Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-29 / 272. (3085.) szám
2 ^Ra:<i»jMA<AARHrRLai> 1932 Tiorftniber 29, kedd. A kormány e héten dönt a fizetésleszáilitás és egyes adók meg vámok fölemelése kérdésében Prága, november 28. A kormány ezen a héten permanenoiában lesz és foglalkozni fog azokkal a problémákkal, amelyek újabb bevételi forrásokat tennének lehetővé, hogy a törlések eszközlése után is fönnmaradó költségvetési deficitet fedezhessék. Véglegesen letárgyalja e héten a kormány a fizetés- leszállitási javaslatokat és az újabb adóemelés és vámemelési javaslatokat. A fizetésle- szállitásokon kivtil, mint már több ízben jelentettük, elsősorban is gondol a kormány a söradó, a benzinkeverési adó fölemelésére és egyes gyarmatárucikkek vámjának a fölemelésére. A fizetésleszállitási javaslat nagyjában már elkészüli és azon már sokat változtatni nem fognak. A jövő évi költségvetési előirányzatban az 1600 millió koonás deficit már fedezve van és pedig 900 millió koronát töröltek a tárgyi kiadásokból s 700 millió koronát takarítanak meg a fizetésleszállitásokkal. Ebben az összegben állítólag már bennfoglaltatik az állami vasutak deficitje, valamint a munka- nélküli segélyezés összege, amely a költség- vetésben 600 millió koronával lesz előirányozva. Az ui adó és vámemelési javaslatokkal a kormány körülbelül 400 millió korona többletbevételre számit. A vasárnapi sajtó egyöntetűen kifogásolja azt, hogy a közmunkaügyi minisztérium költségvetéséből 115 millió koronát töröltek, mert ezáltal teljesen megakadnak a beruházási munkálatok. A félhivatalos lapok hozzáfűzik, hogy valószínűleg az év folyamán külön törvénnyel nagyobb összeget biztosítanak majd a közmunkaügyi minisztériumnak a beruházási program megvalósításának céljaira. — A vas útügyi minisztérium gépeket rendel Miután a kormány pénteken jóváhagyta a jövő évi költségvetési előirányzatot, a vasut- ügyi minisztérium elhatározta, hogy haladéktalanul kiírja a szállításokat tizenkét mozdony, öt szénkocsi és huszonöt vagon rendelésére.' Ezeket a szállításokat a csehszlovák gépgyáraknak adják ki húszmillió korona értékben. A pénzügyminiszter is megállapítja, hogy a tavaszi ruszimzkői vetéli akció körül súlyos visszaélések történtek Prága, november 28. A nyári hónapok) alatt igen élénk vita indult a ruszinszkói in- j ségakció körül. Curkanovics ruszin szenátor ez ügyben kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, rámutatva arra, hogy a vámmentes romániai gabona behozatalával az állam félmillió korona kárt szenvedett A pénzügyminiszter válaszában azt Írja, hogy a vizsgálat folyamán kitűnt, hogy az inség- akció céljaira Romániában rendelt gabonának egy részét, jóllehet ez a humánus célra való tekintettel vámmentes volt, egyes malmok tényleg őrlésre használtak föl. A vizsgálat még nincs befejezve. A miniszter bejelenti, hogy intézkedett azirányban, hogy a jövőben az inségakcióval vissza ne élhessenek. A Lidové Noviny hozzáfűzi a miniszter válaszához, hogy a tavaszi inségakció szégyenteljes afférja ezzel még nincsen befejezve, mert más oldalról ismeretlen tettesek ellen bűnvádi följelentést tettek uzsora és csalás cimen. Az utolsó szót tehát az állam ügyészség fogja kimondani. Medek tábornok sürgeti a ruszinszkói probléma megoldását A független fegionisták gyűlése az ifjúság nacionalista és miíitarista szellemében való nevelését követeli Prága, november 28. A légionistáik független egyesülete — mely a nemszocialista légionáriusokat öleli föl magában — kétnapos kongresszust tartott Medek tábornok, az ismert légionista Író elnökletével. Medek megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiának nemzeti államnak kell lennie, mert különben Európának néni fűződne érdeke az állam létezéséhez. A független légionisták egyesülete független