Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-13 / 259. (3072.) szám

1932 november 13, vasárnap. Rasmussen expedíciójának nagy eredménye: És mégis mozog a főid! Az 1932. évi keletgrönlandi expedíció megállapította, hogy Grönland évenként 20 méterrel távo­lodik Európától — Rasmussen most más csillagászati bizonyítékot szerzett Wegener forradalmi teóriájának — A kontinensek nincsenek szilárdan lerögzítve, hanem úsznak a baryszierihus alapzaton Rasmussen immár hetedik arktikus expedíciójáról tér vissza — A fehér halál birodalmának hőse — Irta: VÉCSEY ZOLTÁN dr. Utánnyomás csak a szer­kő engcdelmóvel szabad. Á világlapok hasábjain az elmúlt napok­ban szerény kis hir jelent meg, amely talán nagyon kevés embernek ötlött a szemébe s ha talán felületesen végig is szaladlak a kis hiren, nem gondoltak arra, hogy annak so­rai milyen érdekes tudományos szenzációt rejtenek magukban. Azt mondotta el a kis hir, hogy Knud Rasmussen, a kiváló dán természettudós, geográfus és etnográfus, az eszkimókérdésnek legkiválóbb szakértője — különben ő maga is eszkimószármazásu — most tért vissza legújabb keletgrönlandi ex­pedíciójáról. Az expedíció páratlanul érde­kes eredménnyel végződött. Igen pontos asztronómiai mérések, földrajzi hosszúság- mérések alapján az expedíció megái lapítot­ta, hogy Grönland, a földnek ez a legnagyobb, 2 millió négyzetkilométer terjedelmű szige­te, állandóan tárolódéban van Európától s a távolodás mértéke évi 21 métert tesz ki. Ezzel a Raemus&en-expedició újabb exakt bizonyítékot szerzett Wegenernek a konti­nensek eltolódásáról szóló elmélete mellett. etnográfiai s antropológiai tanulmányozásá­nak szentelte második grönlandi kutatóutját is 1908-ban- Harmadik expedíciója 1912( de­rekán Grönland északi részébe vitte, ahol 1901 kilométeres szánulat tett meg. Negye­dik expedíciója a világháború idejére esett 1916—1918 között. Ezen igen nevezetes földrajzi megállapításokat tett a Peary-föld- re vonatkozólag, fontos ásatásokat végzett az ősi eszkimókulturák felderítésére. Ez az expedíció tragikus ne vezetess égre emelke­dett, mert az expedíció kitűnő svéd botani­kusa, Wolfif Theodor elpusztult. Az ötödik expedícióban 1921—1924 között Amerikának arktikus szigeteit s félszigeteit kutatta át. Hatodik expedícióján 1928-ban megoldotta az eszkimó nép származásá­nak problémáját Erről az expedícióról annak idején beható ismertetési irtaim a PMiH-ban s mivel mos­tani témánkkal is összefügg, cikkem folya­mán az ott elmondottakat röviden rekapi­tulálni fogom. Mostani, hetedik expedíció­jának jelentőségét már jeleztük Hogy aíakuHak ki a kontinensek és óceánok? A teória mártírja Wegener Alfréd, a modern geofizika egyik legkiválóbb mestere, aki éleiének utolsó szakában a gráci egyetemnek volt a professzora, a kontinensek és óceánok ke­letkezésére vonatkozólag olyan zseniális el­méletet állított fel, amelyet méltán lehet párhuzamba állítani a relativitás teóriájá­val. Mert a geológiában és a geofizikában éppen olyan forradalmi jelentőségű a kon­tinensek eltolódásának elmélete, mint ami­nő a mechanikai világkép ki alaki fásában a relativitás­Wegener, a zseniális tudós — mint isme­retes — mártírhalált szenvedett elméleté­ért. A német tudományos alap szerelte fel a gráci professzor expedícióját, amelynél? az lett volna éppen a legfontosabb feladata, hogy asztronómiai mérésekkel igazolja a teóriát, 1925-től 1930 végéig dolgozott ez a német-osztrák expedíció Grönlandban. 1930 végén riasztó hírek terjedtek el a világsaj­tóban, hogy Wegener professzor hűséges eszkimószol- gájának, Razmusznak társaságában eltűnt a. grönlandi jégmezőkön. A keresésükre indult kutyaszánexpedició később megtalálta egymástól többnapi já­rásra fekvő holttestüket. Wegener tehát nem élhette meg elméleté­nek újabb igazolását. De a Rasmussen-expe­díció sikere újból a zseniális elméletire irá­nyítja az érdeklődést­A fehér hatál biroda mának szerelmese Az expedíció vezetője, az 1879. évben született Knud Rasmussen az Arktisz egyik legkiválóbb ismerője, aki méltán állítható a legnagyobbak, Nordenskjöld és Amundsen mellé. Rasmussen valósággal szerelmese a fehér halál birodalmának. Mostani expedí­ciója már a hetedik volt, amelyet sikerrel abszolvált az arktikus vidéken. Különös elő­szeretettel foglalkozott az