Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-20 / 265. (3078.) szám
17 1932 november 20, vasárnap. REGÉLÓ ROMOK DIENES ADORJÁN XLVI. CSETNEK Csípik Máié seregét ugyan alaposan elverték Rezgőn yn ál a királyi hadak, azonban hát a király emberei közül is sokan vagy elestek, vagy az oligarchia fogságába jutottak. Az elfogott királyi főemberekkel csak akkor kezdett törődni Csák, midőn már Sáros várában biztonságosan érezte magát. — Ki vagy? — szólította meg ezek közül az elsőt. Ez villogó szemű ifjú volt, aki jobb karját felkötve hordta és a kérdésre elnevette magát: — Haha! Ez a kérdés csak azt bizonyítja, hogy régen vagy már rablók fejedelme Csák és igy nem is ismerheted a magyar nemes ifjakat. Saját családomra nézvést fcitaniitaiLak, ti többi fogolytánsak is ugyanezt tegyétek — ha jól esik.. Hát ide figyelj,, te hirihedett Csák Máté. Osetneky János vagyok én, de eadem. Szülőföldem a szép Gömörország. Ősöm az Ákos nembeli Máté mester, akinek két fia volt, Detre és Füiöip. Mert hűségesen kitartottak IV. Béla .király minden keserves utján, ez nekik adta a fiuörökösök nélkül elhalt Bors comes birtokait s várait- Csetnéken, Börzéién, Pelsőcön és.Dobsinán. Fülöp utódai nem számítanak, azonban Detrének fia, Benedek, volt az ón apám. Heten voltunk testvérek, akik közül Domonkos a Bebék névhez é<s Pelsoc várához fogadkozotl, Miklós fivérem meg én azonban a Csetneky névhez hüzunk és a esetnek! várhoz. Ezt a nevet pedig fenn fogjuk tartani • időtlen időkig, mi leszünk a Csetneky nemzetiség őse<i. No. Tudod már, ki vagyok. . . . . János vitéz mindezt egy lélekzetré mondta el s nem engedte magát fólbeszakittatni. Csák Máté keresztbe fonta karjait mellén és gunymosollyal ajákán jegyezte meg, midőn végre szóhoz juthatott:-r Nem gondolom, hogy te hozzá fogsz járulhatni családod további megmaradásához. Tudod, aki egyszer az én fogságomba került... 'És jelentőségteljesen elhallgatott. János azonban ném vette figyelembe e burkolt fenyegetést, hanem nyugodt meggyőződéssel folytatta: — Az ki is szabadul oranán. Napod kezd alkony ülni, Csák. A rozgonyi 'síkon sem vetted még ezt észbe? — Vigyétek vissza börtönébe! — fordult poroszlóihoz Csák s többé szót sem vesztegetett a szószátyár rabra. Pedig Csetneky Jánosnak rövidesen igaza tettemért a királyi seregek Sáros várából is kikergették Csákot és az ott sínylődő rabokat kiszabadították. János ur tehát-" Sáros- várából egyenesen G ömörbe poro szkált _ és ott addig,, járta az^ atyafiságot, miig végre megcsinálták a végleges osztálykodást, melynek értelmében sikerült kiv-iaskoduia, hogy esetnek várába s tartozékaiba tényleg ő és Miklós fivére ültek bele. Tovább is hűséges emberei maradtak mindketten Róbert Károly- nak és a király talán hűségüket akarta jutalmazni azzal, hogy Csetneknek nem is egy, de három olyan privilégiumot adott, melyeknek mindegyike magában is nagy kitüntetés volt azon időkben. Megadta a paíJósjogot, vásártartási engedélyt és vámszedési jogot. A fivérek rendbe hozták, kitatarozták a Bebekek alatt épített várat, melynek erős bástyáit még hozzáférhetetlen mocsarak is védelmezték. Talán valahogy megérezték, hógy egykor majd utódaiknak nagy szükségük lesz váruk erősségére. Közvetlen utódaik meg voltak csöndesen a vár tájékán. Különösen László, aki egyházi pályára lépett és elsősorban az tartozott gondjai közé, hogy feljebb emelkedjék a hierarchia létráján. Ez sikerült is neki, amennyiben esztergomi pré post és Borbála királyné kancellárja lett. De itt aztán megakadt a létra fokán. Mert Albert király megígérte ugyan fölterjesztését a nyit- rái püspökségre Rómába, azonban a megerősítés csak késett. Talán fel sem küldetett az Rómába, hiszen a daliás Albertnek annyi baja volt törökkel, lengyellel és hát rövidesen meg is halt. No, utána jött aztán a lengyel Ulászló. Csetneky László nem vett részt a zavaros trón- és pártviszályokban, hanem le- húzódott dél felé egy kis birtokára, hogy. itt egyrészt közelebb legyen Budához, másrészt, hogy csöndes és ájtatos elmélkedésekkel készüljön elő püspökségéhez. Innen Írogatta sürgető leveleit sűrűn egymásután Budára, hogy mi lesz már hát püspöki kinevezésével. Epistoláit mindég igy fejezte be: — Dátum királyi kastélyomban, anno 1439 die... - ■ Budán e leveleket valamelyes pólyák kancellár vette át, aki sem a magyar nyelvben, sem a magyar geográfiában nem volt otthon és mindinkább csóválgatía fejét László ur egy-egy ilyen Írásának érkezésekor. Végre kiadta a parancsot, hogy Csetneky Lászlót fel kéíl citálni Budára. — Ahá! — ugrált a biztos reménység ennek bensőjében — a püspöki kinevezés. Azonban nagyot nézett, midőn a pólyák nagyur rámordult: — Ez rebellis! Hogyan meri kegyelmed epistpláit királyi kastélyában datálni, mikor az csak egy van itt Budán, abban pedig őfel- j*é|ge I. Ulászló az ur? Tulajdonképpen már láncra verve kellett volna egy ilyen nyílt lázadót felhozatnom. Szegény Osetneky László osak ámult-bá- mutt és nehezen tudta a pólyákkal megértetni, hogy Királyi az egy sajóvölgyi falu, ahol neki kastélya és birtoka van. Azonban mint nyitrai egyházfő, bizony csak kinevezett püspöknek maradt meg. Egy ideig az esztergomi érsekséget guíbernálta, de azután nagyon csöndes ember lett belőle ott a esetnek! várban. Ezt a csöndet alaposan elkergette később unokaöooseinek a közügyékbe belekapcsolódó és zajongó élete. András-íia Jánost Gömör- megye követnek küldötte ama nevezetes rákos! országgyűlésre löOrbben. Itt találkozott s össze is barátkozott az ifjú, de már akkor is dusgazdagságánál fogva hatalmas Szapolyai Jánossal, aki leginkább döngette az asztalt öklével- a gyűlésen: — Nem kell idegen! Hazaáruló mindaz, aki idegent támogat vagy hoz be a magyar trónra, hallgasson az akár Miksa, akár Fet- dinánd, akár Ripityi Petyi névre. Különösképpen a csecsszopó Ferdinánd nem kell. Ez kiválóképpen nem! Csetneky János megkiváncsiákodta ezt a hangsúlyozott tiltakozást: — Mondsza már pajtás, miért éppen az ök- lömmyi Ferdinánd ellen van kifogásod? — Mert vele ültetik el kezemről — felelt komoran Szapolyai — azt az arát. akit anyám, a tesöheni hercegnő szemelt ki. Még első fürdővize sem hült ki annak a Habsburg-kölyéknek s máris eljegyezték számára II. Ulászló leányát, Annát. A nekem szánt mátkát! Ide ugyan be ne tegye lábát felcseperedett korában ez a Ferdinánd s ha beteszi, fogok én még borsot törni a német pofája alá... No, a fiatal Szapolya próféciája száz százalékban beteljesedett, mert úgy ő maga, mint segítőtársai ugyancsak törögették később Ferdinánd orra alatt azt a borsot. Az a szoros kapocs, melyet Csetneky János fűzött Szapolyai Jánossal a rákosi országgyűlésen, csak erőabödött a későbbi Csétnekyek- ben. Zsigmondot ki is tuszkolta Csetnek várából Katzianér császári generális és rab- szijjra fűzve hurcolta magával. De mikor Szinnánál szétugrasztotta Szapolyai seregét, 1919 nyarán az Egyesült Államok népét a keleti, kérdés izgatta. Japán a békekonferencián felvetette a fajok közötti egyenlőség kérdését, de amikor arra került a sor, hogy Kiinának adja vissza Shantungot, mely a németek tartománya volt a háború előtt, erre már nem volt hajlandó. Az amerikai nép roppantul felháborodott Japán eljárásán, s emellett még félt is az angol—japán szövetségtől, amely még érvényben volt. Igen érthető tehát, hogy az amerikai külügyi politika vezetőit igen érdekelte volna megtudni, mit sürgönyöznek egymásnak a japán kormány és külföldi képviselői. így kapta Herbert 0. Yardley, az amerikai „Fekete Kamra44 vezetője azt a feladatot, hogy oldja meg a japán chifire-kul- csot. A feladatot elfogadta, sőt azt is hozzátette, hogy amennyiben nem sikerül neki célját elérni egy éven belül, le fog mondani állásáról. Herbert Yardleynak volt alkalma keservesen megbánni ezt- az Ígéretét. Hat hónapon keresztül dolgozott száz és száz japán titkos sürgönyön, s néha már azt gondolta, hogy beleörül szörnyű munkájába. Voltaik olyan percek is, amikor már ott tartott, hogy a sürgönyök talán nem is japán, hanem más nyelven vannak fogalmazva. De nyolc hónap után, egy álmatlan éjszakán hirtelen rájött egy összefüggésre, amely révén egyszeribe sikerült az eddig érthetetlen betü- tömeget rendbe szedni. „Írország függetlensége41 vólt az a két szó, amelyre ráismert, s amelynek segítségével. a chiffre titkát megoldotta- Ez annál nagyobb teljesítmény volt, mert hisz Yardley nem is tudott japánul! A következő lépés most már az volt, egy japánul tökéletesen értő és fordító egyént találni. Ez annál nehezebbnek bizonyult, mert egészen más dolog japánul beszélni, mint írni és olvasni tudni. De hosszas keresés után mégis csak ráakadtak erre az emberre egy 60 éves misszionárius atya személyében. Ez a tisztes öreg ur vállalkozott a fordításra, s hamarosan a :„Fekete Kamra44 kedvence lett. Yardley sokszor mulatott, amikor hosszú fehér szakállas fejét az irodában munka felett elgondolkodva látta: biz ő soha sean hitte volna, hogy még ilven embere is lesz az amerikai kémszer vezetnek. 1920 februárjában oldották meg ég fordították le az első japán sürgönyt, amely eseméby viharos örömet keltett .a washingtoni 'külügy vezetőd között. kénytelen menekülni: azt hitte a jámbor német, hogy most végleg elintézte Szipolyait és egy nagylelkű gesztussal szabadlábra helyezte többek között Csetneky Zsigmondot is. Ennek pedig az volt első dolga, hogy Csetneket vissza verekedte magának és ott nagyon vir- tusos életet folytatott. Szerette önmagát állítani bele holmi bombasztikus jelenetek középpontjába. Sokáig ingadozott, hallgasson-e Luther követőinek hivő gátasára. Ezt az ügyet is speciális — őt s korát jellemző — módon oldotta meg. Egy ízben a esetnek! piactéren ismét erről folyt a vita. Zsignwnd még a piacra is mindig magával vitte hatalmas buzogányát. Most hál megáik, megforgatta feje fölött ez elválhatat- lan fegyverét és szólt: — Jól van hát! Ha én ezt a buzogányt keresztül röpítem ennek a csodamód magas templomnak tetőzetén: Luther követői közé állok és a templomot is az ő hívei számára konfiskálom. Fúrta a levegőt, süvített a súlyos buzogány és pár arasszal a tetőzet fölött röpülve el, a másik oldalon nagy erővel süppedt a földibe. A templom Lutheré lett. ma is az. A tem plomszerző buzogány pedig ott ékeskedik ma is a szentély falán ... ;...... Csetnek vára azonban nemcsak a két király acsarkodóját, hanem a törökök dudását is megnyögte. Midőn Ali budai basa serege Eger alól véres fejjel s hosszú orral volt 'kénytelen elballagni: ez a még mindig tekintélyes számú sereg téli szállás után nézett, íbiszen november felé járt az idő. — No — mondta Ali basa főembereinek — ha Eger nem is bizonyult akolnak, mint hittem, ván itt a környéken elég olyan vár, melyben meghúzhatjátok magatokat télire. Nézzetek . csak körül. Kopogtatni a kapukon fölösleges, hacsak nem kartáccsal. Hát el is árasztották a kontyosok Hontot, Nógrádot,- Gomért. Csetnekre is elkerültek. A vár ura akkoriban . a fiatal Csetneky István volt, aki pár ágyújának tűkével fogadta a törököt, azonban erre az volt a felelet, hogy az ostromlók nehéz ágyúi mindjárt első nap erősen megrongálták a vár falait. István fiatalságának dacára amolyan erős gondolkodású kisöreg volt és igy okoskodott a gyors pusztítás láttára: — Hm. Ha tovább ellenállók, még a várudvar fűszálait is kettélövi a beste pogány, magamma-l — családom ezideig utolsó sarjáA mandzsu kérdés gyökerei 1920 junius havában egy roppant fontosságú japán sürgöny, került a „Fekete Kamrába41. A japán külügy sürgönye volt ez washingtoni angyköveiéhez. A távol Keletre vonatkozott, s egyik mondata igy szólt: „Kizárólag a katonaság részéről az a prepozíció áll fenn, hogy érdekeink védelmére távol keleten egy ütköző állam (buffer State) létesittessék a keleti tartományokból.4* (Ez a sürgöny elég fényt vet az idei mandzsunál események hátterére!) De ugyanennek a sürgönynek a végén az állt, hogy tartalmának kiszivárgása nagy bajokat okozhatna a nagyhatalmiakkal, igy a követ tartsa a legnagyobb titokban. Ez a mondát még a misszionárius atya leílkiismeretét is felizgatta, úgy hogy azonnali elbocsátását kérte. • De eddigre’ a Fekete Kamra egyik alkalmazottja már megtanult japánul s az írást és olvasást is olyannyira elsajátította, hogy kitünően bet ölth ette a misszionárius helyét- • • ; ■ . ' De a japánok is valamiképepn értesültek az amerikai Fekete Kamara sikeres munkájáról A chiffre-kulcsot sűrűn váltogatták s 1919 őszétől 1920 tavaszáig tizenegy különböző számjelírást alkalmaztak. De 'Yardley és irodája valamennyivel boldogult. A legnehezebb a japán katonai chiffre volt, amelyet egy lengyel kriptográfus állított össze. Egy sürgönyben három, négy, néha még több kulcsot alkalmaztak s bizonyos jellel tudatták a kulce megváltoztatását. Yardleynak és irodájának végül 25.000 betűre és szóra rugó kulcsa volt! Az első tengeri leszerelés és a chitlre*kulcsok A japán chiffredculcs 1921-ben vált igazán fontossá, amikor az első tengerészeti leszerelési •konferencia kerüli megbeszélésre. Eredetileg Curzon lord, az akkori angol külügyminiszter, proponált egy konferenciát,' hogy a .Csendesóceán köriili kérdéseket Anglia, az Egyesült Államok és (Japán azon beszéljék meg. Erről az akkor még csak Japánnak tett ajánlatról természetesen az amerikai külügy pontosan értesülve volt, mert a japán nagykövetnek minden sürgönyét olvasták. A konferencia megtartásának és előkészítésének vezetését csakhamar az Egyésült Államok ragadták- kezükbe, de ők a fösulyt a leszerelésre helyezték. Japán a szárazföldi leszerelést .helyeselte, de félt, hogy tengerészeti leszereléssom maradnak itt végleg, mert ugyan mi az ármányos csudát csinálnának itt fönn a legvégső végen? Hát hadd jöjjenek a nyavalyások. Majd elmennek megint. De bizony jó sok viz folydogált le addig a Sajón, mig a vár megtisztulhatott a töröktől. Csetneky Litván még megérte ezt Azonban azt nem érhette meg, hogy nemzetségét tovább sar- jaztassa: 1594-ben veié kihalt a Csetneky de eadem család. No annál inkább rájozták be a várat azután az utóbirtokosok. A Horváth, Fe- jérváry, Balogh, Pongrácz, Szontágh, Bakos. családok részesedtek a vár birtoklásában, mig végre leányágon a Bakos-Pelueházyak lettek egyedurai. De jöttek a Thököly, majd a Rákóczi harcok mozgalmas évei és a vár ez idők innen vagy amonnan jövő súlyos ütlegeléseit nem bírta ki — romba dőlt. Későbbi birtokosai igyekeztek újból életre kelteni , a romokat,. kevés sikerrel. Most csak egyik masszív saroktornya' áll annak ■ a városrésznek kertjei között, mely a várral jóban- rosszban együtt érzett,, melynek virágzó vashá- morai a Csetnekyek alatt* dús jövedelemhez juttatták a lakosságot, melyben Gyöngyösy Istvánnak ,(az' alispán-költőnek) bölcsője' fingott és mely büszkén gyakorolta a Róbert Károly féle hármas privilégiumot,. mígnem attól Mária Terézia királynő • 1759-ben megfosztotta. Nagy eset volt ez. Sze.verini Illés híres neje, ama Vozár Mária az ö rossz vérének unszolására nem elégedett meg urának széptevéseivel, hanem a város legényeit is sorra belevonta bájainak bűvkörébe. Sőt töívajlásra is vetemedett. Ezen deliktumokért már egyszer kimondta reá ítéletét a bíró: —. Csoki neki 150 forint! De még ki is pellengéreztetett ég íme ezeknek dacára tovább szemérmetlenkedett .— No hát ördög fajzatja, — szól ezuttal a szigorú elmarasztalás — három pálca, de háromszor! Ez pedig 300 botütést jelentett. És Vozár Máriának e törvénybeli orvoság után tényleg megcsillapodott pezsgő vére, sőt egészen meg is hült a hóhér keze alatt... E drákói itéle-t vólt oka, hogy Csetnek elvesz lelte privilégiumait. Igaz, hogy II. József visszaadta azokat neki, azonban pellengér és pálca' és privilégium azóta mind a lomtárba kerültek. Csak a csel neki vár emléke, az a lomtár ajtaján kívül erősen állja az őrségét. Körülötte sok minden lomtárba kerülhet — de ő maga nem. (Következő közlemény december 11-ikii számunkban jelenik meg.) ro is sor kerülhet. Franciaország pedig száraz- földön nem akart leszerelni! Megindult a harc a nagyhatalmak között, amely annál csodálatosabb volt, mert Amerika Japán valamennyi táviratát olvasta, Anglia is birtokában volt a japán’ chiffre-ktilcsnak, $ ismerte az amerikai' titkos számjeliráfet! • r ■ Olyan volt ez a konferencia, mint egy furcsa poker-partie, amelyen a legtöbb játékos belenéz a másik kártyájába, s mindegyik azt hiszi, hogy csak ő van ebben az előnyös helyzetben. Franciaország végül is győzött: a szárazföldi leszerelés nem került tárgyalásra; a tengerészeti leszerelés megbeszélésébe Japán beleegyé- | zett, amennyiben a Csendes-óceán körüli problémáknál engedményeket. kap. De a tengerészeti leszerelésnél az Egyesült Államok és Anglia megegyeztek egy 10:10 arányban s Japánnak 10:6 arányú felfegyverzést ajánlottak. Ebbe Japán nem akart belemenni, 10:7 arányt követelt. Á tárgyalások húzódtak, az amerikai külügy félt a végleges fiaskótól, s Mr. Balfour (a későbbi Balfour lord), az angol delegátus, könnyes szemekkel és reszkető hangon kérte Kató tengernagyöt, a japán képviselőt, hogy engedjun.. Kató kormányának megsürgönyözte. hogy előnytelen lenne Japánra nézve, ha a konferencia bukásáért őt egyedül lehetne felelőssé tenni, s kórt újabb instrukciókat. S ezek meg is jöttek: Japán a végeredményben engedni hajlandó. Utasítja Katót, hogy először 10:6.5 arányt próbáljon elérni, s ha ez óéin sikerülne, akkor egyezzen bele a-10:6 arányba. Ezzel az információval Hughes5 amerikai' kép-' \ viselő természetesen könnyen -szarj tóttá' tovább a japán delegátust, hisz tudta, hogy végül engedni fog... S igy is történt. 1921-ben 10:10:6 lett Anglia, az Egyesült Államok és Japán közt a tengerészeti fegyverkezési arány! A konferencia végeztével, amely, éppen karácsonykor fejeződött be. a Fekete Kamra vezetője és alkalmazottai elismerő okmányokon kívül gyönyörű ajándékokat kaptok! Ezt ég több, a világtörténelem folyására vonatkozó roppant fontosságú titkot mond el Herbert 0. Yardley „Az amerikai Fekete Kamra4' cirnü könyvében. Ez a munka nem régen jelent meg az amerikai piacon, s ott óriási feltűnést keltett. A washingtoni külügyminisztérium nem örült Yardley leleplezéseinek, mert az események, amelyeket megír, igazán a közel múltban történtek s maga a Fekete Kamra is csak 1929-ben szűnt meg. . Yardley leírásai oly izgalmasak, hogy alig lehet olvasásukat abbahagyni, annál kevésbé, mert igen egyszerű: nyelven ir. A könyv sok- fényképpel van illusztrálva, az akkori augol. japán, stb. chiffre könyvek reprodukciói mind megvannak benne. S néhány kém hiteles történetét is: elmondja,, amelyek elfogását és elítélését; a Fekete ' Kamra levél és titkosirás- megfejtő. osztálya tette lehetővé. Ezek felérnek •nem egy detektivregénnyel. úgy hogy ez maga is Lengyelországba volt Hogyan törték le Japán tengeri aspirációit 1921-ben Küzdelem a japán titkos levelezés kulcsának megoldásáért az amerikai Fekete Kamarában
