Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-24 / 268. (3081.) szám
Franciaország hajlftbutatlan a német követeléssel szemben Megakadt a leszerelési munka Genfien — Paul Boncour nem hajlandó az egyenjogúsítás kérdéséről külön tárgyalni Páiis, november 23- A Petit Párisién genfi jelentése szerint Németország továbbra is kitart a fegyv ekezésre vonatkozó egyenjogúsítás követelése mellett. Azok a reménységek, hogy sikerül kiutat találni, oly csekélyeik, hogy Henderson meg sem határozta még a leszerelési konferencia legközelebbi tanácskozási napját. Neurath birodalmi külügyminiszter a nagyhatalmaktól, elsősorban Franciaországtól, pontos kötelezettségeket köretei — még pedig állítólag írásos formában — arra vonatkozólag, hogy Németországnak biztosítják a teljes és egészében véve gyakorlati értékű fegyverkezési egyenjogosuktságot. FauLBon- cour francia delegátus, akinek Németország követelését az angol és amerikai delegátusok nyújtották át, kijelentette, hogy a maga részéről ezt a követelést nem tudja elfogadni- Franciaország konstruktív leszerelési és biztonsági tervet terjesztett elő, amelynek előnyeit és jelentőségét eddig nem ismerték. Ez a terv Németország szárdiára egyenjogúságot biztosit a katonai állományban és a biztonságban. Ebből az egyetemes tervkomplexumból csupán az egyenlőség kérdését kikapcsolni és elválasztani, azután biztonságot követelni anélkül, hogy Németország maga kezességet állítana, olyan manőver, amelynek a iraneia hadügyminiszter nem akarja kiszolgáltatni Franciaországot. Franciaország megadta jóakaratának bizonyságait, hogy a fegyverkezés csökkentését el lehessen érni. Most már Németországon a sor, hogy hasonló lépéseket tegyen. A francia delegáció egyelőre állást foglal a leszerelési konferencia főibizottságának egy- behivása ellen is, mivel a francia tervről megindítandó vita francia felfogás szerint Németország részvétele nélkül érvénytelen volna. Géni, november 28. Von Neurath báró külügyminiszter ma délelőtt tárgyalást folytatott Hendersonnal és Aloisi olasz delegátussal. Paris, november 23. Egy öthatalmi konferencia Thoiryban, vagy pedig PauLBoncoumak ©e Neurathnak négyszemközti tárgyalása, ez az a két lehetőség, amelyet Páris nem nagy lelkesült- séggel ugyan, de mégis józanul mérlegel. Gertiben újból szenvedélyesen megindult a német-francia vitatkozás az egyenjogúsítás problémájáról. Francia részről keserűen panaszkodnak arról, hogy Franciaország egykori szövetségesei, Amerika, Anglia és Olaszország a németeknek az egyenjogúsításra vonatkozó követelését azonnal hajlandók lennének teljesíteni. Franciaország kész az öt hatalom tárgyalásán résztvenni, azonban csupán ennyi az egész, amit Franciaország ebben a pillanatban nyújthat Gondolni sem lehet arra, hogy Franciaország Németország számára az egyenjogúságot minden további nélk ül el isméje. Azok az instrukciók, amelyeket Paul-Boncour Genfibe magával hozott, annyira formálisak és precízek, hogy egyetlen mondatban megfogalmazhatók: biztonsági garanciák nélkül nincsen egyenjogúsítás. Franciaország természetesen szintén kívánja, hogy Németország minél előbb bekapcsolódjon a leszerelési konferencia munkálataiba, ennek az óhajának azonban nem akarja áldozatul hozni a fáradtságosán felépített francia biztonsági s leszerelési tervet. Bradács belilentette a hadserei átszervezésit A 14 havi szolgálat övezetesével kapcsolatban módosítják a szolgálati szabályzatot Prága, november 23. A képviselőház véd-! erőbizottságának mai ülése elején Dávid bi-' zotfsági elnök elparentálta az elhunyt Vls- j kovsky volt minisztert Utána folytatták a Bradács miniszter expozéja feletti vitát, amelyben részt vettek: Pik, Cbloupek, Danikéi, Srba, Spatny és Stetka képviselők. Bradáos miniszter válaszolt Spatny azon kérdésére, hogy mi igaz azon újsághírekből, hogy a hadsereget átszervezik. Kijelentette, hogy a hadvezeiőség a 14 hónapos tényleges szolgálati idő bevezetésével kapcsolatban a gyakorlati szabályzat megváltoztatását és egyéb szervezeti átalakításokat tervez, azonban túlzottak a<zok a hírek, mintha egyes katonai alakulatokat beszüntetnének. A miniszter alkalmas időben részletesen informálja a bizottságot a kérdésről. Csütörtök délelőtt 9 óraikor ülésezik a mentelmi bizottság, a költségvetési bizottság, fél 11 órakor a házelnökség s 11 órakor lesz plenáris ülés. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi reqény a XVII.-ik század véaéböl (58) — Te volnál az, kedves egy öcsém! — Én volnék, kedves bátyám, — szólt elfo- gódva a legényke. Ifjabb Szepessv Pái azt mondta neki ekkor: — Hát velem jössz, kedves egy öcsém! Mert az Esze Tamás körüli térhely a katona-magyarok s egyéb legények igazi nevelő-oskolája... Ugyanakkor hátraszólt a lovasok felé: — Gyere te is, Pál! Erre egy délceg s ifjabb Szepessy Pálnál valamivel korosabb lovas jött előbbre s kezet fogott a fiatal özveggyel: — Megkövetem tisztességgel, asszonyom, Sallay Pál, a bujdosó pataki Anyaoskola még bujdosóbb széniora vagyok! Keczer Gáborné bólintott feléje 6 akkor befelé vezette kettejüket, mialatt a kis lovascsapat egyrésze a falu két végébe állt ki, strázsá- íás végett. Odabent, a súlyos bútoroktól nehezedő ebédlőben, mely fölé boltozott menyezet borult, a szomorú özvegy élelmet rakatott az asztalokra s ugyanakkor parancsot adott szolgaemberei- nek, hogy vendégeljék meg odakint a fáradt lovasokat is. Úgy nyeregben, mert nem volt szabad leszállaniok a lovaikról. S mikor némi bor is került elő a kerek tölgyfaasztalra, a két fiatal lovasvezető szélesen dűlt el az asztalon könyökölve. A kis Keczer András eltűnt észrevétlenül s anélkül, hogy édesanyja észrevette volna, szobájába vonult vissza, hogy lóra öltözik föl, atyjának legénykori ruházatába. A szolgák bort töltöttek. Ifjabb Szepessy Pál fölemelkedett s magasra lendítette kupáját: — Vivát ez a mi kis szegény Magyarországunk! Poharamat ürítem kegyelmedre s iszonyatos szenvedéseinek enyhülésére, szent asz- szonyom! A kis Rauscber Edit, mialatt könnyben fény- lett föl a szeme, bólintott feléjük, a két lovasvezető pedig összeütvén kupáját, fenékig ivott. Kevés csönd állt be. S a csöndben annyit kérdett akkor a fiatal özvegy szomorúan, igen szomorúan: — Mi lesz velünk, Szepessy uram? — Legközelebb megindulunk a joiszkosokra, asszonyéra. Mert Esze Tamásnak nincs nyugta immár s az e'következendő hónap folyamán do- boltatni akar a seregeknek ... Sallay Pálra nézett most özvegy Keczer Gáborné: — Hát az Alma Mater egyre bujdosik még, Sallay uram? Sallay Pál, egykori szenior, aki Buda meg- hágása óta a német ellen legénykedett szakadatlanul, 1 eh org asz tóttá a fejét s borús hangon szólt: — Asszonyom, az Alma Maternek és múzsa- fiainak szenvedései elfogyhatatlanok. Tizenhat esztendővel ezelőtt kellett elhagynunk először kis Jeruzsálemünket a jezsuiták miatt. Előbb Gyulafehérváron, utána Marosvásárhelyt találtunk szállást a hittestvéreknél, ahogy azonban fel csattogtak volna Thököli urunk hadilobogói, ismét Patakra szállingóztunk vissza. Volt pedig ez az 1682-ik esztendő október havában. Én vezettem haza a muzsafiakat, miután a kisebb deákok visszamaradtak Erdélyben. Tanáraink nem voltak, ennekfolytán egymást tanitgattuk, mígnem harmadfélesztendővel reá a nagyeszű Csécsy János oskolamester állt az Alma Mater élére. Abban az időben én, ráunván hazám sanyarú állapotjára, Szepessy Pál táborába siettem, amellyel később Buda alá ereszkedtem alá. Azóta annyit tudok csupán, hogy ez esztendő április havának huszonnegyedik napján Capra- ra generális katonáival verte szét a deákokat... Kisebb részük ekkor Erdélybe futott, nagyobbik részük — Csécsy apánkkal együtt — Vilmány- ba indult, szent énekeket zengedezve. Mostanában meg, úgy hallóm, Göncön reménykednek érős hittel. Asszonyom, nem segít itten a tudomány: minden magyarnak, aki él még, ki kell huzni kardját s vagy győzni, vagy meghalni. Tertium non datur! Csak ez az egy hazánk van... A végső szavakra benyitott Keczer András- ka atyjának ifjúkori badiöltözetében. Csákóra- metszett Leffentyüs sapkában, kardosán. Benyitott 6 odaállt feszesen a szüléje elé: — Anyám, áldj meg mostan! A gyászruhás özvegy fölállt. Nem sírt többé, ahelyett a katonalegényke feje fölé terjesztette ki a két karját: — Megáldalak, fiam ... Vezessen utadon az Isten s gondolj néha anyádra, aki mindig visz- szavár... És soha ne feledkezz meg atyádról és két nagyatyádról, akiknek elméke a nemzeté lesz idővel... Bosszuld meg őket, egyetlen fiam! És ha nőm találnál visszajönni többé, meg foglak siratni halálomig tartó keserves sírással ... Ifjabb Szepessy Pál és Sallay Pál visszafogott lélegzettel állt ezalatt az asztalnál. A szerencsétlen fiatalasszony pedig lehajolt e fénytelen szemmel karolta át a fiát. A legényke visszaölelte az anyját: — I6ten veled, anyám! Soha nem felejtelek el! Akkor a két fiatal vezér is elbúcsúzott a boldogtalan asszonytól. Odakint lóra vetette magát Keczer Andráska, ugyanakkor lóra ült két öregebb szolgaember is, akik valamikor Keczer Gábor társaságában verekedtek sokat Szepessy Pál legényei között. Amikor indulni kellett volna már, a kis Rau- scher Edit könyörögve kuksolta össze a kezét ifjabb Szepessy Pál felé: — Vigyázzanak reá! Ifjabb Szepessy Pál tisztelgett. A lovasok is tisztelegtek. És elvágtattak. Néhány pillanattal reá, a sűrű alkonyaiban, ott csattogtak már a Bártfának vezető utón. Úgy volt, hogy csak a város előtt csapnak le a hegyi ösvényekre. Kelet felől nyugat felé nyomult a sürvedés. özvegy Keczer Gáborné a gyümölcsöskertje végében állt már ekkor, a Tapoly-patak partján s el-e!szoruló szivvel nézett utána a lovascsapatnak, amely mindinkább belemerült a bo- rulatba. És ahogy végképp eltűntek volna a szeme elől, szótdult életére gondolt a kis Rau- scher Edit s fölzokogott.-Szivettépő zokogással. Egyedül volt már. Egészen egyedül. XXVI. Babotsay Izsák, Tarczal városának jegyzője jegyezvén ezenközben krónikás naplóját, az 1687-ik esztendő végéről olvassuk, amint írva vagyon: „Ezen Esztendőben végezvén boldogult, életét megélemedett ideieheli, érett, ÁUa.potjában jámbor, Istenfélő, tudós Prédikátora Tarczal városának: tiszteletcs Rimaszombattá Márton ökegyelme. Ennek helyébe adatott a Hivatal tisztelet.es Gyöngyösi István felsőbányái akkori prédikátornak. Ki is minden Javaival Tarczal felé utazásában Munkács várából szinte akkor kirohant két- vagy háromszáz Isten nélkül való hitetlen kóbor Talpasokkal találkozván, gyermekségétől fogva keresett mindennemű értékéből, Portékájából, könyveitől és ruházatától megfoeztatik. Felesége is Mindenhol kimellyez- tetik, hajadonfővel csak egy tatáringben ha- gyatik...“ írja vala nemes Babotsay Izsák. Ez esztendőnek őszén Lipót császár Pozsonyba hívta össze a rendeket. Az urak torkaikban marcangoló dühvei. mentek gyűlésbe, mert kétségbeesés rázta őket az ország égbekiáltó sorsa és az eperjesi vérengzés következtében. Bár no 1932 november 24, csütörtök Gömbös Egerben Budapest, november 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Miskolcon időző Gömbös miniszterelnök tiszteletére Lich- tenstein főispán vacsorát adott. A miniszterelnök szerdán reggel Miskolcról Lillafüreden keresztül Egerbe utazott, ahol ünnepélyesen fogadták. Gömbös meglátogatta Szmrecsányi Lajos egri érseket. Az érsek ebéden látta vendégül a miniszterelnököt. Meghívó Tisztelettel és magyaros testvéri szeretettel meghívjuk pártunk vezetőségét és szervezeti tagjait a magyar nemzeti párt 1932. év december hó 11-én, azaz vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor az „Orient“ nagyvendéglő (Kassa, Komenszky u. 10 sz.) nagytermében megtartandó kerületi választmányi és nagy-gyülésre. Ezen kerületi gyűlésünkön résztveez Szent-Ivány József pártvezérünk és Törköly József dr. országos elnökünk, valamint törvényhozóink közül is többen, miért ismételten kérjük párthiveinknek feltétlen és teljes szánni megjelenését. (Kerületi szervezet 12. §-a. A kerületi választmány tagjai a községi és körzeti választmányok elnökei s minden községi szervezet által kiküldött 3—8 tag). Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó, mondja: Blanár Béla dr.. tartománygyülési képviselő, orsz. h. és kér. elnök. 2. A képviseletileg megjelent szervezetek igazolása. 3. Beszámoló-jelentés a MNP kassai kerületének 3 évi működéséről. Összeállította és felolvassa: Várnay Ernő, pártigazgató. 4. Szent-Ivány József, nemzetgyűlési képviselő, pártvezér: politikai beszéde. 5. Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, orsz. elnök: politikai beszéde. 6. Nitsch Andor, nemzetgyűlési képviselő beszéde. 7. A megjelenő törvényhozók felszólalásai. 8. Indítványok felolvasása és tárgyalása. (Indítványokat 3 nappal a gyűlés előtt kell írásban az elnökség elé terjeszteni). 9. Az elnökség, pártvezetőség (kerületi választmány) tagjainak megválasztása, a jelölőbizottság előterjesztése alapján. 10. Elnöki záróbeszéd. A gyűlés után 1 órakor közebéd a pártvezér, az elnökség és a vendégek tiszteletére. Kérjük igen tisztelt szervezeti elnökeinket, szíveskedjenek a helyi értekezleteket összehívni és híveinket felkérni arra, hogy e nagyfoutceságu ülésen minél nagyobb számban jelenjenek meg Kassán. Kassa, 1932. november hó. Blanár Béla dr. s. k„ Várnay Ernő s. k., orez. h. és kerületi elnök. orsz. pártigazgató. jöttek volna össze! Mert megfélemlittetvén, annyit végeztek csupán, hogy — hálából az országfölszabaditó uralkodó iránt — megszavazták az örökösödési törvényt. S ezzel méginkább megpecsételték a nemzet jövőjét. De hol volt már akkor a nemzet? A lakosság szinte végleg kipusztult s különösen az északi részekre szakadt reá olyan ínség, hogy a még megmaradt lelkek: aggok, nők és gyermekek a határszéli elhagyott erdőkbe és hegyekbe vent-ák meg magukat s makkon meg gyökereken próbálták eltengetni nyomorult napjaikat. Valóságos téboly szállta meg Észak- magyarország népét s ez éhség-tébolyában ki- sereglett az utakra s karavánok kezdtek megindulni az októberi porban Árvától Zboróig és visszafelé. Látomásai voltak a népnek: másvi- lági jelenések s mindenki hitt a világ közeli végében, miután az Anti krisztus jelent meg az emberek között. S jöttek-mentek ezek a tébo- lyodott karavánok, szent zsolozsmákat zengedezve, elnyújtott hangon. Egyéb jelek is föltűntek az égen. Üstökös bukkant föl a firmamentum északnyugat! negyedében, melynek alakja olyan volt, miként a kardnak s újabb háborúkat jövendöltek mindenfelé. S ekkor fejhezkapott végül Kisztei Péter gönci prédikátor urunk is s két prédikációt szerezvén, eldörögte őket híveinek okulására és megdöbbentésére. Volt pedig a címe mindkét közönséges egyházi-beszédnek ez: „Üstökös Csillag, Avagy: olly edgyügyü rövid Elmélkedés, mellyben meg-mutogatódik mind a Szent írási Tudomány Szerint s mind a külső Históriákkal és a minden időbeli Expe- ríent.iából, micsoda. ítéletben kellyen lenni ki- nek-kinek az Üstökös Csillagok felöl é& az ello- nökbeni Szerekről." Ámde hiábavalónak 'bizonyult mindkét nagyhatású templomi szónoklat, mert az üstökös heteken át ott fénylett a mennybolton, mindenki elborzasztására. Kardalakja volt. Meglátták ezt. a másvilági kardot az ordasok is és reménykedni kezdtek újból. Mert üzenetnek vették, mely az ö biztatásukra bukkant ki a firmamentumon. Égő szükségük volt erre a biztatásra. Ebben az időtájban ugyanis, miközben a Szernye-mocsarak mögül próbáltak kitörni wég- egyszer a német, elleu, cafatokban lógtak le róluk ruhadarabjaik. Hópénzt tavaly láttak utoljára, amikor csikorgó foggal vetették magukat Buda füstös falaira, a lovasok rég elvesztették sarkantyúikat, a talpasok bocskora.ikból pedig rég kicsüngött a kapca. Lovasod róluk az aba- pósztó is, miuökiblytán a legtöbb ingerült harcosnak ki'átszott a, csupasz lapockája, vagy éppen a háta középe. (Folytatjuk.) 2
