Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-03 / 250. (3063.) szám

2 #K«<M-MAGkAR-HIRLX& 1932 norembftr 3, csfrffirSfe. Károlyi Gyula gróf lemondott képviselői mandátumáról és visszavonul a politikai élettől November 15-ike táján várják Rómába GSmbBst - Nagy Emil dr. volt 'aaiságügy- minisiter belépett a nemzeti egység pártiába —A kisgazdapárt képviselői csoportja Eckhardt Tibort vzlasitotta meg elnökének Buda-pM, november 2. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Káro-lyi Gyűl3 gróf volt minisztercluök levelet intépett Spé­cii enyi gróf székesfehérvári főispánhoz s be­jelentette, hogy lemond székesfehérvári man­dátumáról, mivel teljesen riessavonul a poli­tikai élettől. Bejelentette képviselői mandátu­máról való lomondását Almásy Lászlónak, 3 képviselőház elnökének ia. Az egységes párt székesfehérvári vezetői elhatározták, hogy Hómon Bálint dr. kultuszminisztert kérik lel a képviselőjelöltség elvállalására. Egyébként Gaál Gaszion lengyeltóti kerü­lete után nagy tülekedés indult meg a politi­kai pártok között. A független kisgazdapárt az elhunyt fiát, Gaál Olivért jelölte, akinek kemény küzdelemre lesz kilátása, mert hírek szerint Jankovich-Bésán Endre gróf keresz­tény gazdasági párti programmal, Fodor La­jos egységespárti programmal lép fel ellene. Rajtuk kívül fellép Meixner Emil párlonki- villi is. A független kisgazdapárt parlamenti cso­portja ma ülést tartott, amelyen a parlamenti csoport olnökévé Eckhardt Tibort választották meg. Róm®, november 2. A Tribuna hivatalos jel­legű közlése szerint Gömbös Gyula magyar miniszterelnököt november 15-ike táján vár­ják Rómába. A látogatást Mussolini item sze­mélyesen. hanem fanny külügyi államtitkár utján lógja Budapesten viszonozni Budapest, november 2. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A Tribuna jelen­tésével kapcsolatban Gömbős miniszterelnök Az Est munkatársa előtt úgy nyilatkozott, hogy valóban készül Rómába, de utazásának időpontját még nem állapította meg. Budapest, november 2. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelen lése.) A politikai étet legújabb meglepetése, hogy Nagy Emil vájt igazságügyi miniszter belépett a nemzeti egy­ség pártjába. Gömbös miniszterelnök ebből az alkalomból meleghangú levélben üdvözöl­te Nagy Emilt, aki hasonló meleg hangon vá­laszolt és levelében közölte, hogy lelkesedés­sel kiván résztvenni a nemzeti munkaterv megvalósításában. <'p0~rosszullétnél Budapest, november 2. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefcmjeientáse.) A 8 Órai Újság értesülése szerint Gaál Gaszton halálával ki­robbantak a kisgazdapártiban az ellentétek. Eckhardt Tibornak pártelnökké való megvá­lasztásával egyidejűleg Farkas Tibor kisgaz­dapárti képviselő kilépett a pártból, mert nem ért egyet azzal az irányzattal, amit Eck­hardt iaaugurálni kiván. Herrlot madridi utazása kellemetlen kudarccal végződött Tüntetések a vendég ellen — A francia miniszterelnök védekezik a nép vádjaival szemben — Nem katonai szövetséget keres? Madrid, november 2. Jelentettük, hogy Herriot francia miniszterelnök hétfőn a spa­nyol fővárosba érkezett, ahol íágyadásokat lolj tat a kormánnyal. Az utazás körülményei nem alakultak a legszerencsésebben. A fo­gadtatás hűvös volt, alig néhány ember vára­kozott Herriotra a pá.yandvaron a csakha­mar olyan hírek terjedtek el Madridban, hogy Herriot meg akarja nyerni a spanyol köztár­saságot a francia politikának g katonai szö­vetséget tervez Spanyolországgal. E hírek nyomán radikális elemek, különösen a szélső jobboldali utouarchisták, továbbá a kommu­nisták és a pacifisták nagy tüntetéseket ren­deztek a párisi vendég ellen. Ahol csak le­het, zavarják a felvonulásokat és a hivatalos ceremóniákat. A diákok tegnapelőtt macská­ién ét adtak Herriot-nak és az orvosi fakulv tás