Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-27 / 271. (3084.) szám

4 1932 november 27, vasárnap. A megszervezett jókedv Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) csinálják: Keep emile — mosolyogj. Akkor ma­gad is elhiezed, hogy nincs bajod. A mosolygó ember nem forral társadalomromboló terveket. A forradalom nem vidám dolog, sőt egyike a legkomorabb dolgoknak. Senki sem képzeii a nagy forradalmárokat kedves, derült, mosoly­gós embereknek, akik, ha valahol megjelennek, jókedvet hintenek szét maguk körül. Elszánt, komor emberek ők, akik halálos komolysággal veszik a maguk ügyét, nem látnak maguk előtt egyebet, mint egy nagy célt, amelynek érdeké­ben lihegő eréllyel, minden erő egyoldalú meg­feszítésével, teljes egyoldalúsággal kell dolgoz­ni, nem véve figyelembe semmi partikuláris ér­zést-, vágyat, érzékenységet. Nem véve figye­lembe még a humanitást sem, mert az igazi for­radalmár kész bármikor hulla-hegyeket építeni, ha a forradalom megkívánja. A forradalomban élni senkinek sem öröm, az egyszerű ember kénytelen benne föláldozni apró örömeit, kedv­teléseit-, megszokott kényelmét, sőt még táplál­kozását is. Körülötte az életbizonytalanság sö­tét felhői, benne a félelem annak láttára, hogy szemeláttára egy világ omlik össze és bizony­talan, hogy az uj világ fölépül-e, vagy mikor. Ha az egyszerű ember lelkesül a forradalomért, akkor talán van benne valami lelkes emelke­dettség, de ez sem napfényes és vidám, komor és zord az alapszíne, nagyobb szerepet játszik •benne a lerombolandó dolgok elleni harag, mint a fölépitendőkben való öröm. A forradalom mindig szörnyű rombolással kezdődik s rom­bolni bajos vidám énekszóval, fecsegő tréfával. Az építéshez azonban jókedv, bizalom, opti­mizmus kell. Egy week-end-házat sem építenek azzal a gondolattal, hogy hátha összedől, annál kevésbé egy világot. Mikor a forradalom elvé­gezte romboló munkáját és nekifog az építés­nek, akkor már terhére van a komorság, ame­lyet maga idézett elő. Szüksége van a derült optimizmusra, amely nélkül bajos építeni, arra, hogy az ember dalolva végezze munkáját, bíz­zon eredményében. Csakhogy nem tudja elég hamar eltávolítani azokat az okokat, amelyeké­nél fogva a rosszkedv továbbra is megmarad az emberekben. Aki elfogadja is a forradalom szükségességét, szereti és lelkesül érte, az is bajosan tud derült kedvű lenni, ha nincs ele­gendő ennivalója, ruhája, lakható lakása, nincs semmi apró öröme, ami az emberben az élet­kedvet fönntartja s be kell érnie azzal a vágy­álommal, amivel a forradalmi propaganda, t-ra-k- tálja. A szovjet, úgy látszik, ebbe a stádiumba ju­tott. A régi Oroszország lerombolását alaposan elvégezte. Most már építenie kell. Ma már nem tekinti magát forradalomnak, hanem befejezett, végleges állapotnak. Ma már tehertétel a forra­dalmi hangulat s akadály a hangulati égbolt felhős komorsága. Azok a források, amelyekből ez a komorság táplálkozik, jórészt még mindig megvannak, az emberek élete nélkülözés, min­dennapi életgond, az uj életformákhoz való kényszerű alkalmazkodás fájdalmai. A forrada­lom alatt az emberek elfelejtettek nevetni, még mosolyogni is és nehezen tér vissza a- neveté­sük, mosolyuk. A szovjet azonban van annyira pszihológus. hogy tudja, a nevetésre szükség van, a komorság most már ellenforradalmi erő. Ha magától nem jön, elő kell idézni. Azzal, ami győzelmének főfegyvere volt-. Propagandával. Ezért határozta el a jókedv propagandáját, mint egy uj ötéves tervet a gazdasági ötéves terv mellé. Ahogy eddig a maga propagandája céljára- használta föl az irodalmat, a színházat, filmet, rádiót s ezek. ahogy a forradalmi idő­szakban koncentrált támadásokat hajtottak végre az emberek forradalmositására, épp úgy most a jókedv szolgálatába állanak. Hamaro­san burleszk vígjátékok fognak a