Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-26 / 270. (3083.) szám
nátha ellen. %fOTttt€ttt Hatása meglepő! nélküliek száma kétxnil!ióral fog &üllyedni? amikor kilátásba helyezte, hogy a gazdasági helyzetet emelni fogja és biztosított bennünket arról, hogy a belső és külső politikai kérdéseket megoldásra viszi, számtalan németet újból bizakodás töltött et Én már akkor figyelmeztettem a német népet és események nemcsak, hogy igazat adtak nekem, hanem a helyzet még felül is múlja várakozásomat. A gazdasági szükség tovább tart A munkanélküliség emelkedik, a bolsevizanius Németországban egyre terjedőben van. A birodalom elszigetelődése a többi világtól most már teljes mértékben befejeződött. Németországban még sohasem volt kormánynak olyan hatalma, viszont kormány sem vallott olyan mértékben csődöt, mint ez a kormány, amely a nép kis exkluzív rétegének érdekeit képviselte. Ma mozgalmunk millió hive bensőleg hálát érez, hogy én a pártot, amelyben a német erőnek cs a nemeit reménységnek utolsó tartaléka halmozódik fel eleven erőként, nem kötöttem össze ezzel a boldogtalan politikai és gazdasági dilettantizmussal. Sokkal kevésbé tehetem meg ezt a jövőben. Tudom, hogy ez a kormány egészségtelen működését tovább fogja folytatni. Ebben a pillanatban ezt nem tudom megakadályozni. Amit meg tudok akadályozni, amig életben vagyok, az az, hogy mozgalmunkat ennek a kormányzatnak nem adom oda. Ha a hivő szót meghallgatom, akkor mi, nemzeti szocialisták még egyszer megkaptuk Tolna a magas tisztességet, hogy ennek a kormánynak kissé megfakult fényét egy-két nemzeti szocialista miniszterrel tündöklővé tegyük. Erre a felszólításra én azt az álláspontot foglaltam el, amelyet. mint mozgalmunk vezérének el kellett foglalnom: Mi Németországot akarjuk megmenteni. nem pedig Papén kormányát!4* [B^^éaE33ESuE^saEzgas^Eg3E!!agg3BBg:5S3aGBa^Ksar 1 tűi felnin®! lirilip gpegiiinek a szocialista pártok , M a ehris eh - 0 sír au, november 25. A maeh- rischosíarui bányatelepek üzemi tanácsának megválasztása tegnap fejeződött be. Az eredmény a következő: cseh szociáldemokraták 103 mandátum (eddig 120), nemzeti demokrata szervezet 87 in (71), kommunisták 93 m (106), nemzeti szocialisták 8 m (11), cseh nép- ;y párt 3 m (4), Csurik-párt 6 m (8), német Szociáldemokrata párt 3 m (3). A választásokból tehát egyedül a nemzeti demokrata szervezet került ki győztesként, a többi szervezetek mind visszaestek. *-■ ' uniós c!m ________________________________________________ Ma gyar gazdasági körök a CsehsiloviEsiifig i?alí árucsere- fforgalom kiszélesítését kívánják Budapest, november 25 rR a tőségünk telefonjelentése \ ArPu , szerke6z“! körökben arra utalnak, hogy ha rövid időn be- fennálló szerződésen kivi r A • VjSehszlovákiával í lül nem sikerül végleges kereskedelmi szerzőbizonyos provizórikus. *n Y!szony ellenére is dést kötni Csehszlovákiával, akkor is arra kell megállapodásokkal DróbáHm nL kontinSens- törekedni, hogy a jelenleg még érvényben lévő árucsere forgalmai nib -ia. k. °fszhg közti szükkörü ideiglenes szerződéseket szélesebb és az ideiglenes mesál 1 í .“^pHditani. Ezeknek több árucsoportra kiterjedő megállapodások körésié december 31-én lejár50 Magyar^S^ V6SSék'________ Revízióéi lenes kormány- nyilatkozat fog elhangzani a közeljövőben Prágában? Prága, november 25. Az agrárpárt! Veoer Tiki lesen román külügyminiszter legutóbbi beszédével foglalkoziva azt írja, hogy Titules- cu elhatározottan tudomására adta a világnak a román álláspontot, amely szerint Románia föltétlenül ragaszkodik a mostani határokhoz. Ez a kijelentés nemcsak Szovjet- oroszországnak, hanem Magyarországnak s Bulgáriának is szólt. Mint értesülünk rövidesen Jugoszláviában is hangsúlyozottan kifejezésre fogják juttatni a békeszerződések változta tihatatlanságát. Nálunk is el fog hangzani a közel jövőben olyan nyilatkozat, amellyel 'a leghangsu’yozottahiban visszautasítjuk a határ- revízióra irányuló kísérletet, még ha a legkisebb terűiéiről is lenne szó. A magyar revi- ziós agitáció — írja a Vec-er — egyenesen kihívja ezt a nyilt nyilatkozattételt. I toüH'sfa Kráik lliecsüietsérlés dinén beperli Országli m$mm e nököt Prága, novemiber 25. Az A-Zet jelenti: Országh szlovenszkói országos elnök az országos képviselőiestü'et ülésének megnyitásánál beszélt a garamszéesi esetről és erős szavakkal aposztrofálta Králik Rudolf kommunista országos képviselőtestületi tagot. Értesü’é- sünk szerint Králik elhatározta, hogy a bíróság utján szerez magának elégiételt. Ügyvédje utján följelentést tett becsületsértésért az országos elnök ellen, különösen azon kijelentéséé;!, hogy a garamszéesi áldozatok vérét látja az ő arcán, továbbá ezen szavakért: „Bagoly és kuvik“. Králik az országos képviselőtestület összes tagjait fogja tanukul bejelenteni, akik az üléésen resztvettek. Mindenesetre szenzációs pörnek ígérkezik ez. — Zeppelin-hangárt épitenek Sevillában. Sevillából jelentik: Eckener dx. kapitány, a „Gráf Zeppelin14 parancsnoka, megegyezést (kötött a sevillai városi tanáccsal, amelynek értelmében Sevilla a „Gráf Zeppelin11 amerikai utjain ezentúl hivatalos megálló lesz. A városi tanács kötelezte magát, hogy a „Gráf Zeppelin44 számára teljesen felszerelt kikötőhelyet és hangárt épit, amely 1933 nyarára készül el. Eckener dr. viszont kilátásba helyezte, hogy évente legalább tizennyolcszor köt ki Sevilláiban. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (39) Ilyen állapotok között Esze Tamás haditanácsba hivta mind a háromezer ordast. Mert ezen az őszön ennyire olvadtak le immáron. Hideg ősz volt ez, de még kegyetlenebbnek ígérkezett a tél s szállásra meg eleségre alig lehetett kilátásuk. A vándormadarak föltűnő sietséggel, csaknem kétségbeesve menekültek délnek. Hire volt azonfölül, hogy Karaffa ujult erővel készül reávetni magát Munkácsra, más hirek meg arról tudtak, hogy a császári hadak 'betörni szándékoznak Erdélybe s megsemmisítvén ott az alkotmány látszat-pilléreit is, el fogják söpörni ezt az egész országrészt. É6 nem lesz azontúl Magyarország! Ez volt az oka, hogy a kegyetlen Esze Tamás haditanácsba hívott össze minden harcost. Halottszine volt már a Szernye-mocsarak vizeinek, amikor alacsony halmon telepedett le Esze Tamás, egy kopott tábori-asztalkához. Könyökére támasztotta elmondhatatlan gondoktól összezavart fejét és mig butól-terhesen csüngött alá a bajusza, seprüszemöldökei még lejjebb csúsztak a két szeme fölé. A gondoktól alig tudta mozdítani a fejét. Már-már azt forgatta magában, hogy háromezer legényével együtt a nagy lengyel király kardja alá áll be, esetleg a muszka cárnál jelentkezik hadiszolgálat céljából, vagy a végső esetben — Moldován és Ha- vasaiföidön keresztül — utánamegy Thököli királynak, aki az Alduna mellékén búslakodott valahol ekkoriban. Ott ült Esze Tamás alacsony halmon, táboriasztalkára támaszkodva a könyökével. S körülötte ugyanakkor fölsorakoztak kapitányok és hadnagyok is. Legelői állt rezesorrú Majos Ferenc, akit — pátenseikkel — még mindig halálraköröztek császári generálisok. Majos Ferenc kapitány valahányszor a nevüket hallotta, röhögve csapott a fülére: „hogy fulladnátok meg!“ Mellette ott lehetett látni a fiatal Szepessy Pált, oldalán a kis Keezer András szorongott visszafojtott lélegzettel. Petneházy Dávid hiányzott a vezé- rék'sorából, mivel a budavári hős végleg császári részen ragadt, így remélvén szolgálni legszerencsésebben hazája dolgait. Kissé oldalvást ott állt hetyken a dugótermetü Tyukodi. le- génykedő kedvében most is, úgyszintén Buga Jakab hadnagy, meg nevezetes társa, Zöld Demeter hadnagy. Mindegyikük egy-egy bunkónak dűlve meg. Ott lehetett látni a délceg Sal- lay Pált is... Előttük pedig, tágas térségen, háromezer ordas várakozott iszonyú csöndben. Fölállt akkor Esze Tamás. Szálas termete messze tulmagaslott valamennyi kapitányon és hadnagyon s még messzebbre látszott el a toronysüvege. Széles markával rácsapott a kardjára, mely a nagy Szepessy Pálé volt annak- előtte s ugyanakkor beszélni kezdett távolba- ható hangon: — Katonák! Igen megapadt immár a kardra- kelt magyar vitézek száma ... Itt azonban meg kellett állania a mondanivalóiban. Mert abban a pillanatban kissé jobbról, az ordasok hátából féktelen hahota robbant ki: egyesek süvegjeiket kezdték a magasba dobálni, mások ellenben össze-vissza csapkodtuk a karjaikkal. S ugyanakkor eszeveszett kiáltozás tört ki onnanfelől: — Héj, Kuczug Balázs, te mihaszna! Mások ellenben igy törtek ki széles derű között, mialatt a térdeikre verdestek: — Itt van már a nagy osatakerülő! Ismét másfelől gúnyolódó kiáltások estek: — Kutya egye máját a gézengúznak! Esze Tamás, a halmon álltában, indulatosan kapta fejét abba az irányba, amiért meg merték zavarni. Ám éppoly váratlanul le is csillapult s kíváncsian figyelt arrafelé, honnét a hírhedt lógós közeledett. Mert Kuczug Balázs jött ott csakugyan. De micsoda külsőben, Teremtőm-Uram! Valóban le- hetet’en volt megállani, hogy aki látta egyszer igy Kuczugot, harsányat ne röhögjön... A sommirevaló pedig jött-jött ezalat , egyenest a halom felé, amelyről Esze Tamas alakja tornyosodot-t messzire. ; ... Mellén koreftztberakott karral joddögélt, kimérte,) ... Félszraie. fölött,, dombon, homlokán át, piszkos kötéti vonult ol, amelyen ^.üto^ dfltt ki. Koezoe nadrágján csüngd (olt otüngö folt hátán, lyukas csalmája a fejebubjára volt 'hátratoszitva s vérnyomok vereslettek az álián meg a tarkóján is. Karikára tágult félszemén aláhitások, amiből nyomban sejtették többen, •hogy alighanem kóbor császáriakkal talált ösz- szeütődni valahol s csúnyán ellátták a baját. Ámde ahogy közelebb ért volna, akkor vették észre csak az ordasok, hogy egész arca csupa aludtvér. Iszonyat volt látni. Szó nélkül nyitottak neki utat a csapatok s Kuczug Balázs is szó nélkül, nesztelen járással, összefont két karral, lehajtott fejjel közeledett a vezéri-halom felé. Ahogy aztán Esze Tamás elé ért volna, biccentett valamit a fejével, s megszólalt. De olyan mély yolt a hangja, mintha a tenger alól beszélt volna föl: — Csúnya marakodásból jövök, vezér! Nézte-nézte Esze Tamás a csupa-rongy alakot, akinek kunkororru csizmája hegyéből kifestett a nagyujja, mivel maga a csizma kását kért s ezokból ki- és befolyt rajta a hideg latyak. Nézte-nézte Esze Tamás az elvadult külsejű szegénylegényt. Meglepetve és szánalommal. Az pedig még mindig Esze Tamást nézte. És akkor megszólalt másodszor is: — Vezér, szóm volna a legényekhez! Esze Tamás a fejével intett neki, hogy kezdheti. Ám senkinek sejtelme nem volt, mit akarhat ekkora végszükség idején a megátalkodott csatakerülő. Kuczug Balázs most a fölkelők felé fordult ijesztő arcával s mély hangon kezdett szólni: — Meghigyjétek nekem, szánandó magyarok, hogy csúnya marakodásból gyövök mostan s meghigyjétek nekem, hogy csak ezután következtek el reánk az igazi csaták és ütközetek napjai!.. Az ordasok közül sokan éppen föl akartak hahót ázni ekkora arcátlanságra, ám dermedtem maradtak mégis. Mert váratlanul eltorzult a Kuczug Balázs sátáni ábrázatja, ő maga pedig rácsapott széles kardjára, hogy megzörrent a kard és fölsivitott Kuczug Balázs: ' — Bpsszut! Bosszút! Meghalt Zrínyi Miklós, a magyar Hektor, akinek nem vadkan agyara ontotta vérét, hanem császári bérencek puskázták le a kursuncci sűrűségben! Bosszúért, kiált a nagy Nádasdynak, az ijesztő erejű Zrinyi Péternek, e magyar Akhillesnek, a szerencsétlen FrangepáJinak és szegény Bónis apánknak vére! Halljátok meg, magyarok! — Halljuk, pajtás, halljuk! — kezdtek kiáltozni innét is, onnét is a sorokból. Kuczug Balázs széles és ferde képén fokozódó méreg látszott: — Bosszút! Bosszút! Nem él már Pika Gáspár, mert felkarózták Árvában, Buda alatt nyöszörgőit. utolsót Tulok György a dülledt homlokával! Nincsen már köztünk Szuhay Mátyás, •hogy megbiztasson s elesett a nagy Szepessy Pál, áld atyja volt minden szegénylegénj uek! Hol van Thököli király? Hol vannak Petrőczy és Ubrisi vezérek? Magunk vagyunk már csak a kegyetlen Esze Tamással... De épp most gvött meg az ideje, hogy leszámoljunk mindenkivel! Kisérteti nesztelenségben hallgatott háromezer ordas. Esze Tamás maga furcsán nézett Kuczug Balázsra, mintha nem értette volna egészen a dolgot. Az pedig folytatta most már üvöltözve, égnekvágott fejjel: — Bosszút! Bosszút! Most már én mondom, hogy induljunk ki a mezőkre, toroljuk meg gályarabjaink szenvedéseit s Keezer András és Keezer Gábor kinhalálát! Én hivlak most csatára, akinek bitanghire kelt 6zerte a hazában! Minekünk meg kell indulnunk a rühös németre, hogy kirúgjuk e hazából! Mert több hazánk nekünk nincsen s ennek földje takar bó egyszer mindnyájunkat!... Bosszút! .... Bosszút!... Induljunk meg hát ldélesitett kardjainkkal s haljunk meg katonamódra szüléinkért, feleségeinkért, kishugainkért, apró gyermekeinkért s mindnyájunkat tápláló anyánkért: Magyarországért! Ahogy ezt mondta, kormos markával ismét a kardjára csapott reá. S abban a. pillanatban zörögni kezdett háromezer fölkelőnek kardja, miközben azt kiáltották háromezren: — Vivát Kuczug Balázs! Ahogy elült, volna a fegyverzaj meg a kiáltozás, Esze Tamás vette át a szót. miközben két marokkal fogta néhai Szepessy Pál kardját. HaIálos-komo 1 ynak látszott: — Megköszönöm néked, Kuczug Balázs, aki eddig csupán a csatahelyek körüli oídalgásban tündököltél, hogy most. né.metgyilkolásra ösztönzői mindnyájunkat. Tudom, hogy mától számítva. t.o is ütközetekben fogsz jeleskedni, irtván a bitang németeket! S ekkor váratlanul visításba veszett a hangja Esze Tamásnak, mert olyan méreg szállta meg testének minden tagját:
