Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-13 / 259. (3072.) szám
10 1932 november 13, vasárnap. Sziovenszkói magyar lányok sorsa Megjegyzések Kel emberi Sándor cikkéhez Kedves Kelemben! Csak most, elkésve 'került kezembe a P. M. H. két bét előtti vasárnapi száma s igazán Jóleső örömmel olvastam azt a cikket, amit egy fiatalember a magyar leányok érdekéljen irt. Meghatott, hogy egy fiatalember foglalkozik a leányok sorsával. Nagyon igaza van — valamit kellene tenni a leányok érdekében. Én, ki sziwel-lélekkel az ifjuság- gal érzek, habár magam öregebb generációhoz tartozom, de épp magányos öreg leány létemre az anyai érzésem minden fiatal felé szeretetted áradozik. Figyelmesen a mélyére néztem a felvetett gondolatinak. De nagy, nagy nehézségeket látok tornyosulni a kivitele előtt. Elsősorban is a pénzkérdés. Semmihez se lehet fogni befektetés nélkül. Helyiség, szerszámok és mindenféle engedélyek. Minderre pénz nélkül gondolni sem lehet. De tegyük fel, hogy tudunk itt, például ebben a kisebb városban helyiséget szerezni, hol nagyüzemben mosodát, tiszti tó intézetet, kávéháza-t, vendéglőt, kiifőzőt lehetne nyitni cukrászdával s esetleg más termelési lehetőséggel egybeköltve. Tegyük fel azt is, hogy a jelenleg kifőzéssel, varrással, hímzéssel vagy ipar művésze ttel foglalkozó leányok — ha nem is éppen egészen fiatalok is — mind beadnának a közös üzembe és ha a legolcsóbban is állitamánk elő és árusítanánk a termelt dolgokat, ki megy ma vásárolni? Mindenki a lehetőségiig összehozza magát- Aki vendéglői kosztra szorul, az is megszokott éttermét keresi fel még akkor is, hu másutt Jobbat és olcsóbban kap. És itt van a vendéglősipar, a varrónők, a szabóoők, a mosodák stb., akik és amelyek ha a termelő szövetkezet sikerülne, kenyerüket vesztik. Mégis nagyon helyes volna megcsinálni ezt a szövetkezetét, de csak akkor, ha maguk a leányok is akarják. Mert ez az első. És hogy ők akarják-e? Egyöntetűen aligha- És azért elsősorban a leányoktól maguktól kell ennek a szervezkedésnek kiindulni. Hogy mindez a munka előtanulmányt és gyakorlatot 'kíván, azt mondanom sem keld. És a leányok nagyrésze szívesen iparmüvészkedik, de főzni, mosni, vasalni, takarítani, tálalni, , felszolgálni és horr-ibile d'ictu, még mosogatni, súrolni is, a legkevesebb szerelne, pedig, ugy-e, úgy gondolja a kedves cikkíró, hogy mindent maguk a leányok végezzenek. Kacsát, libát tömni — ugyan — ki ülne le ma neki? Pedig ha olcsón akarjuk adni, magunknak is kell előállítani a lehetőségig a felhasználandó anyagot, kertészkedés, disznó- hizlalás, baromíinevelás stb által- De mondjuk, hogy akad vállalkozó és a fiatal leányok összefogva megteremtik a szövetkezetei és alkalmas helyiségéket tudnak találni a mosoda, a varroda, a vendéglő (ennek nagy helyiség kell) stb. részére. És mondjuk, hogy a vendéglőből édő garszort oknak egyrésze odaszokna s a leányok családja nem vezetne külön háztartást, mert hisz segíteni kellene a leányaik vállalatát és nagyban tényleg olcsóbb d)s lenne pl. a vendéglői ellátás. Nem gondolja-e a kedves cikkíró, hogy ezzel ismét csak egy lépéssel hanyatlana a család, az Otthon és a házasság kérdése? Sokat lehetne ehhez szólni. Az ilyen kollektív üzem még jobban szétszórná a családot és mégis csak a család a társadalom alapja. És azt gondolja, hogy egv ilyen szövetkezeti tagság most már immunizálja azt a fiatal tagot az ellen, hogy ha alkalma nyílik más nemzetiiséigühöz is, de férjhez menni, hogy ne menjen férjhez? Megmarad-e -tehát feltétlenül magyar érzelműnek? Nem! Ezzel a szövetkezéssel nem érjük el a magyar' érzés megmaradását. Ha valaki magyar, egész leikéből magyar, mert a családja annak nevelte és akkor, ha esetleg más nemzetisé gühöz is megy férjhez, magyar marad és magyar lesz a gyermeke is; erre nem egy példát tudok. Csak ahol megalkuvás vau, tehát nincs meggyőződéses magyar alap, csak ott veszélyes az ilyen házasság. De a megalkuvás, akár a nemzeti, akár a vallási alap feladása, — szerintem — mindig elitélendő és mindég érdek kérdése Hiába adunk kenyeret a kezébe a nem meggyőződéses magyarnak, ha a szive parancsol, a magyar kenyeret is odaadja a remélt boldogságért vagy érdekért. Még egy utolsó kérdést. Hogy gondolja azt, hogy bármilyen üzemet csupán leányok vezessenek? Nem keli-e mindenhová egy idősebb, tapasztalt nő, akinek kezében minden vezetés, számítás, beosztás és irányítás ösz- szefut? Fej nélkül megbénulnak, elhalnak Visszatért hazájába a »világ legöregebb embere« Kétévi európai és amerikai ut után üres zsebbel szállt ki az expressbői — Zaro Ágba különös élményei Konstantinápoly, november 12. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától). A SimpLon-expr-ees mozdonya pöfögve áll a pályaudvar csarnokában. Egy ele0052tályu fűikéből idősebb ur ugrik le, kifogástalan, talán túlontúl kifogástalan világosszürke úti öltözetben e egy kezet, amely segíteni akar leszállás közben, méltatlankodva és bosszankodva taszít félre. Gyorsan igyekszik a kijárat felé, hogy elkerülje az elmaradhatatlan ovációkat, de az egész pályaudvari csarnokon egy pillanat- alatt futótűzként terjed el a hír, Zaro Agha visszatért. Igen, a legendás és a már csaknem elveszett öregember, akit a vüág legidősebb emberének mondanak, — mert hiszen saját számításai szerint most töltötte be a százhatvanadik életévét — váratlanul hazájába érkezett vissza. Az öregur életének ebben a periódusában egészen európaizáiódott és úgy jelent meg a bámuló konstantinápolyia-k előtt, mint egy kifogástalan londoni gentleman. Zaro Agha két éven át mutogatta magát, mint valami megbámulni való raritást Amerikában és Európában, eszeveszett kalandokat élt át, állítólag borzalmas életveszedelmekben forgott-, egyik kísérőjét agyonlőtték, többször autóbalesetet szenvedett, többször halálhírét keltették és most, ime, egyszerre megjelenik az „elveszett" apa, nagya-pa, dédapa, szépapa,, ükapa és ősapa több generációra terjedő csa- ládjánk körében. Az a fogadtatás azonban, amelyet családi otthonában készítettek el a számára, nem igen felelt meg annak a fogadtatásnak, amelyben egykor a bibliai “Tékozló fiúnak" része volt. Zaro Ágh át nem is engedték be az első pillanatban házába. Felesége ugyan sz-emberohant vele, azonban először a nyilt uccán kiöntötte szive keservét és szörnyű patáliát csinált, a szémrehányások özönével árasztotta- el kikapós urát, hogy külföldi körútja alkalmával nagyon sokat forgolódott idegen nőszemélyek körük A hangulat még inkább nyomot- tabbá vált a családi körben, amikor kiderült, hogy Zaro Agha elegáns, világos szürke ruháján egy valóban igen modern nyakkendőjén kivül nagy vállalkozásából teljesen pénz nélkül tért haza. Csak a bosszú gondolatát hozta ha/za magában. Úgy becsüli, hogy manogerej — Allah átkozza meg őket! — körülbelül kétmillió török fonttal (ami 30 millió csehszlovák koronának felel meg), csapták be őt és nyakra-főre esküdözik, hogy ezt a pénzt nem hagyja a manegerek zsebében és nem nyugszik addig, mig ravasz fondolataikért börtönbe nem juttatja őket. Anyagilag tehát a látszat szerint a főérdekelt szempontjából fiaskóval végződött a körút. Hogy áll azonban a dolog a belső zsákmánnyal, a világkörüli utazásnak élményeivel? Mert igazán nem gyakori dolog az, hogy egy ember, egy egyszerű és naiv öregember, aki életének egész' folyamán kikötői teherhordómunkás volt, másfél évszázadon át a közel Keletnek egy zugában és akkor ezt az öregembert a modern élet vállalkozási kedve egyszerre kiveti az amerikai és nyugateurópai nyüzsgő életzsivajba. Miképpepn vésődnek be a jelenlegi élet körülményei egy ilyen öreg és talán jnár kiszáradt agy velőbe? Zaro Aghánál a riportereknek egész raja gyűlt össze, hogy ezt a nagyon érdekes problémát izgató kérdések utján minden oldalról megvilágítsák. De a riporterek minden müvészetbeli mestersége hiábavalónak bizonyult. Zaro Agha jól tudta, hogy mivel tartozik hírnevének és baga-telldolgok tárgyalásába egyáltalán nem bocsátkozott bele. Amikor Amerikáról beszélt, megelégedett azzal az éppenugy sokatmondó, mint misztikus megjegyzéssel, hogy szakállát „az elnök fivére" síuccolta meg, s amikor Angliáról szólott, csupán annyit mondott el, hogyan -kereste öt fel a „király-pasa" s hogyan üdvözölte vendégét Zaro Agha az „Eyya-vallah!" török üdvözléssel, mire a király-pasa ugyanezzel a kiáltással válaszolt és London heteken át Eyyavallahot ordítozott. A modern Sindbad már éppen kezdett belemeleged- ni élményeinek elmondásába, amikor az egyik riporter elkövette azt a tapintatlanságot, hogy a beszédet a külföldi hölgyekre terelte, A hatás lesújtó volt. Az öreg ennyi oldalpillantást vetett feleségére, aki a közelben állott, majd fel- emelkedett ülőhelyéről, ami azt jelentette, hogy a kihallgatás befejeződött, s a jelenlevőket méltóság- teljes fejbólintással üdvözölte, ami annyit jelentett, hogy: Uraim, távozhatnak. Akii bushomorrá tett és szökésre kényszerűéit a 70 milliós iönyeremény Egy mii somossá vált olasz fagylaltos kínszenvedései — Ismeretlen helyre szökött a szegények ostroma elöl London, november 1 ’. A történet igen érdekes. Emilio Scala úgy, mint sok más olasz fagylaltárus, kivándorolt a napsütötte Itália földjéről és uj hazát keresett Emilio Scala útja Londonba vezetett Brightonban szép kis üzletet bérelt magának és boldogan élt, mert az angolok is megkedvelték az olasz fagylaltot. Nyáron fagylalt, télen csokoládé volt a Scala üzletének fő cikke. Nem is lett volna baj, ha az örökké nevető olasz fagylalt06 egy szép reggel el nem határozza, hogy — sorsjegyet vesz, még pedig résztvesz az ir Sweep Stake-n, a lóversenysorsjátékon. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis „pokol" lett a boldog olasz fagyialtos élete. Először is, mert éjjel-nappal izgult, hogy vájjon kihuzzák-e a sorsjegyét, ha kihúzzák, kap-e mellé ló-nevet s ha már lova is lesz, vájjon hányadiknak fut be a nemes paripa? Mikor pedig Scala lova első lett és az ir Sweep Stake dublini igazgatósága kifizette az olasz cukrásznak az első dijat jelentő 70 millió koronát, Scala életében újabb bonyodalmak keletkeztek. A milliók nem gondtalanságot, nem békés nyugalmat, pihenést, jóleső kényelmet jelentettek Scala számára. Éllenkezőleg, — a tagok. Fej nélkül, mégpedig jé áttekintésü, organizáló tehetséggel megáldott fej nélkül nem csak nem mehetne beosztva a mimika, de zsörtölődésékre, nézeteltérésekre, sőt veszekedésekre adna alkalmat. Tapasztalt öreg fejem ezekre a kérdésekre szeretne választ, mielőtt elismerné a megmozdulás teljes helyességét. És kérem a kedves cikkírót, hogy ha felvetette a gondolatot, ne sajnáljon pár sorban ezektre is válaszolni. Mind amellett az elismerésem nem keves- bedett azáltal, hogy precízebb kifejtést kérek és melegen köszöntőm, hogy a fiaital leányaink sorsát igy a szivén viseli. Szerelet bel köszönti egy kisvárosi öreg leány. valóságos tatárjárás indult meg Emilio Scala lakása felé. Először a környék, azután a megye, majd egész Anglia összes szegényei hol személyesen. hol kérvényekkel ostromolták a máról holnapra milliomossá lett olasz cukrászt Mikor pedig Scala csodálatos szerencséjérő1 beszámolt a világsajtó is és Európában s Amerikában a képeslapok egymásután közölték az olasz fényképét-,, nemcsak Anglia, nemcsak Európa, hanem az egész világ szegényei, nyomorultjai, szerencsétlenjei elkezdtek Emilio Scala-val levelezni, mind részt kívánt a szerencséből, mind pénzt kért az olasztól. És megindult a levélháború a feltalálók részéről is. A pénztelen idealisták egész memorandumokban fordultak Scalahoz, Mindnek volt valamilyen écája, mindnek volt ajánlata, mind akart valamit, mind feleletet várt, mind a választ sürgette. Scala, a brightoni fagylaltos szerény lakása ajtajába az első napokban csak 10—20—50 levelet tett le a postás. A második héten már pár ezerre rúgott a napi levélpostája. Mig a harmadik héten naponként 5—10.000 levelet szállított a világ minden tájáról a posta. A körzeti postát meg kellett erősíteni. A le- vélbordók számát fel kellett emelni. A hónap végén pedig már külön géperejű jármüvet állítottak be a londoni főpostáu arra a célra, hogy a lutri-hős olasz lakására elszállítsák a gratuláló, pénzt- kérő, écesadó levelek tömegét. Az olasz az első héten minden levelet elolvasott- Az első három napon minden levélre válaszolt is. Később, mikor a levél-lavina mind nagyobb lett, már csak minden tizedik, azután minden századik levelet bontotta fel, a harmadik héten pedig csak úgy találomra nyúlt egy-egy levél után. Az ajtajára dupla vasrácsot szereltetett fel. Az előszobájából lépcsőt építtetett a pincéjébe, hogy onnét különböző mellékajtókon távozhassak. Leborotváltatta a haját-, és — bajuszt növesztett. A régi ruhái helyett más szinü ruhákat csináltatott. Mindenképpen eltakarta magát az ostromlók elől. Mert az uccán sem volt nyugta. A kávéházban tizen vártak reá. A moziban lopva ostromolták. És ebédjéhez zsemlébe csavart kérvényeket küldözgettek. Egyszerűen — élni sem hagyták- — Úgy látszik, hogy az én aranyam a más aranya is! — kiáltott fel elkeseredésében a most már sohasem nevető Scala. Majd máskor elkeseredetten panaszkodott, hogy miért csak éppen őt ostromolják, mikor Angliának még annyi milliomosa van! Azután furcsa változásokon esett át. Buskomorrá lett, elvesztette étvágyát, a régi víg kedélyének már nyoma sem volt Hogy az ismerőseivel és barátaival levelezhes* sen. külön levélpapirost küldött szét ég csak ezeket a megjelölt alakú borítékokat engedte felbontani. A szegények, a pénzt-hajhászók, a könnyű nyereségbe szerelmesek ostroma azonban tovább tartott Eddig van a történet. Illetőleg a fent elmondottakhoz még egy £eb vonás tartozik. Emilio Scala a napokban sürgönyt menesztett bátyja- címére. Ez áíiuu, a sürgönyben: „Pietro, nem bírom tovább, családommal együtt a világnak megyekő S másnap Emilio Scala feleségével s négy gyermekével észrevétlenül eltűnt Brightonból. A posta hiába kereste. Most sem tudják még, hogy hová ment. Az egyik verzió szerint Amerika, a másik híradás szerint viszont Ausztrália felé vette útját. De az is lehet, hogy Grön landnak tartott. Az olasz fagyialtos a jéghegyek világában próbál uj szerencsét a. — millióival. 700 txar íserona fs§®ieíí@!! Mérni finist a Etsregszászi lírás 1$33-as költségvetése Beregszász, november l<- (Saját tudósi- tónktól.) A beregszászi járás 1933. évi költség velőse a legnagyobb takarékosság jegyében készült el. A szükeégieli oldal tételei a legszűkebb keretek közt mozognak és még igy is messze túlhaladják a maximumra emelt járási pótadók előirányzott bevétek hozamát. A tetemes hiány, amely 700.000 koronára rúg fel, a járás két rendkívül súlyos anyagi kötelezettségéinek a folyománya- A járás ugyanis a beregszászi kórház ép Késéhez 2 millió 600 ezer koronával, a Latorca szabályozásához pedig 504 ezer koronával tartozik hozzájárulni és ezen két kötelezettségének a teljesítésére a következő évre jelentős összeget kell előirányozniaA költségvetés a fedezeti és szükségleti tételek végösszegében igy alakul*. Összes szükséglet 1,048.500 korona, összes fedezet 341.124 korona, a hiány 707.376 korona. A szükségleti tételek tizenegy fejezetbe vannak sorolva és fejezeten ki ni összegezve. Igazgatási ágak szerint a költségvetés szükségleti oldala a következő képet nyújtja: 1. Járási képviselet 17-000 korona, 2. központi igazgatás 22.000, 3. járási vagyonra 19.000 korona, földművelés 190.000 korona (ebbe a fejezetbe van felvéve a Latorca szabályozásához való hozzájárulás címén 168 ezer korona). Ipar és kereskedelem 4000 korona. Egészségügy 650 000 korona. (Az egész összeg a beregszászi kórházé-pitésre szolgál.) Szociális gondoskodás 5000 korona (!). Tűzrendészet 10.000 korona. Tanügy 25.000 korona- Kultúra és tudomány 6000 korona. Útépítés 100.000 korona. A fedezeti oldalon mindössze három tétel szerepel. Pótadók címén 335.824 koronát követel a járás az adóhivataltól, kamatjövedelem c-imén 300 koronát irányoz elő a költségvetés, a bika vizsgálati dijak címén pedig 5000 koronát. — hk. Miért előnyös RAKITOL-la! utazni benzínszesz- keverék helyett? Mert a RAKITOL-ban nincsen szesz, a RÁKITÓL könnyebben változik gázzá, mint bármilyen benzinszesz keverék, A RAKITOL-nál kisebb az anyagelhasználás, nagy süritést bir el. A RAKITOLT egyforma, szabályozott, gondosan finomított minőségben szállítják. A RÁKITÓL nem kormoz, nem képez olajszenet. egyenletesen éj? el. a motor nyugodtan, szívósan és erősen hűz. A benzinszeszkeveréknél brisans elégés, rövid ütésszerii nyomás van a esanásavakra és a hajtógépre, mig a R A T\ IT O L N A L egyenletes robbanó nyomás, lágy, nyugodt, csapágyat kímélő menet. Ugyanannyi liter benzinszeszkeverékkel 80 km-t tesz meg, mint RAKTTOIXAL 100-at. Ugyanazon teljesítményhez 10 liter benzinszeszkeverék és csak 8 liter RÁKITÓL kell. Aki jól és takarékosan akar autózni, RAKITOLT vesz, a világ legjobb erösnyagát. Kapható csak A d 1 e r Komél-nél, Nitra, Masaryk u.