forradalmi érzelmű diákjai ma is tünte­tést rendeztek. A* uecára vonultak, éltették Spanyolország semlegességét és az imperia- lizQtu ellen nyilatkoztak. Herriot személyét számos becsmérlő kifejezéssel illették, olya­nokkal, amelyek már egyáltalán nem egyez­tethetek össze a vendégszeretettel. A tünte­tő diákok néhány villamoskocsit is megállí­tottak, de amikor a rendőrség megjelent, vig-iavouultak az egyetemre és bezárták an­nak kapuit. Herriot-t cs a spanyol kormányt természe­tesen kínosan érintik a váratlan események. A köztársasági sajtó ünnepli a francia ven­déget, de a köztársaság ellenes lapok alig íogalkoznak személyével. Herrio-t rendkívül elkedvetlenítették az események és hevesen tiltakozik az imperializnüs vádja, valamint a mouarchisták és a kommunisták magatartása ellen. Azt álűtja, hogy félreismerik- A béke apostola cs nem akar háborút keresni. Az új­ságírók megkérdezték tőle, vájjon a veraille- sj szerződést meg keE-e tartani, vagy változ­tatni kell-e rajta. Herriot kitérően feleit és kijelentette, hogy Franciaország mindig az el­ső helyet akarja betü.fccui a békeszerető nem­zetek sorában. A spanyol nemzetgyűlésen a pártok a kor­mány szemére vetették, hogy nem tudta kel­lőképpen megszervezni Herriot madridi láto­gatását s most Franciaországban az a téves felfogás kristályosodbatiik ki, hogy a madridi nép hűvösen fogadta az előkelő vendéget. Mivel Herriot megérkezésekor alig volt vala­ki a pályaudvaron, a köztársasági pártok most jóvá akarják tcnni a hibát és lelkes ünnep­lést terveznek estére, amikor Herriot ejhagy­ja a spanyol fővárost. Herriot egyik tegnapi nyilatkozatában meg­cáfolta azokat a híreket, hogy Madridba ka­tonai tervek vezették. Franciaország Spanyol- országot sen miféle háborúba nem akarja bevonni Erre Herriot szavát adta. A kü’föld nem érti Franciaországot és gyakran igaz­ságtalanul ítéli meg az ottani helyzetet — A pápa bizonyos modern művészi irányzatok ellen. Rómából jelentik: A kuriá- lis bibe rmok ok és a Szent Széknél akkredi­tált diplomáciai testület részvételiével a pa e napokban nyitotta meg az uj vatikáni festményosarnokot- A pápa beszédében igen határozottan nyilatkozott bizonyos modern művészeti irányzatok ellen s nagyon világo­san elitélte az úgynevezett „uj egyházi m-ü- vészetet*'1, amelyből sokszor hiányzik a mél­tóság és az erkölcsi felfogás s nincs össz­hangban a kánoni joggal KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (42) Csakhogy ez nem ment olyan könnyen! Márt Lotharingiai Károly fővezér és Bádeni Lajos nagyherceg vakmerő lélekkel állt ki az egész Európát pusztulással fenyegető ozmáoság elle­nében. Mialatt az egri és várad! basák « oldalukon a tatárok a Dunától északra Ausztria fö’diére törtek, a lotharingiai herceg keresztény vitézei­vel keményen állt őrt a Morva folyó vizénél. S morva fö'dön dúltak már a pogányok, amikor Husszein basának értésére esett, hogy a lotha­ringiai beroeg sietve hagyta el addigi táborhe­lyét. amit arra magyarázott a basa. hogy vég­leg meghátrál a herceg s ezokból dé’nek fordí­totta kontyosait s a tátárságot, hogy elseperje ma?a elől Lotharingiai Károlyt 6 nyomban utá- Da Becs falaira vesse magát. Ugyanakkor meg­üzente a Cseklész alatt tétlenkedett kurucki- rálynak, hogy a ’egfárasztóbb menetben indít­sa meg félelmes hírű csapatait Bécs irányába. Ámde elszámitotta magát a basa! Mert a lotharingiai herceg nem azért sietett Túlin felé. mintha meghátrált volna, hanem az volt a szándéka, hogy áfcké! a Duna folyam jobbpartjára s ott &zál! szembe Kara Musztafa nagyvezérre]... És ha kell, maga is meghal Bécs falai alatt a keresztény hitért- Ámde mi­előtt át tudott volna hajózni a jobbpartra, Be­csen fölül, Stockerau mellett, rcávetette ma­gát Husszein basa tizennégyezer törökkel és ta­tárra! .., .,. Bécs alól szálltak, egyre 6záVtak a hirek a világba. S ezek a hirek gyors szárnyon hatot­tak el a csöndes Gerla falúba i&. És e hirek nö­vekvő aggoda'ommal töltöttek el mindenkit­Mert beszélték mindenfelé, hogy Lotharingiai Károly herceg úgy verte szét Husszeint és em­bereit. mint a*sze! a töreket. Voltak hirek, hogy Husszcíd maga is odaveszett s a váradi basa is csak úgy tudta megmenteni életét, hogy utolsó erejével sjkerü’t va ahogy átáznia a Dunán s natrynehezen el tudta érni a nagyvezér Bécs falai alá özönlött szörnyű táborát. A súlyos csa­pásban némi cnybületet jelentett mégis, hogy időközben megjött Apaffy Mihály fejedelem és Teleki Mihály kancellár az erdélyrészi hadak­kal. Csak a kuruckirály nem mozdult. Kara Musztafa kétszer üzent már neki gyors stafétával, hogy tüstént induljon Bécs vívásá­ra. a kuruckirály úgy tett azonban, mintha nem értette volna meg az üzenetet. Vezérek, kapitá­nyok, hadnagyok és vajdák bútól környezve vették elő: Mi lesz velünk, vezér, akár a török győz, akár a német? Thököli nem felelt nekik. A kuruckirály csak tilt vezér! sátra előtt, a tábori-asztalra könyökölve, legörnyeaztott fej­jel, mintha roskasztó teher húzta volna lefelé. Kara Musztafa aközben ingerült kétségbe­eséssel oetromoltatta a Burg- és a Löbe-bás- tyát. De minden rohamát gyilkosán verték visz- sza. Lotharingiai Károly herceg és Bádeni La­jos nagyherceg ugyanakkor Bécs mögött állir tották föl hadaikat, ugráerakészon; rohanvást- rohanva közeledtek a német birodalmi seregek lé, a törökverő Szobieszky pedig északról sie­tett alá, JóhaIáiban. ... A lengőszakállu Szepessy Pál, aki bujdo­só legényei egyrészével a nagyvezér kardja alatt csatázott, tehetetlenül csikorgatta fogait Bécs bástyái alatt. S az ágyuk és tüzek kor­maitól akkor már fekete voj.t, akár Belzebub. XIX. Szálltak-szálltak a hirek mindenfelé. Az eb­zárt és osöndes Gerla faluba is. És ezek a hirek rémületbe ejtettek minden­kit. Mert Lipót császár elmenekült ugyan Becs­ből. ámde a hátramardt fővezér: Stahremberg gróf kijelentette, hogy inkább ott pusztul saját­maga is a császárváros romjai alatt, de a ke­resztény Európa utolsó kulcsát nem adja át soha a pogányoknak. Mert egyről volt itt szó csupán: hogy a po­gány ebek végiggázoljanak-ó Európa összes keresztény nemzetem, avagy ezután is szaba­don zugjanak-é a templomok harangjai? A Bécs alól világgá futott hírek jelentőség­ben fö’fokoztak mindent, s megnagyitották a? alakok körvonalait. És mialatt Európa keresztény vitézei: néme­tek. bajorok, szószok, frankok, würtembenjiek és Szobieszky lengyeljei lihegve rohantak Bécs szabad itá&ára, Stahretnbprg sem pihent. A nagyvezér előbadai akkor már körO’özönlötté.k a várost, mint háborgó óceán ». eziríet # kémé- j nyen vívták a Burg-r es Löbe-bóstyákat, ám al Wcsiek lelkendezve rohantak föl a bástyákra, mialatt mások — gyermekek és tehetetlen ag­gok éjjel-nappal veritékeztek a palliszádo- kon. ágyutalpakat vontak föl reájuk s az ágyuk zúgásától megrendült a föld, a levegő pedig füsttel é6 korommal telt meg, A pogányság és keresztén}'ség iszonyú mér­kőzése megdöbbentette a kuruckirályt. Érezte, hogy Bécs alatt fog eldőlni az ő sorsa is. Thököli Pozsonytól nem messze tétlenkedett a hadaival ekkor. Kara Musztafa kétizben me­nesztett már hozzá gyorsfutárt, hogy induljon meg, de azonnal, Bécs alá! Thököli nem moz­dult, de nem is vá’aszoit a nagyvezérnek. Har- madizben magát Szepessy Pált küldte hozzá, ezúttal fenyegetőzve. A németgyilkoló bujdosó- vezér, ellenség vérétől véresen, fergeteges indu­lattal dobbant be az ordasok táborába s való­sággal berontott a kuruckirá’y sátrába. Ott az­tán olyat kiáltott, hogy megremegtek a sátor falai; —- Héj, grófi öcsém, .hát tó aluszol, amikor Bécs falait döngeti a török? Mj van veled, mi­dőn megjött az ideje, hogy leszámoljunk a bü­dös némettel? Le kell gyilkolni most a császá­riakat, a tehetetlen aggokat s az ölheti csecs- szopókat is mind, hogy irmagjuk se maradjon! De akkor kellett csak megdöbbennie Sze­pessy Pálnak! Mert a kuruckirály nem moz­dult. Nézett maga elé gúnyos szájjal, megátal­kodva. Később annyit szólt, kedvetlenül. — Hát nem megyek a török után,,. Szepessy Pál hátrahökölt a lengő szakállá- va.' s féktelen fájdalmában másodszor is föl­kiáltott;-n- Héj, grófi öcsém, akkor itt e&z meg ben­nünket a fene! Mert a kontyosok táborában nagy a szükség és mialatt fogaikat csikorgatva döngetik a falakat és a bástyákat s a janicsá­rok ezrével hullanak alá a mélységbe, Krems- né! fölgyülekeztek már az összes átkozott né­metek a polyákokkal együtt, hogy megöljék a pogányt s vele együtt megöljenek minket is, nyomorult zendü'őketl A kuruckirály azonban nem mozdult, amire éppen elég oka volt. Megérette, hogy rossz vége lesz a nagyve­zérnek s a, török szerencsecsillaga alábukik. Azonkívül meg Szobieszky János is szakadat­lanul üzengetett neki s megbiztatta minden le­hetővel. Szepessy Pál ezekután nem mert mutatkozni újból a nagyvezér előtt, bamem visszamaradt a bujdosók között. S dühében és kínlódásában a saját fejét verte a két öklével. ,.. Azalatt pedig szálltak a hirek Bécs alól s ezek a hirek elérték a kis Gerla falut. is. Tudta mindenki, hogy a császárváros védői­nek sorában s az elszánt bécsi nép között Ínség és kolera dühöng, de senki nem gondolt a meg­adásra. Egész Európa csodálattal tekintett föl Stahremberg grófra s vasöklü legényeire. Híre szállt később, hogy Lipót császár katonáival s a bajor, szász, frank és würtembergi segélyha­dakkal egyesült végül a nagy lengyel király huszonhatezer törökverő harcosa. Szobieszky János a tuilni mezőn találkozott először Lotha­ringiai Károly herceggel, aki nyomban fölaján­lotta neki a fővezérséget. Ámde a lengyel ki­rály így felelt neki, szerényen: Fenség, csak mint egyszerű vitéz akarok vérezni a keresztény hitért! Szálltak a hirek, szálltak. Az 1683-ik esztendő szeptember havának ti­zenkettedik na.p;án nyo’cvanezer keresztény vi­téz indult meg Bécs szabaditására. A jobtezár- nyat Szobieszky János, a balszárnyat Lotha­ringiai Károly herceg és Szavoyai Lúgén her­ceg, a derékhadat pedig a bajor és szász vá­lasztófejedelem vezette. És ekkor összerohantak Kara Musztafa két­százötvenezer katonájával, mialatt Stahremberg gróf és várvédői felülről ágyú ztak a pogány ebek közé .,. Leírhatatlan küzdelem indult meg! Lófarkas lobogók és Szűz Máriás-zászlók imbolyogtak a vérengző kavarodásban, lőpor­füst. korom és por vo’t a világ, az ágyuk dör­gésétől remegett a föld ... Kora-délutánra kel­ve a kontyosok, az oldalukon viaskodott tatá­rok és Szepessy Pálnak néhányezer ittmaradt 'fölkelője lépésről-lépcsre hátráltak a lŐporfiist- ben, koromban és porban s késő-délután már a külvárosi részekbe visszaszorítva gyilkolták egymást halálos keserűséggel. A kocka eldőlt! Kara Musztafa uj harcba bocsátkozott ekkor, végső kétségbeeséssel a külvárosi részekben, ámde nem volt maradása többet. Mert a vér­szemre kapott egyesült- keresztény hadak innen is véres fejjel verték ki e mire az égbolton ki- gyult volpa az első csillag, a nagyvezér bar nyatíhomlok kezdett menekülni Győr irányá­nak. Esti hét óra. volt ekkor s Bécs örömmámor­ban tombolt. A kontyosok közül ezerével soka­sodtak mindenfelé a holtak s a hadizsákmány- nyal együtt odaveszett. Kara Musztafának min­den kincse, tizenötezer 6átra és háromszái ágyúja, A kuruckirály eközben Munkács felé igyeke­zett. lóhalá'ban, nyomában a kcserüszáju buj­dosók. Nem érték el még Lévát sem, amikor ijesztő indulattal tört reá a kétségbeesett Sze­pessy Tál: —- Mit mondtam, grófi öcsém? Most már ebek harüjiűoadjáo vagyunk mind! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents