint megáll egy derűs epizódnál: — Fiatalok voltunk és lelkesek. De pénzünk nem volt. Sőt, még fánk sem volt a fametszetekhez. Igén, ez nem tréfa. Annyira nem volt, hogy a nemzetközi kiállításhoz készítendő plakátunkhoz való fát... én loptam! Mégpedig otthonról, a saját konyhámból. A gyúródeszkát. Szerencsére jó, kemény, olajfából való gyúródeszka volt. Amikor reggel a feleségem bevásárolni ment, beeomfordáitam a konyhába és — elemeltem. Pár vonással, kemény, biztos véséssel, erre a gyúródeszkára faragta ki egyik xilográfus barátom a fametszetek első nemzetközi kiállításának plakátját... .— A siker teljes volt, — folytatja megelégedetten Cozzani. — Persze, azután is még harcolnunk kellett sokáig, de az egész világ fölfigyelt már arra, hogy mi születik meg a fametszők acélszerszámai aló!?... Föltámasztottuk az érdeklődést és a özeretetet a xilográfia iránt. Egész gárda nagytehetsógü fametsző- müvész dolgozik ma a szűz falapok és dúcok fölé hajolva az egész világon ... Nemzetközi kiállításokat rendeztünk Münchenben, Stockholmban, Párisban, Velencében, Rómában és Budapesten a nemzetközi ex-libriskiállitáson az olasz xilográfusok is méltón szerepeltek. Ma a fametszet a müértők szemében a nemes, igazi nagy művészetet jelenti a mindennapos tömegillusztrációk he’yett. És ma már a fametszés olyan nagy művészekkel dicsekedhet Itáliában, mint Bcnito Boccolari, aki a japán festők exó- tikus művészetét varázsolja elénk, mint Publio Morbiducci, aki a fába a fronzszobrok és a márványfaragók erejét viszi, mint Aldo Fatocclii, aki leegyszerűsített arcképeivel ée kompozícióival középkori nagy festők müveinek hatását, ébreszti föl... A nagy, kü’földi fametszőmüvé- szekről nem is beszé ek. Sem a magyarokról, akik között valóban nagy művészek vannak... És ma már egyre több folyóiratban — nemcsak a mi lapunkban, az ,.Eroica“-ban — és egyre több művészi kiállítású könyvben kapnak szerepet a xilográfusok ... ... Cozzani ugyan nem mondta, de magamban én még hozzátettem ezt is: — És ma már az olasz fametszet mestereinek és agitátorainak nincs szükségük arra. hogy a gyúródeszkát emeljék cl saját konyhájukból és arra véssék halhatatlan remekműveiket!... Bállá Ignác. Krammer Erzsi hangversenye Nagymihálypn Nagym’i'ály, december 10 Kegyes véletlen, hogy ebben a kés váróéban, — ahonnan régen száműzve van az igazi színjátszás és a hangversenyek is teljesen elmaradták. — rövid tartózkodásom alatt kifogtam Krammer Erzsi hangversenyét. Itt egy Ilyen intellektuális öröm mó'yebb mint egy világvárosban, valóságos szellemi, lelki segítség. Nagy boldogság átadni az embernek magát egy o'yon bűbájos, tsz a. meleg hangnak, mint a Krammer Erzsié. Az ónekkultura minden elért eredménye ós fénye benne van ebben a hangban, de lég óbban megnemeű'ti az a tenmészeteeeég magától érte- tődöttség, lelkesség, melyet Krammer Erzsi szivéből, leikéből ad az énekhez, a műhöz. Minden kis dalt, legyen bár ősi-olasz, orosz Brahms Beethoven. Hándel, vagy régi magyar, avagy Kodály, Bar ók. teljesen átérzetteu hoz ki, megmunkálja, megcsiszolja mint a gyémántkő-zőrüs a drágakövet s bár a hangja erős. hatalmas, úgy hegy elbírja a lég§ modernizálja a boroivaszappant uj, törv. védett, praktikus, elegáns és gazdaságos Ezen hüvely három részből áll: két | egyforma tokbél és egy kettős menettel ellátott gyűrűből, mely s szappant tartja és a hUvelyt zárja. I „Ipp Ezen tiszta és gazdaságos hUvely J$lff úgyszólván Őrökké tart és egy 1 szappanbetéttel mindenkor egyKérjen mindenkor eredeti GIBBS borotvaszappant. Hüvellyel Ké 13 -, hUvely nélkül Ké 7--. Csehszlov. fOíerakat: PRAHAXIf, Fochova 129. Tel. 549-37 | & C B F^kériűk azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik ISGsl • Sa&íllsSEr BS ICt^^8ÍS% ■ az előfizetési dija! hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhív a t a unkhoz fűti af ni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk.