minden politikái párttól és külpolitikai téren követeli, hogy az áMamkormányzat nemcsak a régi szövetségesekkel tartson fenn baráti viszonyt, hanem szoros kapcsolatot teremtsen Lengyelországgal és Bulgáriával is. Nem elegendő igenlő álláspontot vallani a csehszlovák véderővel szemben, hanem az állam biztonságára való tekintettel erkölcsi és technikai téren fejleszteni is kelj! a véderőt. A szlovákokkal való együttélésnek a legszorosabb nak kell lenni és ugyancsak sürgősen meg kell oldani Ruszinszkó kérdését. Matousek kereskedelemügyi miniszter üdívöz- löbészédében kiemelte az egyesület nemzeti ■és szláv cél gondolatának jelentőségét és ugyancsak hangsúlyozta a szlovákokkal való összefogás szükségességét. Machnik képviselő, a parlament véderőbizottságának alelmöke az ifjúság, nemzeti, demokratikus és hazafias szellemben való nevelését követelte és hangsúly ózta, hogy , az ifjúságot már az iskolákban is az erős véderő szükségességének szellemében kell nevelni, harcolni kell a helytelen pacifizmus ellen és ki kell adni a jelszót; aki becsületes csehszlovák, az jó katona. A második napon a kongresszus megválasztotta a légion ista egyesület uj tisztikarát A népszövetségi tanács a népszövetség közgyűlése elé utalta a ispán-kínai vitát Washington, november 28. Az állami kormányzás köréből hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok a Lytton-jelentésnek a népszövetség közgyűlésén való tárgyalásán hivatalosan nem vesz részt. A New-York Times washingtoni levelezője hozzáfűzi, hogy ha az amerikai (delegátus, Norman Da- wis ebben az ügyben folytatott is az érdekelt felekkel tárgyalásokat, úgy ez csupán a magáninformációk 'beszerzése miatt történtGéni, november 28. A nép szövetségi tanács hétfőn délelőtt minden további nélkül befejezte tárgyalásait a mandzsuriai kérdés megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésének ügyében és ezzel a kinai-japán vita- ügy tárgyalását a maga részéről végleg be is fejezte. Az egész ügyet a tanács szavazással a népszövetség ■rendkívüli közgyűlése elé utalta. A japán képviselő tartózkodott a szavazástól. A ka'oiikufok és szocialisták győzelmével végződött a belga választás Brüsszel, november 28. A vasárnap végrehajtott választások a szocialisták és katolikusok várt erősödését hozták meg a liberálisok és a flamand nacionalisták rovására. A szocialistáknak az uj kamarában 8, a katolikusoknak 2 mandátummal többjük lesz. A két párt teljesen egyenlő számarányban vonul be a parlamentbe. A kommunisták a volt kamarában egy mandátummal rendelkeztek, most három mandátumuk lesz, mig a flamand nacionalisták 5, a liberálisok 2 mandátumot veszítettek. A pártok aránya most igy fog mego&zlani az nj kamarában: katolikus 78, szocialista 78, liberális 21, fla- znand nacionalista 7, kommunista 3, KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (61) Valaki (talán a franciák uralkodója, talán a nagy lengyel király) hópénzt és abaposztót küldött nekik 6 annyi kucorgás után újból kiru- házkodtak a legények. Kaptak azonfölül kurta- szára uj csizmát, enni is volt mit egyelőre 6 némi dohányka is került a pipákba. Mindezek oly tünetek voltak, amelyek határtalan harcidtihre fakasztották valamennyiüket. És a Szernye-mocsarak táján megint zörögni kezdtek a kardok s megint fölhangzott a Tyu- kodí pajtás kegyetlen táboridala. Úgy volt már-már, hogy kiszállván rejtekhelyeikről, nekivetik magukat a császári hordáknak, amelyek csaknem az egész haldokló országot elárasztották azonközben, amikor olyan hír érkezett hozzájuk, amelyre — pillanatokra — megbénult a szívverése minden föl- kelőnek. Munkács megnyitotta kapuit Karaffa Antal előtt. Szórványosak voltak ugyan a híradások, melyek a Szernye-mocsarak közé jutottak el, ámde jgy is megtudták azért, hogy Absolon Dániel keze volt benne az árulásban. Amikor ez a kétszínű ember fölötte siettette volna az átadást, Zrínyi Ilona keserű sóhajjal fordult feléje: — Ne siessen annyira kegyelmed, Absolon uram! Hisz nem adhatjuk meg magunkat oly későn, hogy nagyon korán ne legyen! De ez a legnagyobb magyar asszony sem bírta tovább. Mikor Munkács bástyáiról lehulltak Thököli utolsó hadilobogói, hangos zokogásra fakadt. És könnyezve ölelte össze mégegyszer két gyermekét: a tizenhatéves Juliánná hercegkisasszonyt és az anyjához halálig ragaszkodó Ferkót, aki tizenkettedik esztendejének vége körül járt ebben a januárban. Am az ordasok hamar fölocsudtak meglepetésükből, mert harci előkészületeik másfelé terelték figyelmüket. Kész torvo volt immár Esze Tamásnak, hogy az első kedvező alkalommal ráereszkedik a fel- sőtiszai síkra s könyörtelen vérengzést fog végbevinni a fosztogató németekben. Egyelőre száguldó fal kákát ’ bocsátott ki rajokban minden irányba, hogy puhatolják ki az ellenség érzékeny oldalát, mielőtt személyesen vetné rá magát a bitangokra. Egy ilyen kisebb csapat egészen a zempléni Hegyaljáig talált elszáguldani s ekkor történt egész véletlenül, hogy az Isten ujja elérte végül Tábori Erzsókot is. Rezesorru Majos Ferenc lovagolt a csapat élén, úgyszintén ifjabb Szepessy Pál s a növekvő Keczer Andráskát fogták közre kehien, akit pártfogó rokonszenvvel kisért mindenki az ordasok táborában. Hisz tudták róla valameny- nyien, hogy bosszút állni készül két nagyapjának s édesatyjának kin'haláláért. Most aztán megállta ezt a bosszút! Szerencs fölött s Bodrogkeresztur alatt csatangolt a vakmerő lovasfalka, mikor egy kisebb császári lovascsapatra bukkantak rá. Rezesorra Majos Ferenc abban a szempillantásban kivonta széles kardját, fölemelkedett lovának nyergében e hátratekintvén, a dühtől hörögve kiáltotta el magát: — Rá a németre, lovasok! A lovasok nagy fennszóval kiáltották utána: — Hej, rá a németre! S kieresztették a kantárt. És megdörgött a 'hegyaljai föld. Rövid kavarodás következett. Néhány góm- bakalap lerepült, néhány plundrás lovas véresen fordult le, a többi pedig lehajolt lovának nyaka fölé s nekiereeztett kantárszárral dobogott el Ujhely irányába. Hanem a három kocsijok visszamaradt. S a három kocsi közül az egyikben egy markotá- nyosnő-ruhába bujtatott, takaros nőszemély ült remegve. Rezesorru Majos Ferenc odalépkedett a kocsihoz s ahogy meglátta és megismerte a nőt, olyat kiáltott, hogy hátradőlt tőle a nyeregben : — To vagy az, Tábori Erzsók? Éppen tizenhatodik esztendeje kereslek, kedves egy húgom! S olyat röhögött utána, mint egy nyeritő ló. Újhelyi Erzsébet, aki múlhatott harmincöt- esztendős ezen a tavaszelőn, akkor már a hírhedt kapitány előtt térdepelt, eliszonyodva, a h aláírom égéstől. S összekulcsolta a kezét: — Kegyelem! Kegyelem! Mert a rezesorráról ö is ráismert a szörnyü- hirli Majos Ferenc kapitányra. Akkorra a kocsi köré szállingó'ztak a többi lovasok is. Rezes- orrú Majos Ferenc, akit valamennyi császári generális tizennyolcadik esztendeje kerestetett immár halálra a sárosi, abauji, zempléni, ungi és beregi erdőkben, nem sokat teketóriázott most sem. Ahelyett intett a kis Andrásnak: — Előre csak, Keczer András kisöcsém! Most megláthatod szörnyű bosszúdat atyádnak és két nagyatyádnak szörnyhaláláért! A Keczer-fiu nevére másodszor is fölsikoltott Tábori Erzsók: — Kegyelem! Kegyelem! Senki nem hallgatott reá. Egész közel, a keresztúri hegyben, volt egy barlang. Odahurcolták a boldogtalan leányasz- szonyt s betaszitották a barlangba. Akkor aztán parancsot adott Majos Ferenc kapitány: —- Keczer András kisöcsém, te fogod befalazni a ringyót! Tábori Erzsók ekkor már szenténekeket kezdett zengedezni. A kis Keczer András pedig nekilátott a falrakásnak. Félöl szélességben. Tizenegy óra körül járhatott az idő, amikor — néhány ordas segítségével — rakosgatni kezdte a súlyos köveket s délutáni öt óra körül készen lett az iszonyatos munkával. De Tábori Erzsók könyörgő éneklése áthallatszott a fél- öles falon át is. Akkor a kis Keczer András magához intette két öreg szolgaém'berét, akik már édesapjának is kísérői voltak minden vállalkozásában. így szólt hozzájuk: — Kendtek most erdőkön, hegyeken, mezőkön, vizeken át induljanak meg Gerla faluba s belopózván ott szemcsével édesanyám házába, mondják meg az én gyászoló szülémnek, hogy megbosszultam édesatyámnak és két Ősz nagy- atyámnak halálát. S mondják meg neki kendtek, hogy a nagy idegenben is mindennap imádkozom érte... — Igenis, urfi, — válaszolt a két szolgaember s tüstént megindultak az északi határhegyek irányába. Rezesorru Majos Ferenc továbbkalandozott aztán. Csak két hét múlva vetődtek vissza ismét ugyanarra a helyre, de akkor már csönd •hallgatózott a befalazott barlangban. Zsibbadt csönd. Tavasz lett akkorára, ujjongó tavasz. A nemzet pedig rendületlenül harcolt tovább jogaiért. Mert a régi vezérek elhulltak ugyan, ámde uj és a régieknél még indulatosabb vezetők kerültek a megfogyatkozott ordasok élére. Karaffa Antal Összes hadaival éppen akkor készült elárasztani Erdélyt, a bujdosó Thököli pedig körülbelül ekkor szánta el magát, hogy töredék-hadaival, meg a kontyosok’segítségével Erdély földjére tör be, valahol Zernyestnél s leszámol az áruló Teleki Mihállyal. Ekkorára olyan állapotba jutott már az ország, hogy katolikus és protestáns urak vállvetve fogtak össze hazájuk és nemzetük mentésére. És ekkor történt, hogy égignyniló ria- daiban törtek ki az ordasok. Megtudták valami-módon, hogy a kis Rákóczi, akit letéptek anyja kebléről s akit előbb a prágai, majd a neuhausi jezsuita-rendházba hurcoltak el, a rendház egyik szobájában észrevett' te Magyarország térképét s attólfogva több, mint egy óráig állt-állt a térkép előtt. És kikeresvén rajta Munkácsot, nehéz könnyek gyűltek a szemébe s ezek a könnyek lefolytak félig- gyermekarcán. Még a jezsuita-atyák is megrendültén várakoztak a háta mögött. Ez a hir megrázta az ordasokat s egetverő ujjongásbán zendültek meg. Esze Tamás akkor már dobolhatott. S köréje gyülekezvén a tábor — alacsony halmon álltában —, igy beszélt hozzájuk, nagy indulattal: — Harcosok! Lovasaim és gyalogrendben lévő talpasok egyszersmind! Elérkezett az ideje, hogy kiszállván a sik mezőkbe, meginduljunk a halál elé szerencsétlen hazánk szabaditására. Forgatom a fejemben, hogy magam talán Cseh- földre megyek át egyesegyedül... — Minek mennél te Csehi ö kire, vezér?! —. kiáltottak vissza kapitányok és hadnagyok. Esze Tamás rájukemelte seprüszemöldökét: — Annak, hogy hazahozzam a mi kis Rákóczi urunkat... De többet úgysem árulhatok el mostan! S akkor rárivallt kapitányokra és hadnagyokra: — Készüljetek! Egyszerre szétáradt mind a háromezer ordas a Szernye-mocsarak hátában. Nyeríteni kezdtek a lovak, zörögni kezdtek a kardok. Ugyanakkor fölzugott a Tyukodi pajtás rémitő tábori- dala. De soha, olyan fenyegetőn, mint ekkor! És aki német hallotta a messzeségből e napon, hideg futott végig a hátán. Szörnyű volt! Szörnyű volt! Esze Tamás még mindig ott állt az alacsony halmon. De most már nyugat felé fordulva, Béés irányának s teméntelen kegyetlenség rángott lefelé csüngő bajuszában. Keresztberakott két karral állt ott, keselyiiorra szinte harsogott, kiugorva a csontos és sovány képéből, toronysüvege magosra csúcsosodott... Borús nap volt ez éppen, de a felhők meghasadtak egytájh s ezen a résen át éppen őreá vágott le a búcsúzó nap vérvörös küllője. Gyász-szine volt a vidéknek, csupán ez a kegyetlen alak izzóit, vörösben. És akik látták ekkor messziről Esze Tamást, keresztet hánytak magukra s utána imát kezdtek motyogni. Olyan volt, mint a Sátán. (Vége.)