függőleges lepedőn megjelenni, humoros novellák és regé­nyek foglalják el a könyvkereskedésekben a forradalmi könyvek helyét, a színház visszatér a, bohózathoz, a rádió keresve keresi a tréfás fölolvasásokat. S lehet, hogy fölhangzik Orosz- ere z ág-szer te az elfelejtett kacagás s az embe­rek, ahogy eddig parancsszóra dühöngtek és lelkesedtek, most majd parancsszóra fognak ne­vetni. Nem bizonyos, de lehet. A szovjet a gazdasági ötéves tervhez szüksé­ges gépeket, műszereket s a képzett embere­ket- is külföldről, főképpen Amerikából hozatta. Ugyanonnan vette most a jókedv-propaganda ötletét, is. Nem más ez, mint az amerikai keop . mile. amelyet millió és millió röpcédulán hir­detnek. amióta a dekonjunktúra rontja az em­berek kedvét, mint az amerikai filmek gyerme­teg optimizmusa, amely tündérmesékkel tartja a lelket a szegény emberben. Nemi hiába Ame­rika a progmatizmus és az alkalmazott t-udo­Egy négyhengeres fedett karosz- szériáju pompás karban lévő Tatra sutó jutányos áron @£adÓ» „Elő­nyös autóvétel'* jeligével kérünk ajánlatot a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalába, Praha II., Panská l ________________ ­’m ányok hazája, elől jár az alkalmazott pszicholó­giában is. Rájött, hogy az emberek lelki egyen­súlyát, melyet az élet gondja mindennap fölbo­rulással fenyeget, azzal kell helyreállítani, hogy alkalmat ad nekik a jókedvre. Ezt már a római császárok is sejtették, mikor cirkuszokat ren­deztek a népnek, de az amerikaiak tudatosan Egy-ikét- evet kivételével, három századon át Pozsonyban tartották; a magyar országgyűlé­seiket. Pozsony a 16. században még kig város volt s mivel annyi lakás nem akadt a városban, hogy az országgyűlés tagjai szobát kaphattak volna, tehát a városon kívül, sátrakban laktak. Ami jó lakás akadt a városban, azt különben is az idegenek ég a bécsi kormány emberei fog­lalták le. Az 1563. évi koronázás alkalmával majdnem nyolcezer lovas ment a koronázandó király fogadására a határhoz. A lovasok túl­nyomó része magyar volt. E bandériumokat Zrínyi Miklós, a későbbi szigetvári hős vezé­nyelte. Augusztus hó 19-én irta Zrínyi, hogy már öt napja Pozsonyban van. A szállásosztók (hospitiorum distributores) ugyan jelöltek ki számára lakást, de a váradi püspök előbb ér­kezvén Pozsonyba, a kapuról leszakította a cé­dulát, a- lakást elfoglalta s a ka-pura a maga nevét ragasztotta ki. Miksa, a koronázandó király, arra kérte Batthyány Ferencet-, hogy szeretné, ha az 1563. évi koronázáson a magyar hölgyek is megje­lennének. Batthyány az felelte Miksának, hogy Pozsony kicsiny város s a szállásokat a külföldiek már javarészt elfoglalták. Az asz- szönyok és a leányok pedig sátrakban nem lak­hatnak. Idővel Pozsony városa folyton nagyobbo­dott. Sok föur is építtetett ott palotát. Az 1653. évben az uj ég megnagyobbitott királyi- várpalota is elkészült. Szállást tehát könnyeb­ben lehetett ka-pni. Az országgyűlés tagjainak a szállásokért milsem kellett fizetniük. Amíg a- 16.' és a 17. században országgyűléseket csak ritkán tartottak s a tárgyalásokat is hamar bevégezték, a pozsonyi háztulajdonosok nem igén panaszkodtak a lakások ingyenes igénybevétele miatt. De mikor aztán egy-egy országgyűlés hosszabb ideig tartott, a szállás­adók unosuntaian panaszkodtak. Hiszen a lefoglalt lakásokért, csak szót s nem pénzt, kap­tak a kezükbe. Az 1807. évben kivételesen Bu­dán tartották az országgyűlést. Bár nem so­káig tartott ez az országgyűlés, Buda és Pest városa valósággal felzudult, amiért a polgárok­nak a lakásokat ingyen kellett átengedniük, (Wien, 14-tcn August, 1807. Praesidialvor- ’trag mit vértrauten Rapporten aus Pest.) A háztulajdonosok meg tiltakoztak az ellen, hogy az országgyűlést. Pesten folytassák. („Die 'St-adt Pest kann auf keine Weise ohne ih-re Einwohner ganz zu Girun-de zu richten.