Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-17 / 262. (3075.) szám

6 TRAZIAI-AYvGVARHIRLAP’ lföá november 17, ceflf&rtffll VRAM, HA NEM VENNÉ ROSSZ NÉVÉN egy kis beszélgetést szeretnék kezdeni Önnel. Tu doni, hogy önnek is vannak megoldatlan problé­mái, viszont én is szeretnék beszélni erről, arról. Próbáljuk meg hát és derítsünk fényt arra a sok érthetetlennek látszó dologra, ami mindannyinnkat foglalkoztat, önt, a teremtés koronáját épp agy, mint minket gyarló, gyönge nőket. Mielőtt azonban komolyabb témám dolgokat vitatnánk meg. szc-et- ném hallani az Ön véleményét arról a szenzációs rendeletről, amely Bécsben látott napvilágot A bécsi polgármester ugyanis elrendelte, hogy a fér­fiak részére fó'zöiskoiákat nyissanak, mire a bécsi hajadonok küldöttségileg keresték föl a bölcs ren­delet értelmi szerzőjét és követelték, hogy vonja vissza az egész főzőcske iskolát, mert különben Bécs városa rövidesen nem a valcereiről lesz híres, hanem az aggszüzeiröl, — ha a női nemnek ezt az utolsó fegyverét is kicsavarják a kezéből, amivel még cse ;eg sikerülne a házasság igájába terelni a veiidég’ői koszton sínylődő, makac&kodó agglegé­nyeket A rendelet visszavonására vonatkozólag minden attól függ, hogy a polgármester ur házi vagy nem házi kosztot eszik-e odahaza és ha házi kosztol eszik, hogyan van azzal megelégedve. Most tehát csak az ön véleményére vagyok k'ván:sl Uram, mit szól ehhez a férfiak számára megnyitott női foglalkozáshoz ön, aki folyton azzal vádol bennüket, szegény nőket, hogy a férfi kenyérka- reső polcait mindinkább elárasztjuk?! — Beszél jünk csak őszintén, ez igy van! — Zúgolódnak a térhódításaink ellen és közben nem jut eszükbe, hogy hát Istenem, annak a szegény nőnek is meg keli valahogyan élnie, ha már eredeti h'vatását mint feleség és háziasszony nem töltheti be. De maradjunk tárgyilagosak és ne vádoljuk egvm isi különféle hiábavalóságokkal, amiről egyikünk sem tehet, hanem kössünk egyességet és legyünk szoli­dárisak, hiszen a krízis, pénztelenség, felfordult világ nem a mi bűnünk, csak a mi — bajunk! Ép pen ezért tartsunk össze és ne acsarkodónk egy­másra, ha véletlenül nekem, a nőnek „jobban megy“, mint önnek, a férfinek- H'szen jól tudom én azt, hogy ön Uram szívesebben látna engem az otthon védőszárnyai alatt, mint künn a dulakodó életben, — nem irigységből, a világért sem, csupán a férfi nő iránti ösztönös gyöngédségéből! — Viszont elárulhatom, hogy én is szívesebben stoppolnám az ön harisnyáit mostani foglalkozásom helyett, — nem kényelemből a világért sem, csupán az Ön iránti női ragaszkodásomból! — Azonban sajnos, nem lehet! Az újabb idők durva erőszakoss'ga kicsavarta kezünkből a stoppolófát és kidobott az élet küzdő terére nem Ön mellé, hanem ön — ellen, mint megélhetésért, kenyérért harcoló egyenlő ran­gú ellenfelet. De ez a harc már nem a szerelemért küzdő férfi nő örök harca, ez már sokkal komo lyabb ez már kenyérharc, a létért küzdő ember harca, amit okvetlenül meg kell szüntetni, még­pedig egy radikális módszerrel a — nősüu'ssel! — De miképpen, hiszen válság van? — mondja Ön; Uram — gondolni sem lehet házasságra! Megnyug­tatom. Lehet. Különösen annak, akinek módjában áll. Egy kevés akarattal és több önzetlenséggé ! És rengeteg súlyos emberi sors meg lesz oldva és rengeteg állás fog felszabadulni a férfiak számá­ra, amint a nők visszavonulnak igazi posztjukra: az otthon falai közé. És ez nem humbug. Gondol kozzék csak Ön is egy kicsit és rájön, hogy a vál ság megoldásának lehetősége részben ebben is rejlik, úgy gazdaságilag, mint erkölcsileg, mert ma már sajnos nem csak /gazdasági, de erkölcsi válságról is beszélhetünk. De nézzük csak, tulaj- donképpepn mi is az a válság?! Szerintem a’lcgo rikusan lehet azt leginkább megmagyarázni. Meit ahány ember, annyiféleképpen érzi, de végered­ményben mégis csak: hurok, amit a divatossá vált szóval, hogy „krízis* a nyakunkba vetetlek. És mondja kérem, melyik akasztott embernek nincs meg az a reflex mozdulata, mellyel az éíeíösztön utolsó föllobbanásával a nyakához kap, hogy meg­lazíthassa rajta a hurkot?! Sajnálom, hogy ilyen drasztikus hasonlattal kell élnem, de önök Uraim, a házasságnál csak az akasztást minősítik rosz- szabbnak, akár próbálták már, akár nem. T. i. a házasságot. Nos tehát, ha úgyis olyan kevés a kü'ömbség a kettő között, próbálják meg kérem és ne hagyják azt a sok kedves fiatal leányt Pé­nelopé szövőszéke mellett hiába várakozni, — gondoljanak arra, mi lesz, ha ezek is elindulnak állást keresni! — hanem egy, kettő, nősüljön m~g akinek módjában áli és lelkesítse az a tudat, hogy nemcsak önmagát teszi boldoggá — igen’s boldoggá! — hanem a válság kibontakozása felé is megtette az első lépést. Ha azonban mégis vonakodnának a házasság rózsaágyára hajtani fe­jeiket, úgy igazán nem marad más hátra, minthogy beiratkozzanak a főzőiskolába, amivel egy csöp­pet sem fognak „ütni* rajtunk, mert nekünk még mindig marad minden eshetőségre egy főzőisko­lánk, ahol természetesen nem a narancs jam-et, hanem — önöket főzzük puhára tisztelt Uraim, akár tetszik, akár nem! Most pedig remélve, hogy nőm veszik rossz néven ezt a barátságos kis be sz Ügetést, szívélyesen búcsúzom a vlszontolva- íásig: (Budapest.) SZIRMAY-KALOS MARGIT. — Mata II«rl a. Crtiin.gwi.bő'l jeiwták: Az itteni bíróság tegnap zárt tárgyaláson foglal­kozott egy Powier&'lta e<\Tü táncosnő hazaáru­lás bün.p'Onóve'l. A táncosnő vádtoftársa Luiokowskl iskolapadéilua volt. A bíróság a pedellust ha'lálra, a táncosnőt trasenöbéyi í egy­házra itéKe kémkedés miatt. A halál raliéit iskolaszolga kegyelemért folvamodott a köz­társaság MnöfcéW Százhatvan lopott autót értékesített nyilvános árverésen a Berlinben lelep­lezett nagystílű autótolvaj banda Erban berlini kávéháztntaidonos, az auíóíoívajok csehszlovákiai származása vezére az utolsó pillanatban megugrott a detektívek elől - A másik főkolompos is meg­szökött — Zseniális trükkel értékesítették a topott autókat Berlin, november 16. Az uitóbbí hónapok txan Berlin bűnügyi rend őreégének több osztállyá egye­bet sean csinált, mint titokzatos autólopások ügyében nyomozott, ame­lyek sorozatosan megismétlődtek anélkül, hogy a tettesek nyomát sikerült volna megtalálni. Voltaik napok, hogy a berlini rendőrségien biz— tizenöt autótulajdonos jelentette be kocsijának el­tűnését. Azokból a körülményekből azonban, ame lyeket a károsultak a rendőrséggel közölitek, o de­tektívek sehogy sem tudtak pozitív adatot baltáim: a bet'esek személyére vonatkozólag. Mialatt a nyomozás a modern nagy váróéi rend­őrség. minden segítőeszközének igénybevételiével, teljes erővel folyt, az autótól vájok tovább folytatták üze’mei'ket, ügyet sem vetve a rendőrség kimos vergődésére és kétségbeesett erőfeszítésére. Leg­utóbb már nem kevesebb mint 160 ellopott berlini antó keréknyomait hajszolták a detektívek. A hónapokon át tartó lázas kutatás végre is meg­hozta gyümölcsét 6 bűnügyi rendőr-ég egy' nagy­stílű autótolvaj- és orgazda banda vakmerő műkö­déséről rántotta le a lep’et Miután a blzouyibókok a rendőrség kezeiben voltak, Jelttinéstkehő elfogatási parancsot adtak ki Erban berlini kávéháztulajdonos, csehszlovák állampol­gár ellen. A kávés meg’ehelősen ismert ember Berliniben, két nogy kávéháza. az Oranienburger Tor melletti St-ern kávéház és a Viktória Lujza-tőnen lévő másik káváháza révén. Ugyanekkor még egy elfogatási parancsot adtak ki Kohn Ervin 31 éves lengyel állampolgár ellen, ez azonban nem várta be a detektiveket, hanem chaus.seestraesei lakásáról nyomtalanul el­tűnt. A kávéház tulajdonos, is követte példáját, úgy­hogy a rendőrségnek egyelőre meg kellett eléged­nie a féleredménnyel: az autólopások értelmi szerzőinek és finanszírozóinak leleplezésével, a két nagy hal azonban kicsúszott a háló­jukból. Erban kázrekeritőjének egyébként nagy jutal­mat. tűzött ki a rendőrség. A nem közönségesen érdekes bűnügyről az alábbi részleteket közük: Ez év augusztusában a stett in i bünűgvi rend­őrség végre nyomára jutott a régen keresett autótolvajoknak és nvután megállapította, hogy egy messze szétágazó országos szervezet kö-. vette el a lopásokat, az óriási bíirhalmazat földerítésére külcn osztályt állított föl, amelynek élére Opitz dr. bűnügyi biztos kerfiH. A stettini rendőrség a berlini bűnügyi rendőr­séggel egyetértésben folytatta a nyomozást és tette meg a. szükséges intézkedéseket. A rendőrség közegei aránylag rövid idő alatt 160 autót foglaltak le, csupa olyan kocsit, amelyeket berlini tulaidonosuktól loptak el azokban a bizonyos „őrizetlen pillanatokban^. A kocsikra S tett in ben. Frankfurtban, Magdeburg- ban. Haliéiban, Erfurtban, Drezdában, Plairnben. stb. talált rá a rendőrség, valamennyi uj tulajdonos kezében volt, akik teljesen legálisan jutottak a lo­pott autók birtokába. Kiderült ugyanis, hogy az autótolvajok hallatlanul furfangos és ügyes trükkel értékesítették a lopott kocsikat A banda együk tagja hamisított adóslevelet tett a zsebébe, a másik autótolvaj valamelyik vidéki vá­rosba utazott a kocsival. Ott egyszerre csak megjelent a bíróság előtt az álhite’ező, a kocsi lefoglalását és elárverezését kérte, amit a bí­róság rendszerint el is rendelt így is történhetett meg, hogy a lopott autók nyilváros árverésen keltek el s gyanútlan emberek vásárolták meg azokat, nem is sejtve az autók eredetét Almikor kitűnt, hogy az álhitelező rendszerint Wil- ly Soheer berlini lakos volt, a detektívek azonnal érte mentek, letartóztatták és vallomása alapján a banda több tagját a rcndöieégre hozták. Az autótolvajok szervezete mellett a háttérben egy másik szervezet az orgazdáké és fín-'nsz’- rozóké dolgozott s ennek vezetője volt Erban berlini kávés. Rendszerint ő adta a pénzt sőt az ötletei és a terveket is az egyes autólopások végrehajtásra. A társaság különösen nagy Mercedes-kocs kra pályázott s az ellopott autókról fölfektetett lista mutatja, hogy nem lebecsülendő eredménnyel. Erban berlini kávéházvásárlásai azt is bizonyítják, hogy az óriási arányokban folyó autótolvajlás nem volt rossz üzlet és a befektetett töke meghozta bu ás kamatait. Az a-utótolvajok orgazdája és bankára, vabm'nt annak cinkostársa után Európa valamennyi rend­őrségét mozgósították. Blanár mesealósiihatatlannak minősítette Sxiovenszki 194 milliónyi hiányt mulató költségvetését Szlwens’hó országos képviselőtestülete megkezdje az 1933-as költségvetés tárgyalását Pozsony, november 16. (Pozsonyi szerke sít ősé günk t/Clefonjelentése). Szlöver.ezkó országos képr viselőtestülete Orrzágh József dr. elnök elnökle­tével ma délelőtt féit.zen-egy órakor rendes ülést tartott, amelyen az 1933. évi költségvetés tárgya­lását kezdte meg Az országos elnök az ü és elején bejelentette, hogy Szilágyi Béla dr. elhunyt nyitra'. városhiró helyett Kulhánek József dr. pozsonyi betegsegélyző pénztári tisztviselőt (csehszlovák szociáldemokrata) hívta, be az ülésre. Kulhánek azonnal le is tette a fogadalmat. Az országos költségvefés Az ülés első tárgya az 1933. évi költségvetés volt. Káilay József dr. volt miniszter közel két- róás beszédben terjesztette elő a költségvetést, amely szennt a szükséglet 326 millió 304.405 koro­na, erre 131,396.-105 korona fedezet áll rendelke­Az első felszólaló Blanár Béla dr. magyar nemzeti párti tartomány gyűlési képviselő volt, aki beszédében többek között a következőket mondotta: — A költségvetést el nem fogadhatom, mert a költségvetés meg nem valósítható, nem realizálható és egyáltalában nem végrehajt­ható. A 326 millió koronás költség vetés összegéből az állam saját bevételeit, kórházi dijak stb. és az állami hozzájárulás beszámításával! fedezet­lenül marad 194 millió korona. A hiány, fede­zetéül beállították a költségvetésibe a tartomá­nyi pótadót 78 millió koronával, még pedig tel­jes összegében; ami lehetetlen, mert a pótadó teljes összegében sohasem folyik be; — továbbá tízmillió koronát a kórházaknak elmaradt és be nem folyt bevételeiből, hatmillió koronát a be Dóm folyt tartományi pótadóból, valamint a felveendő százmillió koronás kölcsönt, amelyből 1.5 millió koronát a rendes költségvetésiben a vizimunkálatoknál és 85 millió koronát a be­ruházásoknál használnának fel. A kórházaknál a rendes, előirányzott bevétel sem folyik be teljes Összegben és az, hogy az elmúlt időre vo­natkozólag még ezenfelül tízmillió korona foly­jék be, teljesen ki van zárva. Ugyanez áll az el­maradt pótadóra előirányzott hatmillió koroná­val is. Mi, országos képviselőtestületi tagok, előre tudjuk, és meg vagyunk győződve arról, hogy • zésre, a hiány tehát 194 millió 908.000 koronát tesz ki. Példákat hoz fel arra, hogy a községek és járá sok mennyire el vannak adósodva, pénzügyeik igen ziláltak és úgyszólván a tönk szélén állanak. Ennek azonban legnagyobbrészt a községek maguk az okai, mert túlméretezték költségvetéseiket és túlságosan nagy kölcsönöket vettek fel. Káilay annak a nézetének ad kifejezést, hogy a községek szubvencióját be kell ma.jd szüntetni és a közcé gek éljenek meg a saját lábukon. A költségvetés egyensúlyban tartása céljából két népszerűtlen eszközhöz kell folyamodni és pedig az országos pótadó emeléséhez és a kiadások leépítéséhez. Ez azonban még mindig nem elegendő és a hiány fő­dé zése céljából 101 millió koronás kölcsön felvé­telére van szükség. Majd részletesen foglalkozik az egyes költségvetési tételekkel és a költségvetést elfogadásra ajánlja. , • ezen tételekből semmit sem lehet majd fi­zetni, mert ezek egyszerű fiktív számok és csak a számtani egyensúly miatt vették fel a költség- vetésibe. A százmillió koronát felveendő kölcsön, mint fedezet pedi? nem komoly dolog, mert a mai időkben százmillió koronás kölcsönt felvenni egyenesen lehetetlenség. Ez a költségvetés tehát végre nem hajtható. A végrehajtás az országos választmány teendője. Ez valószínűleg épp úgy, mint az előző évek­ben. a rendelkezésre álló tényleges fedezet ará­nyában egy szükség-költségvetést fog csinálni és ezt hajtja végre. Igen, de a költségvetés megalkotása az országos képviselőtestület joga és nem a választmányé. Tény azonban az, hogy elhatározhat az országos képviselőtestület bár­mit is, csak oly mértékben lesz az honorálva, amint az országos választmány a tényleg ren­delkezésre álló összegek fölött rendelkezik és azt kiutalja. Ez nem helyes, de miután a költ­ségvetés tételei meg' nem valósíthatók, nem marad más hátra. Nyilvánvaló, hogy az ország bevételei és a jelenlegi állami hozzájárulás nem elegendők a szükségletek fedezetére és igy elsősorban az állami hozzájárulás összege emelendő föl, ami megvalósítható volna az általi, hogy épp úgy, mint a történelmi országokban, ahol orszá­gos utak alig vannak, míg nálunk hatezer kilo­méter országos utat kell fönntartani az ország­nak, ezeket az országos utakat az állam venné kezelésbe. Okvetlenül szükséges volna a költségvetés egyes részeinél a túlméretezést megszüntetni, az e’őirányzott szükségleteket arányba hozni a bevételekkel — Ezt a végre nem hajtható költségvetést el nem fogadhatom mint a magyar nemzeti kisebb­ség tagja sem. A nemzeti kisebbségek kulturá­lis fejlődése a nemzetközi szerződések és az al- kctmánylevé! szerint közpénzekből biztosítandó és fedezendő, ebben a költségvetésben azonban nincs egyetlen fillér sem, amely kifejezetten a ma­gyar nemzeti kisebbség kultúrájának fejlesz­tésére volna beállítva, sőt a magyar és né­met nemzetiségek még fölemlítve sincsenek, ők a költségvetés részére egyáltalában nem léteznek. Ez éppen olyan, mint a szlovenszkói úgyneve­zett autonómia kivívásánál folytatott eljárás. Mindnyájunknak az az érzésünk és meggyőző­désünk, hogy Szlovenszkó autonómiája minél e’őbb megvalósítandó, mert hisz lehetetlen az, hogy Szlovenszkó. amely a népoktatásra, isko­lai építkezésekre et.b.-re igazán tetemes össze­get, 23 millió koronát költ, teljességgel semmi ingerenciát. nem gyakorol a népoktatásra és igy az autonómiára irányuló törekvést minden erőnkkel támogattuk a. múltban és támogatjuk jelenleg is. Nagyon természetes — fejezte be beszédét Blanár Béla dr. —, hogy mi Szlovenszkó autonómiáját csak az itt lakó szlovák, magyar, német nemzeti kisebbségek autonómiájának képzelhetjük el. Az utóbbi időben ugyanis gyakran hallunk csak a szlovákok autonómiájáról éa az itt lakó többi nemzetiségről tudomást sem vesznek. Nem he­lyes, nem célravezető ez és mondhatnám, nem okos dolog. A költségvetést el nem fogadom. (Taps a magyar nemzeti párt és az országos ke­resztényszocialista párt taitornánygytilési .kép­viselői részéről.) Utána Bueek Mátyás szlovák néppárti be­szélt. Délután, félkettokor a.z elnök az ülés foly­tatását délután négy órára halasztotta. Életfogytiglani (egyházra ítélték a nagyszombati hitvesgyilkost Pozsony, november 16. (Pozsonyi szerkeszt ő- ‘ségüiik telefon jelentése). Tegnap este negyedki- lenckor hirdetic ki az esküdtszék elnöke ay esküdtek verdiktjét Knbányí Ferenc nagyszom­bati géplakatos hilvesgyilkossági bünperéleu. Az esküdtek a gyilkosságra vonatkozótag fel­tett kérdésre igennel válaszoltak. E verdikt alap­ján a bíróság Kubányi Ferencet életfogytiglani fegyházra ítélte. Az államügyész háromnapi meggondolás! időt kért, míg a védő scmm'ségi panaszt jelentett be az Ítélet ellen. Kubányi Fe­renc nyugodtan fogadta az Ítéletet. Blanár: A költségvetés nem valósítható meg r /

Next

/
Thumbnails
Contents