Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-27 / 271. (3084.) szám
1332 noTember 27, vasárnap. t>^gai-7VV\g^arhti?laí> B'ztos, közvetlen hatás minden HULESI BETEGSÉGNÉL, fggil Több, Mint 6G00 orvos igazolja a jp|§|ff% Togal-tablc-ttákkal évek óta elért jó Fölerakat: Braunéra Apotheke „Zum weissen Lövven“, Prag II, Príkopy 12. íó közé. Kára a legitim kereskedelemnek, melyet sorvadásra kárhoztat és megcsúfolása azoknak az eszméknek, melyeket a legnagyobb kormány támogató pártok vezetői uton-utfélon a szövetkezeti eszme terjesztése érdekében hangoztatnak. Egyelőre osak a gabonabehozatali szindikátus működik és igy csak annak elbirálásá- ra állnak rendelkezésünkre adatok. Ezt a szindikátust az agrárpárt kívánságára azért létesítették, hogy a termelők részére megfelelő árakat biztosítsanak azáltal, hogy a szindikátus csak akkor és oly mértékben engedélyezi a gabonanemüek behozatalát, amint ezt a belső áralakulás megkívánja. Az árszabályozás érdekében a kormány intervenciós alapot létesített, melyet épp most emelnek fel tiz millióról harminc millióra, s a gabonaszindikátust közérdekű intézménynek jelölte meg, melyre azért van szükség, hogy a mezőgazdaság a kedvező áralakulás minden előnyét élvezhesse. Ez az elmélet. A gyakorlatban a dolog kissé másképpen fest. Végre igazságtalanság volna azt kívánni, hogy a szindikátusban angyalok üljenek, akik lemondhatnak a földi javakról- A szindikátusokat emberek irányitják, akik nem szoktak idegenkedni a pénzkereséstől. Ha már a hetes bizottság kék és piros ceruzája ellentmondást nem tűrő módon eszközli a törléseket az állami költségvetésben, hogy annak egyensúlyát legalább papíron helyreállítsa, nem volna helyes a magán- gazdaság terén elszalasztani a kínálkozó keA választási bíróság elutasította Pergler útfelvételi kérelmét A Moszkvába szökött Barsa kommunista képviselőt maafaszftfi&fák manifátBimáftál reseti lehetőségeket. A kormáuytámogató pártok megegyeznek egymás között. Az agrárpárt megadja a szocialista pártoknak a munkanélküli alapot, viszont ezek hozzájárulnak a különböző behozatali szindikálu- s ok létesi téséhez. És megindul a munka, körülbelül a következőképpen. Valamely, tegyük fel közép- szlovenszkói malom behozatali engedélyért a gabonabehozatali szindikátushoz fordul- Ez közli vele, hogy minden vagon behozott búza fejében az eddigi terv szerint három vagon belföldi búzát kell vásárolnia, melyet a szindikátus megbízottja — Szlovéné zk ón a Sváz hospodárskych druzstiev — fog számára kiutalni. Ez meg is történik s a malom részére a búzát rendszerint a fuvarrelációra való tekintet nélkül, például a Vágvölgyé- ben kiutalják .százhatvan koronás áron. A malom kénytelen a szövetkezettel közölni, hogy a búzát magas ára miatt nem használhatja. A szövetkezeti központot a válasz nem lepi meg és nem is hozza zavarba, mert a malom azt is bejelenti, hogy helyben módjában volna a búzát kereskedőtől száznegyven két koronáért megvásárolni. A szövetkezet a vételhez hozzájárulását megadja azzal, hogy a kereskedő és a malom közé kell iktatni a szövetkezet kötlevelét, melynek értelmében a malom a búzát vagononként ezerháromszáz korona ártöbblet fejében megvásárolhatja. Az üzletiben szereplő felek közül kétségkívül a szövetkezet csinálja a legbiztosabb vásárt. Nem fektet be pénzt, nem kockáztat semmit, csupán a hasznot kell zsebre tennie. Amint láthatjuk, a kínálkozó kereseti lehetőségek nem éppen jelentéktelenek. A búza behozatali illetékét 15—20 koronában Prága, november 26. A választási bíróság ma nyilvános tárgyaláson foglalkozott a képviselőház elnökségének azon jelentésével, hogy Barsa József kommunistapárti képviselő elvesztette választójogát, tehát mandátumától is megfosztandó. Bar s át a prágai kerületi bíróság ez év márciusában közhatóság elleni erőszak büntette miatt hat hónapi fogházra s választójogának elvesztésére Ítélte el. Barsa semmiség! panaszát a legfelső bíróság elutasította. A választási bíróság ezek alapján Barsát — aki különben közben Moszkváóhajtják megállapítani, ami, tekintettel a jó termés ellenére is várható kétésfélmillió métermázsás behozatalra, 40—80 millió korona közötti összegű bevételi jelent. Ennek a mennyiségnek előreláthatólag a háromszorosát kell a malmoknak a belföldön meg- váeárolniok, ami szintén kitesz 60—100 millió koronát. A tengeri behozatali illetékét tizenkettőről húsz koronára emelik. A behozatali szükséglet körülbelül két millió métermázsa és igy a várható bevétel ebből a tételből negyven millió korona körüli ögz- szeget fog kitenni- Ezeket a jövedelmeket ki fogják egészíteni az állatbehozatali szindikátus bevételei, amely minden valószínűség ba szökött — képviselői mandátunaától megfosztotta s utódának Stourar Antal pivonici kisgazdát hivatja be a belügyminisztérium utján a parlamentbe. Ezután a választási bíróság zárt tárgyaláson foglalkozott Pergler Károly dr. azon kérelmével, hogy a verifikálást megtagadó ez év junius 11-én hozott határozatát semmisítse meg s újból tárgyalja az ügyet. A választási bíróság Pergler kérelmét elutasította s igy Pergler végleg elvesztette mandátumát. A szindikátusok tehát, amint azt a gabona behozatali szindikátus működéséből látjuk, számottevő összegek felett fognak rendelkezni. amelyeket végeredményben a belföldi fogyasztó fizet meg. S ez annál helytelenebb, mert az elért ártöbblet nem a gazda zsebébe vándorol, hanem az agrárpárt által patronizált szövetkezet bevételeit duzzasztja, amelyeknek elszámolásaiból és ellenőrzéséből a nyilvánosságot kizárják- Ez a körülmény sem a mezőgazdasággal foglalkozó, sem az egyéb hivatásokhoz tartozó adófizetők szempontjából nem megnyugtató s csak arra jó, hogy a gyanúsításoknak tápot adjon. Minket egyáltalán nem lep meg, hogy a kormánytámogató pártok a felemelt szeszkontingens felosztása és a kötelező szesz- és benzin ke verés bevezetése után a gabona - és állat behozatal terén igyekeznek tevékenykedni. Ezzel csupán következetességüknek adják tanujelét A földi javak megszerzése és elosztása terén eddig sem ismerték a tréfát, nem várhattuk tehát tőlük, hogy a mai szűk viszonyok között a kevesebbet megosszák másokkal, mikor a bő esztendőkben sokkal többel sem tudtak betelni. Nekünk, a hatalomtól távolállóknak, a kormánypártok továbbra is meghagyják azL amit eddig is nekünk szántak, t, i. a tulvilá- gi boldogságot. Rimaszombati őslakosok ..•■őjP M üfo December 4-én a 10-es átUÉk H MM számú listára, j| BmB m mM 8 war®sima^ar Pa|,tra fi jjJB MW®? szavazzalak! Iiny szerint hasonló szellemben fog működni. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVIl.-ik század végéből (60)-— Harcosok! Kardra-zendült testvéreim! Megfogadom itten most tinéktek az én Istenemre és Jézusra, hogy nem lesz nyugta lelkemnek, amíg egy német marad hires kis hazánkban! Az isten vegye el az álmaimat, ha legközelebb meg nem indulunk Munkács szabaditására! Addig is fenjétek kardjaitokat s kalapáljátok a kaszákat! Vivát ez a mi nyomorult kis Magyarországunk! Háromezer ordas torka riadt föl ekkor s meg- zendültek rá a Szernye-moosarak. Csak Munkács vára állt még! De olyan állapotban, hogy félig-meddig romokban hevertek a sziklafalak. Lankadozni kezdtek a védők, csak Zrínyi Hona nagy lelke nem csüggedt. Az éléstárak ürülni kezdtek, a pénz fogyott- fogyott. az ágyuk és puskák kitágultak és rozsdásodni kezdtek. Csak Zrinyi Ilona nem esett kétségbe. Közel két esztendeje ágyuzták már a császáriak Munkácsot, amikor Thököli linro hitvese összeszedette még megmaradt ékszereit s Görög Imrével és Absolon Dániellel Lengyelföldre csempésztette ki, akik is az 1687-ik esztendő november havában töméntelen pénzzel lopóztak vissza a várba. A katonák megkapták elmaradt zsokéjukat s újból nagy lett az elszántság a beregi várban. Kémei utján Karaffa is értesült a munkácsi várvédők lelkes hangulatáról s nyomban levelet rt Zrinyi Ilonához. Hangzott pedig ez a levél, amint következik itten: „Asszonyom! A szultán ereje nem szállhat szembe többé a császár fegyvereinek szerencséiével. Hadaink visszafoglalták csaknem egész Magyarországot, bejárták Szlavóniát s immár Erdély földjén vettek téli szállást. József főherceg — a magyar rendek közmegegyezésével _Magyarország örökös királyán! koronáztatott s az ozmán birodalmat Nándorfehérvártól Konefrantinápolyig 6 Konstantinápolytól Egyiptomig lázadó katonaság égeti-dulja, mely oknái fogva békéért könyörög a díván. És Munkács mégis egymagában, mindenkitől elhagyatva próbálna, ellenállni? Avagy talán nem a Portától, hanem Thököütő!, az eretnektől remél se- gjtséget. kinek híve alig van már, leszámítván a ,-:'zérnye,-mocfiarak közt lappangó mocskos-1 sz ájú rebelliseket? Zrinyi Ilona ha megígérte is Thökölinek, hogy véglehelletig tartani fogja Munkácsot, adott szavát nem tartozik beváltani, mert ily fogadás megtartása hitszegésül tekintetnék a császárral szemben... Fogadja meg tehát a jóakarónak és kereszténynek tanácsát s ne akarjon a dicső Rákóczi-ház magzatainak inkább mostohája, semmint édesanyja lenni... Asszonyom, adja föl Munkács várát!14 Zrinyi Ilona válasza ennyi volt Karaffa számára: ..Az utolsó csepp vérig!44 Pedig akkor már senkiben és semmiben nem reménykedhetett többé Ilona asszony. Levelet lov-él után küldtek Thökölihez. hogy siessen, de lóhalálában a rongyos vár szabadi- táeára. Megmozgatták a Portát is, ámde a Portának egyelőre sajátmagával gyűlt meg a baja. Elbirhatatlan volt az 1688-ik esztendőbe átvezető tél: farkasok tálkástul fagytak meg a Ver- hovina táján. És többen látták e tél folyamán Ilona asszonyt, amint zsebkendőjébe temetvén arcát, sirdogált titkon. Mert érezte, hogy ha föladja a várat, bujdosó urát újból átkarolhatja ugyan, de soha többé nem fogja látni Juliánná leányát, aki takaros hajadonná serdült ekkorára és Ferkó fiát, a Rákóczi-ház utolsó sarját. Elmúlt aztán a tél is. Ahogy fakadozni kezdtek volna a vadvizek s tükreik élesen villantak meg a napban, Karaffa maga jelent meg Munkács alatt s hadai körülözönlötték a várat. És az éhségtől csillogó szemű kurucok, akiket Esze Tamás küldött ki Munkács felé. hogy megbiztassák Ilona aszezonyt, nem tudtak többé belop ózni a sasié- szekbe. Meg-megálltak tehát a közeli erdők szélében s dühtől és tehetetlenségtől lihegve, les- kelődtek a vár irányába. És a vár falain — különösen alkonyatidőben — föl-fülttint egy karcsú és gyászruhás asszony, kézenfogva növendék-fiát. Zrinyi Hona állt ilyenkor a bástyán, mellette a kis Ferkó. És inig az ereszkedő szélben meg-meglebbent az Ilona asszony szoknyája. busán nézett el a vár körül és a hegyeken, mintha előre érezte volna, hogy rövidesen bu- o&ut kell mondania majd a tájnak. Örökre! Aközben pedig megdürdültek a Karaffa ösz- szes ágyúi, hogy zúgni és inogni kezdtek a még megmaradt falak és bástyák. S ugyanakkor megszólaltak Munkács összes ágyúi is... Dör- gött a levegő! Ugyanakkor pedig Thököli Imre gióf maga adta meg a kegyelemdöfést Munkácsnak. Mert aldunai ide-odakóborlása közben végső reménytelenségbe esvén, titkos jegyekkel írott levelet juttatott, el sokat gyötrődő hitvesének. Azt irta ebben a levelében, hogy Zrinyi Hona küldjön titkos követet a Pápa Őszenteégéhez: Szent Péter földi örököse lépjen közbe a császárnál s ha az kegyelmébe fogadja és visszaadja birtokait, ő, Thököli Imre kész lesz nem- csupán katolikussá lenni, hanem eddigi hittestvérei ellen fordul s tűzzel-vassal fogja irtani a protestánsokat. Ilona asszony nagy tanácstalanságában ezt a levelet is megmutatta két legkitartóbb liivének: Radics András várnagynak és Absolon Dániel kancellárnak. Azok ketten fanatikus protestánsok lévén, megrémülték a kuruckirály levelére, amelyhez hasonlót egy másodikat is belopatott már a várba. Most már tudták, ml a teendőjük ... Nagytitokban egy-kettőre megegyeztek Ka- raffával s egy napon ijedten jelentették Ilöna asszonynak, hogy végső fogytán vannak a vár Meségkészleteí. Zrinyi Ilona elsáppadt, de nem ingott meg. Nyomban haditanácsba hívta össze valamennyi tisztjét. A haditanácsban Radics András kezdte a szót: — Asszonyom! Nem ámíthatjuk magunkat többé, hogy tovább is tarthatjuk Munkácsot. A várvédők elfáradtak a fegyverhordásban, hó- pénzüket. nem kapják s maholnap kapunkon kopogtat az éhség. És semmi, semmi reménység, hogy megsegítenének bennünket valahon- nét. Azt. mondom azért, adjuk föl tisztességgel a várat! Absolon kancellár állt föl utána. Ö is ugv szólt, miként Radics András e beszéde végén leborult Zrinyi Ilona lábaihoz: — Asszonyom! Ne tegyük próbára többé magunk és gyermekeink életét! Adjuk föl tisztességgel a várat ! Valamennyi többi tiszt ugyanígy beszélt. Zrinyi Ilona halványabb lett. egy árnyalattal s könnyek gyűltek a szemébe, miközben arra az ősz magyarra nézett, aki az asztal túlsó végében nehezedett rá nagy indulattal a könyökére. Szomorú hangon mondta Zrinyi Ilona: — És kegyelmed mit tanácsol nekünk, Sá- rossy uram? Vén thökölíánus volt Sárossy, aki engesztelhetetlen lélekkel gondolt, mindenkor a németre. Megrázta most is kopott, haját és mig fegyverek súlyától zörögve állott föl, öklével az asztalba sújtott: — Asszonyom! Nem adjuk oda várunkat az eb adta németnek! Majd Radics Andrásra és Absolon Dánielre villant a szeme az ősz Sárossynak, akinek fiát éppen Karaffa hóhéroltatta le Eperjesen. S fájdalommal kiáltott föl: — Kegyelmetek pedig, Radics András és Absolon Dániel uramek, akik velem együtt éle- medtek meg a hajöszitő bujdosáeban, felejtették immár, hogy a megveszett olasz generális méezároltatta le barátainkat és fiainkat Eperjesen? Karaffa, miként az éhes farkas les reánk a vár alatt, hogy vérünket, vegye! S öklével másodszor is az asztalba sújtott: —. Nem adjuk a várat! És igy történt, hogy mikor a császári generális újabb követet küldött a várba, Ilona asszony ezt a választ adta Karaffának: „Áz utolsó c^epp vérig!14 S Munkács fokáról mégis alábukott a kuruc király zászlaja. ' Ennek az esztendőnek legelső napjaiban váratlanul nagy harcikedv fűtötte az ordasokat., ami lelkes kiáltásokra késztette mind a háromezer zendülőt. Lovasokat és talpasokat egyértelműen. (Vége köv.) ^ / Hasziiös tudni, ^ v\ hogy a derűs hangulat, a jó közérzés mindig x a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. $$ & Szorulásban szenvedőknél, ^ emésztési hiányoknál pedig ^ Sílimidltiauer | ** természetei LJ? TllLllilLiJ * heserttvize válik ke légiókban. 2 ír r nrr—i ii ■ i■■ ■■