Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-13 / 259. (3072.) szám
'prxgaiMao^ar-hiulaö 1932 *<yr©mlbCT 13, rasámajp. 2 Rozsypal nem engedi az országos képviselőtestület napirendjére tüzelni az adóatrocitásokat Nye'vjogi kifogással utasította el Siménfatvynak a tartó* mamrgyiilős összehívását sürgető beadványát A nátha a legtöbbször órák alatt megszűnik a Formántól. A Formán rögtön tiszta orrot 8 levegőt teremt. ni. Ez Bence koncepciójának Achtilos-sarka. A kisálltául segélyével som tudta Csehszlovákiát a legyőzött államoktól gazdaságilag íü'ggeUeniteui. Reigazolódott az, hogy papi- rcc6al földrajzi adottságokat nőm lehet letör ül ni. A közeljövőben a gazdasági érdekek még az eddiginél is nagyobb mértékben fogjak megszabni a külpolitika útját- Az Egyesült államokban sem Hoover bukott meg és Roosevelt győzött, hanem a csődbe jutott gazdasági politikával elégedetlen többség óhajtotta uj kezdeményezés alapjait lerakni. ^Németországban Brüniug helyzete azért vált tarthatatlanná, mert külpolitikájában ingadozónak mutatkozott, megalkuvásra hajlott, holott a gazdasági kibontakozás határozottságot és a világgazdasági kapcsolatok leépítését követelte- A Papen-kormánynak is az lesz a végzete, mert a nemzeti eszmével a gazdasági liberalizmusnak azokat a csonkjait akarja megmenteni, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország már eldobott magi lói. A német fejlődés, amelynek befolyására Benes utal, a nyugattal való leszámolás. Német vezető közgazdasági emberek és politikusok tisztában vannak azzal, hogy nagyvonalú rendezésekre törekvő konferenciák nem hozhatnak eredményi. Ma kevésbé, mint bármikor ezelőtt. Roosevelt megválasztásával még a lausannel egyezmény értéke is kérdésessé vált De ha a nemzetközi adósságok rendezése meg is történnék, Közép- és Keleteurópa újjáépítéséhez a tőkéi, legalább egyelőre, amúgy sem fogja a küllőid szállítani. A milliós munkanélküli hadseregeket nem lehet állandósítani s ezért a politikai feladd ok tengelye a termelés megszervezése- Miután Németország kényszerhelyzetében gazdasági politikáiét a belső fogyasztás emelésére összpontosítja és a nyugati államokkal fennálló tartozásait azok elzárkózása következtében áruszállítással nem lör- lesztheti, kénytelen a keleti és délkeleti piacok felé iá fokozódni. Ez az Pl j irány, amely Csehszlovákia külpolitikáját is' az eddigitől eltérő irányba fogja kényszeri-' P.VMHIIIIH1IMIIWIIII——UlilMJU—HP—B——— teni. A változásra már nem is kell bosszú ideig várnunk. A munkanélküliek száma ez év októberében a tavatyi kétszáznegyyetnöt- ezerrel szemben elérte az ötszázh úszón- négyezret. Ha tekintetbe vesszük, hogy az utolsó népszámlálás hivatalosan közölt adatai szerint a közölt kimutatások a tényleges munkanélkülieknek csak negyvennyolc százalékát ölelik fel, olyan eredményhez jutunk, amelyből a kivezető utal a legsürgősebben meg kell a kormánynak találinia- Már nem lehet taktikázással idői veszíteni. A mezőgazdaság harmincötmilliárdos eladósodása, a legfontosabb iparágaknak 25—40 százalékos foglalkoztatása nem állandósíthatóIlyen körülmények között tehát az a kép, melyet Benes a nagy politikát foglalkoztató nemzetközi kérdésekről adott, csehszlovák szempontból kiegészítésre szorul Minket, éppen úgy, mint a többi közép- és kelel- európai államot, elsősorban a kenyér kérdése érdekel, mert ha ez nem fog megoldódni, akkor a lefegyverzés kérdése a Dunával- gyében magától, nemzetközi megállapodások nélkül is elintéződik. Benes politikájának tragikuma, hogy a német álláspont, melyhez gazdasági érdekei fűznék, és a francia, amelyhez politikai okokból le kellett kötnie magát, ezidősze- rint még össze nem egyeztethető. Igazuk van azoknak, akik Európa békéjének és gazdasági talipraállásának legfontosabb biztosítékát a német-francia megbékülésben látják. A hiba csupán az, hogy ehhez a meg- béküléshez még hosszú időre van szükség, amit a Duna völgyének államai már nem képesek kivárni- De ha csoda toriénnék s máról-holnapra megszületne is a minden ellentétet kiküszöbölő francia-német együttműködés, Középeurópa problémái még mindig megoldásra várnának s egész biztos, hogy ezt a megoldást csak . saját erejükből fogják megválótól thatni. Benes expozéja nem mutatja tisztán a helyzetet és a várhalé fejleményeket- Az egyenjogúság elismerése, amit a legyőzőitek felé megcsillogtat, annyira természetes, hogy inkább teátrális póz, mint a közeledni akarás bizonyítéka. Benes úgy látszik még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy bátor kezdeményezéssel függetlenítse Csehszlovákia sorsát Genftől és keresse a szomszéd államokkal való együttműködés lehetőségét. Nem ZJngvár, november 12. (Ruszinszkói szer-1 kesztősógüntőil.) Mint már jelentettük, Simén- falvy Árpád dr. magyar nemzeti párti tarto- mánygyülési képviselő és társai írásbeli indítványt nyújtottak be az országos képviselőtestület összehívása iránt, melynek egyetlen tárgysorozat! pontja az adóvégrehajtási v isz- szaélések és atrocitások ügye lett volna. Mindenki biztosra vette, nagy az országos elnökség minden további nélkül eleget fog tenni a rendkívüli ülés összehívására v matkozó eme kérelemnek, hiszen ez törvényadta joga az országos képviseletnek. Rozsypal országos elnök azonban mégis talált kibúvót! Kiértesítette ugyanig Siménfaivy dr.-t, hogy a beadott kérelemnek nem tehet eleget, mivel a kérelmet tartalmazó indítványt magyar nyelven adta be. Tekintettel pedig arra, hogy a kérelmet aláírók között szláv nemzetiségű képviselő is található, az országos elnök a nyelvtörvény értelmében a beadványt elintézési alapul nem veheti figyelembe. Mondanunk som kell, hogy az országig elnök azért, mintha éppen az ő személye láisza- nék az első lépés megléteiére a legalkalmasabbnak, hanem mert Ausztria után Csehszlovákiának fűződnek legfontosabb érdekei ahhoz, hogy nemzeti vagyonának egy tekintélyes részét, a külföldi piacokra utalt iparokba fektetett tőkéjét igyekezzék megmenteni. Az agrárállamok a lakosság é’etszin- vonatának leszáll Kásával könnyebben megússzák a gazdasági válságot, mint az iparosodottabb országok, melyeknek nagyobb igényű, szociális gondoskodásokhoz szokott munkásai olyan követeléseket támasztanak az állammal szemben, melyeknek ez az egész vonalon lefokozod! termelés mellett nem tud megfelelni. Benes expozéjának fogyatékos-ágaival nagy felelősséget vett magára- Tények WIIIIWI Hll'lll III I IIH'MIIIHIIM MII III IBM ———T~BT1 indokolása óriási feltűnést, de még nagyóbb megütközést keltett. Az országos választmány legutóbbi ülése különben igen viharos volt. Különösen a színházak számára beállítandó szubvenció tétele körül folyt heves vita, mivel az 1933 évi költségvetés összeállításáról lévén szó, a takarékosság elvét kellett minden vonalon alkalmazni. A többségnek mégis siker ált a szini- kultura támogatására előirányzat 30 ez-r ko- ronányi összeget 130 ezer koronára emelui. A beruházási programon az 1933. évre az ország gos utak kavicsozására 1 millió 800 ezer koronát áldottak be, mig a Nagylucska—Csongor közötti csatornázást 780 ezer koronával hajtják végre. Elkészül a Beregsem—Nagydob- rony közötti utón lévő hid is, melyre a választmány 17 ezer koronát utalt ki, a nagy- szőllös-raricsói utón lévő hid terveit pedig 6000 koronáért készíttették el. A husöti járványkórház ügye is dűlőre jut, mivel az országos választmány a kórházat a Vörös kereszt tulajdonából átveszi, átalakítja, s mint a nagyszőllösi kórház fiókja fog hivatást betölteni a máramorosi vidékem agyonhalIgatása és a mások bajával való foglalkozás nőm fogja enyhíteni helyzetünket. A külföldön űzött propagandára fordi- loü összegek mit sem javítanak helyzetünkön, s a hatalm asok ro kon szén ve is csak addig lesz mellettünk, aimig bajba nem körüliünk- Bizonyos, hogy senki sem fog rajiunk ©egitewü, ha mi magunkon nem segítünk. Lehet, hogy keserves dolog külügyminiszterünk számára leszállni a győzelmi paripáról, de okos emberhez méltóbb volna, mint az időnyerés,'e való spekulálás. Ebből már elég volt. A politikai célkitűzéseknek és m ódszereknek alkalmazkodni ok kell a megváltozott viszonyokhoz. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy Benesnek még ma sincs elég bátorsága ahhoz, hogy ezt megcselekedj-e-. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből rcn f — Fenség! A zendü’ö Szepessv Pál és hatezer zendülő ordasa közeledik Óbuda, irányából!... A hercegi fővezér megütődött: — És Petneházv óberszt hová lett? — Fenség — jelentette a lovas —, Petneházy óbr-rszt is velük jön... Lotharingiai Károly herceg nem ült többé dö'vfösen a lován, ahelyett tanácstalanul nézett a főtisztjeire. Ám ugyanakkor megnyugtatta a staféta: — Fr-nség! N^m lázadó szándékkal jönnek a rebclisek mostan... Ellenkezőleg: nincs már egyéb óh a öi k. rr:m hogy meghaljanak a magyar fővár falai a’att! A hercegi fővezér meg volt lepetve, de azért uralkodott- magán: — Mindenesetre meg fogjuk haBgatni őket! És akkor olyan csönd ált be. hogy egyetlen fa’cvél nem mozdult, köröskörül azonban tűzben á’lt a világ. Halottnak tetszettek az összes vi-árkok. hal’gnttak az ágyuk, e’némultak az aknák, a hercegi fővezér pedig ott ült szürke lován a Svábhegy déli lejtője fö ött. így múlhatott el kínos negyedóra, mikor a Rózsadomb mögül, a Svábhegy alá kanyargó vö'gvben fölhukkantak az ordasok ... Petneházy Dávid ezredes jött legelöl a lengő- ezakállu Szepessy Pál'al aki egy nemzet buját hozta árván csüngő bajuszában. Esze Tamás lovagolt megette a seprüszcmöldökéve.l meg a csákányával valamivel odébb rezesorru Majos Ferenc dü’öngött a lován, aki hazafias* aggodalmai okából még jókor reggel leitta magát: egv Esztergom-a'atti csapszékben s most. is1 dü't Belőle az ita'gőz... Az oldalán Tulok 1 György kapitány bánkódott a düMcdt homloká- j vili s ott lehetett látni a fiatal Szepessv Pált és leghübb barátját, Kerzer Gábort... Hátukban a lovasság kanyarodott ki. kókadt nyakkal s még azután a gyalogrenden lévő talpasok talpaink a ful’asztó hőségben. Petneházy Dávid régebben átpártolt kurucai követték őket. akik után a horvát lovasf-ág é6 brandenburgi infan- téria zárta be a menetet. Szepessy Pál ordasai és Petneházy Dávid ku- rue-ii voltak ugv tízezren, mindent összevéve. Lotharingiai Károly herceg ott ült szürke lován a Svábhegy déli lejtője fölött 6 ahogy eléje rt és mégá’Iapodott volna a hallgatag menet leje, hátrafeszült lovának nyergében s kifeszi- etto csillagos buzogánvál És akkor rákiáltott Szepes&y Pálra:-— Kik vagytok? — Mink. fenség — kezdte elborult hangon a satákban és ütközetekben elvénü't Iázadófő- ök —. Thököli urunk szabadságáért hadrakelt ujdosóiból az utolsók vagyunk, mert a kuruc- :irály kisded csapata, mely Szatmár tálán tét- ínkedik, nem számit többé komoly erőnek ... A hercegi fővezér most másodízben kiáltott ö' dőlyfősen: — És te magad ki vagy? Szepessy Pál bátran nézett farkasezemet .ut.haringiai Károllyal: — Fenség! Nevem: Szepessy Pál s tizennégy ve zörgetem immár kardomat a hajmeresztő ujdosásban! — Kutyák vagytok! — kiáltott fel veresre- yulva a hercegi fővezér. — Pogány ebek és cm keresztény harcosok, akik kiraboltátok a Anyavárosokat, s porig égettétek CsehföMet s Morvát, földönfutókká tettétek szerencsétlen apjainkat s gyalázkodó levelet küldtetek csá- zári urunk őfelségének ... Itt fö'szegte a fejét Szepessy Tál: — Én magam mondtam tollba a seregdeák- ak! — üallgass. eretnek kutya! — csattant reá iötharingiai Károly. — Nincs emberi képzelet, melyet ti felül ne múltatok volna dulásaitok- .al, fertelmes szátokkal, védtelenek kínzásával, házaknak és kazlaknak felgyújtásávalí... Itt megemelte csákányát az italgőzŐ6 Majos Ferenc s morogni kezdett: — A teremtésit, megint kutvaezoritóba ke- rü't a magyar! Mehetünk a fenébe! Alig tudták elhallgattatni a rezesorru kapitányt. Akkor azt kérdezte a gőgös herceg, de már enyhültebb akarattal: — És most mivégből jöttetek hozzánk? — Avégből jöttünk, fenség, hogy minekünk nincs már cgvéh kívánságunk, mint hogy kato- nabalállal múlhassunk ki a magyar fővár alatt... Elhallgatott, miközben visszafojtott fo’egzet- tel figyelt valamennyi ordas. Lotharingiai Károly herceg kevés ideig maga elé tépelödött s akkor igy beszélt mcsszire-csengő hangon: —- Meghánytam magamban a dolgot s azt mondom néktek, ti rebellisek: minden goncsz- ságtokat elnézi a mi legszentebb császári urunk őfelsége, ha megveszitek a várat! Szepessy Pál megfordult, a vár felé nézett s aztán annyit mondott halálos-komolyan: — Budát mink megvesszük! A rut szemöldökű Esze Tamás utánabóloga- tott: — Minden bizonnyal megvesszük! Lotharingiai Károly herceg a kíséretéhez fordult mostan: — A dombokon és a hegyeken szólaljanak meg a battériák mind: hatfontosok, spanyol tarackok és tüzesgolyókat dobáló mozsarak, de csupán rebellis magyarok induljanak meg a falak és bástyáik ellen!... Mehet;ek! És ezt már Szepessy Pálnak kiáltotta oda. Az ordasok megfordultak, de velük fordult meg Petneházy Dávid ezredes is. És leszállván lovaikról a föilke’ők lovasai, halk neszben indultak meg a vár alá... Ahogy végleg eltűntek volna a fordulónál, Lotharingiai Károly gúnyosan 6zólt oda környezetének: — A rebellisekért nem kár! nisz a halálnak szánta valamennyieket. És akkor egyszerre megdördültek köröskö- rü az ágyuk: a Gellért alól a Naphegy tetejéről, a. Svábhegy lankáiról és a Rózsadombról Koromba, porba és lőporfüstbe merültek Buda düledék-falai és a feketére-esorbült bástyák. S a falakról és bástyákról száz ágyúja zúgott vissza Abdurrahmann basának. Mintha az Uto’.6ó ítélet napja szakadt volna, le a világra! Petneházy Dávid ezredes akkor már a Zsidó' kapu előtt állt fö! négyezer kuruccál, a lengő- szakáTu Szepessy Pál a Fehérvári kapu előtt. á’It föl hatezer ordassal. Az öreg feje fölött kókadtan csüngött a'á sok csatákon megkopott Máriás-zászlójuk. Szepessy Pál megcsókolta a zászló szegélyét s maga elé suttogott: — Mária-Anyánk. légy irga'mas mlhozzánk! Ám a Zsidó-kapu felöl ugyanakkor égigérő kiáltozás vert át: — Jézus, segits! Ugyanakkor a vén Szepessy Pál is kieuhao- totta széles kardját * erre a kiáltásra feiüvöl- töttek az összes ordasok: — Jézus-Mária! S ugyancgy pillanatban tízezer magyar indult neki a falaknak és bástyáknak, hogy talpaik alatt megdörgött a hegy. Minden ágyú zúgott. S a kormon, lőporfüstön és porfelhőkön át csak elvétve lehetett látni, hogy a falakon és bástyákon megjelennek és tébolyulton táncolnak a janicsárok. Feketén, mintha mindegyik egy-egy Sátán lenne. S a bástyákról és> fa’akró! ugyanakkor döngő sziklák kezdtek henteregni lefelé, forró szurok zuhogott alá. égő koszorúk sustorogtak repülő és forgó kerekeken. S kurucok, kurucok kezdtek henteregni lefelé fekete tömegekben. Gyötrclmcs negyedórák következtek. A koromban, porban és lőporfüstben elborult a napnak arca. A pesti partról ugyanakkor faldöntő ágyuk kezdték döngetni a várat. Lotharingiai Károly herceg ott ült szürke lován a Svábhegy déli ercszkcdője fölött s bénulni kezdett a szive, a sűrű feketeségbe merült Buda előtt, mialatt táborkara szorongva letett előre. A feketeségen át itt-ott kerceztülcsattan- tak az aknák tüznyeJvei és ha itt-ott megrepedtek a füstfelhők, látni lehetett, hogy Petneházy kurucai és Szepessy Pál ordasai feketén gomolyognak föl-föl és toporzékolnak őrjöngve, ugyanakkor tcméntelen-sokan henteregnek lefelé holtan, vagy halálos sebeikben ordítozva és tépdesve a sebeiket, öt óra lehetett, amikor falfehér arcú staféta ált meg a fővezér előtt: J,Fulytatjuk.) ^ Hasznos tudni, hogy a derűs hangulat, a |á közérzés mindig ** ^ a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. ^ Szorulásban szenvedőknél, ^ emésziési hiányoknál pedig ^ Stta’dlhmissr ^ 7 iteserüvsze válik be Segiobbaifi.