“ etc.) így állván a dolog, a következő országgyű­léseket már ismét Pozsonyban tartották. Az 1811—1812. évi országgyűlés alatt a pozsonyi háztulajdonosok és a polgárok zugo-> 'lódása már erősen növekedett. Az 1811. év ok­tóber havában a magisztrátus felsőbb parancsra elrendelte, hogy minden országgyűlési szállást, 'kályhákkal ég téli ablakokkal keli ellátni. A titkos rendőrség jelentése szerint e rendelet a polgárok közt nagy elégedetlenséget keltett. Ez — irja a rendőri jelentés — a lehető legros-z- szabb előjel 1 (pessimum ómen.) Ezen országgyűlés bezárása után Pozsony la­kosai felJélekzettek. Ferenc császár ugyanis tizenhárom éven át nem tartott, ország-gyűlést, Ám 1825-ben már kénytelen volt az országgyű­lést összehívni. Mivel mindenki sejtette, hogy az országgyűlés igen hosszú ideig fog tartani, a követek csak ügy. mint a főrendek, családjukat, is magukkal vittek Pozsonyba. A t-ittkosrendőri jelentések szerint rengeteg ember jött imigyen Pozsonyba. („Habon die Deputirten nie eine sol-che Menge von Fraiten. Maedchen und Kin­tiem als donnáién bei sieti gcbabt„“) 1825. augusztus 27-én jelentették Bécsibe, hogy a ló­istálló-mester a szállás-osztással nagyjában már elkészült. De még igen sok istállóra van szük­ség, mivel a katonaság eddig csak négyszáz lóra épített, ideiglenes burakokat, Ez év szeptember 13-án már azt jelentették Pozsonyból a rendőr- miniszternek, hogy a Quartier-Schematisimus már nyomtatásban is' megjelent, A lakásfoglalás azonban még ezután is tartott. Csak például említjük, hogy Mottkó Lajost, Pozsony főjegy­zőjét! egy távollévő föur követét, az ország- gyűlés második napján számos tagból álló csa­ládjával együtt, hat óra alatt, kit ették a laikusá­ból'. melyét; Metternich herceg számára foglal­tak le. Még - irja, a szegény főjegyző — 1825. október 12-6n beadtam folyamodásomat a „k. A mosolygó ember belenyugszik sorsába. Módot kell tehát neki adni, kényszeríteni kell, hogy mosolyogjon. ' . . _ Ez, kérem, nagy, modern vívmány. Fölfedez­ték és tudatossá teszik a jókedv óriási társa­dalmi fontosságát. Az államnak ma már nem a tiszta erkölcs, mint talán Berzsenyi idejében, hanem a jókedv kell. Hatalmas konzerváló erő a fönnálló rend érdekében, akár amerikai kapi­talizmus ez a fönnálló rend, akár a szovjet pro­letárdiktatúrája, E fölismerés alapján most meg akarják szervezni a jókedvet. A világ állapotai nem engedik, hogy magától teremjen. Mestersé­gesen kell előállítani. Géperejű jókedv — ez a legújabb jelszó. Keep smi-le. , • k. Hofqmrt-ieramtcídioz, de nyolc hónap óta fo­lyamodásomat válaszra sean méltatták g laká­somat vissza nem kaptam. Minél tovább nyúltak ezen országgyűlés, tár­gyalásai, annál több hasonló panasz merűl-t fel s a polgárság annál keservesebben panaszkodott az ingyenes szállások miatt. („Cher die lángé Einquartiermigen dér Landt-agsíherrn.“) Sz-emre- hányássail illették Eszterházy József tőiet-áíló­in est ért. aki olyanoknak is adatott országgyű­lési ingyenes szállást, akiknek nem járt. Á ná­dor és udvara például közel hatvan szobát ka­pott, az egyik szakácsnak mégis külön két­szobás és konyhág lakást utalt ki Eszterházy. Vége térvén a hosszú országgyűlés, a jó po­zsonyiak gúnyos versekben énekelték meg a követeket, akik két éven át, szállásukért egy fillért sem fizettek, s hozzá még a bútorokat is rongálták. Mint feltűnő dolgot kell megemlite- nünk, hogy Séchenyi István gróf már ez or­szág-gyűlés elején amellett kardoskodott, hogy az országgyűlés költségeit a nemesség fizesse. A pozsonyi klubban lefoglalt Írása is azt mu­tatta, hogy ez eszméért tovább is küzdeni fog. (..welche Idee e-r we-iter zu verfolgen wiillens echeint,“ Jelentés a rendőrminiez-terhez. 1926. február 12.) Az 1825. évtől 1844-ig öt. pozsonyi ország­gyűlés nyolcvankilenc hónapig tartott! Ennyi ideig kellett a pozsonyiaknak ingyen adni az úgynevezett országgyűlési szállásokat. Csoda-e, hogy az elkeseredés és a felzúdulás az ingyen szállások miatt, folyton erősebb és merészebb lett? Jött aztán az 1832—1836. évi hosszú or­szággyűlés. A város 1834-ben küldöttséget me­nesztett Ferenc császárhoz g a küldöttség tag­jai kérték az ingyenes szállások adása alól való felmentésüket. Ám csak kelletlen választ kap­tak. (Ferstl jelentése 1834. aug. 21.) A követ­kező évben újra előadták jogos panaszukat Becsben. Elmondották az uralkodónak, hogy háromszáz év óta nem volt ily hosszú ország­gyűlés. A követek erre való tekintettel öt-hat tagból álló családjukkal jöttek Pozsonyba s igy nagyobb szállást foglaltak Te számukra. A küldöttség most sem ért el semmit Becsben. E közben a kiválóbb követek: Beöthy Ödön- Balogh János, Boreitzkv, Pázmándy stb. már belátták ezt a' nagy igazságtalanságot s me­gyéikben azt indítványozták, hogy a követek maguk fizessék a szállás-bért. Pest megye meg­bízottai például ezt jelentették ez ügyben: „t-ö- kélyetescn meggyőzet tünk arról, hogy ezen ál­dozatot, amelyet, az érdekelt város lakosai ed­dig is szerfeletti megterhel tét ősükkel tettek, to­vábbra. is rajtok hagyni az igazsággal meg nem egyezik-14 (1836. márc. 15.) Az 1839—1840. évi országgyűlés kihirdeté­sekor Pozsony valamennyi háztulajdonosa el­határozta, hogy erőivel fogja megakadályozni a lakások lefoglalását. Erre nem került a sor, mivel a megyék többsége utasításul adta kő­vetőéinek, hogy az ingyenes országgyűlési szállásokról mondjanak le. Ez utasítások Po­zsony város 1836. évi köriratának voltak kö­vetkezményei. Ebben Pozsony városa leírta azt a mérhetetlen igazságtalanságot, mellyel bárom század óta a várost sújtják az ingyenes szállásadásokkal. Akik jobb lélekkel szóltak e dologhoz, azok nagyon is méltányolták e város kéréséi. Nem csoda tehát, ha a rendi tábla a kerületi ülé­sen határozatot hozott, mely kimondta, hogy a követeknek maguknak kell fizetni a szállás- bért. Ez a határozat azonban egyelőre nem lett még törvénnyé. Érdemes megemliteirürak, hogy az ellenzék vezetői küzködtek legjob­ban Pozsony város érdekében. Felsöbüki Nagy Pál mondotta például a jelen ország­gyűlésen, hogy régi időben még a királyi udvarnak sem. szabad szállást elfoglalnia, a nemesi kúriákban. Annál különösebb, hogy ma a királyi udvar és kísérete részére száz­számra Foglalták le itt a lakásokat s tették ezt fizetés nélkül akkor, mikoron az -ország­gyűlés oly sokáig tart! Az 1843. évben megnyílt országgyűlésre küldött követek utasításai világossá tették, hogy az országgyűlésen már senki sem kap ingyenes szállást. Sok megye utasítása a leg­nagyobb hévvel kelt, ki az ingyenes ország- gyűlési szállásqk eliou, EhuéUU tol ncag fog­Hang- száj- és torokápolásra legjobb > LAKEROL-Sableüa. Sportolásnál, úton, színházban nélkülözhetetlen. Minden gyógyszertárban és drogériában kapható­Főterakal: BRAMHERI IMIKBE „Zum weissen Löwen“, PRAG II, Príkcpy i-z. ható igazságtalanságnak mondották, hogy a követek eddig mit sem fizettek szállásukért. Csak például említjük, hogy a temes,megyei utasítás a többi közt ezt is irta: nincs tör­vény, mely Pozsony lakosait ingyenes szál­lások adására kötelezné. „Az e részben be- reppent szokás -pedig — irja az utasítás — természet? igazságon nem alapuló és a tulaj­donjog szentségének sérthetetlenségével me­rőben ellenkező jogtalanságot menteni nem lehet. Ezt az országgyűlés dicső hivatásával összeegyeztetni nem lehet.“ A megyék -nagyobb része ilyen utasítást adván követeinek, az országgyűlés megnyitá­sával huszonkét tagból álló országos deputá- ciőra bízták a lakásügy rendezését. A bizott­ság kimondotta, hogy minden országgyűlési szállásért fizetni kell, még pedig előzetesen negyedévenként. A főisíállómester eddigi jo­gai a szállások kijelölésében stb. érvényben maradnak. A vitás ügyeket a pozsonymegyei törvényszék intézi el. A távollevő főurak kö­vetei, akik az utóbbi országgyűlésen közel kétszázan voltak, országgyűlési szállást ezen­túl nem kapnak. A szállásokat az országgyű­lés előtt a főlstállóm-eter íratja össze s a vá­rosi hatóság befolyásával a bért meghatá­rozza. Az országgyűlési szállásokért tehát az 1843 — 4844. év.i országgyűlésen már mindenkinek bért kellett fizetnie. Három teljes század óta most történt ez először. Az országos depütá- ci-ó — híven a régi szokáshoz — kimondotta, hogy a nádornak ötvén szoba, hat konyha, tíz kamara, három pince, hat fáskamra, tizen­két kocsiszín és negyven lóra való istálló jár. A személynök és az országbíró kiilön- külön húsz szobát s a mellékhelyiségeken kívül nyolc-nyolc lóra istállót kapott. Minden megyei köveinek négy, minden városi kö­vetnek három szoba járt. Az -érsekek és a zászlósurak nyolc, a főispánok és a püspökök hat, a főrendek négy szobára tarthattak igényt. A királyi tábla ülnökei négy, a kirá­lyi ügyek igazgatója öt szobát kapott. A bé­csi kormány emberei és a kormányszékek tisztviselői száznyolcvan szobát foglaltak el. Ezúttal azonban már ők is fizettek bért. Az országgyűlési szállások ügyében kiküldőit dé- putáciő elabo-rátuma elfogadtatván, az 1S44-. évi XI. törvénycikk tizenhét pontban foglalta össze a javaslatot, mely már ezen országgyű­lésen érvénybe lépett. 1843. április havától kellett a szállásokért fizetni.) A király 1809-ig a pozsonyi királyi palotá­ban. azután többnyire a Viczay-, a Grassa'.ko- vies- és a prímási palotában lakott. A kirá­lyi hercegek a magyar mágnások palotáiban helyezkedtek el s többnyire értékes ékszer­rel vagy emléktárggyal kedveskedtek szállás­adóiknak. A pozsonyiak tiltakozása az eddig mondot­takon kívül újra felvetették azt az eszmét, hogy az országgyűléseket Pesten tartsák. Már 1833-ban An-drássy György gróf szállásán népes -értekezlet volt ez ügyben, de a pesti háztulajdonosok kijelentették, hogy ingyenes szállást nem adnak. (Ferstl jelentése juni S és Juli 7). Az 1844. évben újra felmerüli az eszme s az országgyűlés deputációt küldött Pestre, hogy az építendő országház ügyében döntsön. Széchenyi István gróf dumaparti tel­ket ajánlott e célra. A többség azonban -az uj vásártér mellett volt. A város azonban nem akarta e telket átengedni, mivel ott sétateret kívánt létesíteni. Az igazi ok azonban az volt, hogy a lakosság jórésze egyáltalában nem kívánta az országgyűlésnek Pestre he­lyezését, mert azt a városra károsnak tar­totta s mert azt tartotta, hogy az országgyű­lésnek Pestre való helyezésével a magyaro­si tás nagyobb erővel indul meg. (Mán be­li aup tét, dass Pest. durch den Landtag und die Erbauumg des Landhauses gar ni elit \ve- sentlioh gevinnem verde, ja... durch die stets mehr Überhand nehmende Magya.risi- rung ein bedeutener Nachtheil bevorstehe." Ppsl, den 8. April 1844.) Annak a mozgalomnak élén, mely az ország- gyűlésnek Pestre való helyezése ellen küz­dött, a város országgyűlési követe, Trelter- Járy állott, o többszáz polgárt megnyert ma­gának s egész sereg tiltakozó aláírási szer­zett. Mondanunk sem kell, hogy Trelter- Járv a bécsi kormánnyal karöltve csinálta a mozgalmat. Hiszen a bécsi, kormány szócsöve hirdette, hogy az országgyűlésnek Pestre való helyezése a királyi jogok jelentékeny meg­csorbítása, mely idővel nagyon veszedelmes következménnyel járna az uralkodóra. (,'Wcil dieses eime bedeulende Schmnelerung d r königlirhen Recbte in síeli begroií! und in Zeiten dór Gefahr liüdisl nachtheiüge l'nl- gen für den Monareiion seim verde.") Országgyűlési ingyenes szállások Pozsonyban 1537—1844 közi Irta: Takáts Sándor (Budapest)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents