Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-29 / 272. (3085.) szám

2 ^Ra:<i»jMA<AARHrRLai> 1932 Tiorftniber 29, kedd. A kormány e héten dönt a fizetésleszáilitás és egyes adók meg vámok föleme­lése kérdésében Prága, november 28. A kormány ezen a héten permanenoiában lesz és foglalkozni fog azokkal a problémákkal, amelyek újabb bevételi forrásokat tennének lehetővé, hogy a törlések eszközlése után is fönnmaradó költségvetési deficitet fedezhessék. Véglege­sen letárgyalja e héten a kormány a fizetés- leszállitási javaslatokat és az újabb adóeme­lés és vámemelési javaslatokat. A fizetésle- szállitásokon kivtil, mint már több ízben jelentettük, elsősorban is gondol a kormány a söradó, a benzinkeverési adó fölemelésére és egyes gyarmatárucikkek vámjának a föl­emelésére. A fizetésleszállitási javaslat nagyjában már elkészüli és azon már sokat változtatni nem fognak. A jövő évi költségvetési előirányzatban az 1600 millió koonás deficit már fedezve van és pedig 900 millió koronát töröltek a tárgyi kiadásokból s 700 millió koronát taka­rítanak meg a fizetésleszállitásokkal. Ebben az összegben állítólag már bennfoglaltatik az állami vasutak deficitje, valamint a munka- nélküli segélyezés összege, amely a költség- vetésben 600 millió koronával lesz előirá­nyozva. Az ui adó és vámemelési javaslatok­kal a kormány körülbelül 400 millió korona többletbevételre számit. A vasárnapi sajtó egyöntetűen kifogásolja azt, hogy a közmunkaügyi minisztérium költ­ségvetéséből 115 millió koronát töröltek, mert ezáltal teljesen megakadnak a beruhá­zási munkálatok. A félhivatalos lapok hoz­záfűzik, hogy valószínűleg az év folyamán külön törvénnyel nagyobb összeget biztosíta­nak majd a közmunkaügyi minisztériumnak a beruházási program megvalósításának cél­jaira. — A vas útügyi minisztérium gépeket ren­del Miután a kormány pénteken jóváhagyta a jövő évi költségvetési előirányzatot, a vasut- ügyi minisztérium elhatározta, hogy haladék­talanul kiírja a szállításokat tizenkét moz­dony, öt szénkocsi és huszonöt vagon rende­lésére.' Ezeket a szállításokat a csehszlovák gépgyáraknak adják ki húszmillió korona ér­tékben. A pénzügyminiszter is megállapítja, hogy a tavaszi ruszimzkői vetéli akció körül súlyos visszaélések történtek Prága, november 28. A nyári hónapok) alatt igen élénk vita indult a ruszinszkói in- j ségakció körül. Curkanovics ruszin szenátor ez ügyben kérdést intézett a pénzügyminisz­terhez, rámutatva arra, hogy a vámmentes romániai gabona behozata­lával az állam félmillió korona kárt szen­vedett A pénzügyminiszter válaszában azt Írja, hogy a vizsgálat folyamán kitűnt, hogy az inség- akció céljaira Romániában rendelt gabo­nának egy részét, jóllehet ez a humánus célra való tekintettel vámmentes volt, egyes malmok tényleg őrlésre használtak föl. A vizsgálat még nincs befejezve. A minisz­ter bejelenti, hogy intézkedett azirányban, hogy a jövőben az inségakcióval vissza ne élhessenek. A Lidové Noviny hozzáfűzi a miniszter válaszához, hogy a tavaszi inségakció szé­gyenteljes afférja ezzel még nincsen befejez­ve, mert más oldalról ismeretlen tettesek ellen bűnvádi följelentést tettek uzsora és csalás cimen. Az utolsó szót tehát az állam ügyészség fogja kimondani. Medek tábornok sürgeti a ruszinszkói probléma megoldását A független fegionisták gyűlése az ifjúság nacionalista és miíitarista szellemében való nevelését követeli Prága, november 28. A légionistáik függet­len egyesülete — mely a nemszocialista légio­náriusokat öleli föl magában — kétnapos kongresszust tartott Medek tábornok, az is­mert légionista Író elnökletével. Medek meg­nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy Cseh­szlovákiának nemzeti államnak kell lennie, mert különben Európának néni fűződne ér­deke az állam létezéséhez. A független légio­nisták egyesülete független minden politikái párttól és külpolitikai téren követeli, hogy az áMamkormányzat nemcsak a régi szövet­ségesekkel tartson fenn baráti viszonyt, ha­nem szoros kapcsolatot teremtsen Lengyelor­szággal és Bulgáriával is. Nem elegendő igen­lő álláspontot vallani a csehszlovák véderővel szemben, hanem az állam biztonságára való tekintettel erkölcsi és technikai téren fejlesz­teni is kelj! a véderőt. A szlovákokkal való együttélésnek a legszo­rosabb nak kell lenni és ugyancsak sürgő­sen meg kell oldani Ruszinszkó kérdését. Matousek kereskedelemügyi miniszter üdívöz- löbészédében kiemelte az egyesület nemzeti ■és szláv cél gondolatának jelentőségét és ugyancsak hangsúlyozta a szlovákokkal való összefogás szükségességét. Machnik képviselő, a parlament véderőbizottságának alelmöke az ifjúság, nemzeti, demokratikus és hazafias szellemben való nevelését követelte és hang­súly ózta, hogy , az ifjúságot már az iskolákban is az erős véderő szükségességének szellemében kell nevelni, harcolni kell a helytelen pacifiz­mus ellen és ki kell adni a jelszót; aki be­csületes csehszlovák, az jó katona. A második napon a kongresszus megválasz­totta a légion ista egyesület uj tisztikarát A népszövetségi tanács a népszövetség közgyűlése elé utalta a ispán-kínai vitát Washington, november 28. Az állami kor­mányzás köréből hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok a Lytton-jelentésnek a népszövetség közgyűlésén való tárgyalásán hivatalosan nem vesz részt. A New-York Times washingtoni levelezője hozzáfűzi, hogy ha az amerikai (delegátus, Norman Da- wis ebben az ügyben folytatott is az érde­kelt felekkel tárgyalásokat, úgy ez csupán a magáninformációk 'beszerzése miatt történt­Géni, november 28. A nép szövetségi ta­nács hétfőn délelőtt minden további nélkül befejezte tárgyalásait a mandzsuriai kérdés megvizsgálására kiküldött bizottság jelenté­sének ügyében és ezzel a kinai-japán vita- ügy tárgyalását a maga részéről végleg be is fejezte. Az egész ügyet a tanács szavazással a népszövetség ■rendkívüli közgyűlése elé utalta. A japán képviselő tartózkodott a sza­vazástól. A ka'oiikufok és szocialisták győzelmével végződött a belga választás Brüsszel, november 28. A vasárnap végre­hajtott választások a szocialisták és katoliku­sok várt erősödését hozták meg a liberáli­sok és a flamand nacionalisták rovására. A szocialistáknak az uj kamarában 8, a katoli­kusoknak 2 mandátummal többjük lesz. A két párt teljesen egyenlő számarányban vo­nul be a parlamentbe. A kommunisták a volt kamarában egy mandátummal rendel­keztek, most három mandátumuk lesz, mig a flamand nacionalisták 5, a liberálisok 2 mandátumot veszítettek. A pártok aránya most igy fog mego&zlani az nj kamarában: katolikus 78, szocialista 78, liberális 21, fla- znand nacionalista 7, kommunista 3, KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (61) Valaki (talán a franciák uralkodója, talán a nagy lengyel király) hópénzt és abaposztót kül­dött nekik 6 annyi kucorgás után újból kiru- házkodtak a legények. Kaptak azonfölül kurta- szára uj csizmát, enni is volt mit egyelőre 6 né­mi dohányka is került a pipákba. Mindezek oly tünetek voltak, amelyek határtalan harcidtihre fakasztották valamennyiüket. És a Szernye-mocsarak táján megint zörögni kezdtek a kardok s megint fölhangzott a Tyu- kodí pajtás kegyetlen táboridala. Úgy volt már-már, hogy kiszállván rejtek­helyeikről, nekivetik magukat a császári hor­dáknak, amelyek csaknem az egész haldokló országot elárasztották azonközben, amikor olyan hír érkezett hozzájuk, amelyre — pilla­natokra — megbénult a szívverése minden föl- kelőnek. Munkács megnyitotta kapuit Karaffa Antal előtt. Szórványosak voltak ugyan a híradások, me­lyek a Szernye-mocsarak közé jutottak el, ám­de jgy is megtudták azért, hogy Absolon Dániel keze volt benne az árulásban. Amikor ez a két­színű ember fölötte siettette volna az átadást, Zrínyi Ilona keserű sóhajjal fordult feléje: — Ne siessen annyira kegyelmed, Absolon uram! Hisz nem adhatjuk meg magunkat oly későn, hogy nagyon korán ne legyen! De ez a legnagyobb magyar asszony sem bír­ta tovább. Mikor Munkács bástyáiról lehulltak Thököli utolsó hadilobogói, hangos zokogásra fakadt. És könnyezve ölelte össze mégegyszer két gyermekét: a tizenhatéves Juliánná her­cegkisasszonyt és az anyjához halálig ragasz­kodó Ferkót, aki tizenkettedik esztendejének vége körül járt ebben a januárban. Am az ordasok hamar fölocsudtak meglepe­tésükből, mert harci előkészületeik másfelé te­relték figyelmüket. Kész torvo volt immár Esze Tamásnak, hogy az első kedvező alkalommal ráereszkedik a fel- sőtiszai síkra s könyörtelen vérengzést fog vég­bevinni a fosztogató németekben. Egyelőre szá­guldó fal kákát ’ bocsátott ki rajokban minden irányba, hogy puhatolják ki az ellenség érzé­keny oldalát, mielőtt személyesen vetné rá ma­gát a bitangokra. Egy ilyen kisebb csapat egészen a zempléni Hegyaljáig talált elszáguldani s ekkor történt egész véletlenül, hogy az Isten ujja elérte vé­gül Tábori Erzsókot is. Rezesorru Majos Ferenc lovagolt a csapat élén, úgyszintén ifjabb Szepessy Pál s a növek­vő Keczer Andráskát fogták közre kehien, akit pártfogó rokonszenvvel kisért mindenki az or­dasok táborában. Hisz tudták róla valameny- nyien, hogy bosszút állni készül két nagyapjá­nak s édesatyjának kin'haláláért. Most aztán megállta ezt a bosszút! Szerencs fölött s Bodrogkeresztur alatt csa­tangolt a vakmerő lovasfalka, mikor egy kisebb császári lovascsapatra bukkantak rá. Rezesor­ra Majos Ferenc abban a szempillantásban ki­vonta széles kardját, fölemelkedett lovának nyergében e hátratekintvén, a dühtől hörögve kiáltotta el magát: — Rá a németre, lovasok! A lovasok nagy fennszóval kiáltották utána: — Hej, rá a németre! S kieresztették a kantárt. És megdörgött a 'hegyaljai föld. Rövid kavarodás következett. Néhány góm- bakalap lerepült, néhány plundrás lovas vére­sen fordult le, a többi pedig lehajolt lovának nyaka fölé s nekiereeztett kantárszárral dobo­gott el Ujhely irányába. Hanem a három kocsijok visszamaradt. S a három kocsi közül az egyikben egy markotá- nyosnő-ruhába bujtatott, takaros nőszemély ült remegve. Rezesorru Majos Ferenc odalépkedett a kocsihoz s ahogy meglátta és megismerte a nőt, olyat kiáltott, hogy hátradőlt tőle a nye­regben : — To vagy az, Tábori Erzsók? Éppen tizen­hatodik esztendeje kereslek, kedves egy hú­gom! S olyat röhögött utána, mint egy nyeritő ló. Újhelyi Erzsébet, aki múlhatott harmincöt- esztendős ezen a tavaszelőn, akkor már a hír­hedt kapitány előtt térdepelt, eliszonyodva, a h aláírom égéstől. S összekulcsolta a kezét: — Kegyelem! Kegyelem! Mert a rezesorráról ö is ráismert a szörnyü- hirli Majos Ferenc kapitányra. Akkorra a kocsi köré szállingó'ztak a többi lovasok is. Rezes- orrú Majos Ferenc, akit valamennyi császári generális tizennyolcadik esztendeje kerestetett immár halálra a sárosi, abauji, zempléni, ungi és beregi erdőkben, nem sokat teketóriázott most sem. Ahelyett intett a kis Andrásnak: — Előre csak, Keczer András kisöcsém! Most megláthatod szörnyű bosszúdat atyádnak és két nagyatyádnak szörnyhaláláért! A Keczer-fiu nevére másodszor is fölsikoltott Tábori Erzsók: — Kegyelem! Kegyelem! Senki nem hallgatott reá. Egész közel, a keresztúri hegyben, volt egy barlang. Odahurcolták a boldogtalan leányasz- szonyt s betaszitották a barlangba. Akkor az­tán parancsot adott Majos Ferenc kapitány: —- Keczer András kisöcsém, te fogod befa­lazni a ringyót! Tábori Erzsók ekkor már szenténekeket kez­dett zengedezni. A kis Keczer András pedig nekilátott a falrakásnak. Félöl szélességben. Tizenegy óra körül járhatott az idő, amikor — néhány ordas segítségével — rakosgatni kezdte a súlyos köveket s délutáni öt óra körül készen lett az iszonyatos munkával. De Tábori Erzsók könyörgő éneklése áthallatszott a fél- öles falon át is. Akkor a kis Keczer András magához intette két öreg szolgaém'berét, akik már édesapjának is kísérői voltak minden vállalkozásában. így szólt hozzájuk: — Kendtek most erdőkön, hegyeken, mező­kön, vizeken át induljanak meg Gerla faluba s belopózván ott szemcsével édesanyám házába, mondják meg az én gyászoló szülémnek, hogy megbosszultam édesatyámnak és két Ősz nagy- atyámnak halálát. S mondják meg neki kend­tek, hogy a nagy idegenben is mindennap imád­kozom érte... — Igenis, urfi, — válaszolt a két szolgaem­ber s tüstént megindultak az északi határhe­gyek irányába. Rezesorru Majos Ferenc továbbkalandozott aztán. Csak két hét múlva vetődtek vissza is­mét ugyanarra a helyre, de akkor már csönd •hallgatózott a befalazott barlangban. Zsibbadt csönd. Tavasz lett akkorára, ujjongó tavasz. A nem­zet pedig rendületlenül harcolt tovább jogaiért. Mert a régi vezérek elhulltak ugyan, ámde uj és a régieknél még indulatosabb vezetők ke­rültek a megfogyatkozott ordasok élére. Ka­raffa Antal Összes hadaival éppen akkor ké­szült elárasztani Erdélyt, a bujdosó Thököli pe­dig körülbelül ekkor szánta el magát, hogy tö­redék-hadaival, meg a kontyosok’segítségével Erdély földjére tör be, valahol Zernyestnél s leszámol az áruló Teleki Mihállyal. Ekkorára olyan állapotba jutott már az or­szág, hogy katolikus és protestáns urak váll­vetve fogtak össze hazájuk és nemzetük men­tésére. És ekkor történt, hogy égignyniló ria- daiban törtek ki az ordasok. Megtudták valami-módon, hogy a kis Rákó­czi, akit letéptek anyja kebléről s akit előbb a prágai, majd a neuhausi jezsuita-rendházba hur­coltak el, a rendház egyik szobájában észrevett' te Magyarország térképét s attólfogva több, mint egy óráig állt-állt a térkép előtt. És kike­resvén rajta Munkácsot, nehéz könnyek gyűl­tek a szemébe s ezek a könnyek lefolytak félig- gyermekarcán. Még a jezsuita-atyák is megren­dültén várakoztak a háta mögött. Ez a hir megrázta az ordasokat s egetverő ujjongásbán zendültek meg. Esze Tamás akkor már dobolhatott. S köréje gyülekezvén a tábor — alacsony halmon álltá­ban —, igy beszélt hozzájuk, nagy indulattal: — Harcosok! Lovasaim és gyalogrendben lé­vő talpasok egyszersmind! Elérkezett az ideje, hogy kiszállván a sik mezőkbe, meginduljunk a halál elé szerencsétlen hazánk szabaditására. Forgatom a fejemben, hogy magam talán Cseh- földre megyek át egyesegyedül... — Minek mennél te Csehi ö kire, vezér?! —. kiáltottak vissza kapitányok és hadnagyok. Esze Tamás rájukemelte seprüszemöldökét: — Annak, hogy hazahozzam a mi kis Rákó­czi urunkat... De többet úgysem árulhatok el mostan! S akkor rárivallt kapitányokra és hadna­gyokra: — Készüljetek! Egyszerre szétáradt mind a háromezer ordas a Szernye-mocsarak hátában. Nyeríteni kezdtek a lovak, zörögni kezdtek a kardok. Ugyanak­kor fölzugott a Tyukodi pajtás rémitő tábori- dala. De soha, olyan fenyegetőn, mint ekkor! És aki német hallotta a messzeségből e napon, hideg futott végig a hátán. Szörnyű volt! Szörnyű volt! Esze Tamás még mindig ott állt az alacsony halmon. De most már nyugat felé fordulva, Béés irányának s teméntelen kegyetlenség rán­gott lefelé csüngő bajuszában. Keresztberakott két karral állt ott, keselyiiorra szinte harso­gott, kiugorva a csontos és sovány képéből, to­ronysüvege magosra csúcsosodott... Borús nap volt ez éppen, de a felhők meghasadtak egytájh s ezen a résen át éppen őreá vágott le a búcsúzó nap vérvörös küllője. Gyász-szine volt a vidéknek, csupán ez a kegyetlen alak izzóit, vörösben. És akik látták ekkor messziről Esze Tamást, keresztet hánytak magukra s utána imát kezdtek motyogni. Olyan volt, mint a Sátán. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents