Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-12 / 258. (3071.) szám
4 'X^GM-ynACtoLR-HIÍtlíAE? 1932 november 12, szombat. Hallatlanszoho Husztan Barbár kezek beszennyezték a ruszin himnusz szerzőjének szobrát mgefon tol mi doniak t-elk-iruti maga is a salovenszkói magyarság • fedői fenyegető ,,vessél y“-*t az au lőném ista harcban és az auio- nómisztilaxs berendezkedésben s ezért, hogy törekvéseit ne legyen kénytelen komplikálni ezzel a „magyar btal'liaszt“-<tail, természetszerűleg elveti a sulykot és quanbité negli- gea/ble-nak tetkinhi a magyarságot. Prága szemében a szlovenszkói magyarság belevonása az autonómista harciba és sajátszerü létének de facto elismerése bilaloaniíát jelent a szlovákok felé s a szlovákok — hogy meggyőzzék Prágát ennek az ellenkezőjéről — egyszerűen letagadják a fái De éppen ezáltal növesztik törzsét tere helyessé. Mert a csehszlovák viszonosság jegyeiben indult együtitélés következményeiből csehszlovák problémát deriválni nem lehel anélkül, hogy a szlovákság meg nem oldaná viszonyát, a sziovenszkéi magyarsághoz, ugyanakkor, amikor Prága ezt a csehszlovák problémát csupán szlovák problémakénít, azaz a szlovákság és a szlovenszkói magyarság ezeréves együttélése csökevényekémt az uj keretek között még edd igeié tisztázatlan viszonya köveikézményéként fogja fel. Annak dacára tehát, hogy a csehszlovák viszonosságból a bajjal, ' jajjal tornyosuló évek során csehszlovák probléma leit, ez mind addig szlovák probléma fog maradni ideíönit, amíg a szlovák politika — nem a szlovák nép — be nem látja, hogy az autonómia Szlovenszkó ügye, Szlovenszkó ügye pedig a szlovenszkói népek ügye. S amíg a tilalomfát — letagadás helyett — gyökerestül ki nem tépi, Prága elsősorban mindig erre fog rámutatni, óva intőn, elriasztón és makacsul. iesiáiiitfák a minisiféimoic számát lupsrfávfában Belgrád, november 11. A jugoszláv kormány elhatározta, hogy az erdészeti és bányamüvek minisztériumát egyesíti a kereskedelmi minisztériummal közgazdasági minisztérium elnevezés alatt, azonkívül teljesen megszünteti a testnevelési minisztériumot. A kormány továbbá megszünteti a tárcanélküli minisztereknek, a miniszterelnökségi főfelügyelőnek és több bánsági, járási és kerületi felügyelőnek állását, a tisztviselők számát öt százalékkal apasztja és a tisztviselők drágasági pótlékát ötven százalékkal leszállítja. A kormány elhatározta ezenkívül, hogy takarékossági okokból az állami autókat is kivonja a forgalomból. I II III II II III llllllll Ilin III lllllllll llllllinin Ilii I MIII Mim Hl i Húsát, november 11. (Saját tudósitónMéL) Az államifordulat utáni első hónapokban ki- nos föl tűnést köttettek azok a szobor rombolások, melyeket a sovinizmus föliángolása hevében bizonyos felelőtlen kezek a szűo- vonszkéi magyar szobrokon, műalkotásokon és műemlékeken elkövettek. E szomorú sorozatban pusztult el Fadrusz Jánosinak, Pozsony nagy fiának, a világhírű szobrászzseninek Pozsonyi Mária Terézia csoportszobra is, mely a századvégi szobr ás zmü vésze ti epikának egyik legklasszikusabb műalkotása volt egé'Sz Közéipeuópáiban. Ezek a szo- borromboiások jutnak eszünkbe most, amikor bizonyos éretlen elemek Huszton újból egy ilyen kuiltunboftrányt követtek eh Ez alkalommal azonban nem magyar, hanem ruszin szobrot ért a kegye le leértő támadás. Janis 5-én országos ünnepség keretében, a ruszinság ezreinek jeien.élében leplezték le Buszáén Duchnovics Sándor ruszin pap költő szobrát- A papi ruhában ábrázolt fehér mellszobor a görögkatoli'kus templom és iskola előtti szabad téren, a husziti és vidéki ruszinok által legtöbbet használt négy ucca keresztezésénél nyert elhelyezést. Azóta is minden arra járó ruszin áhitatos szívvel tekintett fel a szoborra s kaiiaplevcve tisztelte meg a ruszin himnusz szövegírójának emlékművét. Érthető feháíborodással fogadta tehát a ru- szinság a hirt, hogy a keddre virradó éjjel ismeretlen barbár kezek a szobor kerítését kitörték s a költő szobrát a legocsmánvabb módon, a legundoritóbb anyaggal beszennyezték. A sajnálatos hir futótüzikénit terjedt el és Ruszins'zkó-szer le a legnagyobb felháborodással tárgyalják az esetet. A s zo b orgyalázókát az áEiamrendőrség azok között véli megtalálni, akik már a leleplezési ünnepséget megzavarták, legutóbb pedig a két héttel ezelőtt tartott városi képviselőtestületi ülésen a szobor eltávolítását követelték. .. ..... A szoborgya'lázás eüköverésének rugói közt kétségkívül az az anitagoniamus szerepel, mely az orosz és az ukrán nyelvi irányzat híved között dúl- Mimit ismeretes, Duchnovics, a ruszin irodalom atyja, a nagyorosz nyelvet tetite meg a kárpátalji ruszinság irodalmi nyelvévé s a merénylők minden bizonnyal a mai orosz nyelvi irányzat ellen akartak tüntetni az éretlen és barbár csínnyel. Iglói bankigazgató és bankpénztárcs okiratltaraisitési ügye a kassai felsőbíróság előtt Kassa, november 11. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai felsőbíróság Hanna-tanácsa tegnap és ma rendkívül érdekes bűnügyet tárgyalt. A bünper vádlottjai Komár István bankigazgató, a rózsahegyi Lu- dová Banka iglói fiókjának vezetője és Hunyadi Adolf bankpénztárog voltak. A bünügy előzményei évekre nyúlnak vissza. Még a háború előtt Kasper György gazdálkodó egy Lőcse melletti községből kivándorolt Amerikába, ahol az akkori konjunktúrában jól keresett, csakha- már farmot vásárolt és rövid időn belül 81,000 koronát küldött haza családjának. Ezt a pénzt a család az iglói bankfióknál helyezte el. Később az a hir terjedt el, hogy Kasper György Amerikában egy tűzvész alkalmával elpusztult s vele együtt megsemmisült a betétkönyv is, amit Kasper magánál őrzött. Kasper fia kiutazott Amerikába, de nem tudta megállapítani a valóságot és csak a betétkönyv számát szerezte meg. Ezt közölte az iglói bankfiókkal azzal, hogy a betétet senkinek se adják ki, mivel hagyatéki eljárás van folyamatban. Két évvel ezelőtt a hagyatéki eljárás befejeződött és az árvaszók fölszólította az iglói bankfiókot, hogy közölje, mennyit tesz ki a bankbetét. Komár bankigazgató közölte az örökösökkel, hogy Kasper betétkönyve körülbelül 10.000 koronát tesz ki. Erre Kasper örökösei a bankigazgatót Ó6 Hunyadi Adolf pénztárost okirathamisitás miatt följelentették a lőcsei ügyészségen. Azt állították, hogy Kasper betétjének a kamatokkal együtt körülbelül 100.000 koronát kellett volna kitennie és hogy a hiányzó összeget a két bankfunkcionárius emelte ki a bankbetétből. A lőcsei kerületi biróság első fokon felmentette a két banktisztviselőt, mivel elfogadta azon védekezésüket, hogy egy ismeretlen ember jelent meg a bankban az eredeti betétkönyvvel és az vette ki a hiányzó összegeket. Az örökösök fellebbeztek az Ítélet ellen és most került az ügy a felsőbíróság elé, amely két napos tárgyalás után úgy határozott, hogy az ítéletet november 16-án hirdetik ki. Külföldön fokozatosan javul a pengő árfolyama Budapest, november 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az angol és amerikai hitelezőkkel létrejött Stillhalte-egyez- mény publikálását követően néhány nap óta fokozatos javulást mutat a pengő árfolyama. Zürichi jelentés szerint a magyar valuta kurzusának emelkedését egyrészt a pengő iránt mutatkozó, egyre fokozódó kereslet, másrészt az angol relációban megengedett áruexport idézi elő. Budapest, november 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tele6z.ky János dr. volt pénzügyminiszter, a külföldi hitelek országos bizottságának elnöke, tisztségéről lemondott, amit a pénzügyminiszter tudomásul vett. Utódául Korányi Frigyes báró volt pénzügyminisztert, a Pénzintézeti Központ volt elnökét nevezik ki. Áz amerikai Langmmr tanár kapta a kémiai Nohel-digat Stockholm, november 11. A kémiai Nobel- dijat a svéd tudományos akadémia Irving Langimuir dr. amerikai vegyésznek adta ki a fizikai kémia terén elért nagy horderejű felfedezéseinek elismeréseként. A svéd tudományos akadémia egyben elhatározta, hogy a fizikai dijat ebben az esztendőben sem adja, ki és az 1932. évi dij kiosztására is a jövő évben kerül sor. Úgy a kémiai, mint az irodalmi dijat december 10-én, Nobel Alfréd halálának évfordulóján adja át a díjnyerteseknek a svéd király. A kémiai díjjal jutalmazott amerikai Lamganuir tanár egyik© a legkiválóbb kísérletezőknek, akik a fizikai kémia jelenségeivel foglalkoznak. Erről szóló munkái már 15 évvel ezelőtt megjelentek. Legismertebb kutatása a viz felületéről szóló tanulmányai. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (50) E roham után négyezer és hétszáz keresztény európai katona maradt vissza holtan. Aközben augusztus lett... E hó harmadik napján általános uj roham indult meg a romhalmazban füstölgő Buda el- ien, ám a törökök mérhetetlen vitézséggel verték vissza körül-körül a rohamot. Nagy oka volt lelkesedésüknek! Előző napon tudták meg a várban, hogy Buda szabaditására közeledik már a nagyvezér. Közel járt már Promontorhoz és vele nyolcvan- ezer katonája. Lotharingiai Károly fővezér az ostromló hadakból nyomban kiszakitott negyvenezer keresztény vitézt s a nagyvezér ellen indította. Maga állt élére ennek a negyvenezer kereszténynek, hogy sebtiben megszállja a torbágyi és promontori magaslatot. Ámde amire odaértek volna elővédéi, a magaslaton már a kontyosok sorakoztak föl s ezokból a herceg Budaörstől a Sas-hegyig elnyúló vonalra húzta visz- sza mind a negyvenezer emberét, úgyhogy jobbszárnyával a budaörsi hegyekre támaszkodott, mialatt a bajor választó balszárnya a Duna folyam balpartjára nehezedett. Augusztus hó tizenharmadik napjára virradt azonkozben. Európa keresztény vitézeinek egyrésze a magyar fővárat rohanta meg uja'bb és újabb gyötrelemmel, másik része ugyanakkor — háttal fordulva Budának — a nagyvezér ellen készült döntő csatába bocsátkozni. A nagyvezérnek azonban, döntő ütközet helyett, merőben más számításai voltak egyelőre. Mert a nagyvezér minden erőfeszítéssel azon veit, hogy valami módon segitséget juttasson be a várba s ezokból — megtévesztésül — hol hátrált valamit, hol ismét előbbi állását foglalta vissza s aza’att nyolcezer spáhit és janicsárt előretolt a balszárnyról, hogy Budakeszin és a Pálvölgyön keresztül berontsanak a magyar fővárba. Észrevette ezt a mozdulatot Dünewald gróf lovasgenerális s magyar huszárokkal, hor- vát talpasokkal és dragonyosokkal szállt szembe a törökök ellen. Ugyanakkor maga után vonta Pál ff y és Caprara ezredeit s füstén rávetette magát a kontyosokra. Rövid volt a viadal, ám annál szörnyűbb a törökök pusztulása. A magyar lovasok pozdorjává törték a spá- hikat, amire fejvesztett menekülés indult meg. Két basa, kétezer halott és sebesült, ötszáz fogoly maradt vissza s odaveszett a törökök nyolc ágyúja is. A tébolyult menekülésre takaródét Hivatott a nagyvezér s a promontori magaslatra vonult vissza. De csupán azért, hogy fölszedje a Dráva felől sűrűn érkező erősítéseket. Lélegzetfojtó napok következtek ... Érezte mindenki, hogy Buda alatt dől el Európa sorsa! Csaták és ütközetek követték egymást s roham roham után zudult a vár csorba bástyái ellen. E hónap huszonnyolcadik napján az ostromló hadak kezébe jutott Abdurrahmann basának egy levele, melyet a nagyvezérhez próbált kicsempészni és amelyben kétségbeesve tudósította, hogy a vár még életben lévő kétezer védője annyira fáradt és kiéhezett, miszerint egy újabb általános rohammal nem tud szembeszállni többé, ő azonban vérének utolsó c&epp- jéig védeni fogja magát, s mint pogány hős fog meghalni Buda kövei alatt. így érkezett el szeptember elseje. Ekkor már megjött Soherfenberg hadteste is Erdélyből s Abdurrahmann basa belátta, hogy nincs hátra egyéb választás, mint a férfias halál. Ezen a szeptember-elsejei napon nagy haditanácsba ültek össze a szövetséges haderők fővezérei és tábornokai s egyakarattal határozták eb hogy az összes keresztény hadakat rázudit- ják másnap este körül Budára... Dobogó szívvel várt mindenki Megjött aztán szeptember másod lkának napja is. E napon a nagyvezér nyolcvanezer katonájával fogcsikorgatva készült rárontani a Buda ellen utolsó rohamra induló keresztényekre, ámde Torbágy körül útját állta Dünewald gróf, Pálffy és Caprara. Hajnal óta tombolt a csata, mialatt Lotharingiai Károly herceg kíséretével a Svábhegy déli lejtője fölött ült szürke lován s a várakozástól remegve figyelt Buda bástyái felé. A nap forrón vert s égett a világ mindenfelé. Tiizözönben álltak a budai erdők, az Alföld kiszáradt mocsarai s Torbágy felől ágyuk dörögtek. Azontájt verekedett a nagyvezérrel hajnal óta Dünewald, Pálffy és Ca-prara. Lotharingiai Károly herceg ott tilt szürke lován a Svábhegy déli lejtője fölött, körötte szü- kebb táborkara. Úgy ült a lovon, hogy hátraszegte magát dölyfösen a nyeregben, jobbkezében ott rezgeti csillagos buzogánya. Izgatott volt a herceg. Mert négy órakor délután hat ágyúnak kellett megszólalnia, egymást követve. S a hat ágyuszóra Európa minden keresztény vitézének kellett magát rávetnie Budára: bajoroknak, würtembergieknek, szászoknak, poroszoknak, sváboknak, franciáknak, olaszoknak, lengyeleknek, spanyoloknak, svédeknek, horvátoknak és vagy kétezer hajdúnak. Délutáni két óra Lehetett ekkor. Ugyanebben az időpontban a nagyszakállu Szepessy Pál Óbuda felé ereszkedett alá igen gyorsan és halálos neszben. Mögötte mintegy hatezer ordas: fáradt talpasok és kókadtnyaku lovasok. Egyéb választásuk nem volt már: Buda romjai alatt kívántak meghalni egytől- ■egyig. És ott, Óbuda fölött találkozott Szepessy Pál az eléje érkezett Petneházy Dávid ezredessel. Négyezer kuruc jött a Petneházy hátában s azonfölül horvát lovasság és brandenburgi in- fantéria. Megrendítő találkozás volt! Szepessy Pálnak és