Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-08 / 254. (3067.) szám

Ifc­6 SZÍVESKEDJÉK a b. címére küldött postabefizetési lapot kitöltőm s előfize­tési hátralékának összegét a postán be- fizetni, nehogy a kiadóhivatal beszün­tesse a lap küldését. Az országos keresztény­szocialista pirt komáromi körzetinek Sevele Szülő Gézához Komárom, november 7. Az országos ke- resztiétnyszoeialista párt komáromi körzeté­nek választmánya az alábbi levelet intézte Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselőhöz: Mélyen tisztelt Képviselő Ur! Az orszá­gos keresztényszocialista párt komáromi körzete a legnagyobb sajnálattal részi tu­domásul Képviselő Urnák azt a megmá­síthatatlan elhatározását, hogy a párt ve­zetésétől éppen a mai nehéz viszonyok között lép vissza. A Képviselő Ur olyan érdemeket szerzett, mint a pártnak elnö­ke, amelyek el nem évülhetnek* Elnöki működése alatt megszilárdította a párt helyzetét, amikor az egyéni törek­vések káros tultengését a párt életéből kiküszöbölnie sikerült. Mint elnök a párt programjának és a keresztény gondolat­nak áldozatos híveket, kifelé pedig meg­becsülést szerzett. A párt miunkáját sze­mélyes példájával úgy irányította, hogy az tagjaink számára a legelőnyösebb eredményeket biztosította. De túl a párt életén a nemzeti kisebb­ség egészének érdekeit védte teljes erköl­csi sikerrel évek során keresztül a kül­földi fórumokon és megismertette az itt élő magyar kisebbség helyzetét a nemzet­közi érdekvédelmi szervezetek utján. Ez a munkája a Képviselő Urnák a történe­lem méltatására tarthat számol Mindezért mi csak köszön etünket és hálánkat nyújthatjuk, de legyen arról meggyőződve a Képviselő Ur, hogy mun­kájának nagy erkölcsi eredményei tnl fog­ják élni a mai mostoha időket és egy szebb jövőben mint a kötelességtudás és a nemzethez való hűség példái fognak fé­nyesen világítani. Fogadja Képviselő Ur legőszintébb nagvrabeesiiliésünk és tiszteletűnk jelen­tését Körzeti választmányunk üléséből: Alapy Gyula dr. elnök. — Kálmán Imre magyar kitüntetése. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Horthy Miklós kormány­zó Kálmán Imrének, a kiváló magyar zeneszerzőnek a magyar opereltzene terén szerzett érdemeiért a II. osztályú magyar érdemikeresztet adományozta. — Kálmán Imrét szombaton este a kormányzó je­lenlétében a Zeneakadémián tar lőtt ünnepi esté­lyen nagy közönség ünnepelte. Az ünnepi beszédet Hubay Jenő tartotta. A budapesti Hangverseny- zenekar az ünnepéit vezénylése alatt Kálimán-mü- veket adott elő. A szólószámokat Lantiéin Lajos, Reiie Gabriella és Fedák Sári énekelték. A hang­verseny után a Fészek-Klubban estély volt az 50 éves Kálmán tiszteletére. — Egy igazgató-tanitó ünneplése. Gutáról jelen­tik: Moliiitórisz Géza, a gutái katolikus egyházköz­ség iskolájának érdemdús tanítója s az egyház kántora negyvenkét évi tevékenység után nyuga­lomba vonult. A község szeretete nyilvánul meg a spontán ünneplésben. A tanítóság, az iskolák, a tűzoltóság, az Iparoskör szónokai hajtották meg 1 előtte az elismerés zászlaját s a tanítók értékes ajándékkal kedveskedtek nekj. Az ünnepelitetést egy százötven terítékes közvacsora követte. — Halálozások. Budapestről jelentik: Id. vágvecsei Babó Tivadar dr., orvosdoktor, ooeraleu r-sebész, m. kir. országos közegész­ségügyi főfelügyelő, a nyitravármegyei köz- kórház volt igaztgató-íőorvosa, volt vármegyei tiszti lőorvos, kir. törvényszéki orvos, egészr &ég tan tanár és iskolaorvos, több kitüntetés tulajdonosa, e hó 3-án hosszas szenvedés után elhunyt. Vasárnap délután nagy részvét mel­leit temették el a budapesti Kerepesi-teme- tő halottasházából. Halálát nagy és kiterjedt rokonság, a Babó, Kiss-J-oókay, Takács, Staud, Miiolay, Spangár, Ma rezei], Faibriczius, Bém, Kósoh. Bcnárd stb- családok gyászolják. - Besztercebányáról je'entik. Besztercebányán 33 éves korában elhunyt Spitzer Sándor, a Rotli és Kovács oég prokuristája. Tegnap te­met lék el nagy részvét mellett. — Ipolyságról Írják: Ipolyságon vasárnap reggel 57 éves korában hirtelen elhunyt Várady Jakab dr. ügyvéd. Hétfőn délután az Ipolysági zsidó hitközség temetőjében hántolták el, KOMMENTÁROK ★ ★ ★ Hammerskjöld ur irodalompolitikája Egy északvidéki miniszterelnök bizonyára több időt szentelhet nyugalmas országa kor- mányrudija mellett a múzsáknak, mint te­gyük fel egy középeurópai miniszterelnök, mégsem hihető, hogy Hammerskjöld ur, Svédország premierje, százszázalékosan bele­mélyed a világirodalom tanulmányozásába és tisztán esztétikai impressziók alapján fog cse­lekedni, amikor öttagú bizottságával a közeli napokban kiosztja az ezévi irodalmi Nobel­éiíjat. Nem, nem hihető. Hammerskjöld ur egyetlen pillanatig sem fogja megtagadni ön­magát és nem feledkezik meg kedvenc mű­vészetéről, a politikáról. Tetszik vagy nem tetszik: az irodalmi Nobel-dijat bizonyos te­kintetben politikai szempontok szerint fogja kiosztani. így történik évtizedek óta, Így tör­ténik ma is. Nem az egyén a fontos, aki a di­jat kapja, hanem a nemzet, amely kapja. Ugyanúgy, mint ahogy mindenbe belekuszott a politika manapság: a futballnál nem a győztes csapat a fontos, hanem a nemzeti­sége, a táv-fán-ülés rekordjánál sem a prak­tikus teljesítmény magasztossága a lényeg, ami, valljuk be, túlontúl érthető, hanem az, hogy melyik nemzet dicsőséges fia az uj táv- fán-ülő bajnok, vagy a táv-szilvásgombócevő. A Nobel-bizottság kétségtelenül mérlegelni fogja, melyik nemzet van hátrányban és me­lyik előnyben az irodalmi dijak terén és a kétszázezer svéd koronát odajuttatja, ahol bizonyos politikailag kellemetlen ür tátong. A múltban amugyis több pótlásra szoruló hi­bát követtek el Stockholmban. Hét nagy nem­zet, (a kicsinyek nem számítanak), az orosz és az angol, tényleg kellő indokkal haragszik az irodalmi Nobel-bizottságra. Az oroszok még nem kaptak irodalmi dijat, holott irodal­mukat büszkén állíthatják a skandináv iro­dalom mellé, amelyet már hétszer-nyoloszor tüntettek ki Stockholmban. A legelső kiosztás alkalmával, amikor a francia Sully Prudhomm nyerte meg a pénzt, a svéd diákok tüntető ellenkiosztást rendez­tek (persze pénz nélkül) s Tolsztojt találták érdemesnek a díjra. Azóta a bizottság szem- .melláthatólag haragszik az oroszokra s mel­lőzi őket. Ezidén Maxim Gorkijt rebesgetik a jelöltek között, de elképzelhetetlen, hogy Hammerskjöld miniszterelnök ur, a nyugat­európai társadalmi rend illetékes őre egy bolsevikig jutalmazzon. Mindenesetre nagy csoda volna. A másik -nagy nemzet haragja megszivlen- dőbb. Az angolok azt állítják, hogy ők csak egyetlen egyszer kaptak irodalmi Nobel-dijat, 1907-ben, Kipling személyében, mig a többi ■angol nyelvű iró nem számit, mert vagy ame­rikai volt, vagy ir, mint Yeats és Shaw, vagy hindu, mint Tagore. Okvetlenül kívánják a kitüntetést és benevezték Galsworthyt. Tény­leg kevés iró van, aki tisztes polgári művé­szetével, bölcs unalmával és komfortábilis lángeszével jobban megfelelne a stockholmi bizottságnak, mint a szeriőz és szalonképes angol zseni, aki hibátlanul beletartozik a nagy irók sablónjába, úgy ahogy a miniszter- elnökök ezt a sablont a társadalmi és politi­kai rend, a haladás és a kultúra javára elkép­zelik. Ezenkívül Svédország most jó viszony­xx Dr. Szabó Gusztáv magángyógyintézete (szanatórium) KoSice, Éder u. 5. szülészeti, nő- gyógyászati és sebészeti betegek részére a mo­dern hygiéna és kényelem minden követelmé­nyeinek megfelelően felszerelve. Méltányos szü­lési pausál-árak. Telefon: 34—70. — Romáram város képviselőtestületének köz­gyűlése. Komáromi tudósítónk jeleníti: Komárom képviselőtestülete most tartotta meg noveawberi közgyűlését Csizmadia György vároebiró elnökleté­vel. A városbiró jelentést tett az egyes bizottságok munkásságáról], majd a tárgysorozat első pontja­ként a város 1931. évi vagyonleltárát ismertette Sándor Ernő főszám vevő. melyet a közgyűlés elfo­gadott. Eszerint Komárom város tiszta vagyona 37,600.230 korona. A képviselőtestület állást foglalt a szlovák államai iskolák és az állami polgári leány­iskola számiára berendezendő építő-telek ügyében olyképpen, hogy a eétatéri telek helyett a katonai kórház telkét ajánlotta fel. Tudomásul vették a nyilvános munkaközvetítő hivatali létesítését, az uj vágóhídi szabályrendeletet, azután az éjjeli telefon­szolgálat költségeire és a továbbképző iskola költ­ségeire is segélyt szavazott meg a város. Hatalmas vitát váltott ki a vas- és fémmunkások szakszerve­zeti házának kérdése. A szakszervezeti házat még nem építették föl, de máris erős nézeteltérések burjánzónak körülötte. A kép viselő testületnek az a kikötése, hogy a ház emeletes legyem. xx Nincsen párja sehol az „IGMÁNDI“ víznek. Mert hűséges őre, jókedv s egészségnek. (2) — A yo-yo játék diadalutja Szlovenszkón. Besz­tercebányai tudósítónk írja: Szlovenezikó városai­ban hamar népszerűségre jutott a legújabb divat­hóbort: a yo-yo játék. Egymásután rendezik meig a szlovenszkói városok yo-yo bajnokságait, iigy legutóbb Besztercebányán tartottak bajnoki ver­senyt, amelyet egy élelmes kávóháztulajdonoe ren­dezett. A legjobban egy 15 éves leányka yo-yo- zottj akii, bajnoki címmel ée dijjal jutalmaztak. bán van Angliával s kár volna a kereskedel­mileg üdvösen kihasználható jó viszonyt a díjkiosztással megzavarni. Ha már futball­mérkőzések néha diplomáciai bonyodalmakat okoznak, legalább az irodalom maradjon szűz, gondolja Hammerskjöld ur és igaza van. Tehát óvatosan odaadja a Nobel-dijat Gals- worthynak, nehogy diplomáciai bonyodalom, satöbbi támadjon ... A dolog mégsem ily egyszerű. Sok más ko­moly jelölt van. Angol is, más is. Az ameri­kaiak jóvátehetetlen hibának tartják, hogy egyszer Sinclair Lewis nyert, mert ha már egyszer amerikai kapta a dijat, miért éppen „forradalmár ?“ S ha már egyszer forradal­már nyert, miért éppen amerikai? A látszat olyan — mondják a felháborodott yankeek —, mintha Amerikának nem volna szalonké­pes zsenije. De a látszat ez egyszer valóság: valamennyi amerikai Nobel-dij jelölt kiesik a stockholmi sablonból, talán az egyetlen Ernest Hemingway ~t kivéve. Mert Upton Sinclair, a másik jelölt, Lewisnél jóval va­dabb, a harmadik pedig, Theodor Dreiser buibánatában és világfájdalmában, amiért két év előtt ifjabb vetélytársa nyerte a pénzt, teljesen a szalonkommunisták táborába pár­tolt. Ha a svéd miniszterelnök ur politikai ér­zékenysége az angolszászok között nem tudna eligazodni, maradnak a franciák és a néme­tek s két nagy, de távoli költő, Paul Valéry és Stefan George között osztanák meg a szép pénzt. S ha ez sem megy, ultima raliéként jön újra — egy skandináv. Per Lágerkvist-et és Erik Blomberget emlegetik, viszont a gö­rög Koster Patamasnak is komoly esélyei vannak. Jön a skandináv, mint sok más hasonló esetben. Felbecsülhetetlen értékű az a ha­szon, amit a Nobel-dijak a skandináv iroda­lomnak jelentettek. Felkeltették az érdeklő­dést az aránylag ismeretlen és idegenszerü kultúra iránt, népszerűsítették, elterjesztet­ték. Nélkülük Európát aligha hódította volna meg az északi regény kissé nehézkes formá­ja, de a Nobel-dijak útmutatása alapján va­lóságos uj iskolát teremtett a kontinensen. Ha Nobel ezt akarta, elérte célját >s Hammers­kjöld ur irodalompolitikája kitűnő. Naggyá, példaadóvá tette a. skandináv irodalmat. Ez is valami, ámbár ma unalmas már az örök svéd győzelem, bosszant és sért. Van sok más irodalom, amivel szemben a Nobel-akadémiá- nak nemes kötelességei volnának, van sok más nehezen hozzáférhető érték, amit kiha­lászni, megkoszorúzni, elterjeszteni nemcsak dicsőséget és boldogságot jelentene a kis or­szágoknak, ahonnét előszedik, hanem gazda­godást és uj hangot Európa kultúrájában is. A nagy nemzetek nagy irói helyzetüknél fog­va amugyis automatikusan világérvényre emelkedjenek, nem ártana egyszer rejtettebb kultúrák drágaköveit kiállítani a Nobel-aka- démia kirakatába és gazdagítani vele a vi­lágszellemet, mint ahogy gazdagították már egyszer a skandináv művészet előtérbeállitá- sánál. Nem ártana egyszer körülnézni Közép- európábam... Szvatkó Pál. — Családi dráma öngyilkossági kísérlettel egy besztercebányai vendéglőben. Besztercebányai tudó­sítónk írja: Néhány héttel ezelőtt az egyik beszter­cebányai vendéglőiben pinoémői állást vállait egy fiatal, feltűnően szép nő. Tegnap egy férfi toppant a vendéglőbe ée izgatott hangon érdeklődött ez uj pinoérnő után, aki — mint kiderült, — a felesége volt. A férj erélyesen felszólította hitvesiét, hogy azonnal hagyja el állásét és jöjjön vele haza. Ahe­lyett, hogy férje szavára hallgatott volna, az asz- szony bezárkózott szobájába és megmérgezte ma­gát. Életveszélyes állapotban szállították be a kór­házba. — Magánjelentés a pzosonyi terménytőzsdéről. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: A mai ter­ménytőzsdén az irányzat jórészt változatlan, láto­gatottság meglehetősen jő, üzletkötések nem igen történtek. — Egy szélhámos tanító szlovenszkói portyázó körútja. Nyitrai tudósi tónk jelenti: Galiba József volt kisegítő tanitó, akit a komáromi bíróság csa­lásai miatt másfélévi börtönbüntetésre Ítélt, egy év múltán a fogházban tanúsított jó magavisele­té jutalmául ideiglenesen szabadlábra került, ügy látszik azonban, hogy csak a fogházban volt kap­ható a jó magaviseletre, mert miihelyt kiszabadult, ott folytatta üzelmedt, ahol elhagyta. Érsekujvárott milliós örökség meséjével házalt, radosnaá állami tanítónak adta ki magát, hitelbe vásárolgatott s mintán több kereskedőt becsapott, angolosan meg­lépett. A károsultak között van Ltifschütz Sándor ékszerész, akitől ezer korona értékű aranyneiaüt csalt ki azzal a mesével, hogy nősülés előtt áll. Brezánszky Miklóstól személyazonossági okmá­nyait lopta el. Érsekújvárról Felsőnyitra megyé­be tette át székhelyét és ott szintén többeket be csapott. A csend őrség nyomában van a csalónak akii ellen tömegével érkeznek ^ feljelentéseik. MILYEN IDŐ VARHATO A skandináviai depresszió előrenyomulása az égés® köztársaságban esős, hűvös időjárást idézett e!ő. A magasabb helyeken hó is esett. — Időprognózis: Felhős, még esőre hajló, hűvös, északkeleti-keleti széllel. Gyertyalángok a Duna hullámtemetője letett Bécs, november eleje. öreg templom áll nem messze a Duna és a Kai összefolyásától bérháziak közé beékelve. In­nen, ebből a templomból indiü meg minden év­ben halottak-napján egy szokatlan menet a viz partja felé. Tizenkettőkor, amint a déü harang­szó elkondul, megszólal a lélekharang és halkan énekelve kis csoport ember sorakszik egy teljes papi ornátusba öltözött öreg páter mögé. A las­san mozgó, különös precesszió élén egyszerű társzekér halad. Gerendákból összeácsolt faal­kotmányt szállit. Ezt a csónak formájuan elkes­kenyedő vázat fenyőből fonott koszorúk, dér- csipte fehér krizanténumok díszítik, a két olda­lán viaszk gyertyák és üveg alatt mécsek ég­nek. A Duna névtelen halottainak a koszorúi ezek, — a mécsek, a folyam áldozatai emléke­zetének égnek. A rövid menet a Friedensbrücke felé vonul, ott lefelé a beton töltés lépcsőin az elhagyott partra. A néptelen uccán csak kevés néző és érdeklődő akad, aki figyelné a szokatlan látvá­nyosságot, amint a kocsi virággal díszített ter­hét a sárgás vizre bocsátják. Két csónak kiséri, elsőben állva a páter. Hangja csak alig hallat­szik a parton állókhoz, tompítja a mindig nö­vekedő távolság. Szaggatottan érteni, hogy a rohanó vízfelület szemiedője alá került hazát­lanokért, eltemetetlenekért mondja a halottak- napi megemlékező imát. Egyformán az önkén­tes és véletlen áldozatokért. Öngyilkosokért, vigyázatlan fürdőzőkért és hivatásuk áldoza­taiért. Nemzeti megkülönböztetés nélkül nem­csak az osztrákokért, de lefelé a folyam további partjai mellett minden megfultért; legyen az magyar, szerb, román vagy bolgár! A halál bi­rodalmában már megszűnik az osztályozó nem­zeti megkülönböztetés. Csak halottak vannak, akiknek hullámsirja felett megbékülésért fo­hászkodik egy öreg pap. Az élők halotíaknapi koszorúja bele került a folyam közepére, gyors ár sodorja előre. Égő gyertyákkal úszik tovább Pozsony felé a dél­utánba. az estébe. Keskeny tömjénfüstcsikok szállnak utána egy darabig. A két csónak visz- szafordul és a partonálló kevesen fátyolos sze­mekkel figyelik a sárgás-szürke látóhatáron mindig kisebbé zsugorodó fénypontot, — majd gyorsan széjeloszlanak, elsietnek a végtelen viztemető és a megrázó november elsejének szomorúsága elől... A belvárosban csend fogad, Bécs máskor mozgalmas lármája elült. A nagyvárosi élet ide­ges lüktetése meglassult, ünnepélyes elhagya- tottság hallgat az uccákban. Sötétbe öltözött tömegek, — koszorúkkal tele-akasztott villa­mosok és autók hosszú sora indul, rohan ki a szürke ködbé vesző perifériák világába. Egy milliós város elcsendesedve emlékezik, — kora reggeltől késő estig nagy csoportokban áram­lik a temetők felé. A hirtelen sötétedő alko­nyaiban apró gyertyák, sápadt mécsek ezrei gyulnak fel, imbolygó fényükkel elmélyítve az egymásba folyó márvány tömb-kripta és roska­dozó régi fejfasorok kísérteties árnyékát. A névtelen halottak jeltelen nyughelye fölött pedig valahol Komárom táján sodródik kiégett gyertyákkal — pár fenyő-ág. Elhagyott partok mellett az üres éjszakába... Radványi Magda. — A szekér elütötte, a teherautó átgázolt rajta. Trencséniből jelenti tudóéi tónk: Béták István tren- cséni munkás kerékpáron haladt a város centru­ma felé. Az együk útkereszteződésnél egy kocsi elütötte s a munkás olyan szerencsétlenül zuhant le kerékpárjáról, hogy éppen egy arra haladó te­herautó kerekei elé került. Rendkívül súlyos álla­potban szállították kórházba. A felelősség megál­lapítására vizsgálat indult. SORSOLÁS A LÓ KÖRÜL Egy gyárosnak volt egy pompás lova. amelyet so­kan meg akartak vásárolni. Jött egy ajánlattevő, aki tízezer koronát Ígért, de elutasították. Közben azonban megbetegedett a ló, mire most már a gyá­ros ajánlotta fel a lovat mindössze 1000 koronáért, A vétel megtörténte után bemegy az uj tulajdo­nos az istállóba, ahol éppen az utolsókat nyögte az állat s aztán kiszemvedett. A vevő bement a város­ba a kávéháziba s azt mondotta, hogy nála van már a gyáros lova, de nem adja el, hanem szívesein ki­sorsolja húsz ember között. Egy sorsjegynek az ára 100 korona. — Tefhát uraim érhet valkikát az a szerencse, hogy megkapja a tízezer koronás lovat ÍÖ0 koro­náért Csakugyan jelentkezett húsz emiber s amikor a sorsolás megtörténte után a szerencsés nyerő át­ment az istállóba átvenni az állatot, megdöbbenve látta, hogy a ló már nem él, mire éktelen délibe gurult. Erre rászólt a sorsoló: — Nézze, ne kiabáljon, itt a száz koronája ... A nyerő még örült, hogy visszakapta a pénzét, de viszont az eladó mégis csak keresett 900 koro­nát, egy neon élő ló eladása révén /

Next

/
Thumbnails
Contents