eszkimók életé­vel, kultúrájával, származásával s ő az esz­kimók érdésnek a legkiválóbb szakértője- Dán, angol és német nyelven írott könyvei az arktikus világnak s az eszkimók életé­nek örökbecsű forrásai. Első expedícióján, 1906—1907 telén nővé­rével. Vílhelm inával együtt a Grönland nyugati partján élő Unmaoak eszkimón épet tanulmányozta, hasonlóképpen az eszkimók Egy rövid újságcikk keretei természete­sen nem alkalmasak arra, hogy részletesen ismertessünk egy olyan nehéz geofizikai problémát, mint aminő a kontinensek elto­lódásának elmélete. Aki a kérdés Iránit be­hatóan érdeklődik, azt maga az elmélet megalkotója világosi ihat ja fel a legjobban ,X>je Enfstehung dér Koniinénié und Ozea- ne“ című igazán klasszikus müvében. Mint minden teóriának, úgy a Wegener-elmélet- nek is az volt a szülője, hogy a régi elmé­lettel már sehogyan sem lehetett megma­gyarázni a jelenségek egyes csoportjait. Természetesen ez nem jelenti, hogy egy uj és tetszetősnek látszó elméletet azonnal el kell fogadni- Az uj teóriának alaposan át kell mennie a tüzpróbán s exakt, megdönt­hetetlen bizonyítékokkal kell azt alátámasz­tani. Ilyen bizonyítékot keresnek teljes nap­fogyatkozás alkalmával a nagy költséggel felszerelt csillagászati expedíciók, hogy a fénysugárnak a nap gravitációs mezejében esetleg kimutatható elhajlásából igazolják a relativitás elméletét. Ilyen exakt bizonyíté­kot hoz magával a Raismussen-expedíció a Wegener-elmélet mellett. A 19. század divatos elmélete, amelyet az amerikai Dana, Albert Heim s a geológia atyamestere, az osztrák Eduard Suees állí­tott fel, a kon t rakd ós vagy összezsugorodási teória, amely szerint a föld állandó kihűlé­se következtében a tüzes mag, a magma folyton zsugorodik s ezért burkolata, mint a sült almának a héja, ráncokat, gyűrődéseket vet. A kontrakcióé elmélet azonban ma már csaknem egészében hitelét veszítette, geo­fizikai s mechanikai argumentumokat sze­geznek ellene- Hiszen ma már tudjuk, hogy nem hűl ki a föld, aminí a kontrakciós elmélet hitte, mert a radioaktív anyagok szétbomlása következtében óriási hő­mennyiségek válnak szabaddá. Ha pedig a gyűrődések s ráncvetések a: zsugorodás következményei, miért nem lép­nek fel mindenütt, mint a sült alma felüle­tén, miért csak határozott helyeken? A geofizika, mechanika s geológia sok uj jelenségi csoportja uj elméletet követelt a kontinensek s óceánok keletkezésének meg­magyarázására. Wegener a következőkre tanít bennünket: A földet kezdetben a litoszféra, a köny- nyebb kőanyagok burkolata fedte mintegy 30 kilométernyi vastagságban s mindezt be­burkolta a tenger, a Panthalasisa, amelyet Penck 2.64 kim mélységűinek számit. Egé­szen bizonyos, hogy a litoszférónak csak kevés része volt szabad, vagy talán semmi. Mindent beborított az östenger, a pantha- lassa s minden ebből lett: „az édesvíz élete, a szárazföld élete s a levegő élete'*. A karbon előtt nem volt négylábú s rovar, a devon előtt nem volt növény s a silur előtt nem volt egyáltalán levegőt lólekző állat. Ismeretlen okokból a litoszféra plasztikus rétegei egyes helyeken megszakadtak, mi­re a másik oldalon össze kellett huzódniok. Gyűrt hegyek ráncvetődósének folyamata kezdődött meg s minél nagyobb élő-haladást tett a gyűrődés, annál nagy óbbakká váltak a litoszféra nyílásai is. Hogy ezt a folyamatot szemléletes példá­val képzelhessem el, gondoljon az olvasó a forró tejre, amelyen szintén két réteg van, mint a földben: a litoszféra, a tej bő>re, pil­léje s alatta a nehéz, szívós alapzat, a bary- szfóra, maga a tej. Ha a pillét ismeretlen erő megszakítja, többi részén erősebb a ráncvetós s miinél erősebb a gyűrődés, an­nál inkább tágul a rés. A résről pedig a litoszféra eltakarodik. A föld felszíne igy hovatovább elveszítet­te az ősi ]i toszfératakarót- Wegener szerint ma a föld felszínének csupán egy harmada litoszferikus, a kétharmada baryszferikus. Az óceánok fenekét már a baryszféra, ez a szívós nehezebb anyag alkotja. A litoszferi­kus rögök, a kontinensek s szigetei úgy van­nak beékelve ebbe a baryszférába, mint — megint csak népies hasonlattal élve — a dermedni kezdő kocsonyába a zsíros dara­bok. Úsznak a felületén, Wegener szerint a litoszféra első meg­haladása a Csendes óceán medencéje volt, azután következett az Atlanti óceán s az In­diai óceán kialakulása- Vagyis Európa és Afrika törase egykor összefüggött Ameriká­val s Grönlanddal, az uj világ azonban hüte- tenül fafcépnél hagyott bennünket Egysze­rűen elúszott tőlünk. Európa s Amerika összefüggött Wegener elméletének pluuzib tiltása még a laikusnak is azonnal a szemébe tűnik, ha a térképen gondosan megfigyeli Európa, Afri­ka és Amerika kongruens partvonalainak alakulatát. A brazíliai púpnak megfelel Afrikában az uj-guineai öblösödés s ezt a feltűnő kongruenciát az egész partvonalon végigkövethetjük. Érdekes, hogy Wegenert ez az egyszerű tény vezette rá arra a gondolatra, hátha a két kontinens valaha egybefüggött. Ez után keresett tényekeit s bizonyítékokat s igy al­kotta meg elméletét. Newtont is az orrára koppanó alma vezette rá a gravitáció elmé­letére­A két kontinentális törzs távolsága a •legnagyobb az Atlanti óceán déli medencé­jében, 6220 km a San Roque fok s Kamerun közt. 2410 km a távolság Newfoundland s Anglia nyugati partjai között. Grönland északkeleti partja s a Spitzbergák között a ; távolság már csak 200—300 km-re szűkül. Ebből következik, hogy az Atlanti óceán felhasadása fokozatosan következett be délről észak felé, legelőbb tehát Dójam erika távolodott el Afrikától, legkésőbb Grönland Európától. Geológiai megfontolások s számítások alap­ján Wegener arra az eredményre jut, hogy Grönland még a diluvium korában, a nagy jégkorszak s az utolsó európai jég­korszak közt, ott terült el közvetlenül Skandinávia s északi SkótorSzág partja előtt. Az 1933-as divat: SYSBLOND A világos szőke aranyba játszó hajat te­kintik az 19Ö3. év legújabb divatjának. Mi­után ezt a színárnyalatot a SYS shampoovaj való állandó ápolás után lehet elérni, ezt általánosságban SYS-SZÖKÉNEK nevezik. Nem csoda, ha minden szőke nő SYS-SZÖKE akar lenni. Azért, mert modern, jól illik és főképpen — tetszik a férfiaknak- Figyel­meztetés: SYg szőke leányokat keres film­hez. Közelebbi a. SYS filmprospektusából tudható meg, amely minden parfümériában kapható. A geológiának korhatározása nem pontos, a szélső értékek között nagy különbségek van­nak s e<zt az időszakot 10 000—50 000 év kö­zött keresik. Ha a középértéket vesszük, úgy Wegener szerint 25.009 évvel ezelőtt Grönland még össze­függött Európával, attól legfeljebb olyan keskeny csatorna vá­lasztotta el, mint aminő most szigetté teszí Angliát. Bizonyítékok Nagy állt alán osságban igyekeztem megis­mertetni és megértetni olvasóinkkal a We* gener-elmélet mibenlétét és jelentőségét, amely az u. n- koncentrációs elmélet, majd a híd-elmélet s a kontinensek meg óceánok permanenciájának elmélete után uj magyarázatát igyekszik adni a földké­reg kialakulásának. Most már láthatjuk, hogy az elmélet való­ban „szenzációs", mert nem mond. keveseb­bet, mint hogy kontinenseink, amelyeket a jelene égek folyamatában idáig szilárdaknak, mere­ven helyhez rögzítetteknek hittünk, a va­lóságban vándorolnak, úsznak, mint a jéghegyek az északi tengerben. Az elmélet — mint mondottuk — több te­kintetben plauzibilis. A geofizika e mecha­nika princípiumai szerint a könnyebb föld­kéregnek egy nehezebb, plasztikus alapza­ton való úszása nagyon is elképzelhető. Senki sem emelhet kifogást Wegener azon elképzelése ellen sem, hogy az óceánok ne­hezebb anyagokon, a haryszférán pihennek- Geológiai tekintetben pedig van egy olyan jelenség, amelyet idáig neim tudtak semmi­féle elmélet alapján megmagyarázni e mely Wegener teóriájával egyszerűen megmagya­rázható. A déli kontinensek penmkorszak- beli formációi az eljegesedés tüneteit mu­tatják. Már pedig ha ezeknek a területek­nek földrajzi helyzete mindig állandó volt, úgy a je-gesedés tüneteit mutató formációk közül több 90 foknyi távolságban van a sár* koktól, az egyenlítőn fekszik. Ezt a geológia idáig sehogyan sem tudta megmagyarázni. Ha azonban Wegener szerint a kontinentá­lis rögöket összeszoritiuk, úgy az összes eljegesedett területek a pólusok köré kerülnek, az egyenlítőnél találjuk pedig a nagy szén,lerakódások övét, mely ■ ! 18© fii© msmmmmm 7 12© Ez a három jel már átment a köztudatba. Bristol- Büáipest 12. - F. - é r t ad naponta nagyon jó szobát j elsőrangú ellátással. A vendég minden kényelmét j megtalálja. Délután és este tánc A bárban intim hangulatos esték

Next

/
Thumbnails
Contents