fölkelőinek közeledéséről idejében értesült Lotharingiai Károly herceg s abban a föltevésben, hogy a kardrakelt bujdosók vezére a szövetséges hadak hátába készül támadni, vagy egy órával élőbb Petneházy óbersztet rendelte ki eléje császári hitre átállt, kurucaival, horvát lovasokkal, meg brandenburgi infantériával, hogy verje szét a csőcseléket és ha lehet, fogja el és megkötözve hozza eléje a gyűlölt öreget. S a délceg kurucezredes megindult. Nem tudta hinni, hogy ütközetbe szálljon ellene a régi vezér, mindazáltal nem hagyták békén zaklatott gondolatai, amelyek között Óbuda felé húzódott előre. Mert jól ismerte Szepessy Pált, akinél ember nem gyűlölte még jobban a németet. Ámde csalódott! Mert senkire a világon nem haragudott többé az elvénült vezér. Petneházy alighogy elhagyta volna Óbuda utolsó házait, nyomban megpillantotta az ősz Szepessyt és ordasait, -amint gyors menetben közeledtek a füsttől és koromtól feketén mere- dező magyar fővár felé. Legelöl a keserű vezér, utána kapitányok és hadnagyok, titánok a lovasok, még-aztán a gyalogok. Voltak hatezerén. Szótlanul közeledett egymás ellen a két osa- pat, de ötven lépésre egymástól megálltak. Akkor előlépett vékonyihasu lován Petneházy egyedül. Ahogy az öreghez ért volna, aki mögött a busbajuszu Esze Tamás markolta csákányát, tisztelgett: — Az Isten hozott közénk, vezér! Levert, nagyon levert volt immár Szepessy Pál s a szakálla vigasztalan szinti... Vén szemei szomorúan csillantak meg két boltozott szemürege alatt, aztán megmozdította csüngő szemöldökét s olyan hangon szólt, mintha a sírból beszélt volna föl: — Vivát ez a mi romlott kis Magyarországunk! Mi újság, Dávid öcsém? , — Vezér! Európa keresztény vitézei e mai nap jókor-délutánján indulnak meg utoljára Buda fala ellen... Szepessy Pál rekedten kiáltott közbe: — De mink is ott leszünk, öcsém! S bizonynyal mondom tenéked, hogy meg fogjuk hágni a falakat! Petneházy elnémult. Nem akarta hinni, amit hallott. — Hogyan, vezér? Hát ti is német zászló alá álltok át? — Soha! — zörrant föl indulatosan az öreg. — Csak megvesszük Budát! A török, megszegvén a hitet, rabszijra fűzte Thököli Imre öcsémet, aki királyunk volt addig ... Hát most megfizetünk a kontyosoknak! S Petneházyra vetette a fejét: — Vezess a herceg elé! Félnégy körül lehetett délután. Lotharingiai Károly herceg ott ült szürke lován a Svábhegy déli lejtője fölött, körülötte főtisztjei sorakoztak, ugyancsak lóháton s valamennyien izgatottan figyeltek Buda kormos falai és bástyái felé. Félóra múlva kellett meg- dörrennie a jeladó hat ágyúnak. Távolról, igen távolról, valahonnét Torbágy irányából ágyudongás szállt errefelé. Ott kellett verekednie valahol Dünewaldnak, Pálffy- nak és Caprarának a nagyvezér nyolcvanezer katonája ellen. A nap szikrázva vert. És mialatt köröskörül halott némaságban készültek Európa hitvalló vitézei a magyar fővár utolsó megrohanására, mindenfelé tűzben álltak az erdők és a száradt alföldi mocsarak. Az egész világ égett. A pesti parton pedig le, egészen Csepel-szigetéig, lankadatlanul cikáztak föl és alá Batthyány Ádám lovasai. É*> akkor még nagyobb csönd állt be. S ebben a rémült csöndben váratlanul lovas- staféta bukkant föl a Rózsadomb felől s lován kinyúlva, nyílegyenesen repült-repült a hercegi fővezér felé. Ahogy odaért volna, visszakapta lovának kantárát, amire lecövckelt lábbal állt meg a ló. És tisztelegve jelentette:
