Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-24 / 268. (3081.) szám
4 rr itlWl»Tn 1932 november 24, orfftttrűfk. ■BWM——ö——BÉ—BM—3K— Egyre kényesebb ifjúsági kérdések A 7 etfibbi megszívlelendő eorokait kisebbségi közéJetümk egyik fiatal, de közismert tehetsége révén máris nagytekintélyű tagija irta, alá évekkel ezelőtt egyik kányitó résztvevője vodit ifjúsági mozgalmainknak. Ilyenkor ősszel, amikor megnyílnak az iskolák és az egyetemék kapui, megszokott pontossággal fölmerül „az ifjúsági kérdés". Unalmas róla beszélni, mert évek óta a meg- íorditottjáit végezzük annak, amit Thiers a francia revánsgondolatról mondott: mindig róla beszélünk, de sohasem gondolunk rá. A magam részéről sokáig megrögzött „ifjúsági kérdésező" voltam, mig beláttam, hogy már nem értek hozzá, kiöregedtem, kijőzanádiam és visszavonultam. Sebaj, gondoltam, lesz, ahogy lesz. Ma sem foglalkoznék a dologgal, ha az őszi „megszokott pontosság" nem követelné s az utóbbi napokban nem kaptam volna több levelet, fölszólitást a nyilatkozásra. Alapjában véve szivesen foglalkozom az ifjúsági kérdéssel, nemcsak azért, mert kedves emlék a múltból és „ifjúságom jut eszembe", hanem — az elcsépeltség nem változtat a nagy, komoly örökigazságon — mert mindennek ellenére biztos, hogy az ifjúsági kérdés a kisebbségi élet halálosan legfőbb problémája. Vele élünk, vagy bukunk. A mi magyarságunkban nincs automatikus nevelődés, mint Magyarországon s az, ami ott magától értetődő adottság: a magyarrá nevelés, nálunk ezer ellenerővel küzdő életihalál harc, melyben elbukunk, amint a legkisebb hibát elkövetjük. Az ifjúság mentalitásának, kibontakozásának, állásfoglalásának és gazdasági elhelyezkedésének éppen ezért aránytalanul nagyobb jelentősége van nálunk, mint másutt s kénytelenek vagyunk vele foglalkozni, bármily elcsépeltek és stereotipek a foglalkozás módjai. Mint valami lidércnyomás fekszik a mellünkön ez a probléma. A legnagyobb gond, a fő vagy-vagy, vele kelünk, vele fekszünk, mert nemzetünk itteni része is vele kel, vagy vele fekszik mindörökre. Körülbelül egy év lelt el, amióta e lap hasábjain az ifjúsági kérdéssel részletesen foglalkoztunk. Most ismét összegezhetünk e az évfordulón megvizsgálhatjuk, ami közben történt. Semmi jó. Elmúlt évi nézeteink lényegileg megmaradhatnak. Akkor a következő ifjúsági panorámát rajzoltuk meg: a szloven- szkói magyar ifjúságban 'két szélen álló és különmüködő, de rendkívül aktív (vagy legalább agilis) cáoportosu'ás van baloldalt a kommunista Sarló, jobboldalt a katolikus — de egyben nemzeti alapon is álló — Prohászka Kör- A centrum, az ifjúság zöme, amely kitartott a nemzeti érzés központi jelentőségű elve mellett, ismét két részre tagozódott: a többé-k evésbe indiifferens s az ifjúsági együttlétet mindössze társadalmi jelentőségű egyesületesdinek vélő csoportra s a Magyar Munkaközösség nevű uj indulásra, ami akkor ígéretnek látszott, mert hirdette, hogy „munkál" akar végezni, realizmus füti s mig működésének centrumában a nemzeti érzés marad, a nemzet érdekében reális technikai munkát kivan végezni, uj eredményekkel alátámasztani a nemzeti létet, növelni a nemzeti erői az eddig elhanyagolt praktikus nemzetvédő munkák (gazdasági akciók, szövetkezetek, stb.) megindításával és elvégzésével. Nos, ez a beosztás megmaradt. Csak éppen a frontokon belül észlelhetők eltolódások. A Sarló például — mint zárt és különálló egység — csaknem letűnt a szlovenszkói magyar firmamentumról s tagjai mint a nemzetközi kommunista párt — állítólag agilis és ügyes — tagjai működnek a szlovenszkói magyar nép között. Ezzel a hajdan nagy viharokat okozó „Sarló" beolvadt egy nagyobb mozgalomba, melynek legfeljebb némi autó- nőm iával rendelkező dépándánsza, de nem öná'lóság. Nem igen hallunk róla, folyóirata félhivatalos kommunista folyóirat, kiadványai kommunista kiadványok, ameyeken hé- bekorba ott szerepel még a ,3'arló" név, de már csak mint külsőség s nem mint különállóság. A Sarló fejlődése bezárult. Nem speciális magyar jelenség több£. Sorsa beteljesedett. A Sarlóval szemben a jobboldali száray: a Prohászka Kör egyre határozottabban fej'ő- dik, egyre céltudatosabban halad a megkezdett utón és egyre önállóbb lesz. Amit tavaly ál ütöttünk, ma hatványozott mértékben áll: a Prohászka Kör a szlovenszkói magyar ifjúság legintenzivebb munkát kifejtő csoportja, modern energiával, korszerű eszközökkel dolgozó élénk mozgalom. Az eszme, aminek szolgálatában áll, voltakép ugyanúgy nemzetközi, mint a kommunizmus, de a katolicizmus megmutatta, hogy be tud kapcsolódni a tiszta és mellékcélok nélküli nacionalizmusba s magáévá teszi belőle azt, ami ott erkölcsös és egészséges. Minden garanciáját látjuk annak, hogy a szlovenszkói magyar Prohászka Kör megmarad a magyar nemzeti alapon s így számíthatunk arra, hogy az agilis Prohászka Kör a szlovenszkói magyarság egyik erős oszlopává válik. így a két szél. A központi massza helyzete szomorúbb. Az indifferensek tömege és helyzete nem változott. Róluk fölösleges beszélni. Ellenben csalódást keltett a Munkaközösség, melyről azt hittük, hogy aktív és modern munkát fog kifejteni a magyar nemzet érdekében. Átveszi a szélektől a harcos és céltudatos agilitást, de fokozottabban megőrzi a magyar nemzeti gondolatot s bármenynyire reális és szociális, a kisemberek, az intelligens emberek és a realisták pártján álló lesz, örökké mindent azért fog tenni, hogy a szlovenszkói magyar kisebbséget öntudatos harcában erősítse. Azt hittük, a Magyar Munkaközösség véget vet az ifjúsági tespedésnek. Uj módszerekkel, szemfényvesztés, köntörfalazás és az elavult eszközök ártalma nélkül Prága, november 21. A Veoenii Ceské Slovo tálalja föl mai számában olvasóinak ezt a pompás történetet, amely azonban bizonyára a mi olvasóink tetszését is ki fogja váltani. „A ruszinszkói Bustyaházán székelő állami erdőigazgatóság külföldi szaklapokban egy -8000 koronára becsült barnamedve elejtését hirdette. Ez a kereskedelmi vállalkozó szellem nagy örömet keltett nálunk, mert azt a következtetést vonták le belőle, hogy állami erdészetünk uj utakra lépett és igyekszik az erdőgazdálkodás deficitjét tőle telhetőén csökkenteni. Azelőtt ugyanis a medvék elejtését csak a magas dignitáriusok amolyan deputátumának tekintették. Most arról értesülünk, hogy a kérdéses medvét már elejtették. De a bustyaházai erdő- igazgatóság, amely azelőtt készségesen eldiose- kedett kereskedelmi szellemű törekvéseivel, egyszeriben mélységes hallgatásba esett 6 s megfeledkezett arról, hogy eldicsekedjék vele, mennyit keresett az eladott medvén. Jólértesült helyről azt közük velünk, hogy Prága, november 23. A cseh szociáldemokrata párt délutáni lapja, a Veoernik Práva Lidu írja az alábbiakat: — Borzalmas hirek érkeznek Podkarpatszka Rusz legkeletibb hucul községéből, Kőrösmezői rői. Az ottani egyik községi elemi iskolában, amely a Lazeescsinán van, már nyolc év óta tanít bizonyos Hanus ur, foglalkozására nézve lakatos. Felesége, egy menekült orosz nő, már nyolc esztendő óba látja el az iskolaigazgatói funkciót s az iskolában ázsiai rezsimet vezetett be. A házaspárnak a legcsekélyebb pedagógiai képzettsége sincsen, egyáltalán nem bírják a tannyelvet, sejtelmük sincs a modern nevelési módszerekről. Ennek aztán borzalmas következményei vannak. A negyedik és ötödik osztály tanulói nem tudják a legelemibb dolgokat, azaz nem tudnak sem írni, sem olvasni. A gyermekek félnek iskolába járni, mert a nagy hidegekben arra kényszerítik őket, hogy a folyón fehérneműt mossanak és az uccán lóhulladékot gyűjtsenek Hanusné őnagysága részére, nem is beszélve a malacetetésrő'l, favágásról, padló- ée ablakmosásról, takarításról e ehhez hasonlókról. A gyermekek erkölcstelenségre nevelődnek, mert a tanórák alatt olyan dolgokról beszélnek előttük, amelyeket cenzurális okokból nem lehet közzé tenni. A gyermekeket a legdurvább sértő szavakkal illetik. — Az elmúlt két •esztendőben a szülők kilenc panaszt terjesztettek be Hanusné ellen az ungvári iekoíaügyi rof őrá tushoz s néhány pa-, lát munkához, szembehelyezkedik a tótlen- kedőkkel, nem zárkózik el a reális adottságok elől, hanem vígan, ifjú optimizmussal, intran- zigens szociális érzéssel megkezdi egy józan és szorgalmas generáció épitőmunkáját. Mi voltunk azok, akik illúziókban ringatóztunk, amikor ezt hittük. A Magyar Munkaközösség egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyrészt elmaradt a várt reális, ke vés beszédű munka, másrészt olyan szakadások és elkalandozások álltak be sorai között, amelyek sokszor még a Sarlónál is veszedelmesebb területekre csaltak néhány magyar fiút. A Sarló történetében megvolt az a tiszteletreméltó tény, hogy tagjai nem korrumpálódtak. Elvakulva harcoltak téves eszmékért, de nem csatlakoztak ahhoz a hatalmi politikához, amelyről, ma is érzik, hogy a magyar nép ellen van. Mi azt mondjuk nemzeti szempontból van ellene, ők azt mondják osztál yszempon tból . . . Ezzel szemben a Magyar Munkaközösség egy része Pozsonyban „lepaktált". így írják nekem, így mesélik felháborodva. Ha a sarlósok a kommunizmusba hulltak be, ők belehulltak a csehszlovák pártok ölelő karjaiba. Föladták a nemzeti elvet, a magyar vágyakat és törekvéseket, de a magyar realitásokat is abban a .pillanatban, 'amint —-eddig érthetetlen okból — keresik az érintkezést a kisebbségeket kisemmiző csehszlovák nemzeti és centralista alapon álló szociáldemokrata és agrárai állam igy keresett ebben a medve-esetben: A külföldi lapokban elhelyezett hirdetések kö’teégein kívül 900 koronába került a medvének kölcsönvett lovakon való üldözése. Azonkívül a medve 'búvóhelyének vidékére nagyebbszátrm hivatalos kiszállás történt állami autókon s csak magáiéiértetődő; hogy ezeken a kiszállásokon nemcsak az illetékes hivatalnokok legközelebbi családtagjai, hanem még a vők is részt- vettek. S végül az is magátólértetodő, hogy az nrak természetesen nem felejtették el fölszámolni megfelelő napidijaikat. A medve eladásából húzott haszon elszámolását 6enki sem fogja megismerni. Beavatott körökben azonban nem titok, hogy ha a pénzügyminiszter tudomást szerezne erről az elszámolásról, minden hajaszála az égnek meredne a nagy — haszontól/* Ugy-e, kedves történet? nászt a rabéi tamf öl ügy el őségbe z. Ezekben a panaszokban elmondták, hogy Hanusné akkor tanít, amikor neki jólesik, hogy teljességgel nem ismeri a falu nyelvét s éppen ezért a gyermekek nem értik őt és mint analfabéták hagyják el az iskolát, továbbá, hogy a gyermekek a házi és iskolai szolga munkáját látják el, hogy aránytalan büntetésekben részesülnek, hogy a tanfelügyelő nem látogathatja meg az iskolát, mert Hanusné bezárja előtte az ajtókat s a gyermekekre ráparancsol, hogy a padokban bújjanak el és ott csendben hallgassanak. Ha a tanfelügyelő előre bejelenti a látogatást, akkor Hanusné elrendeli, hogy a második és harmadik osztály helyett a negyedik és az ötödik osztály legjobb tanulói jöjjenek el az iskolába (ezek sem Hanusné érdeméből, hanem a saját szorgalmukból a legjobbak) és a tanfelügyelő előtt ezeket a tanulókat vizsgáztatja. Hanusné azonkívül meghamisítja az iskolai jelentéseket azzal a célzattal, hogy lehetetlenné tegye a tanulóknak más iskolákba való átlépését, visszaél az iskolai űrlapokkal, félrevezeti a hatóságokat, a községtől iskolaszolga! fizetést vesz fel annak dacára, hogy az iskolaszolga munkáját az iskolásgyermekek végzik fizetség nélkül, arra birja rá a gyermekeket, hogy ne járjanak iskolába, illetlen dolgokról beszél a gyermekekkel s rákényszeríti őket, hogy nem engedélyezett könyveket vásároljanak és nem tanítja őket. Hanusné extravaganciája akkor hágott a legmagasabbra, amikor egyizben kezében egy nagy ollóval beszaladt a tanterembe, megfogta a lányokat és :n ollóval levágta szép, hosszú copfjukat. A ’ gyermekek a pad alá bújtak, az mis. 11 •> , . adtak, sírtak ée segítségért rimánkon,. de ez mind nem segített rajtuk. párttal. Hová vezethet ez az eltévelyedés? Legfeljebb oda, hogy egy-két ambiciózus és stréber vezérifju koncot kap Prágától, máshová nem. Szerencsére a Munkaközösség berkein belül eléggé elszigetelt jelenség ez az áru’ás s a Munkaközösség pozsonyi megalakulását csakhamar követte a rimaszombati el- lenanegalakulás, ahol a dolgozni akaró ifjúság nagy része méltatlankodva vette tudomásul egy-két vezetőjének hitszegését és hangsúlyozta, hogy nemzeti alapon áll. Ugyanakkor kifejezésre juttatta, hogy a csehszlovák pártok exponenseihez áttért vezetők nem tartották meg adott szavukat, kétszínű játékot folytattak, hitegették a jóhiszemű ifjúságot, mert arról, amit Pozsonyban terveztek, a Munkaközösség prágai és vidéki veze tőit előre nem tájékoztatták. Ha igy vau, tisztázni kell a helyzetet. A Munkaközösség egyes ágainak feleletet kell adniok arra a kérdésre, vaijjon szigorúan nemzeti alapon állnak-e, fölismerték-e a csehszlovák pártok magyarellenes tendenciái í s munkájukat saját erejükből akarják-e elvégezni, vagy — ismétlem, előttünk ismeretlen okokból — csatlósaivá kívánnak válni annak a prágai centralizmusnak és pártpolitikának, ame’ynek a magyarság az elmúlt esztendőben minden rosszat köszönhet. Tisztázni kell e kérdéseket, ha a magyar ifjúság nem akarja, hogy a jövő évi ifjúsági beszámoló az ezévinél is szomorúbb legyen. A durva tanitónő 19 fiatal gyermeklányt nyírt meg igy erőszakkal. A szülők panaszaikban konkrét bizonyítékokra hivatkoztak. S mind erre sem az iskolai refe- rátus, sem a kerületi tanfelügyelőség nem lépett fel Hanusné é6 férje ellen, de nem is vették maguknak a bátorságot, hogy ezeket a borzalmas viszonyokat kivizsgálják. Hanusné gúnyolódik a szülőkön g nemcsak rajtuk, hanem gyermekeiken is bosszúi áll s azt mondja, hogy ha fejük tetejére állanak is. akkor sem lesz semmi baja, mert a tanügyi referátumon állítólag nagy protekciónak örvend. Protekciója van elsősorban az agrárpártnál, azután a kerületi tanfelügyelőnél, akiveil baráti viszonyban áll. — Lehetségesek volnának-e ilyen viszonyok a történelmi országrészekben? Podkarpatszká Ruszban azonban minden lehetséges, főleg az agrárrezsim alatt. A kétségbeesett laáeescsinai , szülők most az iskolaügyá minisztériumhoz fordulnak, mint utolsó instanciához és nyomatékosan kívánják, hogy végre teremtsen rendet ebben az iskolában. „Nem elég, hogy éhséget szenvedünk, munka nélkül és müveletlenségben élünk, hanem azonkívül szekatúrát is kell tűrnünk kultúrálatlan vadaktól és durva tanítóktól, akik azt akarják, hogy a mi gyermekeink is úgy szenvedjenek, mint mi.“ — fejeződik be a szerencsétlen szülők beadványa Ennyit ir a Vecernik Práva Lidu a kőrösmezői iskolábotrányró'l. Annyira hihetetlen az egész, hogy reprodukálni ge mérnök, ha ez a lap nem volna — az iskolaügyi miniszter lapja. Bizonyára jó értesülései vannak. Munkács város uj képvliglő testültének „szakértő" tagjai Munkács, november 23. (Munkácsi munkatársunktól.) A kormány kinevezte Munkács juniius 12-én választolt kép viselő.estületéneik szakértő tagjait. Ezek: Karéi Binkov, az agrárpárt kölcsönző földmüvespénztára munkácsi fiókjának igazgatója, cseh nemzetiségű, agrárpárti, Boh. Strohschnei- der, nemzeti szoc'aiiista párti, mérnök, cseh nemzetiségű, Vojtech (Béla) Kroó fakereskedő, zsddó- agrárpár'á, Pa vei Cerny csehszlovák szociáldemokrata párti, cseh nemzetiségű, a rokkantéivá tál titkára, Hermáim Hermán nyomdász, csehszlovák szociáldemokrata párti. Kirívóan feltűnést keltő, hogy a kinevezett „szakértők" között nincs egyetlen ruszin, egyetlen magyar sem. Sőt a kinevezett „szakértők" között (az egyetlen Bánkovot, mint pénzügyi embert kivéve) nincsen egyetlen közigazgatási, vagy kulturális szakember sem. Búskomorsága miatt borotvával elvágta nyakát a kassai elmegyógyintézet egyik ápolója Kuss*, november 23. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelen lése.) Megrendítő öngyilkosság történt ma délben a kassai elmegyógyintézetben. Vájta Ferenc, az elmegyógyintézet 34 éves ápolója az elmegyógyintézetben levő lakásán borotvával elvágta nyakát és pár perc alatt elvérzett. Vojta, akin már hetek óta a búskomorság jelei voltak észrevehetők, ma délben feleségét valami ürüggyel elküldte az üzletbe. Amikor az asszony eltávozott, Vojta a tükör elé állt és borotvájával egyetlen metszéssel elvágta a nyakát. A szerencsétlen ember véresen esett össze és mire felesége hazaérkezett, halott volt. Búcsúlevelében súlyos lelki depresszióját jelöli az öngyilkosság okául. Holttestét beszállították a kórház halóttasházábtv. Vajion mennyis keresett az állam a ruszinszkói medvén? Külföldi szaklapokban hirdették egy 8000 koronás medve elejtését — A medvét lelőtték, de a haszonnal nem mernek elszámolni Iskola, amelynek tanítója — lakatos s az igazgatója — a lakatosné Kínos ruszinszkói iskolai botrányról rántja le a leplet az iskolaügyi miniszter délutáni lapja
